Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1992-11-09 / 309. szám

1992. november 9., hétfő aj Dunántúli napló 7 A szakszervezeti vezér nem akarja utcára vinni sem az embereket, sem a politikát Beszélgetés Nagy Sándorral „Minél több szervezetet szeretnénk támogatni a jobbra tolódás ellenében” A sokszor a rendszerváltás „egyetlen túlélőjeként” aposzt­rofált szakszervezeti vezér, dr. Nagy Sándor, az MSZOSZ el­nöke ritka sokat cigarettázik. Az alábbi beszélgetés ideje - mintegy háromnegyed óra - alatt háromszór gyújtott rá, ami, azért ugye, nem kis teljesít­mény: napi két és fél, három dobozt feltételez. Bevallom, nem véletlenül említem ezt. Sokáig azt hittem, Nagy Sándor egyfolytábani do­hányzását egy image-manager (bejáratott magyar kifejezés hi­ányában úgy fordítanám: arcu­lat-tervező) írja elő, méghozzá azért, hogy a tévénézők minél többször láthassák, az újságol­vasók minél több alkalommal tényként olvashassák, s levon­ják belőle a következtetést. Mármint, hogy Nagy Sándor napjai feszültséggel telik, ren­geteg a gond, a probléma, amit meg kell oldania, s mert szak- szervezeti vezető, bizonyára az őt megválasztok érdekében ag­gódik annyit. A rengeteg - ön­pusztító életmódot sugalló - ci­garetta pedig ennek egyenes következménye. Nos, jelenthetem, a fentiekre sem bizonyítékot, sem cáfolatot nem sikerült szereznem, annyit viszont megtudtam, hogy az MSZOSZ-nek valóban van egy ilyesféle, amolyan arculat-ter­vezéssel megbízott szakembere. Indul a kampány — Jól láttam néhány hete, hogy egy NB I-es labdarúgó csapat - reklámfeliratként - az MSZOSZ nevét viseli a mezén ?-Láthatta, mert tudomásom szerint a kampány stábunk kö­tött egy szerződést a Nyíregy­házi VSSC-vel, igaz ezt a rek­lámot én még nem vehettem szemügyre.- Nyilvánosságra hozzák az üzlet anyagi részét?- Én semmiképpen sem, mert nem ismerem a részleteket. Eb­ben Bálint Attila tudna csak nyi­latkozni önnek.- Ő viszont nincs itt, de nem is annyira lényeges, hogy itt le­gyen, hiszen csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy nem félnek-e a nép nyelvétől? Il­letve, a szakszervezeti tagság nyelvétől?- Merthogy?- Mert mondjuk előfordulhat, hogy nem minden szakszervezeti tag gondolja azt, hogy - még akár image-teremtés céljából is - egy labdarugó csapatot kel­lene támogatni az ő szakszerve­zeti tagdíjából. Mondjuk egy komlói tagjuknak nem biztos, hogy tetszik a nyíregyházi lab­darúgók szponzorálása.- Én még nem találkoztam olyan reakcióval, ami ezzel szemben ellenséges lett volna. S hadd tegyem hozzá: olyan hely­zetben, amikor megtörténhet, hogy szakszervezetek közötti választásra kerül sor, s ennek a választásnak az a tétje, hogy egy szakszervezet milyen kép­viseleti jogokkal rendelkezhet, pláne az is tétje, hogy milyen vagyonnal rendelkezik a jövő­ben ... Nos, akkor belátható, hogy mindenféle - jó értelem­ben vett - reklám, ami persze pénzbe kerül, meg is térülhet akár. Beleszólni a politikába ?-Meggyőzött. S különben is úgy gondolom, ha az MSZOSZ-nek van pénze, ám fordítsa arra, amire jónak látja. Kérdés, így gondolják-e ezt az Önök riválisai is? És ezt már nem csak az érdekvédelmi szer­vezetekre értem, de a politikai szervezetekre is. Az MSZOSZ ugyanis egyre nyíltabban politi­zál. Eddig a Magyar Szocialista Párt mellett tették le voksukat. Ön milyen politikai szerepet szán szakszervezetüknek a kö­zeljövőben ?- Úgy gondolom, hogy - el­térően 1990-től, amikor teljesen távol tartottuk magunkat a par­lamenti választásoktól - mint az ország legnagyobb társadalmi szervezetének, érdekünkben áll, hogy olyan pártokat illetve je­lölteket támogassunk, akikről eddigi szereplésük alapján felté­telezhető, hogy - szemben a je­lenlegi kormánnyal és parla­menti többséggel - a viszonyuk a munkavállalók problémáihoz pozitívabb lesz.- Ezek szerint az MSZP-t ilyennek tartják.- Az, hogy minket milyen párttal hoznak össze és milyen­nel nem, annak nyilvánvaló oka, hogy az MSZP mellett az MSZOSZ két időközi választá­son is nyíltan exponálta magát. Mellettük persze az egyelőre még tagadhatatlanul kisebb be­folyással bíró szervezetekkel is jó viszont alakítottunk ki, csak erről egyelőre kevesebb szó esik. Itt említhetem például a Pozsgay-féle Nemzeti Demok­rata Szövetséget, vagy a Király Zoltán által fémjelzett Szociál­demokrata Néppártot. S ha már itt tartunk, hadd mondom el: az MSZOSZ-en belül megalakulás előtt áll két platform, melyre a tavaly novemberi alapok­mány-módosítás óta - a nyugati szakszervezetek mintájára - le­hetőség van. Az egyiket szocia­lista, szociáldemokrata irány­vonalúként, míg a másikat ke­reszténydemokrata és keresz­tényszocialista beállítottságú­ként határoznám meg.-A végén még saját képvi­selő-jelöltet is állítanak.- Szó sincs arról, hogy az MSZOSZ valamilyen ok foly­tán kizárólag csak egyetlen párt­tal tudná elképzelni az együtt­működést. Mi a szélsőségektől mentes baloldaltól a balközépig látjuk azt a politikai sprektu- mot, ami egy munkavállalókat tömörítő érdekvédelmi szerve­zetnek valódi partnere lehet.- A jövőben ugye. Mert eddig a nagy nyilvánosság előtt csak az MSZP-ről lehetett szó.- Ha az előbb elmondottak­nak egy adott időpontban egyet­len politikai erő felel meg leg­jobban, akkor nyíltan elvállal­juk, hogy vele a legjobb az MSZOSZ viszonya. Viszont, ha több párt, több erő mutat ilyen lehetőségeket, annak csak örülni tudunk. Hisz' mi minél több szervezetet szeretnénk tá­mogatni - egy esetleges erőtel­jes jobbra tolódás ellenében.- Pécsett Király Zoltánnal együtt lépett fel. 0 hogyan ke­rült a képbe? Egyáltalán hogy megy egy ilyesfajta egyezkedés? Ez esetben például a képviselő kereste meg Önöket?- Igen. Természetesen. A dolgok normális menetéhez tar­tozik, hogy minden párt, ame­lyik olyan politikát kíván foly­tatni, mely a munkavállalókat pozitívan érinti, eleve a szak- szervezetekhez fordul. Nem na­gyon tudok olyan példát, még nemzetközi viszonylatban sem, hogy egy szakszervezet erősza­kolt volna ki kapcsolatot vala­milyen párttal. Ennek egyszerű oka van. A pártok indulnak a választásokon, s a szakszerve­zetek igen nagy szavazóbázist jelentenek. Nincs ok arra, hogy szemlesütve beszélgessünk er­ről, hiszen ez a dolgok termé­szetes rendje. Ki viszi az utcára az embereket?-A politikai erők egy része azonban tart attól, hogy az MSZOSZ - akár pártok mögé bújva is, de - politizálni kezd­jen. Nem véletlen, hogy a kö­zelmúltban valaki azt írta: leg­közelebb Nagy Sándor viszi az utcára az embereket. S úgy tű­nik, ez most be is következik.-Magyarországon nagy di­vat, hogy szervezeteket szemé­lyekkel azonosítsanak. Azért kezdem ezzel, mert az MSZOSZ kellőképpen nagy szervezet ahhoz, hogy ne egy-két személyre hegyezzük ki ezt a kérdést. Hogy ki viszi leg­közelebb az utcára az embere­ket? Nézze, nekem személy szerint semmiféle politikai am­bícióim nincsenek, s ezt nagyon komolyan mondom. Ez az egyik. A másik: lelkem mélyén tüntetés ellenes vagyok, a de­monstrációkat egyáltalán nem kedvelem. A sztrájk előnyei- Mert?-Egyszerűen, mert az a vé­leményem: az utca nem arra való, hogy ott dőljenek el egy ország dolgai. Sokkal jobban szeretem, ha egy szakszervezet nem a felvonulás, hanem a munkaharc eszközeivel kívánja elérni céljait. Munkabeszünte­téssel, esetleg figyelmeztető és tényleges sztrájkkal - már csak azért is, mert ez a munkahelyen zajlik, s ott nem lehet provo­kálni. Egy demonstrációt pedig ugye, el lehet vinni olyan irányba, amit senki nem kí­ván ... Arról a praktikus okról nem is beszélve, hogy bár egy demonstráció bizonyos politikai nyomást gyakorol, az égvilágon semmi következménye nincs. Jogi következményt értek ez alatt. Nem kell leülni tárgyalni a résztvevőivel, s nem kell meg­tenni egy csomó dolgot, amit egy sztrájkoló társaság esetében viszont bizony nagyon is meg kell tenni.- Például?- A sztrájknál sztrájkfelhívás van, törvény kötelezi a másik felet, hogy tárgyaló delegációt állítson, törvényi következmé­nyei vannak, ha ezt nem teszi, s ha nem eredményes a tárgyalás, akkor jogszerűvé teszi az ennél keményebb, általános sztrájkot is.- És ha az MSZOSZ tagjai - mégis a demonstráció mellett döntenek?-Én egyet tehetek: érvelni tudok és fogok is ellene. Ha vi­szont ennek ellenére úgy dönte­nek, nem feküdhetek keresztbe előttük az úton. Ez, ugye, nyil­vánvaló.-Adódik a kérdés: lesz az ilyen esetekben valamilyen, de hatásos eszközük arra, hogy a szélsőségeseket, az esetleges provokátorokat kiszűrjék ma­guk közül?- Az eddigi gyűléseken ez a kérdés szerencsére fel sem me­rült. Aminek persze az az oka, hogy mi nem általában verbu­váltuk az összejöveteleinkre - mondjuk az utcáról - az embe­reket. Ebből következően, ahol összejön ezer ember, s abból ki- lencszáz az MSZOSZ tagja, nos, ott én azért kevesebb esélyt adok arra, hogy valaki cirkuszt rendezzen . . . Ézzel azt is mon­dom, hogy, ha az MSZOSZ és a többi szakszervezet mégis egy nagy demonstrációra szánja el magát, abban biztos vagyok, hogy kellő körültekintéssel ele­jét vesszük annak, hogy a fel­vonulókat provokálni lehessen. Pauska Zsolt Tűrés? Az indulatok veszélyesek Mindennek van határa - | mondták a bölcs rómaiak. A jelen nagy dilemmája: hol húzódik az a bizonyos határ,növelhető-e tovább a szociális feszültség, az egészségügy, az oktatás ínsége, a munkanélküliség terhe? Az utóbbi napok eseményei azt mutatják, a belpolitika térképén má­sutt húzódik a kormány és másutt a szakszerveztek által feltételezett tűrési ha­tárvonal. Mi a kabinet és az ér­dekképviseletek állás­pontja közötti különbség? A kormány újabb kény­szerű és kemény megszo­rítások sorát építette be a 93-as költségvetési terve­zetbe. A hat nagy szak- szervezeti tömörülés vá­laszként követeléscsoma­got tett a kormány aszta­lára, kategorikus kifejezé­seként annak, hogy a munkavállalók nagy tö­megei - a nyugdíjasoktól a munkanélülieken át a nagycsaládosokig - a tű­rőképességük határaihoz érkeztek. Közelíthetők-e kor­mányzati és szakszerve­zeti vélemények s mi a konszenzus feltétele? Egyfelől, hogy a kor­mányzat érzékelje: óriási nyomás nehezedik az ér­dekképviseletekre, s a ki- látástalanság, a szociális problémák veszélyes indu­latokat szabadíthatnak el. Másfelől: a szakszerveze­tek annak tudatában kép­viseljék tagságukat, hogy a kormánynak a gazdasági válság, a világbanki köve­telmények, a folytatódó recesszió vasmarkának szorításában kell elvoná­sokról és juttatásokról ke­gyetlenül nehéz döntése­ket hoznia. Mindezek után a legna­gyobb kérdés: tudatában van-e mindenki annak, hogy csak presztízshar­coktól mentes érdekegyez­tetéssel. az elosztási ará­nyok közös mérlegelésé­vel juthatunk túl tűrési ha­társértések nélkül a követ­kező nehéz heteken.? (Bajnok) Költségvetési ABC Ideális adórendszer kerestetik A költségvetési törvény elő­készítésében résztvevő szak­emberek között időről időre fellángol a polémia: a jövedelemadó, vagy a for­galmi adó kerüljön előtérbe? A vitatkozók ugyanis abból in­dulnak ki, hogy az adórend­szernek - a költségvetési célo­kon túl - a gazdaság növekedé­sét kell szolgálnia. A növeke­déshez beruházásokra, a beru­házásokhoz megtakarításokra van szükség, a jövedelemadó pedig azt sújtja, aki megtakarít. A forgalmi adó hívei ebből in­dulnak ki és azt mondják: igaz­ságosabb azokat adóztatni, akik költenek. Ráadásul ezzel nem a jelenlegi, hanem a jövő­beli fogyasztást perferálnák, az adórendszer egyszerű és vilá­gosan áttekinthető, könnyen nyilvántartható és olcsón „üzemeltethető” lenne. Túl egyszerű volna igazságot tenni a vitatkozók között, ha nem tennénk hozzá a forgalmi adóz­tatás gyenge pontját: a gazda­sági növekedés motoija a fo­gyasztás, amit az erőteljesebb adóztatás természetesen korlá­tok közé szoríthat. A másik gyengéje, hogy nem alkalmas a jövedelemarányok szabályozá­sára. Az ideális adórendszert nemcsak mi keressük, hasonló cipőben járnak a volt szocia­lista országok is. Van ahol a magyar tapasztalatokat is hasznosítják, másutt - a volt NDK-ban, Oroszországban, Ukrajnában, Észtországban, Lettországban, valamint Cseh- és Szlovákiában - a nyugat-eu­rópai megoldást próbálják ho­nosítani és az értéknövekedési adó mellett törnek lándzsát. Hasonló irányba indultak a lengyelek, a románok, a bolgá­rok és a jugoszláv utódállamok is. (Érdemes megemlíteni, hogy ezzel gyakorlatilag a vi­lág legáltalánosabb adóneme alakul ki, hiszen a legfejlettebb 24 európai ország közül 21-ben és 40 afrikai, ázsiai, latin-ame­rikai országban is ezt alkal­mazzák. Egyedül az USA, Svájc és Ausztrália számít ki­vételnek!) Az egykori szocialista or­szágok gyakorlatilag két legyet ütnek egy csapásra: közelebb kerülnek az európai gyakorlat­hoz és egymáshoz is, mi az utóbbi időben halványuló gaz­dasági kapcsolatok újraéledé­sét is szolgálhatja. Bácskai Tamás Tovább dolgozzanak a nők? Ma már nyílt titok, hogy a Népjóléti Minisztériumban el­készült a nyugdíjkorhatár álta­lános emelésére vonatkozó törvényjavaslat, amelynek leg­fontosabb tételeit még a kor­mány is elfogadta. A parla­menti vita küszöbén megszó­lalnak az érdekvédelmi szerve­zetek képviselői is.- Ha már az előkészítés, a törvényjavaslat kidolgozása ideján nem kérdezték meg az érintettek, a nők véleményét nyugdíjkorhatáruk tervezett emeléséről, akkor legalább most, utólag hallgassák meg észrevételeinket, javaslatainkat - mondja Szabó Istvánná, az MSZOSZ női választmányának elnöke. - Szeretném előrebo­csátani, hogy a tagszervezete­inkhez tartozó mintegy kétszá­zezer lány-asszony képviseleté­ben nem tudjuk támogatni a nők nyugdíjkorhatárának emelését.-Az ok?- Mint ismeretes, a kormány előterjesztése kétféle variációt tartalmaz. Az egyik elképzelés szerint már a jövő évtől, a másik szerint csak 1994-től kellene tovább dolgozniuk a nőknek, ám szerintünk a mostani gazda­sági helyzetben egyik változat sem elfogadható. Hosszasan so­rolhatnám az okokat, de hadd említsem csak a leglényegeseb­beket. A munkanélküliek száma az év végére megközelíti az egymilliót, s jövőre sem várható érdemi fellendülés a gazdaság­ban. Fölöslegesnek tartjuk, hogy csupán a járulékbevételek növelése miatt kényszerítsék továbbdolgozásra az asszonyo­kat! Nézzünk szembe a tények­kel: már most évente mintegy hatvanezren válnak munkanél­külivé, éppen a munkahelyek hiánya miatt.-Ezt az érvet már több ér­dekvédelmi szervezet is szóvá tette. Van-e másfajta indoka az MSZOSZ női választmányának?- Van. Például nincs tudomá­sunk arról, hogy a javaslatot megelőzően akár egyetlen rep­rezentatív felmérést is készítet­tek volna a dolgozó nők egész­ségi állapotáról. Mi viszont a tagszervezeteinktől érkezett jel­zések alapján tudjuk, hogy fő­leg a textil- és a ruhaiparban, az élelmiszer-feldolgozásban és más ágazatban alkalmazott nők jelentős része még a mostani ötvenöt éves korhatárt sem éri meg egészségesen. A néhány évvel ezelőtti adatok szerint a fizikai állományban dolgozó nők egyharmada kényszerült idő előtt rokkantsági nyugdíjba. Nem hiszem, hogy azóta - ép­pen a szociális gondok növeke­dése miatt - jelentősen javult volna a nők egészségi állapota. Összegezve: ha az Ország- gyűlés elfogadja a nők nyugdíj- korhatárának fölemelését, akkor ezzel hozzájárul ahhoz is, hogy az asszonyok közül mind keve­sebben tudják majd végigdol­gozni a meghatározott munka- vállalási időt. Ha egészségileg bírnák is, ott a második gond: a munkanélküliség. Vajon szá­moltak-e ezekkel a következ­ményekkel az előterjesztők? Kíváncsian várnánk az illetéke­sek válaszát. Vajon meg tud­juk-e nyugtatni a kétkedőket?-szó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents