Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-07 / 307. szám
1992. november 7., szombat új Dunántúlt napló 9 Hámori Gábor Johann Ma.jer (Ausztria) Tillai Krnő Nemzetközi Fotókiállítás a Pécsi Galériában 35 éves a Mecseki Fotóklub A Honművész című lap 1839. évi 20. száma egy új találmányról adott hírt, bizonyos Daguerre úrnak „festő készítményéről”. Többek közt ezt írja: ,,A’ készítmény csak mozdulatlan tárgyakat fest; mi mozog lemarad a képről. így történt p.o. hogy egy sánczokat ábrázoló festményen a ló fejetlen; mert festés közben(!) mozgatta azt. Lúgosokat, ligeteket ’s áltáljában minden zöld tárgyat hosszasabb ideig fest a’ készítmény, mint egyéb színeket; igy a’ tájrajzon a’házak mindig előbb elkészülnek, mint á’ fák.” Mára sokat változott a világ, a tájrajzon már nem készülnek el előbb a házak, mint a fák, csak a valóságban, s a ló sem fejetlen a „festményen”, ha mozgatja a fejét, s már a szemmel követhetetlen sebességű mozgásokat is megfagyasztja a sánczok mindkét oldalára, lúgosokra és ligetekre, a zöld és egyéb színű tárgyakra, az ünnepekre és hétköznapokra, az élet és a halál minden mozzanatára kíváncsi kamera. Hogy aztán fényképként albumba kerülhessen vagy könyvbe, kivetítsék vagy az éjjeli szekrényre állítsák, igazolványba ragasszák vagy rendőrségi kartotékba tegyék, papírkosárba dobják vagy kiállítóterem falára akasszák. S bár kissé torz, hiszen kicsi, két dimenziós, fekete-fehér vagy túlszínezett, beállított, életlen, megsárgult vagy repedezett, de mégiscsak a valóság valamiféle közvetlen lenyomata, olyan, mint a lábnyom vagy a halotti maszk. S hogy a kiállítóterem falára akasztott képek miben különböznek a köznapi, milliószám készített emlékképektől, azt most megtapasztalhatjuk, hiszen a Pécsi Galériában november 13-tól december 13-ig láthatjuk a 35 éves Mecseki Fotó- klub és néhány vendég, olasz, osztrák és erdélyi klubok anyagából összeállított közel háromszáz fotográfiát, s kicsit elidőzhetünk a gyakran gépiesnek és személytelennek tartott műfaj míves és az emberi kéz nyomait magán viselő alkotásain, s elgondolkozhatunk Henszlmann Imre műkritikus 1841-ben leírt gondolatának igazságán, mely szerint: ,,...a’ daguerotyp hasznos physikai találmány ugyan, de ez soha művek helyét el nem foglalandja, sőt el sem fogja foglalhatni.” Cs. L. Paula Bruiii (Olaszország) Tóth Károly Jánosi Csaba (Krdély)
