Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1992-11-07 / 307. szám

1992. november 7., szombat üj Dunántúli napló 7 Egyelőre nincs napirenden a bánya és az erőmű összevonása A „Mecsek” felkészült a fúzióra Vasas bányaüzemben jövőre bizony ítaniuk kell a dolgozóknak Immár a végrehajtásra is jogosult a társadalombiztosítás 2,8 milliárd tb-tartozás Baranya megyében Megszűnt az Agrober A név marad Az országos hálózattal ren­delkező Agrober Vállalat az idei évet még úgy kezdte, hogy minden megyében működött egy kirendeltsége. A mezőgaz­dasági, élelmiszeripari beruhá­zások tervezésével, lebonyolítá­sával, szaktanácsadással és az önkormányzati közmű progra­mok megvalósításával foglal­kozó nagyvállalat azonban a pi­aci megmérettetés eredménye­képpen méretében egyre fo­gyatkozik. Október elsejével a baranyai társaság is döntő lépésre szánta el magát. Ezen a napon a két év alatt 80-ról 22 főre zsugorodott részleg megmaradt dolgozóinak is felmondtak. A cég senkinek sem tartozik, nem vett fel hite­leket, nincs ellene csődeljárás, szó sincs felszámolásról. Ezt a lépést a józan megfontolás dik­tálta. Önállósodni kíván a pécsi egység, a privatizáció egy sajá­tos formáját megvalósítva. A közeli cél magánvállalkozás­ként folytatni a korábbi munká­kat, elsősorban a mezőgazda- sági beruházások tervezését és kivitelezését és a szaktanács- adást. A munkatársak 3-4 havi végkielégítését a vállalat szemé­lyenként 40 ezer forinttal meg­toldotta, s ellenszolgáltatás nél­kül kifizetik a felmondási időre járó béreket is. Ebből az együt­tesen közel 200 ezer forintnyi nettó összegből ki-ki belátása szerint kezdhet „új életet”. Aki akar, az önállóan vállalkozik, de a társaság háromnegyed részé­nek reális esélye van, hogy kft.-ben folytathatja a munkát. Mindez annak a függvénye, hogy az egyes szakágak egy év­nyi üzleti tervet tudjanak felmu­tatni. A több mint 20 éves múlttal rendelkező, jól csengő Agrober nevet megtartja az újjászülető társaság, ezért előbb november 30-ával egyszemélyes állami tu­lajdonú kft. alakul, majd hatvan napon belül a dolgozók kivásá­rolhatják az alapítói vagyont. Hohmann Péter egykori és jövendő igazgató így összegzi a történteket: Vissza kellett egyet lépnünk, hogy előre tudjunk ha­ladni. A pesti központtal közel egy évig küzdöttünk ezért az át­alakulási lehetőségért, melynek megvalósulása egy nullszaldós, fizetőképes cég új szervezeti formáját, önállóságát jelenti, nem pedig egy veszteséges vál­lalat menekülését. A korábbi megrendeléseket az átmeneti idő alatt is teljesítjük. Mészáros B. Endre A mátraaljai, ajkai és me­cseki szénbányák erőművekkel történő összevonásának minisz­tériumi program alapján kellene lezajlania az év végéig. Igen va­lószínű, hogy a dologból ebben az évben már nem lesz semmi, hiszen még a fúziókat előké­szítő minisztériumi bizottság sem jött létre. Nem kizárt az sem, hogy a megvalósítást a Magyar Villamos Művek Rt. el­lenérzései lassítják, mint isme­retes az energiatermelő verti­kum nem szívesen fogadná a veszteséges szénbányákat. A felszámolás alatt álló Me­cseki Szénbányáknál a szoros határidőre készülve megtörtén­tek az esetleges összevonás közvetlen előkészületei. Előze­tes szándéka szerint a vállalat- vezetés egy blokkba tömörítette volna a komlói és vasasi bánya­üzemeket, valamint az ezekhez csatlakozó szénelőkészítő egy­ségeket. A hátrányos megkü­lönböztetéstől tartva a vasasi kollektíva szembe helyezkedett az elképzeléssel, ezért a terve­zett szenes blokk végül csak Komló Bányaüzemet, a komlói szénelőkészítőt, a villamos­üzem idetartozó részlegét, és a külfejtést tartalmazza. A to­vábbi egységek a felszámolás alatt álló vállalat kezelésében maradnak. A Vasas mellett kitartó