Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1992-11-14 / 314. szám

1992. november 14., szombat uj Duncmtült napló 7 Ha nagy leszek, Mazda leszek . . . Igen! Nem tudom A nagymúltú gimnázium igazgatónője mintha oda lenne kötve a telefonzsinórhoz. A tán éppolyan nagymúltú szakmun­kásképző vezetője pedig kissé magába roskadva füstölög - akár a cigaretta a szájasarkában. A „munkaügyes” szakember vé­leményét nem tudja elfogadni. Bármit is diktál a valóság, vagy amit annak nevezünk. Immáron hagyományosan, évente egyszer, itt, az Új Du­nántúli Napló szerkesztőségé­ben, pályaválasztási fórumon találkozik néhány tanár, pálya- választási szakember - hogy az érdeklődő szülők telefonhívá­sait fogadják. Piaci alapon Baranya megye általános is­koláiban 5600-an végeztek, va­lamivel kevesebben, mint ta­valy. Ezeket a gyerekeket, no és szélrózsa más irányaiból érke­zőket kell „eladni” a középfokú iskoláknak évről-évre. De kizá­rólag a „megrendelők” által dik­tált „piaci” alapon? „Azt megkérdezhetem,’te gyerek, mi akarsz lenni’, de föl tudom-e tenni ma úgy a kérdést egy tizennégy éves kiskamasz­nak, hogy miből akarsz meg­élni?” - dohog a szakmunkás- képző igazgatója. ,Jogom van egyáltalán ahhoz, hogy így és ezt kérdezzem?” A „piac” által diktált kép­zésre rácáfol az „emberi té­nyező” - „Jancsi” és „Pisti” vá­gyálmai szerint akkor is autó­szerelő szeretne lenni, ha mond­juk Magyarországon annyian lennének a kiváló autószerelők, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Pedig a kényszer, a megren­delő „piac” óhaja - éppen a megélhetés kényszere miatt erősebb érv a vágyaknál - mondja a munkaügyi foglalkoz­tatási központ vezetője, ő azok közé tartozik, akik néhány éve makacsul hajtogatják: piacosí- tani kell az iskolát. Az iskolá­nak vállalkoznia kell. De hol van, és lesz-e valaha is olyan piac - sorolódnak éppilyen ma­kacsul az ellenérvek -, amely­nek alapján a szülők, az okta­tásügy képessé válhatnak arra, hogy minimálisra csökkentsék a kockázatot; azt a kockázatot, melyet a pályát választó gyere­kek elképzelései vagy az isko­lák választott szakmai profilja jelent a majdani munkaerőpia­con. Azaz választhat-e egyálta­lán jól szülő és/vagy iskola, en­gedelmeskedvén az úgyneve­zett piaci kihívásokhoz? „Ez az amiben én nem hiszek” - zúgo­lódik tovább a szakmunkás- képző igazgatója - , „nem szólva arról, hogy gyerekekről van szó, akikről - legyenek bármilyenek is - nem szabad lemondanunk. Akiknek az okta­tásáról, tanuláshoz való jogáról mindenekelőtt az államnak kel­lene gondoskodnia.” Mi leszel? A napokban egy kocsma előtt parkoló, ütött-kopott kis fityóra lettem figyelmes. A hátára - öniróniánk természetére is jel­lemzően -, majd karvastagságú ecsetvonásokkal pingálta rá a gazdája: „Ha nagy leszek, Mazda leszek!” Tán még helyesírási hiba se volt benne. Mindenesetre azon­nal ez ugrott be, ez a másik komplexusunk, amely év- ről-évre a nyolcadik osztályo­soknak szegezi a kérdést: mi leszel, ha a nagy leszel? Holott legbensőbb vágyaink­hoz talán akkor lennénk a legő­szintébbek, ha volna bátorsá­gunk valami hasonlót pingálni saját hátunkra, és a gyerekeink hátára is. A Bólyi Általános Iskolában járva az első nyolcadikos diák, akitől azt kérdeztem, tudja-e, hogy mi akar lenni, egy csillogó bamaszemű-hajú lány volt: Kispataki Edina. Azonnal, s tán még csillogóbb szemmel ráfe­lelt: „Igen”! - de mindjárt hozzá is tette: „Nem tudom... ”- és elnevette magát. A jó képességűek közül nem ő volt az egyetlen, aki majd el­harapta a nyelvét, mielőtt kisza­ladt volna a száján, hogy a szíve szerint tanár lenne. A vágyakat babonából sem szabad elkia­bálni. Kevés olyan diák akadt, mint a számítástechnika iránt érdeklődő Dudás Hunor, aki éppolyan magabiztos abban, hogy vállalkozó-menedzser lesz, mint amilyen szorongva gondol vágyai teljesülésére a kerámia-szobrász szakra ké­szülő Régent Csilla, akinek az apja egy éve rokkantnyugdíjas, anyja tejátvevő. Nem tudni merre viszi majd a szerencséje - és remélhetően a rátermettsége - Fehérvári Szilviát, aki először Pécsre, az 508. Szakmunkás- képzőbe jelentkezik fodrászta­nulónak, ahol a bátyja tanul - , de második helyen az 502. Szakmunkásképzőt jelöli majd meg, mert azért innen egysze­rűbb lenne átjárni Mohácsra. Nem tudni merre viszi sorsa Pintér Zsoltot, aki autódiag­nosztikát tanulna, de kivételes műszaki érzékét lehet, hogy műszaki eladóként kénytelen pihentetni majd. Merre Szűcs Gabriellát, a könyvek nagy ba­rátját a komlói Kodály Általá­nos Iskolából, aki tanárnak ta­nulna, s most azért reszket, hogy a bánya legalább 2000-ig hagyja meg állásában az édes­apját. Taktikázás Egyébként a többség takti­kázni és fizetni kényszerül. Taktikázni - több tűzben is me­legíteni a vasat, élni a lehető­séggel - például „előfelvéte­lizni” több helyen is. Hiszen amellett a jelentkezési lapon megjelölheti az „igaziakat” is. Szépek is lennének a sarkig nyi­tott kapuk, ha nem kényszerül­nének taktikázásra az iskolák is. A művészeti és a katonai szak- középiskolák kivételével a „nul­ladik típusú” felvételi vizsgákat az idén megszüntették. Meg­szűntek tehát a kötelezettség nélküli „tesztelések” - legaláb­bis papíron. Ahhoz viszont, hogy a kecske is jóllakjon, vagyis az iskolák átélhessék „piaci szabadságuk” édes illú­zióját, „liberalizálták” a felvé­teli vizsgák időpontját. A diá­kokért versengő középiskolák gyorsan „ki is találták” (a „nul­ladik típusú” mintájára) az is­mét semmire nem kötelező „előfelvételit”, a decemberi - sőt minél korábbi - „alkalmas- sági vizsgát”. A sikerességéről a diák persze időben értesül, hogy ezután ezt az iskolát és ta­gozatot írhassa be a jelentkezési lapjára, s az egész jelentkezési procedúra üres és hazug forma­litássá váljon. A napnál világo­sabb ez a gyerekek számára is. Ez már a szabadság biro­dalma. Főként a magukra ha­gyott iskolák, az állásukat féltő tanárok szabadságáé. És fizetni is kell. Fizetni a fodrásznak, az asztalosnak, az autószerelő maszeknek. Házalni és fizetni, ma már nyolc­van-százezreket, hogy a diák később nehogy árnyékra ugor­jon, hogy ne legyen kölönc a maszek nyakán, hogy az haj­landó legyen foglalkozni vele, netán még állást is kínáljon. De a középiskola is szívesebben fogadja így, mint némi tudásra is ácsingózó, biztos „ve­vőt”. Bóka Róbert Nemrég kezdték meg az esz­tergomi autógyárban a sorozat- gyártást, s a magyar-japán csa­pat már készül a Suzuki gépko­csik exportálására. A Magyar Suzuki Rt. ugyan változatlanul elsődleges feladatának tartja a hazai piac ellátását, ám jövőre megkezdheti az 5 ajtós Swiftek ezer és ezerháromszáz köbcen­tis változatának kivitelét is. Először Nyugat-Európába, majd Kelet-Európa országaiba szállítanak; Esztergom kizáró­lagos európai gyártója, szállí­tója lesz az itt készülő autótípu­soknak. A szalagról legördülő Suzuki gépkocsikban jelenleg 30 száza­lék a hazai alkatrészek és ré­szegységek értéke. 1993-ban a magyara alkatrészek értékét 50 százalékra, az EK-ból érkezőkét pedig 10 százalékra emelik. A hazai alkatrészgyártókat a Su­zuki Rt. többszáz millió forint­tal, gépekkel, eszközökkel se­gíti. Jelenleg is több vállalkozó ajánlata számíthat kedvező elbí­rálásra; a próbadarabokat Ja­pánba küldik, s ott döntenek al­kalmasságáról. A gyártók csak akkor kerül­nek a végleges beszállítók listá­jára, ha a 3 hónapos próbaidő le­telte után is kifogástalan minő­ségben és határidőre küldik a termékeket. Azt pontosan felmérni nem lehet, hogy a pécsi helyi busz- közlekedésben szolgáló jármű­vek egy-egy évben mennyi ko­rommal szennyezik a város amúgy is túlterhelt levegőjét, ám az bizonyos: ha másféle üzemanyagot használnának, ez a kibocsátott mennyiség több mint 30 százalékkal csökkenne. Ez a másféle üzemanyag pe­dig ebben az esetben a cseppfo­lyós földgáz. Elkészült már a tanulmány, amelyik azt tag­lalja, hogy ha földgázzal üze­meltetnék a buszparkot, meny­nyiben kerülne az átállítás, mi­lyen ütemezésben lehetne ezt megvalósítani, s milyen elő­nyökkel járna. A témával foglalkozó szak­emberek egyike Kele József, a Dél-Dunántúli Gázszolgálatató Vállalat Baranya megyei üzemigazgatója.- Nem kellett a „piros tojást” feltalálnunk, jó néhány nyugati országban ugyanis már megol­dották a helyi buszközlekedés­ben dolgozó járművek föld­gáz-üzemelésre való átállítá­Debrecenben már csinálják . . . Gáz van, pénz nincs sát. Nem technikailag fogós te­hát a feladat, hanem elsősorban - és jószerével csakis - pénz­ügyi kérdés. Egyébként ezek a járművek kétféle módon mű­ködhetnének: vagy tiszta föld­gázzal, vagy vegyes üzemelte­téssel. Ez utóbbi esetben csak a motor fordulatszámának bizo­nyos tartományától kezdve lép be a földgáz, addig a hajtó­anyag diesel-olaj. A kibocsátott szennyezőanyag mennyisége vegyesüzemelés esetében is a nemzetközi normák által meg­engedett szint alatt marad. Kérdés persze: túl a környe­zet, a város levegőjének kímé­lésén, gazdaságos lenne-e az átállás a földgáz-üzemelte­tésre? Most mindenképpen igen, a földgázra köbméteren­ként megállapított alacsony fo­gyasztói adó miatt. Ám hogy ez a fogyasztói adó a jövőben mi­ként alakul, ezt nem lehet tudni- évente állapítják meg a mér­tékét éppen ezért a pécsi buszpark átállítása vállalkozói alapon nem vonzó, sok kocká­zat rejlik benne. Az átállítás költsége egyéb­ként a jövő évi várható árakon számítva, s 60 buszra mintegy 140 millió forintba kerülne. Ebben minden benne van - például a töltőállomások fel­szerelése is -, csak az ÁFA nem. Ezt a 60 buszt meglepően hamar át lehetne állítani: Kele József számításai szerint ha 1993. májusában kezdenének hozzá, még az év vége előtt be­fejeződne. Itt van azonban az egyetlen akadály: a pénz! A gázszolgál­tató vállalatnak nem éri meg finanszírozni, a Pannon Volán­nál sincs erre elég pénz. Ma­radnak a környezetvédelmet szolgáló beruházásokra kiírt pályázatok.-A pécsi buszpark átállítá­sáról csak akkor lehet szó- hal­lottuk az üzemigazgatótól -, ha a szükséges anyagi fedezetnek mintegy 90 százalékát pályáza­tok révén kapná meg a város. Akkor a maradék 10 százalékot - 14 millió forintot - már min­denképpen helyben össze tud­nák adni az érintettek. Egy pályázaton máris a „ringben van” a pécsi anyag: a Tudományos Akadémia hir­dette meg, a lényege ez esetben az, hogy a szükséges pénz 50 százalékát el lehet nyerni. Debrecenben előbbre tarta­nak: ott már megépültek a töl­tőállomások, folyamatban van a buszok átállítása. Pécsett a 60 töltőállomásból 55 lenne lassú, a maradék 5 a gyors. A feltöltés több órát igényel - gazdaságo­sabb is így -, s egy-egy „tanko­lással” 160 kilométer utat te­hetnek meg a helyijáratú bu­szok. A töltőállomásokat sem kell kitalálni: van olyan kül­földi cég, amelyik tudja szállí­tani a komplett technológiát. Mészáros A. Több és kegyetlenebb emberölés Ki, miért és hogyan? Szomorú újdonság, hogy ha­zánkban az utóbbi években egyre többen esnek gyilkosság áldozatául. Korábban 180-200 emberölés történt évente, napja­inkban 250-260. Ennek a válto­zásnak a lehetséges okairól, a gyilkosok mai típusairól, tetteik új motivációiról, a nyomozások helyzetéről beszélgettünk dr. Kovács Lajos rendőr alezredes­sel, az ORFK életvédelmi osztá­lyának vezetőjével. A mai gyilkosok kegyetlenebbek- Lényeges változás - mondja az alezredes hogy míg korábban az emberölések tettesei közül csak 20-25 volt ismeretlen, napjainkban 50-60. Más szóval: hazánkban legin­kább rokonok, házastársak, kö­zeli ismerősök oltották ki egy­más életét. Sok kocsmai össze­tűzés is emberhalállal végző­dött. A tettesek többé-kevésbé adottak, ismertek voltak. Ma nem csupán több az ölés, de vál­toztak az arányok is: minden ötödik-hatodik emberölés tet­tese ismeretlen. Szomorú tény az is, hogy a mai gyilkosok ke­gyetlenebbek, mint elődeik. Nem elég, hogy anyagi haszon reményében, bosszúból vagy bármilyen már okból elveszik az áldozat életét, hanem előtte meg is kínozzák. Nemrég Hajdú-Bihar megyében gyúj­totta rá valaki a lakást egy még élő emberre. Csongrád megyé­ben egy másik ügyben a tettest még nem ismeijük, de azt már tudjuk, hogy az illető kegyetle­nül megkínozta áldozatát. Új je­lenség, hogy míg korábban oly­kor évek is elteltek két lőfegy­verrel elkövetett emberölés kö­zött, ma már egyetlen esztendő­ben 6-7 ilyen történik.-Milyen okokból ölnek manap­ság az emberek Magyarorszá­gon?-A klasszikus okok (szere­lemféltés, hirtelen felindulás, személyes bosszú, nyereség- vágy, leleplezéstől való féle­lem) továbbra is hatnak, létez­nek. Mellettük azonban megje­lent a leszámolás jellegű és a felbérelt személyek közremű­ködésével elkövetett emberölés. Gondoljunk például az úgyne­vezett kommandós ügyre. Egyes bűnözők gyakran lépik át a saját maguk szabta határokat is. Korábban, ha egy betörő szembekerült a lakás tulajdono­sával, szinte kivétel nélkül el­menekült, óvakodott a súlyo­sabb bűncselekmény elköveté­sétől. Most már arra is volt példa, hogy a betörő a tulajdo­nos életére is tört. Vagyis: oly­kor a leleplezéstől való félelem már nemcsak egy súlyos, ha­nem egy viszonylag enyhébb elbírálás alá eső bűncselekmény esetében is emberölésre késztet. Ugyancsak a jelenség szintjén néhány esetben találkozunk a bűnügyi nyomozók rémálmá­val, az úgynevezett motívum nélküli gyilkossággal is. így - ahogy mondani szokás, csak balhéból - minden ok nélkül ha­lálra vertek és rugdostak részeg fiatalemberek egy pádon alvó 33 éves soproni férfit Ácson, a vasútállomáson. Előfordul az is, hogy a véres tett kiváltó oka nem is hazai eredetű. Gondol­junk például az etiópiai medika halálára debrecenben. Honfi­társa, a feltételezett tettes azért került vizsgálati fogságba, mert egy Kanadában élő férfire volt féltékeny. Vagy emlékeztetek az osztrák filmproducer ügyére: sem az elkövetők személye, sem az indíték nem kapcsoló­dott Magyarországhoz.- Tapasztalható változás a gyilkosok módszereiben, azon túl, hogy kegyetlenebbekké vál­tak?-Igen. Könnyen lehetséges, hogy ez összefüggésben van az­zal is, hogy körünkben nőtt a külföldi állampolgárok aránya, akik javarészt különböző, itt bujkáló, minden égtájbeli bű­nöző csoportok tagjai. Többet törődnek tettük elkövetése előtt annak előkészítésével. Próbál­nak előre alibit biztosítani ma­guknak, utána pedgi arra töre­kednek, hogy akadályozzák vagy tévútra vezessék a nyomo­zást. Az áldozat személyazo­nosságának megállapítását megnehezítik. Október végén találtak például egy fejetlen fér­fiholttestet az ócsai út környé­kén. Több a mozgó bűnöző- Van-e különbség a fővárosi és a vidéki gyilkosságok között, ha ismeretlen a tettes?- Inkább úgy fogalmaznék, hogy a városokban és a közsé­gekben, a tanyavilágban elköve­tettek között van. A főváros és a városok között ilyen szempont­ból nincs nagy különbség, még akkor sem, ha azt az elkövetők személye vagy a motívumok alapján elemezzük. A szervezett bűnözés például megjelent a vi­déki városokban is. A falvak­ban, tanyákon elkövetett embe­rölések ismeretlen tettesei kö­zött viszont több a mozgó bű­nöző, vagyis olyanok, akik nem ott laknak, ahol az áldozat.- Prognózis?- Tudományosan megalapo­zott nincs, csak a saját megérzé­semet tudom megfogalmazni. Szerintem az emberölések száma hazánkban a jelenlegi magas szinten stabilizálódik, de ezek felderítési aránya, amely ma 60% körül van, lényegesen javulni fog. Nyomozóink or­szágszerte jó szakemberek, a technikai felszereltség örvende­tesen javul, a külföldi rendőri szervekkel jók a kapcsolataink. Ez tesz bizakodóvá. Némethy Attila Jövőre Suzuki-export Fehérvári Szilvia és Dudás Hunor a bólyi iskolában Fotó: Läufer László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents