Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-31 / 300. szám
1992. október 31., szombat üj Dunántúlt napiö 7 Kinek a térfelén pattog a labda? A falu bankja A Szentlőrinc és vidéke takarékszövetkezet Fiókja Bicsérden Fotó: Proksza László Ki fogja finanszírozni a falun létrejövő új szervezeti egységeket (magángazdaságok tömege, újjáalakult tsz-ek, rt-k stb.)? Lesz-e forrás, lesz-e pénzintézet, amely felkarolja a hirtelen megsokasodott, az indulási gondok tömegével küszködő új agrárvállalkozásokat? A takarékszövetkezetek mintegy 1800 egysége, korábban elsősorban a takarékbetétek gyűjtésében ért el eredményeket, bár fogyasztási, lakás- és termelési hitelnyújtási tevékenysége mindmáig figyelmet érdemel. A kétszintű bankrendszer létrejöttével, majd a pénzintézeti törvény megjelenésével egyre gyűltek a viharfelhők a takarék- szövetkezetek feje fölött. Mind kevésbé bírják a versenyt a rohamléptekben korszerűsödő kereskedelmi bankokkal. Tőkeellátottságuk csekély volta miatt kockázatviselő képességük alacsony, hagyományos finanszírozású területeik (lakossági fogyasztás, lakás, agrárszféra) egyre kockázatosabbá váltak és mindinkább érzik a megfelelő szaktudás, valamint a technikai háttér hiányát is. E két problémahalmaz közös megoldását javasolta most egy nemzetközi szakértőcsoport, amely hivatalos felkérésre készített tanulmányában a takarékszövetkezeti hálózatot tartja a mezőgazdaság és a falu finanszírozása igazi letéteményesének. Teljes szolgáltatást a falunak! A külföldi szakértők ígéretesnek találják e pénzintézetek jövőjét. Óriási erőt jelent, hogy 1800 fiókjuk révén (a többi banknak hozzávetőleg 600 van összesen) lefedik az egész ország területét. Továbbá magánkézben vannak, önkormányzá- súak és jól ismerik vidéki/falusi ügyfélkörüket. Erre a bázisra úgy lehet építeni,- ha radikálisan növelik alaptőkéjüket;- ha hatékony ernyőbankot (apexbank) hoznak létre (amely irányítja, szervezi az egész hálózatot);- ha nagymértékben javítják szolgáltatási színvonalukat. A szakértők - külföldi példák alapján - integrált hálózat kialakítását tartanák célszerűnek. A hálózat teljes szolgáltatást nyújtana a falu társadalmának. A tanulmány szerzői nem vitatják, hogy ilyen mérvű fejlődés csak külső tőkebefecskendezéssel érhető el, ezért jelentős állami feladatokat is megfogalmaztak. Szerintük a kormányzatnak pozitív diszkriminációt kellene alkalmaznia a takarék- szövetkezetekkel szemben. Ez - külső-belső források biztosításával (PHARE, Világbank, EBRD, stb.) - éppúgy megnyilvánulhatna az adópolitikában, mint a tőkenövelés tekintetében. Mindemellett - mint kiemelték - legnagyobb támogatásnak az tekinthető, ha használják a hálózatot, vagyis a különböző pénzeket és hiteleket a takarékszövetkezeteken keresztül juttatják el a címzettekhez. A szerzők azt is megindokolják, hogy a vidék fejlesztésekor miért nem számítanak a többi bankra. Úgy látják; a bankokat nem érdeklik a kis ügyfelek; hálózatuk elégtelen, pedig még jó ideig a portfolió rendbetétele, továbbá privatizációjuk köti le energiájukat. A tanulmány gondolatait csak a takarékszövetkezetek érdekképviseleti szervénél fogadták örömmel. A javaslatokat azonban az egyes kormányzati szervek, a bankok, illetve maguk a takarékszövetkezetek is fenntartásokkal kezelték. Az integráció előnyei Az állam egyes képviselői firtatták a több tízmillió forint előteremtésének lehetőségét, illetőleg az állami invesztíciókat követő tulajdonosi struktúrát (minthogy a szövetkezeti jellegből adódóan - tetszőleges összegű részvétel után is - csupán egy szavazat jár). A takarékszövetkezetek egyfelől az állami befolyástól féltik a mozgalmat, másfelől azonban külső segítséget várnak. Számukra úgy tűnik, hogy önerőből nehezen tudnának érdemben reagálni a kihívásra. Tartanak az integrált rendszertől is, mivel úgy érzik, hogy közös gyermekük, a Takarékbank, kicsit a fejükre nőtt. Egyfajta új, ernyő- banki szerepben persze ez deklaráltan is megtörténne, nem szólva az alsóbb szintek döntési szabadságának csökkenéséről. Mindazonáltal a takarékszövetkezetek pártolnak egy bizonyos integrációt (összefogást), ám ennek jellegéről és megnyilatkozási formájáról megoszlanak a vélemények. A bankok értelemszerűen nagyra értékelik a takarékszövetkezeti hálózat forrásgyűjtő képességét, illetve mint a helyi ügyek intézőjét. De azt már károsnak tartanák, ha a mezőgazdaság finanszírozása - jelentős állami