Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-04 / 3. szám

10 ojDunönttin napio 1993. január 4., hétfő Jackie Kenneditől Hillary Clintonig First Lady-k a Fehér Házban Akik csak a csillogást, a ri­valdafényt látják, tévednek: el- nöknének, First Ladynek lenni Amerika egyik legnehezebb „ál­lása”. Ilyen szempontból is érdemes visszapillantani az elmúlt há­rom évtizedre - ahány hölgy, annyi történet. Jackie Kennedy (1961-63). Szépség, fiatalság, elegancia. Kitűnő reklám a világ leghatal­masabb országának. Ma már tudjuk: szomorú, megcsalt asz- szony volt a merénylet előtt, aki szűk körben bevallotta, hogy utálja a politikát és akinek a vi­lág mindig a ruhatárára, sosem a véleményére volt kiváncsi. Lady Bird Jonhson (1963-69). Igazi déli nagyasz- szony, aki saját profiljaként fel­fedezte a természet védelmét, ilyen értelemben alighanem az ország első jelentős „zöld” személyisége. Pat Nixon (1969-74). A Fehér Ház hosszú történetének talán legmagányosabb és legeleset­tebb asszonya. Férje minden vonatkozásban mellőzte, nem egyszer brutálisan bánt vele, csak „udvari” fotózásra kerít- tette elő, és ő az italba mene­kült. Már reggel valamelyik szobájában (ahová Nixon el­nökségének utolsó szakaszában már a takarítónők sem léphettek be, mert mindenki szégyenlette a First Lady részegségét) ült a tv előtt, egyik kezében üveggel, a másik kezében pattogatott ku­koricával. „Amikor átvettem Pat lakosztályát, éppoly alko­holszagú volt, mint egy rossz kocsma és annyi rágcsálnivaló hulladék borította a padlót, mint egy mozi előcsarnokában” - mondta az utód, Mrs. Ford. Betty Ford (1974-77) nem sejtette, hogy ő lesz e szomorú szobák következő alkoholista foglya. Amikor ezt bevallotta, sokkolta, amikor pedig gyűjteni kezdett a hozzá hasonlókat gyógyító klinikára, kiengesz­telte Amerikát. A róla elnevezett intézet ma is hirdeti nevét, féijére viszont a fiatalabbak már alig emlékez­nek ... Rosalynn Carter (1977-81) maga írta férje beszédeit, részt vett a kormány ülésein, imádta a politikát és értett is hozzá. Nancy Reagan (1981-89) nem a politikát, hanem az intri­kát imádtífes gyakorolta, néha az egész stábot felforgató siker­rel. Barbara Bush (1989-93) minden szempontból Nancy el­lentéte: az ex-színésznőből lett polit-démon helyett meleg­szívű, haját őszen hagyó, egy­szerűen öltözködő és viselkedő asszony, aki férje hű társa és a család összetartója, a szó leg­konzervatívabb értelmében. Hillary Clinton (1993- ?) vi­szont Barbara asszony ellentéte és újabb bizonyság arra, hogy Amerika a hölgyek vonatkozá­sában is változást akart. A férje jövedelmének ötszörösét (!) ke­reső ügyvédnő a politikában is szuperprofi, aki hisz abban, hogy hazájának hamarosan el­nöknője lesz. És akkor a férjet fogják First Gentlemannek hívni... Világhírtől a bugyireklámig Nadia Comaneciről, a világ­hírű román tornászlányról né­hány éve lehetett utoljára hal­lani, amikor egy nős, többgye­rekes román ács társaságában tűnt fel az Egyesült Államokban és keményen bírálta a Ceau- sescu-rendszert. A férfivel kapcsolatos családi botrányok azonban igencsak ki­kezdték Nadia jóhírét. Az egy­kori sportsztár képe ugyan is­mét megjelent az amerikai ké­pes magazinokban, de nem a sportrovatban, hanem a hirdeté­seknél: Nadia a Jockey fehér­neműgyártó cég lenge termékeit népszerűsíti, hamisítatlan Jockey melltartó és bugyi lát­ható kisportolt testén. A színes fotót plakát formájában meg is lehet rendelni: a bevételt a ro­mán gyerekek örökbefogadásán fáradozó kanadai szervezet kapja. Női szobrok New Yorkban A hétmillió lakosú New Yorkban, az Egyesült Államok legnagyobb városában megkét­szereződött azoknak a nőknek a száma, akiknek emlékére szob­rot emeltek. Felállították ugyanis Gertrude Stein, az is­mert írónő szobrát. Ezt megelő­zően csak egyetlen nőnek, Szent Johannának szobra állott a metropolisban. Arról viszont nem készült pontos statisztika, hogy mennyi is az a megszámlálhatatlan férfi, akinek emlékét szobor őrzi New Yorkban. (APA) Volt egy leánya, de igazából sohasem volt anya. Számtalan férfi és nő szerette, de maga képtelen volt igazán szeretni. Világsztár volt, élete kilencven esztendejének utolsó évtizedét mégis teljes magányban és visz- szavonultságban töltötte. Aligha találni még egy híressé­get, akinek az életútja annyira tele volna tűzdelve legendákkal és mítoszokkal, mint Marlene Dietriché. És aligha akad még egy ember, aki olyan jól is­mémé az igazi Marlenét, mint leánya, Maria Riva, aki nemrég fejezte be róla szóló könyvét. Személyes élményeit „Anyám, Marlene” című köny­vében foglalta össze a ma 68 esztendős Riva. A könyv má­jusban látott napvilágot. Riva azt állítja, hogy neki tu­lajdonképpen nem is volt anyja, ő is az udvartartásához tarto­zott, s mint mindenkinek, az volt a feladata, hogy mindent megtegyen azért, hogy a sztár jól érezze magát. Mariának gyermekkora sem volt. „Nem járhattam iskolába, nem voltak barátnőim, nem mehettem par­tikra.” Marlene mindig maga mellett akarta tudni lányát, hogy eljátszhassa a szerető, „szent” anya szerepét. Egyke­ként cseperedett fel, felnőttektől körülvéve; Dietrich elintézett- nek vélte a dolgot azzal, hogy világra hozta őt. Riva elmondja, hogy tiszteli anyját külső meg­jelenése, tehetsége, fegyelme­zettsége okán, azért, mert min­den dolgát tökéletesen befe­jezte, de belső tulajdonságait nem tudja becsülni.-Nehéz az embernek saját anyja anyjának lenni - panasz­kodik Riva Dietrich öregségére célozva, amikor a színésznő ta­nácsadója, oltalmazója, bizal­masa, ügynöke és orvosa volt egy személyben. Anyja naponta tízszer is felhívta őt a világ leg­különbözőbb pontjairól semmi­ségek miatt, magához „ren­delte” , miközben Mariának is megvolt a maga családja. De megtette, mert szánta ezt az idős, alkoholista és gyógyszer­eken élő nőt, aki már csak belé tudott kapaszkodni. Dietrich sztárnak született, akiből a kö­zönsége istennőt faragott. Ve­szedelmes dolog ez - vélekedik Maria - emberekből nem sza­bad istent csinálni. (DPA) Anyám, Marlene Kihalnak a benszülöttek? Az elkövetkező száz évben a felére csökken a ma még világ­szerte létező mintegy hatezer benszülött nép száma - kultúrá­jával együtt eltűnik Földünkről. Erre a megállapításra jutott Washingtonban nyilvánosságra hozott tanulmányában a „Worldwatch”-Intézet, arra ala­pozva következtetését, hogy a nyugati civilizáció gazdaságá­val, technikájával elűzi a ben- szülötteket hagyományos élet­tereikből.A magánkezelésben lévő Intézet figyelmeztet: e né­pek eltűnésével egyidejűleg el­tűnik a nyelvük, és feledésbe mennek a természetről, vala­mint a növények felhasználásá­ról birtokolt, egyedülálló isme- reteik.Velük együtt tűnik majd el a Földről nagyszámú állat és növény is. A tanulmány szerzője, Thein Duming abban, hogy a benszü­löttek harcot kezdtek és „élette­rük védelmében, bíztató jelét látja annak, hogy a negatív fej­lemény még megállítható. Napjainkban - az azonosítás­tól függően - 200-600 millió ember számítható a benszülöt­tek közé. Kétszáz esztendővel ezelőtt a Föld lakosságának még több mint a felét a benszü­löttek tették ki. Napjainkra vi­szont életterük az akkorinak 12-19 százalékára zsugorodott. Egyedül Brazíliában 87 nép pusztult ki ennek az évszázad­nak az első felében. A benszülöttek - mint a ta­nulmány példaként felhozza - babonás tisztelettel óvják a ter­mészeti környezetet. (DPA) Virágzik a műkincslopás 1992-ben összesen 28 000 műkincset loptak el Olaszor­szágban. Ennek a fele megke­rült — közölte Roberto Conforti, a műkincsvédelemért felelős ca­rabinieri osztag parancsnoka. Egyúttal sürgette a szorosabb együttműködést más európai országok hasonló különleges alakulataival a hatékonyabb műkincsvédelem és a műkincs­tolvajok kézrekerftése érdeké­ben. Elsősorban az információk kölcsönös cseréjét tartotta szük­ségesnek. Conforti elmondta, hogy osz­tagának római központjában 350 000 darab, 1970 óta ello­pott műkincsről vezetnek nyil­vántartást. Az elmúlt tíz esz­tendő alatt összesen 11 342 esetben követtek el műkincslo­pást Olaszországban. Rendsze­rint egyszerre több műkincsnek is lába kélt. A lopások csaknem fele magángyűjteményekben történt, 4830 esetben fosztottak ki templomokat és mindössze 317 esetben hatoltak be múze­umokba a tolvajok. (APA) „Dióhéjban” Kolumbusz nyomdokain Egy vállalkozó kedvű angol, bizonyos Tom McNally vasár­nap tengerre szállt Portugáliá­ban, hogy Kolumbusz Kristóf nyomdokain haladva, a létező legkisebb vitorláshajóval meg- döntse az Atlanti-átkelés 24 éve fennálló rekordját. A 49 éves férfi Portugália délnyugati csücskén, Sagresnál, 280 kilo­méterre Lisszabontól délre, szállt mindössze 1,63 méter hosszú hajójába. Reméli, hogy ha minden jól megy, akkor há­rom hónap múlva eléri a floridai partokat. Az egykori halász ugyanazon az úton akar haladni, amelyet Kolumbusz 1492-ben megtett - a Kanári és a Zöldfoki szigetek érintésével 4600 tengeri mér­föld megtétele után eljutni a Ka- rib-tengerre. Tapasztalatokkal bőségesen rendelkezik, mert négy alkalommal kelt át egye­dül az Atlanti óceánon. Ezúttal legfeljebb arra panaszkodhat, hogy 1,80 méter magasságával még ki sem tud nyújtózkodni a „dióhéjban”. Nagyon valószínű azonban, hogy Tom McNallynak ez lesz az utolsó Atlanti-átkelése - élet­társa, Edna és három gyerme­kük Liverpoolban ugyanis ulti­mátumban szólította fel, hogy többé ne induljon egymagában ilyen kockázatos tengeri útra. Parányi vitorlásán szextáns és műholdnavigációs berende­zés van. Négy hónapra ele­gendő száraz élelmet visz ma­gával, de vizet nem. Ivóvizet maga akar előállítani sótalanító berendezés segítségével. A 315 kilogramm súlyú hajó fából és műanyagból készült. Eddig Hugo Vihlen tartja az Atlanti-átkelés rekordját a leg­kisebb vitorláshajóval - 1,83 méter hosszú vitorlásával 1963-ban 85 nap alatt kelt át az óceánon Casblancából Flori­dába. A nyugat-keleti irányú Atlanti-átkelés rekodját az an­gol Tom McLean állította fel, amikor 1983-ban 2,36 méter hosszú hajójával átkelt ÚJ-Fo- undlandból Lisszabonba. (APA) Ötzi őrzi titkait Miközben a magashegység­ben a hideghez annak idején hozzászokott „Ötzi” - azaz ma­gyarosan „Öcsi” fagyott teste az innsbrucki egyetem egyik hűtő­kamrájában pihen, a kutatókat az foglalkoztatja: miért mászott fel „Öcsi” a több ezer méteres magasságba? És egyáltalán: va­dász volt vagy pásztor? Netán sámán? A rejtélyes életű gleccserem­ber 5300 éve halt meg. Megfa­gyott. A szinte eredeti állapotban meglelt tetem mellett a szakem­berek sok mindent találtak: amulettet, gyógyhatású gombá­kat, gyógynövény-kivonatokat, amelyek például a sebgyógyu­lást gyorsítják. A vándor mellett ott pihent a fegyvere - nyila is. Ä kutatók különös figyelmet szentelnek a gleccserembemél talált rézből készült fejszének. Ennek a szerszámnak akkoriban - ezer évvel a piramisok építése előtt - egészen hihetetlenül nagy értéke lehetett. Az Ötz-völgyi Alpokban fel­fedezett jégemberről azt sem lehet kétséget kizáróan megál­lapítani, vajon vadászó életmó­dot folytatott-e? Ha viszont ér­cet keresett, miért nem tett tar­solyába legalább néhány követ? Ä tudósok többsége azon a véleményen van, hogy „Öcsi” mégiscsak pásztor lehetett, aki társaival nagy állatcsordát te­relt. Talán azért hagyta el társait, s ment le a völgybe, hogy elve­szett fegyvere helyett új nyíl és íj készítésére alkalmas fát ke­ressen. Eközben fagyhatott meg. Lapos sziklán feküdt, s fe­jét bal karjára fektette. így talál­ták meg - mintegy 5300 év múl­tán, tavaly ősz elején. Amit eddig nem tudott a világ Hogyan gyilkolta meg Sztálin a feleségét? A hivatalos TASZSZ-jelen- tés szerint Nagyezsda Allilu- jeva, Sztálin második felesége vakbélgyulladás következté­ben halt meg, mert a műtét már nem tudott segíteni rajta. Moszkvában viszont annak idején olyan hírek terjedtek el, hogy öngyilkosságot követett el: agyonlőtte magát, miután összeveszett a férjével. Ezen a véleményen van lánya, Szvet­lána is, aki rendkívül zaklatott élete után most Londonban, a beilleszkedési zavarokkal küszködő volt alkoholisták és kábítószerélvezők otthonában talált menedékre. Nagyezsda Allilujeva azon­ban gyilkosság áldozata lett, s minden valószínűség szerint maga Sztálin végzett vele. Mindez két, véletlenül egy­idős, hatvannyolc éves asz- szony hitelesnek tűnő vallo­másából derül ki, akik eddig félelemből hallgattak, de most mindent elmondtak a The Eu­ropean című lapnak. Egyikük a volt színésznő, Kira Allilu­jeva. ő Nagyezsda bátyjának, Pávelnek a lánya, másikuk Eteri Ordzsonikidze, az ugyancsak rejtélyes körülmé­nyek között meghalt egykori népbiztos lánya. 1932. november 8-án, a for­radalom 15. évfordulója al­kalmából, Vorosilov, mint hadügyi népbiztos meghívta vacsorára a legfelsőbb szovjet vezetés tagjait. Az este folya­mán Sztálin, amikor éppen fe­lesége beszélt, durván félbe­szakította és a nyilvánosság előtt lehordta az asszonyt. Erre ő a megaláztatástól feldúlva felpattant és hazasietett. Ké­sőbb Sztálin is megérkezett és a nevelőnő szóváltást, majd egy lövést hallott a hálószobá­ból. Hamarosan a titkosrend­őrség, a GPU akkori főnöke, Jagoda néhány bizalmi embe­rével a fürdőszobában levő tit­kos bejáraton át behatolt a há­lószobába, ahol megtalálta Nagyezsda holttestét. Pisz­tolygolyó végzett vele. Ä két hölgy azt állítja, hogy a titkosrendőrök eltüntették Nagyezsda vérfoltos blúzát, mert azon látható volt, hogy a golyó a hátán ment be, ami öngyilkosság esetén nehezen képzelhető el. A gyilkosság indítéka egyszerűen az volt, hogy Sztálin nem tűrte az en­gedetlenséget. Állítólag Baba (így becézte feleségét) temeté­sére sem ment el. ■sk Akik most megszólaltak, gddig okkal hallgattak. Kira Allilujeva apját, Pavelt, Sztá­lin parancsára megmérgezték. Anyját letartóztatták, s azzal a váddal küldték a Gulágra, hogy „megmérgezte a férjét”. Anna Allilujevát, a harmadik testvért ugyancsak száműzték. Maga Kira hat hónapot töltött magánzárkában a Lefortovo börtönben, utána egy távoli tá­borban tartották fogva. Csak Sztálin halála után térhetett vissza Moszkvába. Tudta, hogy mindazok, akik az ügy közelében voltak, belehaltak. Csoda-e, hogy nem mutatko­zott eddig beszédesnek?

Next

/
Thumbnails
Contents