Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1992-11-17 / 317. szám

1992. november 17., kedd oj Dunántúlt napiö 7 Pillanatkép Drávafokról, a polgármesterről és egy ó'szvégi napról A határvidéken, a senki földjén Érdekbarátság Hiszek abban, hogy számít az első benyomás. És azoknak is igazuk lehet, akik a hely szel­leméről beszélnek, egy hangu­latról, mely jellemző a tér egy szegletére. Nemrég Drávafokon jártam. Az, akitől az ötlet származik, esküszik rá, hogy itt egy külön­leges ember lakik. A polgár- mester, aki egyben a művelő­dési ház igazgatója is. A dolog első hallásra érdekes, így hát el­indulunk a végvidékre, vigasz­talan, esőre hajló, a tél hidegét megelőlegző időben. Drávafok határőrközség. A peremén van mindennek, a szé­lén, kissé elfeledve. Itt az or­szághatár, a megyehatár, a járá­sok idejében járáshatár volt, amolyan senki földje.A turiz­mus itt nem nagy üzlet, az egyetlen, amivel érdemes fog­lalkozni, az az állattartás. Már ha érdemes azzal is. Mégis: a településen van gyógyszertár, iskola, ahová in­nen és a környékről 136 tanuló jár, óvoda 51 gyerekkel, és van napközi. Van két templom is, a református az idősebbik, nem­rég 650 000 forintot költöt­tek rá. Működik a művelődési ház, az iskolában a hatezres könyvtár, a bolt, az egészség- ügyi ház. Helyben lakik a há­ziorvos, a körzeti ápolónő, a védőnő, az asszisztens. Mindez nemcsak a drávafokiaké, ide­tartozik Markóc, Bogdása és Drávakeresztúr, bár ez utóbbi lakói épp az elszakadásról dön­töttek a cikk írása idején. A közlekedés meglehetős, van vasútállomás, és járnak a bu­szok. Csak azoknak lett igen rossz, akik három műszakban dolgoztak Szigetváron, s a vál­lalatok megszüntették a bejá­róbuszukat. Sokan nem tudnak dolgozni menni, mert nincs mivel. És nincs hová. Munka- nélküliek lettek. A 83-ban lét­rejött varroda is negyedére csökkentett létszámmal dolgo­zik csak, négy embernek ad munkát mindössze. A község­ben 46 munkanélküli van, és ez sok. Többségük itt is, mint máshol, nő. A hatszáz lakosú település a polgármesternő, Kovácsevics Pálné Győr Katona Ibolya sze­rint nem gazdag hely. Mégis, a 208 ház döntő többségében van fürdőszoba, vezetékes ivóvíz, 60 telefon. A kép gyönyörű le­hetne. Ahogyan körülnézünk a faluban, mégis az az érzésem, mintha tetszhalott lenne min­den. Van hely, ahol az ember, valamilyen megmagyarázhatat­lan okból, de érzi a kapcsolatok láthatatlan hálóját, melyek biz­tonságosan összekötik az ott élőket, ahol az erővonalak ösz- szetartanak, ahol egymáshoz közelítenek az emberek. Ebből a faluból nem ez sugárzik. Minden nyugodt ugyan, de mintha szétfutnának azok az energiák, melyeknek egy kö­zösséget együvé kellene ková­csolniuk.-Az aktivitást hiányolom én is - mondta a polgármesternő. - A közélet, a politikai legaláb­bis, 1989 őszétől a 90-es válasz­tásokig volt csak intenzív. Az SZDSZ, a Kisgazdapárt és az MSZP tudott megerősödni, de a választások után már szinte senki nem jelentkezett, hogy akarna valamit tenni. Az ön- kormányzati képviselők közül egy MSZP-s lett. Én pártonkí- vüli vagyok. Párttitkárból polgármester A polgármesternő nem volt mindig független. Tagja volt az MSZMP-nek, tíz évig működött párttitkárként, 1985-ben megvá­lasztották tanácselnöknek. Attól kezdve más vette át a titkári fel­adatokat. Ma azt mondja, soha többé nem lesz tagja egy párt­nak sem. Megteremti a szabad­ságot magának. Engem világéletemben érde­keltek az emberek. Mindig kí­váncsi voltam rá, mi mozgat va­lakit, miért lesz olyan, amilyen, mitől tesz meg dolgokat, és mi­től nem tesz meg mást. A dráva- foki polgármesternő esetében egy húsz év előtt elhangzott mondat adhatta a kezdő lökést. A sellyei gimnáziumi évek után akkor tért vissza szülőfalujába, hogy képesítés nélkül pedagó­gus legyen. Egy kolléganője le- hűtötte a lelkesedését, mond­ván, nem lesz majd tekintélye a diákok és a szülők előtt, ő pe­dig elhatározta, hogy lesz... Idős szülei voltak, maga utolsó gyerekként született. Csak levelezőn tanulhatott hát, de elvégezte a kaposvári tanító­képző főiskolát. Visszajött az it­teni iskolába. Biztosan biztonyí- tani akart, de valami mást is: Harc és csalódás- Elsődleges feladatomnak tartottam, hogy ha van lehető­ségem a lakhelyem segítésére, akkor tegyek meg mindent. Harcolni akartam, hallatni a hangom. Ezért nem bántam, hogy párttitkár lettem, sem azt, hogy tanácselnök. Nem éreztem, hogy gúzsba lettem volna kötve, hogy megszabták volna, mit te­gyek. De azt sem vártam, hogy a számba rágjanak mindent. Úgy politizáltam, hogy a mindenna­pok munkája során próbáltam az emberek életét megkönnyí­teni. A tisztességet, az igazság­osságot tartottam értéknek ak­kor is, most is. Úgy érzem, az eddigi életem során nem követ­tem el olyat, amit meg kellene tagadnom. Azt mindig hibának láttam, hogy a pártnak nem volt kontrollja, de igazából akkor csalódtam nagyot, amikor a kü­lönböző dolgok kiderültek. Naiv voltam. Márpedig sok minden már nemigen maradhatott titokban a figyelmes szem előtt, az utolsó évtizedben főként. Persze, aki érzelmileg is érintett egy ügy­ben, mindig homályosabban lát. A politikától mindig, ösztönö­sen és mélyről jövően undorod­tam, nyilván ez mentett meg a benne való részvételtől. De tu­dom, hogy nincs ezzel min­denki így. Kovácsevics Pálné csalódott egykori pártjában. Benne azonban bízhattak a drá- vafokiak, különben miért vá­lasztották volna meg 1990-ben újra? „A nép mentett át polgár- mesterré,, - mondja kissé fa­nyar mosollyal. Pedig tragédiák történtek mindkétszer. Egy hétre rá, hogy tanácselnök lett, meghalt a nő­vére. És egy héttel azután, hogy polgármesterré tették, elvesz­tette az édesanyját. Nem főállásban intézi a köz­ség ügyeit. A munkahelye a művelődési ház, ahol két éve dolgozik.-Nem tudom igazán szétvá­lasztani a két munkát - állítja. - Mindkét helyen fontos, hogy in­formációkhoz jussunk. Ha le­maradsz, meghalsz, ez így van. Állandóan pályázatokat írok és küldök el, de nyerünk is pénze­ket néha. A művelődési házban egyébként komoly rendezvénye­ink is vannak, szerintem ered­mény, hogy 40 színházbérlete­sünk van, és igen jól működik a nyugdíjas klub. Szerveztem tan­folyamot a gyógynövényter­mesztésről, a biogazdálkodás­ról, újra lesz, mert van iránta érdeklődés. A Élni is, nemcsak lakni A polgármesternő hisz a kis­közösségek nagy erejében. Az egyik legfontosabb terv a szennyvízelhelyezésre vonat­kozik, a másik, amit meg kel­lene oldani, az a szemét elhe­lyezése. Szükség van egy torna­teremre és egy szolgáltatóházra is, melyben lenne fodrászat, kozmetika többek közt. A mű­velődési házban most alakíta­nak ki egy konditermet. A ká­beltévés hálózat már működik, de helyi adás még nincs, ezt is akarnak. Alakulóban van egy svájci kapcsolat, Marthalennel. Itt nem apróság az olyasmi, mint egy új buszváró építése, vagy a húsz éves park felújítása, részben társadalmi munkában. Valamivel a fiatalokat is ide kellene csábítani. Hogy ne csak lakjanak a faluban, hanem élje­nek is. Ez igazi feladat lesz Drávafokon. Múlik a nap, és visszaindu­lunk az alvó határvidékről. Előt­tünk az út, és az őszutói nap még fölragyog. A színe k meseszerűen élénkek a dél­utánban. A téli csend előtt most még egyszer minden óarany, napsárga, tócsakék. Hodnik Ildikó Gy. A címbéli szóösszetétel - bi­zonyára az érdekházasság asz- szociáció miatt - egyesek fülé­ben talán rosszul cseng. Ebben az esetben azonban a legtisz­tább értelemben használhatjuk ezt a kifejezést, amikor jelle­mezni akarjuk Borisz Jelcin magyarországi látogatásának tapasztalatait. Ezúttal ugyanis a tárgyalásokat a nehéz előkészítő vitákon kiérlelt közös érdekek vezérelték. Mi bizonyítja ezt? Legfőkép­pen az, hogy megoldást találtak korábban súlyos konfliktusok­kal fenyegető kérdésekre. Példa rá az a megállapodás, hogy a csaknem 1,7 milliárd dollár ér­tékű szovjet tartozásnak mint­egy a felét a magyar haditech­nika karbantartásához, fenntar­tásához szükséges alkatrészek­kel törleszti Oroszország, amely a teljes szovjet adósságot ma­gára vállalta. Csak a megállapodások a bi­zonyítékok? Nem, hanem a Évek óta tart a vita: mennyi a megélhetéshez feltétlenül szük­séges pénz és hogyan kell ki­számítani a létminimumot? A Központi Statisztikai Hivatal és az Újpesti Családsegítő Köz­pont egymástól eltérő adatai - egészen a legutóbbi időkig - csak borzolták a kedélyeket és egyúttal rontották mind a két adatközlő hitelét. Kinek higgyünk? A hivatalos számításoknak, vagy saját, egyre vékonyabb pénztárcák­nak? Nos,a statisztikai hivatal lépett és most már népes parla­menti bizottság ajánlása alapján készíti - a valós fogyasztáshoz eddiginél jobban igazodó -lét­minimum számítást. A tanács­adó testületben érdekvédelmi szervezetek, kutatóintézetek szakemberei, országgyűlési képviselők döntöttek arról, mi­ből és mennyi kerüljön a létmi­nimum szintjén élők feltétele­zett kosarába? Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet munkatársai szerint egy köze­pesen aktív felnőtt napi életmű­ködéséhez 2700-2800 kalória szükséges, a nyugdíjasoknak ennél 12 százalékkal, míg a gyerekeknek 22 százalékkal ke­vesebb is elegendő. A napi táp­anyagok között feltétlenül len­nie kellene 90 gramm fehéré­nek, 95-100 gramm zsírnak, 370-380 gramm szénhidrátnak, továbbá 2500 milligramm káli­umnak, közel 800 milligramm kálciumnak, 12 milligramm megállapítások is. Jelcin bocsá­natot kért az 56-os beavatko­zásért, Antall pedig megismé­telte az évekkel korábbi kijelen­tését,hogy „ha leveszik kezünk­ről a bilincset, baráti jobbot nyújtunk az orosz népnek”. Csak magyar-orosz érdekek játszottak szerepet? A külföldi is megnyugvással tekinthet a budapesti tárgyalásokra. A nemzetiségi kérdésben, a dél­szláv válsággal kapcsolatos té­makörben, az európai biztonság ügyében egyaránt olyan tárgya­lások folytak, amelyek alá-tám- szatják Jelcin szavait:„Ököl he­lyett szívvel és ésszel kívánunk részt venni az európai problé­mák megoldásában”. Legyen igaza a tettekben. S milyen következtetésre jut­hat a világ a magyar politikát il­letően? Arra, hogy ha jól politi­zálunk, Magyarország közvetítő láncszem lehet Kelet- és Nyu- gat-Európa között, nem pedig ütközőzóna. vasnak, illetve 1100 mikrog- ramm B-l, 1600 mikrogramm B-2, 100-110 mikrogramm C-vitaminnak és 10 gramm nyersrostnak. Nos, mindezek elfogyasztá­sát a legolcsóbb élelmiszerek­ből számítják a statisztikusok. Például a hús helyett a szintén állati eredetű (de jóval olcsóbb) tejalapú fehérjét vették alapul. Nem kerül a statisztikai hivatal létminimum kosarába karaj, comb, van viszont dagadó, tarja, kevés lapocka és máj. A húskészítmények között nincs szalámi, sonka, szárazkolbász, ugyanakkor számolnak párizsi­val, krinolinnal, hurkával és ke­nőmájassal. A statisztikusok száraztésztája természetesen nem nyolc, hanem csak két to­jásos, a gyümölcsök közül pe­dig a legolcsóbbnak tartott al­mát és szilvát vették figye­lembe. Azt isvégiggondolták a minimális költségek kiszámítá­sakor, hogy például a tésztát otthon gyúrják mert így ol­csóbb. Mindezek figyelembevételé­vel a KSH szerint az élelmiszer létminimum egy felnőttre ve­títve 1989-ben 1570 forint, míg 1992-es szeptemberi árakon számolva 3300 forint volt ha­vonta. Ez azonban csak a nyers élelmiszer ára ... A 6000 forin­tos öregségi nyugdíjat, vagy a 8000 forintos bruttó minimum­bért - számítás ide, számítás oda - bizony mind nehezebb beosztani. -szabó­Egyeló're még a szabadban kénytelenek megtartani a testnevelési órákat a drávafoki iskolában Fotó: Szundi György Mi van a kosárban? Széchenyi nyomdokain Nemzetközi élelmiszervásár Budapesten FOODAPEST elnevezéssel november 24—29. között első ízben rendez Magyarország élelmiszeripari szakvásárt és ki­állítást a HUNGEXPO kőbá­nyai vásárvárosában. Méghozzá mindjárt nemzetközi méretűt.-Hat pavilonban, 14 160 négyzetméteren láthatják majd az érdeklődők a magyar és kül­földi kiállítók bemutatóit - tájé­koztat Szebeni Márton, a már részvénytársaságként működő, többségében állami tulajdonban maradt Hungexpo Agro Stúdió­jának igazgatója. - Egy példá­val érzékeltethetem a vásár mé­reteit: a londoni IFE (Internati­onal Food Exhibition) területe 27 ezer négyzetméternyit tesz ki. A 14-ből 8 ezer négyzetmé­ter a külföldieké, akik közt van­nak kollektív bemutatókat ren­dezők is, főleg az A pavilonban.- Felsorolná ezeket az orszá­gokat?- Anglia, Autsztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaor­szág, Görögország, Hollandia, Horvátország, Japán, Lengyel- ország, Németország, Olaszor­szág, Portugália, Spanyolor­szág, Svédország, Szlovénia s az USA, és mások. Összesen 26 országból jön kiállító.- Hiányzik egykor legna­gyobb élelemfelvevőnk, a volt Szovjetunió.. .- Egyetlen orosz kiállító azonban így is lesz, igaz, élel­miszeripari gépgyáró az illető.- Fehér Károly sajtófőnöktől hallottam bizonyos flnanaszíro- zási újdonságokról...- Állami támogatást nem ka­punk, mindenki saját maga fi­zeti költségeit. Ami nem jelenti azt, hogy a védnökséget vállalt Agrárkamara és a két szaktárca, a Földművelésügyi, valamint a Nemzetközi Gazdasági Kapcso­latok Minisztériuma semmit nem költ a vásárra. Az ez alka­lomból megjelenő kiadványuk­ban például Kádár Béla nyilat­kozta, hogy úgynevezett „bevá­sárló-delegációkat” hív meg, miniszterek, illetve helyette­seik, döntésképes szakemberek részvételével. Éppen az említett FÁK-ra gondolt, hiszen a felso­roltak közt van Belorusszia, Kazahsztán, az Orosz Föderá­ció, Tatársztán, Tyumeny, Uk­rajna, Üzbegisztán.- Azt jelenti az élelmiszeripar külön felvonultatása, hogy meg­szűnnek a korábbi mezőgazda- sági vásárok?-A piacgazdaságra áttérvén szakítanunk kell azzal a korábbi gyakorlattal, hogy a kiválasztott állami és szövetkezeti gazdasá­gok, vállalatokat felhívták, je­lentkezzenek, s aztán a „magas” minisztérium kifizette a szám­lát. De azt is tudni kell, hogy Magyarországon Széchenyi óta vannak hagyományai a mező- gazdasági kiállításoknak, tehát ezt a felvonultató állat- és egyéb vásárokat valószínűleg meg kell őriznünk. Mindenesetre most már az 1996-os világkiállítás jegyében kívánjuk, afféle elő- gyakorlatként megrendezni a novemberi ital- és étel-sereg­szemlét, amelyre 40 ezer szak­mabélit várunk s ennél többet a hétvégi két napokon a nagykö­zönségből. A vidékről felutazó­kat 50 százalékos vasúti ked­vezmény illeti meg. K. N. A pécsi egyetem érméken A szeptemberi Universitas ünnepségekre a Pécsi Orvostu­dományi Egyetem központi épületében új állandó kiállítás nyílt az egyetem 80 éves törté­netének bemutatására. E kiállítás szűkös terében még egy időszaki éremkiállítást is megtekinthetünk, amely sok­szorosan kapcsolódik az egye­tem történetéhez. Három tablón helyezte el dr. Sülé Tamás „Egyetemünk története érmé­ken” címmel orvostörténeti éremgyűjteményének ezt a vá­logatását. A bemutatott érmék és pla­kettek az egyetem nevezetes eseményeinek és kimagasló ok­tatóinak állítanak emléket. Az Erzsébet Egyetem alapí­tásának emlékére vert érem a viszontagságos kezdeti évtize­dekről mesél. Ma már kevesen tudják, hogy 1916—1947-ig Er­zsébet királyné nevét viselte a száműzött egyetem. Az egyetem professzorainak vonásait őrző érmék sora egy­ben a hazai tudósok, sokuk nemzetközi hírű kutató, művé­szi arcképcsarnoka. Hogy csak néhányat émlítsünk, Imre Jó­zsef szemész, Heim Pál gyer­mekgyógyász, Ángyán János belgyógyász, Jendrassik Lóránd klinikai kémikus, akik munkás­ságukkal beírták nevüket az or­vostudomány történetébe is. De emlékezzünk Tóth Lajos mun­kásságára, aki államtitkárként elévülhetetlen érdemeket szer­zett a pécsi egyetem megmara­dása és fejlődése érdekében, ezért méltán alapított nevével emlékérmet az egyetem Tudo­mányos Egyesülete. A jeles tudósportrék a XX. század magyar éremművésze­inek munkái. Kisfaluéi Strobl Zsigmondtól Borsos Miklóson át a kortárs pécsi művészekig. (Rétfalvi Sándor, Török János, Trischler Ferenc.) Rayman János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents