Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-10 / 9. szám

Új püspökség Dél-Dunántúlon A magyar katolikus egyház- megyei struktúra - leszámítva a Trianon okozta helyzet miatti módosulásokat - legutóbb 1912-ben változott a hajdúdo­rogi görög katolikus püspökség alapításával. Azt megelőzően az ország mai területén 1777-ben alapíttattak új püspökségek. Emiatt is nagy horderejű az a tény, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar őszi ülésén az egy­házmegyék határainak kiigazí­tásáról és új egyházmegyei köz- igazgatási elképzelésekről tár­gyalt. Ezek körében szerepel a Trianon okozta területi veszte­ségek miatt előállott aránytalan­ságok és ellentmondások korri­gálása egyes egyházmegyék között. Felvetődött, hogy Esz­tergom környékét és Budapestet egy egyházmegye fogná össze. A püspöki konferencia lelki­pásztori szempontokból szük­ségesnek ítélte, hogy az egri fő­egyházmegyétől különválva lét­rehozzanak egy kelet-magyar­országi püspökséget, valamint azt, hogy a Balatontól délre is - legvalószínűbben kaposvári székhellyel - új egyházmegye alakuljon ki. A még csak tervezett változá­sok információink szerint cse­kély mértékben érintik a pécsi egyházmegyét: három Somogy megyei kisközség kerülne át a tervezett új egyházmegyéhez, ugyanakkor a kalocsai főegy­házmegyétől Bogyiszlói venné át a pécsi megyéspüspök. A Dunántúlon a tervezett vál­tozás leginkább a veszprémi egyházmegyét érintené, hiszen közigazgatási területének fele önállósulna az új püspökség megalapításával. Balás Béla veszprémi segédpüspök kérdé­sünkre elmondotta, hogy több tervezet-változat is készült spe­ciális szakemberek, térképé­szek, szociológusok közremű­ködésével és újabb tárgyalások lesznek még erről a témáról. Az elképzelések szerint a Balaton­tól délre kialakítandó új egy­házmegyéhez kerülne Zala me­gye déli része is. Az új egyházmegyei elképze­lések megvalósulása feltehető­leg beletelik néhány évbe. A magyar püspöki kar január utolsó harmadában utazik Ró­mába az öt évenként esedékes ad limina látogatásra, amikor le­róják tiszteletüket Szent Péter és Szent Pál apostol sírjánál és a Szentatya előtt, s egyben hely­zetjelentést tesznek egyházme­gyéjük állapotáról. E látoga­tásra magukkal viszik az új egyházmegyei közigazgatási elképzelések tervezeteit is. D. I. Siker Furcsán hangzik, de igaz, Moravetz Levente sikeres em­ber. Persze itt nyomban fölve­tődik az a kérdés is, ki mit tart sikernek, kinek mi az ered­mény, az elismerés, a hírnév. — Tényleg elégedett vagyok - kezdte beszélgetésünket. - Akár a családomat nézem, akár a munkát, szinte úgy alakult minden, mint a mesében. 36 évesen jó helyre kerültem. Per­sze az ember mindig többet akar. Most azonban egy bizo­nyos út végére jutottam, érzem, hogy innen másként kell lépni. Hat fővárosi esztendő után hetedik éve van Pécsett Mora­vetz Levente. Színészként, ren­dezőként megállta a helyét, bár azt állítja, utóbbi beosztásában egy kicsivel kedvezőbbek vol­Akinek a siker jóbarát: Moravetz Levente Út végén, út elején tak a kritikák... A játék és a rendezés kiszámíthatóbb volt, de a szentkatalini polgármester­séget nem lehetett előre látni. De biztos, az alkotáshoz ennek is van köze: - A színházi mun­kám erre a napra, erre a percre szól. Ott a vízmű, amit most építünk, évtizedekre. Az fontos az embernek, hogy a nevét őriz­zék hosszútávú dolgok... Egyébként ír is, versel, és most készülnek kiadni egy re­gényfordítását. A Noé után egy új rockoperán dolgoznak Fillár Istvánnal, a téma Trója törté­nete, a harc Helénáért.- Lehet, hogy ugyanez a mű, változtatás nélkül, de ismert külföldi névvel már a Broad- wayra kerülhetett volna?-A Noé világsiker lehetne. Jelenleg is folynak tárgyalások, de le kell fordíttatni, magyarul nem veszik meg. Volt egy ko­moly ajánlatunk Belgiumba, de egyelőre a dolog kútba esett.-A siker megváltoztatja az embert. Egyébként a hiánya is. Mit lehet tenni védekezésül?-A körülöttem lévők azért visszafognak. Hallgatok a bará­taimra, bár kevesen vannak, mert nem sok embert engedek igazán közel magamhoz. Sokat számít a család, ez hihetetlen háttér, elsősorban a töltődés, a pihenés szempontjából. Nagyon vigyáznak rám, otthon teljes nyugalmam van.- Rendezőként mi fontos iga­zán?-Van egy alappillér, amire az egész épül, s ez az, hogy én szeretem az embereket. Lehet, hogy ez elcsépeltnek tűnik, de igaz. Oda akarok figyelni arra, ha valakinek gondja, baja van, próbálom azokat megszüntetni. A másik, ami fontos a szá­momra, hogy én a színházat egyfajta kulturális feladatkörű vendéglátásnak tekintem. És az ember kövessen el mindent, hogy a vendégei jól érezzék magukat! — Milyen tehát a jó színház?- Sikeres. Olyan hely, ahol a néző megkapja azt, amire vá­gyik, ahol elégedett, a játék örömét élvező emberek játsza­nak neki. Lehet bármilyen a produkció, ha a nézőtér üres, ha az öltözőben a hangulat zakla­tott. Színész és közönség nélkül nincs színház! Hodnik I. Gy. „Fides”- sírszobrok Pécsett, Szigetváron és Veszprémben talált nőalakok Negyven éve indult a pécsi rádióadás Még az idén új stúdiót avatnak Az első öntöttvas szobrot Sonkoly Károly művészettörté­nész Szigetváron, a Kanizsai temetőben találta meg. Élet­nagyságú, görögös viseletű nőa­lak volt, a kápolna mellett he­vert a földön, egy töredékes ke­reszt és csonka bal alkar került még elő. A szobor eredetileg a Pfeffer-család síremléke volt, a sírba először 1865-ben temet­keztek. Később, a Pécs melletti Üszögpuszta kastélyszállójának kertjében, a fenti szobor má­sodpéldányára bukkantak, amely szintén torzó, s mint ki­derült, korábban a Mecsekol- dalban lévő egyik borház előtt állt. A szobor harmadik példá­nya, amely teljesen ép, már ko­rábban is ismert volt, a pécsi köztemetőben áll Horváth Antal 1912-ben elhunyt ügyvéd és amatőr régész sírján. Az 1904-ben megnyílott köztemető csak másodlagos helye lehetett, előtte a Budai külvárosban lévő balokányi temetőben állhatott a másik Pécsett talált szoborral együtt. Szőnyi Ottó által publi­kált 1911-es leírás alapján tud­juk, hogy a szobrok a százade­lőn még festve, aranyozva vol­tak, de ennek ma már nyomai sem láthatók. Szőnyi a figurát „géniuszának nevezi, Romváry pedig ismeretlen szobrász „Ecc­lesia” című műveként említi. Sonkoly Károly szerint a nőalak inkább „Fides”, a „Hit” meg­személyesítése, ezt indokolja a sírszobor funkciója, s emellett tanúskodnak az ikonográfiái, ikonológiai vizsgálódások is. A Fides alakok egyébként a kö­zépkorban gyakoriak az „Eré­nyek” és „Bűnök” harcát bemu­tató képzőművészeti alkotások­ban. A barokkban, az ellenre­formáció idején a leggyakoribb a „Győzelmes Hit” ábrázolás, a matróna típusú nőalak kereszt­tel és kehellyel, mely típus álta­lánossá vált a klasszicizmusban. Az üreges belsejű, öntöttvas szobrot több darabból, szege­cseléssel állították össze. Az ilyen nagyméretű, öntöttvas szobrok igen ritkák a hazai em­lékanyagban, az ismertek egy része bizonyítottan importból származik. A 18. század végén, az ipari fejlődésnek köszönhe­tően sorozatban gyártották őket, közkedveltségüket annak is kö­szönhették, hogy időtállóbbak voltak a kőnél. A kor legjelen­tősebb gyárai német területen működtek, de Ausztria legjelen­tősebb vasgyárából, a mariazel- liből is több, 19. századi pél­dány ismert. A pécsi „Fi- des”-szobrok a hazai és az ausztriai anyag alapján átlagos színvonalúnak nevezhetőek. Elképzelhető, hogy Ausztriában készültek, de az is, hogy hely­ben öntötték őket külföldi min­ták után. Bár ezt megkérdője­lezi az a tény, hogy - mint Son­koly Károly elmondta - Vesz­prémben rábukkantak a soro­zat negyedik darabjára, amely a Ruttner-család síremlékét dí­szíti. Ez cink-ötvözetből ké­szült, ilyen szobrok, plasztikák készítése ismert a berlini gyár­ból a század első felében. Az öntöttvas szobrok készítéséhez is használtak ún. patricát, ame­lyet darabokra vágva alkalmaz­tak mintakészítésnél. Elképzel­hető az is, hogy a pécsi szobrok modellje a ma már Bécshez tar­tozó Inzersdorfban készült, s az sem kizárt, hogy a veszprémi temetőben készült cinkötvözet patricát is Ausztriában öntötték, és itt, talán a pécsi vasgyárban használták fel mintakészítéshez. Cs. L. Amikor Moszkvában a hír­hedt orvospert készítették elő Sztálin generalisszimusz ve­zénylete mellett, amikor ide­haza kulákokra csapott rá az AVH, no meg a kenyérellátást zavaró ellenségre, akkor avat­ták a Pécsi Rádiót. Éppen negy­ven éve. Igaz a pontosság ked­véért tudni illik, hogy 1953 ja­nuár 12-én szólalt meg először a hangja. Sok szép, küzdelmes évet megélt, ellátta a régió han­gos tudósítójának feladatkörét, volt bemondója Tóműnek Nán­dor és Avar István is, s első di­rektora a ma is köztünk élő Pá­linkás György. Mindenre kitérni nem lehet. Egri Gyula, az MDP megyei titkára avatta, beszédet mondott Rujfli Lajos sztahanovista vájár, Kaszapovics András Kos- suth-díjas téeszelnök és Fábián Sándor, siklósi egyéni gazdál­kodó. Volt e rádiónak énekkó­rusa, sőt Dörömböző Géza veze­tésével saját zenekara is. Mond­ják, szignálját néhai Borsay Pál, neves pécsi zeneszerző álmodta meg, aki egykor zenei szerkesz­tőként ténykedett. Ma, mint azt Dán Tibor, a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztőségének vezetője említette, négy nyel­ven, napi 11 órás műsoridővel szólnak Baranya, Somogy, Tolna, Zala és Bács-Kiskun megye egy részének hallgatói­hoz. Főállásban pontosan har- mincketten. (Oly szépen ada­golva a műsort a nap különböze időpontjaiban, hogy ember le­gyen a talpán, aki a műsorokai és műsoridőket fejből sorolja.) A szerb-horvát műsorok az ava­tással egyidőben kezdődtek és 1992. szeptember 7-én váltak szerb, illetve horvát műsorokká. A német adás 1956 szilveszte­rén startolt. A rádiót szeretjük. Azt mond­juk: a pécsi rádió. Hiszen a mi­enk. És a régióé. (Igaz, érkezett már jelzés nem éppen a közvet­len régióból, szegedi, komá­romi, győri, szombathelyi hall­gatóktól is.) Negyven év alatt egy napot sem öregedve, frissen, időről időre megújulva szól a rádió. Abban a stúdióban, melyet napi egy órányi műsorra terveztek. Belakva minden zugot, szegle­tet. Magnókkal, a legelképesz- tőbb helyeken is. De - meglehe­tős várakozással nézve az idei évre. Hiszen mint azt Dán Tibor elmondotta, rövidesen új stúdiót avatnak, ahová Hollandiából érkezik korszerű sztereo keve­rőpult. (Már a fővárosban ki­próbálták, s Läufer László mű­szaki vezető szerint csodálato­san sokat tud.) Evvel már egy jókora lépést is megtehetnek afelé, hogy majdan sztereo adásban hallgathassuk a pécsi rádiót. (Persze ez nem rajtuk, a hanem a műsorszóráson múlik.) Az új stúdiót néhány hónapon belül avatják. Kozma Ferenc Rádió mellett Gyakran csak nézek magam elé, uramisten, rossz a fülem, vagy a látásom? Nem tudom, nem értem némely „nyilatkozó” vagy szövegmondó miről be­szél. A tévében időnként megje­lenik egy reklám a szöveggel, miszerint: „Courts-Mahler re­génye, minden korosztály ked­vence ...” Hát az enyém nem. Igaz, egyszemélyben nem va­gyok korosztály, ám valamelyi­kének csak-csak tagja vagyok. (Remélem, még hosszú ideig.) Courts-Mahler regényt egyszer olvastam, nagyon régen, talán száz éve, de többet soha. Pedig ifjonc koromban még nem na­gyon válogattam a könyveket, ami a kezembe került, elolvas­tam. Aztán hamar rájöttem, hogy az említett szerző ... Na hagyjuk. De ez a reklám, ez bi­zony sértő. Adják el a könyveit, de más szöveg kíséretében. A rádiónak nyilatkozik egy miniszteriális illető, aki szerint az újabb áremelést tömeghiszté­ria kíséri, pedig ez sokkal mér­sékeltebb, mint a tavalyi. Ő sem tudja mit beszél: akármilyen mértékben emelkedtek is a tava­lyi árak, ezekre most rátelepe­dett az ÁFA, amit a „tömeg” egyáltalán nem fogadott egy­kedvűen. Hisztéria? Mert min­denki tudja, hogy az árak növe­kedése - várható az év folya­mán - csak fokozódik. Ha ennél okosabb nem jutott az eszébe, jobb lett volna ha hallgat. Tudományos jellegű műsor témája a Föld - vizek, erdők, levegő és tenger - tisztaságának védelme. A diplomás úr -, aki szakértőként vázolja a „zöldek” küzdelmét, egy merész fordulat­tal így folytatja: „Környezetün­ket óvni kell, mert ha egy napon meghalunk és esetleg egy hét, vagy egy év, vagy száz év múlva visszatérünk, a Föld olyan lesz, amilyennek annak idején hagytuk ...” Bevallotta, hogy ő hisz a reikarnációban. Hát kérem, ez az ember tudo­mányos szöveggel etet engem, mintha más érv nem is lenne a világon a környezetvédelem mellett, csak az az elriasztó lát­vány, amely fogad majd, ami­kor visszatérek a másvilágról. Uram, én maradok a földi ja­vaknál. A nagyotmondások idejét él­jük, de ezek nem afféle „hárijá­nosi” kedves füllentések, ha­nem elképesztő ostobaságok. A műsorvezetőnek - valamelyik északi városkából - telefonál egy idősebb férfi, megtört han­gon meséli, mit élt át ötvenhat októberében. „... Aztán végül is a munkásőrök letartóztat­tak . . .” Drága Bátyám, rosszul tetszik emlékezni. Á munkásőr­ség ötvenhét első felében ala­kult meg országszerte, ötven­hatban még hírük-hamvuk sem volt. Aztán: a munkásőrök soha senkit nem tartóztattak le, mert nem volt hozzá joguk, a pártállam más szerepet szánt nekik. Érdeklődjön csak utána, ha már egyszer a műsorvezető nem javította ki szavait. Nem a karhatalmistákra gondolt? Té­vedni lehet élőszóban is, írás­ban is, csak ha az ember nagy nyilvánosság előtt nyilatkozik, Miről beszélnek? En nem értem ... akkor már jobban kell ügyelnie a hitelességre. Főleg közéleti embereknek, mint az ismert pártvezérnek is (a titulust zajos hívei aggatták rá), aki egy egy beszédében azt mondta, hogy az elmúlt negyven év elnyomo­rította a magyar parasztságot. Lehet, hogy a pesti ügyvédi irodából nézve ő így látta, de hát ha már nem érdeklődik a paraszti sorsok alakulása iránt - lovasbandériummal kísért, árvalány haj as vidéki szónokla­tai során - legalább a szemét nyitotta volna ki, amint végig­hajtatott a falvakon. Láthatta volna a villaszerű - nagyon gyakran garázsos -, új „pa­rasztházak” sok-sok ezreit, amelyekben a paraszt - téesz paraszt - éppen nyomorog. A magyar parasztot nem ez bán­totta. Mondjam el, hogy mi­csoda? De hát egy újkori „Dó­zsának” (hívei keresztelték) ezt tudnia kellene. Meg azt, hogy alkalmasint miről beszél? Drágább a benzinnél a parkolás Szeged belvárosának két legforgalmasabb terén, a Széchenyi és a Klauzál téren hamarosan többet kell fizetni az autósoknak a parkolásért óránként, mint amennyibe egy liter benzin kerül. A vá­rosi közgyűlés döntése alap­ján a korábbi 40 forint he­lyett száz forint lesz a díj. A jelentősen megemelt ösz- szeggel azt szeretné elérni a városi önkormányzat, hogy csökkenjen a belváros gép­járműforgalma. A Szegedi Vásár- és Piacigazgatóság kidolgozta a város többi parkolójának bérbeadására vonatkozó pá­lyázatot. A közgyűlés szerint ugyanis kevés az a pénz, amely a díjakból a városi kasszába befolyt. A „bérle- teztetéstől” nagyobb bevételt remélnek. 4vasárnapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents