Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-04 / 3. szám
1993. január 4., hétfő újDunönton napio ii Baranyai felszólalás a Parlamentben A nettó átlagkeresetnek megfelelően kell a nyugdíjakat emelni Dr. Szigeti György (SZDSZ) pécsi országgyűlési képviselő a társadalombiztosítás 1993. évi költségvetési vitájában szólalt feL A társadalombiztosítás jövő évi költségvetésében szerepel a nyugdíjemelés kérdése is. Erről kívánok néhány szót szólni azért, mert jelentősége rendkívül, az ország 2,8 millió lakosát érinti, több, mint a 25%-át. S azért is, mert úgy vélem, hogy az országgyűlés törvénysértést készül elkövetni. Méltányosan, igazságosan Mi is ez a törvénysértés. 1991-ben országgyűlési határozatot hoztunk arról, hogy a nettó átlagkereseteknek megfelelően emelkedjenek a nyugdíjak. Ezt az Országgyűlés nagy többséggel ebben az évben, év elején törvénybe foglalta. Ez a törvény úgy szól, hogy a nyugdíjakat a nettó átlagkeresetnek megfelelően emelni kell. Sokunkat jó érzéssel tölt el, hogy ebben az évben az Országgyűlés ennek a feladatának jól eleget tesz: a 19 és fél százalékot méltányosan igazságosan a nyugdíjasoknak biztosította. Mi a helyzet most? A kormány előteijesztette a tb. költségvetését, a tb. költségvetésében ez az emelés 12,3%-ban jelenik meg. Másfél hónapig így állt a helyzet. Azt követően jött létre az Érdekegyeztető Tanácson a megállapodás. Ebben már úgy szerepel, hogy 14%-os legyen a nyugdíjemelés. Ez a kormányjavaslat Kincses Gyula nevén az Ország- gyűlés elé került. Az előzetes jelek szerint 16%-osra tervezik a nettó átlagkereset-emelkedést, ami most már úgy néz ki, hogy lehet, hogy 17%, sőt lehet, hogy 17 és fél százalék lesz. Tehát most arról van szó, hogy törvényi szavunkat meg- tartjuk-e vagy sem. Ha jogállamiságról gondolkodunk, az én olvasatomban ez úgy szól, hogy törvényt alkotunk, a törvényt betartják az állami szervek, betartják az állampolgárok. Itt jelen esetben egy olyan magatartás van, amelyik a törvényi előírást figyelmen kívül hagyja, és valahogy úgy néz ki, a magatartás után majd ehhez igazítjuk a törvényt. Ezt azért mondom, mert a kormány beteijesztette a törvényjavaslatát, amelyben szerepelne az, hogy 20%-kai csökkenthető a nettó átlagkereset mértéke. De hangsúlyozom, ez még nem törvény, ez még csak javaslat, és mindaddig, amíg a törvény hatályban van, azt be kell tartani. Miből finanszírozzuk? Most jönne javaslatomnak egy kritikus része, hogy mi ennek a fonása. Fonásként a hiány növelését jelöltem meg. Könnyen érhet az a vád, hogy ez egy nagyon egyszerű megoldás, mert a hiányt akaija növelni. Mielőtt ezt ilyen röviden elintéznénk, nézzük végig folyamatában hogyan alakult ez a helyzet. A szabaddemokraták módosító csomagja az állami költségvetésnél indítványozta, hogy a társadalombiztosítás keretébe nem tartozó ellátások és azok finanszírozása kerüljön át az állami költségvetésbe. Ezt leszavazták. Volt egy kormányjavaslat, az még mindig jobb volt, mint a jelenlegi helyzet: a kormány profiltisztítás címén az eredeti javaslatában nagyobb összeget vállal, míg végül is a költségvetésben ezt az összeget fogadták el. Tehát ez is csökkent több mil- liárddal. Kupa Mihály pénzügyminiszter úr említette azt is, lehet, hogy a kétmilliárdos székház- építés nem most szükséges. A kormány úgy reagált erre, hogy ez fontos, és a székházat is meg kell építeni. Ezek után, hogy sorban elzáródtak azok a csapok, amik ennek a fedezetét biztosították volna, maradt az egyetlen megoldás, a hiány növelése. Hogy kölcsönözzem a Pénzügyminisztérium optimizmusát: nem olyan rossz a pozíció. Van 83 milliárd vagy ennél több kintlevőség, és kapott egy hatékony eszközt — törvényt módosítottunk szeptemberben - a társdalombizto- sítás, hogy ezt behajtsa. Törvény van arról, országgyűlési határozat, hogy a társadalombiztosítást vagyonnal kell ellátni, nem kevéssel, 300 milli- árddal. Ez nagyon vontatottan megy. Tehát a kormány abban a helyzetben van — mert vagyon és vagyon között különbség van —, hogy olyan vagyont ad a társadalombiztosításnak, aminek rendes hozama van, és ez a javasolt 5,8 milliárdos hiánynövelés valami módon egyensúlyba hozható. Tulajdonosi eszközei is vannak a kormánynak. Nap mint nap olvassuk az újságban: új vezérigazgató, elnök, igazgatótanácsi tag. Szerintem olyanokat is kéne odaküldeni a nagy állami szervekhez, akiknek nagy adóssága van a társadalombiztosítással szemben, hogy egy kicsit tekintsék szívügyüknek és ezt a tartozást rendezzék. Jelenleg hogy állunk? A jelen törvény elfogadásával egy olyan egyirányú utcába mennénk be, amiből nem lehet megfordulni. Az már annyit jelent, hogy majd január-februárban elhangzik az az érv, a társadalombiztosítás költség- vetése csak ezt a 14%-os emelést teszi lehetővé. Megtartjuk-e a törvényt? Arról kell döntenünk: megtartjuk-e a törvényt, avagy nem tartjuk meg. Ez a kérdés olyan jelentős, amely mindannyiunk számára fokozottabb felelősséget jelent. A magam részéről indokoltnak tartanám itt a név szerinti szavazást Képviselőtársaim tudják azt, hogy 3 hetes szabadságra megyünk, és ez a 3 hetes szabadság nekünk nem igazi szabadság. Ez annyit jelent, hogy többet tölthetünk a választóinkkal. A választóink - és ezt minden képviselőtársam tudja - jelentős számban ilyen kérdéseket tesznek fel. És akkor a választóknak majd mit tudunk mondani? Ha igennel szavaztunk, akkor azt; a törvényt megtartottuk, és egy érdekvédelmében gátolt csoport nem szenvedett sérelmet. Akik pedig nemet mondanak, ott lehet, hogy nem is kérdeznek az emberek, mert csendesek. De azért ne higy- gyék képviselőtársaim, hogy erről nem formálnak véleményt. Nemzetiségi kérdés - nemzetiségi politika Az ellentétek nem csitulnak A világ államainak száma alig éri el a 130-at s ezen államokban mintegy 2000-2500 nemzetiség él 600 millió« létszámban. Afrikában és Ázsiában 1600, Nyugat-Európában és Amerikában 400, Kelet-Európábán 250, más területeken 250 élő nemzetiség található, amely különböző társadalmi szinten, más-más fejlettségi fokon és eszközökkel folytatja harcát a fennmaradásért, a létért. Az emberiség 90%-a sok — többnemzetiségű államban él még mais. A legégetőbb gondok ma Egy állam politikájának minőségi jegye az, hogy milyen nemzetiségi politikát folytat. Afrikában az új államok kezdeti nehézségei, a nemzetté szerveződés embrionális napi gondjai, a törzsi és nyelvi ellentétek kusza szövevényei, az önállóság tudatosodása más nemzetiségi folyamatokat szül. mint Európa nyugati felében zajló nemzetiségi jelenségek. Ez utóbbiaknál a nemzetiségi kérdés súlyos társadalmi feszültségek formájában jelentkezik, véres polgárháborús veszéllyel jár, nem rettennek visz- sza a terrorista akciók alkalmazásától sem. Az emberi és a nemzetiségi jogokért folytatott harc szorosan összefonódik egymással. Ismét más a helyzet Kelet-Európábán és Közép-Ke- let-Európában. Ez a néprajzilag rendkívül kevert terület az Alpoktól keletre a Baltikumtól a Földközi tengerig tartó, mintegy 25 különböző néphez, illetve nemzetiséghez tartozó 160 millió embert zsúfol össze. A Független Államok Közösségét külön területnek tekintjük. E területeken a nemzetiségi ellentmondások szinte minden válfaját megtalálhatjuk. A nemzetiségi ellentétek nem csitulnak napjainkban sem. Bizonyos időszakokban - általános gazdasági, társadalmi fellendülések idején — háttérbe szorulnak, de később annál erősebben és kegyetlenebbül törnek fel újra, útat vagy tévútat keresve a hosszabbtávú megoldások számára. A nemzetiségi kérdést korábban megoldottnak kikiáltott volt Szovjetunió szinte napok alatt omlott össze, szakadt szét nemzeti államokra. Jugoszlávia sem létezik már, népeinek nagy része önálló államot alkot. Senki nem vitatkozik azzal, hogy a 20. század egyik legégetőbb, legellentmondásosabb és legbonyolultabb kérdése a nemzetiségi elnyomás megszüntetése. A nemzetiségi viszályok és gondok eltüntetésével társadalmunk egyik legfájóbb sebét sikerülne begyógyítani, annyi országos és egyéni tragédia kórokozóját megszüntetni. Jogos a kérdés: lehetséges-e egyáltalán Korabeli divatnak megfelelő sokac népviselet a mohácsi Kanizsai Dorottya múzeum délszláv gyűjteményéből eltüntetni a nemzetiségi ellentéteket s ezáltal kiküszöbölni az államok közötti konfliktusok egyik okozóját, sok esetben a háborúba torkolló ellentéteket? Az ígéretek szintjén A nemzetiségi kérdés megoldása talán azért tűnik rendkívül nehéznek és sokszor kilátsta- lannak, mert ahány nemzetiség, ahány nemzetiségi konfliktus és jelenség van, valamennyi egyedi megoldást követel. A nemzetiségi politika gyakorlati megvalósítása tűri el legkevésbé a jól bevált formák és sémák, az átlalános, differenciált praxis alkalmazását. Lényegében nem is lehetnek bevált formák és sémák, mert nincs két egyforma nemzetiség, mégin- kább nincs két egyforma nemzetiségi jelenség. Ha a felszínen ugyanannak is tűnik, mélyebbre hatolva a történelmi múlt, a nemzetiségi tudati fejlettségi szint, az emocionális tényezők és megannyi más megkülönböztetik őket egymástól. Jogosan állapítható meg, hogy a nemzetiségi politikában világviszonylatban nem az általános elvekkel, nem a határozatokba és jogszabályokba fogalmazott nemzetiségvédelemmel van baj, hanem mindezek gyakorlati megvalósításával. A nemzeti kisebbségekre vonatkozó helyes döntések jelentős része a jogszabályok, rendeletek, törvények szintjén marad, be nem váltott ígéret lesz, soha nem válik társadalmi valósággá. S mindez minél gyakrabban ismétlődik, annál inkább veszíti el értelmét a helyes törvény, rendelet a nemzetiség előtt. Általában elmondható, hogy a nemzetiségekre vonatkozó határozatok, törvények, rendeletek, állásfoglalások a nemzetiségek érdekeit védik, jogaikat szélesítik, bővítik. Ezekből az absztrakt politikai jogi elvekből nem következnek a konkrét feladat meghatározások, mégha a rendeletek végrehajtási utasításait nézzük is. Az inkongruencia elvével és gyakorlatával állunk itt szemben, azaz, nem illik össze a nemzetiségi gyakorlati politika a kormányok hirdette általános nemzetiségpolitikai elvekkel. Hiába biztosít az alkotmány minden jogot a nemzetiségeknek, ha e jogok gyakorlati megvalósítására az adott ország nem teremti meg a lehetőségeket, a feltételeket. Társadalmi partner Másrészt a gyakorlati nemzetiségi politikában nem támaszkodhatunk minden alkalommal egy kiforrott nemzetiségi elméletre, amely a konkrét feladatokban a leghasznosabb megoldások felé vezetne bennünket. Ilyen elmélet nincs. Nem az jelent gondot, hogy a nemzetiségek jogokat követelnek. Ez természetes jelenség. Gond akkor van, ha ezeket a jogokat nem kapják meg. Szinte örök igazság van abban a bölcs jelszóban: ha jóbarátot akarsz, bánj vele jól. A nemzetiségi politika egyik alapvető elve: az állam társadalmi partnerként és hatalmi tényezőként ismerje el és kezelje a területén élő nemzetiséget.- éris Miért ölték meg? És miért éppen őt? A krimitológus ezekre a kérdésekre keresi elsősorban a választ egy gyilkosság színhelyén. A kriminológiának ez az önálló tudományága az áldozat személyiségének, magatartásának, környezetének és pillanatnyi állapotának alaposabb megismerésével két fő kérdésre keresi a választ. Az egyik: ki a gyilkos? A másik: kik válhatnak áldozattá? A vik- timológia segíthet abban is, hogy ne lehessünk a gyilkosok célpontjai. Dr. Tóth Tihamérral, a vikti- mológia nemzetközileg elismert szakértőjével arról beszélgettünk, hogy napjaink Magyarországán változtak-e, s ha igen, mennyiben, az áldozattá válás feltételei? Hogyan csökkenthetjük annak esélyét, hogy hideg számítással megtervezett vagy fellobbanó indulatból elkövetett emberölés szenvedő alanyai le gyünk?-Több évtized tapasztalata, hogy azok a legveszélyeztetetCsaládon belül történik a legtöbb emberölés A gyilkos bennünk van? tebbek, akik a legvédtelenebbek. Életkor szerint ez értelemszerűen a legkisebb gyermekekre és az idősebbekre vonatkozik. Vagyis a csecsemőkre és az elhagyott, magányos 60-80 évesekre. Az áldozatok nemét tekintve több férfit ölnek meg, mint nőt. Magas köztük a nyugdíjasok, az eltartottak aránya. Mindezek a megállapítások a mai helyzetben is érvényesek. Napjainkban is számottevő tényező az áldozat magatartása (alkoholos befolyásoltság, védekezésre képtelen állapot, provokatív viselkedés, óvatlanság) és az olyan helyszín, amely a bűnöző számára kedvező (pl. elhagyott, kivilágítatlan terület).- Hogyan tükröződnek a társadalmi változások a bűneiké vetésben?- A változás napjainkban elsősorban az áldozatok foglalkozásában és már statisztikailag is érzékelhetően - állampolgárságában van. Korábban jó 60 százalékuk munkás volt, valamint jelentős arányban szerepeltek közöttük a már említett nyugdíjasok. Sajnos, több az áldozatok között a hivatalos személy, így a rendőr is. Nőtt a szándékos bűncselekmény következtében elhunyt külföldi állampolgárok száma is, jöjjenek bármely égtájáról a világnak. Az áldozatok között a korábbi 1-25-ról annak többszörösére emelkedett a vállalkozók aránya. Ez nem jelenti azt, hogy az áldozatnak minden esetben vállalkozói engedélye is volt, nem egy közülük illegálisan tevékenykedett.-Miért éppen a vállalkozók az áldozatok?- Voltaképpen arról van szó, hogy a társadalom szerkezetében tapasztalható polarizálódás, az egyes társadalmi rétegek kiás átalakulása, bizonyos területeken a törvény kereteinek kép- lékenysége, a joghézagok kínálta lehetőségek tükröződnek a kriminalitásban is. A rendezetlen, olykor illegális üzleti kapcsolatok, az írásbeliséget nélkülöző, vagy a valóságot meghamisító írásbeli anyagi kötelezettségek a vállalkozói réteget számottevően veszélyeztetik. Cégek, kisebb kft-k körbetartozásai során a vétlen fizetésképtelenség is könnyen végződhet azzal, hogy a keményebb vállalkozó jutalék ellenében verőlegényeket, kétes egzisztenciájú és eíkölcsű behajtókat küld adósához. A hitelező is adósa ugyan valakinek, s nem győzi kivárni, míg jó két év alatt esetleg polgári peres úton kapja meg tartozását, amelyet megkurtít az inflációs veszteség is. A következmény: akár sikerrel jár a behajtóbrigád, akár nem, olyan feszültségforrás keletkezik, amelynek leszámolás-jel- legű emberhalál, akár bérgyilkosság is lehet a vége ...- A családon belüli erőszaknál van-e változás?- Közismert tény, hogy hazánkban a legtöbb emberölés ma is családon belül történik. Napjainkban viszont a középrétegek elszegényedése családok lecsúszását is jelenti. Ezt nehezebben viselik el azok a házastársak, akik között már amúgy is több feszültségforrás van. Ä lemondás újabb emberi megpróbáltatásai gyakrabban robbantanak bombát: az a férj vagy feleség, aki egyébként a légynek sem vétene, s környezetéből voltaképpen csak egyetlen emberre, a házastársra veszélyes, embert öl.-Mit tanácsolhat a viktimo- lógus?- A nehezebb helyzetbe kerülő emberek próbáljanak túllépni az érzelmi, a hiúsági kérdéseken, józan ésszel állítsanak fel az új anyagi helyzethez illő értékrendet. Ne elsősorban a környezet reagálására figyeljenek, hanem saját terheik akár újabb elosztására, esetleges kitörési lehetőségeikre koncentráljanak. Legyenek türelmesebbek élettársukkal szemben. A vállalkozó, akinek tartoznak, ne hagyja el a törvényes utat. A pernek nyoma van, s ez bizonyos védettséget is jelent. Ne feledje azt sem: a verőlegény, a bérgyilkos azt szolgálja, aki többet fizet. Keresse az értelmes és reális kompromisszumokat. Becsületes üzletfelét ne támadja, inkább segítse: ha fizetőképessé válik, adósságát is könnyebben megadja. Általánosságban szólva: kerüljük az elhagyatott helyeket, a veszélyes környéket. Aki gazdagabb, ne hivalkodjék. Kerülni kell a konfliktust, a hősködést, alkalmilag se kerüljünk fizikailag kiszolgáltatott állapotba. Némethy Gyula
