Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-30 / 330. szám
8 aj Dunántúli napló 1992. november 30., hétfő Kiilpi 1 > « > I )lmku Eurogyerekek Vigyázó szemetek az euro- gyerekekre vessétek, mert ők hozzák az új európai forradalmat - ez az Alto hirdetési ügynökség Amszterdamban, Barcelonában, Brüsszelben, Düsseldorfban, Londonban, Milánóban és Párizsban 25 éven aluli fiatalok körében elvégzett reprezentatív felmérésének üzenete. A Londonban nyilvánosságra hozott, „Eurokids” című 24 oldalas tanulmány arra vall, hogy miközben a politikusok GATT-róI, kvótákról és Maast- richtról vitatkoznak a végtelenségig, az ifjúság oda se bagózik, hallani sem akar megosztottságról és új összeurópai kultúrát alakít ki magának. Az EK-beli fiatalok túlnyomó többségét nem érdekli a nemzeti önazonosság, egyforma ruhában járnak, ugyanazt eszik, és 66 százalékuk beszél angolul, vagy legalábbis ezt állítja. A főbb megállapítások: már nem Amerika a kulturális mintakép, hanem a Távol-Kelet és az onnan érkező fejlett technológiájú fogyasztási cikkek. A kedvenc étel a japán szusi és a spanyol tapas, a kedvenc ruhadarab már nem a Levi’s, hanem az olasz és a francia gyártmányú farmer. A fiatalok újabban nem szeretnek stadionbeli rockkoncertekre összezsúfolódni, és megvetik a yuppie státuszszimbólumokat, az elegáns ruhát, a sportkocsikat és a pénzhajhá- szást. Ezenközben a nyugat-európai lányokat mégis jobban érdekli az életpálya, mint a férj- hezmenés: a lányok Hollandiában átlagosan 25 éves korukban mennek férjhez, Görögországban pedig 23 éves korukban - a nyolcvanas években még mindkét országban 22 éves kor volt a fejbekötés ideje. A fiatalok mindinkább elfordulnak a McDonald’s-féle gyorsétkeztetéstől, az alkoholtól, a cigarettától és a kábítószertől (ha ez utóbbiak közül nem is mindegyiktől), s jobban kedvelik a vegetáriánus kosztot, az ásványvizet, a videojátékokat és a kártyából való jóslást. Az AIDS-et többnyire csak ijesztgetésnek tekintik, amitől normális embernek nem kell aggódnia. A nyolcvanas évekhez képest csökkent a türelem a homeszexualitás iránt, a pornográfia népszerűsége növekedett. A fiatalok látókörét bővíti az utazás: 40 százalékkal többet utaznak külföldre, mint a felnőttek. A maastrichti uniószerződéseket az európai egységet lelkesen üdvözlik.' November 19-én elhunyt George Bush édesanyja. Az amerikai elnök délelőtt még fölkereste a Connecticut államban lévő Greenwich városban lakó édesanyját, de hivatali kötelezettségei visszaszólították Washingtonba. Itt, a Fehér Házban, egy diplomáciai fogadáson érte édesanyja halálának híre. Dororothy Walker Bush 92 éves volt. A kép: Floridában készült 1988-ban, középen Dorothy. Rekord kábítószerfogás Londonban Sevardnadze megkeresztelkedett Eduard Sevardnadze grúz államfő a közelmúltban megkeresztelkedett. Ezt maga-a politikus közölte a tbiliszi rádiónak adott nyilatkozatában abból az alkalomból, hogy az ortodox keresztény Grúziában a hét végén állami ünnepségen emlékeztek meg az ország és népe védőszentjéről, Szent-György- ről, grúz nevén GiorgobáróL Sevardnadze elmondta, hogy a keresztségben ő is éppen ezt a nevet kapta. A néhai grúz kommunista párt első titkára, majd szovjet külügyminiszter dolgozószobájában Lenin és a mindenkori szovjet pártfőtitkár - köztük Sztálin - képe helyett most a Szűzanyát ábrázoló ikon függ a falon. Új Marshall- terv? Az Austria Bank kidolgozta annak a kelet-kö- zép-európai Marshal 1-terv- nek a részleteit, amelyet a bank vezető közgazdászai szükségesnek tartanak. Alfons Haiden bankelnök szerint a Marshall-tervet mindenekelőtt a keleti országok politikai stabilitása érdekében kellene megvalósítani. A kalkulációk szerinti összesen 180 milliárd dollár összeget - amely hat év alatt éves bontásban jutna el a kedvezményezettekhez — az Európai Közösség és az EFTA tagállamai, valamint az Egyesült Államok és Japán adná össze. Több mint kétéves izgalmas nyomozás után a brit rendőrség a napokban veszélyes kábító- szer-csempészbandát fogott el Londonban. Közben egy tonna, 160 millió font értékű kokaint is találtak. Ez az eddigi legnagyobb egyedi kábítószerfogás Nagy-Britanniában. Egyelőre öt brit és egy spanyol állampolgár van letartóztatásban. Egy szerencsétlen véletlen segített: egy autós elütött egy rendőrt, majd elhajtott. Kinyomozták a sofőrt, és úgy látták, hogy üzletmenetéhez képest - autókereskedő volt - túl nagy lábon él. Rendületlenül figyelték, míg négy hónappal ezelőtt a kitartás kezdte meghozni gyümölcsét. Az autós és társai egyszercsak megjelentek Amerikában, és egy New Orleans-i dokkban 400 000 dollárért megvettek egy kis szállítóhajót, a Fox Trot Five-ot. Utána délre, az Antillákra hajóztak, de ez csak próbaút volt. Hat héttel ezelőtt a Fox Trot Five megjelent a Temzén, a London környéki Greenwich egyik kikötőjében. A legénység naponta kijárt inni a Reményhez és a Horgonyhoz címzett kocsmába, és azt terjesztették, hogy a Perzsa-öbölbe indulnak olajfúrótornyokon dolgozni. Öt héttel ezelőtt a hajó elindult, de akkor már műholddal Himnusszal, vagy anélkül? Az egyik japán iskola tanárai tiltakozásukat fejezték ki amiatt, hogy a város polgármestere kötelezővé akarja tenni a himnusz éneklését. Aszaka város középiskolájának diákjai a napokban megtagadták a himnusz eléneklését, fel sem álltak helyükről, amikor felhangzott az „őfelsége uralkodását” dicsőítő Kimigajo az iskola megalakulásával kapcsolatos ünnepségen. A polgármester erre válaszul kijelentette: kitiltja az iskolából azokat, akik nem tisztelik kellőképpen a nemzeti zászlót és ülve maradnak, amikor felcsendülnek a himnusz hangjai. A háború óta vita folyik a himnusz körül, mivel az ellenzékiek szerint az 1945 előtti korszakot magasztalja fel. figyelték útját. Amikor a Fox Trot Five megérkezett az Antillákhoz tartozó Aruba szigetére, a kolumbiai Medellin-kábító- szermaffia egyik székhelyére, a nyomozók már dörzsölték a markukat. Huszonöt nap múlva a hajó ismét kikötött Green- wichben. A brit rendőrség megvárta, amíg kirakodják és elszállítják a kábítószert - mert az elosztóhálózatra is kíváncsiak voltak -, majd egy álarcos, géppisztolyos kommandóosztag kalandfilmbe illő külső-* ségek között megrohamozta a Fox Trot Five-ot. Ugyanakkor nem messze egy másik egység dömperrel feltörte a kábítószerraktárt és elkobozta a bűnjelet. K edden az utolsó amerikai katona is elhagyta a Fü- löp-szigeteki támaszpontokat, és ezzel 1543 óta első ízben lesz mentes a szigetcsoport külföldi katonaságtól. Abban az esztendőben szállt ugyanis partra Ruy de Villabolos spanyol felfedező Mindanao szigetén és nevezte el a szigetcsoportot az akkori spanyol trónörökösről, a későbbi II. Fülöp királyról. Kedden csaknem egy évszázados észak-amerikai katonai jelenlét ért véget a Fülöp-szige- teken, amikor levonták a csillagos-sávos lobogót az Egyesült Államok legnagyobb ázsiai haditengerészeti támaszpontjáról, a Subic Bayről. Öt másik támaszpontot, köztük a Clark repülőtámaszpontot, már tavaly átadtak a Fülöp-szi- geteki kormánynak. A manilai szenátus 1991. szeptemberben elutasította a Subic Bay támaszpont további tíz éves használatba adásáról szóló szerződés tervezetét és a kormány 1992. végét szabta meg határidőként a csaknem 25 ezer hektárnyi támaszpont kiürítésére. A Subic Bay támaszpont átadását végrehajtó mintegy 1200 amerikai katona és polgári személy kedden hajókon és repülőgépeken távozott az országból. Az Egyesült Államok 1898-ban legyőzte Spanyolországot és megszerezte magának a Fülöp-szigeteket az első fegyveres konfliktusban, amelyet a kontinensen kívül vívott. Ä Fü- löp-szigetek lett az Egyesült Államok egyetlen gyarmata. Első polgári főkormányzója az a William Howard Taft lett, akit később az Egyesült Államok elnökévé választottak. A második világháborúban az amerikai csapatok 1942-ben a corregidori és a bataani harcokban, valamint a harcokat követő „halál menetelésben” szenvedték el legsúlyosabb vereségeiket. Két évvel később sikerült kiköszörülniük a csorbát, a történelem legnagyobb tengeri ütközetében, a Leyte Öbölben, majd visszafoglalták a szigeteket a japánoktól. A második világáború után az amerikai haditengerészet a legnagyobb külföldi támaszpontját rendezte be Subic Bay-en. Amerikai tengerész- gyalogosok ezreit képezték ki ott a dzsungel hadviselésre a kikötő körüli hegységben élő neg- rito törzsbeliek. Az Egyesült Államok Fülöp-szigeteki katonai támaszpontjai a hidegháború éveiben a Távol-Kelet fölé kiterjesztett amerikai védőháló legfontosabb láncszemei voltak. Ami a Fülöp-szigetek belpolitikáját illeti, az amerikai katonai jelentlét a függetlenség 1946-ban történt elnyerése óta az egyik legvitatottabb kérdés volt. Jóllehet az ismételt felmérések azt mutatták, hogy a lakosság jelentős része egyetértett az amerikai katonai jelenléttel, egy harcos kisebbség mindvégig elszántan küzdött ellene. A Subic Bay támaszpont ugyanakkor mintegy 300 000 Fülöp-szigeteki megélhetését biztosította, akik a szomszédos Olongapón élnek. Most a manilai kormány azt tervezi, hogy külföldi cégek bevonásával fejlett kereskedelmi övezetté építi ki a térséget. Egyelőre azonban nagyobb külföldi cég még nem jelentkezett. A z amerikai katonai jelenlét fontosabb dátumai még a következők: —1898. május'1.: a George Dewey altengemagy vezette amerikai flotta elsüllyeszti a spanyol flottát a Manilai öbölben. Spanyolország átengedi a szigeteket az Egyesült Államoknak és ezzel véget ér a spanyol-amerikai háború.- 1941. december 22.: Japán csapatok nagy erőkkel partra- szállnak a szigeteken. A Douglas MacArthur tábornok vezette Fülöp-szigeteki és amerikai csapatok visszavonulnak a Bataan félszigetre és Corregidor szigetére. 1942. május 6-án az amerikaiak megadják magukat Corregidoron.- 1944. október 20-án amerikai csapatok szállnak partra Leyte szigetén. 1945. februárban elfoglalják Manilát.- 1947. _ március 17-én az Egyesült Államok és a függetlenné vált Fülöp-szigetek katonai szerződést ír alá, amely 99 évre átengedi mintegy 20 katonai berendezés használatát az amerikaiaknak.- 1966. szeptember 16-án kölcsönös megállapodással 99-ről 25 évre szállítják le a bérbeadás időtartamát.- 1991. június 12.: A Pinab- uto vulkán kitörése súlyos károkat okoz a Clark és a Subic Bay támaszpontokon. Az amerikaiak kiürítik a Clark támaszpontot, de 200 millió dolláros segélynyújtás fejében újabb tíz éves időszakra hosszabbítást kapnak Subic Bayt illetően. (AP, Reuter) Kaukázusi dominók? Oroszország a jelek szerint nem tud egykönnyen szabadulni a birodalmi múlt örökségétől és a régi beidegződésektől, amelyek most csaknem háborúba sodorták Moszkvát a kaukázusi népek egyik leghar- cosabbikával, a Dzsohar Duda- jev vezette csecsenekkel. Az ingusfoldi konfliktus az Oroszországhoz tartozó déli autonóm területek függetlenedését vetítheti előre. Az 1,3 millió lakosú Csecsenföld, az első „kaukázusi dominó” után következhetnek a kisebbek: Ingusföld és Észak-Oszétia, esetleg Kabard- és Balkardföld. Nt A konfliktus hátterében a kaukázus északi lejtőit lakó szunnita muzulmán ingusok és a zömmel ortodox keresztény oszétok között, a sztálini múlt öröksége nyomán felparázsló területi vita áll, amelynek akaratlanul is részesévé vált Oroszország. % A történet dióhéjban: A múlt században az orosz birodalom által leigázott kaukázusi népcsoportok, köztük a csecsének és az ingusok 1919-ben autonómiát kaptak, amelyet aztán Sztálin 1934-ben egy tollvonással eltörölt és létrehozta a Csecsen-Ingus Autonóm Köztársaságot, amelyről egészen 1990-ig szinte nem is tudott a világ. A Szovjetunió széthullásával viszont a nemzeti öntudatra ébredő ingusok, majd a csecsének (több más népcsoporttal együtt) egyre hangosabban kezdték követelni az 1919-es autonómia helyreállítását illetve történelmi sérelmeik orvoslását. Az ingusok a krími tatárokhoz, vagy a meszheti- törökökhöz hasonlóan a sztálini bizalmatlanság áldozatai. A „népek atyja” 1944-ben a náci megszállókkal való együttműködés vádjával Szibériába és Kazahsztánba telepítette ki az ingusokat, ahonnan csak a meghurcolt népek 1957-es rehabilitállása után térhettek vissza. Időközben azonban régi lakóhelyük egy része az ugyancsak Sztálin által az Oroszországi Föderáció keretein belül létrehozott Eszak-Oszétiához került. (Dél-Oszétiát Grúziához csatolta Sztálin.) Né A történet lényeges eleme még, hogy a Csecsen Köztársaság tavalyi, az orosz gán- csoskodás ellenére bekövetkező függetlenné válása után az ingusok egyáltalán nem siettek a saját függetlenségük kikiáltásával. Erre jó. okuk volt, ugyanis azt remélték, hogy Oroszország részeként érvényesíteni tudják területi követeléseiket a szomszédos Eszak-Oszétiával szemben, ahol a mintegy százezres ingusok egy része élt. Jogi alapként egy tavalyi oroszországi törvényre hivatkoztak, amely szerint rehabilitálni kell a sztálini időkben elnyomott népeket és vissza kell adni a szovjethatalom éveiben elkobzott területeiket. ■Ne Időközben azonban a helyzet elmérgesedett, utóbb az ingusok fegyverrel próbáltak meg érvényt szerezni területi követeléseiknek. A híradások szerint brutális kegyetlenséggel támadtak az őszét falvakra, sőt már eljutottak Vlagyikav- kazig. Miután a helyzet ellenőrzése nyilvánvalóan kicsúszott a helyi vezetés kezéből, Jelcin a helyszínre küldte Ge- orgij Hizsa megbízott miniszterelnök-helyettest, de ő is kudarcot vallott. Ekkor jött a többi, birodalmi beidegzettsé- geket idéző moszkvai lépés. Jelcin előbb rendkívüli állapotot vezetett be, ejtőernyősöket, majd különleges belügyi egységeket, sőt harckocsizó alakulatokat vezényelt a térségbe az oszétok és az ingusok szétválasztására. A csapatok azonban ugyancsak ingoványos területre tévedtek. Nincsen ugyanis formális határ a függetlenné vált Csecsenföld illetve az Oroszországhoz tartozó Ingusföld között, s így az orosz egységek olyan területeket is megszálltak, amelyeket a harcias csecsének sajátjuknak tekintenek. Csecsenföld erős .embere, Dzsohar Dudajev hadüzenetével Moszkvának szembesülnie kellett azzal, hogy belesodródik esetleg egy elhúzódó, partizánháborúra emlékeztető konfliktusba. Jelcin Dudajev mellett szembe került volna az úgynevezett Kaukázusi Népek Konföderációjával is. Ez legkevesebb 16 nép elleni háborút jelentett volna. Ezt elkerülendő az időközben a helyzet komolysága miatt a helyszínre érkezett Gajdar orosz kormányfő visszakozott és kivonta az orosz csapatokat. A majdnem-háború tanulsága, hogy Moszkva az erő alkalmazásával aligha tarthatja meg a kaukázusi végeket. Áz észak-oszétiai területek visszaszerzése reményében a függetlenség helyett Oroszországot választó ingusok felismerték, hogy a számtalan gonddal küszködő Oroszországi Föderáció nem képes megoldani problémáikat, a sztálini rendszer örökségét, s Moszkva a konfliktusokra birodalmi módszerekkel reagál. Mindez arra késztetheti az érintett népeket, hogy a függetlenség útjára lépjenek. Tavaly Csecsenföld a hangos orosz fenyegetőzés ellenére viszonylag békésen vívta ki a függetlenségét. . Kérdés, így lesz-e ezután is. Pontosabban fogalmazva hagyja-e dőlni Moszkva a kaukázusi dominókat? Kóti Lóránt Amerikai kivonulás
