Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-19 / 18. szám

1993. január 19., kedd üj Dunántúli napiö 7 A legtöbb nővér Pest- és Baranya megyében hiányzik A fehér köpeny szürke foltjai Az új MOL-benzinkút a pellérdi elágazásnál Fotó: Proksza László Verseny van (lesz) a benzinkutak között? A MÓL hódításra készül Előnyben van-e a nemzeti olajtársaság? A legnagyobb nővérhiány Pest és Baranya megyében van. Ezt az információt egy központi tájékoztatón hallották a bara­nyai nővérek, amihez az előadó magyarázatként hozzá fűzte: sok az egyhelyben lévő egész­ségügyi intézmény, nagy a vá­lasztási lehetőség. Ez valóban így van, de vajon csak ezzel le­het magyarázni, hogy a fekvő­beteg egészségügyi intézmé­nyek egy része hosszú idő óta, nem tudja betölteni az üres állá­sokat? Alacsony fizetések A bőrklinikán, a gyermek- kórházban, a megyei kórházban a tüdőgyógyintézetben és a komlói kórházban dolgozó ápo­lónőkkel beszélgetve árnyal­tabb lett a kép. Azzal együtt, hogy szinte intézményenként más a helyzet, bizonyos jel­lemző jegyek érzékelhetők. Az egyik, hogy változatlanul tart a pályaelhagyás. A legfőbb ok a magasabb bér, illetve az egy műszakos állás keresése. Az utóbbi különösen a kisgyerme­kes anyáknál szempont. A bérek­ről konkrétabban szólva, a tüdő­gyógyintézetben 11 000 forintért vesznek fel ápolónőt, ugyanak­kor vannak olyan nővérek, akik 3-4-5 éve ott dolgoznak 10 500 bruttóért. A magyarázat egy­szerű, kényszerhelyzetben van­nak, kell az új dolgozó. A három műszakos 66 álláshelyből 10 be­töltetlen, az 56 fő négy osztályra osztottan - 42, 82, 92 és 96 ágyas - dolgozik. A gyermek- kórház 10 000 forint bérrel indít, ott is fel tudnának venni azonnal öt ápolónőt. A megyei kórház négy inté­zetében - tüdőgyógyintézet, szülészet, geriátria és a Rákóczi úti osztályok - összesen ugyan 16 a betöltetlen álláshely a 267 három műszakosból, de 70-80 intézeti szakdolgozó van tartó­san távol - gyed, gyes, fizetés- nélküli szabadság és egyéb okok miatt,- akiket helyettesí­teni kell, s többnyire csak szak­képzetlenekkel tudják. A képhez hozzá tartozik, hogy például a bőrklinikán nincs ilyen gond, s bár kétségte­len, hogy a bőrbetegségeket, mint látványt meg kell szokni, de a munka nehézségi foka nem mérhető mondjuk egy sebésze­tével. A fizetések azonban itt sem mutatnak lényeges eltérést a többi intézményhez képest. A több éve dolgozó osztályos nő­vérek átlag 11-12 000 forintot keresnek, s a délutános meg az éjszakás pótlékkal jó ha 15 ezret tisztán haza tudnak vinni. Mindezt nem önsajnáltató panaszként, hanem viszonyítva fogalmazzák meg a nővérek, hi­szen rögtön hozzá teszik, hogy mennyit keresnek most a kezdő, s egyáltalán a pályán lévő, de nem frekventált területen dol­gozó orvosok. A következtetést is kimondják: az orvosok sin­csenek megfizetve. Segédeszközök kellenének Márpedig a bérek mellett egy sor egyéb olyan változást is sze­retnének, amelynek végered­ményeként a hazai lapokban is hirdetni lehetne azt, amit egy német újságban olvastak: ha a nővér csengetés után egy perc­cel nincs az ön ágya mellett, visszatérítjük a napi ápolási költségét. Ehhez az egy perces érkezéshez azonban nem csak elegendő és elégedett nővér, hanem bizonyos munkafeltéte­lek is tartoznak, amelyek jelen­tősen megkönnyítik a nővérek feladatait. Az kétségtelen, hogy az utóbbi időben szinte mind­egyik intézményben gondot fordítanak arra, hogy megkér­dezzék az ápolónőket: mire lenne szükség, de a különböző segédeszközök egyrészt drágák - például egy ágytálmosó gép nettó 700 000 forint - másrészt több intézményben helyiség sincs, ahol tárolni tudnák őket. A jövő útját e területen minden­képp abban látják, hogy hason­lóan a nyugati kórházakhoz, klinikákhoz, itthon is legyen egy olyan háttér szolgálat, amely mentesíti az ápolónőket a nem szakmai teendőktől, pél­dául az ételhordástól, felszolgá­lástól. Mindez ma még távolinak tűnik, különösen annak tükré­ben, hogy sokszor az alapvető berendezések, például az ágyak sem megfelelőek, vagy nagyon elhasználódtak. Legutóbb a gyermekkórház örülhetett egy német adománynak. Leselejte­zett gyermekágyakat kaptak, amelyeket átfestettek és így na­gyon jó szolgálatot tesznek egy darabig. Feszültségek törvény miatt Homályos még a jövő a te­kintetben is, hogy a Közalkal­mazotti törvény szakmai, bére­zési és egyéb területen előírt el­várásainak miként tudnak eleget tenni. Az egyik gond, hogy mi­ből és hogyan tudják majd ki­váltani, kifizetni a túlórákat, amelyekkel eddig messze túl­lépték a törvény által megenge­dett 144 órát, s amelyekre pont a munkaerőhiány miatt van szükség? Valószínűleg számos feszült­ség forrása lesz az új besorolás, amelyhez iskolai, szakmai vég­zettség és a pályán eltöltött idő alapján tartozik a bér. Eszerint ugyanis az érettségizett pálya­kezdő szakdolgozó ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a nyolc osztályos, de már húsz év óta a pályán lévő ápolónő. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan intézmények, ahol az or­vosok, illetve a nővérek alsó bérhatárának eléréséhez több­ezer forint hiányzik. Az Áfor 1991. október else­jén megszűnt, s az Országos Olaj- és Gázipari Tröszt tag­vállalataiból létrejött a MÓL Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság. E cég ré­szeként dolgozik a Marketing és Kereskedelmi Igazgatóság, amelynek egyik legfontosabb feladata a nemzeti olajtársa­ság üzemanyagtöltő-állomás hálózatának kiépítése, az öröklött Áfor-kutak felújí­tása. Cseh Béla igazgatóval többek között arról beszélget­tem, hogy milyen esélyei van­nak a vállalkozásnak, mire inspirálja a MOL-t a verseny, mekkora üzlet ma Magyaror­szágon benzinkutakat üze­meltetni.- Ismerve a nemzetközi hely­zetet, a hazai kitermelést: Mennyire biztos az ország kő­olaj- és gázellátása?-A hazai termelési program változatlan, ami azt jelenti, hogy évente 1,7-1,9 millió tonna kőolajat hozunk fel a földből. Importból, elsősorban a volt Szovjetunió utódállamai­ból mintegy 3-3,2 millió tonna származik. Meg merem kockáz­tatni, hogy ez együtt elegendő lesz az ipar és a lakosság ki­szolgáláshoz.- Tizennyolc multinacionális olajtársaság van jelen a magyar piacon, ők mennyire kötődnek a MÓL vezetékeihez?-Jelenleg szinte kivétel nél­kül élnek azzal a lehetőséggel, hogy vagy a mi termékünket vásárolják viszonteladóként, vagy a finomítási kapacitásun­kat használják ki.- Lehetséges így verseny?- Természetesen. Abban pél­dául egyre inkább, hogy milyen körülmények között szolgálják ki a társaságok a vevőket. En­nek része a mi MÓL 2000 rend­szerünk, amelynek megvalósí­tása után azt szeretnénk, hogy a fehéráruk (benzin, gázolaj) for­galmazásában a konkurencia el­lenére is megőrizzük kiskeres­kedelmi vezető pozíciónkat. Ennek keretében a tulajdonunk­ban lévő 287 volt Áfor benzin­kutat teljesen korszerűsítjük, s emellett az úgynevezett zöld­mezős programban évente 10-15 új töltőállomást építünk. Ez a rendszer a MÓL „gyer­meke”, amelynek megvalósítá­sakor éltünk azzal a lehetőség­gel, hogy csak azt vettük át más­tól, ami náluk a legjobban be­vált. De olyan műszaki megol­dásokat is - például az üzem­anyag-gőz visszavezetése, mi­dibuszok mosására alkalmas mosók, több termékes, multi- produkt töltőoszlopok - csinál­tunk, amelyek még külföldön is újdonságnak és ritkaságnak számítanak. Egy új, pécsi nagy­ságú töltőállomás építése 80-90 millió forintba kerül.-Igaz az a hír, hogy a kül­földi olajtársaságok könnyeb­ben jutnak telekhez?- Mi úgy érezzük, hogy a te­rület vásárlási szándékunk beje­lentésekor az önkormányzatok egy része ódzkodik tőlünk. Az Afor örökségtől igyekezetünk ellenére is nehezen szabadu­lunk, pedig bemutatjuk a MÓL 2000 terveket, fotókat: a nagy nemzetközi olajcégeknek egye­lőre nagyobb a varázsuk bizo­nyos helyeken . . . Pécsett, sze­rencsére ez nem így volt, az ön- kormányzat nagyon jó és rop­pant készséges partnernek bizo­nyult, az eredmény látható.- Van olyan prognózis, amely szerint néhány év múlva csak 4-6 olajtársaság marad a ma­gyar piacon. Ez elképzelhető?-Jómagam is osztom ezt a véleményt. Miért? Nálunk je­lenleg mintegy 1200 benzinkút van, ezek száma 400-500-zal bővül. A világcégek kivétel nélkül legalább tíz százalékos kereskedelmi részesedést cé­loznak meg, s ezt ugye vala­mennyi nem tudja elérni.- Milyen üzlet Magyarorszá­gon üzemanyagot forgalmazni?- Jelenleg egy liter benzin el­adása után 2,40 forint marad a forgalmazónál. Ebből az árrés­ből kell fejleszteni, fenntartani, s némi hasznot produkálni. A hetven forintos üzemanyag árak mellett ez egyáltalán nem sok, s elmarad az európai országoknál szokásos árréstől, ebből követ­kezik, hogy előbb-utóbb ebben is fel kell zárkóznunk. Jó üzlet igazából talán csak a jövőben lesz.- Reméljük ez nem jár újabb áremelésekkel!-Reményében osztozom, s őszintén.- A Dunántúlon hol lesznek a közeljövőben új MÓL üzem­anyagtöltő állomások?- Letenyén, Marcaliban, Várpalotán, Rajka közelében, s ezeken kívül tizennégyet felújí­tunk. Ennek zöme már tavaly elkezdődött. De nem árulok el titkot, ha elmondom, Pécsett újabb MÓL üzemanyag-töltő ál­lomás valósul meg vállalkozók bevonásával, a tervek szerint a Mohácsi út környékén. Roszprim Nándor A pécsi Megyei Kórház belgyógyászati osztályán Fotó: Proksza László Azt csináljuk, amihez értünk, amiben gyakorlatunk van A Ber-Ing Kft. a beruházókért A Ber-lng Kft. egyik munkája a pécsi Kereskedők Háza Fotó: Proksza László Hol vannak már azok az idők, amikor a tömeges építke­zések jócskán adtak munkát az építő szervezeteknek és a lebo­nyolítóknak?! Manapság már keményen versengenek a legki­sebb munkákért is a még élet­képes kis- és közepes nagyságú kivitelezők, a még talpon lévő beruházók, hogy megélhesse­nek abból, amihez értenek. A Ber-Ing Vállalkozó és Szolgáltató Kft-t 1989. végén alapították öten. Ma ketten tu­lajdonosai és ügyevezetői a cégnek. Több évtizedes szak­mai múlttal a háta mögött, Erb József a villamosságban és épü­letgépészetben, míg Szauer Jó­zsef a magas- és mélyépítésben van igazán otthon. Cégük nevé­ben a Bér a beruházást, az Ing az ingatlanközvetítést jelenti. „Egyelőre megélünk az építő­ipari kivitelezésből, beruházás­ból, lebonyolításból, az ingat­lanközvetítéshez még nincs ele­gendő tőkénk” - mondják. Magánvállalkozóként tehát azt csinálják, amihez értenek, amiben a legnagyobb gyakorla­tot szerezték, és amire szükség van. Nem panaszkodnak, van munkájuk. Hátuk mögött van már a pécsi Kereskedők Háza, generálkivitelezésben alakítot­tak ki autószalont, II. János Pál pécsi látogatásával kapcsolatos beruházások előkészítése és le­bonyolítása is az ő feladatuk volt, az Axel Springer pécsi, Dél-magyarországi Nyomda­üzeme kialakítását is generálki­vitelezésben végezték. Jelenleg a pécsi Regionális Munkaerő Fejlesztő és Képző Központ felújításának és bővítésének tel­jeskörű lebonyolítására van megbízatásuk.- Mennyiért dolgoznak?- Feladattól függően általá­ban 1-1,2%-os lebonyolítási dí­jért, ami alatt a nettó építési költség adott százaléka értendő. A Kereskedők Házát például 0,85%-ért csináltuk. Van fővá­rosi cég, amely hasonló profillal 3-5%-os javadalmazásért vállal el munkát. A beruházó, aki a pénzéért szeretne valamit fel- vagy át­építtetni, felújíttatni, nem tör­vényszerűen építési szakember. Az ő szakmai képviseletüket látják el teljeskörű felelősség­gel: az igény felmerülésétől a tervezésen át, a kulcsátadásig. A műszaki átadást és az üzem­behelyezést követően 1-2 év után a garanciális és szavatos­sági igényeket is érvényesítik. A beruházónak tehát érdeke, hogy megbízható, hozzáértő le­bonyolítót találjon. Mivel^szét- estek a komplex munkákat el­végezni tudó nagyvállalatok, a lebonyolítónak kell ismerni és a versenytárgyalásokon megvá­lasztani azt kivitelezőt, aki majd az ő irányításukkal végzi el úgy azt a munkát, ahogy azt a pén­zéért a beruházó joggal elvár­hatja. Itt feszülnek az ellentmondá­sok. Ugyanis a mind több nyu­gati érdekeltségű megrendelő a még mindig olcsó hazai építési piacon nyugati színvonalat vár el. Hiába is tud a magyar mun­kás már olyan minőségben dol­gozni, amivel elégedett lehet a megrendelő, ha a hazai gyárt­mányú anyagok (nyílászárók, burkolóanyagok, szerelvények .,stb.) még nem érik el a nyuga­ton megszokott minőséget. Az viszont jó jel, hogy a megrende­lők zöménél már nem a bekerü­lési költség a kizárólagosan meghatározó, hanem a műszaki tartalom teljessége és színvo­nala, az ajánlattevő megbízha­tósága és referenciamunkái, va­lamint a határidők betartása az elsődleges. Igényesek önmagukkal szemben. Bizonyára ennek is köszönhetik, hogy a jövőben is lesz munkájuk. Remélik, ezután se lesz kötbérük késedelmes át­adás miatt. Hogyan győzik mindezt ket­ten? "Ez így épp optimális nagyság, alkalmas a megfelelő minőségi munka elvégzésére. Bedolgozó és másodállásos szakembereket is foglalkozta­tunk a részfeladatok ellátására” Murányi László

Next

/
Thumbnails
Contents