Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1992-11-04 / 304. szám

1992. november 4., szerda új Dunántúli nopiö 7 Vagyonnyilatkozat Megcsappan az adakozókedv? Korábban is volt, ezután is lesznek olyanok, akik a va­gyonuk egy részét öröklik, ajándékba kapják valamelyik tehetősebb rokonuktól. Ez hogyan jelentkezik majd a vagyonnyilatkozatokban? A vagyonnyilatkozat miatt jórészt azoknak fáj a fejük, akiknek a láthatatlan jövede­lemből származó gyarapo­dást kell valahogyan palás­tolniuk. És még valakiknek: akiknek eddig rendkívül te­hetős és adakozó nagybácsi­jaik, nagynénikéik voltak. Mire gondolok? Az átlagos, bérből és fize­tésből élő emberek, akiknek nincs módjuk adózatlan jö­vedelemhez jutni, jogosan háborognak azon, hogy miért macerálja őket az állam most egy újabb nyomtatvánnyal? S ebben valójában igazuk is van. De az adóhatóság szem­pontjai is érthetőek: honnan, miből lehet enélkül megálla­pítani, hogy kinél keletkezik láthatatlan jövedelem? Me­lyik az a kör, amelyikre ki kell vetni az ellenőrzés szigo­rúbb hálóját és kik azok, akik tisztességesen eleget tesznek az adófizetési kötelezettsé­güknek? A szakmai nyelvben va- gyonosodási vizsgálatnak nevezett ellenőrzési módszert az elmúlt évtizedek jogszabá­lyai is lehetővé tették, de vi­szonylag ritkán került sor az alkalmazására. Nem volt könnyű helyzetben az adóha­tóság, hiszen a megkérdezet­tek közül sokan azzal érvel­tek: ezt, vagy azt a vagyon­tárgyat rokonoktól, barátok­tól, ismerősöktől kapták ajándékba. Még a bírósági eljárások során is sokan bújtak e kifo­gás köpönyege mögé. Azáltal, hogy a vagyonnyi latkozat gyakorlatilag min­denki számára kötelezővé vá­lik, aligha akadnak majd az új helyzetben „falból” ada­kozókedvű rokonok, barátok. Különösen akkor, ha a val­lomást a saját vagyonnyilat­kozatuk terhére - vagy elle­nére - kell megtenniük az il­letékes hatóság előtt. Egy csiki-csuki kiskapu végleg bezárul, dr. Vámosi-Nagy Szabolcs Baranyai munkavédelmi körkép Halálos balesetek alkoholmámorban A kisvállalkozók többnyire az alapszabályokat sem ismerik Gombamód szaporodnak Baranyában a magánvállal­kozások, s számuk növekedé­sével aggasztó változások ta­pasztalhatók a megyei mun­kavédelemben. A biztonságos munkavégzésnek gyakran az alapfeltételei is hiányoznak de az alkalmassága, a szakkép­zettség is egyre kevésbé szem­pont a foglalkoztatásnál. Tör­tént például olyan munkahe­lyi baleset az idén, amikor a halálos sérülést szenvedett dolgozót nem tudták azonosí­tani, mert személyi iratai nem voltak, s munkaadója is csak a keresztnevét ismerte. A statisztikai adatok tulaj­donképpen biztatóak, hiszen az elmúlt 4 évben a 3 napon túl gyógyuló munkahelyi sérülések száma háromnegyedére csök­kent. Kápolnai Árpád, az Or­szágos Munkavédelmi Főfelü­gyelőség Baranya megyei igaz­gatója azonban másként véle­kedik:- A balesetek számának csökkenése egyenes arányban van a termelés visszaesésével, a foglalkoztatottak számának alakulásával. Mindemellett a kezdő vállalkozások többségé­ben nem tudják, hogy a megtör­tént baleseteket mindenkor kö­telesek a megyei munkavédelmi felügyelőségnek is jelenteni, így legtöbbször csak a társada­lombiztosítási igazgatóságig jutnak el az adatok, oda is csu­pán a táppénzigény miatt. A sta­tisztika tehát hiányos, s tovább rontja a helyzetet az is, hogy az emberek kisebb sérülésekkel folytatják a munkát, mert nem akarják elveszíteni egyébként is bizonytalan állásukat. A mun­kavédelmi helyzet tehát össze­ségében rosszabb, mint a ko­rábbiakban. Ezt az állítást igazolja a halá­los kimenetelű foglalkozási bal­esetek alakulása is. Baranyában hosszú évek óta minden eszten­dőben tíznél többen vesztik éle­tüket munkavégzés közben. Az építőipari, a mezőgazdasági munkák és a fakitermelés bizo­nyulnak évről évre a legveszé­lyesebb tevékenységeknek. Nincs változás a balesetek fajtá­ját illetően sem. Többnyire személyek leesése, tárgyak el- dőlése, lezuhanása okozza a ha­láleseteket. Az előzmény pedig legtöbbször a technológiai uta­sítások durva megsértése, a rendszeres munkavédelmi el­lenőrzések hiánya, házilag ösz­szetákolt állványok alkalma­zása, életveszélyes gépek és be­rendezések üzemeltetése. Még döbbenetesebb, hogy a megyében a tavalyi 13 halálos balesetből 5 alkalommal döntő szerepe volt az alkoholos befo­lyásoltságnak. Elgondolkod­tató, hogy ez a tendencia meny­nyire tartja magát. Idén egy te­herautóval felboruló sofőr véré­ben több mint 4 ezrelék alkoholt találtak, míg egy másik (3,42 ezrelékes véralkoholszintű) embert saját traktora gázolt ha­lálra. Csaknem minden évben be­következik az is, hogy daruval végzett munka közben villamos vezetéket érint a berendezés, és halálos áramütést szenved a gépkezelő. Holott évtizedek óta létezik egy olyan jelzőberende­zés (pécsi szabadalom), mely hangjelzést ad, ha a darukar, vagy a teher vezetékhez közelít, sőt szükség esetén a gép moz­gását is leállítja. Általános gyakorlattá vált, hogy kisvállalkozások még nem, nagyvállalatok már nem fordítanak kellő gondot a mun­kavédelemre. Utóbbiak romló anyagi helyzetük folytán egyre kevesebb pénzt szánnak a mun­kavégzés biztonsági követel­ményeinek a megteremtésére, s a létszámleépítéseket gyakran épp a munkavédelmi szakembe­rek elküldésével kezdik. A ma­gántársaságoknál viszont ott kezdődnek a gondok, hogy zömmel állami vállalatok lese­lejtezett gépeit vásárolják meg, s még a külföldi érdekeltségű kft-k, vegyesvállalatok műkö­désére is az a jellemző, hogy le­futott technológiákkal és beren­dezésekkel indítják a termelést. A munkavállalók a munka- nélkülivé válás félelmében le­mondanak az alapvető munka- védelmi jogaikról is. A munka- védelmi felügyelők ezért az el­lenőrzések mellett egyre inkább tanácsadói teendőket is ma­gukra vállalnak. Előadásokat, konferenciákat szerveznek a magánszféra számára, melyek minden jószándék ellenére igen gyakran érdektelenségbe ful­ladnak. Változást remélhetőleg az új munkavédelmi törvény hoz majd, valamint a biztosítási alapú érdekeltségi viszonyok megvalósítása. Egyelőre azon­ban az a valóság, hogy 1992-ben Baranyában 300 be­rendezést kellett leállítani üzembiztonsági hiányosságok miatt, s közel 100 ezer forint bírságot fizettek ki a szabályta­lanul dolgozók. Mészáros Endre A közúti balesetekben is gyakori a szabályok durva megsértése Fotó: Läufer László Ingyenes továbbképzés Németországban A Német Szövetségi Köztár­saság továbbképzési lehetősé­get kínál a magyarországi né­met nemzetiségi vállalkozók­nak. Az ötletet a Magyarországi Német Vállalkozók Égyesülete vetette fel ezen a nyáron, s a német kormány most hagyta jóvá. Sürgősen lépni kell, mert a továbbképzésre szánt összeg ki­zárólag ebben a költségvetési évben áll rendelkezésre, a tanfo­lyamokat tehát még december végéig le kell bonyolítani. A kéthetes tanfolyamok in­gyenesek lesznek: Dortmund- ban a szerszámgépgyártók, Ulmban a rádió- tévészerelők, Hildesheimben pedig a mészá­rosok ismerkedhetnek meg a legfejlettebb technikával. A 10-10 fős kisiparos csoportok­nak a helyi kereskedelmi ka­mara elméleti oktatást, a német vállalkozók pedig gyakorlati képzést nyújtanak. Mivel a né­met kormány hosszútávú befek­tetésnek tekinti a felkínált segít­séget, főleg fiatal vállalkozók jelentkezését váiják. A korha­tár: 48 év. Amennyiben a csoportokat nem tudják német nemzetiségű szakemberekkel feltölteni, elfo­gadnak magyar jelentkezőket is, feltéve, hogy rendelkeznek olyan minimális német nyelvtu­dással, ami az idegen nyelvű oktatáshoz elengedhetetlen. Az érdeklődők pályázatukat (önéletrajz, szakmai pályafutás) a Magyarországi Német Vállal­kozók