Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1992-11-21 / 321. szám

10 aj Dunántúli napló 1992. november 21., szombat AXE digitális központok Új korszak a távközlésben Magyarországon egymillió telefon hiányzik. S ha a hálózat „európaizálása” el is kezdődött ugyan - messze még a Ká­naán . . . Viszont dereng már va­lami, amiben Pécs város, a kör­nyék, Baranya és a dél-dunán­túli régió szerencsésnek mond­ható: egy-két éven belül (Pé­csett rövidesen) bevezetik a legmodernebb nagy kapacitású telefonközpontokat. Kezdetben volt a „Halló, Központ? Kisasszony, kap­csolja nekem a 8-ast, de sürgő­sen! ...” - nem sokkal azt kö­vetően, hogy Koharits Nepo­muk János takarékpénztári tisztviselő és Vécsei István pos­tafőnök 1885. okt. 1-jén Pé­csett, a Gyár „utcza” 6. szám alatt - magánvállalkozásban, 11 előfizetővel - üzembe helyezték a város első telefonközpontját és „hálózatát”. A központ első kezelője, Ripperger Józsa kisasszony be­dugott egy zsinórban folytatódó fémdugót a kért számhoz, meg- kurblizta a csengőt, és belefuvo- lázta a tölcséres mikrofonba: „Tessék beszélni!” A telefon Budapest, Arad, Szeged után Pécsett is egycsa- pásra népszerű lett. Egy-két év alatt már 43, a századfordulón 131, a Rotary Automata köz­pont 1930-as felavatásakor pe­dig már több mint 1500 előfize­tőt jegyeztek. Ez a forgó kap­csológépes automata központ azután jó négy évtizeden át szolgálta a város, a terület egyre nüvekvő igényeit, egészen a 12 000 új állomáskapacitású Crossbar-központ bevezetéséig (1972.) Kis lélegzetvétel (és némi bővítések) után azonban a helyzet évről-évre romlott - je­lenleg katasztrofális ... De hát ezt mindannyian tudjuk. Reméljük azonban, hogy már nem sokáig. Fölépült a Magyar Távközlési Rt. pécsi igazgató­ságának szép, új, Rákóczi úti palotája; folynak a szerelési munkálatok a kertvárosi új köz­pontban. És december vég - 1993. februáija között várha­tóan megszűnik a „vonaltalan- ság” idegőrlő nyomora. Ennek a nyomába szegődtünk. A Rákóczi úti főépület eme­leti szintjein kaptak helyet a központosított felügyeleti rend­szer hivatali részlegei, osztá­lyai. A folyosókon balra-jobbra ajtók meglepő sűrűséggel. Az irodatér mindenhol szinte kicsi. ámde minden az optimális he­lyen áll. íróasztal, fotel, zöld növények - kényelem és prak­tikum, egyszerűség és elegan­cia együtt. Az egész légkörében van valami nyugodt, halk pon­tosság, előzékeny és tömör stí­lus - a folyosón kávéfőző au­tomaták. A titkárságon már várnak. Az igazgatói irodában, amely nem nagyobb a többinél, Reiner Ágoston, a MATÁV pécsi igaz­gatója megerősíti észrevételei­met. Valóban - gondolom -, hol vannak már a teremszerű főnöki rezidenciák, vaskos kolóniátok­kal, hétmérföldes filodendro- nokkal!... Hasonlóan egyszerű, mégis finoman kellemes berendezésű kisebb-nagyobb tárgyalók is vannak, méreteikben a célnak megfelelően. Ritkán üresek. Jócskán akad külföldi partnerük is, főleg mióta leomlottak a COCOM-lista tilalomfái. Pé­TÁV szemléletet váltott - em­bercentrikus irányban. Vagyis európai módon: pontosság, ha­tékonyság, ügyfélbarát magatar­tás a MATÁV fő elve -, hang­súlyozza a társulás igazgatója. Bennünket az utóbbi években sokan szidtak a tűrhetetlen vo­nalzsúfoltság miatti fölháboro- dástól a lekommunistázásig, széles skálán. Vagyis - mond­ván - attól rossz a telefonhely- zet, hogy mi „még” itt va­gyunk ... Ez megalázó volt. Tu­domásul kellett vennünk, hogy a társadalom nem tűri el tovább a mai telefonhelyzetet; másfelől arra is rá kellett ébrednünk, hogy a külföld betört erre a terü­letre is. A piacon versenyhely­zet alakult ki. És most, ha a nagy beruházások működni kezdenek, elindulhat egy egész­séges fejlődés. % Az általános telefonhálózati rekonstrukció keretében a je­A Rákóczi úti telefonpalota ügyfélszolgálati irodája esett a világ legfejlettebb táv­közlési rendszerei honosulnak meg, s a teljes rendszer alkotóe­lemei Svédország, Japán, Né­metország, Olaszország, Nagy-Britannia, Franciaország, az USA szinte valamennyi fej­lett ország gyáraiból érkeztek. Kemény árverseny után - élvo­nalbeli cégek között. Van miről tárgyalni...- Ez a szép új épület külsejé­vel és környezetével együtt is jelezni kívánja, hogy a MA­lenlegi öt vidéki központ (Sze­ged, Miskolc, Győr, Debrecen, Pécs) helyett a fővárossal együtt 9 területi, ún. „szekun­der” központ lesz az országban. Az újak: Szolnok, Székesfehér­vár, Zalaegerszeg. Pécsett az új központ - köz­keletű szóval az új kertvárosi „kétezres” - a városrész délke­leti szegélyén kapott helyet egy szép vonalú épületben. Itt, tel­jes nevén az AXE 10 tárolt programvezérlésű digitális köz­pontban, mint már többször is olvashattuk, folynak a szerelési munkák, és előbb-utóbb ked­vező változások tanúi lehetünk. Mi által és hogyan? Kalauzom a helyszínen Kneisz Ferenc, a Pécsi Távköz­lési Rt. beruházási project veze­tője. A formálódó épületbelső agya és szíve az emeleti rész há­rom terme. Az első, a kisebb, az ún. átviteltechnikai helyiség in­kább csak sejteti a jövőt: üres tér, polckeretszerű fémvázak­kal. A falsíkban a NEC japán cég mikrohullámú (digitális) át­viteltechnikai berendezésének műszerei már beszerelve várnak feladatukra. Ez teremti meg majd a Pécs-Budapest, Pécs- Székesfehérvár, illetve Pécs régi (I) és új (II) központja kö­zötti összeköttetést. A mikro­hullámokat innen „átlövik” a Misinára, amely tükörként veri vissza azokat a főposta mögötti régi központba. Amolyan köz­bülső eszköz ez a régi vezetékes és a nem kábeles új berendezés között. Áhítattal nézem, hisz végső soron ez köt majd össze ben­nünket egymással, a régióval, a fővárossal, a világgal. Mennyei zene hangszere ez: búgó han­got, azaz vonalat ad .. . Ahány­szor és ahová csak telefonálni akarunk. A terem középső része is sze­relés alatt áll. Itt kap helyet az az optikai átviteltechnikai rend­szer (üvegszál anyagú kábelek), amelyhez a két pécsi központ, a budapesti, a mohácsi, majd a si­ófoki digitális központ csatla­kozik. A méretek itt önmaguk­ban is beszédesek. Egy hagyo­mányos (pl. Crossbar) rendszer központja egységenként (blok­konként) kb. 1,5-2 m-es. Itt ugyanazzal a funkcióval mind­össze 15-20 cm egy ilyen blokk mérete. A megabit kifejezést használják rá. A teremben 144 megabites rendszert alakítanak ki. Egy 2 megabites szerkezet 30 beszélgetésre nyújt lehetősé­get. Ez a rendszer 1920 telefon- beszélgetés egyidejű lebonyolí­tására alkalmas. A közbülső helyiségben a centralizált felügyelet kap he­lyet. Itt - a századelő hosszú­szoknyás telefonközpontos kis­asszonyai helyett - valószínűleg mindössze 5 számítástechnikus figyeli majd a számítógép-ter­minál működését, jelzéseit. Rá­látással az egész régióra, hiszen Befejezéséhez közeledik az AXE digitális telefonközpont szere­lése a Kertvárosban. A munkák zöme a gépteremben folyik. Proksza László felvételei Pécs, Komló, Kaposvár és Barcs, Siófok, később Mohács és Szekszárd tartoznak majd ide. Az új „húszezres” központ valójában több mint húszezer előfizetőt, illetve főállomást je­lent. Valójában Pécs 18 656 és Mecseknádasd 768;, Kökény 256 és Keszü 512 előfizetőjét, valamint az ún. kihelyezett fo­kozatokat, Pécsvárad 1024 és Hosszúhetény 256 új előfizető­jét értik ezen. De voltaképp elő van készítve a tárolt program- vezérlésű digitális központ 40-50 ezres végkapacitása is. Nemkülönben ide csatlakozik a már említett - több mint 6000-es - városok közötti táv­beszélő kapcsolat külön rend­szere is. A harmadik egy hatalmas te­rem. Itt a fém állványzatok polcféle részeiből sok ezernyi búzakék lapocska (csatlakozó dugó) ágazik ki. Ezekbe csatla­koznak a tárolók, azokba pedig az egész elektronikus mecha­nizmust „mozgásba hozó” in­tegrált áramkörök. Végigsétálva a fém állványzat'mellett, elju­tunk egy középen álló speciális központi számítógéphez, amely voltaképp az új telefonközpont egészének a működését irá­nyítja a tárolt programvezérlés­sel. A telefondíj-adatok tárolá­sától a karbantartásig mindent. Az egész nem nagyobb egy kisméretű ruhásszekrénynél. Ezzel el is érkeztünk a leg­fontosabb kérdéshez: MI­KOR? ... Tervek szerint decemberben vizsgálatokat tartanak a ma­gyar-svéd vegyesvállalat, az Ericsson Technika Kft-ve. 1 kö­zösen. S ha minden jól megy ­remélik - karácsony táján el­kezdődhet a próbaüzem. Ez „kétlépcsős” lesz, vagyis a má­sodikban már az előfizetők is rá vannak kapcsolva. A próbaüzem előírás szerint öt hétig tart. S ha sikeresen zá­rul, akkor kerülhetnek rá végleg a rendszerre az előfizetők.- Megérezzük vajon a válto­zást a belvárosban is?- Hogyne, hiszen az I-es központ tehermentesül. S ha például Budapest zsúfolttá válik bent a városban, a hívás auto­matikusan átirányul ide.- A régió többi része mire számíthat?- Mohács központja (nem hivatalosan) 94 nyarán; Kapos­vár és Barcs 1993 nyarán pró­baüzemei. Nagykanizsa, Keszt­hely, valamint Siófok és a BA- LATEL vállalat központja ese­dékes még a jövő évben. Szek- szárdé később, a tárgyalások folynak. S hogy ki ne maradjon: Komló próbaüzeme 1993. tava­szán indul -, sorolja kísérőm a régió új rendszerű „AXE” köz­pontjait. Amit láttam - a csúcstech­nika csúcsa. Ma már az egész fejlett nyugati világban ilyen központokat használnak. Na­gyobbak vannak - korszerűb­bek aligha. (Technikailag.) Vagyis a fő célt - elérni az or­szágban mindenüvé és csatla­kozni az európai gerincirá­nyokhoz - elérjük pár év alatt. Világviszonylatban - az ará­nyokat illetően - azonban egye­lőre nem sokat javul a helyzet. Az ország egymilliós telefon- igénye csak az ezredforduló utáni években elégülhet ki vég­legesen. Wallinger Endre Holnapok elrablói- Holnap? - fölpillant, sze­mében a Pieta szomorúsága. - Nem tudom, lesz-e ■ holnap? Apámat a múlt héten ölték meg. Anyám belehalt... A férjemről három hete semmi hír. Meg­gyilkolták őt is, fogságba esett? Nem tudom ... és a kisfiam a szüleimnél volt... - Hangja el- csuklik, de kisírt szeme száraz marad. Már nincsenek könnyei. Hát így. A huszonegyedik század kü­szöbén. Helsinki, emberi jogok, erőszak elleni határozatok és humanista kinyilatkoztatások bástyái mögül, óvatos rosszallá­sok közepette... Valamikor, két évezred messzeségén túl, egy polgár kö­zülünk, akik csak úgy, a maguk bátorítására és a legyőzöttek megfélemlítésére, népünnepély keretében rendezték meg fog­lyaik egy részének leölését, szóval az a polgár valamivel ké­sőbb azt tanította, hogy az er­kölcs az, ha mindenki azt teszi, ami joga és kötelessége. Ez természetesen nem volt ugyanaz, mint a katonák barbár magatartása, bár magyarázhat­ták volna úgy, mármint a kato­nák, hogy az ő kötelességük a gyilkolás... Aztán jött másvalaki, aki Is­ten fiának mondotta magát és aki szeretetet hirdetett, s könyö- rületességet a gyengékkel szemben. Az erősek azt felelték erre: az erkölcs a gyengék találmánya, nem kell törődni vele, hiszen gyengék. A vér pedig folyt tovább. A jog nevében, az erkölcs nevé­ben, istenek és eszmék nevében. Mindig akadt érv, indok, szük­ség vagy mentség a keresztre feszítéshez, a karóba húzáshoz, a fölnégyeléshez, a máglyára vetéshez, a lefejezéshez, az akasztáshoz, a börtön lassú kín­halálához ... Sokkal később azt mondta egy filozófus, hogy ismeri az ember természetét. S mert is­meri, tudja: egyfajta erkölcs lé­tezik csak: az erősek erőszakos­sága. A világ nem sokat késleke­dett igazolni őt. Már nem érte be holmi szerény, „zártkörű” gyilkolásokkal. Földrészeket borított lángokba tízmilliókat küldve a halálba; egy emberöl- tőnyi időn belül kétszer is! Áz erősek tehát valóban erő­szakosak voltak, kíméletlenek és kegyetlenek is. S mert rava­szok is voltak, elméleteket gyár­tottak az erőszakhoz, látványos hazugságokkal, hamis ígéretek­kel. S áldozataik némán mene­teltek végzetük felé ... Távol az időben és tegnap és - ma! Mert keresztények vol­tak, mert zsidók voltak, mert pa­lesztinok voltak; magyarok vagy egy más nemzet fiai ... Mert legyőzöttek voltak; mert gyengék voltak? A minap valaki kilő egy raké­tát, hogy odafönt ízekre szakad­jon egy szállítógép és vele a pi­lóták, a navigátor, a fedélzeti mérnök. Négy vétlen, segíteni kész ember, akik számára nem lesz többé holnap. Mert valaki, tán egy azok közül, akik szá­mára élelmiszert, gyógyszert vittek volna, gyűlöletből, torz indulatból, egy félelmetesen sö­tét és ostoba esztelenségből, út­jára indította végzetüket... Azután itt, egészen közel, ahol béke van, ahol törvényte­len az erőszak, mégis: eldördül a fegyver. Egyszer... és még egyszer. S vérbe fagyasztja a pillanatot, és két ember sosem mondhatja többé: majd hol­nap ... Vagy a másik: egy kölyök kezében gyilokkal, agyában va­lami érthetetlen érzelmi, indu­lati zavarral döf, és döf megint! És egy rendőr, aki mások biz­tonságának védelmére esküdött, föl sem foghatja, hogy másnap nem lesz szolgálat, s nem lesz másnap sem ... Ki tudja megmondani, miért? Ki ismeri a választ, hogy hol vész el az élet megbecsülése? Mivel és mikor kezdődik a má­sik létjogának tagadása? Mert nem a gyilkos tettel - az bizo­nyos. Nem a rakétát kilövő kéz mozdulatával, á puska ravaszát meghúzó ujj rándulásával, a kést döfő lendületével. Mindez következménye és nem oka a tragikus végkifejlet­nek! A pusztító szándék mögött mindig kell lennie valami meg­döbbentő tudatlanságnak, tu­dathasadásos önkívületnek. Egyfajta szörnyű félreértésnek, végzetes tévedésnek, hibás dön­tésnek ... És ki mondja meg, hol a pil­lanat, amikor a lélek elindul e végzetes kisiklás útján? A gyermekkor oly szakaszában, amely oktalan tépdes virágot és lepkeszárnyat? Kínoz állatot, rúg bele társába szeszélyes in­dulatoktól vezérelve? Akkor, amikor az utca köve­zetén fekvő embert kerülgetik közönyös városlakók? Akkor-e, ha a társadalom önfenntartó ere­jét önző érdekek osztják meg, s vetik oda hitvány kevesek mar­talékává ...? Nem tudom, tűnődtek-e va­laha is az élet értelméről azok, akik mások életét kioltották? Gondoltak-e valaha is arra, hogy mi életük célja? Jutott-e eszükbe, hogy áldo­zatuk, mint mindenember, egyedi csodája a létező világ­nak? Fölfogták-e, hogy egy ember elmúlásával a hozzá tartozók számára is elmúlik egy világ, és semmi sem lesz többé olyan, mint volt annak előtte? Értik-e, .hogy tettükkel nem­csak a holnapok elrablói, hanem áthágói egy belső törvénynek is, amiért akkor is bűnhődniük kell, ha sosem kerülnek bíró elé?! Érzik-e, érezték-e egyszer is, hogy az élet önmagában is az öröm és a megnyugvás forrása, ha az ember képes valódi érté­kének fölismerésére és tisztele­tére? Okkal gyaníthatóan - aligha. Túl gyakorta törnek felszínre őserdei ösztönök, elvakult indu­latokkal, a hüllők gyilkos és alattomos gonoszságával, emitt „csak” néhány embert, amott ezreket fosztva meg létüktől, szeretteiktől, életük értelmé­től ..., ami egyszerre más, és mégis: ugyanaz mindig ... Az asszony, szemében a Pi­eta szomorúságával, búcsút int, és elindul bizonytalan útjára; oda, ahol lángolnak a háztetők, Sebesültek könyörögnek egy korty vízért, s holtakat siratnak az életükért küzdők . .. Ide készül az asszony a kis­fiáért, a férjéért; ebben a hideg kora őszben, amikor e véreng­zés határain túl a központi fűtés és a biztonság melege járja át a lakásokat, ahova nem hallatszik be az a néhány szó: „Nem tu­dom, lesz-e holnap ...” Búsbarna László

Next

/
Thumbnails
Contents