Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-31 / 300. szám

1992. október 31., szombat üj Dunántúlt napiö 7 Kinek a térfelén pattog a labda? A falu bankja A Szentlőrinc és vidéke takarékszövetkezet Fiókja Bicsérden Fotó: Proksza László Ki fogja finanszírozni a falun létrejövő új szervezeti egysége­ket (magángazdaságok tömege, újjáalakult tsz-ek, rt-k stb.)? Lesz-e forrás, lesz-e pénzinté­zet, amely felkarolja a hirtelen megsokasodott, az indulási gondok tömegével küszködő új agrárvállalkozásokat? A takarékszövetkezetek mintegy 1800 egysége, koráb­ban elsősorban a takarékbetétek gyűjtésében ért el eredménye­ket, bár fogyasztási, lakás- és termelési hitelnyújtási tevé­kenysége mindmáig figyelmet érdemel. A kétszintű bankrendszer lét­rejöttével, majd a pénzintézeti törvény megjelenésével egyre gyűltek a viharfelhők a takarék- szövetkezetek feje fölött. Mind kevésbé bírják a versenyt a ro­hamléptekben korszerűsödő ke­reskedelmi bankokkal. Tőkeel­látottságuk csekély volta miatt kockázatviselő képességük ala­csony, hagyományos finanszí­rozású területeik (lakossági fo­gyasztás, lakás, agrárszféra) egyre kockázatosabbá váltak és mindinkább érzik a megfelelő szaktudás, valamint a technikai háttér hiányát is. E két problémahalmaz közös megoldását javasolta most egy nemzetközi szakértőcsoport, amely hivatalos felkérésre ké­szített tanulmányában a taka­rékszövetkezeti hálózatot tartja a mezőgazdaság és a falu finan­szírozása igazi letéteményesé­nek. Teljes szolgáltatást a falunak! A külföldi szakértők ígére­tesnek találják e pénzintézetek jövőjét. Óriási erőt jelent, hogy 1800 fiókjuk révén (a többi banknak hozzávetőleg 600 van összesen) lefedik az egész or­szág területét. Továbbá magán­kézben vannak, önkormányzá- súak és jól ismerik vidéki/falusi ügyfélkörüket. Erre a bázisra úgy lehet épí­teni,- ha radikálisan növelik alap­tőkéjüket;- ha hatékony ernyőbankot (apexbank) hoznak létre (amely irányítja, szervezi az egész há­lózatot);- ha nagymértékben javítják szolgáltatási színvonalukat. A szakértők - külföldi példák alapján - integrált hálózat kia­lakítását tartanák célszerűnek. A hálózat teljes szolgáltatást nyújtana a falu társadalmának. A tanulmány szerzői nem vi­tatják, hogy ilyen mérvű fejlő­dés csak külső tőkebefecsken­dezéssel érhető el, ezért jelentős állami feladatokat is megfogal­maztak. Szerintük a kormány­zatnak pozitív diszkriminációt kellene alkalmaznia a takarék- szövetkezetekkel szemben. Ez - külső-belső források biztosítá­sával (PHARE, Világbank, EBRD, stb.) - éppúgy megnyil­vánulhatna az adópolitikában, mint a tőkenövelés tekinteté­ben. Mindemellett - mint kie­melték - legnagyobb támoga­tásnak az tekinthető, ha használ­ják a hálózatot, vagyis a külön­böző pénzeket és hiteleket a ta­karékszövetkezeteken keresztül juttatják el a címzettekhez. A szerzők azt is megindokol­ják, hogy a vidék fejlesztésekor miért nem számítanak a többi bankra. Úgy látják; a bankokat nem érdeklik a kis ügyfelek; há­lózatuk elégtelen, pedig még jó ideig a portfolió rendbetétele, továbbá privatizációjuk köti le energiájukat. A tanulmány gondolatait csak a takarékszövetkezetek ér­dekképviseleti szervénél fogad­ták örömmel. A javaslatokat azonban az egyes kormányzati szervek, a bankok, illetve ma­guk a takarékszövetkezetek is fenntartásokkal kezelték. Az integráció előnyei Az állam egyes képviselői firtatták a több tízmillió forint előteremtésének lehetőségét, il­letőleg az állami invesztíciókat követő tulajdonosi struktúrát (minthogy a szövetkezeti jel­legből adódóan - tetszőleges összegű részvétel után is - csu­pán egy szavazat jár). A takarékszövetkezetek egy­felől az állami befolyástól féltik a mozgalmat, másfelől azonban külső segítséget várnak. Szá­mukra úgy tűnik, hogy önerőből nehezen tudnának érdemben re­agálni a kihívásra. Tartanak az integrált rendszertől is, mivel úgy érzik, hogy közös gyerme­kük, a Takarékbank, kicsit a fe­jükre nőtt. Egyfajta új, ernyő- banki szerepben persze ez dek­laráltan is megtörténne, nem szólva az alsóbb szintek döntési szabadságának csökkenéséről. Mindazonáltal a takarékszö­vetkezetek pártolnak egy bizo­nyos integrációt (összefogást), ám ennek jellegéről és megnyi­latkozási formájáról megoszla­nak a vélemények. A bankok értelemszerűen nagyra értékelik a takarékszö­vetkezeti hálózat forrásgyűjtő képességét, illetve mint a helyi ügyek intézőjét. De azt már ká­rosnak tartanák, ha a mezőgaz­daság finanszírozása - jelentős állami pénzügyi segédlettel - teljesen kikerülne a bankok ke­zéből, hogy azzal csak az integ­rált takarékszövetkezeti hálózat foglalkozzék. A bankok megítélése szerint az agrárfinanszírozás nem pénz­intézet-szervezeti kérdés. Az ágazatot kellene támogatni, hogy az a bankok jó partnere Jehessen (hasonlóan egyes ked­vezményezett, privatizációs vagy kisvállalkozást segítő ügy­letekhez). Azt is negatívan ítélik meg a bankok, ha állami támogatással egy óriási, kvázi kereskedelmi bank jönne létre, amely azután kiszorítaná őket a vidéki piac­ról. Létrejön az ernyőbank? A labda most a takarékszö­vetkezetek térfelén pattog, még akkor is, ha az állam érzékelhe­tően szeretné támogatni az ag­rárszektort (kamatpreferenciák, garanciaintézetek, földjelzá- log-intézet létrehozása stb.). Az sem eldöntött még, hogy a taka­rékszövetkezetek kérésére - a banktörvény módosításával - létrejön-e az emyőbanki szisz­téma. Ami azonban a legfontosabb: a takarékszövetkezeteknek el kell dönteniük: egyéni úton in­dulnak-e el, s ekkor majd a piac szelektál körükben, vagy meg­próbálnak összefogni. Ez a ko­rábbi szabadság korlátozásával jár ugyan, de nagyobb esélyt te­remt a korszerűsödési verseny­ben. És még valami: könnyeb­ben juthatnak hozzá az olyany- nyira áhított és szükséges külső fejlesztési forrásokhoz. F. T. G. Kaj mán-j átékok Hallottak már önök a kaj­mán játékról? Nem? Pedig ez egy roppant érdekes dolog. Úgy játszák, hogy lefordított üres sörösládákat - ezek a kajmánok - meghatározott alakzatban bizonyos távol­ságra helyeznek egymástól, s a résztvevőknek kétméteres deszkákat adnak. Az a cél, hogy a pallókat úgy egyensú­lyozzák, s helyezzék el a lá­dákon, természetesen az előírt módon és időben, hogy a kép­zeletbeli folyón baj nélkül át­kelhessenek. Mert ha nem, a kajmánok elsüllyednek, s hamm, bekapják a versenyző­ket. Vezető menedzser barátom, aki túlélte, mondhatnók sérü­lés nélkül megúszta a kajmán játékot még otthon is fanyar mosollyal emlékezik arra a három napra, amit sok tízezer forintért töltött egy szép hegyi szállodában, úgymond szemé­lyiségének fejlesztéséért. Volt ezen kívül más, a menedzse­rek - az ország egyik nagy és komoly cégének első vonalá­hoz tartozó emberek - kvali­tásait próbára tévő játék. Mert bezárták őket, s „varázsháló­val” - madzaggal - irányítot­ták mozgásukat, bekötött szemmel, zsinórral a kezük­ben különféle alakzatokat kel­lett formálni a csoportoknak, ugyancsak bekötött szemmel, igaz kellő felügyelet mellett egy kilátótorony tetejéig buk­dácsoltak, s amikor fent vol­tak, akkor került le a kendő a szemről, s tárult elébük a pa­noráma ... Azt mondják, a homo lu- dens, a játékos ember min­denre kész. Ezek a menedzse­rek is röhögve-kínlódva-iz- zadva egyensúlyoztak a desz­kákkal, kiáltozva botorkáltak a kilátó lépcsőjén, egymást és a figyelőket figyelve lavíroz­tak a hálók között, csinálták a gyakorlatokat. S amikor szusszanásnyi idejük volt, ak­kor elgondolkodhattak azon, biztos, hogy a külföldiek mindent és mindenkor jobban tudnak nálunk, a különböző idegennevű módszerek tény­leg csalhatatlanok, s a kókler­ségnek, az átverésnek milyen magas szintjei is vannak. ’ Persze ezeknek az értelmes embereknek a többsége, akik­nek „keze alatt” sok-sok be­osztott dolgozik, jól tudták, mire megy ki a játék. Beléjük akarták plántálni, hogy a ve­zető önmagában senki, a be­osztottak segítő támogatása nélkül, ezért a főnöknek érez­nie kell az egymásrautaltsá­got, s neki kell a közösség formálásának meghatározó személyiségévé válnia. S hogy az általa irányított kö­zösséget minden körülmé­nyek között és mindenkor meg kell védeni, a „felső ha­talmak” - mert ugye minden­kinek van főnöke - igaztalan támadásával szemben. S azt is tudták, amit a külföldi mód­szerek és rendszer-szervezők nem, a magyar főnök érzé­keny lelkű, hogy ne mondjam, sértődékeny. Vezető menedzser barátom próbára téve és „hasznosí­tandó a tanultakat”, a kurzust követően megvédte társaságát a nagyfőnökkel szemben, in­telligens, kulturált ember lé­vén, intelligensen és kulturál­tan. A nagyfőnök - fontos, ő nem vett részt a kurzuson! - meglehetősen rossz néven vette az ellenvéleményt, s a vitát gyorsan berekesztette. Vezető menedzser barátom néhány napig nagyon rosszul aludt, zuhanó pallókkal, me­rev hálókkal, sörös ládákkal, bekötött szemű emberekkel álmodott, s látta magát, amint munkanélküliként, két diplo­májával a zsebében bóklászik a sötét, ki tudja merre kanya­rodó utcán. Eltűnődve a kajmán-játé­kok lélekformáló hatásán. Roszprim Nándor Vérvizsgálat új módon Két cseppből, 90 másodperc alatt A princetoni „I-STAT” cég (USA, New Yersey állam) olyan készüléket gyártott, amely az emberi vért a legfon­tosabb értékekre vonatkozóan azonnal és megbízhatóan meg­vizsgálja. A tenyérnyi hordozható ké­szüléknek az analízishez csak két vércseppre van szüksége, s 90 másodperc múlva kimutatja a vér összetételét, a jó és a rossz értékeket. A szupergyors vizs­gálódás után az orvos életfon­tosságú időt nyerhet a diagnó­zis, majd a szükséges kezelés azonnali meghatározására. A készülék a vérképet és a vörös- vérsejt-süllyedést is rögtön ki­jelzi egy mini képernyőn, ami csatlakoztatható egy komputer­hez. Pécsi Állami Gazdaság: felfelé a lejtőn Összehúzódva megmaradni Az üszögpusztai szállodára is van érdeklődő F'otó: Proksza László Sokan temették az idén ta­vasszal Pécs környékének egyik legnagyobb mezőgazda- sági üzemét, a Pécsi Állami Gazdaságot. Adósságai miatt menetrendszerűen bekövet­kező csődeljárás, vállalati biz­tos kinevezése a beavatottak szemében előrevetítette a fel­számolást. A vállalat azonban talpon maradt, az idei gazda­sági év eddigi adatai szerint tisztes nyereséget is elköny­velhetnek. A csődeljárást megszüntették ellenük, a második menetben sikerült megegyezniük a hitele­zőkkel a mintegy 150 milliós hi­tel visszafizetésében. A pénz­ügyi szanálás menetrendjében augusztus 30-ig ki kellett elégí­teniük a 150 ezer forint alatti tartozásokat, ami különösebb gondot nem jelentett. Október 15. és január 15-e között 50-50 százalékos megosztásban a 10 millió alatti adósság visszafize­tését kell megoldaniuk, március 31 -ig pedig a „nagy halakkal”, a Postabankkal, a Magyar Hitel Bankkal valamint az Agro- bankkal kell rendezniük a csak­nem 100 millióra rúgó hitel­számlákat. Az Állami Vagyonügynök­ség, mint az állami tulajdon képviselője köteleztes a vállala­tot egy decentralizációs prog­ram kidolgozására. Ebben kell megfogalmazniuk, milyen el­képzelésük van a vállalkozás gazdaságosságának a megte­remtésére, az alaptevékenység­hez szorosan nem kapcsolódó termelés, szolgáltatás leépíté­sére. Nos, az adósságok vissza­fizetésére éppen ez utóbbi ad lehetőséget. A pécsi önkor­mányzatnak a napokban sikerült eladniuk egy közel 100 hektáros földterületet, amelyen a régóta beharangozott innovációs park létesülne. Az üszögpusztai kas­télyszállodára is van érdeklődő, a gombakoposztáló üzemet az ott dolgozók és egy budapesti befektető cég vette meg, a lo­vasiskola is vállalkozásban mű­ködik. A feleslegessé váló esz­közökön is túladnak, s ha min­den tervük valósággá válik, ak­kor jövő tavasszal tiszta lapot nyithatnak a vállalat gazdaság- történetének nagykönyvében. Összehúzódva megmaradni - lényegében így lehetne megfo­galmazni a gazdaság jelenlegi stratégiáját. Annyi már bizo­nyos, az év végéig valamilyen gazdasági társasággá kell átala­kulniuk, valószínű részvénytár­saságként működnek majd to­vább. Kezdetben az állami va­gyonrész meghaladná az 50 százalékot. Ezt fokozatosan megszüntetnék, az állami papí­rokat eladnák, ezt követően magánvállakozásként folytat­nák tovább termelő tevékenysé­güket. Várhatóan arra is módjuk lesz, hogy a dolgozók vásárol­ják meg a vállalati vagyont, eh­hez azonban még meg kell szü­letniük azoknak a szabályza­toknak, amelyek törvényes ke­retek között biztosítanák az ilyenfajta átalakulást. A mező- gazdasági nagyüzem jelenlegi igazgatója, Joó József minden­esetre ebben látja a gazdaság fennmaradásának legvalószí­nűbb formáját. B. G.

Next

/
Thumbnails
Contents