Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-05 / 4. szám
1993. január 5., kedd aj Dunőntan napió 7 Zsalugáteres ablakok készülnek az asztalosműhelyben Fotó: Läufer László Nagyapám, apám is asztalos volt, a fiam is az Földesi Károly igényessége A külföld véleménye Legfeljebb stagnálás „Divat” a foltos Pécsett, az Illyés Gyula utón két-három évvel ezelőtt még műanyag zsákokban gyűjtötték a kidobásra ítélt lábbelit. Mindenki szemrevételezhette: mi felelhetne meg neki. Napok is elteltek, senki nem nyúlt a zsákokhoz. Ma már nem látni a kukák mellé kitett műanyag zsákokba csomagolt lábbeliket, de még egy-egy pár cipőt sem. Az itt lakó fiatalok - elsősorban fiatal családok laknak itt -, akik korábban műfoltos cuccokban divatoztak, most a nemrég megnyílt susz- terájba viszik a megkopott sarkú, felfeslett varrású ... lábbeliket. Elárasztja a javító műhelyt a „gyógyításra” váró cipő, csizma-áradat. Most hárman javítják a lábbelit, mégis két-három hét a várakozási idő. Gyerekkoromban nemcsak sarkaltak, nemcsak utána varrtak, nemcsak fleppnit tettek a cipőre, csizmára, meg is fejelték, féltalpat is vertek rá... Kényszerű divat lett ismét a valódi foltos is. Anyám - minden szegény anya - azt tartotta. „Nem szégyen a foltos, ha tiszta. Szégyen az, ha koszos és rongyos.” Nagyot fordult a világ. A szegény tisztában és foltosban jár, azok pedig, akiknek jobban megy a soruk, műkoszosban és műrongyosban. Sz. Harsányt János Lemondott a német gazdasági miniszter Jürgen Möllemann (FDP) német gazdasági miniszter, egyben alkancellár vasárnap, posztjának két évi birtoklása után, benyújtotta lemondását. Helmut Kohl kancellár elfogadta a lemondási nyilatkozatot, egyben felkérte Mölle- mannt, hogy utódjának kinevezéséig lássa el a miniszteri teendőket. Három nulla Pénzreformot hajtottak végre Mexikóban január elejével: töröltek három nullát az erősen inflálódott pesóról, s így egy új peso 1000 régivel egyenlő. A teljes pénzcserét három év alatt hajtják végre, ezidő alatt fokozatosan váltják fel a régi bankjegyeket újakkal.- Még inaskoromban, harmincöt-negyven éve készítettem ezt a szekrényt édesanyám névnapjára - mutatja a szobájában lévő talán egyetlen, nem modem bútort Földesi Károly ötvenöt éves asztalosmester. Szép darab. Furnérozott, S-alakú ajtójú hármasszekrény. A mester végighúzza ujjait a bontáson:- Van már rajta itt-ott „szűcs”, azaz légbuborék a dió furnér alatt. Nagyon kellett sietnem, nem préseltem le eléggé. Testes ember Földesi Károly. Egy éve már táppénzen van ínszalagszakadással, a dereka is rendetlenkedik. Szakmai lelkesedése töretlen. Kissé bicegve megy előttem, hogy megmutassa műhelyét a pécsi Hungária úti PIK-ház udvarának végén. Kikerüljük a szikkadó, gondosan kispánglizott és letakart tölgy padló- és deszka rakatot. A műhely szalagfűrészei, egyéb gépei bő évtizedesek.- Ezekkel a gépekkel hogyan lehet igényes munkát végezni? Rám néz, mint akit megsértettek, majd a meglepetést mosoly váltja arcán:-Úgy, ahogy nagyapám és apám is dolgozott velük, nagy-nagy szaktudással és igényességgel. Én sem engedem ki „mezítláb” kezem alól a munkát. A fiam is azt tanulta tőlem, hogy első a szép munka, még akkor is, ha egy fillér haszon sincs rajta. Új, modem gépekre nem telik, korszerű kisgépekkel viszont jól el vagyunk látva. Anyja lakásában beszélgetünk. Itt él már másfél évtizede, amióta elvált, itt nevelte fel fiát, aki ugyancsak Károly, és ugyancsak asztalos. Földesi Károly örömmel és meghatódva beszél az asztalos-dinasztiát megalapozó nagyapjáról és apjáról, a két Freind Károlyról. (Apja a legutóbbi világégésnél, a katonai bevonulásakor volt kénytelen felvenni a Földesi nevet.)- Nagyapám 1920-ban a Xavér templom melletti műhelyében kezdte, majd a Szigeti úton folytatta. Nála kezdte alkalmazottként tanulni a szakmát az apám, s akkor vette át a műhelyt, amikor megszülettem.- Ön miért választotta az asztalosságot?- Kényszerűségből. Gépipariba jártam, apám súlyos betegen már vagy tíz éve nyomta az ágyat, nem volt más választásom. Otthagytam a technikumot és az inasiskolát folytattam. Épület-és bútorasztalosként szabadultam ’55-ben, és ebben a műhelyben kezdtem, melyben már vagy negyven éve dolgozom, s ahol a 23 éves Karcsi fiam nálam végzett bútorasztalosként. Egy műhelyben dolgozik apa s fia, de külön-külön iparengedéllyel, immár egy éve. A negyedik Károly fiatal házas, kislánya egy éves.-Megszakad a dinasztia? - szegezem neki a kérdést.-Ha nem lesz fiúunokám, aki tovább vigye a szakmát, akkor végünk van. - S néz maga elé, mint aki nem is akar ilyesmire gondolni. Még hogy ne legyen, aki folytatná a családban az asztalosságot? Szerencsés volt, megúszta az államosítást, igaz nagyon nehéz volt „kisiparosnak” lenni. Akkor még egy szál deszkát is csak utalványra kaphatott.- Most aztán jó az ellátás, csak győzzem nyakamba venni az országot. Minden beszerezhető, csak legyen miből. Ha pénzt kapok, azonnal anyagba ölöm. A keményfának is legalább egy évet kell száradni, hogy a szabad levegőn ne repedjenek szét a rostjai, mint a műszárítóban. A vizes fa különben is olcsóbb. Beszél, mesél a szakmáról, a fákról. A tölgy az olyan, mint az arany. Aztán a sokféle nemesfa (dió, cseresznye) amivel dolgozik. A fenyő, az értéktelen számára, akár a hárs. Sajnálja, hogy nehéz felhajtani a „szovjet” fenyőt, mert az épületmunkához nagyon jó. Hívták bolti berendezést készíteni Ukrajnába, Németországba, de nem vállalta, s nem csak a távolság miatt. Lett volna horvát megrendelése is ötezer egyedi ajtóra, mert tetszett nekik a mintadarab. Nevetve mondja: „Nem vagyok én nagyüzem. Képzelje el, hány vagon fát kellene beszereznem? Hová tenném, hol szárítanám?” Meleg szavakkal emlékezik Wunderlich Ilona belsőépítészre, akivel sokáig dolgozott:- Csodaszép munkákat adtunk ki a kezünkből, bankfiókok, takarékszövetkezetek,- sörözők belső berendezéseit. Aztán ez abbamaradt. Azóta mindent gyártok és javítok, ami csak fából van: beépített-, antik-, stíl- és egyedi bútorokat, székeket, mindent. Nem szeret panaszkodni Földesi Károly. Pedig sok minden nyomasztja.- Nehéz, nagyon nehéz manapság kalkulálni, mert szinte minden nap változnak az árak. Nem támogatják az iparosokat, kiöregszünk, a műhelyek is kikopnak. A PIK-bérlemény műhelyem -bérleti díját is, azt mondják, ötszörösére emelik. Aztán az örökösen növekvő közmű díjak és a társadalombiztosítás, ami csak magam után havi tízezer forint. Ezt mind ki kell termelni. Miért nem hagyják élni a népet ? Az ország csak úgy tud felemelkedni. Kemény, igaz szavak. Nyugodt mégis, mert van munkája. Azért is, mert fiának kiadta az apai jusst, hogy önálló vállalkozó lehessen. Van neki is, a fiának is két-két aranykezű, megbízható embere és kettejüknek öt tanulója. Ha rajtuk múlik, sose hal ki a szakma. Hogy mi a vágya? Teljesen hétköznapi:- Nyugodtan lehessen dolgozni és biztonságban megélni, mert akkor minden van. Akkor már csak az egészség hiányozna, de nagyon! Murányi László Jó és rossz fejlemények egyaránt vannak a magyar gazdaságban - írja a Die Presse című bécsi lap. Az átfogó elemzés a jó jelek közé sorolja, hogy a magángazdaság jelentősége nőtt, újabb és újabb cégek létesülnek. Ami egyértelműen rossz, az az, hogy 1993-ban sem jön el a gazdaság remélt javulása, legfeljebb stagnálásra lehet számítani. Az okok közé tartozik, hogy változatlanul sok cég válik fizetésképtelenné. Nem sikerült megfékezni a lap szerint az inflációt, amely ugyan 35 százalékról az idén 23-ra csökkent, de a zsugorodó gazdaságra való tekintettel még mindig túl magas. Negatív hírek érkeznek a munkaerőpiacról: 11,9 százalékos a munkanélküliség - írja a Die Presse. Viszonylag magas a valutatartalék, bár a 22 miliárd dolláros adósságállomány nagy teher. A fizetési mérlegben az idén többletre számítanak, de ez nem a gazdaság megélénkülésének tudható be. Magyarországon is világossá válik, hogy a gazdaság átalakítása piac- gazdasággá hosszabb időt vesz igénybe. A pozitívumok közé sorolja a Die Presse, hogy nőtt a külföldi befeketetések volumene: a 4,3 milliárd dollárból 450 millió dollár az osztrák részesedés. Igaz, ebben van valóságos csőd is - a papíripari beruházás - de vannak jól működőek. A 13 450 vegyes vállalat közül 3500 osztrák érdekeltség. Nemcsak magyar probléma Sorsközösségben élünk Hazánkban tartózkodott Herbert Schambeck, az osztrák törvényhozás elnöke, aki Szabad György meghívására látogatott Budapestre. Mint a nemzetiségi kérdések elismert szakértőjét kérdeztük: hogyan látják ezt a problémát túl a Lajtán?- A nemzetiségi kérdés Kö- zép-Európa egyik fontos problémája. Mi, osztrákok igyekszünk példát mutatni a dél-tiroli kérdés kezelésével. A nemrégiben született megbékélési nyilatkozatunk megnyugvást hozott e téren, bár a nemzetiségek jogainak gyakorlati garantálása az elmúlt évtizedekben nekünk is egyre több gondot okozott. Pedig mi sem természetesebb Némi lehetőség „Ha a vak belekarol a sántába, olyan párt hoznak létre, amely könnyebben mozog. Az ugyanolyan fogyatékosságban szenvedőknek nincs ilyen lehetősége” - kezdi a Polityka cimű lengyel hetilapban a Visegrádi Csoport szabadkereskedelmi megállapodásának aláírását kommentáló cikkét Joanna Solska. A szerző úgy véli, hogy a Visegrádi Csoport tagjainak gazdaságai ugyanolyan jellegűek, s ugyanazokkal a problémákkal küszködnek, egyik sem képes komoly áldozatokat hozni, de mindegyik szeretne valamit kapni. Ebben a helyzetben a szabadkereskedelmi megállapodás aláírása a napokban annál, hogy a kisebbség jogai az állami jogrend szerves részét képezzék. Tudomásul kell vennünk, hogy itt, Európában mindany- nyian sorsközösségben élünk. A kisebbségek védelmezése a demokratikus államok közösségében a nemzetközi tekintély előfeltétele! Minden ország annyi megértést és megbecsülést igényelhet a szomszéd országokban élő kisebbségeknek. Európa nemzetiségei a helyüket keresik a most formálódó új világban. Nagyon fontos, hogy azt a kölcsönös türelem útján, konfliktusok nélkül találják meg. Sajnos, ezt még nagyon sok országban nem tanulták meg. Krakkóban „nevezhető sikernek”, de csak politikai értelemben. A cikk hangsúlyozza, hogy „e szerződés aláírói egyáltalán nem nyitják meg partnereik előtt piacaikat, csupán felhagynak a kölcsönös diszkriminációval.” Mint írja, ez is csak 2001-ben, és csak az ipar területén lesz igaz, s kizárólag a vámokat illetően, holott azok a külkereskedelem szabályozásának csupán egyik elemét jelentik. így a megállapodás nyújt némi segítséget a kölcsönös áruforgalom fellendüléséhez, de ez egyáltalán nem fog megvalósulni. A mezőgazdaságnál még rosszabb a helyzet. AIDS 2006-ban gyógyítható Más szenzációkat is jósolnak az ezredforduló éveire Több mint ezer új tudományos ismeretre tesz majd szert az emberiség a 2020-ig terjedő időszakban - jósolják a japán tudósok, akiket a tokiói tudományos és technológiai ügynökség kért fel arra, hogy adjanak szakterületük jövőjéről prognózisokat. E felmérést az ügynökség öt évente rendszeresen elvégzi. Az idén 16 tudományos terület közel háromezer egyetemi tanára, professzora jósolta meg azt, hogy az ezredforduló után 2010-ig mindennapos dologgá válik a belső szervek átültetése, 2006-ra megtalálják az AIDS gyógyítási módszerét, továbbá teljesen megbízható módszereket dolgoznak ki a vulkánkitörések előrejelzésére. Az összesen 1149 tudományos eredmény 80 százalékát fogja az emberiség az ezredforduló utáni első évtizedben elérni és mindössze 5 százalék lesz hasznosítható már 2000 előtt. Ez utóbbiak között lesznek a teljesen megbízható időjárásjelentési módszerek és azok a technikák, amelyekkel a japán rakétavonatok sebessége az óránkénti 300 kilométerre gyorsítható. A tudósok szerint 2010 és 2020 között megtalálja az emberiség a rák ellenszerét, 2015-re állandó bázis létesülhet a Holdon és 2011-re két órára csökkenthető a repülőgépek menetideje a csendes-óceáni, a Japán és az Egyesült Államok közötti járatokon. Az első munkahely A munkanélküliség mértékét, szakmánkénti vagy végzettségbeli megoszlását, korosztály szerinti képét ma már gyakran adják közre. Mindegyik tény elszomorító. A korábban szinte biztosított munkához való jog egyszerre elveszett. A mindennapi létért való kegyetlen küzdelmet a mai középkorúak és a fiatalok még nem ismerik, pontosabban, mostanság kezdenek megismerkedni vele. Mindenekelőtt az iskoláikat befejező fiatalok helyzete kezd reménytelenné válni. Különösen a főiskolákat, egyetemeket végzett friss diplomások találják magukat szemben elhelyezkedési problémákkal. A pályaválasztás idején még csábító iparágak, lehetőségek kínálták magukat, amelyek azóta bezárták kapuikat. A kezdő diplomások elhelyezkedési kérdésével foglalkozik a MTESZ és azon belül a Gépipari Tudományos Egyesület vezetősége. A megoldásra már egy esztendeje javaslatot dolgozott ki a GTE Győri Szervezete, amelyet növekvő aktualitásánál fogva újra elővettek és a MTESZ tavaszi, II. Érdekvédelmi Konferenciáján tárgyalják meg. A javaslatból idézünk: „.. . az össztársadalmi érdekeket mérlegelve a legsúlyosabb problémának tartjuk azt a fenyegető veszélyt, hogy igen sok pályakezdő diplomásnak nem lesz első munkahelye. Ez még akkor is tragikus, ha netán munkanélküli segélyt kaphatnának. Ez demoralizálná őket, kizökkentené az egyetemen, főiskolán szerzett hivatásszeretetükből. Ha viszont ugyanezt az összeget kezdő munkabérként vagy ösztöndíjként kapnák, ez gondoskodást és reményt jelentene számukra a jövőjüket illetően. Mivel pedig a mérnökké válás nem fejeződik be az egyetemeken és főiskolákon, hanem folytatódik az erre alkalmas munkahelyeken megszerzendő gyakorlati ismeretekkel, a káros következmények nemcsak a közvetlenül érintetteket, hanem a hazai felsőoktatás egészét, az értelmiség utánpótlási rendszerét sújtanák. Ezért javasoljuk olyan jogszabály megalkotását, amely szerint az állam biztosítja a pályakezdő diplomások első munkahelyét minimum egy éves időszakra. Rendkívül veszélyesnek tartanánk, ha a pályakezdők egyszerűen csak munkanélküli segélyt kapnának. Ez lezüllesztené őket. A fekete gazdaság „aluljáró iparának” egy életre megmételyezett áldozataivá válnának. De ha ugyanezt az összeget ösztöndíjként kapnák, ha ezért kötelesek lennének dolgozni, ha a kezdőket befogadó cégek vagy vállalkozók adókedvezményt kapnának ... és ezzel tapasztalataikat átadnák, akkor - reméljük - az átmeneti gondok nagy része talán megoldódna .. .” A javaslatból vett idézet természetszerűleg a műszaki értelmiség friss-diplomásainak első munkahely kérdésének megoldását tartalmazza. Remélik, hogy a kezdeményezésük széleskörű megértést és támogatást kap. Persze, más gondolatok, elképzelések, javaslatok is felvetődhetnek és mindezeken vitatkozni is lehet. Mégis érdemes foglalkozni velük és a véleményeket a megoldás érdekében összegezni, hogy egyetlen kitanított fiatal diplomás se kényszerüljön szaktudását felcserélni képességéhez méltatlan pályára. Rozvány György