bá­nyászok számára 1993 lesz az utolsó bizonyítási lehetőség eb­ben a bányaüzemben. Ameny- nyiben elkerülhetetlen a bánya- bezárás, végkielégítést kapnak majd a munkahelyüket elvesztő dolgozók. A vállalat fennmaradó rész­legeiből vagy önálló társaságot szerveznek, vagy értékesítésre alkalmas állapotba hozzák az elkövetkező évben. Az előző lehetőség vár a brikettgyárra és a villamosüzem javító-szerelő részlegére, míg a pécsi szénelő­készítőnél mindkét alternatíva szóba jöhet. Amennyiben tető alá kerül a szenes blokk és a Pécsi Erőmű Rt. összevonása, úgy elképzel­hető, hogy az együttjár a válla­lati központok összevonásával is. Ebben az esetben értékesí­teni akarják a szenes vállalat je­lenlegi központi épületét. A tervek szerint - a lehetsé­ges ingatlanok értékesítése után - a felszámolás befejezésére két féle részvénycsoport marad a hitelezők kielégítésére. Egy­részt az eladhatatlan javakból. másrészt pedig a bányászati részvényekből. Az előzetes kalkulációk alap­ján mintegy 2700 dolgozó kerül be a szenes blokkba, 2000-en pedig a vállalatnál maradnak. Ez utóbbi létszámnak a felszá­molás végére, azaz 1993 októ­ber 8-ig kell elfogynia. Sokan jogosultak különféle kedvez­ményes nyugdíjra, elkerülhetet­len azonban, hogy elbocsátás nélkül levezényeljék a folyama­tot. A felszámolás megkezdése utáni ingadozást követően a cég helyzete viszonylag stabilizáló­dott az őszi hónapokra. Most azonban úgy tűnik, újabb ne­hézséggel kell szembenéznie a nyári hónapokban közraktárra termelő vállalatnak. Az akkor megelőlegezett hitelek visszafi­zetését veszélyezteti az energe­tikai szenek utáni kereslet rom­lása, hogy a jelzés szerint az erőmű a szerződésben foglalt mennyiségnek bizonyos részét nem veszi át. Ez vállalati szin­ten kezelhetetlen pénzügyi helyzethez vezethet, ami termé­szetesen az egyes dolgozókat is érzékenyen érinti. Ugyancsak az iparággal kap­csolatos hír, hogy a Magyar Vil­lamos Művek Rt. feljelentette a szénbányászatot, mivel a társa­ság szerint egyes bányavállala­tok olcsó import szenet kever­tek szállítmányaikba és úgy ér­tékesítették a tüzelőanyagot. A Mecseki Szénbányák vezetése elzárkózik ettől, a vállalat ese­tében alaptalan feltételezéstől. A cég képviselői szerint nem lenne méltányos, ha a vád, akár csak elméleti szinten, a „Me­csek” helyzetét is hátrányosan befolyásolná. Kaszás E. Az ügy általában akkor for­dul komolyra, amikor megjön az első felszólítás. Most már. Mert eddig az egész helyzet, hogy úgy mond­jam, igencsak komolytalan volt. Lehetett bármennyi joga - mint ahogy egyébként nem volt -, a társadalombiztosítás teljes kint­lévősége országos szinten - a legutóbbi adatok szerint - több, mint 79,9 milliárd forint, míg Baranyában ugyanez a szám el­érte a 2,8 milliárdot. Szóval, ha megjön a felszólí­tás, mostanság azért már oda kell figyelni vállalatoknak, vál­lalkozóknak, magánszemélyek­nek egyaránt. Merthogy október 24-e óta a társadalombiztosítás végrehajt. A szó legszorosabb értelmé­ben: azóta egy felszólítás után megjelennek a „tébé” szakem­berei, s már viszik is, ami a pénztárban van.-Már, ha van a pénztárban valami - teszi hozzá Lippai Ti­bor, a behajtási csoport veze­tője, akivel a Megyei Társada­lombiztosítási Igazgatóságon az első napok tapasztalatairól be­szélgettünk. - Mert van hely, ahol a pénztárban nincs is semmi - bólogat főnökére, Hrudinszky Józsefnére, a TB gazdasági igazgató-helyettesére nézve, aki azt kéri, neveket ne említsünk:- Mert nekünk általában többször vissza kell mennünk a cégekhez, meghát egyébként sem célunk, hogy megszégyenít­sünk vállalatokat, embereket. Igazgatóságunk ezután is igyek­szik maximálisan rugalmas lenni: akinél fizetési hajlandó­ságot tapasztalunk, az akár ha­ladékot is kaphat. Ha viszont a kérdéses helyen nem fizetnek, akkor sem járnak jól, egy tavaly életbe lépett kormányrendelet értelmében ugyanis a pénzintézetek kényte­lenek kiadni az újonnan nyitott folyószámlák számát a társada­lombiztosításnak. így, ha valaki önként nem fizet, tartozását a számlájáról emelik le. Már ugye, ha van a számláján va­lami. A megyében hatvannégy olyan vállalatról tudnak, mely­nek a legújabb adatok szerinti tb-adóssága meghaladja az 1 milliót. A Szénbányák 1,3 milli- árddal, a BÁZIS 130 millióval, a Minnova 6,6 millióval, a Bá­nyászati Aknamélyítő 8,8 milli­óval, a mohácsi HITEKA pedig 5,9 millióval tartozik. Ezen cé­geket azért említhetjük név sze­rint is, mert nekik - ahogy mondani szokás - már úgyis mindegy: a vállalatnál megkez­dődött a felszámolás.-Lista alapján dolgozunk - mutatja Lippai Tibor a füzetet. - Napi egy-két helyre tudunk ki­menni, de mindig csak oda, ahová előzőleg már küldtünk egy felszólítást. Nos, megjelenünk a foglalási jegyzőkönyvvel, igazol­juk magunkat, majd a cég vezető­jével egyeztetjük az adatokat. Ezután első dolgunk elkérni a pénztári jelentést, ami alapján azonnal megtudható, mennyi van a kasszában éppen. Persze a készpénz lefoglalásának csak pszichológiai jelentősége lehet, néhány tízezer forintnál többet ugyanis nemigen tartanak pénz­tárban a cégek. Ami a számlán van, az viszont - mint említettük - lehívható. Ha nincs rajta semmi, árut, ingat­lant, járművet és bármi mást is foglal a társadalombiztosítás, az így „begyűjtött” értékekre pedig börzét szervez, aminek a gyakor­lati részét a Controll Rt. bonyo­lítja majd.- A készpénzre megyünk, az a biztos - közli az igazgató-helyet­tes. -A megyei adóslistán 250 nagyobb tétel szerepel, s mivel naponta kerülnek rá újak, lesz ezzel munka éppen elég. S ha már kollégám megemlítette, hogy a végrehajtóknak igazol­niuk kell magukat, hadd tegyem hozzá: kifejezetten kérjük a vál­lalatoktól, hogy igazoltassák embereinket. Nem véletlenül mondom ezt: tapasztalatból állí­tom, számítani lehet rá, hogy hamarosan ezen a területen is megjelennek a szélhámosok. A végrehajtó a fényképes iga­zolvány mellett fel kell, hogy mutasson egy, a végrehajtásra szóló megbízólevelet is. A végrehajtások mellett egyébként a napi járulékfizeté­seknek is komoly szerep jut a társadalombiztosítási kasszában. A napi befizetésekből teljesítik ugyanis minden megyében a táppénzt, a GYED-et, a GYES-t és még sorolhatnánk, hiszen a nyugdíjon kívül gyakorlatilag minden ide tartozik. Ami a napi bevételekből megmarad, átutal­ják a TB-alaphoz, ahonnan a hó­nap közepétől ebből osztják vissza a nyugdíjakat. Addig, ugye, míg van miből. S hogy mindig legyen, azért találták ki, hogy a társadalombiz­tosításnak a végrehajtásra is joga legyen. Pauska Zsolt Önálló társaság alakulhat a nagymányoki brikettgyárból Läufer László felvételei Szálkák Szenvedély Jól tudom, abba kéne hagynom a do­hányzást, s mégis képtelen vagyok rá. Miért e gyengeségem? Magam sem tu­dom, így aztán vállalnom kell vala­mennyi megállapítást az akaratgyengétől egészen a gyenge jellemig. Pedig csak irigy vagyok. Leginkább azokat irigy­lem, akik soha nem lettek rabjai e káros szenvedélynek, őket követik azok, akik a napi két-három csomag elszívása után nyomták el végleg a cigarettát, beval­lom, azokra is felnézek, aki beérik a napi néhány szál bűzrúddal. Alapvetően egészségi okokból kellene leszoknom a dohányzásról. Több mint harminc éve pöfékelek, s nap mint nap érzem, mennyire káros e szenvedélyem. S ha még csak káros lenne! De igencsak drága is! A több évtizedes jól bevált gyakorlatot követve mostanság is szíre-szóra emelik az árát (akár az alko­holét és az üzemanyagét, hogy csak a legkézenfekvőbb példákat említsem), ha a költségvetés pénzszűkében szenved. Na, ez ellen már kidolgoztam az önvé­delmi szisztémámat: a cigi áremeléseit követően újabb és újabb fajtára térek át. Olyanra, ami olcsóbb az általam már megszokottnál, de még el tudom szívni. Mindezt azért, hogy legalább anyagilag ne vigyen sírba a füstimádatom. Nem is tudom, a jelenleg általam szívottnál van-e olcsóbb? Most nyugodtan kinevethet, kedves nem dohányzó olvasóm: ha már ennyire tisztában vagyok a cigizés egészségi hát­rányaival, s ennyi gondot okoz a ciga­retta árának örökös emelése, miért nem hagyom abba? Hát ez az, amit magam sem értek. Ügyeskedők Halottak napján sorra kerestük fel hozzátartozóink sírjait, s miközben egyik sírtól a másikig sétáltunk, nem győztünk félrehúzódni a keskeny teme­tői utakon pöfögve szinte egymást érő személyautók elől. Megértem: idős, vagy nehezen mozgó, netán mozgáskorlátozott ember­társaimnak elviselhetőbb, kényelmesebb autóban ülve eljutni az általuk felkere­sendő sírokhoz, az ilyeneknek engedé­lyezett behajtás ellen szavam se lehet. Na, de ennyi lenne a jogosan kivétele­zett? Kételyemben meggyőzött a tapaszta­lás: legtöbb autóból kiszálló még csak nem is sántított, mint mondjuk én. Ők a kivételek, a nálamnál, a valamennyiünk­nél is különbek. Gondolom, bejutniuk nem volt nehéz, biztosan ugyanazt mondták, mint az autójukban ténylege­sen mozgáskorlátozottat hozók. Megta­lálták a maguk kiskapuját. Magamban csak dühönghetek, hogy nekem ilyesmi miért nem jutott eszembe, miért kell az ügyeskedők elől és miatt félrehúzódnunk az útról a sárba, még a temetőben is? Mihez képest? Amilyen szerencsétlen eseteket mos­tanában a honvédkórházban és a harká­nyi gyógykórházban láttam, joggal vél­hetem magam mázlistának. Gerinctörött, amputált lábú, agyvérzés után lebénult, tolókocsiba kárhoztatott és még hosszan sorolhatnám, mi mindennel meg nem vert sorstársaimhoz képest valóban máz­lista vagyok, nekem csak a bokám törött el. Igaz, több mint tizennégy hónapja szenvedem a magamét, így az ép lábú­akhoz képest joggal állíthatom: peches vagyok. Bízom benne, nemsokára rend­bejön a lábam, s akkor már a bokatöröt­tekhez képest is szerencselovag leszek. Bárcsak már ott tartanék! így aztán egy­szerre tekinthetem magam a pillanatnyi hangulatom, avagy a látottak alapján pe­chesnek és mázlistának, s nem is csak a bokám miatt. Talán az életösztön teszi, de szívesebben fordítok magamban úgy a dolgokon, hogy a naposabb oldalt fe­dezhessem fel, hogy ne pechesnek, ha­nem szerencsésnek tarthassam magam. Tudom, adott esetben ez csak önámítás, de életkedvet ad ez a fajta kegyes csalás. Ettől jobb a közérzetem, könnyebben le­gyűröm az egyre tornyosuló nehézsége­ket, s nem hagyom, hogy végképp a kedvem szegje bármi. Minden rosszban van valami jó. így vagyok, így lettem a bokatöréssel opti­mista, a pech ellenére is mázlista. Csak azt ne feledjem, hogy mihez képest. Mert a bokatörés sem jó dolog. Murányi László Titok még a papiruszok titka Az emberiség egyik örök vá­gya a láthatatlanság. Hogyan váljunk láthatatlanná? Erre ad választ egy évezredes papirusz­gyűjtemény. Állítólag. Csak egy gond van vele: a tudósok ez idáig nem tudták megfejteni az írást. Dr. William John Tait angol tudós rájött, hogy a gyűjtemény orvosi szakkönyvből való, s több mint száz gyógynövény hatását ismerteti. Ä recepteket görög kurzív írással írták, ami a hieroglifák egyik változata. Tait még nem fejtette meg a titkot, de annyit már sejt, hogy egyes rózsa-alapanyagú gyógyfüvek még a láthatatlanság csodájára is képesek lehetnek. Mert any- nyit már megfejtett, hogy a va­rázsló láthatatlanná válik, „mi­helyt rózsakoszorút helyez a fe­jére”.

Next

/
Thumbnails
Contents