Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1992-11-30 / 330. szám

1992. november 30., hétfő oj Dunántúl! napló 7 Mohácson a kultúra nem ellenség, hanem szolgáltatás A művelődés mozaikkockái Jó kompromisszum? Elég borzasztó, de az a hely­zet, hogy ma már a kultúrának újra védőbeszédre van szük­sége. Mintha mentséget kellene keresni a számára, bizonygatni a létjogosultságát, ami már csak azért is nehéz, mert hasznára nincs kézzelfogható, tárgyi bi­zonyíték. A művelődési intéz­mények java része alaposan is­meri ezt a problémát. Ma is könnyebb egy-egy kultúrház költségvetését megnyirbálni, közművelődési intézmények feladatairól vitát nyitni, könyv­tárat bezárni, mint elgondol­kodni egyszer azon, mi a sze­repe ma ebben az országban a kultúrának, a művelődésnek. A gyökerekhez Szerencsére van olyan hely is, ahol nem élnek az örökös aggodalom szorításában, s ahol a környezet elismeri, és ami en­nél fontosabb, felismeri az érté­ket. Mohácson a Bartók Béla művelődési központban soha nem kellett görcsösen akarni, hogy az ottaniak munkáját el­engedhetetlennek tartsa a köz­vélemény, a fenntartó, az ön- kormányzat. Hogy lehet ez?- Először is a gyökereket próbáltuk megtalálni - kezdte a központ igazgatója, Lehel György. -Az intézményünk az ötvenes évektől létezik, de itt, Mohácson a két világháború között igen élénk volt az egyesü­leti szerveződésben működő csoportok tevékenysége, volt ol­vasókör, gazdakör, könyvtár. Az egyik nagy tevékenységi irá­nyunk éppen a néphagyomá­nyon alapuló ünnepségek fel­élesztése, illetve ápolása. Nemcsak a Nepomuki Szent Jánossal kapcsolatos rendez­vénysorozatról van szó, és nem is csak a hagyományos busójá­rásról. Űj ötletekkel kapcsolód­nak a régi idők polgári mulatsá­gaihoz. Három éve volt először itt sörfesztivál, s azóta kiderült, hogy az emberek igenis szeret­nek ilyesmiben részt venni. Az idei alkalommal 2300 vendég érdeklődött, annak ellenére, hogy belépőjegyet is fizetniük kellett.- Ünnepek nélkül olyan az élet, mint egy végtelen út ven­dégfogadó nélkül - idéz az igazgató. - Ez a munka persze csak úgy megy, ha mindenki magáénak érzi - teszi hozzá. Sok szövetséges Annyi biztos, hogy ő és munkatársai nem féltik magu­kat: ha kell, székeket cipelnek, rakodnak, ha kell, a szabadnap­jukon is be tudnak ugrani. De nem ködösödik el a személyes eredmény sem. A gárda stabil, önálló, képzett, ahol ki-ki saját, személyes ügyének veszi a munkát.- Meg akarunk felelni a mef>­változott társadalmi körülmé­nyeknek, bevételeket hozó prog­ramokat akarunk szervezni, me­lyekre azonban igény, és fizető­képes kereslet van - mondja be­szélgetőpartnerem. - Mégis csak olyan vállalkozásokba kezdünk, melyek valahol a kul­túra köré csoportosulnak. Már évek óta folyik a munkanélkü­liek átképzése, ehhez pályázati pénzeket is szereztünk. Rugal­masnak kell lenni és teljesen nyitottnak. Nemrég például a kishajókhoz szükséges szak­vizsga megszerzésére indítot­tunk tanfolyamot. Bérbeadjuk a helységeinket, lehet nálunk hir­detőújságba hirdetést feladni, ez is egy módja a kapcsolattar­tásnak. Kulturális turizmus Minden együttműködésük jó, a társintézményekkel, iskolák­kal, könyvtárral, múzeummal, de az egyházakkal is. így lehet­séges, hogy a művelődési köz­pont helységein túl a templo­mok, a városháza díszterme rendelkezésre áll. Fordítva is: ők is segítenek, ha a szakmai tudásukra van szükség. Úgy látszik, hogy bár a kö­zösségi terek léte magában is remek dolog, ahhoz, hogy egy szerveződés működni tudjon, kell a szakmai segítség. Ezt ér­zik azok az egyesületek, cso­portok, melyek partnerként igénybe veszik a központ ta­pasztalatát, az ottani hozzáértők tanácsait. Mohács szerencsés helyzet­ben van, mert kellemes átmene­tet mutat a falu és a város közt. Ez nem sértés, inkább dicséret, hiszen megvannak a nyílt. szemtől szembeni kapcsolatok, az emberek az utcán beszélnek egymással, köszönnek, tudnak egymásról. Ugyanakkor az inf- rasturktura városi, ettől is jól érezheti magát az itt lakó. Bizonyos, hogy az igényeket mindez befolyásolja. Lehel György is hisz ebben. Az embe­rek fölajánlják nekik a segítsé­güket, a nagyobb ügyektől odáig, hogy ingyen házhoz vi­szik a művelődési központban főhadiszállásozó Mikulást.- Bármennyi pénzt és lehető­séget kapunk, a város érdeké­ben használjuk fel- így az igaz­gató. - Nincsenek üresjáratok, se anyagi,se szellemi vonatko­zásban. Kell is figyelni, hiszen a 10 milliós költségvetéshez 3 mil­liós a kötelező bevétel, ezt pe­dig teljesíteni illik. Anyagi ügyekben csak kis lépésekben tudnak előre haladni. Minden évben történik valami csere, felújítás, ezért van, hogy a köz­pont összes terme, tere, szobája gondosan karban van tartva. Kihasználják a pályázati lehető­ségeket is, és kapnak pénzeket. A legkisebb összegre is szükség van. Emellett ahol lehett, racio­nálisabbá vált a munka, az idő­beosztás, az anyagfelhasználás és így tovább. Nagy kihívást jelent a mozi, amit a megyei moziüzemi válla­lat adott át. Amikor átvették, félmilliós veszteséggel műkö­dött. Új gazdái nyereségre szá­mítanak,. ehhez persze kellett némi változtatás. A mozi - fel­újítva- egyébként most már színházi produkciók befogadá­sára is alkalmas. Meghirdették a színházbérieteket, az emberek kaptak utánuk. Nagy szó ma kimondani, hogy a teltházakkal rentábilissá vált ez a fajta tevé­kenység. Az emeleten kiállító- hely van, ahol gyakran kapnak bemutatkozási lehetőséget pé­csi, baranyai alkotók.- Több irányban akarunk lépni- zárta a beszélgetést Le­hel György. - A 22 százalékos munkanélküliség nagy feladatot jelent nekünk is. Munkát nem adhatunk, de azért tehetünk, hogy a teljesen megoldatlan emberi problémákon enyhít­sünk, hogy a munkanélküli lega­lább szellemileg ne épüljön le, hogy valamilyen kiegészítő te­vékenységet végezhessen, hogy valamit tanulhason. A másik terv a kulturális turizmussal függ össze. A városnak kiterjedt nemzetközi kapcsolatai vannak, és mi is igyekeztünk megtalálni a magunk összekötő szálait. Be­lekerültünk ebbe a körforgásba, és itt nagy lehetőségeket látok. Szeretnénk több konferenciát szervezni, találkozóknak helyet adni, akár nemzetközi érdeklő­désnek is megfelelve. Mindehhez, és még sok min­den máshoz Mohácson is első­sorban polgárok kellenek. Pol­gár pedig nem terem magától, csak azzá válik, ha a környezete engedi, támogatja, és elvárja tőle. A gazdasági, társadalmi környezete éppúgy lényeges, mint a kulturális háttér. Mert enélkül, végre értsük meg jól, nem megy. H. I. Gy. Tegyük időrendbe az esemé­nyeket: a kormány és a szak- szervezetek képviselői éles vitát folytatnak az Erdekegyezetető Tanács ülésén. Megérkezik a hír, hogy véglegesen eldőlt: a vasutasok sztrájkolni fognak. Az ÉT ülésének valamennyi résztvevője messzemenő komp­romisszumkészséget tanúsít,és megszületik a megállapodás. Vajon a második és harmadik esemény között volt-e ok-oko- zati összefüggés? Akárhogy is válaszoljunk, a lényeg a vég­eredmény. Jó kompromisszum született? A családi pótlék emelése, a 9000 forintos minimálbér elfo­A japán kormány kidolgozta tervét, miként segítse a volt szovjet köztársaságokat úgy, hogy azok hozzájuthassanak Kelet- és Közép-Európa áruihoz - írja a Jomiuri Simbun című napilap. Az októberben Tokió­ban tartott segélyértekezleten vállalták a támogató országok, hogy úgynevezett háromoldalú segélyakciókat indítanak be. Japán ekkor tett ajánlatot 100 millió dolláros, emberiességi Tragikus, hogy immár bizo­nyítani sem kell, mennyire za­varos lett Európa. Véres hábo­rúk, halottakat követelő rendza­varások, tömegverekedésbe torkolló tüntetések, botrányos gyűlések, pattanásig feszülő nemzetközi konfliktusok, tuda­tosan indulatkeltő irományok az újabb és újabb mérföldkövek, amelyek félremagyarázhatatla- nul jelzik: szélsőséges méreg­keverés folyik Európa-szerte. A kérdés: miért? Kik csinálják és milyen cé­lokkal? Milyen ideológiák kötik össze vagy választják el őket egymástól? Vannak-e közöttük nemzetközi összekötő szálak? Ezeken lehet, sőt kell vitat­kozni, de az sajnos nehezen vi­tatható, hogy mind több fajta feszültség fenyegeti nemzete­ken belül és nemzetek között a megértést Európában. Mi sem vagyunk kivétel. De mind ke­vésbé mutogathatnak Európá­nak erre a felére mások, ha a földrész békességét féltik. Örülnünk kellene ennek? Aligha ez az, amin itt és most örven­dezni érdemes. Milyenek is vagyunk most mi, gadása, a gyógyszerek és a ház­tartási energia „ÁFA-mentesí- tése” - hogy csak néhány meg­állapodást említsünk -, vitatha­tatlanul kedvező az egész lakos­ság számára. Csak gazdasági haszna van? Az anyagiakon túlmenő elő­nyök is származnak az egyetér­tésből. Hozzájárulhat a társa­dalmi és szociális béke megőr­zéséhez, s ezáltal a belső stabili­tás erősítéséhez. Ki győzött? Kemény csaták ugyan zajlottak, de senki nem állhatott föl győztesként, s nem kellett senkinek legyőzöttnek éreznie magát. alapon nyújtandó segítségre, amelynek „haszonélvezője lesz Magyarország, Csehszlovákia és más közép- és kelet-európai ország”. A Medimpex tokiói képviselője, Almási Miksa a konkrétumokról szólva el­mondta, hogy a japánok január­ban állítják össze a végleges terméklistát és írnak ki tender- ajánlatot, amelyen jó eséllyel indulnak majd a magyar gyógy­szerek. európaiak? Megint úgy tűnik, korántsem csak abban különbö­zünk egymástól, hogy mi az anyanyelvűnk. Mind gyakrab­ban bukkannak fel újra Eu­rópa-szerte olyanok, akik csakis nemzeti, faji, hitbéli és kulturá­lis különbségeinket tartják fon­tosnak, s azt helyezik előtérbe, ami elválaszt bennünket, euró­paiakat egymástól. Ezek a de­magógok másfajta európaiak, mint azok, akik tudják: a közös jövő érdekében elválaszthatat­lanul összeköti e földrész lakóit a közös földrajzi, gazdasági, történelmi európaiság. Az, hogy tetszik, nem tetszik, mindany- nyian itt élünk Európában. Gyógyítható-e Európa? Mintha most azon múlna, sikerül-e Ke­leten és Nyugaton egyaránt megakadályozni azok felülke- rekedését, akik azon mester­kednek, hogy nemzeteket újból nemzetekkel szembeállítsanak. A századvég legnagyobb kérdőjele, együtt élünk-e, vagy legalábbis egymás mellett itt, Európában? Vagy megint egy­más ellen? Az is veszélyben van, aki még nem érzi ezt a ve­szélyt. A színház ifjúsági klubjában jelenleg menekültek óvodája működik Fotó: Kóródi Gábor Háromoldalú segélyakció Európa gyógyítható? A fagyasztás konzerválja a pestisvirúst Amit a kárpótlásról (még) tudni kell A kór még tizedel Ha tetszik - hitelfedezet Pestis tizedeli a hazai serté­sállományt, olyan, amelyhez hasonló járvány még nem volt Magyarországon. Hogy honnan jött, honnan keletkezett? Nem tudjuk. Hogy mit tehetünk a fer­tőzés leküzdésére, illetve a ké­sőbbiekben a megelőzés érde­kében, arról dr. Varga János professzort, a budapesti Állat­orvostudományi Egyetem taná­rát kérdeztük. A professzor elmondta, hogy a betegséget terjesztheti élő ser­tés, illetve vaddisznó, az elhul­lott állatok nyers húsa - fa­gyasztva is! -, bőre, zsigerei, de még a szállítóeszközök is fer­tőznek. A betegség lappangási ideje 1—4 hét. A beteg állatokat étvágytalanság, gyengeség, im­bolygó járás jellemzi, de magas láz, bőrpír, bőrvérzés, kötőhár­tya-gyulladás, véres vizelet is előfordulhat. A betegségek pon­tos diagnosztizálása az esetek többségében laboratóriumi vizsgálatot igényel. A sertéspestis nem mindig jár tömeges pusztulással, a beteg­séget túlélt állatok azonban ví­rushordozók maradnak. Ha vemhes állatok fertőződnek, ál­talában elvetél a koca. Ha még­sem, akkor nagy a valószínű­sége, hogy a malacok hordoz­zák tovább a vírust. A betegség elleni védekezés­ként világszerte központi intéz­kedéseket alkalmaznak: leölik az állatokat, zárlatot rendelnek el és fertőtlenítenek, illetve fo­lyamatos megfigyelés alatt tart­ják az állományt. A kiterjedt járványok korlátozására eseten­ként védőoltást is alkalmaznak, de a tapasztalatok szerint a vak­cinák nem adnak teljes védel­met a betegséggel szemben. Ezek után megkérdeztük a Földművelésügyi Minisztérium Állategészségügyi és Élelmi­szerhigiéniai Főosztályának ve­zetőjét, dr. Nagy Attilát: sze­rinte is veszélytelen az emberre a sertéspestis? És mi történik az elhullott állatok húsával? A főosztályvezető elmondta, hogy a sertéspestis vírusa az emberre tulajdonképpen ve­szélytelen. Ennek ellenére a megbetegedett állatok húsa em­beri fogyasztásra alkalmatlan. A betegségben elhullott teteme­ket az állati fehérjefeldolgozó üzemben teszik ártalmatlanná. ■Ní A fertőzött telepekről alapos állatorvosi vizsgálat után, kizá­rólag egészséges, láztalan ser­téseket szállítanak a vágóhi­dakra, ahol a lappangási időben elkülönítetten kezelik őket. (domi) A jogalkotók egyik célja az volt, hogy a kárpótlási jegyek zömét a privatizáció során használják fel. Amikor ezt szorgalmazzák, nem kötik ki, hogy kik vásárolhatnak ezekkel az értékpapírokkal az állam ál­tal közvetlenül értékesítésre ke­rülő részvényekből, üzletré­szekből, vagyontárgyakból. Amig földért csak maguk a kár­pótlásra jogosultak licitálhat­nak, addig a privatizációnak ezen a csatornáján azok is fel­használhatják a kárpótlási je­gyeket, akik mondjuk vették, örökölték, vagy ajándékba kap­ták azokat. Kormányrendelet biztosítja, hogy a vállalkozó kedvű ma­gánszemélyek, gazdasági társa­ságok, szövetkezetek - ha nem rendelkeznek elegendő kész­pénzzel - igénybe vehessék a kereskedelmi bankoktól igé­nyelhető, viszonylag alacsony kamatozású, úgynevezett Eg­zisztencia hitelt. Ennek alapfel­tétele, hogy a vállalkozók a fel­venni szándékozott összeg ará­nyában rendelkezzenek némi tőkével is, vagy akár ezt helyet­tesítő kárpótlási jeggyel. Akik 5 millió forintnál kevesebb hitelt igényelnek, elegendő, ha az összeg 2 százalékát, 5-10 millió forint esetén 15 százalékát, 10 millió forint felett 25 százalékát fel tudják mutatni. Ha az E-hi- telre -jelentkezők a saját részü­ket kárpótlási jegyekben kíván­ják megváltani, akkor a törvény szellemében fedezetül az érték­papír meglétét igazoló központi letéti igazolást kell elfogadniuk a bankoknak. Nemcsak magánszemélyek, hanem kollektívák is vásárol­hatnak - privatizálhatnak - ál­lami vagyont. A Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) keretében a dolgozókból alakult szervezet is jogosult le­het hitelre, illetve tagjai igé­nyelhetik a részletfizetési ked­vezményeket. Az Egzisztencia hitelhez ha­sonlóan az MRP-hitel igénybe­vételéhez is szükség van bizo­nyos mértékű saját tőkére. 5 millió forintig egy-egy résztve­vőnek a vételár 2 százalékával kell legalább rendelkeznie. Öt­millió forint felett 100 ezer fo­rint, illetve még az ötmillió fo­rint feletti összeg 15 százaléka az a minimális saját pénz, amit a bankok elvárhatnak a hitelre je­lentkezőktől. 10 millió forint felett 850 ezer forintot és a 10 millió feletti vételár-rész 25 százalékát kérik a bankok. A sa­játerős részt az MRP szervezet tagjai kárpótlási jegyekkel is teljesíthetik. Újvári Gizella

Next

/
Thumbnails
Contents