Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-12 / 11. szám

6 aj Dunántúli napló 1993. január 12., kedd Kipusztulnak a cápák? Rákot nem kapnak, fertőző betegségektől mentesek A mind nagyobb mérvű cá­pavadászat következtében az ál­latok száma feltartóztathatatla­nul csökken, s egyes fajtáit már- a kipusztulás fenyegeti. Ez a drámai fejlődés az óceánok tel­jes ökológiai rendszerét is ve­szélyezteti. Az Atlanti-óceán északi ré­szén például 1979-ben még csak 148 tonna cápát fogtak, 10 évvel később viszont ennek csaknem ötvenszeresét: 7000 tonnát. A cápauszonyleves ugyanis világszerte ínyenc ele­delnek számít: sok halászhajó legénysége a kifogott cápák uszonyát levágja és a megcson­kított állatot visszadobja a ten­gerbe, az úszásképtelen halak pedig elpusztulnak. A cápác érzékelő képessége rendkívül kifinomult, felfogják a nagy távolságban úszó hal ál­tal keltett neszeket, reagálnak más élőlények rendkívül nagy higítású testnedveire is. A cá­pák látása hétszer jobb az ember látásánál. A cápáknak viszonylag nagy, jól fejlett agyuk van, amely az érzéki benyomásokat éppen olyan jól képes feldolgozni, mint az emlősállatok vagy a madarak agya. Sőt sok biológus szerint a cápák élő komputerek. Különösen csodálatra méltó a cápák immunrendszere: nem kapnak például rákot és mente­sek minden fertőző betegségtől. A biológusok már hosszú idő óta igyekeznek megfejteni a cápa „immuntitkát” - ered­ménytelenül, holott ha ez siker­rel járna, annak jótékony hatása lenne az ember életét fenyegető betegségekkel szembeni véde­kezésre és kezelésre. Környezetünkhöz olyan ki­válóan alkalmazkodó és eny- nyire erős védelemmel rendel­kező állatok gyenge pontja, hogy kevés utódot produkál­nak. Némely cápafajta csak egy vagy két utódot hoz a világra, a fiatal cápák lassan nőnek és ké­sőn válnak ivaréretté. Ezért kü­lönösen káros, hogy a mai mér­tékben vadásznak rájuk. A bőrápolás aranyszabályai Előfordult már Önnel, hogy azért nem ment el egy rande­vúra, vagy programra, mert csúnya foltok, pattanások ék­telenkedtek az arcán? Ha helyesen táplálkozik és ápolja arcbőrét, ez soha többé nem fordul elő. Fogadja meg jótanácsainkat. 1. Igyon naponta legalább 2-3 liter ásványvizet, mely kalóriát nem tartalmaz, ugyanakkor tele van nyome­lemekkel és ásványi anya­gokkal. 2. A szép bőr eléréséhez sok vitaminra van szüksége a szervezetnek. Fogyasszon minden nap gyümölcsöt és zöldséget, lehetőleg frissen. A leghatásosabb az avokádó, a papaja és a brokkoli. 3. Hetente egyszer tisztítsa meg arcbőrét, főként a zsíro­sabb részeken, az állón, az orr körül és a homlokon. 4. Az arc mosását sohase vízzel végezze, hanem sem­leges kémhatásu lemosóval, vagy tonikkal. 5. A vizet ne töröljük le az arcunkról, csak itassuk le, a dörzsölés ugyanis nyújtja a bőrt és ez nemkívánatos ráncképződéshez vezet. 6. Nemcsak az arcra vo­natkozik, hogy a mindenna­pos mosakodást ne meleg, hanem langyos vízzel végez­zük, a meleg víz ugyanis ká­rosodást okozhat a bőr alatti kötőszövetben. 7. Hajunk ne lógjon az ar­cunkba, egyrészt azért, mert piszkosabb és zsírosabb, mint a bőrünk, másrészt azért, mert a hajvégek irritálják az érzékeny bőrt. 8. Mosatlan kézzel soha ne nyúljunk arcunkhoz, hiszen az nemcsak szennyeződések­kel van tele, hanem baktéri­umokkal is. 9. Ha este elmegyünk va­lahová, mossuk le arcunkat krémmel vagy arcvízzel és tegyünk fel új sminket. • 10. Lefekvés előtt mindig gondosan tisztítsuk meg ar­cunkat a szennyeződéstől és a festéktől is. Csak így tud igazán pi­henni a bőrünk éjszaka. Konyhai furfangok A sózás titkai Leggyakrabban alkalmazott ételízesítőnk, a konyhasó hasz­nálatának szép számmal vannak olyan régi szabályai és mester­fogásai, amelyeket érdemes fel­idézni, mert nagyban befolyá­solják a konyhai munka ered­ményeit. Az egyik általános tudnivaló: előre, a sütésre-főzésre való előkészítés fázisában ne sózzuk az ételeket, hanem csak a befe­jezéskor. Kivételt csak akkor tegyünk, ha a recept előírása szerint eltérhetünk ettől a sza­bálytól. Hirtelensültek elkészítésekor azért is előzze meg a bors és egyéb fűszer a sót, mert külön­ben rágós lesz a hús. A vesét meg egyenesen csak tálaláskor ajánlatos megsózni, különben „gumitalp” lesz belőle. A bur­gonyát is csak akkor sózzuk, ha vize már forrni kezd. Egy-két példa a kivételekre: sózzunk előre - de mértéklete­sen -, ha cserépedényben sü­tünk vagy párolunk. A jóízű egybesült egyik titka, hogy a húst előre bedörzsöljük sóval, átforgatjuk forró zsírban, s ez­után ágyazunk meg neki a tep­siben különféle ízesítőkkel, fű­szerekkel. A baromfit sütés közben - ha szükséges - enyhén sós vízzel locsolgassuk meg, javára válik a „külcsínnek” és a „belbecsnek” egyaránt. A konyhasó egyébként al­kalmakként ügyes segítőtársa a háziasszonynak. Lágy- vagy keménytojás főzésekor például elkerülhetjük a héj fölrepedését, ha a vízbe egy kis sót teszünk. Könnyebb a tojásfehérjét habbá fölverni, ha csipetnyi sóval „engedelmessé” tesszük. A to­jássárgája szebb színt kap, ha ugyanezt a fogást alkalmazzuk. A legcsípősebb zöldpaprika is ehetővé szelídül, ha néhány percig sós vízbe tesszük. A megbontott üveg mustár nem szárad be, ha tetejére kevés sót szórunk, az étolaj nem sűrűsö­dik be, ha a flakonba 1 kávés­kanál sót hintünk. Az újkrumpli pucolását úgy könnyíthetjük meg, hogy sós vízben áztatjuk, műanyag-szivaccsal dörzsöljük le a héját. A pedagógia hétköznapjai Az iskola azt üzente ... Az iskolás gyerek tanulmá­nyi munkájának, szorgalmának és magatartásának tükre az el­lenőrző könyv. A beírt jó je­gyeket, pirosbetűs dicséreteket persze könnyű szívvel alánja, tudomásul veszi a szülő, de hogyan reagáljon a „kellemet­len” hírekre: intőre, rovóra, magatartási kisiklásokra? A legfontosabb szabály: ve­gyük komolyan a beírásokat, ilyen szempontból ne tegyünk különbséget kis és nagy ügyek között. Elsőként azt próbáljuk tisztázni, hogy pontosan mi is történt; nyugodtan, harag nél­kül hallgassuk meg az ügy fő­szereplőjét, a gyereket. Győz­zük meg, hogy nem ítélkezni, hanem támogatni akarjuk, mel­lette állunk akkor is, ha rosz- szaljuk, amit tett. Ha már többé-kevésbé hite­les képet tudtunk alkotni az ér­tesítő könyvbéli bejegyzés előzményeiről és hátteréről, még mindig tartózkodjunk az „ítélethirdetéstől”, kivált ha úgy tűnik, nem pusztán szok­ványos gyerekcsinyről, kisebb „szabálysértésről” van szó. Ilyenkor hasznos külön is szót váltani az „üzenetküldő” tanár­ral, osztályfőnökkel, s közösen gondolkodva összehangolni a pedagógiai tennivalókat. Bonyolultabb a helyzet, ha tájékozódásunk alapján arra a következtetésre jutunk, hogy az intőkönyvi rosszallásra vagy megrovásra nem szolgált rá gyerekünk - végre is a pe­dagógusok sem tévedhetetle­nek. Csakhogy az iskola meg- hazudtolása vagy a tanár gye­rek előtti minősítése nem jár­ható út! (Tessék csak arra gon­dolni, hogy a kettős nevelés - amikor ugyanarról mást hall a gyerek az iskolában, mást a szülői házban - mennyi nega­tív erkölcsi, lelki következmé­nyekkel jár.) Ilyen esetekben valóban nagy tapintatra, dip­lomáciai érzékre van szükség. Gyerekünkkel meg kell értet­nünk: előfordul, hogy olyas­miért is hibáztatják az embert, amiben vétlen; s a legjobb szándék mellett is megesik, hogy kárára tévednek.... Az értesítőkönyvi iskolai üzenet aláírását ne „profilíroz­zuk” csak az édesanyára vagy csak az édesapára! Nagyon lé­nyeges, hogy a tanári észrevé­telekről - akár jók, akár rosz- szak - egyidejűleg mindkét szülő tudjon. Legjobb a tanul­ságokat és a következményt is együttesen megfogalmazni, hogy ebben se alakuljon ki ket­tősség. Csemetéink ugyanis ki­tűnő megfigyelők, s egyhamar rájönnek, mit érdemes „csak” az anyukával, mit az apukával tudatni és megbeszélni.. Ugyanígy a büntetés se kö­tődjék pusztán az egyik szülő­höz. Kecsmár Ilona 37. alkalommal rendezték Tababányán a postagalambok orszá­gos kiállítását. A díjakért 470 galamb versenyez. Hegedűs István 5000 kilométert repült galambjával, amely két év alatt nyolc he­lyezést ért el. A Kanárj-szigeteken tavasszal megrendezésre ke­rülő galamb-olimpia egyik résztvevője. MTI fotó: Matusz Károly Illem és jómodor ... Nevünket mondjuk tisztán 25 millió éves bálna­csontváz Melboume-től 50 kilomé­terre délnyugatra, Torquay strandjánál két ausztrál fiú fel­tehetően 25 millió éves bálna­csontvázra bukkant - jelentette a napokban a The Age című lap. Szakértők véleménye szerint a lelet bizonyítékul szolgálhat arra a feltevésre, hogy a bálnák a lovak őseitől származnak. A most fellelt csontváz hosz- sza legalább két méter. Még legkevesebb egy évbe beletel- lik, amíg teljesen összeállítják a bálnacsontvázat. A csontokat ugyanis előbb savfürdőbe kell helyezni, hogy megtisztítsák őket a rájuk rakódott kőrétegtől. Sok feszélyezett percet okoz­hat a bemutatkozás és kivált a bemutatás, ha nem ismerjük en­nek a társasági aktusnak néhány alapvető szabályát. Ezek sorá­ban talán a legelső, hogy ne­vünket ne szégyelljük, mondjuk tisztán artikulálva, jól érthe­tően! Ugyanezt természetesen a másik féltől is elvárhatjuk: nem ütközik tehát semmiféle illem- szabályba, ha - az elmormolt nevet nem értve - visszakérde­zünk, valahogy így: „Ne hara­gudjon, nem hallottam . . . nem értettem jól... nagy itt a zaj...” Ezt már csak azért is érdemes megtenni, mert a névtévesztés akaratlanul is bántó, kicsit lekicsinylő jellegű tévedés, amit feltétlenül el kell kerülni. Adódhat olyan helyzet, hogy kettesben maradunk valakivel, akit még nem ismerünk. Ilyen­kor kezdeményezhetjük a be­mutatkozást, sőt a jó modor meg is kívánja ..., hogy ne „névtelenül” elegyedjünk szóba egymással. Elég, ha a kísérő vagy bevezető szöveg csupán ennyi: „Ismerkedjünk ösz­sze ...”, vagy „Mi még nem ta­lálkoztunk ... X. Y. va­gyok ...” A bemutatkozás azonban többnyire egy-egy közös isme­rős közvetítésével, közreműkö­désével zajlik le. Az illem azt kívánja, hogy mindig a férfit mutassuk be a hölgynek, a fiata­labbat az idősebbnek, az ala­csonyabb beosztásút a maga­sabb rangúnak. A helyes bemu­tatás rítusa a következő: 1. megszólítjuk azt, akinek bemutatunk valakit; 2. dióhéjban elmondjuk, hogy a bemutatandó kicsoda (régi barátunk, kedves ismerő­sünk, rokonunk, munkatársunk, stb.); 3. ha hivatalos összejövete­len vagyunk (értekezlet, tanács­kozás, szakmai találkozó), tö­mören jelezzük a bemutatandó személy foglalkozását, esetleg szakmai rangját is; 4. ha valaki tiszteletére ren­dezett esemény a színhely, mindig a „főszereplőnek” mu­tatjuk be ismerősünket. A megismerkedés, a bemu­tatkozás utáni első pillanatok esetleges zavarának áthidalása, a beszélgetés megindításának tiszte mindig a hölgyé, az idő­sebb, tekintélyesebb személyé. Ha azonban ő nem töri meg a kínossá váló csöndet, nem vét az illemszabályok ellen a férfiú, az ifjabb vagy alacsonyabb rangú partner, ha ő kezdi a cse­vegést. (szó-ma) Kardtánc és boleró lehangoltság ellen Már a régiek is tudták, hogy a zene az egyik leghatásosabb eszköze a hangulat, a közérzet befolyásolásának. A muzsika sok ezer éves históriájának első „slágerei” a jobb teljesítményre serkentő munkadalok, s első va­lóban ihletett darabjai az anda­lító, elringató bölcsődalok vol­tak. A különféle lelki panaszok a muzsika segítségével jelentősen enyhíthetők. A kedélybetegsé­gek, a lehangoltság, az állandó­suló rossz hangulat „akusztikai gyógyszere” az élénk tempójú, pattogó ritmusú nóta. A Ra- detzky-induló például kifejezet­ten frissíti a külvilág iránti ér­deklődést, oszlatja az apatikus közönyt. Hasonló hatása van a lüktető pop- és rock- ritmusok­nak, a táncdaloknak. A feszült hangulat, az ideges légkör ártalmai ellen leginkább a lágy, melodikus zene hatásos. Aki kellemetlenségek, rossz hí­rek miatt elkeseredik, hallgassa mondjuk Hacsaturján Kardtán­cát, esetleg Ravel Boleróját - a pezsdítő muzsika biztosan jobb kedvre deríti. Ingerszegénység okozta fásultság ellen Bartók- zenét, túlhajszoltság ellen lazí­tásként Liszt-muzsikát javall- nak a zeneterápia szakemberei. A tapasztalatok szerint a kis­babák többsége nagyon fogé­kony a zenére. A kemény, rob­banékony muzsika erősen föl­zaklatja őket - a moll-ban meg­szólaló melódiák viszont a leg­nyugtalanabb apróságokat is le- csöndesítik. A kicsiknek tehát a Metal Lady nótái helyett in­kább a nagyamama „csi- csija-bubúja” az ajánlott zenei orvosság. Mit tud az amerikai telefon? Telefonhoz jutni az Egyesült Államokban természetesen tele­fonon a legegyszerűbb: a meg­rendelés utáni napon megjele­nik a szerelő, hogy bekapcsolja a vonalat, vagy vonalakat, hisz egyre több háztartásban van több is: külön a gyerekeknek, különben órákra blokkolnák a telefont, külön a számítógép­nek, amivel igénybe lehet venni az adatbankokat, megtervezni a szabadságot, vagy meccsjegyet rendelni. A drótot a szerelő általában a saját készülékünkbe dugja, azt ki-ki maga veszi, szükségletei szerint - de lehet bérelni a tele­fontársaságtól is. S ugyané cég­től külön rendelni a szolgáltatá­sokat. Például:- Beszélgetés közben diszk­rét kattogást hallunk; azt jelzi, hogy hívják a vonalat. Egy gomb lenyomásával üdvözöl­hetjük az újabb hívót, s tetszés szerint vele, vagy az előbbivel társalgunk tovább.- Ha nem akartuk a beszélge­tést megszakítani, de kiváncsiak vagyunk, közben ki keresett, kódjel lenyomása után a készü­lék hívja az állomást, amelytől az elmulasztott hívás befutott.- Amennyiben válogatósak vagyunk, kis szerkezetet kap­csolunk a telefonhoz: azon meg­jelenik a hívó száma. így, ha anyós, vagy hitelező keres, akár fel se vesszük.- Ha viszont azt akarnánk, hogy a mi számunk ne jelenjen meg a hívott hasonló varázsdo­bozán, kód beadásával a hívás előtt ezt megakadályozhatjuk. Igaz, a siker nem biztos: bárki ugyanis - másik kód alkalmazá­sával - blokkolhatja azokat a hívásokat, ahol az illető titkolni akarja számát... Ilyenkor az ő dobozkájában felirat jelenik meg: nem óhajtok beszélni olyanokkal, akik a névtelenség mögé rejtőznek ... Vacsorára híva barátainkat, netán üzleti ügyeket tárgyalva meg az ország különböző tájain élő partnereinkkel, nem kell azokat külön-külön felhívni. Konferencia-kapcsolást kérünk a központtól, s a beszélgetésben valamennyien, egyszerre részt vehetünk. Aki aggódik, hogy útközben fontos hívást szalaszt el, megadhatja az összes tele­fonszámot: a rádiótelefonjáét kocsijában, motorcsónakján, vagy a számokat az érintett szál­lodákban. A telefoncég utána irányítja hívásait, mindaddig, amíg el nem érik. Igaz, a szám­lát a hívottnak kell állnia. Mivel a művelet kissé bonyolult, az egymással versengő társaságok legújabb szolgáltatása: egysé­ges, „örök” telefonszám: az ügyfél száma nem változik ak­kor sem, ha költözik, vagy ha utazik. Ha hívják: a cég dolga, hogy - az utasításoknak megfe- lően - megteremtse az összeköt­tetést, bárhol is tartózkodjék az előfizető. Egyre több szolgáltatás - több kényelem az ügyfélnek, több jövedelem a cégnek. Néha persze úgy is, hogy a kuncsaft nincs tisztában vele, hogy akkor is többet fizet, ha nem kellene. Magyar viszonylatban erre példa az amerikai cégek szol­gáltatása, amikor „közvetlenül” lehet a két ország között kap­csolást kérni, magyarul is. A do­log kétségkívül kényelmes; so­kan azonban nem tudják, hogy a kezelő útján kért beszélgetések lényegesen drágábbak, mint ha a számot magunk tárcsázzuk. Heltai András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents