Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1992-11-25 / 325. szám

1992. november 25., szerda aj Dunántúli napló 7 Ahol 100 forintba kerül egy kiló kenyér Pécs mostohagyereke István-aknáról ma legszívesebben mindenki elmenekülne Az Árpád tetői elágazásnál még jelzi a tábla, hogy le kell térni az útról István-akna felé, azonban ezt követően semmi­féle jelzés nem tájékoztatja az érkezőt, hogy hol is van. Az út bal oldalán először az új, III.-as akna óriási vasbeton tömbje tornyosul a táj fölé, amelyen a betont még be sem feketítette a por, korom. Néhány jobb sorsa érdemes tábla hirdeti az út szé­lén, hogy milyen kft.-nek van itt a telephelye, az udvaron magá­nyos, ütött-kopott autók parkol­nak. Néhány száz méter után a régi bánya elhagyott épületei tűnnek fel, majd a kifakult sárga, betört ablakú bánya­mentő állomás következik. Mel­lette a bezárt kultúrház, repede­zett falú családi házak sora. Veszettül kergetik a gondola­tok egymást az ember fejében az elmúlásnak ezt a formáját látva. Mindenhol hatalmas építmények, épületek, gépek, szállítószalagok és síri csend. Mindent könyörtelenül beborít a rozsda, elpusztítja a valami­kori értékeket, az egész épüle­tegyüttes egy hatalmas barna foltnak tűnik messziről. A bá­nyához vezető alsó úton nyitva áll a sorompó, a portásfülke nyi­tott ajtaján kis, kézzel írott tábla: „Ellenőrző úton vagyok”. Csak a megerősödő szél fütyü­lése hallatszik, ahogy átvágtat a kitört ablakokon. A kóbor ku­tyák megbámulnak, talán enni­valót várnak. Az egyik az út- széli tócsából lefetyeli a vizet, a másik kettő egy lerágott cson­ton marakodik. Ők sem találják itt a helyüket, hát még az embe­rek ... A helyiek két „nagyvárosra” osztották az alig 50 épületből álló települést, az alsó családi házak alkotják Dallast, a felső pedig, ahol a szükséglakások vannak, Chicago.- A hatvanas években csalá­dias légkör uralkodott az egész településen - mondja P. I.-né, aki kéri, hogy a nevét ne írjam meg. Akkoriban kiváltságnak számított, ha valaki itt kapott lakást, ezért aztán leginkább bányamérnökök, művezetők, műszakvezetők éltek és dolgoz­tak itt családostól. A boltos jó ellátásról gondoskodott, még zöldséges és hentes is volt itt. Öröm volt élni ebben a „csa­ládban”, mert mindenki törő­dött a másikkal, bármit kint le­hetett hagyni az udvaron semmi nem tűnt el. A műszakváltás idején negyed óránként járt a busz, volt külön iskolás járat, nem számított ha valaki lekéste az egyik járatot, biztos lehetett benne, hogy nemsokára jön a következő. A kultúrházban rendszeresen szerveztek külön­böző versenyeket, neves művé­szek fellépésével előadó esteket tartottak, több száz könyv közül válogathattak a könyvtárban az olvasni vágyók. Egyszóval mindenki jól érezte magát itt.- Ezzel szemben ma áldatlan állapotok uralkodnak. Három héttel ezelőtt végleg bezárt az egyetlen bolt, nincs kultúrház, nincs orvos a közelben, a hosz- szas könyörgés után néhány hónapja felszerelt nyilvános te­lefon többször használhatatlan, mint jó. Szinte többször jár a mentő erre, mint a busz, mert a szükséglakásban élők gyakran összebalhéznak. Ma már sem­mit sem lehet kint hagyni az udvaron, sőt a bezárt kamrában sincs minden biztonságban. Ha valakit orvoshoz kell vinni, vagy elviszik akiknek van au­tója, vagy be kell buszozni az orvosért, mert a bánya portájá­ról nem engednek telefonálni. Majdnem 100 forintba kerül egy kiló kenyér, amíg az ember beutazik érte Pécsre. A legkö­zelebbi boltba majdnem mesz- szebbre kell mennünk, mint a tanyákon. Az épületek bánya­károsak, nem érdemes felújítani őket, mert néhány év múlva is­mét megrepedeznek. Többször jártam Pécsen az önkormány­zatnál, hogy szeretném elcse­rélni az itteni lakásomat, azt vágták a fejemhez; csak nem képzelem, hogy egy itteni düle- dező lakásért cserébe kapok egy jobbat. Ha találok valakit, aki ide költözik, akkor kapha­tok másikat. Innen elmenekül mindenki. A volt legénylakásokkal - ma szükséglakás - szemben egy játszótér romjai láthatók. A mászóka vaslétráira a gaz ka­paszkodott fel, a hintának már csak a tartó rúdja van meg. Gondtalanul szórakozik itt az enyészet. Az egyik épület előtt postás autó áll, körülötte kisebb csődület alakult ki.-Nagy nap ez a mai! Meg­érkezett a várva várt munka- nélküli segély. Most újra lesz miből vásárolnunk, jut ételre is, italra is. Ameddig futja. Aztán ismét várjuk a postást. A néhány ezres hamar eltű­nik a zsebekben, megoldódik az átvételi elismervény aláírásá­nak problémája, lassan elfogy­nak a sorban állók, eltűnnek az ablak mögött kíváncsiskodó szempárok. Sz. István *a buszmegállóban vár a járatra. Keserűen szívja cigarettáját.- Pécsről csak cigányokat te­lepítenek ide a szükséglaká­sokba, a régiek közül alig élnek itt néhányan. A busz is csak 1-2 óránként jár, hétköznap este 11-kor, hétvégén 9-kor jön az utolsó. Nem egyszer gyalogol­tam már Szabolcsfaluba az er­dőn át akár orvosért, akár bevá­sárolni. Szórakozásra nem is gondolok, de nem is lehet el­menni, ha csak nem taxival jön haza az ember, vagy nem tud bent aludni a városban.- Bérlakásban lakunk itt, fe­leségem GYED-en van, én pe­dig munkanélküli vagyok. Ha kifizetjük a lakbért és a rezsit, nem sok marad élelemre, ru­házkodásra. A három gyereket valamiből el kell látni, ezért az­tán makkozni, gombászni já­rok. De az utóbbi időben eze­kért is egyre kevesebbet fizet­nek. Meg aztán a lakást is rendbe kellene tenni, mert a fürdőszoba falán szinte ki tu­dom dugni a kezem, akkora re­pedés van rajta, a PIK szakem­bere pedig beírja a jegyző­könyvbe, hogy néhány millimé­teres repedések. Nem lehet ölbe tett kézzel várni, hogy ránk dől­jön a fal. A polgármesteri hiva­talban jövőre ígértek lakást, egyelőre bizakodom benne, hogy megkapjuk és elköltözhe­tünk innen. Mosolygós fiatalember szólít meg utcán, hogy ne csak a le­pusztult kultúrházat fotózzam le, hanem a bányakáros épüle­teket is. Minden házon ki- sebb-nagyobb repedések, málik a vakolat, a falakból kilógnak a villanydrótok. A pécsi önkor­mányzat nem törődik az itteni helyzettel, a PIK sem és a bá­nya sem.-A gyerekek minden abla­kot bedobálnak kővel, múltkor még a hűtőtornyot is felgyújtot­ták. Nincs már itt semminek sem jövője, itt csak a múlt ural­kodik és tornyosul szellemként a házak fölé. Még a gépeket is itt hagyták, mert többe került volna az elszállításuk, mint ha veszni hagyják. Néhány év múlva, amikor már összeomlot­tak az épületek, néhány kőrakás fogja jelezni, hogy itt valaha volt valami.. . Hajdú Zsolt Az egykori értékeket szép lassan birtokba veszi az enyészet Változások a közüti közlekedés szabályaiban (2.) A belső sávban is! 4. „Egyéb veszély” jelzőtábla alatt elhelyezett kiegészítő tábla jelzi, hogy az úttesten hosszanti vályúk alakultak ki. A megnövekedett forgalom­ból adódóan egyes forgalma­sabb aszfaltburkolatú útszaka­szon az út hossztengelyével párhuzamosan nyomvályúk alakultak ki a keréknyomok ki­mélyülése miatt. Nehezen ész­lelhetők, és esetenként veszélyt jelentenek a gépjárművezetők részére egyes manőverek, mint pl. irányváltoztatás végrehajtá­sában, a kívánt menetiránytól való eltérés miatt. Ilyen úton célszerű a sebességet csökken­teni - felkészülni az esetleges kormányzással történő korrek­cióra, a pályaelhagyás miatt. 5. „Lakott területen lévő, párhuzamos közlekedésre al­kalmas olyan úttesten, amelyen a forgalmi sávok útburkolati je­lekkel meg vannak jelölve, a belső forgalmi sávban (sávok­ban) folyamatosan is szabad ha­ladni feltéve, hogy ezzel a jármű a mögötte gyorsabban ha­ladó járművek közlekedését nem akadályozza. Az ilyen mó­don haladó jármű mellett foko­zott figyelemmel jobbról el sza­bad haladni (kivéve a kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt másik jármű mellett), a forgalmi sávo­kat azonban - a gyorsabb előre­haladás érdekében - kis távol­ságokon belül ismételten változ­tatni tilos.” A személygépkocsik, a mo­torkerékpárok, az autóbuszok, a tehergépkocsik, a pótkocsit vontató tehergépkocsik lakott területen belüli 50 km/ó meg­engedett legnagyobb sebessége a forgalom áramlását, a közutak jobb kihasználását teszi lehe­tővé, hogy a belső forgalmi sávban is közlekedhetnek. Ter­mészetesen közlekedhetnek azok a járművek is a belső sáv­ban, amelyeknek a megengedett legnagyobb sebessége lakott te­rületen belül 40 km/ó, vagy en­nél alacsonyabb - akkor, ha nem akadályozzák a mögöttes járművek forgalmát. 6. Az olyan gépkocsival, amelynek hátsó üléseit bizton­sági övvel szerelték fel - lakott területen kívül csak abban az esetben szabad közlekedni, ha a hátsó üléseken tartózkodó sze­mélyek a biztonsági övét becsa­tolták. A taxi üzemben közle­kedő gépkocsi vezetője és a hátsó ülésen tartózkodó utas nem köteles a biztonsági övét becsatolni. A jelenlegi gépjármű-állo­mány jelentős részénél a hátsó ülésekhez gyárilag biztonsági öveket szereltek be. A hátsó biztonsági övék kötelező becsa­tolása a passzív biztonságot fo­kozza. KTI-felmérés szerint a halálos sérülést szenvedett sze­mélyek kb. fele a hátsó ülésen utazott. A hátsó ülések relatív veszélyessége kb. 100%-kal nagyobb, mint az első üléseken biztonsági övét használó szemé­lyeké. Frontális ütközéskor a lassulás miatt az előre lendülő utas az üléstámlához csapódik - esetleg az üléstámlát lenyomja - vagy felette átrepül, és teljes lendülettel a jármű műszerfalá­hoz, szélvédőjéhez csapódik, vagy azon keresztül kirepül. Sokszor előfordult, hogy a hátsó utas a tetőhöz - a szél­védő keret felső részéhez - csa­pódott, ami fejsérülést, gerin­csérülést és emiatt halált oko­zott. Baranya megyében több ilyen baleset történt az elmúlt időszakban. Az új szabályok 1993. március 1-jén lépnek ha­tályba. Litványi Tibor a Baranya megyei ATI igazgatója Visszafogják az olajtermelést? A Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) a héten ül össze, hogy kialakítsa a szerve­zet ár- és kitermelési politikáját, amelyet azonban beárnyékol a Szaúd-Arábia és Irán közötti el­lentét. A 13 tagállam (vagy 12, ha Ecuador valóban kilép a szervezetből) olajminiszterei­nek a nyersanyagárak jövő évi esésével kell számolnia; erre az okot a világgazdaság lanyha volta adja. Már a jelenlegi árak is azt tükrözik, hogy olcsóbbo­dik az olajár. Megfigyelők arra számítanak, hogy a szervezet értekezletén a tagok a termelés visszafogásáról döntenek. Segített a lakosság, de főleg a technika A szatír Halála Sinkovits-est Kárpátalján Csodálatos estét ajándéko­zott a beregszásziaknak a mi­nap Sinkovits Imre Kos- suth-díjas kiváló művész, aki fiával, Sinkovits Vitai And­rással együtt három órán át tartotta a szép magyar szó bűvöletében a járási művelő­dési ház nagytermét megtöltő lelkes közönséget. Nem olcsó sikerre töreked­tek a vendégek, hanem elmé­lyült gondolkodásra, meditá- lásra késztették hallgatósá­gukat, ízelítőt adtak nekik a magyar dramaturgia legszebb gyöngyszemeiből. Sinkovits Imre, aki tagja a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Alapítvány kuratóriumának, jótékonysági célú műsorokat ad Kárpátalján. A turné teljes bevételét a beregszászi ma­gyar színház létrehozásának előmozdítására ajánlotta fel. Baján ez év október 18-án kezdődött az a mély felháboro­dást kiváltó bűncselekmény-so­rozat, amelynek végére egy 9 milliméteres pisztolygolyó tett pontot. Azon a vasárnapon a kisváros csendesen élte a maga életét. Fiatal párok sétáltak a Sugovica partján, rándultak át a romanti­kus Pandúr-szigetre. Nem is sej­tették, hogy a Duna partján két 13 éves fiú az életéért küzd. Toldi József, a börtönt há­romszor is megjárt, fiúgyerme­keket megrontó szatír váratlanul csapott le rájuk egy elhagyott helyen. Az egyik fiú nyakára drótot hurkolt, a másikat pedig erőszakkal fajtalankodásra akarta kényszeríteni. A vékony drót mélyen bevágódott a gye­rek nyakába, fuldoklott. A má­sik is halálra rémült. Az volt a szerencse, hogy Toldi valamitől - talán köze­ledő lépteket vélt hallani - meg­ijedhetett. Lazított a szorításon, s a rémült gyerekek el tudtak tőle szabadulni. A feljelentésre néhány órán belül sor került. Elfogatóparan­csot adtak ki Baján ismeretlen tettes ellen. Toldi igyekezett minél mesz- szebbre kerülni Bajától, lega­lábbis egy időre. Veszprémbe ment, életében nem először és nem készületlenül. Volt nála kés, vasrúd és egy állólámpa zsinórja. Nemcsak ferde vágyait akarta kiélni, hanem pénzre is szüksége volt. A lakótelepen csapott le, is­mét két fiúgyerekre. Az egyik 12, a másik 13 éves volt. (Rej­tély, hogy miért mindig két gye­rekre volt szüksége.) Először a 12 évesre támadt a lakótelepi lakás ajtajában. Az állólámpa zsinórjából hurkot vetett a nya­kára, s pénzt követelt. Látta, hogy ott van egy idősebb, 13 éves gyerek is. A lakástulajdo­nos gyereke odaadott neki 1500 forintot. Toldi zsebre tette a pénzt, és lesújtott a vasrúddal a fiú nyakára. A 13 éves barát a kisebbik védelmére akart kelni vagy csak Toldi értett félre egy mozdulatot? Örök titok marad már. Tény, hogy villant a kés, és a nagyobbik fiú a hasához kapva zuhant el. (Három szúrást kapott, az életveszélyből bravúros operá­cióval mentették meg. A lakás- tulajdonos fiának eltört a nyak- csigolyája. Egy hajszál válasz­totta el őt is a haláltól.) A szom­szédasszony hallva a dulako­dást, kiabálást, kinézett. Meg­látta Toldit, de az is őt. A gyil­kos hurok már a szomszédasz- szonyt is fenyegette, de ő kia­bálni kezdett. Toldi, aki csak a gyerekekkel mert erős lenni, menekülésre fogta a dolgot. Mindeddig a történet minden borzalma ellenére sajnos szab­ványos. De ami ezután követ­kezett, az Magyarországon még fél éve is elképzelhetetlen lett volna. A nyomozás hagyományosan kezdődött. Szinte azonnal egyeztették a Baján és a Vesz­prémben történteket. Közös el­követőre utalt az eszköz, a módszer. A tettes arcvonásai egyre határozottabbak lettek. Döntő fordulatot hozott az a fel­ismerés, hogy sok veszprémi ember láthatta őt: ez év augusz­tus 20-án szerepelt a veszprémi körzeti TV-stúdió adásában, mint a keleti harcművészet mes­ter. A televízióból sugárzott elektronikus jelek jó része az adás pillanatát követően örökre eltűnik. Ezt a műsort vajon rög- zítették-e? Rögzítették, s ezzel Toldi sorsa megpecsételődött. Veszprémben a rendőrök pár napja avatták hivatalosan a több dunántúli megyét is kiszolgáló korszerű bűnügyi-technikai bá­zist. Ez egy országosan kiépülő decentralizált rendszer része, ahol sok olyan csúcstechnikai értékű berendezés is van, ami­lyen eddig kizárólag csak a fő­városban volt. A videoszalag is ide került. A videoprinter az adás mozgó képéből használható portrét produkált, amely - hála az elektronikának - gyorsan Ba­jára került. Megtörtént az azonosítás: a képhez nevet találtak, a névhez címet. Segített a lakosság, s a szörnyeteg nyomára vezetett november 2-án. Amikor Toldi rájött, hogy vége a játéknak, ismét egy 12 éves fiút rántott magához túszként egy bajai, Rigó utcai lakásban. Kést szorí­tott a gyerek torkának. Amikor Szabó Zoltán nyomozó meg­adásra szólította fel, a szatír késsel ugrott a nyomozónak. Valósággal belevetődött a lö­vésbe. Az utolsó kis áldozat meg­szabadult. Toldi fejllövéssel még élt néhány órát. A vizsgálat megállapította, hogy a nyomozó fegyverhasználata jogszerű volt. Némethy Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents