Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-21 / 321. szám
1992. november 21., szombat üj Dunántúli napló 11 Dr. Czeizel Endre új könyvéről Családfa: a lehetséges múlt, a valószínű jövő Magyarul magyarán „őrizzük ellen beszédünket?” Dr. Czeizel Endre azt írja most megjelent könyvében - Családfa a címe - hogy a származás és a családi múlt is hozzátartozik a sors teljességének megértéséhez és ebben sokat segíthet, ha az ember ismeri a családfáját. Erről beszélgettünk a neves genetikussal, akit előadásai, könyvei alapján országszerte ismernek.- Ön azt írja, hogy a családfa felvételére és elemzésére korábban csak a szakemberek vállalkoztak, ma pedig már szinte mindenki megteheti, akinek kedve van hozzá. Eszerint a múltunk egyaránt kíváncsiságra' ösztönző olvasmány és a jövőre nézve tanulságokat hordozó biológiai örökség?- Pontosan így van. És ez azért különös, mert 50-100 évvel ezelőtt már tudták ezt. Egy idős háziorvos feljegyzéseiben olvastam, hogy az emberek kétharmada abban a betegségben hal meg, amiben valamelyik szülője. Nekem, mint genetikusnak ez azért volt nagyon sokat jelentő, mert a munkám során hasonló tapasztalatokat szereztem. S minthogy mindenkit nem lehet megvédeni a külső ártalmakkal szemben, jó lenne, ha a családfa adatai alapján - tehát az ősök ismeretében - azonosítani tudnánk a család jellemzőit. Az én családomra például a rák a jellemző, énrám is inkább ez leselkedik, mint például az infarktus.- Félő, hogy baljós diagnózisokat állíthat fel ilymódon a laikus. Petőfi tehetségmodellje- A tanácsadás a genetikusra, az orvosra tartozik, aki a családfa alapján teheti ezt. Én, ebben a könyvben azt szerettem volna bemutatni, hogy a családon belüli tehetség - mert valamiféle tehetség mindnyájunkban van - milyen típusok szerint változik. Azt gondolom ugyanis, hogy az emberi lét két legfőbb értéke az egészség és a tehetség. A genetikának mindkettőhöz köze van. A könyvemben tehát azt igyekeztem megrajzolni családfaelemzések alapján, hogy milyen tehetség- modellek léteznek. Két modellt különítek el. Az egyik a pira- mis-modell, amikor fokozatosan emelkedik a család és jut el a csúcsra. J. S. Bach a példa rá. A másik a gejzír-modell, Petőfi Sándor, Shakespeare tartozik ide. Ez a típus kiemelkedik, aztán el is tűnik. Ezek azért fontosak, mert a családfaelemekből' általános következtetéseket is levonhatunk.- Ezek alapján kérdezem: voltaképpen kinek szánja a könyvét? Azoknak, akik az öröklődés vonulatán közelebb kívánnak jutni a genetikához, vagy abban akar segíteni, hogy aki föl szeretné lebbenteni családi múltjának fátylát, ezt megtehesse?-Inkább az utóbbit tartom lényegesnek. Tudja, amikor a skandináv országokban jártam, érdekes dolgot figyeltem meg. A hálószobában, számos helyen, a falon volt a családfa. Angliában is hasonlót tapasztaltam. Tehát ott, ahol az életből kimaradt a fajüldözés, míg Kö- zép-Európában a fasizmus, még korábban az úrhatnámság népszerűtlenné tette. Hivatkozhatok más kultúrákra is, ahol nem szorult ki ilyen vagy olyan ok miatt az őskeresés. Mert válóban fontos tudni, hogy ki Volt a négy nagyszülő, kik voltak a dédszülők, az ükszülők. És nem azért, hogy fennhéjázva elmondhassam, hány generációig tudom visszavezetni az őseimet. Ennek ugyanis itt, a közép-európai olvasztókemencében, a történelem viharai után nincs kérkedésre okot adó szerepe.- Elgondolkodtató az a megállapítása, miszerint 40 generációig visszautalva - tehát mintegy ezer esztendőre - a ma élő emberek őseinek jelentős része azonos. Zavarbaejtő lehet ez azoknak, akik a másságot, a különbözést hangoztatják. Ez pedig kimutatja, hogy egy család vagyunk, idézem: „az emberiség általános rokonságát. ” Nincs színmagyar család- Ezek nagy kérdések, engem mélyen foglalkoztatnak. Ha fölveszünk egy családfát, mondjuk Németh László íróét, akkor kiderül, hogy problémák vannak az úgynevezett színmaDr. Czeizel Endre gyár családdal. Tehát amikor őseinket kutatjuk, ha tetszik, ha nem, tudomásul kell vennünk: az lehetetlen, hogy minden ősünk magyar lett volna. A Kárpát-medencében, a történelem viharai nyomán nem lehet. A másik következtetés: az ős-örökség kiszámolásával előbb-utóbb találunk olyan elődöt, aki két családnak is közös őse. És ez nem vérrokonság, hanem azt jelenti, hogy egy adott területen hosszú időn át élő népességben így alakult a sors.- Az ősökre, a tehetségre vonatkozó megállapításából szántómra az a következtetés is levonható, hogy bár szülőként valamennyien az utódok sikereire törekszünk, ez nem csupán elhatározás kérdése: Például egyik modellben a biológiai öröklődés, a családi példa és a nevelés hármas szerepét mutatja ki. Melyiké az elsőbbség?- Én azt gondolom, hogy ha ismerjük őseinket, a betegségeiket, a tehetségüket, akkor ez segíthet a gyerekek sorsának harmonikus irányításában. Genetikusként is azt tartom, hogy a nevelés a legfontosabb, hiszen a genetikai adottságok érvényesítése a neveléstől, a társadalmi feltételektől függ. Nyilván nem lehetnek olyan zseniális pedagógusaink, akik bárkiből József Attilát vagy Ba- chot kreálhatnának. A veleszületett adottság meghatározó s ezzel kapcsolatban az a gondom, hogy sok esetben nem sikerül a felszínre hozni. És ez a társadalom nagy kára, mert nekünk nincsenek hatalmas természeti kincseink, itt az ember tehetsége a legfontosabb. Nem jól sáfárkodunk vele, nem értjük azokat a biológiai és társadalmi jelenségeket, amelyekből kiindulva eljutnánk oda, hogy miképpen kellene ezt az aranybányát kiaknázni. Az első lépés az adottságok felismerése lenne. Ha sikerülne a tehetséget megsejteni, a pályaválasztás során a megfelelő ember a megfelelő helyre kerülhetne.- Ön különböző modelleket határoz meg könyvében. Az imént mondottakkal kapcsolatban kérdezem: ' van-e ne- velő-modell? Tehát olyan személyiség, aki a tehetség felfedezésénél, kibontakoztatásánál adott esetben fontosabb lehet, mint a szülő. Hol születnek tehetségek?- Számunkra is meglepő eredményeket hozott egy korábbi vizsgálat. A történelmi Magyarország térképére gondolva ismerjük a lakosságszámot, nagyjából tudjuk a tehetségek arányát. Kitűnt, hogy egyes területeken, például a Felvidéken szembetűnően magas volt a tehetségek aránya, az Alföldön meg szinte semmi. Mi lehet a magyarázat? Az, hogy a törökdúlás 150 éve alatt elpusztult az iskolarendszer, ezzel szemben a Felvidéken kialakult jómódú polgárság létrehozhatta a jó iskolarendszerét. Biztos vagyok benne, hogy az Alföldön sem született kevesebb tehetség, de nem volt mód annak megmutatkozására. És ebből az is következik, hogy nagyon meg kellene becsülnünk a jó pedagógusokat, hiszen a gyermekeink, az unokáink sorsa függ tőlük. Nem vitás, a szülőnek is nevelni kell, de a kultúra átadásában a pedagógus a meghatározó; az iskolától függ, hogy mit hoznak ki a gyerek tehetségéből.- A kreatológia - Ön ír róla - tehetségekkel foglalkozó tudomány. Van tehát külön tudományág, de nincs intézményrendszer?- Most már létezik a Magyar Tehetséggondozó Társaság - véletlenül én vagyok az elnöke - és vannak már nagyon jó iskolák is, de több kellene. Szomorú vagyok amiatt, hogy nincs rá pénz. Ez mindenképpen nagyobb figyelmet érdemelne. Mert amennyire elismerésre méltó az értelmi fogyatékosok intézményhálózata - speciális pedagógusok dolgoznak velük, sok pénzt költünk rájuk -, ugyanakkor paradox helyzet, hogy a másik végletre alig áldozunk. A kivételes adottságúnknak nincsenek megfelelő pedagógusokkal dolgozó intézményei.-Az Ön orvosi, genetikusi gyakorlatában ma mit tart az utódlással kapcsolatos legfontosabb problémának?- A meddőséget kellene első helyen említenem, bár nem tartozik a praxisomhoz, hiszen mi családtervezéssel foglalkozunk. Az esetek alapján három kategória különíthető el. Mintegy 80 százalékra tehető, ahol szerencsére mégis születik gyerek, 10 százaléknál genetikai gondok vannak - ez a családfa alapján kiderül - és további 10 százalék, ahol nem jön össze az utód. Engem lelkileg is ők érintenek legjobban, a kétségbeesésükkel. Van aki két éve, van aki tíz éve szeretne gyereket. A gyermektelenségnél nagyobb szomorúságot nehéz elképzelni. A kérdésnél maradva, genetikai problémaként az értelmi fogyatékosságra kell utalnom. Az iskoláskorú gyerekek között ez 3 százalékot tesz ki. Minden héten találkozom olyan családokkal, akik eZzel a panasszal keresnek fel. Tudom, hogy nagy erőfeszítéseket tesznek ezek a szülők a gyermek neveléséért s ez nincs arányban az eredménnyel. Király Ernő Az egyszeri diák a tanárnak arra a kérdésére, hogy mjt lehet csinálni, ha nem értünk egyet a bíróságnak ügyes-bajos dolgainkban hozott döntésével, így felelt: Fel lehet lebbezni. Kétségtelen, hogy ez a válasz a rossz szójátékok közé tartozik, de groteszksége ellenére is egy nagyon gyakori nyelvi jelenségre hívja fel a figyelmünket. Min alapszik voltaképpen az egyszeri diák nevetséges válasza? A fellebbez szó merész tagolásán. A fel szótagot ugyanolyan igekötőnek minősítette, mint amilyen a felhasznál, felköszönt, felszerel, felszólal szavunkban van. Azt viszont már nem vette észre, hogy a. fel önállósítása után megmaradó szórész, a lebbez nem olyan, önmagában is megálló szó, mint a használ, köszönt, szerel, szólal. Van a magyarban néhány olyan szó, amely nyelvérzékünk, analógiaérzékünk szerint két részből áll, mégpedig igekötőből és igéből, de nyelvhasználati szabályaink szerint ezekben nem válhat külön a két alkotórész. A téves analógia hatására azonban egyre inkább halványodik ez a beszéd gyakorlatát irrányító szabály. Ezzel magyarázható, hogy mind többen mondják, sőt írják az efféléket: Nem tételeztem volna fel róla - Havonként egyszer rándulunk ki - A vádlottat nem őrizték ellen. - A feltételez, kirándul, ellenőriz alkotórészeinek ilyen önállósulása, egymástól való függetlenedése sokak számára egyáltalán nem szokatlan. Ma még természetesen csak találgatni lehet, hogy ez a jelenség a nyelvi fejlődésnek jövőbe mutató jele-e, vagy az egészséges nyelvérzék kibicsaklása. De a következő jelenségekre bizonyára a nagyvonalúak is fölfigyelnek: „Az elnök a rendeletet nem jegyezte ellen” - „Talán elfelejtetted, hogy minden számlát ellen kell jegyezni?” A szóban forgó szabály érvényességét a leghatározottabban a kifogásol, befolyásol szavunkkal igazolhatjuk. Bármennyire haladók vagyunk is, nyelvérzékünk csak felszisszen, ha ilyeneket hallunk vagy olvasunk: „Sajnos, az igazgatót be lehetett folyásaim" - „Engem nem fo- lyásolhat be senki” - „Ezt a gyártmányt ki fogják fogásolni" - „Miért nem fogásolta ki mindjárt az árut?” Az elmondottakból megsejthető a a nyelvi változások útja. Akik ma azt tételezik fel, hogy mindenki vasárnap rándul ki, s ennek valódiságát nem őrzik ellen, azok holnap ugyanilyen természetesnek tartják, hogy viselkedésüket senki sefogásolja ki. íme, máris ott vagyunk, ahonnan elindultunk. Mit lehet tenni az ilyenféle mondatok hallatán, olvastán? Fel se lehet lebbezni. Rónai Béla 54 km-es alagút az Alpok alatt 54 kilométer hosszú alagút épül az Alpok alatt, hogy közvetlen vasúti összeköttetést biztosítson a franciaországi Lyon és az olaszországi Torino között. Ez nagyjából ugyanolyan hosszúságú alagút, mint amely Franciaország és Nagy-Britan- nia között készült el, a La Manche alatt. A tervek szerint már 1998-ban megindulhat a francia szuperexpresszek és az egyéb szerelvények forgalma a két város között. Ezzel alig több mint három órára rövidül le a jelenleg több mint hatórás út a francia és az olasz nagyváros között, s Rómába is négy és fél órával gyorsabban, mindössze hét óra alatt juthatnak el az utasok Párizsból. Märklin-vonat 35 ezer fontért A hét vezető gazdasági hatalom idén Münchenben tartott csúcstalálkozójának emlékére készített Märklin-vonat modell 35 200 font sterlingért kelt el a közelmúltban a Sotheby,s londoni árverésén. Az egyetlen példányban készített Märklin-vonat egy 1891-es évjáratú porosz mozdony, valamint két személykocsi kicsinyített mása. A mozdonyon a gazdasági csúcs emblémája, a két vasúti kocsin pedig színes gyermekfejek láthatók. A mozdony és a két kocsi tetejét a gazdasági csúcs valamennyi részvevőjének aláírása díszíti. Beküldendő a helyes megfejtés november 30-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON az alábbi címre: 7601. Pf: 134, Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A november 7-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „... krémet a süteménybe, hogy ne olyan legyen mint a gumi.” Utalványt nyertek: Pápay TiboT, Port J.u. 13., Páska Ilona, Pécs-Hird, Zengő u. 49., Perlaki József, Pécs, Király u. 56., Tusnovits Imre, Szent- lászló, Kossuth u. 70., Zsigmond Ágnes, Szigetvár, Batthyány u. 2/1. Az utalványokat postán küldjük el. Keresztrejtvény
