Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1992-11-11 / 311. szám

1992. november 11., szerda üj Dimöntült napló 7 Az önkormányzati beruházások jövője Címzett és céltámogatások Gázvezeték építés Pécsett, a Fábián "Béla úton Fotó: Szundi György DDGáz lesz a beruházó A Parlament a helyi önkor­mányzatok címzett és céltámo­gatásának rendszeréről szóló törvényjavaslat vitáját. A törvényjavaslat szerint az önkormányzatok címzett támo­gatást igényelhetnek a kiemelt fontosságú önkormányzati fel­adatok ellátását szolgáló beru­házások, rekonstrukciók meg­valósításához és létesítmények megvásárlásához. Az ilyen címzett támogatás iránti igényt ezentúl minden évben április 14-ig kell benyújtani, mert a következő évi költségvetés ösz- szeállításakor csak így vehetők azok figyelembe. A kormányjavaslatára azután az Országgyűlés a beruházás teljes időszakára vonatkozóan dönt a támogatás odaítéléséről és a folyósítás éves ütemezésé­ről. A támogatás másik nagy kö­réről, a céltámogatásokról úgy rendelkezik a törvényjavaslat, hogy céltámogatás három éves időtartamra, meghatározott cé­loknak és feltételeknek megfe­lelő beruházásokhoz nyújtható. Az ehhez szükséges pénzügyi fedezetet az éves költségvetési törvény határozza meg, így az új céltámogatási igényekre vo­natkozóan - a költségvetés helyzetétől függően - az Or­szággyűlés a költségvetési tör­vényben szűkítheti a célok kö­rét, módosíthatja a támogatási arányokat, s akár fel is füg­gesztheti a céltámogatási rend­szer működését. A feltételeknek megfelelő új igényeknek - ha az éves költségvetésben nincs rá­juk fedezet - a következő évi költségvetési törvényben kell fedezetet biztosítani. Itt is fon­tos a benyújtási határidő: min­den évben március 14. A céltá­mogatások jegyzékét - a beru­házás teljes időszakára vonat­kozóan, egy alkalommal - a kormány teszi közzé, meghatá­rozva az éves támogatási ütemet is. Támogatás 3 évre előre Az 1995-ös évtől kezdődően a céltámogatást a szakminiszté­riumok által kidolgozott fajla­gos költségek alapján nyújtják. Az 1993-1995. közötti idő­szakra meghatározott támoga­tási célokat és az igénybejelen­tés feltételeit a törvényjavaslat melléklete tartalmazza. „Megkezdődött a támogatá­sok rendszerének hosszú távú átalakítása” - mondotta Morvay István államtitkár, a törvényja­vaslat országgyűlési beterjesz­tője. A változás lényege, hogy a törvény három évre előre meg­határozza a támogatandó kez­deményzések körét. A támoga­tás mértékét, a hozzájárulás fel­tételeit, a döntési rendszert, a finanszírozás és az ellenőrzés mechanizmusait törvényi szin­ten rögzítik. A folyósítás és a Jelntős összegű céltámogatást kapott a helyi önkormányzat Bolyban, a község kerékpárút hálózatának kiépítéséhez Fotó: Szundi György felhasználás ellenőrzése szigo­rodik, viszont az új szabályozás elfogadása esetén - az eddigi gyakorlattól eltérően - csak egyszer kell a támogatási igényt bejelenteni a beruházás egész menete során. Ez év nyarán viszont a Bel­ügyminisztérium az önkor­mányzatoktól többek között azt kérte, hogy augusztus 19-ig ad­ják be az új céltámogatások iránti igényüket. Nem lehetett volna ezzel várni az új törvény megszületé­séig? - kérdeztük Darázs Imré- nét, a BM főosztályvezető-he­lyettesét.- Nem. Az augusztusi igény- felmérés ugyanis tájékozódási jelleggel, de éppen arra szolgált, hogy érvényesíthetők legyenek az önkormányzati támogatási igények az 1993. évi költségve­tési törvényjavaslat elkészítésé­hez, azaz számításba vehetők legyenek a pénzügyi fedezet meghatározásához. A Belügyminisztérium kor­mányfelhatalmazás alapján az új szabályozás szerint mérte fel az új céltámogatási igényeket. Az igények feldolgozása azon­ban még nem kezdődhetett el, hiszen az új feltételeket tartal­mazó törvényjavaslat vitája most folyik a Parlamentben. 1900-an kérnek 17,5 milliárdot- Igények tehát még ezután is benyújthatók?- Erre megvan a lehetőség, s erről tájékoztattuk is az önkor­mányzatokat. Újabb - megala­pozott - fejlesztési elgondolá­sok elé tehát senki sem állít so­rompót. Az önkormányzatok­nak azonban célszerű átgondolt fejlesztési stratégia alapján dön­teni afelől, hogy mit szeretné­nek fejleszteni, milyen műszaki megoldással, milyen pénzügyi forrásokból.- Összesen mennyi a sza­bályszerűen beadott igények száma és milyen összegre tarta­nak igényt támogatási céllal a meghatározott körben az ön- kormányzatok?- A határidőre beadott ké­relmek száma több, mint 1900. Az igények összértéke 17,5 mil­liárd forint.- Önök felmérték az új cím­zett támogatások iránti igényt is...-Augusztus 31-i határidővel gyűjtöttük össze az ilyen irányú kérelmeket. Összesen 1300 ja­vaslat érkezett, valamennyi tel­jesítésére közel 30 milliárd fo­rint kellene.- Költségvetési törvényünk azonban még nincs. így a forrás biztosításáról még nem beszél­hetünk. Dönt: a Parlament- A támogatásokról való dön­téshez a központi költségveté­sen kívül parlamenti döntés szükséges a helyi önkormányza­tok címzett- és céltámogatásá­nak jövőbeni rendszeréről szóló törvényjavaslatról, amely - ha elfogadja a Parlament - nem­csak a pillanatnyi helyzetben segíti a tisztánlátást, hanem a jövőben is egyszerűbbé és vilá­gosabbá teszi a támogatási rendszert.- Mi lesz a helyzet akkor, ha az 1993-as igények meghalad­ják a költségvetésből fedezhető kereteket?-Akkor két eset lehetséges. Az egyik, hogy a kormány ja­vaslatára az új céltámogatási igényekkel kapcsolatosan az Országgyűlés szűkíti a célok körét és/vagy módosítja a tá­mogatási arányokat. A másik: az eddig is jól ismert gyakorlat, amely szerint a következő évi költségvetés terhére ütemezik a támogatást. Schöffer Jenő A magánerős gázvezeték építés beruházói feladatait eddig a települések önkor­mányzatai látták el. A Dél-Dunántúli Gázszolgáltató Vállalat most azzal a kéréssel fordult többek között a pécsi önkormányzathoz, hogy ezt a jogosultságot adja át a szol­gáltatónak. Mit jelent ez a gyakorlatban? - kérdezte la­punk munkatársa Kele Jó­zsef, megyei üzemigazgatótól.- Eddig az önkormányzat volt a lakossági vezetéképítések beruházója, amit a gáztörvény írt elő. Ez gyakorlatilag azt je­lentette, hogy a lakosság közös képviselőkön keresztül megke­reste igényével az önkormány­zatot, ahol ezt rögzítették. Ezt követően az Önkormányzat megkereste megkérdezte a gáz- szolgáltatót, hogy érdemes-e társaságot alapítani, tudnak-e gázt biztosítani az adott terü­letre. Kedvező válasz esetén megalakították a társulást, az önkormányzat kérte az OTP-től a számla megnyitását, az UNI- BER-en keresztül kivitelezői ajánlatokat kértek. A Gázmű az egész folyamatban nem vett részt, csak az utolsó stádiumban kapcsolódtunk be, a vezeték el­készültével elvégeztük a ható­sági vizsgálatot, beüzemeltük a hálózatot és vagyonjogilag a bekerülési költségen átvettük a kész közművet. Idén január 1-jétől a nyu­gat-európai mintára elkészült új számviteli törvény előírásai lé­nyeges változásokat tartalmaz­tak, amelyek érintik a közmű­vek üzemeltetőit is.- A változás gazdasági kény­szere, hogy a törvény ez évtől kezdve az „idegen beruházás­ban megvalósított gázvezeté­ket” csak null-értékben engedi vagyonjogilag nyilvántartásba venni. Ez azt jelenti, hogy a nul-értékben nyilvántartott ve­zetéken az üzemeltető részére nem képződik anyagi forrás a vezeték felújítására, karbantar­tására, ami gazdaságilag tartha­tatlan állapot. Ezt a rendelke­zést nyugaton követte a gáztör­vény változása is, azonban ná­lunk csak az előkészületeknél tartanak. A probléma áthidalá­sára egyetlen megoldás kínál­kozik - szintén nyugat-európai mintára - a közmű üzemeltető fejlesztési forrást vesz át az építtetőtői, így ezáltal saját be­ruházásban valósíthatja meg a gázvezeték építését, fejleszté­sét. Tehát nem arról van szó, hogy a DDGáz saját kapacitá­sával valósítaná meg a vezeté­kek létesítését, hanem a fejlesz­tési, építési munkákat irányí­taná, szervezné a lebonyolítást, a kivitelezésben csak kisebb mértékben venne részt. Nem is tudnánk vállalni az összes mun­kát, mert csak a technológiai szerelésekre vagyunk beren­dezkedve. A múlt évben Pécsett és környékén közel 30 kilomé­ternyi vezeték készült el, ekkora mennyiségű munkára nincs is elegendő kapacitásunk. Az üzemigazgató elmondta, a lakosságnak ezután egyetlen he­lyen, a Légszeszgyár utca 11-ben lévő fogyasztói irodában kell érdeklődniük, illetve leadni a vezeték építésére vonatkozó igényüket. Ezt követően megha­tározott időn belül tájékoztatja a szolgáltató az ügyfeleket az épí­tés műszaki feltételeiről, vár­ható költségéről. Ennek ismere­tében a szolgáltató elkészíti a belépési nyilatkozatot, az építte­tők döntenek a belépésről, a nyilatkozat aláírásával vállalják az építési költsék kifizetését. Ezt követően elkészítteti a Gázmű a hálózat kiviteli tervét, a belépési nyilatkozatot az ön- kormányzathoz továbbítják, ahol intézkednek az OTP felé a számla megnyitásáról. A szol­gáltató ajánlatot kér a kivitele­zésre a vállalkozóktól, ennek ismeretében a DDGáz és az ön- kormányzat fejlesztési-forrás átadási szerződést köt. A kivite­lezői pályázatok elbírálásában részt vesz az önkormányzat, a lakosság és a Gázmű képvise­lője. Ezután kezdődhetnek a ki­vitelezési munkálatok. A szol­gáltató vállalja, hogy a áraján­lati tárgyaláson kialkudott ösz- szegért megvalósíttatják a veze­téket, amennyiben bármilyen ok miatt nem fémek bele ebbe a keretbe, a különbséget a Gázmű biztosítja.-Terveink között szerepel - mivel a mi állóeszközünkről van szó -, hogy a hálózat to­vábbi fejlesztéséhez szükséges nagyobb átmérőjű vezeték kö­zötti anyagár különbözetet a szolgáltató átvállalja. Például, egy adott terület ellátásához elég lenne 32 milliméteres veze­ték, de a későbbi fejlesztéseket figyelembe véve indokolt a 90-es, akkor az átmérőnövek­mény költségét a Gázmű meg­előlegezi. További előny, hogy az építés során rendszeresebben tudjuk ellenőrizni a munka mi­nőségét, hiszen közös érdekünk a fogyasztóval, hogy az újonnan elkészült szakaszt ne kelljen műszaki hibák miatt aránylag rövid időn belül ismét felbon­tani, illetve hosszú távon is biz­tonságosan üzemeltethető le­gyen a hálózat. Szeretnénk ha leendő fogyasztóink éreznék, hogy rugalmasabban, összefo- gottabban kezeljük a vezetéké­pítéssel kapcsolatos ügyek bo­nyolítását, mint ahogy az eddig történt. Hajdú Zs. Az áldozatok 80 százaléka nő Zsebtolvajok A közelmúltban Izrael állam éppen Magyarországon tartóz­kodó távközési minisztériumi államtitkárát és családját a fővá­ros szívében, a Blaha Lujza téri aluljáróban zsebtolvajok támad­ták meg és súlyosan bántalmaz­ták. Rendőrségi statisztikák sze­rint Magyarországon elszapo­rodtak a vagyon elleni bűncse­lekmények, s ezen belül a zseb­lopások száma is emelkedett, a tolvajok durvábbak lettek. Évente legkevesebb tízezer zseblopás történik, s ebből a fő­városban 6000 olyan eset fordul elő, amely miatt feljelentést tesznek. A nagyobb vidéki vá­rosokban ennek töredékét re­gisztrálják. Magyarázat: a zseb­tolvajlás tipikusan nagyvárosi bűnözési forma. Nálunk Siófo­kon és az idegenforgalmi cent­rumokban különösen nyáron sok a zseblopás, s a hazaiak mellett feltűnnek a külföldi „vendégmunkások”, elsősorban az Olaszorszgából, Romániá­ból ide sereglett szebmetszők is. Borgulya Gyula rendőr őr­nagy úgy emlékszik, hogy a hatvanas években a fővárosban mintegy 3-400 zsebtolvaj tevé­kenykedett. Ez a szám ma már legalább 2200-ra tehető, leg­alábbis ennyiről szólnak a rendőrségi nyilvántartások. A zsebesek száma 1982-től kez­dett el növekedni, és az utóbbi egy-két évben elsősorban annak köszönhetően, hogy Romániá­ból sok és különösen jól képzett zsebes tette át hazánkba a va­dászterületét. Tegyük hozzá mindjárt: a magyar „szakik” is szívesen tesznek külföldi kirán­dulásokat, ők leginkább Bécs- ben és a nagyobb osztrák, né­met városokban próbálkoznak. A zsebtolvajlás büntetőjogi megítélése nálunk nem a legsú­lyosabb - (az osztrák törvények már 5 schilling ellopását is sú­lyos bűncselekménynek minősí­tik) -, a társadalmi veszélyes­sége mégis nagy, hiszen töme­ges jelenség, s az elkövetési ér­ték igen számottevő. Ebben az esztendőben szeptember 15-ig csak a fővárosban 270 millió fo­rintot loptak el a zsebtolvajok. Ebben az összegben van a nyugdíjas nénik 5-6000 forintja, valamint annak a külföldi turis­tának a kézitáskája is, amelyben 1 millió 200 ezer forint értékű ékszer lapult. A statisztika egyébként az is bizonyítja, hogy a zsebtolvajok áldozatai első­sorban nők, köztük is az idő­sebbek, akik kevesebb figyel­met fordítanak értékeikre. A külföldi „vendégmunká­sok” sokat változtattak a zseb­tolvajlás nálunk kialakult mód­szerein. A Romániából érkezet­tek általában csoportosan „dol­goznak”. A bandából az egyik lop, a többiek falaznak, eltünte­tik a pénztárcát, a nyomokat. Előszeretettel használják a kü­lönböző vágószerszámokat a táskák, retikülök felhasítására. Nem óvatoskodnak annyira, mint az itthoniak, gyakran lép­nek fel durván, agresszívan, nincsenek tekintettel az áldo­zatra, a legelesettebb, legszegé­nyebb embert, akár a koldust is meglopják. Gyakran használják fel a gyermekeket is zseblopásra. Megdöbbentő történet azé a 13 éves kisfiúé, melyet a szülei 5000 lejért adtak el magyaror­szági ismerőseiknek. A „ven­dégfogadó” nagy család 1 évig élt a gyermek által elkövetett lopásokból, aki a Lehel piacon tevékenykedett hosszú ideig igen nagy sikerrel. A szerveztt bűnözés megje­lenése a zsebtolvajlásra is ha­tással volt, és ez elsősorban a hi­telkártyákkal való visszaéléssel kapcsolatos. A specializálódott szervezetek felvásárolják a zsebtolvajoktól a hitelkártyákat. Ezeket azonnal kiviszik Bécsbe (a Duna Bank mágneskártyájá­val természetesen itthon pró­bálkoznak), s ott a lopott kár­tyákat a banda szakemberei vagy dekódolják és hamisítják, vagy pedig még az eltűnés beje­lentése előtt vásárolnak velük. Azok a zsebtolvajok egyébként, akiknek nincs kapcsolatuk ilyen szervezettel, mihamarabb igye­keznek megszabadulni a kredit­kártyáktól, hiszen a lebukásuk esetén bizonyíték lehet ellenük. A közelmúlt legjellemzőbb zsebtolvaj lási esetei között vá­logatva feltétlen meg kell emlí­teni azt a társaságot, amely az operaházi banda néven vonult be a kriminalisztika történetébe. A négytagú társaság a dalszín­ház közönségét fosztogatta rendkívül ravasz módon. Ele­gánsan öltöztek. Az előadásról távozó közönség közé vegyül­tek, így lopdosták a pénztárcá­kat, táskákat mindaddig, amig az őket figyelő rendőrök le nem csaptak rájuk. A magányosan dolgozó zseb­tolvajok között Paula Cuciu tör­ténete érdekes. A középkorú, jó megjelenésű nő a Rákóczi úton egy hentesüzletben bukott le. A helyszínről elmenekült, de a nyomozók követték a Szív ut­cában lévő bérelt lakásáig. Si­került eldugnia a pénzt az ab­lakpárkány alatt lévő rejtek­helyre, de a bizonyítékokat megtalálták. Rendkívül szor­galmasan „dolgozott”, s az el­lopott valutát minden nap elhe­lyezte a hitelbanknál nyitott fo­lyószámláján. 350 000 forint­nak megfelelő valuta gyűlt már itt össze. A terhelő bizonyítékok elle­nére a lebukása után Magyaror­szágon nem állították bíróság elé, mert hazája nagykövetsé­gének kérésére, őt és a nyomo­zati anyagot átadták Romániá­nak. Remélni lehetett, hogy ez­után nem fosztogatja tovább a magyar fővárosba érkezett kül­földieket. Nem így történt. Ki­utasítása után néhány hónappal ismét megfogták a rendőrök a Rákóczi úton, ezúttal egy más névre kiállított útlevél volt nála. Viszaesőként egy esztendeig élvezhette a magyar börtönök vendégszeretetét. Halász Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents