Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-02 / 332. szám

8 üj Dunántúli napló 1992. december 2., szerda Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma Nemzedékváltás az amerikai politikában Kampány és választás FIDESZ-es szemmel Mennyit ér egy aranykorona? 1992. október 25. és novem­ber 5. között a Miniszterelnöki Hivatal delegálásában - kor­mánypárti társammal együtt - az amerikai kormány meghívá­sára, további 60 ország képvise­lőinek társaságában a választá­sok megfigyelőiként utaztunk az Egyesült Államokba. A hivatalos program a fővá­rosban, Washingtonban kezdő­dött, ahol a Fehér Ház, a Kong­resszus és a Szenátus, valamint a különböző kormányzati szer­vek munkájának megismerésén túl tájékoztatást kaptunk az amerikai választási rendszer sa­játosságairól. Vendéglátóink nagy büszke­séggel és önérzettel beszéltek választási hagyományaikról, ugyanakkor tárgyilagosan szól- ' tak annak visszásságairól, az •elektori rendszer kialakulásáról Igazán sajnálom, hogy he­lyesbítést kell kémem a rólam megjelent „Magányos éhező” című cikkhez. Mondandóm ott kezdődött: nem feltétlen tudatlan az utca embere, ha nincs is diplomája. Van gondolata, véleménye ar­ról, hogy nem igazán megfele­lően van az ország irányítva. Sok ember csak az Új Dunán­túli Naplót vásárolja, és az nem teljesen magyarázza, hogy mit akarnak a bicskei és sok város­ban hozzájuk csatlakozó sztráj­kolok. Nem akarják többek között, hogy a fizetés mellett segélyen vegyék meg a „kiló kenyeret”. Ne történjen olyan, hogy az idős ember télen az otthonában fagyhalált szenvedjen, mert nem jutott tüzelőre. Ne halljunk olyan kislányt a rádióban, aki azt mondja: „Megnézem, ki hi­ányzik a napközisek közül, és kérem az ebédjét”. Ne legyen az ABC hűtője mögött becsoma­golt 3 szelet párizsi, mert nem maradt rá pénz, és szégyellj ki­mondva visszaadni az eladónak. A pénzügyminiszter azzal magyarázza költségvetési ter­vezetét, hogy az osztrákoknál jól bevált, meg az ügyeskedőket akarja megfékezni. Köztudott, hogy a dolgozó emberek 52 %-a bérből és fizetésből él. Aztán nem kevesen vannak nyugdíja­sok, így nem túl sok ügyeskedő maradhat. Vajon miért vannak ügyeskedők? Hiszem, hogy elenyésző részük az, akiket a mérhetetlen kapzsiság indít. In­kább azt hiszem, hogy ők sem látják, hova megy, mire költik az általuk megtermelt nyeresé­get. Én, a kisember nem sajná­lom a vezetők nagy jövedelmét, ha azért megdolgoznak, szak­mailag és erkölcsileg példát mu­tatnak. Azt mondtam, átmenetileg feladtam az éhezést, míg fel nem erősödöm, de aztán ha kell, újra folytatom, mert a kezdésnél nem voltam jó egészségi álla­potban és nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy táppénzre menjek. Munkabér­ből szeretnék élni. Nem vagyok magányos a gondolatommal. Sok-sok em­ber, ha nem is mond nemet az ebédre, vacsorára, velem egye­zően látja: sok minden nem működik igazán jól, szinte már dicsőség csődbejelentést tenni. Mezei Jánosné, Pécs és működéséről, szokatlanságá- ról a közvetlen képviselői vá­lasztásokkal szemben. Előadást hallhattunk többek között A republikánus párt perspektívái címmel Frank Éah- renkopf-tól, a Republikánus Nemzeti Tanács volt elnökétől, Új irány Amerika számára címmel Paul Tsongas-tól - aki Bili Clintonnal szemben ver­sengett a Demokrata Párt elnök­jelöltségért -, valamint Ken Adelman-tól, az egykori szov­jet-amerikai leszerelési tárgya­lások vezetőjétől."A program e részének érdekes eseménye volt a nagy amerikai tévétársaságok politikai hírmagyarázóival, meghatározó országos lapok új­ságíróival, politikai reklámügy­nökségek kampányszakértőivel, a médiák egyéb vezetőivel tör­tént eszmecsere. Egyre gyakrabban jut eszembe kiváló gimnáziumi tör­ténelemtanárom megjegyzése, amit akkor tett, amikor osztály­társam a feleletében azt mondta, hogy a történelem megismétlő­dik. Erre legyintett ő, és így szólt: „Ördögöt, fiam. Sajnos, az emberek ugyanolyanok”. Úgy látom, igaza van, és az­zal még ki is bővíthető, hogy ennek következtében a módsze­rek sem igen változnak. Leg­utóbb akkor jutott ez eszembe, amikor Sárossy államtitkár úr nyilatkozatát olvastam, amely­ben újra előveszi a mezőgazda- sági vezetőket a szövetkezetek átalakulása miatt, azzal vádolva őket és az Agrárszövetséget, hogy a törvény kijátszására szövetkeznek. A MOSZ már megcáfolta ál­lításait, az Agrárszövetség me­gyei szervezete részéről csak annyit teszünk hozzá, hogy egyetlenegy előadást sem szer­veztünk az egyébként igencsak magyarázásra szoruló szövet­kezeti törvény megmagyarázá­sára, mert úgy gondoljuk, hogy az átalakulás a szövetkezeti tag­ság dolga. Nem a pártoké. A megyében egyetlenegy ilyen törvénymagyarázásról tudunk, ez Geresdlakon történt, de ott az MDF alelnöke, dr. Farkas Gab­riella volt az, aki a törvényt fél­remagyarázta, feltehetően nem tévedésből. Ismét egy meglepő közvéle­mény-kutatásról volt szeren­csénk hallani november 14-én reggel a Kossuth Rádióban. A megkérdezett pedagógusok nagy többsége a hittantanítást a templomban, a sekrestyében vagy a papiakban látná szíve­sen, és nem az iskola falai kö­zött. Egy pillanatra sem vagyok hajlandó elhinni az adat hiteles­ségét! Kétségbe vonom, hogy a magyar pedagógus-testület igen nagy többsége e velejéig hamis csúsztatással azonosulna. (Apai, anyai felmenőim, szá­mos oldalágaim zömmel görög­katolikus, református kántorta­nítók voltak, magam a bajai lí­ceumban végeztem, két leá­nyom is tanárnői képesítésű. Kérem ezért pedagógus olvasó­A Washingtonban töltött na­pok után a nemzetközi megfi­gyelő csoportot több kisebb csoportra osztották. Mi, magya­rok, Texas és Colorado államba látogattunk, ahol különböző vá­rosok képviselőtestületébe, az adott állam törvényhozásába pá­lyázó jelöltek kampányát, va­lamint az országos választási kampányt helyben irányító de­mokrata és republikánus párti főhadiszállások működését kö­vettük nyomon. A választást megelőző napon találkoztunk Barbara Bush-sal, a választás napján pedig az ak­kor még csak elnökjelölt Bili Clintonnal és alelnökjelöltjével, A1 Gore-ral. A megfigyelőcsoport Egye­sült Államok-beli programja New York-ban a művészeti és a közélet kiemelkedő alakjaival, a Az újabb politikai töltésű ki­rohanásnak mi lehet a valódi oka? Az önmagában nem elég biztos hatalom saját politikai harcának igazolásához kell az ellenség - ha nincs, akkor per­sze csinálni kell - elleni határo­zott fellépés. Gazdasági gond bőven van - a nemzeti vagyon újrafelosztása, gazdasági hibák és kudarcok - az ezekről való figyelemelterelésre kell a belső ellenség. Hogy ez a belső ellen­ség az agrárértelmiség lett, azt már csak a praktikum hozta magával. Az állami vagyont, tu­lajdont nem sürgős privatizálni, hiszen az hatalmat is jelent, no­sza osszuk fel azt, ami nem az államé: a szövekezeteket, az úgyis jól összekapcsolható az egyébként is nagyon szükséges társadalmi igazságtétellel. Ha a szövetkezeti vagyont felosztjuk, akkor nincs szükség az agrárér­telmiségre, legyen hát ő minden bajok forrása. Most, hogy a parasztság böl- csebb volt, mint az őket bizony­talanságba sodorni szándéko­zók, és a szövetkezést választot­ták, most különösen hibás az agrárértelmiség. Ők most a ve­zetés szerint mindenképpen bű­nösök: ha'megelégelték a táma­dásokat és kiválnak, akkor cserbenhagyják a falut, a közös­séget, de ha felvállalják a ne­hézségeket és tisztességesen helytállnak, akkor megfélemlí­imat, pro vagy kontra íiják meg véleményüket a cikkemben fog­laltakról. Soha nem volt na­gyobb szükség, mint most arra, hogy tiszta vizet öntsünk, ahová szükséges.) Elképzelhetetlen, hogy a pe­dagógusok zöme alkotmányel­lenes lenne, és megkérdőjelezné az alapvető emberi jogok közül a vallás- és világnézeti szabad­ságot. Ha ugyanis a hitoktatást kiszorítanánk az iskolából és gyerekeinket a fűtetlen temp­lomokba kényszentenénk, úgy a legsötétebb Rákosi-éra gya­korlata következne be, és innen már csak egy lépés, hogy a „hit- tanos” gyerekeket elgáncsolják a továbbtanulástól, aminek kifi­nomult múltbeli módszereit nem kell részleteznem. Furcsa, hogy a közvéle­médiák, politikai és üzleti körök ismert szereplőivel történt talál­kozásokat követően ért véget. A FIDESZ amúgy is régi jó kapcsolatokat ápol a Demokrata Párt külügyi kapcsolataiért fel­elős Nemzeti Demokrata Inté­zettel, melynek meghívására a nyári New York-i elnökjelölő konvención Orbán Viktor veze­tésével a FIDESZ is részt vett, egyedüli magyar politikai párt­ként. E kapcsolat egyenes foly­tatásaként találkoztam a már említett és más vezető demok­rata politikusokkal és a párt mögött álló üzleti körök jelen­tős képviselőivel. Amerika nemcsak a politikai, gazdasági, hanem a generációs váltásra is szavazott, mely kü­szöbön áll Európa számos vá­lasztás előtt álló országában is. Dr. Kornya László (FIDESZ) tik a tagságot. Ha törvényesen kiviszik a vagyonrészüket - szerencsére nagyon ritka az ilyen akkor számítóak. Ha elmagyarázzák a tagságnak - mert ez kötelességük is -, hogy mivel jár a kiválás, akkor meg­félemlítik, elijesztik őket, ha nem magyarázzák el, akkor tu­datlanságban hagyják őket. Ha nem jelölik az újraválasztásnál, akkor megfutamodott, hajelölik és újraválasztják, akkor csak a cégtáblát festették át, és nem is valódi az új szövetkezet. Pont úgy, mint a régi, rossz viccben a nyulacska: ha van sapkája, azért, ha nincs, azért, mert nincs, tépik szét a farkasok. Leginkább azért szánalmas ez, mert a méltatlan támadások­kal egyidőben az egész mező- gazdasági ágazat sodródik a tel­jes tönkremenés felé. Több tí­zezer magántermelő js! Érde­kes, a tönkremenő magánterme­lőkkel miért nem törődik senki? Az Agrárszövetségen kívül má­sok miért nem emlegetik az ő gondjaikat? Azért, mert ha az ő sorsuk sem különb, mint más mezőgazdasági termelőé, ha ők is tönkremennek, akkor nem le­het vonzóvá tenni az egyéni gazdálkodást, akkor sem, ha egyébként valóban számos elő­nye van. így aztán jobb hall­gatni róla. Buzássy Lajos Agrárszövetség ménykutatást bonyolító és nyil­vánosságra hozó Pedagógus Szakszervezet - természetesen a MSZOSZ-beli -, megfeledke­zik arról, hogy a mostanában fennen hirdetett „világnézeti semlegesség” nem más, mint egy zug-marxista ihletésű, libe­rális-kozmopolita mezben elő­rukkoló, fából vaskarika-szerű utóvédharcos elmélkedés. A természettudományi tantárgyak ab ovo nem lehetnek semlege­sek, márpedig ezek iskolai taní­tása mellett a hitoktatás kiebru- dalása alkotmányellenes, és ez az „Endlösung” a fasiszta-bol­sevista diktatúráknak mindig is sarkalatos törekvése volt. Fur­csa és megdöbbentő, hogy a magyar pedagógusok súlyos többségét képviselő MSZOSZ-keretbeli Pedagógus A kárpótlási törvény megal­kotásának véleményem szerint a károsultak rehabilitása az el­sődleges célja. Napjainkban hogyan is néz ki a kérdés e te­kintetben? Vajon a károsult ré­szesül-e a törvény által biztosí­tott juttatásban, vagy ügyeske­dők, akik eddig sem a létmini­mum körül, vagy alatta tenget­ték életüket, tollasodnak to­vább? A fenti kérdést magamban azért teszem fel, mert a várva- várt privatizáció során közsé­günkben is elérkezett az első földárverés ideje, mely a Szi­getvári ÁG területét érintette. Az 1992. november 19-én 10 órára kitűzött időpontban meg is jelentek a Kárpótlási Hivatal és a Szigetvári ÁG képviselői. Sajnos, licitáló, mint ahogy várható is volt, nem érkezett. Csodák-csodája, az egyik fél - tudatosan, kötelezően, talán vé­letlen - magával hozta a városi Földhivatal egyik dolgozóját, aki ráadásul kárpótlási jeggyel is rendelkezett. Természetesen ez törvényes, de nem is emiatt szántam rá magam az írásra. A kiváltó okot a napjainkban oly divatos és sokszor emlegetett „múlt rendszer” felhánytorga- tása általi jelenségek újra és fo­kozott megjelenése okozta. Az említett ÁG által kijelölt többszáz hektáros területből a licitáló, ma már tulajdonosnak egy kb. 5-6 holdas, gyepként nyilvántartott terület tetszett meg. Igaz, hogy ő korábban is a jelenlegi hivatalban dolgozott és talán hozzá is járult annak­idején ahhoz, hogy egy korsze­men telepített gyümölcsöst az ÁG akkori vezetői kérésére (ál­Csordás Gábor a Pécs Városi Önkormányzati ülésen elhang­zott véleményéhez szeretnék hozzászólni az Új Dunántúli Napló október 24-i tudósítása alapján. 1989-ben az Ellenzéki Keré­kasztal pártjai - az MDF kez­deményezésére - szervezték az Aradi vértanúk úti Kopjafa állí­tásához a lakossági gyűjtést. A közadakozásból részben össze­állt az az összeg, amellyel Sza­tyor Győző művész úrhoz for­dulhattunk a megrendeléssel. Számunkra - kezdeménye­zőkre, szervezőkre - Szatyor Győző munkája több, mint csu­Szakszervezet jelenlegi veze­tése ezt a felfogást propagálja és kíséreli meg a közvéleményre erőltetni. Vajon miféle ideológiai, tár­sadalmi, oktatási veszélyt lát­nak e vezető körök abban, hogy a 6-14 éves nebulók olyan alap­vető emberi-társadalmi norma­tívákat szívjanak magukba, mint szeresd felebarátodat, tisz­teld szüléidét, ne lopj és a többi, amiket már hatezer évvel ez­előtt a világ- és vallástörténe­lem egyik legnagyobb szellemi­sége, Mózes vésett kőtábláira? Ugyanezen közvélemény-ku­tatás szerint a megkérdezett pe­dagógusok a totális tanszabad­ság mellett, illetve az állami tanfelügyelet ellen törtek lánd­zsát. Vigyázzunk, ez a szaba­dosság zöld utat nyitna minden ideológia becsempészésére. Va­jon mi lenne egy iskolán belül, ha a földrajztanár a japán-ma­gyar közös határral, a történe­lemtanár a három tenger mosta lanti támogatás érdekében) gyepnek minősítsenek. Az előbbiekben említett úr a vásár­lás során természetesen nem hi­báztatható, hiszen a 3500 Ft ér­tékben vásárolt gyep helyett kb. 200 db 25-35 éves diófát, ugyanannyi cseresznyefát és kb. 10-15 db 100 éves hársfát tud­hat magáénak a velejáró 5-6 hold gyepnek nyilvántartott te­rülettel együtt. (Megjegyezni kívánom, hogy jelenleg egy m/3 fa ára 30 000 Ft körül mozog a piacon.) Nem akarom az említett „gyep”, gyümölcsfa árát kiszo­rozni, hiszen ezt a hivatal - olvasó - egyszerűen magá­ban is elvégezheti, de a számí­tás egyszerűbbé tétele miatt, nem mint szakember mondom, de kb. 150-200 m/3 rönkről van szó. Befejezésül engedtessék meg, hogy a volt tulajdonos (ÁG) felé kérdést tegyek fel. Vajon a privatizáció végrehajtá­sáért felelősek elfelejtették ta­lán, hogy a területen dolgozók is vannak, akik 20 aranykorona értékkel rendelkeznek és véle­ményem szerint többen is - akár összefogva - megváltották volna (nem 3,5 aranykoronáért) ezt a „gyepet”? Az új tulajdonostól pedig megkérdezem: mi is az elképze­lése a „gyeppel”? Talán hol- nap-holnapután stihl fűrésztől lesz hangos a táj és 400 fa kivá­gása mellett valóban gyep lesz a gyümölcsösből? Ha a gyanúm beigazolódik, valóbán gyep lesz. De a 3,5 aranykorona mennyit is ér? Vangyia István polgármester pán művészi alkotás, melyet bí­rálni lehet. A Kopjafa ma is az egyetlen köztéri emlékműve az 1956-os forradalomnak Pécsett, így létjogosultsága - számomra érzelmi alapon - örök. Csordás Gábor kijelentése erősnek tűnik, amikor dilettáns munkának nevezi azt a művet, amelyhez évente többször elza­rándokolnak azok, akik saját­juknak, s az emlékhez méltónak érzik azt. A felállításra kerülő új em­lékmű mellett sokunk számára megmarad koszorúzó helyként a Kopjafa. Bognár Lajos Magyarországgal, a biológiata­nár a fehér-turáni faj felsőbb­rendűségével, az osztályfőnök pedig a marxizmus-leninizmus igazságaival és eljövendő vi­láguralmával sulykolná a min­denre fogékony kis koponyá­kat? Most talán ez a zűrzavar lenne célja egyes pedagógus kö­röknek? Hazánkban manapság kézzel tapintható pedagógusellenes hangulat tapasztalható. Ennek legfőbb forrása a tantestületek felett még mindig diktatórikus hatalommal uralkodó, „függet­lenné” átszíneződött igazgatók befolyása, ők azok, akik vakon aláíratnak a megfélemlített tan­testülettel, ők azok, akik tilta­koznak -, mert reszketnek - bármiféle tanfelügyelet ellen, és ők azok, akik kritika nélkül alá­vetik magukat a szakszervezet jelen vezetősége minden, első­soron kormányellenes utasítása­inak, uszításának. Dr. Timaffy István, Komló Magányos éhező A parasztság bölcsebb volt A történelem ismétlődik? Hittanóra a templomban? A legsötétebb Rákosi éra gyakorlata következne be Érzelmi alapon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents