Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-19 / 18. szám
8 aj Dunántúli nopiö 1993. január 19., kedd Aliová csak a madár jár Péterfapusztát a telefon köti össze a külvilággal Mandela nyaralója a volt börtöne Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetője szülőfalujában, most felépült új nyaralójában ünnepelte születésnapját. A villa pontos mása egy, a Viktor Vers- ter elnevezésű börtöngazdaság területén fekvő épületnek, ahol Mandela csaknem két évig raboskodott, közvetlenül 1990-es szabadulása előtt. A Parmalat Fehérváron A Parmalat olasz világhírű tejipari cég a múlt év végén többségi tulajdont szerzett a Fejértej Rt-ben. A Parmalat kötelezte magát: további 300 millió forint működő tőkét invesztál két éven belül a cégbe. így, a volt Fejér- Komárom Megyei Tejipari Vállalat hazánk legkorszerűbb tejüzemeit működteti majd. Domenico Barilli a Parmalat cég vezérigazgatója, elmondta, hogy ugyanolyan színvonalú termelést kívánnak megvalósítani hazánkban, mint a cég többi üzemében szerte Európában, Dél-Amerikában. Tejalapú desszerteket is kívánnak gyártani, gyümölcslevet forgalmaznak majd, a tejet pedig dobozba kívánják tölteni zacskó helyett. 30 éves a legnagyobb magyar hűtőház Harminc éves az ország legnagyobb hűtőháza, a békéscsabai. Az üzem 1963-ban a svéd Findus cég segítségével alakult. A kézimunkára alapozott tartósítás helyett korszerű gépi feldolgozás feltételeit vezették be. Harminc éve két és félezer tonna terméket gyártott, ma évente huszonháromezer tonnányit állít elő a Békéscsabai Hűtőipari Rt., amely elsősorban zöldségtartósítással foglalkozik, de félkész- és készételeket is gyárt, s hozzákezdtek a tengeri hal feldogozásához is. Az üzem korszerűsítésére jellemző, hogy a gyár alapításakor évente háromszáz tonna zöldborsó volt a kapacitása, ma ugyanennyit naponta termel. Szigetvár és Dencsháza között félúton, egy traktorokkal kitaposott földút vezet a távoli épületek, Péterfapuszta felé. A meghatározhatatlan mélységű sártenger tetején vékony jégréteget melenget a nap sugara, ami nem elég szilárd ahhoz, hogy elbírja az autót. Egy alig két méter széles járható út vezet a puszta irányába, amelyen az öreg aszfalt apróra morzsolódott, több helyen hatalmas kátyúk nehezítik az autózást. Gyerekek jönnek szembe velem, vidáman gyalogolnak az arcpirító hidegben. Egy felnőtt kiséri őket az iskolába, Dencs- házára. Minden nap kigyalogolnak a kilométernél is hosz- szabb békötőúton a buszmegállóig, ahonnan már a busz viszi őket tovább az iskolába. Nemegyszer előfordult, hogy hiába gyalogoltak ki reggel a műútig és vártak egy órát a buszra, amely a havazás miatt el sem indult. A harmincnál is kevesebb épületből álló pusztán kíváncsi tekintetek követik az idegent, a kutyák is ugatni kezdenek. Elég lenne elindulni valamelyik épület irányába és a házigazdák máris jönnének elém, még csöngetni sem kellene. Igaz nincs is mivel. A legközelebbi ház kapujából idős asszony kérdezi, hogy kit keresek. Nehéz lenne pontosan megmondani, hiszen nem egyvalakihez jöttem, hanem az egész faluhoz, a szerkesztőségbe címzett levéllel kapcsolatban. Végül is, András bácsinál kötöttem ki, aki a megbízott levélíró is volt. A konyhában barátságos meleg fogadott, a vaskályhában pattogott a tűz, a tévében éppen valami filmet vetítettek.-Talán jobb is, hogy idejött, és nem az italboltba, mert ott mindenki a saját maga panaszával és a kis nyugdíjával lett volna elfoglalva, nem pedig a közösség problémájával. Itt van elsőként az út, amit 15 évvel ezelőtt építettek. Annyira leromlott az, hogy sem a mentő, sem a kenyeres, tejes autó nem jött be a pusztára, hanem a boltos hordta be biciklivel az árut, a betegeket lovaskocsival vittük ki a műútig. Most valamivel jobb a helyzet, mert a dencshá- zai önkormányzat kijavíttatta. Igaz, a telefonkérdés már megoldódott, de akkor is felháborító, hogy ezt meg lehet tenni egy településsel. Az egyetlen kapcsolatunk a külvilággal az állami gazdaság telefonja volt, amelynek a zsinórját három hónappal ezelőtt egy hölgy egyszerűen kihúzta a csatlakozóból és elvitte a készüléket. Magyarázatként mindössze annyit mondott, hogy a gazdaság nem hajlandó tovább fizetni a telefonszámlát, ezért megszüntetik az állomást. Itt maradtunk teljesen elzárva attól a lehetőségtől, hogy adott esetben segítséget kérhetnénk, mert a legközelebbi telefon a gazdaság sertéstelepén található, ami 2,5-3 kilométerre van innen. Sok nyugdíjas él itt, akiknek a többsége beteges, nem lehet tudni, hogy mikor kell orvosi segítséget kérni, vagy bármilyen más sürgős ügy miatt telefonálni. Megkérdeztem a pécsi Postától, hogy van-e joga a gazdaságnak elvinni a telefont. Ott azt mondták, nem vihetik el önhatalmúlag a készüléket. Két hónapos huzavona után, a dencsházai önkormányzat segítségével végül is visszakaptuk a telefont. A puszta épületeit a magtár alatt lévő kútból látják el ivóvízzel. A padláson lévő tartályba felnyomja a szivattyú a vizet, ami innen a vezetékekbe kerül, ez biztosítja a víznyomást.- Két napig nem volt ivóvizünk, mert elromlott a szivaty- tyú. Telefon hiányában még szólni sem tudtunk volna a gazdaságnak, hogy javítsák meg, ha az egyik fiatalember, akinek van autója nem megy be szólni. Két nap múlva jöttek csak ki a szerelők. Valamikor a Biedermann bárónak volt itt birtoka, a mai Péterfapuszta majorként működött. A cselédek kaptak ezen a környéken apró földterületeket, illetve cselédlakásokat. Az egyetlen használhatóbb épület az intézői „kastély” volt, amelyben később az iskolát rendezték be. Miután az iskolát is megszüntették, bérlakásokat alakítottak ki az épületben. Idén, a nyár közepén felbecsülték az épületeket, amiket meg kellett vásárolniuk az itt élőknek. A gazdaság részéről kijelentették, amennyiben nem vásárolják meg a lakásokat, akkor eladják azokat valaki másnak.- Ezt kellett megérnünk, amikor itt mindenki a sertéstelepen vagy a takarmánykeverőben dolgozott hosszú éveken át. A gazdaságtól béreltük a lakásokat, nekik fizettük a vízdíjat. A legtöbb lakásért 10-14 ezer forintot számoltak fel, illetve a legjobb állapotban lévő 2 szoba, fürdőszobásért is csak 70 ezer forintot kellett fizetni.- Nagyon sokat köszönhetünk a dencsházai önkormányzatnak, többet tettek a településért két év alatt, mint a hajdani tanács 30 év alatt. Az önkormányzat megoldotta a közvilágítást, felújíttatta az utat, járdát építtetett, segélyeket oszt a nyugdíjasoknak, a gyerekek ajándékokat kaptak karácsonyra. Jólesik a törődésük, hogy még nem felejtették el egészen Péterfapusztát,ahol rajtunk kívül talán csak a madár fordul meg. Hajdú Zsolt Növényvédelem Feltételes forgalmú szerek Az előző heti Növényvédelmi tanácsadó rovatban ismertetett rovar- és gombaölőszereken kívül még feltételes forgalmú kategóriába tartozó gyomirtószerek a következők: Gyomirtószerek: Aktikon PK, Alanap, Atrazin,- Bro- motril 25 EC, Bromotril 40 EC, Buvirex 240 EC, Clap SC, Focus, Gallant 125 EC, Garion 3 A, Goal 2 E, Grasp, Hungazin 440 FW, Hunga- zin DT, Hungazin PK, Hungazin Rapid 41 FW. Adalék- és segédanyagok: Frigite, Off-Shoot-T, Royal MH-30. Csávázószerek: Bravó 500 (csávázó), Kolfugó Extra, Raxil 2 WS. Rovalölő füstölőszer: Pi- rimor füstgyertya. Rágcsálóírtók: Thiodan 35 EC, Thiodan 50 WP, Thi- onex 35 EC, Thionex 50 WP. Kacsgátló: Evimazid. Tartósítószer: Stop-Sca- lid. Rovar- és gombaölő lemosószer: Oleo-Wofatox. A feltételes forgalmazásban történő változásokat a későbbiekben folyamatosan közöljük. 1993. január 20-án (szerda) 16 órai kezdettel az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Baranya megyei Intézete, a Baranya megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás, a Szentlőrinci Mező- gazdasági Szakiskola szervezésében feltételes forgalmú növényvédőszerek vásárlási és felhasználási, valamint a növényvédőszer forgalmazók részére méregkezelői (toxikológiai) tanfolyamot indít. A tanfolyam helye Baranya megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Ál-, lomás (Pécs, Csárdakörnyék 21. pellérdi elágazásnál, megközelíthető a 26-os autóbusszal). Jelentkezni lehet személyesen január 20-án 16 órakor a helyszínen. Czigány Csaba Vérnek kell folynia, hogy történjen valami? Emberek - akik szomszédok Vagy két esztendeje csendes, illetve kevésbé csendes háború zajlik Szigetvár egyik utcájában, ahol testi és lelki sérültek már vannak. Vajon meg kell halnia valakinek, hogy ez az áldatlan állapot, a „török átok” megszűnjön? A pontos helyet, az érintettek nevét szándékosan nem írom le, mint ahogy a résztvevők beszédét is kénytelen voltam tompítani. Azt, hogy miért alakult ki az ellenségeskedés a szép családi házban lakó félj és feleség, nevezzük őket H-nak és H-nének, valamint a környékükön élők között - ember ezt aligha tudja pontosan megmondani. A dolog természeténél fogva másképpen mesélik ők, s másképp vélekednek a szomszédok. Ami tény, olyan a helyzet, hogy a „küzdő felek” szinte alig mernek az utcára lépni.- Mindenki retteg tőlük - mondja a vékony fiatalasszony, az egyik közvetlen szomszéd, aki szerint H-né egy kevésbé gyenge pillanatában úgy meglökte, hogy combnyak-törést szenvedett -, a legszívesebben elköltözködnénk innen. S az a cirkusz amit egész nap csinálnak, azok a beszólások, esküszöm, ha a tévében vagy fűmen ilyent látok, akkor egyszerűen nem hiszem el, hogy a valóságban is létezik. A fiatalasszony még ma is sántít. Volt rendőrségi vizsgálat, de akárhogyan is történt a dolog - nem lehetett bizonyítani, hogy H-né követte volna el ezt a súlyos testi sértést. H-né a vizsgálat során, s a velem v.aló beszélgetéskor is cáfolta, hogy köze lett volna ehhez a balesethez. Mint, ahogy abban is ellenkeznek a vélemények, hogy kik zörögnek hajnalban vaskukákkal, kik ordibálnak az utcán elhaladókra kígyót-békát, ki és kit köpköd, dobál meg kővel, téglával, kik veszik elő, s mutogatják a másiknak a-nemi szervüket, kik öntenek moslékot a kerítés, az ajtó elé ...- Nem hiszi el, de borzalmasanfélek, az ajtón csak úgy merek kilépni, hogy körülnézek, nem áll-e H-né a szemben lévő ház teraszán. Nem tudom, hogy miért, de úgy gyűlöl, hogy ha meglát, teljesen elveszíti az eszét!- állítja a fiatalasszony. A másik, a harmadik, a negyedik szomszéd is megerősíti, most már tényleg elviselheted. len az élet ebben az utcában, s ha nem csinálnak valamit, tragédia következik be.- Nézze, uram - mondja a vékony férfi, aki remeg az idegességtől, s kell néhány pillanat amíg megnyugszik ami itt van, az nem embereknek való, mert állatok nem viselkednek így. De hallgasson bele a magnóba, hogy mi zajlik a mi utcánkban! Érdemes! A magnetofont bekapcsolja: röpködnek a trágár szavak, a gyűlölet, az utálat hangjai ezek. A feleség sírni kezd, megkérem a férjet zárja el a készüléket, nincs értelme ezt a sok ocsmányságot felidézni.- Már mindent próbáltunk, higgye el, ha nem szólnának hozzánk vagy a szomszédokhoz, mi valamennyien nagy ívben kikerülnénk H-ékat. De egyszerűen nem lehet, mert a békésen haladó járókelőkbe is szüntelenül belekötnek. Mondja meg, uram, meddig lehet ezt kibírni! H-ék nehezen engednek be a- házukba, mint utólag mondták, nem hallották, hogy percekig nyomtam a kertajtó fölötti csengőt. A férj és a feleség is rokkant nyugdíjas. A szomszédságot okolják mindenért, s szerintük amiatt van ellenségeskedés, mert nem hagynak nekik békén, a szomszédok ázok akik beszólnak H-nénak, irigykednek a magasabb iskolai végzettségükre, egykori társadalmi helyzetükre.-Azt mondják rólam, hogy elmebeteg vagyok, meg dilis vagyok, meg részeg vagyok! Hát milyen jogon teszik ezt! Azért, mert különb emberek vagyunk náluk? Ezt irigylik! - mondja indulatosan H-né. H. úr - bizonyítandó, hogy nekik van igazuk -, diktafont vesz elő, s olyan részeket játszik le, amelyben a szomszédság őket dehonesztálja. Az asz- szony bizonyítványokat, okleveleket mutat. A férj, készülőben elmenni hazulról, szedelőz- ködik. H. úrral akarnék tartani, de a-feleség marasztalna. Még lenne mit elmondania ... Az újságírónak nem tiszte az igazságszolgáltatás, hogy is lehetne az, amikor ebben, s. az ilyen ügyekben a bíróságoknak is hallatlanul nehéz a dolguk. Azt sem tudja és nem is akarja eldönteni, hogy ki, mikor, hol és mit mondott, s úgy mondta-e avagy sem, suttogott vagy kiabált. Viszont azt meg tudja állapítani, hogy így élni - maga a rémálom. S feltenni a kérdést: Vajon tényleg áldozat kell az ebben, s az ehhez hasonló utcákban ahhoz, hogy megszűnjön az ellenségeskedés, a rút viszály? A társadalom, a köz valóban tehetetlen?- Természetesen ismerem az ügyet — mondja Gábor József őrnagy, Szigetvár város rendőr- kapitánya -, amennyiben feljelentés érkezik hozzánk, kivizsgáljuk, de semmilyen hatósági eszköz nem áll a rendelkezésünkre, hogy elejét vegyük az atrocitásoknak. Legutóbb is, az egyik szomszéd súlyos sérülést szenvedett, de a vizsgálat nem bizonyította be, hogy ki volt az okozó.- Mi kell ahhoz, hogy ismét helyreálljon a rend ebben az utcában?- Olyan cselekmény elkövetése, ahol a felelőst bíróság elé lehet állítani.- Például olyan testi sértést, amely halálál végződik?- Sajnos, azt kell mondanom, hogy igen. Á Szigetvári Kórház osztályvezető-főorvosa dr. Bender Zsuzsa pszichiáter. Ismeri az utcában zajló történéseket, H-nét kezelte is.- Ez az asszony súlyos személyiség-fejlődési zavarban szenved, de nem érzi betegnek magát. Nekünk semmilyen lehetőségünk nincs arra, hogy az akarata ellenére kezeljük, ezt csak bírósági ítélet után tehetnénk meg, ehhez viszont valamilyen súlyos cselekményt kellene elkövetnie.- Tehát orvosilag sem lehet lépni az ügyben?- Nem. De, ha az asszony valóban nem tartja magát betegnek, akkor úgy is kellene viselkednie, s az együttélés elemi szabályait betartania. Az utca lakói közül többen aláírták azt a levelet, amelyben az önkormányzattól kémek segítséget problémájuk megoldására. Az önkormányzat mit tud tenni?- Nem sokat - ábrándított ki dr. Várszegi Irén, Szigetvár Város Polgármesteri Hivatalának szabálysértési előadója, akinek szintén nem volt ismeretlen ez az ügy. - S nem a hatóság tehetetlensége miatt, hanem egyszerűen azért, mert semmilyen jogi eszköz nem áll a rendelkezésünkre. Ugyanis a kórház nem tud véleményt adni a beteg állapotáról, mert nem kényszeríthetik vizsgálatra,. kezelésre, ezért bírósági pert sem tudunk indítani a gondnokság alá helyezéséhez. S a kör bezárul. . . Valóban bezárul, a társadalom tényleg tehetetlen? Roszprim Nándor
