Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-02 / 332. szám

1992. december 2., szerda oj Dunántúli napiö 7 Felbomlik a négy falu „érdekszövetsége-Nem nagyon volt ilyen a rendszerváltás óta a magyar közigazgatásban - mondja Moór János, Ivándárda polgár- mestere de az érdek arra kész­tett bennünket, hogy Lippó, Ivándárda, Bezedek és Sárok együtt maradjon. Legalábbis ami a közös képviselő testületet és a költségvetést illeti. Most már megvalósult, amiért szö­vetkeztünk, így tiszta lelkiisme­rettel elválhatunk. Mi az ami elkészült? A veze­tékes ivóvízrendszer. Ugyanis a korábban megkezdett beruházás során Lippón és Bezedeken ezt kiépítették, ám Ivándárdán és Sárokon nem. S a választott képviselők úgy gondolták - na­gyon tisztességesen -, hogy a közösen kezdett munkából, an­nak eredményéből nem hagyják ki a másik két települést sem. Ezért aztán azon túl, hogy mindegyik faluban működött saját képviselőtestület, Lippó székhellyel egy közöset is „fenntartottak”, ahola költség- vetést is meghatározták. Idő­közben elkészült a vízvezeték Ivándárdán és Sárokon: befeje­ződött tehát a közös program, így a pénzügyi „érdekszövet­ség” felbomlását kezdeményez­Válás - harag nélkül Ivándárda, Bezedek és Sárok békességben távozik ték, s népszavazást írtak ki, amelynek során november vé­gén úgy döntött a lakosság, hogy Lippótól különválik Iván­dárda, Bezedek és Sárok.- Milyen előnyünk szárma­zik ebből? - kérdez vissza Moór János. - Kár szépíteni a dolgot, a négy falu érdekeit korábban és most is nagyon nehéz volt ösz- szehangolni. Ezután tudjuk, hogy mennyi pénzünk van, il­letve lesz egy évre, s mi dönt­hetjük el, mire költjük, nem kell megvitatnunk olyanokkal, akik más községben élnek. A széles árokkal kettévágott településen, jövőre várhatóan 3,9 millió forintot költhetnek közös célokra. Ennek az ösz- szegnek a felét a változatlanul Lippón maradó intézmények - körjegyzőség, orvosi rendelő, óvoda, iskola - támogatására fordítják, a többiből pedig sze­retnék kivinni a villanyt a teme­tőbe, ott egy hűtőtárólót létesí­teni, de útra, járdára, s hidakra is kell a pénz. Érkezik a postás Ivándárdán Vásározók kínálják portékájukat délelőttönként Bezedek köz­pontjában Szundi György felvételei Sárok, ez az aprócska kis dél-kelet baranyai falu, a négy közül a legkisebb, csendesen megbújik a sűrű ködben. Nem­régiben falugyűlést tartottak, ahol elhatározták a többi köz­ségtől való elszakadást, s ezt a referendumon meg is erősítet­ték. Walter Józsefné úgy tudja, hogy jövőre 1,3 millió forint marad Sárokon, ezzel a falu gazdálkodhat.- Szeretnénk műholdas ká­beltévé rendszert, a hidak, az át­járók is felújításra szorulnak, lesz falugondnokunk ... Aztán, hogy mire futja, majd meglát­juk. Daku Lajosné egyelőre nem tudja, jobb lesz-e Sároknak kü­lön, mindenesetre bizakodó.- Talán több mindenre futja, mint eddig, de majd meglátjuk. Mindenesetre a yíz már itt van, ez jó, az viszont nem, hogy még olyan sárga a színe, hogy hasz­nálhatatlan. Takaros házak sorakoznak Bezedeken, a falu elején aszfal­tozott a járda, tiszta az út, gon­dozottak a kertek, új autóbusz- váró épül, az ember jóleső ér­zéssel sétál. A kívülállónak az az érzése, azért a „közösködés” nem ártott ennek a községnek.-Nem tudjuk mi lett volna, ha eredetileg is külön va­gyunk ... - mondja Bencze Jó­zsefné. - Persze, jó hogy itt van a víz, de ehhez mindenkinek hozzá kellett járulni. Szép, szép Bezedek, de én arra leszek kí­váncsi, hogy a helyi adók vál­toznak-e! Mert most egy kis há­zért ugyanannyit kell fizetni, mint a nagyért. S az is biztos, hogy az önálló képviselőtestüle­tünk a munkanélküliséget nem tudja csökkenteni. S hogy őszinte legyek, az pedig furcsa lesz, hogy nem kell mindenért máshová menni, pedig meg­szoktuk már, hogy a dolgaink intézéséhez utazni kell.- Nincs harag, sőt még prob­léma sem - mondja Honvéd Fe­renc lippói polgármester. - Tel­jesen érthető, csakúgy, mint va­lamennyi település az ország­ban, önállóan akar boldogulni Ivándárda, Bezedek és Sárok. Békességben köszönünk el egymástól. Roszprim Nándor Nemzetközi kongresszus Grazban Művelődéssel az új Európáért November 4. és 7. között Grazban ülésezett az a nemzet­közi kongresszus, amely a Mű­veltséggel egy új Európáért jel­szóval fogalmazott meg ajánlá­sokat az egységesülő Európa kormányai számára. Az egyes országokat (Bajor-Németor- szág, Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Olaszország, Románia, Svájc, Szlovákia, Szlovénia és a rendező Auszt­ria) szakértők, miniszterhelyet­tesek és államtitkárok képvisel­ték. Magyarország képviseleté­ben dr. Kálmán Attila államtit­kár és dr. Benedek András he­lyettes államtitkár vett részt a kongresszuson. A több mint kétszáz részt­vevő több munkacsoportban ké­szítette el ajánlásait. Az első munkacsoportban a szakmai ki- és továbbképzéssel foglalkoztak. Különösen a duá­lis képzés alapkérdései és a know-how határok nélküli transzferálhatósága, mint a mű- velődésbeni együttműködés fel­tétele voltak az elemzés tárgyai. A második munkacsoport a nemzetközi együttműködés op­timális közvetítési formáival foglalkozott. Kitüntetett módon elemezték a nemzetközi pénz­ügyi keretek, források lehetősé­geit (pl. a Tempus II.), a nyel­voktatást, a pedagógusok nem­zetközi foglalkoztatását, a nem­zetközi többnyelvű iskolák to­vábbi létesítését, az iskolai bi­zonyítványok kölcsönös elfo­gadtatása ügyét, a kurrikulumok készítését, különös figyelemmel a multikulturális tartalmakra. A régtől együttdolgozó hár­mas számú munkacsoport prof. Kari Kalcsics irányításával szé­les körben tekintette át a fel­nőttképzés-továbbképzés tar­talmi és szervezeti kérdéseit, különös figyelemmel az egysé­gesülő európai rendre. „Szabad tanulmányok a sza­bad Európában” fogalmazta meg a negyedik munkacsoport, amely az egyetemi oktatás nemzetközi kiterjesztésével, a részvétel lehetőségével és sza­badságával, az egyeteme.k közti szoros kapcsolatokkal foglalko­zott. Konkrét ismertetést adott az ERAMUS-programról és to­vábbi irányként fogalmazta meg a középeurópai fejlesztési prog­ramot az egyetemisták számára (CEEPUS - Central European Exchange Programme for Uni­versity Students). A kultúra, műveltség és az európai integráció fontos isme­retkörét tárgyalta az 5. munka- bizottság, amely a nyelvi, kultu­rális együttműködésen túl a val­lási és nemzeti közösségválla­lás, a szabad utazás gyakorlatá­ban és az ezekhez kapcsolódó számos szabad tevékenységben határozza meg az integrációt segítő folyamatokat. A többszáz oldalas munka­anyagokból a rendezők rendkí­vüli gonddal válogatták ki azo­kat a javaslatokat, amelyeket az európai miniszterek tanácsa elé teijesztenek decemberben. E tanácskozás újabb lépés az in­tegrált Európa felé, mint ezt a kongresszust megtisztelő és ott előremutató előadást tartó dr. Erhard Busek, az osztrák szö­vetségi tudományos és kutatási miniszter mondotta. Baranya és Steiermark együttműködése a képzés terü­letén immár évtizedes. A fel­nőtt- és szakképzés terén meg­alapozódott kölcsönös fejlesz­tés 1993-ban tovább bővül. Az Alpok-Adria régió érintett fel­nőttképzési szakemberei a jövő évben Pécsett konferencián ta­lálkoznak, amelynek előkészí­tése - a nagy érdeklődésre te­kintettel - a JPTE Felnőttkép­zési Tanszékén máris megkez­dődött. K. B. Búcsúzik az R 4-es A francia autóipar rút kiska­csája, a Citroen kisautója után búcsúzik egy másik „őskori”, bár mindmáig sokaknak kedves autó is: az év végén Franciaor­szágban megszűnik a Renault gyár rendkívül népszerű típusa, az R 4-es gyártása. A 31 évvel ezelőtt megkezdett gyártás azonban még mindig nem tűnik el a világból: egy üzem folytatja a kocsi előállítását Marokkó­ban, egy pedig Szlovéniában. A Renault 4 a csúcstartó a francia gépkocsik között: több mint nyolcmillió egyszázezer készült belőle, ebből két és fél millió a francia üzemben. Főzés-, varráskézművesség-oktatás Magyarmecskén Az életre nevelnek Szomorúan borongós, esős ofei napon érkeztem Magyar- mecskére, ahonnan több mint négy évtizede elindultam az új­ságírói pályán. Megálltam a régi iskola előtt, amelyben egy­szerre, egy tanteremben több osztály tanulója ült a padokban. Ma napközi és a községi könyv­tár található az épületben. Kí­váncsi voltam, milyen körül­mények között tanulnak manap­ság a mecskei gyermekek. Balatoni Tamásné igazgatónő barátságosan invitál: nézzek kö­rül a nebulók otthonában. A lát­vány lenyűgöző. Amerre men­tünk a tágas zsibongóban, a tan­termekben, a tanműhelyben, a szakköri helyiségben és másutt, rend és tisztaság. A galériában - ahol rendszeresen bemutatnak jónevű képzőművészek alkotá­saiból remekműveket, jelenleg Takács Dezső Rudnay-díjas grafikusművész alkotásai látha­tók. Magyarmecskén a körzeti ál­talános iskolába Magyartelek­ről, Kisasszonyfáról és Gilván- fáról is járnak gyerekek. Meg­győződtem arról, a cigánygye­rekeket hasonló gonddal és sze­retettel neveli a kitűnő tanári kar, mint a magyar gyermeke­ket. Ebben a községben nem­csak a betűvetés, a számtan, a történelem, a biológia, a föld­rajz, stb. tudományára nevelik a kisdiákokat, de megtanítják sok minden másra, aminek az élet­ben nagy hasznát veszik majd. Egyebek között sütni, főzni, varrni, teríteni, kézimunkázni és helyesen viselkedni tanulnak a gyermekek. A kézművesség te­rületén szőnek, nemezből papu­csot, tarisznyát, faliképet készí­tenek, agyagból, gyékényből, fából, vesszőből készítenek kü­lönböző tárgyakat, de látni a fa­lakon helyben készült tűzzo­mánc képeket is, melyeket ma­guk égetnek ki a szakkör tagjai.- Nem állítom, hogy csoda­gyerekeket nevelünk, de na­gyon szeretik a kézművesmun­kákat - mondja erről Duga Ilona szakkörvezető tanár. - Csak a jó tanulók és fegyelme­zett magaviseletűek lehetnek tagok. Kellemes időtöltés, s egyben szépérzékük is fejlődik. Nyáron meghívtam a gyereke­ket a Kánban lévő paraszthá­zamba. Égetőkemencét építet­tünk, és reggeltől estig agyagoz- tunk. Most kaptunk kölcsön egy fazekaskorongot, nyáron ke­mencét építünk az iskola udva­rába, s magunk égetünk. Hama­rosan megkezdjük a vesszőko- sár-fonást, ami még kenyérke­reseti lehetőségre is jó lesz.- Hogy sikerült összehozni a szakkört?- Én felvetettem az ötletet, az igazgatónő pedig azonnal hoz­zálátott a feltételek megterem­téséhez. Tetőtér-beépítéssel kia­lakult a szakköri helyiség. Pá­lyázat útján szereztünk pénzt az építkezéshez és a berendezésre is. Kézművességet is tanulnak a gyerekek az iskolában Fotó: Kóródi Gábor Kiderült, hogy Magyarmecs­kén évek során nagy összegű pénzt szereztek a tanárok, hi­szen az önkormányzatnak itt is kevés a pénze, mint másutt. A tanműhely teljes berendezését például Babus László technika szakos tanár saját kezűleg készí­tette, ezzel 450 000 forintot ta­karított meg az iskolának. A tanároknak nagy szerepük van abban, hogy IBM számító­gép, fénymásoló áll rendelke­zésre, az újságíró szakkör ha­vonta megjelenteti az „Or­mány” c. iskolaújságot, mely­ben miniriportok, mesék, ver­sek, ' ételreceptek, rejtvények, kifestő képek jelennek meg. Évek óta tanulják a francia nyelvet és a maringuesi iskola vendégeként többször jártak már Franciaországban, s me­netközben megnézhették Pá­rizst, Velencét. A felejthetetlen élményről beszámoltak lapjuk­ban, de készítettek inteijút ma­gyar-francia nyelven a nálunk vendégszereplő luxemburgi gi­tárművésszel is. Hamarosan vásárolnak egy valódi paraszt szövőszéket, hogy a szövésről híres Ormán­ság leányai megtanulhassák nagyanyáik mesterségét. Sza­badtéri műhely épül az ún. vizes munkák - agyagozás, vesszőe­lőkészítés - céljaira. Boldogan töltöttem pár órát ebben a falusi iskolában, mely­hez hasonlót szívből kívánok hazám minden tájára. Ary Róza

Next

/
Thumbnails
Contents