Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-09 / 8. szám

1993. január 9., szombat aj Dunántúli napló 7 Tizenkétezer lakást adtak el tavaly Pécsett Amit sikerült elérni, és amit nem Beszélgetés dr. Páva Zsolt alpolgármesterrel A baksai tsz. tésenyi baromfitelepe Fotó: Proksza László S' Átalakulás után a tsz-ek Merre vezet az út? Önkritikusan kezdi a hivatal tavalyi munkájának egy részét áttekintő beszélgetést Pécs al­polgármestere. Dr. Páva Zsolt azt mondja, eddig kissé alábe­csülte a városban élők lakáshoz jutási esélyének megoldatlan­ságából eredő problémák jelen­tőségét. S hozzáteszi: bár igye­keztek tenni a helyzet javításá­ért, voltak esetek, amikor még­sem igazán sikerült. Van, amit megoldottak-Kiért nyilván eredmények is vannak, melyekről beszámol­hat .. .- Kétszáz pécsi családot si­került kamatmentes, hosszútávú futamidejű kölcsönben részesí­tenünk. A hitelkonstrukció csa­ládonként maximum 400 ezer forintot jelent, ami adott eset­ben, ugye, sok, de kevés is le­het. Kevés, ha azt nézem, hogy a tőlünk kapott pénz mellé még legalább ennyit fel kell mutatni ahhoz, hogy valaki tényleg la­káshoz jusson. Tehát a legnehe­zebb helyzetben lévőkön to­vábbra sem tudtunk segíteni. Mégis előrelépést jelent, hiszen eddig ilyesmiről szó sem lehe­tett.- Miként néhány éve még ar­ról sem, hogy a bérlakásokat eladják a benne lakóknak.- Ráadásul a tavalyi év döm- pingév volt, hiszen körülbelül 12 ezer lakást értékesítettünk. Azok pedig, akik még meg sze­retnék venni a lakásukat, mint­egy 6 ezren vannak. A lakásela­dásokból befolyó pénz többé-kevésbé a két szomszé­dos megyeszékhellyel közösen létrehozandó fejlesztési intézet alaptőkéjét növeli majd. Igaz, hozzá kell tennem: a vártnál is többen fizettek kárpótlási jegy­gyei.-Amivel az önkormányzatok nyilván ugyanúgy gazdálkod­hatnak, mint a magánszemé­lyek, hiszen a névértéken tör­ténő beváltást az állam a hiva­talok számára sem garantálta, ha jól tudom.- így van, bár a kárpótlási je­gyet manapság egyre jobb árfo­lyamon váltják. Vagyonátadás, vagyonhoz jutás- Voltak, akik a közmeghall­gatáson szóvá tették: bár meg­vették lakásukat, a tulajdoni lapra nehézkesen kerül rá a ne­vük.-Igen, ez elsősorban a va­gyonátadás körüli „túlbiztosí­tás” eredménye lehetett. A volt állami tulajdon önkormányzati tulajdonba kerülésekor ugyanis - legalábbis a mi véleményünk szerint - az állam túl sok feles­leges formai kellékhez ragasz­kodott, s ez elnyújtotta a folya­matot. Ami persze nem csak a lakások ügyét érintette, de az önkormányzati vállalatokat is.-Mint például a PIK-et. Melynek két vezetője — miköz­ben a lakások állaga egyre rom­lik - 40 milliót adott kölcsön az egy reklámcikkben „korunk hő­sének" titulált Billen Tibornak, aki után jelenleg is - és még ki tudja meddig?... - nyomoz a rendőrség. Netán a vállalkozás körüli eleinte oly harsány rek­lámkampány tévesztette meg az egyébként nem igazán az ada­kozókedvükről ismert pikese- ket?- Az említett vállalkozó a hí­rek szerint másoknak a 40 mil­lió többszörösével tartozik. Ez persze nem mentség, de a PIK most nem tehet mást, mint hogy sorban áll a többi hitelezővel együtt. Egyébként személy sze­rint arra tippelek, hogy a 40 mil­lió nagy részét nem látjuk vi­szont. A töredékét lehet, hogy megkapjuk, de a többit le kell majd írni, el kell felejteni. A két szóban forgó vezetőt egyéb­ként, mint az ismert, elbocsátot­ták, tudomásom szerint jelenleg ügyészségi vizsgálat folyik el­lenük.- Térjünk vissza a vagyoná­tadáshoz. Illetve visszaadáshoz. De most már ahhoz, amit az ön- kormányzat ad vissza az egyhá­zaknak. Megegyezni az egyházakkal- A törvény szerint tíz év áll az egyházak és az önkormány­zatok rendelkezésére ahhoz, hogy a visszaigényelt vagyon kérdésében megegyezzenek. Mint ismert, Pécsett a püspök úr javaslatára mindkét részről fel­állt egy-egy bizottság, mely hét ingatlan ügyében konszenzusra jutva javaslatot tett a közgyű­lésnek, s ezeket a javaslatokat a közgyűlés meg is szavazta. A püspöki énekiskola sorsának tárgyalása idején történt „össze­tűzés” óta viszont, melyről a sajtó is hírt adott, a szóban forgó bizottsági megbeszélése­ket felfüggesztettük. A háttér­ben, persze, továbbra is folynak az egyeztetések, annál is in­kább, hiszen semmi nem írja elő, hogy csak a bizottságok folytathatnák az előkészítést. Az egyházzal és a minisztériu­mokkal napi munkakapcsolat­ban vagyunk.-Ezek szerint azóta sem si­került a püspökséggel egyetér­tésre jutniuk.- Mint említettem, a párbe­szédet folytatjuk, de a két bi­zottság működése megfeneklett. - Persze nem csak a római kato­likus egyházzal folynak tárgya­lások, - az izraelitákkal például sikerült már megegyeznünk.-Mikor várható, hogy nyil­vánosságra hozzák, kivel, miben állapodtak meg?- Ehhez az kell, hogy a kato­likus egyházzal és a kisebb egyházakkal is megállapodásra jussunk. Attól tartok, teljes egé­szében ez már csak a következő ciklusban sikerülhet. De mint említettem, a törvény egyébként is tíz évet ír elő - amiből még kettő sem telt el. Előrelépés a gazdaság- fejlesztésben-Nézzük akkor a pécsi vál­lalkozások helyzetét.-Nézzük. Ami mindenkép­pen kiemelendő: sikerült létre­hoznunk a Kisvállalkozás-fej­lesztési Központot, mely való­ban sokat segíthet az induló és már működő vállalkozásoknak. Elsősorban az információ-áram­lásban és a képzésben jelenthet a Központ előrelépést. Aztán elkészült az ipartelepítési kon­cepció, melynek lényege, hogy minél több munkaalkalmat te­remtő vállalkozást sikerüljön Pécsre csábítani. Itt az első fecske a - véleményem szerint sajnálatosan és érdemtelenül - nagy vihart kavaró új kesztyű­gyár volt. Persze megértem a környéken lakók érzelmeit is. Remélhetőleg hamar kiderül, hogy nincs miért aggódniuk, s ígérem, legközelebb jobban előkészítjük az ehhez hasonló gyárépítéseket.- Mindenképpen szólni kell a kommunális beruházásokról, hiszen volumenében a legna­gyobb beruházásokat hagynánk ki, ha nem ezt tennénk.-így van. Az ivóvízre és a csatornázásra 481 milliót költöt­tünk. Itt elsősorban a postavöl­gyi, a magyarürögi és a pécsúj- hegyi munkálatokat kell meg­említeni, de Postavölgyben, Pa- tacson és Szabolcsfaluban a gázhálózat fejlesztéséről is ér­demes szólni. S azt sem szabad kihagyni a sorból, hogy az útja­vításokra többet költöttünk, mint bármikor bárki költött eb­ben a városban. Az összeg meghaladja a százmilliót, mint ahogy az új, dekoncentrált köz­pontokban kiosztott szociális segélyek is 119 millióra tehe­tők. Pauska Zsolt Lezárult a termelőszövet­kezetek ideje, a társaságoké (szövetkezeteké) a jövő, bíz­tatták alig fél éve a tagokat az átalakulásra. Nos, az 1992-es év végére Baranyában min­denütt befejeződött az átala­kulási folyamat, s az összkép döbbenetesen lehangoló. Kérdés, hogy a mezőgazda­sággal kapcsolatban lehet-e egyáltalán jövőről beszélni? Hi­szen a tavaly nyáron kezdődő átalakulások sora a megye 58 termelőszövetkezetéből 16-nál, vagyis csaknem minden harma­diknál csődeljárással indult. Di- ósviszlón például rögtön a fel­számolás mellett döntöttek, s Sellyén is mindössze egy egyez­tető tárgyalás kellett ugyaneh­hez a lépéshez. A mágocsi szö­vetkezetnél csak az év végére vált kilátástalanná a helyzet, s az innen elküldött csaknem fél­ezer emberrel így már 700 fölött van a mezőgazdaságból elbo­csátottak száma Baranyában. További öt településen: Ma­gyarszéken, Egyházaskozárban, Baksán, Hetvehelyen és Vejti- ben a szövetkezetek nem tudtak eleget tenni a csődegyeztetés során vállalt fizetési kötelezett­ségüknek, az átütemezett adós­ságok megfelelő mértékű tör­lesztésének. Tavaly ugyanis az aszály átlagosan 30 százalékkal csökkentette a cukorrépa és ku­koricatermést, így a betakarítá­sok árbevételei több szövetke­zetnél nem fedezték az adóssá­gokat. Nem segített az állóeszközök (gépek, termelő berendezések) kiárusítása sem, nem lévén fize­tőképes kereslet. Mert ki vásá­rol gépeket, mikor az ágazaton belül szinte mindenki ugyanab­ban a cipőben jár? Hiába azon­ban a logikus magyarázat, az öt szövetkezetnek is megkezdik a felszámolását. Gépvásárlások­ról, beruházásokról már szó sincs a megye mezőgazdasági termelői körében, legfeljebb egy-egy megszűnt cég eszközál­lományának kiárusításakor pró­bálkoznak áron alul vásárolni a tehetősebbek. A működő szö­vetkezetekben az őszi vetést többnyire úgy végezték, hogy a leendő termésből származó be­vételnek már előre helye volt. Hogy miből, és milyen gépi se­gítséggel vetnek majd tavasszal a földeken, az rejtély, s a jelek szerint fél éven belül újabb csődhullám várható a mezőgaz­daságban. A bankok természe­tesen (tisztán látva a körülmé­nyeket) hitelt nem adnak, állami támogatásra nincs kilátás, egyedül a termelési rendszerek próbálnak segíteni, mivel ma­guk is az ágazatból élnek. A leépülés menete ugyancsak figyelemre méltó, s gyászos ké­pet fest a hús- és tejtermelés jö­vőjét illetően. Mivel az állatál­lomány adható el a legköny- nyebben, ezért mindenütt az az első lépés, hogy megszabadul­nak a sertésektől, szarvasmar­háktól. A tenyészállatok így jó­val olcsóbban, vágóáron kelnek el, s egy idő után előbb tej majd húsutánpótlás nem lesz. A munkanélkülivé váló emberek sem tudnak új életet kezdeni, nincs olyan saját forrásuk, hogy vállalkozásba kezdjenek, sem egyedül, sem csoportosan, ráa­dásul az utóbbihoz általában hi­ányzik egy megfelelő szakkép­zettségű és szervezőkészségű személy is. Féléven belül csak a helyzet rosszabbodása várható. Vajon ki figyel oda végre a mezőgaz­daság agonizálására? Mészáros B. Endre Az egyházi ingatlanok visszaadásáról további tárgyalások foly­tatódnak Fotó: Läufer László Drágul a vasút Az új év első napjától érvé­nyes tarifaemelés eltérően ala­kul a különböző vasúti szolgál­tatásoknál. 20%-kal drágul a személyszállítás, a belföldi áru- fuvarozásban kilométeröveze­tenként 13%-kal, az export-im­port forgalomban pedig 10%-- kai kell idén többet fizetni. A vasútnak 1993-ban 2 milliárd Ft-os többletbevételt kell elérnie a tarifaemelésből. Jelentősen nö­velhetné a vasút teljesítményét a délszláv válság esetleges rende­zése, hiszen az embargó beveze­tése, az elmaradt fuvardíjak több mint 3 milliárd Ft bevételkiesést oktak a MÁV-nak. A szovjet utódállamok és hazánk között is élénkülhet a vasúti forgalom, de ehhez előbb meg kell állapodni a fuvarköltségek fizetési kondíció­iban. Forintos gondjainkról Küszöbön az új devizatörvény A forint konvertibilitásának kérdését egyesek valósággal misztifikálják. Hogy mégis mikor lesz a valóságban is konvertibilis a forint, abban még szakmai körökben sincs teljes egyetértés.-Mi várható forintos gond­jainkat illetően 1993-ban?- kérdeztük dr. Tarafás Imrét, a Nemzeti Bank elnökét.- Ami a forint konvertibili­tását illeti, nehéz meghatározni azt a napot, amelytől be lehetne vezetni. Csak egy folyamat ré­szeként lehet kimondani a pénz szabadon történő átválthatósá­gát. Ismerünk olyan országot - nem is olyan távol a határaink­tól - amelyik megtette ezt a lé­pést, a valutája mégsem vált konvertibilissé. Mi más utat vá­lasztottunk. Hátra van még egy sor liberalizációs lépés, és ha majd azokat is megtettük, ak­kor majd, talán ...-Az MNB elnöke szerint a vállalkozók számára már ma is gyakorlatilag konvertibilissé vált a forint. Vagy mégsem?- így van. Az import 90 szá­zalékát liberalizáltuk, semmi­lyen engedélyre nincs szükség hozzá. A fennmaradó 10 száza­lékra pedig formalitássá vált az engedélyek beszerzése. Közel kerültünk ahhoz is, hogy lehe­tővé tegyük a nálunk érdekelt külföldieknek, hogy az export­juk forint bevételeit is felhasz­nálhassák újabb magyarországi befektetésekhez, az abból származó profitot, osztalékot pedig akár valutában is kivi­hessék az országból. Ezáltal a forint a folyó fizetési művele­tekben is konvertibilissé válik.- Ez nem áll ellentétben a je­lenlegi devizaszabályokkal’- De igen. A kormány még januárban, vagy legkésőbb feb­ruárban új devizatörvényt ter­jeszt a parlament elé, amely várhatóan liberalizálni fogja a vállalati export-import tevé­kenység pénzügyi szabályait. A változások a magánszemé­lyek jogait is érintik majd, de a részletekről sajnos még nem tudok mit mondani.- Változik a lakossági valu­táé llát ás rendje is?- Tavaly személyenként 300 dollárral emeltük a lakossági keretet, idén az év első felében újabb lépés várható. Ma még nem tudom pontosan az össze­get, de 600, 800, vagy akár 1000 dollár is lehet az új keret­összeg. Maga az ellátás rend­szere nem változik.-Lehetőséget kapnak eset­leg a magyar vállalkozók arra is, hogy külföldön fektessék be a tőkéjüket?- Szeretnénk ennek az en­gedélyezését is liberalizálni. Bizonyos esetekben teljesen automatikussá tenni, vagy egy­szerűen eltörölni a bürokrati­kus lépéseket. Egyedül talán a tisztán pénzügyi jellegű befek­tetések korlátáit igyekszünk fenntartani majd.-Némiképp ellent mond a piaci törvényeknek egy ilyen megkülönböztetés...- Az ilyen befektetések ma­gukban hordozzák a spekuláció veszélyét. Az árfolyam le­vagy felértékelődése, a kama­tok változása, bizonyos politi­kai mozgások óriási pénztö­megeket lódíthatnának meg és ezzel instabillá tehetnék az or­szág pénzügyi rendszerét. Ezt ma még nem lehet felvállalni.- Nem lehet védekezni az ilyen spekulátorok ellen?- Az egyik védekezési mód a liberalizáció korlátozása, a másik ha a devizatartalékokat növeljük. Nem akarunk és nem is kerülhetünk olyan helyzetbe, mint amilyenbe nem is olyan régen a skandináv államok és néhány nyugat-európai ország került: napok alatt tízmilliárd dollár nagyságrendű devizatar­talékot veszítettek el.- Ön szerint a pénzvilág megbízik gazdaságunkban ?- Sokkal jobban, mint mi magunkban. B.Szabó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents