Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-05 / 4. szám

6

üj Dunántúli napló

1993. január 5., kedd

K u 1 [) o

U

ti ka ■

Az ENSZ főtitkár Szarajevóban. Butrosz Gáli a repülőtérnél szolgálatot teljesítő ukrán nemzetiségű ENSZ-békefenntartó katonákkal beszélget 1992. december 31-én.

Drága kéksisakosok

Miért kerül mind többe az ENSZ?

Csehszlovákia: élt 74 évet

A csehszlovák államiság története (2.)

Háború Jugoszláviában, Libériában, Angolában, Szudánban, a Kaukázusban, Kö- zép-Ázsiában. Halottak, sebesültek, menekültek, segélykiáltások. Az egyik leggyakoribb: „Hol van az Egyesült Nemzetek Szervezete? Hol vannak a kéksisakosok?”

Bizony gyakran sehol és ennek sok oka van. Elméletben csak akkor jöhetnek, ha beavatkozásukban minden harcoló fél egyetért, és ez ritkán fordul elő. Ennél is nagyobb nehézség, hogy ahol lőnek, ott arat a halál, és a tagállamok kormányai attól félnek: belpolitikai nehézségeik támadnak abból, ha „kockára teszik fiaik életét valahol az isten háta mögött”.

Van egy harmadik ok is, amiről kevesebb szó esik. Arról, hogy minden ilyen akció - méregdrága.

Ebben az esztendőben csak az immár tizennyolc hónapja tartó kambodzsai békefenntartókra 1,7 milliárd dollárt költöttek, az 1992-ben foganatosított, összesen tizenhárom (a jelek szerint az ENSZ-nek lehetnek hibái, de legalább nem babonás) akciókra pedig mintegy há- rommilliárd dollárt.

Erre a szférára is szomorúan jellemző az infláció: öt esztendeje az ENSZ békefenntartó akciókra mindössze 233 millió dollárt költött - tehát az ez évi egytizedénél is kevesebbet. Pedig a világszervezet kasszájával ma nagyobb gondok vannak, mint fél évtizede voltak: a tagállamok közel kétmilliárd dollár

tagdíjjal, illetve kötelező hozzájárulással tartoznak. E lista élén az Egyesült Államok áll hétszázötven, a második helyen a Szovjetunió örökségét ez ügyben is átvett Oroszország áll, négyszázötvenmillió dollárral.

A hozzájárulás az egyes tagállamok bruttó társadalmi termelése arányában történik. Az amerikaiak az egész ENSZ-költségvetés negyedét(!) finanszírozzák, a második helyen Japán áll 12,45 százalékkal, a bronzérmes Németország 8,93 percenttel. A százhetveny- nyolc tagállamból a negyvennégy legszegényebbnek gyakorlatilag „ingyenjegye” van a világszínpad előadásaihoz, e szegény negyvennégyek összesen érvi mindössze kilencvenezer dollárt adnak, az össz-büdzsé 0,001 százalékát; a három leggazdagabb viszont összesen 46,38 százalékát.

Nemcsak a taglétszám, hanem a fizetett apparátus is ijesztő mértékben növekszik. 1945-ben az ötven tagállamnak 1500 embert foglalkoztató hálózata volt, ma ez a szám - beleértve a Világbanktól az UNESCO-n át az Egészségügyi Világszervezetig minden

ENSZ-szervet - 51 600. A tavalyi 15,6 milliárd dollár összköltségből 1,8 milliárdot emésztett fel - a titkárság. Az új főtitkár nemrég azt nyilatkozta, hogy Genfben például elég lenne az apparátus fele is. Azóta Butrosz Gálit - ki tudja, miért - valahogy nem szeretik Kálvin városában.

1948. febr. 25. - Koalíciós kormányválság és a „dolgozó nép győzelme a reakció felett”: a Nemzeti Front új kommunista többségű kormánya, élén Gott- walddal átveszi a hatalmat.

1948. jún. 2. - Benes elnök lemond, június 14-től Gottwald az államelnök. 15-én a kormány feje Antonín Zápotocky.

1950-es évek - Perek, hadjárat a „burzsoá nacionalizmus” ellen.

1953. márc. 14. - Gottwald halála. Utóda 21-től Zápotocky.

1957. nov. 13. - Meghal Zápotocky. Antonín Novotnyt, a CSKP KB első titkárát választják elnökké nov. 19-én.

1960. júl. 11. — A Nemzet- gyűlés új alkotmányt fogad el, amelynek értelmében az ország új neve Csehszlovák Szocialista Köztársaság, vezető ereje a CSKP. Új állami címert vezetnek be. Megszűnik az 1947-ben alakult szlovák Megbízottak Testületé.

1968. jan. 3-5. - Novotny helyett Alexander Dubceket, a Szlovák KP KB első titkárát választják a CSKP KB első titkárává. Az „emberarcú szocializmus” kísérlete.

1968. márc. 22. - Novotny lemond az államelnöki tisztéről is. Utóda Ludvík Svoboda had- seregtábomok március 30-tól.

1968. aug. 21. - A „prágai tavasz” demokratizálási folyamat vége: a Varsói Szerződés öt országának csapatai „ellenforradalmi veszély” ürügyén bevonulnak Csehszlovákiába.

1968. okt. 27. - Törvénybe foglalják a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderatív államberendezését a megélénkült szlovák törekvések eredményeként.

1969. jan. 1. - Életbe lép a föderációs törvény, a csehszlovák államszövetséget a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság alkotja.

1969. ápr. 17. - Gustáv Hu- sák, a szlovák nemzeti felkelés egyik vezetője, a Szlovák KP KB első titkára a CSKP KB új első titkára, 1971-től főtitkára.

1970-es évek - A „normalizálás” évei a CSKP irányítása alatt. Valóságos szövetségi rendszer helyett „káderpolitika”: a legfontosabb közös tisztségekbe szlovákok kerülnek.

1975. máj. 29. - Husák az államelnök is.

1977. - A Charta,77 cseh ellenzéki mozgalom indulása.

1987. dec. 18. - Husák lemond a CSKP KB főtitkári tisztéről. Utóda Milos Jakes.

1988. márc. 25. - A pozsonyi nagypéntek: az elmúlt 40 év legnagyobb, vallásszabadságot követelő tüntetése.

1989. november 17. - Prágában a rendőrség szétveri a politikai változást, új kormányt és szabad választásokat követelő diákok tüntetését. Tüntetés-sorozat indul, általános sztrájk robban ki.

1989. nov. 24. - Lemond Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára.

1989. nov. 29. - A csehszlovák Szövetségi Gyűlés törli az alkotmányból a CSKP vezető szerepére vonatkozó cikkelyt.

1989. dec. 10. - Megalakul a nemzeti közmegegyezés kormánya, élén a szlovák származású Marián Calfa. Lemond Husák köztársasági elnök. 42 év után összeomlik a kommunista diktatúra, győz a „bársonyos forradalom”.

1989. dec. 29. - Václav Havel író, ellenzéki személyiség az új köztársasági elnök. 41 év után az első nem kommunista államfő.

1990. márc. 1. - Szlovákia új neve Szlovák Köztársaság. Megváltozik a szlovák címer és zászló.

1990. márc. 6. - Csehország neve Cseh Köztársaság. Március 13-án a címert is megváltoztatják.

1990. márc. 29. - A szövetségi parlament döntése értelmében az ország új neve Csehszlovák Szövetségi Köztársaság. Április 20-án szlovák kezdeményezésre újra módosítják a hivatalos elnevezést Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságra. Új állami címert fogadnak el.

1990. jún. 8-9. - Szabad választásokat tartanak, amelyeket Csehországban az 1989 novemberében alakult Polgári Fórum és Szlovákiában a Nyilvánosság az Erőszak ellen nevű mozgalom nyer meg.

1990. jún. 27. - Az új szövetségi parlament elnöke Dubcek. Megalakul az új szlovák kormány, élén Vladimír Meciarral, Az új szövetségi kormány feje ismét Calfa.

1990. júl. 5. - Újabb két évre Havelt választják elnökké.

1990. aug. 25-26. - Rózsahegyen (Ruzomberok) Hlinka emlékének szentelt találkozót tartanak a Szlovákia önállósulását követelő pártok.

1990. okt. 25. - A pozsonyi parlament nyelvtörvényt fogad el, amely a szlovákot nyilvánítja hivatalos nyelvvé a köztársaságban.

1990. dec. 12. - A csehszlovák Szövetségi Gyűlés elfogadja az új kompetencia törvényt, amely meghatározza a szövetségi, illetve a tagköztársasági szervek hatáskörét és illetékességét. A nemzetiségi ügyek szövetségi hatáskörben maradtak.

1991. márc. 12. — A Matica Slovenská memorandumban követeli Szlovákia függetlenségének azonnali kinyilvánítását.

1991. szept. 28. - Hlinka születésének 127. évfordulója alkalmából rendezett rózsahegyi ünnepségen a legmagasabb rangú szlovák politikusok vesznek részt.

1992. márc. 11-14. - Pozsonyban tüntetés-sorozat az önálló Szlovákia kikiáltásáért.

1992. jún. 5-6. - A parlamenti választásokon Csehországban a Václav Klaus vezette Polgári Demokratikus Párt (ODS), Szlovákiában a Meciar vezette Demokratikus Mozgalom Szlovákiáért (HZDS) győz.

1992. jún. 9. - A győztes pártok vezetői megbeszéléseket kezdenek a közös állam jövőjéről. Klaus föderációs és Meciar konföderációs elképzelése ütközik egymással. Júl. 24-én megegyeznek, hogy közösen keresik a csehszlovák föderáció megszüntetésének alkotmányos útját.

1992. jún. 24. - Újból Meciar a szlovák kormányfő.

1992. júl. 2. - Václav Klaus az új cseh miniszterelnök, Jan Strásky a szövetségi kormányfő.

1992. júl. 17. - A szlovák parlament kinyilvánítja a Szlovák Köztársaság szuverenitását.

1992. júl. 20. - Havel csehszlovák köztársasági elnök lemond. Az elnöki szék több sikertelen választási kísérlet után üresen marad.

1992. aug. 26. - Klaus cseh és Meciar szlovák kormányfő bmói megállapodása értelmében 1993. január 1-jével megszűnik Csehszlovákia, és helyén

létrejön a független Csehország és Szlovákia. Megállapodnak a szétválás menetrendjében is.

1992. szept. 2. - A pozsonyi parlament elfogadja a Szlovák Köztársaság új alkotmányát (a magyar képviselők szavazás előtt kivonulnak). 3-án ünnepélyesen aláírják.

1992. okt. 6. - Klaus és Meciar jihlavai találkozóján megerősítik korábbi megállapodásukat, a közös állam kettéválasztását.

1992. okt. 8. - A szövetségi gyűlés megszavazza a „kompetencia-törvény” módosítását, amely tovább csökkenti a szövetségi államigazgatási jogköröket, és erősíti a köztársaságokét.

1992. okt. 10. - Klaus és Meciar a Prága melletti Kolodeje-i kastélyban elvileg megegyeznek, hogy vámuniót hoznak létre a különváló két állam között. A közös csehszlovák koronát 1993 második felében saját fizetőeszköz váltja fel.

1992. okt. 25-26. - A cseh és a szlovák kormány tagjai a Ma- gas-Tátrában lévő Javorinán'a vámunió - közös vámterület, vám- és kereskedelmi politika - elhatározásán kívül megállapodnak az EK-országokba irányuló exportkvóták megoszlásában is.

1992. nov. 2. - Megkezdődik a csehszlovák haderő és hadfelszerelés felosztása 2:1 arányban.

1992. nov. 13. - A szövetségi gyűlés elfogadja a szövetségi vagyon kettéosztásáról, Csehországra és Szlovákiára történő átruházásáról intézkedő törvénytervezetet.

1992. nov. 25. - A szövetségi gyűlés megszavazta a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnését kimondó törvényt. Csehszlovákia két utódállama 1993. január 1-jétől a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság.

1992. dec. 16. - A cseh parlament elfogadja az új Cseh Köztársaság alkotmányát. A Cseh Nemzeti Tanács átalakul képviselőházzá, és létrehozzák a Szenátust. Az ország hivatalos zászlaja az eddigi csehszlovák lesz.

1992. dec. 17. - A csehszlovák Szövetségi Gyűlés feloszlatja önmagát.

Újból jön a „törökök évszázada?”

A kijózanodás éve?

Törökország „keljfeljancsi- jának” mondják, de e meghatározásban több az elismerés, mint a gúnyos mellékzönge. Sami Süleyman Demirelnek valóban hét politikai élete van, hiszen hetedszer áll az ankarai kormányfői poszton, pedig kétszer a hadsereg váltotta le s tiltotta el „örökre” minden funkciótól, egyszer pedig saját párthívei szerveztek ellene puccsot.

Az islamköy-i parasztcsaládból származó, hatvannyolc esztendős államférfi eredetileg vízépítő mérnök volt s onnan zsilipéit át a politika folyamára az Igaz Út Pártjának (korábban: Igazságpárt) vezetőjeként. Ma sincs könnyű dolga, hiszen a hazánknál nyolc és félszer nagyobb, csaknem hatvanmilliós Törökország ellentmondásoktól terhes, sajátos korszerűsödésen megy keresztül. Új iparágak mellett 70 százalékos az infláció és rendkívül magas a munkanélküliség, amely még rosz- szabb lenne, ha kétmillió török nem dolgozna vendégmunkásként Nyugat-Európában s hazautalt pénzük nem fedezné a behozatal egynegyedét. Demokratikus próbálkozások történnek, miközben az Amnesty International szerint egy év alatt tizenkét újságíró halt meg a börtönökben kínzások következtében; a hatmilliósra becsült kurd kisebbség számára már engedélyezett a nyelvhasználat, de más területeken elzárkóznak a nemzetiségi jogok jogok biztosításától.

E nem mindenben szilárd talajon most nagyrátörő tervek bontakoznak ki, az állam- és kormányfői nyilatkozatok már a „törökök évszázadáról” beszélnek. Ebben két új elem játszhat közre. A Szovjetunió felbomlásával létrejött közép-ázsiai köztársaságok nyelvileg és kultúrá- lis hagyományaikban rokonok a törökökkel, ezért rendezték meg a minap Ankarában kazah, kirgiz, türkmén, üzbég és azerbaj- dzsáni részvétellel a türk népek első csúcstalálkozóját. Ezen kitűnt: folyik az iráni-török versenyfutás. Míg az előző az iszlám fundamentalizmust kínálja, Törökország világibb ajánlattal áll elő, a piacgazdaság és a demokrácia kialakításához nyújtana segítséget. A másik tényező, hogy Ankara fellép a közeli válságövezetekben élő mohamedán népesség védelmében, Karabahtól Boszniáig, ezért is kezdeményezett külügyminiszteri értkezeletet Isztambulba.

A törökök arra hivatkoznak, hogy természetes hidat jelentenek Ázsia és Európa között: egyaránt tagjai a NATO-nak, illetve az Iszlám Konferenciának, határosak mind a balkáni országokkal, mind a szovjet utódállamokkal, illetve Szíriával, Irakkal és Iránnal. Ennek alapján keleten a „nagy testvér” lehet, nyugaton viszont, az Európai Közösség irányába a türk népek szószólójaként léphet fel.

Természetesen vannak Törökországban olyanok, akik nosztalgiával gondolnak vissza a nagy időkre, amikor a XVI-XVII. században a félhold birodalma három kontinensre terjedt ki beleértve hazánk területének jórészét is. Azután Törökország Európa beteg embere lett. Ankarai politikusokat idézve, most ki kell használni a történelem kínálta lehetőséget s akkor a következő időszak a törökök évszázada lesz. Kérdés, hogy mit szólnak majd ehhez az évszázad többi szereplői? De- mirel legújabb, immár sokadik politikai élete mozgalmasnak ígérkezik. Réti Ervin

A híres francia látnok, Mario de Sabato, ezúttal visszafelé is nézve, a kijózanodás évének nevezte 1992-t. Miért? Mert ebben az esztendőben nem kevesebbről kellett töprengenie az emberiségnek, mint arról, hogy meg tudja-e fékezni az éhséget, a riasztóan terjedő szegénységet, sőt el tudja-e hárítani az általános zűrzavar veszélyét. Kérdésessé vált szerinte az is, hogy az európai egység reményét nem söpri-e el hosszú időre a nemzeti öntudat hullámverése. A jövendőmondó rendíthetetlen hite a világ boldogulásában ezúttal közmondások bölcsességében fogalmazódott meg. Róma sem épült fel egyetlen év alatt, így az ésszerűség birodalmának megszületéséhez sem elég néhány esztendő. A vajúdás fájdalma nélkül nem lehet boldog az emberiség. Bizakodjunk tehát, hogy vajúdással végül boldogság köszönthet

a Földre? Legalább ennyit joggal elvárhat tőlünk de Sabato.

S mit hoz a gondokkal terhes emberiségnek 1993? A jós szerint nem kevés újabb gondot: Németország és Nagy-Britannia például szakít az Európai Közösséggel, Jelcint eltávolítják Oroszország éléről, a balkáni válság kiterjed Albániára és Görögországra is. Mindezek ellenére azonban megerősödik az általános érzés, hogy a világ békésebb vizek felé hajózik a viharos tengeren. Az ezredfordulón pedig már együtt örülünk annak, hogy egyszerre választanak feketebőrű pápát Rómában a bíborosok, s színesbőrű elnököt Washingtonban az amerikaiak.

Addig pedig? Higgyünk abban, amit szívünk szerint remélünk: a bejósolt bajok ellenére nem kell a világnak folytatnia az 1992-őt jellemző kijózanodást. Kocsis Tamás