Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1992-12-19 / 349. szám
6 uj Dunántúli napló 1992. december 19., szombat 1994: új választási rendszer? L A FIDESZ a Pofosz-javaslat ellenkezőjét szeretné Szép táj, madárfütty, jó levegő Kovácsszénáján mégsem idilli minden Kétkamarás parlament létrehozását és a listás választások eltörlését javasolta legutóbbi országos kongresszusán az egyébként parlamenten kívüli Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, közkeletű nevén a Pofosz. A Pofosz úgy képzeli a választási törvény módosítását, hogy 1994-ben a listás választások helyett már csupán csak egyéni választókörzetek jelöltjeire szavazna az ország. Melyik pártnak mi lenne jó? Hogy a második kamarába bekerülőket milyen alapon választanák ki, egyelőre nem tudni, azt viszont igen, hogy a pofoszos kezdeményezés ellenpárja, az egyéni választókörzetek eltörlése is többször szóba került a 90-es választások óta. Utóbbi megoldást leginkább a FIDESZ tartaná üdvözítőnek, de mint Laczkóné Tuka Agnes politológus (Janus Pannonius Tudó mányegyetem) mondja, a szak- tudomány művelői is jobbnak tartanák a FIDESZ által favorizált megoldást. Azt persze a politológus is megerősíti, hogy az egyéni választókörzetek eltörlése a jelenlegi erőviszonyokat tekintve a fiatal demokraták malmára hajtaná a vizet. A felmérések szerint a FIDESZ 30 százalék fölötti népszerűségi indexe 1994-ben inkább pártlistán jelentkezne, az egyéni körzet viszont nem igazán mondható a FIDESZ erősségének. Egész egyszerűen azért, mert a közvetlen vezérkar hét-nyolc politikusán kívül a fi- deszesek az utóbbi három évben nem, vagy csak nagyon kis számban tudtak Fodor Gábo- rékhoz hasonlítható egyéniségeket megismertetni a közvéleménnyel. Adódik a kérdés, miért javasolja ezzel szemben a lista eltörlését a Pofosz vezetősége? Túl egyszerű - és hamis - válasz lenne azt mondani, hogy a 94-es választások egyik fő esélyesének kikiáltott FIDESZ alól szeretnék kihúzni ezzel a talajt, bár meg kell hagyni, az 56-os veteránok jelenlegi hangadói nem igazán kedvelik a - puha diktatúra idején tanúsított vakmerőségük révén akár utódaiknak is tekinthető - fiatal demokratákat. Kézenfekvőbb magyarázatot kaphatunk, ha megvizsgáljuk egyrészt a kétkamarás rendszer lényegét, másrészt a legutóbbi választások egyéni körzeteiben Született eredményeket. Utóbbival kezdve - s feltételezve, hogy a pofoszosok úgy vélik, 1994-ben is hasonlóan szavazna az ország, mint 1990-ben- a listák eltörlése, s az egyéni körzetek favorizálása egyértelműen az önmeghatározása szerint is a Pofosz szellemiségéhez közelálló MDF-nek - s ezáltal, ugye, a Pofosznak - kedvezne. Ismétlendő: az 1990-es választások eredménye szerint - akkor ugyanis az MDF az egyéni körzetekben tarolt: 115 helyen futottak be jelöltjei, ellentétben az SZDSZ-esekkel, akik közül csak harmincegynéhánynak sikerült nyernie. A kétkamarás rendszer sajátosságaira tekintettel szintén leírható, hogy a Pofosz valószínűleg jobban járna, mint jelenleg. A kétkamarás rendszerek egy részében ugyanis az egyik kamara- a jelenleginek megfelelő parlament - mellett a másik kamarát az érdekképviseletek, társadalmi szervezetek az egyházak és a kisebbségek képviselői töltik meg. Létezik persze más, közismert megoldás is, mint például Angliában a Lordok Háza, vagy az USA-ban a szenátus. Utóbbiba minden állam 2 képviselőt küld, így a legkisebbnek és a legnagyobbnak is azonos számú szavazata van - ellentétben a képviselőházzal, ahol a lakosság lét- számarányának megfelelően választ. Politológusok szerint egyébként egy ilyen javaslat keresztülvitelének nem sok esélye van, legalábbis nem a parlamentben. Ott ugyanis kétharmados többséggel elfogadott döntés szükségeltetne, ami eleve reménytelennek tűnik, még ha az MDF esetleg fel is karolná a pofoszos indítványt. Népszavazás? Más kérdés persze, hogy egy népszavazás milyen eredményt hozna, de erről egyelőre még beszélni sem érdemes, hiszen létezik egy másik népszavazási kezdeményezés is, a Létminimum Alatt Élők Társaságáé, mely a parlament feloszlatását szeretné elérni mihamarább. Summa-summárum, mint Laczkóné a politológiai tekintélyt, az amerikai Lijphart professzort idézi, a kizárólag egyéni körzetes, úgynevezett „west- minsteri” rendszerrel szemben (mely Angliában és az USA-ban jellemző) a kizárólag pártlistás, vagy „konszenzusos” választási szisztéma (amire a belgák, vagy a svájciak esküsznek) a társadalom részérdekeinek, így például a kisebbségek érdekeinek is jobban megfelelő irányítást tesz lehetővé. Magyarországon, mint ismert, a hagyományoknak is megfelelő „vegyes” rendszer működik, hiszen egyéni körzetekben és pártlistákon is bejuttathatják képviselőiket az állampolgárok a parlamentbe. Tegyük hozzá: többek között ez az, ami azokhoz a eredményekhez vezethetett, mely a jelenlegi, parlamenten (telüli erőviszonyokat meghatározza. Addig ugyanis, míg az egyéni körzetekben például az MDF-es, vagy az MDF által támogatott képviselők majd’ kétharmados többséget értek el, a pártlistákon a Demokrata Fórumra, mint pártra „csak” 24,73 százalék voksolt. (A további sorrend: SZDSZ 21,39% - FKgP 11,73% - MSZP 10,89% - FIDESZ 8,95% - KDNP 6,46 - a további mintegy 10% az MSZMP, a HVK, s egyéb parlamentbe be nem jutott formációkat illette.) S ez az, ami miatt sokan - némi joggal - megmosolyogják azokat, akik azt hangoztatják, hogy az MDF-re szavazott az ország. A fenti adatokat tekintve , ahol tehát kizárólag a pártokra voksoltak a választók, kiderül, hogy míg a koalícióra alig 43 százalék szavazott, az MDF-re pedig 24,73 százalék, addig ellene több, mint a szavazók 57 százaléka. Ráadásul ugye voltak, akik szavazni sem mentek el. Sok a 386 képviselő S néhány szó egy további, egyre gyakrabban hallható véleményről, a „ sok nekünk ez a 386 képviselő”-kezdetűről: A két világháború között 245-en ültek a parlamentben, de már akkor is sokan azt szerették volna, hogy kevesebben legyenek - a nemzetközi gyakorlat egyébként valóban azt igazolja, hogy 60-70 ezer emberre elég egy-egy képviselő. (Ki lehet számolni, ez Magyarország esetében mit jelentene. Majdhogynem 150-re csökkentené a jelenlegi 386-os létszámot!) Kérdés persze, mit szólnak mindehhez - mármint a kétkamarás változathoz, a listák eltörléséhez és a képviselői helyek csökkentéséhez - maguk az országgyűlési képviselők? Mert azért egyet ne feledjünk: hogy mi lesz, végül is kizárólag rajtuk múlik - fel nem tételezve természetesen egy népszavazást, avagy egy bárki által megtett antidemokratikus lépést. Egy, a Magyar Hírlapban nemrég megjelent vélemény-csokor szerint mindenesetre a képviselők a jelenlegi rendszer fenntartása mellett érvelnek. S mivel a választási törvény megváltoztatásához, mint említettük, kétharmados törvény szükségeltetik, ez sok mindent eldönt a továbbiakra nézve. Pauska Zsolt Még decemberi időben is, ha épp nem bont mindent szürkeség, gyönyörű tájra tekint le a dombról az, aki az abaligeti útról elfordul Oroszló felé, hogy eljusson - életében először - Kovácsszénájára, erre a különös- nevű, de mégis a az ősi magyar halmazrendszerű településszerkezetet megőrzött apró baranyai faluba. Hogy a név honnan? A legenda szerint fáradt fuvarosok álltak meg a határban, szénát akartak venni az első házban az állatok számára; de onnan tovább küldték őket, a kovácshoz, mert csak neki volt. Ma már nincs kovács a faluban, széna is kevés, hisz mindössze százhuszonötén laknak itt, sokuk öreg, cigányok döbbenetes körülmények között, aki meg dolgozni tudna, munkanélküli. Mégis, mint oly sok kis, szinte elfelejtett falucskában, Kovácsszénáján is megmozdult valami az elmúlt két esztendőben. Haiser József, a fiatal, energikus üzemmérnök-polgármester vezényletével a két évi költségvetés majd minden forintját összespórolva lassan elkészül a vezetékes ivóvízrendszer, egy kis vízművel. A 28 millió forintos beruházás Husztót községgel együtt épült, ús a legmodernebb technológiával vastalanított, csírátlanított vízből még Abaligetnek is tudnak majd juttatni. A polgármester terepjáró Moszkvicsán döcögünk át a helyszínre, ahol egyelőre még rendezetlen körülmények között egy takaros házikó áll; a vízmű.- Az épületet úgy csináltuk meg - mondja Haiser József -, hogy beleilljen a faluképbe. A túlélésre egyetlen esélyünk van, ha fellendítjük a turizmusunkat, innen nem messze egy kis mesterséges tavat szeretnénk majd idővel kialakítani. Az vízműre égető szükség van, eddig ásott kutakból húzták a vizet, ami tudjuk, mennyire egészséges ... Az új kút percenként száz liter vizet ad, nem is kell szivattyúzni, mert a talaj, rétegnyomása préseli ki. Egyébként sok műszaki újdonsággal szereltük fel az egységet, és szerencsére az engedélyeztető szervek is áldásukat adták az eddigi magyar gyakorlattól eltérő módszerekre. De így sem lett drágább, mint más hasonló beruházás; a lakosságtól 25 ezer forintot kértünk bekötésenként, ha maga megcsinálta a vízaknát, jóval kevesebbet. Sajnos, errefelé szegényebbek az emberek, nem lehetett nagy költségekbe verni őket. Pedig, ha pénzügyileg egy kicsit magunkhoz térünk, meg kell csinálnunk a szennyvizet is - már ha komolyan gondoljuk a turizmus felélesztését. Itt persze a turizmus „lágy fajtájára” gondolok, ahol nem tömegörjöngés van, hanem azok jönnek ide, akik értékelni tudják a szép tájat, hogy madárfütty van, jó levegő. Nehéz megértetni a lakosokkal, mondja Haiser úr, hogy a falu évi két és fél milliós költségvetéséből nem telik mindenre. Akik párszáz, párezer forintból, segélyekből tengődnek, gombásznak, csigásznak, azoknak ez a pénz rengetegnek tűnik. Pedig már a vízmű megépítése is a két önkormányzatnak majdnem erején felüli feladat volt. Most ráadásul meg kell venniük 250 ezer forintért a falusi boltot, hogy ne maradjanak ott mindennemű ellátás nélkül - ez a kiadás sem hiányzott az év végén. Visszaautózunk, hogy még sötétedés előtt körülnézhessünk Kovácsszénáján. Szép a tó a téli naplementében, kár, hogy fürödni nem lehet benne, mert beleömlik Orfű szennyvize. Sok ház, mint a mesében: kidőlt-bedőlt oldalú. Egy-egy viskóban - tudom meg - akár hat-nyolc ember is él, három generáció. Nem akarnak dolgozni, panaszkodik a polgár- mester, hiába ígért közhasznú munkáért 9-10 ezer forintot, közölték, hogy az kevés, any- nyiért nem hajlandók lapátolni. Jobban szeretnének segélyeket kapni. Van néhány kicsinosított ház is, de a legtöbbje nem helybelié, városi orvosok, ügyvédek tataroztatták ki víkendháznak. Gyorsan eljön a decemberi sötét. Az embereknek ilyenkor már nincs nagyon mit csinálni a faluban. A kultúrház most már ki se nyit, az elöljárók féltik, a három méter magas plafonon is lábnyomok vannak. Pedig jó lenne, ha jönne ide egy tanító vagy népművelő, és összefogná legalább a fiatalokat. Most a karácsony közeleg. Meg kellene ajándékozni a gyerekeket valamivel, de akkor az öregekről sem szabad elfeledkezni. Nehéz dolog. M. K. Cambridge-i Nyelvvizsgaközpont Pécsen A páncélszekrény elállja a tanszékvezető szobájának korábbi bejáratát, ám nem kerülhet máshova. Mélyébe elzárva találhatók a közelgő nyelvvizsga kérdései, amelynek írásbeli részét a világ összes camb- ridge-i nyelvvizsgaközpontjában ugyanazon a napon írják a hallgatók! Az Idegen nyelvi továbbképző központ budapesti intézete után Pécsen, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola nyerte el a jogot, hogy kialakítsa a szigorú szabályok szerint működő cambridgei nyelvvizsgaközpontot. A feltételek között a megbízható, eredményes tanárok, angol anyanyelvű oktatók biztosítása is szerepelt. A műszaki főiskola, más egyetemekről is felkért tanárokkal, megfelelt a követelményeknek. Munkájukat a British Council megbízottja állandóan figyelemmel kíséri.- Évente két alkalommal tartanak nyelvvizsgát a központokban, nálunk ezekben a napokban lesz az első - mondja nagy várakozással a pécsi központ létrehozója, dr. Kun Lász- lóné, a PMMF nyelvi tanszékének vezetője. A cambridge-i nyelvvizsgát a világon mindenütt elfogadják, s megtörtént a magyar állami nyelvvizsgával való összevetése is. E szerint a legalsó szint, a PET a magyar alapfokú vagy annál valamivel magasabb követelményszintnek felel meg. Ilyen vizsgát most nem szerveztek, de ha a a jelentkezők igénylik, nincsen akadálya, hogy a nyári nyelvvizsgára felkínálják. A vizsgákat tizennégyéves kortól lehet letenni, jó alkalmat nyújtva a végzős nyolcadikosoknak, középiskolásoknak is. A következő szint a FCE (First Certificate), a magyar középfokhoz hasonlóan a legnépszerűbbnek tűnik, bár a felsőfoknak megfelelő CAE, sőt a „profi’nyelvtudást, nyelvhasználatot megkívánó CPE szint is vonzotta a jelentkezőket.- Véleményem szerint az általános iskolák és a középiskolák nyelvtanárai is beilleszthetnék a vizsga követelményeit az iskolai oktatásba. Adunk listát az ajánlott tankönyvekről, a speciális szempontokról. Külföldi ösztöndíjak elnyerésére, továbbtanuláshoz, munkavállaláshoz, kutatások folytatásához előnyt jelent a nemzetközi nyelvvizsga megléte. Akinek itthon feltétlenül a magyar nyelvvizsgát igazoló bizonyítványra van szüksége, Budapesten, a Rigó utcában egy fordítás elvégzése után arról is kap igazolást. Mi egyébként indítottunk és februártól ismét szervezünk, különböző szintű nyelvvizsga előkészítő, hatvan órás tanfolyamokat. A világstatisztika tanúsága szerint a FCE szintű vizsgát a hallgatók nyolcvan százaléka elsőre sikerrel teszi le. A vizsgáztatók csakis a Cambridge-i központ által jóváhagyott tanárok lehetnek. Az írásbelit és a szövegmegértési tesztet nem Magyarországon, hanem Cambridge-ban javítják - mutatja a szabályokat tartalmazó füzetet dr. Kun Lászlóné. S hogy mennyibe kerül a nemzetközi nyelvvizsga? A tanfolyamokon egy óra százötven forint, a vizsga pedig, a szintektől függően, 3500-4500 forintig terjed, amihez hozzájön, szintén szintekhez igazodva 16-34.85 font. A tanfolyam nem drága, de a vizsga nem mondható olcsónak, s megbukni különösen nem gazdaságos dolog. B. A. Isabelle Duvivier nyelvtanár az USA-ból Fotó: Proksza László %