Egyesületéhez, a Ma­gyarországi Németek Szövetsé­géhez (Budapest, Nagymező u. 49.) vagy az Ipartestületek Or­szágos Szövetségéhez adhatják be november 10-ig. 60 milliárd privatizációból Jövőre csökken az állami pri­vatizációs bevétel, ám remélhe­tően jelentősen szélesedik a pri­vatizációban résztvevők köre - hangzott el az ÁVÜ-ben tartott sajtótájékoztatón. Az 1993. évi vagyonpolitikai irányelvek ter­vezetében az Állami Vagyo­nügynökségnél képződő bevéte­lek előirányzott teljes összege 47 milliárd forint. Ez lényege­sen kevesebb, mint az idei vár­ható bevétel, amely nagy való­színűséggel meg fogja haladni a 70 milliárd forintot. Októberig a bevétel több mint 60 milliárd forintot tett ki - állapította meg Szabó Tamás miniszter. Sétáló utca? A Kossuth Lajos, illetve újra Király utca „sétáló utcává” nyilváníttatott. Ez a fontos, in­dokolt rendelet kitiltotta a gép­kocsikat az utca legnagyobb ré­széből. Nyugodtan sétálok tehát a széles út közepén, gyönyörkö­döm a felújított színházban a nagyszerűen kialakított tér két szép kútjában. Hirtelen zajtala­nul kerékpár suhan el mellet­tem. Megriadva a másik oldal felé lépek önkéntelen, a vele párhuzamosan kerekező csak­nem elütött. Kiváncsi vagyok, mikor lesz az első baleset, ami­kor békés sétálgató, feltehetően rosszabb hallású időset, elüt egy itt „bringázó” sportember. Hasznosnak és egészséges­nek tartom, hogy feléled a ke­rékpározás divatja a túlzott mo­torizáció és a kényelmes autó­ban üléssel szemben. Kellemes biciklizést kívánok mindenki­nek, akár régi „Csepelt” szed elő, akár a legújabb csodajár­gányra telik. Kerekezzen, de nem itt a „sétáló utcában!”. Nem tudom, hogy mi indo­kolná, hogy éppen itt kell hirte­len áthajtaniok. A kerékpározás semmiképpen nem egyenlő a sétálással. Még kevés kerékpá­rút van. Gyakran mennek fel a járdára ez néha indokolt a nagy útvonalak mentén kellő óvatos­sággal. Fiatal koromban szerettem kerékpározni. A város környé­kén bicikliztem, a Postavölgy­ben, Malom és Pellérd felé. Ezt ajánlom mindenkinek, aki ma­gáért a sportért a kellemes, könnyű kerekezésért lelkesedik. A csodakerékpárok és használa­tuk bemutatása az ún. „sétáló utcában”, nem indokolt, és ve­szélyes. K. T. A. Költségvetési ÁBC ÁFA és jövedelemadó Közlekedéspolitikai koncepció Három év alatt 300 milliárd A nyolcvanas évek végén született adóreform lényegét - nyilván sokan emlékeznek rá - tévésorozatban magyarázta el a nézőknek egyik „bábája”, Kupa Mihály... Ázóta a gyakorlat­ban is bebizonyosodott, hogy indokolt és szükséges volt a re­form. Korábbi adórendszerünk ugyanis nem felelt meg a piac- gazdaság követelményeinek, s nem tette lehetővé a gazdasági, pénzügyi összehasonlítást a ve­lünk legélénkebb kapcsolatban álló országokkal. És ami talán még ennél is fontosabb: egyik stabilizáló pillére lehetett a költségvetési forrásoknak. Az új adórendszer és a költ­ségvetés e „kapcsolata - tette lehetővé azokat a kereskedelmi kedvezményeket is, amelyeket a nemzetközileg elfogadott mér­tékben csak akkor adtak meg a partnerek, ha világos volt szá­mukra: az adózás révén nem torzulnak úgy az áraink, hogy ezáltal piacaikon mesterséges előnyt szereznek termékeink és szolgáltatásaink. Szakmai körökben ismert, hogy az adórendszer-reform mintájának az Európai Gazda­sági Közösség egységesülő adó­rendszerét fogadtuk el. Ennek lényeges eleme a nálunk általá­nos forgalmi adónak nevezett adónem. (Tartalmát azonban hívebben fejezi ki a „hozzáa- dott-érték adó” elnevezés.) Lé­nyege, hogy a termelés minden szakaszában csak az ottani, a termék értékét gyarapító költsé­gek - az amortizáció, a bérek és bér-közterhek, továbbá a nyere­ség - után kell adót fizetni. Ex­port esetén ezt az adót az árú előállításának résztvevői visz- szakapják. A jövedelemadónak szintén Nyugatról erednek a gyökerei. Olyannyira, hogy az európai és az amerikai kontinensen lénye­gében azonos az adóztatás gya­korlata: összesítik a család jö­vedelmét, amivel persze a több dolgozót számláló család maga­sabb adókategóriába kerül, ám az eltartottak után kedvezmé­nyeket kap. Mi egy olyan válto­zatot fogadtunk el, amely nem vonja össze a több kereső jöve­delmét - nem sújtja tehát maga­sabb adókulccsal a többkeresős családokat, azaz „család-barát”. Ezt a vonását erősíti az a tény, hogy nálunk már eleve a családi pótlék szolgálta a nem kereső gyermekek eltartásához való hozzájárulást, nem pedig az adókedvezmény. Szakmai körökben visz- sza-visszatérő igény - és egy­ben közvetett kritika-, hogy ne másoljuk mechanikusan a nyu­gati adórendszereket; helye­sebb, ha valami gyökeresen újat alakítunk ki. Megfogalmazódik ez napjainkban is, noha - mint az előzőekből is kitűnik - az adóreform korántsem jelentette a nyugati minták egy az egyben történt átvételét. Születtek és születnek ugyanakkor teóriák gyökeresen új adórendszerekre, nálunk és nyugaton egyaránt vi­tatott elméletek gyakorlati al­kalmazására. Közöttük vezető helyen áll a jövedelemadó eltör­lését javasoló elgondolás. Bácskai Tamás A hazai korszerűtlen, kör­nyezetszennyező közlekedés évente közel 100 milliárd forin­tos nemzetgazdasági vesztesé­get, illetve többletköltséget okoz. Ez annak a következmé­nye, hogy az infrastruktúra fej­lesztési elmaradása jelenleg már eléri a 600-800 milliárd forin­tot. Szükségessé vált tehát a közlekedés gazdaságpolitikai helyzetének átértékelése és egy új közlekedéspolitika kialakí­tása - állapítja meg a közleke­dési tárca célkitűzéseit és fej­lesztési elképzeléseit összefog­laló tanulmány. A tervezetben a minisztérium 1995-ig megvalósítandó, rövid távú célként tűzte ki a közleke­dés működőképességének biz­tosítását. Ehhez a terület új tu­lajdonosi struktúrájának kiala­kítása szükséges, továbbá a fel­elősség és a feladatok elhatáro­lása az állam, az önkormányza­tok és a vállalkozások között. A hosszú távú cél egy gazdaságos, szociális és ökológiai szem­pontból is elfogadható és az eu­rópai rendszerhez illeszkedő közlekedési rendszer kialakí­tása és fenntartása. A célok megvalósításához az elkövetkezendő három évben több mint 304 milliárd forintra lesz szükség. Az összegből a vasúti közlekedés 66,2, a közúti 228, a belvizi hajózás 5,3 és a légi közlekedés fejlesztése 5 milliárd forintot igényel majd. A finanszírozás során az állam feladata lesz az országos és nemzetközi érdekű, az önkor­mányzatoké az önkormányzati tulajdonú infrastruktúra létesí­tése, fenntartása és fejlesztése. A vállalkozások az egyéb tulaj­donú, valamint koncesszió kere­tében a köztulajdonú infrastruk­túra fenntartásában és fejleszté­sében vállalhatnak szerepet. A közlekedés jelenleg a leve­gőszennyezés és zajártalom te­rületén egyike a legnagyobb környezetkárosító forrásoknak. A személygépkocsi-forgalom növekedését elsősorban vonzó alternatív utazási lehetőségek kínálatával és a kritikus terüle­teken gazdasági és hatósági in­tézkedésekkel is szükséges mérsékelni. E mellett a járműál­lomány megújítása, veszélyez­tető hatásának csökkentése és a katalizátoros személygépkocsik beszerzésének további ösztön­zése is szükséges - vélekednek a minisztériumi szakértők. A belföldi áruszállítási telje­sítmények 2000-re várhatóan nem vagy csak kismértékben haladják meg az 1990. évit, a tranzitszállítások teljesítménye megkétszereződhet. A vasúti árufuvarozás területén egy új szemléletű kereskedő vasút megteremtése szükséges. Ennek erdményeként a vasút áruszállí­tási teljesítménye akár 10 száza­lékkal is növekedhet. A legdi­namikusabb 1,3-1,7-szeres tel­jesítménynövekedés a közúti árufuvarozás területén várható.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents