Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-22 / 352. szám

8 üj Dunántúli napló 1992. december 22., kedd Több száz fellépéssel a háta mögött: ifjú Kutas László Szívből, tiszta hangon Az első, ami feltűnik, a kéz­fogása. A tizenkét éves ifjú Ku­tas László Krisztián keményen megszorítja a kezem, amúgy ha­tározottan, férfiasán. A tejfölszőke, világító kék szemű fiatalember egyáltalán nincs megilletődve, talpraeset­ten és okosan válaszolgat a kér­déseimre. Végül is több száz fellépés van már a háta mögött! Még a TV2-ben is látható volt nemrég, a Produkció című mű­sorban. A hetedikes fiú hetedik éve játszik színpadon, kilenc éve foglalkozik zenével, furu­lyázik és basszusgitáron tanul, és nyolc éves kora óta kíséri előadóművész édesapját fellé­péseire.-Játszom az ARMA Gyer­mekszínházban - mondja - ál­talában főbb szerepeket. Én va­gyok most az Emil és a detektí- vekben a Gusztáv, a Ludas Ma­ty iban Döbrögi voltam, a Szent- ivánéji álomban Puck, a Cson­gor és Tündében Duzzogh, a Pinokkióban Kanóc. Szerepel­tem a nagyszínházban is, pél­dául az Imádok férjhez menni-ben és a Don Carlosban. Ha ezek nem is az abszolút főszerepek, azért Laci egyálta­lán nem bánatos. Egyébként „kis” szerepből is lehet nagyot csinálni, állítja, és azt is hozzá­teszi, hogy különben is: kis sze­rep nincs, csak feladat van.-A próbák a legnehezebbek. Az előadás már nem annyira. Én már megszoktam, hogy a kö­zönség elé kell állnom. Azt soha nem is tudtam, mi a lámpaláz. Örülök, ha szerepelhetek. Főleg a siker, az hajtja az embert! Azért sem izgulok, mert tudom, hogy ha valamit megcsinálok, akkor az olyan is lesz. Felkészü­lök, így nem érhet baj. Nagyon pontosan, szépen, érthetően fogalmaz Laci. Szinte, mint egy kis felnőtt, komolyan, felelősséggel, rutin­nal. Biztosra veszem, hogy az élete szigorúan beosztott, és amikor sora vesszük egy heté­nek napjait, a gyanúm be is iga­zolódik. Hétfőn kémiaszak­körbe megy, kedden énekkar és számítástechnika jön, szerdán. az angol és gitáróra, mostaná­ban pedig a gyermekszínházi előadás. A csütörtök, ha épp péntekre csúszik az angol, ak­kor szabad, de pénteken ismét ott az énekkari foglalkozás. A próbákról külön kell megemlé­kezni, van, hogy a hét minden napjára jut belőlük. Hiányolom a programjából a játékot. De le­het, hogy ez lett Laci szívből jövő, tiszta hangjának az ára.-Nem tudom, mi leszek - mondja. -A számítógép na­gyon érdekel. Amíg azzal nem foglalkoztam, addig színésznek készültem. De most. . . Az biz­tos, hogy a Janus Pannonius gimnáziumba szeretnék tovább­tanulni. Laci szívesen biciklizik is, sőt a lovaglással és a vitorlázás­sal is megismerkedett. Egyéb kedvenceiről is faggatom. Fehér falú kis szobája nincs poszte­rekkel- teleaggatva, azt meséli, neki nem imponál, hogy tele le­gyen aggatva a fala képekkel, vagy hogy lehányja a cuccait a földre, ha hazaért. Muszáj meg­kérdeznem tőle azt is, mennyire más ő, mint a többiek, hiszen az alapján, mit eddig megtudtam, eléggé...- Eltérek a többiektől, az igaz. De végül is mindenki más is foglalkozik valamivel. Ők mást csinálnak. Úgyhogy nem is irigykedik rám senki. Ezekhez az eredményekhez kell még valami. Háttér, támo­gatás, család. Lacinak az édes­apja mellett pedagógus édes­anyja is sokat segít. Egy gimna­zista nővére is van. Arra vagyok kíváncsi, számít-e mindez, se­gít-e a kibontakozásban, ha van anyagi erő is a szeretet és a szü­lői elvárás mellé. Laci jól meg­fontolja a választ.- Végül is a szakkörök nem kerültek pénzbe. És a színjátszó körbe is ingyen lehetett menni. Időt, azt kellett rá szánni. És hát persze el kellett kezdeni... Amikor végül elbúcsúzunk, édesapja kísér még egy kicsit. Néhány szót váltunk arról, hogy lehetőség szerint hogyan pró­bálják a fiú idejét úgy beosz­tani, hogy maradjon belőle a szórakozásra is. És eközben az én fiatal, komoly Laci barátom azon mesterkedik, hogy műkö­désre serkentsen egy kis tűzijá­tékot. Sikerül. És amig nézzük a kerengő-forgó kis piros, zöld szikrákat, Laci csillogó szem­mel, boldogan tapsol a varászT latnak... Hodnik I. Gy. Négy program,nyolc régióban Angol-ellátó központok A Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM), valamint a British Council képviselője ja­nuárban írja majd alá azt az együttműködési szerződést, amely négy kulcsfontosságú programmal segíti a hazai felső- oktatási intézményekben folyó angol nyelvoktatást. Úgyneve­zett • angol-ellátó központokat hoznak létre az ország nyolc ré­giójában az elkövetkező 2 évben.- A magyar felsőoktatásban az ideérkező lektoroktól egy Emain-fokozatot követeltünk meg. Ez a magyar rendszerben egyetemi .végzettséget jelent. Kompromisszumként el tudtunk fogadni egy „Beacher” fokozatot is, ami egyetemi fokozatnak számít a nyugat-európai vagy angolszász rendszerben, a mi vi­szonyaink között főiskolai szint­nek felel meg - tájékoztatott Szövényi Zsolt, az MKM főosz­tályvezetője. - Az amerikaiak részéről egy kevésbé szelektált gárda érkezett, akik egyfajta amerikai kultúrát, nyelvet hoztak magukkal. Azok, akik a felsőoktatásban tevékenykednek, a visszajelzé­sek szerint segítőkészek, jó szín­vonalon dolgoznak. A britek ese­tében a négy program tekinteté­ben az a tapasztalat, hogy erőtel­jes kiválasztási rendszert működ­tetnek, pontosan körül tudják ha­tárolni a feladatot és ennek meg­felelően válogatják az embere­ket. Hogyan szerveződik az okta­tás? 1991. februárjában népes de­legáció járt Magyarországon a British Council szervezésében, John Grote igazgató vezetésével. Ő magával hozta mindazon an­gol küldőszervek képviselőit, akik az elmúlt két évben nekünk segítettek. Grote úr ekkor vá­zolta fel elképzelését a régiókról. E szerint a nagy egyetemi vá­rosok jelentenék azokat a cent­rumokat, ahová érdemes kon­centrálni az oktatást. A Dunán­túlon három kiemelt központ: Pécs, Veszprém, Szombathely. Ezek jelentős tanárképző köz­pontok. Elvileg Győrben is lét­rejöhet egy központ, hiszen a műszaki főiskolán, a tanító­képző főiskolán és közoktatási területen szintén folyik angol nyelvtanítás. Az észak-ma­gyarországi központ Miskolcon vagy Egerben működtethető. Szeged, Debrecen, Budapest is biztosan otthona lesz egy-egy központnak. Budapesten akár két központot is el tudunk kép­zelni.-A minisztérium felügyelni kivánja-e az angol-ellátó köz­pontokat?- Nincs ilyen igényünk. Ha ezek az ellátó-központok egy- egy egyetemnek a részeként jön­nek létre, akkor meg különösen nem, mert tiszteletben tartjuk az egyetemi autonómiát. Szakmai felügyelet esetleg felmerülhet, de ez a British Council feladata lenne.-Kérem ismertesse a négy kulcsfontosságú program legfon­tosabb jellemzőit! Az első részprogram a Lower Primary Teacher Training, a ta­nítóképző főiskolák új, négyéves általános iskolai angoltanár kép­zését segíti. Olyan képzési prog­ramot alakítottunk ki, amelynek eredményeként az illető hallgató tanító lesz, de kap egy alapos nyelvi felkészítést, amivel a gye­rekeket angol nyelven tudja taní­tani. A hallgató angol nyelvsza­kos tanító diplomát kap. Az in­tézmények zöme az 1992-es tan­évben kapcsolódott be e prog­ramba. Az elmúlt évtizedekben az egyetemeken és a főiskolákon jelentős volt a civilisztika - iro­dalom, történelem, kultúra - ré­szesedése a képzésben. A nyelvtudást adottságnak vették és kevés energiát fordítottak rá. Ezért szükség van arra, hogy nyelvtanári feladatra felkészí­tett embereket állítsunk rend­szerbe. A második - ELT- SUP-program ezt tartalmazza, hiszen erősen az angol nyelvre koncentrál. Erőteljes nyelvme­todikai felkészítést ad a hallga­tók számára. Az angolok stílus- gyakorlatokkal, az élő nyelv használatával segítik a munkát. A három éves egyszakos nyelv­tanár tanítási jogosultsága az ál­talános- és középiskolára, va­lamint az egyetemre egyaránt kiterjed. A harmadik program a Ser­vice English Project, a szak­nyelvi képzést segíti. Végül a British Studies a negyedik rész­program. Ez az igazi filosz kép­zést jelenti. Az angol kultúra és civilizáció oktatását támogatja a felsőoktatási intézményekben. Ennek keretében lehetőség van arra, hogy egy egyetem fél vagy egyéves kurzusra neves angol kutatókat hívjon meg. A prog­ram koordinálása egyetemközi kapcsolat keretében történik. Burai Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents