Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-04 / 3. szám
10 ojDunönttin napio 1993. január 4., hétfő Jackie Kenneditől Hillary Clintonig First Lady-k a Fehér Házban Akik csak a csillogást, a rivaldafényt látják, tévednek: el- nöknének, First Ladynek lenni Amerika egyik legnehezebb „állása”. Ilyen szempontból is érdemes visszapillantani az elmúlt három évtizedre - ahány hölgy, annyi történet. Jackie Kennedy (1961-63). Szépség, fiatalság, elegancia. Kitűnő reklám a világ leghatalmasabb országának. Ma már tudjuk: szomorú, megcsalt asz- szony volt a merénylet előtt, aki szűk körben bevallotta, hogy utálja a politikát és akinek a világ mindig a ruhatárára, sosem a véleményére volt kiváncsi. Lady Bird Jonhson (1963-69). Igazi déli nagyasz- szony, aki saját profiljaként felfedezte a természet védelmét, ilyen értelemben alighanem az ország első jelentős „zöld” személyisége. Pat Nixon (1969-74). A Fehér Ház hosszú történetének talán legmagányosabb és legelesettebb asszonya. Férje minden vonatkozásban mellőzte, nem egyszer brutálisan bánt vele, csak „udvari” fotózásra kerít- tette elő, és ő az italba menekült. Már reggel valamelyik szobájában (ahová Nixon elnökségének utolsó szakaszában már a takarítónők sem léphettek be, mert mindenki szégyenlette a First Lady részegségét) ült a tv előtt, egyik kezében üveggel, a másik kezében pattogatott kukoricával. „Amikor átvettem Pat lakosztályát, éppoly alkoholszagú volt, mint egy rossz kocsma és annyi rágcsálnivaló hulladék borította a padlót, mint egy mozi előcsarnokában” - mondta az utód, Mrs. Ford. Betty Ford (1974-77) nem sejtette, hogy ő lesz e szomorú szobák következő alkoholista foglya. Amikor ezt bevallotta, sokkolta, amikor pedig gyűjteni kezdett a hozzá hasonlókat gyógyító klinikára, kiengesztelte Amerikát. A róla elnevezett intézet ma is hirdeti nevét, féijére viszont a fiatalabbak már alig emlékeznek ... Rosalynn Carter (1977-81) maga írta férje beszédeit, részt vett a kormány ülésein, imádta a politikát és értett is hozzá. Nancy Reagan (1981-89) nem a politikát, hanem az intrikát imádtífes gyakorolta, néha az egész stábot felforgató sikerrel. Barbara Bush (1989-93) minden szempontból Nancy ellentéte: az ex-színésznőből lett polit-démon helyett melegszívű, haját őszen hagyó, egyszerűen öltözködő és viselkedő asszony, aki férje hű társa és a család összetartója, a szó legkonzervatívabb értelmében. Hillary Clinton (1993- ?) viszont Barbara asszony ellentéte és újabb bizonyság arra, hogy Amerika a hölgyek vonatkozásában is változást akart. A férje jövedelmének ötszörösét (!) kereső ügyvédnő a politikában is szuperprofi, aki hisz abban, hogy hazájának hamarosan elnöknője lesz. És akkor a férjet fogják First Gentlemannek hívni... Világhírtől a bugyireklámig Nadia Comaneciről, a világhírű román tornászlányról néhány éve lehetett utoljára hallani, amikor egy nős, többgyerekes román ács társaságában tűnt fel az Egyesült Államokban és keményen bírálta a Ceau- sescu-rendszert. A férfivel kapcsolatos családi botrányok azonban igencsak kikezdték Nadia jóhírét. Az egykori sportsztár képe ugyan ismét megjelent az amerikai képes magazinokban, de nem a sportrovatban, hanem a hirdetéseknél: Nadia a Jockey fehérneműgyártó cég lenge termékeit népszerűsíti, hamisítatlan Jockey melltartó és bugyi látható kisportolt testén. A színes fotót plakát formájában meg is lehet rendelni: a bevételt a román gyerekek örökbefogadásán fáradozó kanadai szervezet kapja. Női szobrok New Yorkban A hétmillió lakosú New Yorkban, az Egyesült Államok legnagyobb városában megkétszereződött azoknak a nőknek a száma, akiknek emlékére szobrot emeltek. Felállították ugyanis Gertrude Stein, az ismert írónő szobrát. Ezt megelőzően csak egyetlen nőnek, Szent Johannának szobra állott a metropolisban. Arról viszont nem készült pontos statisztika, hogy mennyi is az a megszámlálhatatlan férfi, akinek emlékét szobor őrzi New Yorkban. (APA) Volt egy leánya, de igazából sohasem volt anya. Számtalan férfi és nő szerette, de maga képtelen volt igazán szeretni. Világsztár volt, élete kilencven esztendejének utolsó évtizedét mégis teljes magányban és visz- szavonultságban töltötte. Aligha találni még egy hírességet, akinek az életútja annyira tele volna tűzdelve legendákkal és mítoszokkal, mint Marlene Dietriché. És aligha akad még egy ember, aki olyan jól ismémé az igazi Marlenét, mint leánya, Maria Riva, aki nemrég fejezte be róla szóló könyvét. Személyes élményeit „Anyám, Marlene” című könyvében foglalta össze a ma 68 esztendős Riva. A könyv májusban látott napvilágot. Riva azt állítja, hogy neki tulajdonképpen nem is volt anyja, ő is az udvartartásához tartozott, s mint mindenkinek, az volt a feladata, hogy mindent megtegyen azért, hogy a sztár jól érezze magát. Mariának gyermekkora sem volt. „Nem járhattam iskolába, nem voltak barátnőim, nem mehettem partikra.” Marlene mindig maga mellett akarta tudni lányát, hogy eljátszhassa a szerető, „szent” anya szerepét. Egykeként cseperedett fel, felnőttektől körülvéve; Dietrich elintézett- nek vélte a dolgot azzal, hogy világra hozta őt. Riva elmondja, hogy tiszteli anyját külső megjelenése, tehetsége, fegyelmezettsége okán, azért, mert minden dolgát tökéletesen befejezte, de belső tulajdonságait nem tudja becsülni.-Nehéz az embernek saját anyja anyjának lenni - panaszkodik Riva Dietrich öregségére célozva, amikor a színésznő tanácsadója, oltalmazója, bizalmasa, ügynöke és orvosa volt egy személyben. Anyja naponta tízszer is felhívta őt a világ legkülönbözőbb pontjairól semmiségek miatt, magához „rendelte” , miközben Mariának is megvolt a maga családja. De megtette, mert szánta ezt az idős, alkoholista és gyógyszereken élő nőt, aki már csak belé tudott kapaszkodni. Dietrich sztárnak született, akiből a közönsége istennőt faragott. Veszedelmes dolog ez - vélekedik Maria - emberekből nem szabad istent csinálni. (DPA) Anyám, Marlene Kihalnak a benszülöttek? Az elkövetkező száz évben a felére csökken a ma még világszerte létező mintegy hatezer benszülött nép száma - kultúrájával együtt eltűnik Földünkről. Erre a megállapításra jutott Washingtonban nyilvánosságra hozott tanulmányában a „Worldwatch”-Intézet, arra alapozva következtetését, hogy a nyugati civilizáció gazdaságával, technikájával elűzi a ben- szülötteket hagyományos élettereikből.A magánkezelésben lévő Intézet figyelmeztet: e népek eltűnésével egyidejűleg eltűnik a nyelvük, és feledésbe mennek a természetről, valamint a növények felhasználásáról birtokolt, egyedülálló isme- reteik.Velük együtt tűnik majd el a Földről nagyszámú állat és növény is. A tanulmány szerzője, Thein Duming abban, hogy a benszülöttek harcot kezdtek és „életterük védelmében, bíztató jelét látja annak, hogy a negatív fejlemény még megállítható. Napjainkban - az azonosítástól függően - 200-600 millió ember számítható a benszülöttek közé. Kétszáz esztendővel ezelőtt a Föld lakosságának még több mint a felét a benszülöttek tették ki. Napjainkra viszont életterük az akkorinak 12-19 százalékára zsugorodott. Egyedül Brazíliában 87 nép pusztult ki ennek az évszázadnak az első felében. A benszülöttek - mint a tanulmány példaként felhozza - babonás tisztelettel óvják a természeti környezetet. (DPA) Virágzik a műkincslopás 1992-ben összesen 28 000 műkincset loptak el Olaszországban. Ennek a fele megkerült — közölte Roberto Conforti, a műkincsvédelemért felelős carabinieri osztag parancsnoka. Egyúttal sürgette a szorosabb együttműködést más európai országok hasonló különleges alakulataival a hatékonyabb műkincsvédelem és a műkincstolvajok kézrekerftése érdekében. Elsősorban az információk kölcsönös cseréjét tartotta szükségesnek. Conforti elmondta, hogy osztagának római központjában 350 000 darab, 1970 óta ellopott műkincsről vezetnek nyilvántartást. Az elmúlt tíz esztendő alatt összesen 11 342 esetben követtek el műkincslopást Olaszországban. Rendszerint egyszerre több műkincsnek is lába kélt. A lopások csaknem fele magángyűjteményekben történt, 4830 esetben fosztottak ki templomokat és mindössze 317 esetben hatoltak be múzeumokba a tolvajok. (APA) „Dióhéjban” Kolumbusz nyomdokain Egy vállalkozó kedvű angol, bizonyos Tom McNally vasárnap tengerre szállt Portugáliában, hogy Kolumbusz Kristóf nyomdokain haladva, a létező legkisebb vitorláshajóval meg- döntse az Atlanti-átkelés 24 éve fennálló rekordját. A 49 éves férfi Portugália délnyugati csücskén, Sagresnál, 280 kilométerre Lisszabontól délre, szállt mindössze 1,63 méter hosszú hajójába. Reméli, hogy ha minden jól megy, akkor három hónap múlva eléri a floridai partokat. Az egykori halász ugyanazon az úton akar haladni, amelyet Kolumbusz 1492-ben megtett - a Kanári és a Zöldfoki szigetek érintésével 4600 tengeri mérföld megtétele után eljutni a Ka- rib-tengerre. Tapasztalatokkal bőségesen rendelkezik, mert négy alkalommal kelt át egyedül az Atlanti óceánon. Ezúttal legfeljebb arra panaszkodhat, hogy 1,80 méter magasságával még ki sem tud nyújtózkodni a „dióhéjban”. Nagyon valószínű azonban, hogy Tom McNallynak ez lesz az utolsó Atlanti-átkelése - élettársa, Edna és három gyermekük Liverpoolban ugyanis ultimátumban szólította fel, hogy többé ne induljon egymagában ilyen kockázatos tengeri útra. Parányi vitorlásán szextáns és műholdnavigációs berendezés van. Négy hónapra elegendő száraz élelmet visz magával, de vizet nem. Ivóvizet maga akar előállítani sótalanító berendezés segítségével. A 315 kilogramm súlyú hajó fából és műanyagból készült. Eddig Hugo Vihlen tartja az Atlanti-átkelés rekordját a legkisebb vitorláshajóval - 1,83 méter hosszú vitorlásával 1963-ban 85 nap alatt kelt át az óceánon Casblancából Floridába. A nyugat-keleti irányú Atlanti-átkelés rekodját az angol Tom McLean állította fel, amikor 1983-ban 2,36 méter hosszú hajójával átkelt ÚJ-Fo- undlandból Lisszabonba. (APA) Ötzi őrzi titkait Miközben a magashegységben a hideghez annak idején hozzászokott „Ötzi” - azaz magyarosan „Öcsi” fagyott teste az innsbrucki egyetem egyik hűtőkamrájában pihen, a kutatókat az foglalkoztatja: miért mászott fel „Öcsi” a több ezer méteres magasságba? És egyáltalán: vadász volt vagy pásztor? Netán sámán? A rejtélyes életű gleccserember 5300 éve halt meg. Megfagyott. A szinte eredeti állapotban meglelt tetem mellett a szakemberek sok mindent találtak: amulettet, gyógyhatású gombákat, gyógynövény-kivonatokat, amelyek például a sebgyógyulást gyorsítják. A vándor mellett ott pihent a fegyvere - nyila is. Ä kutatók különös figyelmet szentelnek a gleccserembemél talált rézből készült fejszének. Ennek a szerszámnak akkoriban - ezer évvel a piramisok építése előtt - egészen hihetetlenül nagy értéke lehetett. Az Ötz-völgyi Alpokban felfedezett jégemberről azt sem lehet kétséget kizáróan megállapítani, vajon vadászó életmódot folytatott-e? Ha viszont ércet keresett, miért nem tett tarsolyába legalább néhány követ? Ä tudósok többsége azon a véleményen van, hogy „Öcsi” mégiscsak pásztor lehetett, aki társaival nagy állatcsordát terelt. Talán azért hagyta el társait, s ment le a völgybe, hogy elveszett fegyvere helyett új nyíl és íj készítésére alkalmas fát keressen. Eközben fagyhatott meg. Lapos sziklán feküdt, s fejét bal karjára fektette. így találták meg - mintegy 5300 év múltán, tavaly ősz elején. Amit eddig nem tudott a világ Hogyan gyilkolta meg Sztálin a feleségét? A hivatalos TASZSZ-jelen- tés szerint Nagyezsda Allilu- jeva, Sztálin második felesége vakbélgyulladás következtében halt meg, mert a műtét már nem tudott segíteni rajta. Moszkvában viszont annak idején olyan hírek terjedtek el, hogy öngyilkosságot követett el: agyonlőtte magát, miután összeveszett a férjével. Ezen a véleményen van lánya, Szvetlána is, aki rendkívül zaklatott élete után most Londonban, a beilleszkedési zavarokkal küszködő volt alkoholisták és kábítószerélvezők otthonában talált menedékre. Nagyezsda Allilujeva azonban gyilkosság áldozata lett, s minden valószínűség szerint maga Sztálin végzett vele. Mindez két, véletlenül egyidős, hatvannyolc éves asz- szony hitelesnek tűnő vallomásából derül ki, akik eddig félelemből hallgattak, de most mindent elmondtak a The European című lapnak. Egyikük a volt színésznő, Kira Allilujeva. ő Nagyezsda bátyjának, Pávelnek a lánya, másikuk Eteri Ordzsonikidze, az ugyancsak rejtélyes körülmények között meghalt egykori népbiztos lánya. 1932. november 8-án, a forradalom 15. évfordulója alkalmából, Vorosilov, mint hadügyi népbiztos meghívta vacsorára a legfelsőbb szovjet vezetés tagjait. Az este folyamán Sztálin, amikor éppen felesége beszélt, durván félbeszakította és a nyilvánosság előtt lehordta az asszonyt. Erre ő a megaláztatástól feldúlva felpattant és hazasietett. Később Sztálin is megérkezett és a nevelőnő szóváltást, majd egy lövést hallott a hálószobából. Hamarosan a titkosrendőrség, a GPU akkori főnöke, Jagoda néhány bizalmi emberével a fürdőszobában levő titkos bejáraton át behatolt a hálószobába, ahol megtalálta Nagyezsda holttestét. Pisztolygolyó végzett vele. Ä két hölgy azt állítja, hogy a titkosrendőrök eltüntették Nagyezsda vérfoltos blúzát, mert azon látható volt, hogy a golyó a hátán ment be, ami öngyilkosság esetén nehezen képzelhető el. A gyilkosság indítéka egyszerűen az volt, hogy Sztálin nem tűrte az engedetlenséget. Állítólag Baba (így becézte feleségét) temetésére sem ment el. ■sk Akik most megszólaltak, gddig okkal hallgattak. Kira Allilujeva apját, Pavelt, Sztálin parancsára megmérgezték. Anyját letartóztatták, s azzal a váddal küldték a Gulágra, hogy „megmérgezte a férjét”. Anna Allilujevát, a harmadik testvért ugyancsak száműzték. Maga Kira hat hónapot töltött magánzárkában a Lefortovo börtönben, utána egy távoli táborban tartották fogva. Csak Sztálin halála után térhetett vissza Moszkvába. Tudta, hogy mindazok, akik az ügy közelében voltak, belehaltak. Csoda-e, hogy nem mutatkozott eddig beszédesnek?
