Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-03 / 2. szám
Tarai Teri restaurátor munka közben Tarai Teri és társai segítettek Csontváry újjászületésében Egy festő legújabbkori reinkarnációja Tarai Teri, a Janus Pannonius Múzeum restaurátora kollégájával, Czakó Ferenccel és az időközben a Nemzeti Galéria restaurátorműhelyét választó Petheő Károllyal hatalmas feladaton jutottak túl a napokban, a világkörüli útra készülő, s máris világhíres Csontváry-képek felújításán. A pécsi Csontváry Múzeumban, a Magányos cédrus, a Marokkói tanító s más csodák társaságában beszélgetünk, ahová karácsony előtt megérkeztek a magántulajdonban lévő és a Taormina kivételével a Nemzeti Galériában kiállított művek is.- A mostani, egész életművet átfogó restaurálás első szakasza 1983-ban kezdődött a kisebb képek konzerválásával - mondja Tarai Teri.- Az eredeti, elöregedett vásznakat fölkasíroztuk egy újra, majd a festményeket meg kellett tisztítani minden rárakódott idegen anyagtól. A hiányos felületetek úgy kell javítani, hogy a pótlások, így a re- tusálás is eltávolíthatók legyenek a vászonról, az eredeti ecsetvonásokat megbízhatóan megőrizni, a művet felújítani csak így lehet.- A gondozás, javítás folyamatos - teszi hozzá Czakó Ferenc - szükség szerint egy későbbi, újabb rekonstrukcióval. Száz év után először látni ilyen állapotban Csontváry képeit, mégis csak nyolcvan százalékos készültségről beszélhetünk. Mi restaurátorok nem lelkesedünk a képek - különösen nem a nagyméretűek utaztatásáért. Még akkor sem, ha azokat a világ leghíresebb múzeumai szeretnék fogadni. A festő is összetekerte a vásznakat, így kerültek el Párizsba is. Már az micsoda feladat lehetett, hogy születésük színhelyéről Közel-Keletről, Szicíliából, Észak-Afrikából a kiállítás helyszínére szállíttassa!- Megtöredezett a festék - mondja Tarai Teri -, annál is inkább, mert a zsíros fehér alaprétegen a különböző színek egy-egy újabb réteget alkotva épülnek egymásra. 1956-ban a Szépművészeti Múzeum pincéjéből bányászták elő a már egy évtizede elveszettnek hitt műveket - mondják a restaurátorok -, de az immáron eredeti pompájukban ragyogó, nagyméretű alkotásokat most sem lehet máshogyan kivinni az épületből, csak összetekerve. A csábítás mégis óriási, hiszen Csontváry festői zsenije - ha végre világszerte fölfedeznék - csak a legnagyobbaké- val, Picassóval, Gauguin-nal, Van Gogh-al lenne mérhető. B. R. Napkollektorok Pécsről - (és Angliából) Tíz év alatt kitermeli az árát Miről írt a Pécsi Napló száz évvel ezelőtt A száz évvel ezelőtt megjelent újság címlapja Fotó: Läufer Aki járt már Görögországban, tudhatja, a napkollekto- ros melegvízellátás a délebbi országokban lassan mindennapos dolog. Ha minden igaz, hamarosan hazánkban is ez lehet a fejlődés útja. Tíz percnyi bágyadt decemberi napsütés elég ahhoz, hogy a gyanútlan laikus megégesse kezét - legalábbis Patartics László pécsi gépészmérnök lakásán - akkor, ha megfogja a napfényre állított kollektorcső „energiaközpontját”.- Angol gyártmány - mutatja a mérnök a két méter körüli, leginkább neoncsőhöz hasonlatos kollektorcsövet. - Míg a Görögországban használtak többsége 50 Celsiusnál nem tudja jobban felmelegíteni a vizet, addig ezzel akár a 130 fok is elérhető. A minősége miatt Magyarországon újdonságnak számító, környezetbarát energiaforrás szélesebb körű elterjesztéséhez mindenképpen megfelelő hitel- konstrukciót kellene kidolgozni, az ára ugyanis kicsit borsos ma még. Bár a mérnök elmondása szerint az említett csövekből két négyzetméternyi is elég egy átlagos család egész évi melegvízellátásának nyolcvan százalékbani kiváltásához, ennek ára a 300 ezer forintot közelíti. A napkollektoros energiaellátás másutt sem olcsó, de Németországban például a bekerülési költség 20-30 százalékát az állam visszatéríti polgárának. A gyakorlatilag elnyűhe- tetlen kollektorok - a jelenlegi magyarországi energiaköltségekkel számolva - 10-12 év alatt visszahozzák az árukat, azt követően pedig lényegében ingyen alakítják át tulajdonosuknak a napenergiát hőenergiává. Nem beszélve arról, hogy már egyetlen négyzetméternyi üzembe állított napkollektor felület is mintegy évi 4500 kilogramm (!) széndioxidtól mentesíti a környezetet. A pécsi mérnök a napkollektoros melegvízellátás elterjesztéséért - azon kívül, hogy megfelelő hitelkonstrukciót, valamint a vám és az ÁFA eltörlését sürgeti -, maga is igyekszik tenni. Gleisdorfi mintára tavasztól (a pécsi Zöld Kör megbízásából) kalákás tervezést és gyártást honosít meg. Ennek lényege, hogy a költségek csökkentése céljából kisebb közösségek - például több, egymáshoz közel lakó család - részére tanácsadást, eszközkölcsönzést szervez, így azok a napkollektor-rendszer felállítását - a saját munka révén - olcsóbban úszhatják meg. Hogy a fejlettebb országokban egyre inkább teret nyerő energiaforrás Magyarországon mikor nyer polgárjogot, csak azon múlik, hogy az állami hivatalok mikor ismerik fel jelentőségét. P. Zs. Nagy a mesék óceánja. Néha haragos felszíne alatt csendesen összemosódó áramlatok húzódnak meg. Érthető, hiszen balra vagy jobbrasod- ródásuk csitulása alkotja az egészet. A mesék óceánja időnként csalókásan sokszínű. De ha valaki veszi magának a bátorságot, hogy lemerül benne, megsárgult újságoldalakon csodákra lel. Például olyanokra, hogy miről mesél 100 évvel ezelőtti szilveszteri számában az „1892 sz.ombat, deczember hó 31-éri” megjelent Várady Ferencz által szerkesztett Pécsi Napló. Mindenek előtt a milleneumi kiállítás körül folyó vitákról. „Egy csomó újságczikk vitatkozott a módozatok felett, és a bizottságok - ezek a minden jóra- való ügyek temetői - foglalkoztak az ügygyei. Csináltak haszonnélküli munkát.” Ugye ismerős? Hogy a lap e sorai olvastán ki miként következtet napjainkra, nem tudhatom. Kedélyes, Mikszáth stílusához illő tárca foglalkozik a reformátorokkal, akik „lángszellemük ösztökélésének nem állva ellen, merészen síkraszállnak a világrend ellen s az árral szemben akarnak czélhoz érni.” Majd hírek, hírek, hírek. Szilveszter napján vérbő, bár néha már nehezen követhető humorral a tőzsdéről, a farsangi fecskék megjelenéséről, a félelem öngyilkosáról és ami a legjobban tetszett: a ,peronoszpóra permetező versenyről.” A reklámokból többek között megtudni, hogy „Chinaezüst,, tárgyakból a „legszebb és legnagyobb választék” Pécsett Schönwald Imrénél található. Óh, boldog békeidők! „Csinos és finom női arany órák művészies kivitelben 12 frt-tól mindenféle árban” kaphatók. Egyébként elegáns szerkesztésű, konzervatív, visszafogottan liberális szemléletű lapnak tűnt a 100 éves Pécsi Napló. S hogy milyen az Új Dunántúli Napló ma? Lehet furcsának tűnik állításom, de szerintem ugyanolyan elegáns szerkesztésű, konzervatív, visszafogottan liberális szemléletű lap, mint elődje. Ez érthető; a fiúk apáiktól tanulnak. Csak a mai hajszás korban, az elburjánzó trágárság közepette a mesék óceánja helyett a dumák tengere kifejezést használják. Ami végeredményben nem olyan nagy baj. Mert mint egykor, ma is csak bátorságot kell venni a lemerüléshez, s akkor feltárulnak a színek. Ruzsinszky KözépDunántúli Universitas Veszprémben A Veszprémi Egyetem eredményeiről és idei terveiről újévi fogadáson tájékoztatta Li- szi János rektor a megye és a megyei jogú város közéleti személyiségeit. Sikeres évet tudhatnak maguk mögött, amely elérhető közelségbe hozta törekvésük megvalósítását, a Közép-Dunántúli Universitas alapítását - mondotta. Az erre vonatkozó szándéknyilatkozatot már aláírták a Veszprémi Római Katolikus Hittudományi Főiskolával és a Pannon Agrártudományi Egyetem Keszthelyi Karával. Ehhez a megállapodáshoz kapcsolódik még az MTA tihanyi Limnoló- giai Kutatóintézete, valamint a veszprémi Toxikológiai Intézet is. Az alapító okirat aláírására már januárban sor kerülhet. A korábban megkezdett tanárképzés köre tavaly tovább bővült: német szakot indítottak, és megkezdték a számítástechnika tanárok oktatását. Az országban először itt szervezték meg a környezeti mérnöki szakot is; az idén pedig környezet tudományi és tanári szakok indítását tervezik. Mindehhez meglesznek a tárgyi feltételek is: a Veszprémi Egyetem január végén birtokába veszi a felszámolás alatt lévő Nehézvegyipari Kutató Intézet három épületét és további kollégiumokkal is gyarapodik. Egy kedves, meleghangú műsorvezetőnő beszél - nem beszél, hanem beszélget - külpolitikai szakértővel mélységes aggodalommal: az újságírónő most már hosszú idő óta ,jugo- ból” tudósítja a Rádiót és meg- hatottan mondja: százhúszezer halottja van eddig ennek az esztelen polgárháborúnak ott lent, délen ... Említ egy várost; amelynek sportstadionjában már nincs hely, de nincs több hely a parkban sem aTttég várható sírdomboknak ... Ez őrület és gyalázat: ki felel ezért? Majd amikor bekövetkezik a felelősségrevonás, kik mutogatnak majd a másikra? Itt élünk egy tűzfészek szomszédságában, de északi, keleti szomszédokkal sem mentes a viszonyunk a haragtól, a meg-nem-értéstől, bár kormányunk külpolitikája mindenképpen enyhíteni kívánja feszült kapcsolatunkat. Örvendetes, hogy a romániai vezető körök kezdik belátni, hogy „ ... a magyarok nem lépnek fel területi igényekkel...” - amint ezt egyik lapjuk írta a közelmúltban. Biztosíték erre kormányunk álláspontja és ez megnyugtató, de osztozik e ebben minden hazai szónok, önmagát „vezérnek” kikiáltó ilyen-olyan szervezet élén ha1 donászó - mély magyar „hadfi”’ Emlékszem - még az év elején - a neves tévériporternek eképpen vallott egy „vezér”: „Ha kell, nekünk azonnal van fegyverünk és megvédjük a hazát...!” A riporter csendesen megjegyzi: „Ha arról van szó, van nekünk hadseregünk, amely ugyan védelemre próbál berendezkedni ...” - de amaz közbevág: „Miért?! Maga nem fogna velünk fegyvert, ha délen szembe kéne szállni velük? Ez minden magyarnak kötelessége, nem?” Elszomorító, hogy afféle civil-sereg bármikor fegyverhez juthat nálunk, ám ezt el sem hiszem, ez nem lehet igaz. De arcpirító pökhendiség „magyar kötelességnek” minősíteni a fegyverhez való kapkodást: az én nevemben senki se lökdös- sön a lövészárokba, mert a háborúskodásból - de még a határmenti villongásokból is - elegem van. Van bajunk-gon- dunk éppen elég, amelyből előbb-utóbb azért csak kilábalunk, ám ehhez béke kell, meg baráti kézfogás a szomszédokkal. Akik még mindig Trianonra hivatkozva szónokolnak az „igazságról” és „igazságtalanságról” - márpedig ezt megtették egynéhányan az elmúlt két esztendőben - azok szánjanak már végre önmagukva és ha egyáltalán van, akkor ássák el fegyvereiket oly mélyre, hogy soha meg ne találják. Elő és nem holt hősökre van szükség. Élni nem könnyű - az új esztendő - sem lesz könnyebb - de hát bennünk éljen a remény, hogy azért lassan jobb lesz. A rádióműsorban telefon-interjút ad egy közkedvelt, vöröshajú kedves humorista. De most nem viccelődik. Komoly. „Hagyják végre abba a gyűlölködést! Én szépre és jókedvre születtem úgy, mint sok-sok milliónyian ebben a kis országban. Ebben reménykedem az új esztendőben is .. Hagyjuk abba! Csak félfüllel hallgatom a rádiót egyik reggel, borotválkozás közben. Kupa Mihály pénzügyminiszter valami ilyesmit mond, hogy 1993-ban nem kívánja tovább szorítani a prést. Amilyen gyorsan feldühödök, gyorsan meg is nyugszom. Korábbi leckéim tanúsíthatják, soha életemben nem szívleltem a minisztereket és egyéb országos górékat, de Kupa Mihályt mintha kedvelném, már akkor is, amikor még az átkosban rendszeresen magyarázta a tévében az új adózás bonyolult folyamatát. „Pesti vagánynak” tartom, akinek jószándékában cseppet sem kételkedem, pedig hát a Kupa-prés engem is szorít mint mindenki mást. Ha egyszer nincs pénz, hát nincs pénz. Engem csak a véresszájú szónoklatok dühítenek, meg a szónokok egyike-másika, akik - szerintem - naponta azon tűnődnek, mit kine kitalálni, hogy nevüket jól megjegyezze az ország. Én elfelejteni szeretném őket. Újesztendő a tengeren A világ tengereit, óceán-, jait járó magyar hajók legénysége jó hangulatban búcsúztatta az 1992-es esztendőt és köszöntötte az új évet - közölte a Mahart tengerhajózási ügyeletese. A flotta zászlóshajója, a Vörösmarty matrózai az Újvilágban, az amerikai Nolan kikötőjében töltötték el az év utolsó perceit. A Petőfi óceánjáró személyzete Hamburgban szilveszterezett, és hamoro- san útnak indul rakományával. A Radnóti „utasai” a kongói Pointe Noire-ban horgonyon szilvesztereztek, a Csokonai és az Ady nevű hajó legénysége menetben ünnepelt. Áz Ady néhány nap múlva fut be északi anyakikötőjébe, Amszterdamba. A Bodrog a spanyol- országi Avillés felé hajózik, a Körös az algériai Annaba kikötőjében várakozik. 4vasárnapi Rádió mellett...