pénzügyi segédlettel - teljesen kikerülne a bankok kezéből, hogy azzal csak az integrált takarékszövetkezeti hálózat foglalkozzék. A bankok megítélése szerint az agrárfinanszírozás nem pénzintézet-szervezeti kérdés. Az ágazatot kellene támogatni, hogy az a bankok jó partnere Jehessen (hasonlóan egyes kedvezményezett, privatizációs vagy kisvállalkozást segítő ügyletekhez). Azt is negatívan ítélik meg a bankok, ha állami támogatással egy óriási, kvázi kereskedelmi bank jönne létre, amely azután kiszorítaná őket a vidéki piacról. Létrejön az ernyőbank? A labda most a takarékszövetkezetek térfelén pattog, még akkor is, ha az állam érzékelhetően szeretné támogatni az agrárszektort (kamatpreferenciák, garanciaintézetek, földjelzá- log-intézet létrehozása stb.). Az sem eldöntött még, hogy a takarékszövetkezetek kérésére - a banktörvény módosításával - létrejön-e az emyőbanki szisztéma. Ami azonban a legfontosabb: a takarékszövetkezeteknek el kell dönteniük: egyéni úton indulnak-e el, s ekkor majd a piac szelektál körükben, vagy megpróbálnak összefogni. Ez a korábbi szabadság korlátozásával jár ugyan, de nagyobb esélyt teremt a korszerűsödési versenyben. És még valami: könnyebben juthatnak hozzá az olyany- nyira áhított és szükséges külső fejlesztési forrásokhoz. F. T. G. Kaj mán-j átékok Hallottak már önök a kajmán játékról? Nem? Pedig ez egy roppant érdekes dolog. Úgy játszák, hogy lefordított üres sörösládákat - ezek a kajmánok - meghatározott alakzatban bizonyos távolságra helyeznek egymástól, s a résztvevőknek kétméteres deszkákat adnak. Az a cél, hogy a pallókat úgy egyensúlyozzák, s helyezzék el a ládákon, természetesen az előírt módon és időben, hogy a képzeletbeli folyón baj nélkül átkelhessenek. Mert ha nem, a kajmánok elsüllyednek, s hamm, bekapják a versenyzőket. Vezető menedzser barátom, aki túlélte, mondhatnók sérülés nélkül megúszta a kajmán játékot még otthon is fanyar mosollyal emlékezik arra a három napra, amit sok tízezer forintért töltött egy szép hegyi szállodában, úgymond személyiségének fejlesztéséért. Volt ezen kívül más, a menedzserek - az ország egyik nagy és komoly cégének első vonalához tartozó emberek - kvalitásait próbára tévő játék. Mert bezárták őket, s „varázshálóval” - madzaggal - irányították mozgásukat, bekötött szemmel, zsinórral a kezükben különféle alakzatokat kellett formálni a csoportoknak, ugyancsak bekötött szemmel, igaz kellő felügyelet mellett egy kilátótorony tetejéig bukdácsoltak, s amikor fent voltak, akkor került le a kendő a szemről, s tárult elébük a panoráma ... Azt mondják, a homo lu- dens, a játékos ember mindenre kész. Ezek a menedzserek is röhögve-kínlódva-iz- zadva egyensúlyoztak a deszkákkal, kiáltozva botorkáltak a kilátó lépcsőjén, egymást és a figyelőket figyelve lavíroztak a hálók között, csinálták a gyakorlatokat. S amikor szusszanásnyi idejük volt, akkor elgondolkodhattak azon, biztos, hogy a külföldiek mindent és mindenkor jobban tudnak nálunk, a különböző idegennevű módszerek tényleg csalhatatlanok, s a kóklerségnek, az átverésnek milyen magas szintjei is vannak. ’ Persze ezeknek az értelmes embereknek a többsége, akiknek „keze alatt” sok-sok beosztott dolgozik, jól tudták, mire megy ki a játék. Beléjük akarták plántálni, hogy a vezető önmagában senki, a beosztottak segítő támogatása nélkül, ezért a főnöknek éreznie kell az egymásrautaltságot, s neki kell a közösség formálásának meghatározó személyiségévé válnia. S hogy az általa irányított közösséget minden körülmények között és mindenkor meg kell védeni, a „felső hatalmak” - mert ugye mindenkinek van főnöke - igaztalan támadásával szemben. S azt is tudták, amit a külföldi módszerek és rendszer-szervezők nem, a magyar főnök érzékeny lelkű, hogy ne mondjam, sértődékeny. Vezető menedzser barátom próbára téve és „hasznosítandó a tanultakat”, a kurzust követően megvédte társaságát a nagyfőnökkel szemben, intelligens, kulturált ember lévén, intelligensen és kulturáltan. A nagyfőnök - fontos, ő nem vett részt a kurzuson! - meglehetősen rossz néven vette az ellenvéleményt, s a vitát gyorsan berekesztette. Vezető menedzser barátom néhány napig nagyon rosszul aludt, zuhanó pallókkal, merev hálókkal, sörös ládákkal, bekötött szemű emberekkel álmodott, s látta magát, amint munkanélküliként, két diplomájával a zsebében bóklászik a sötét, ki tudja merre kanyarodó utcán. Eltűnődve a kajmán-játékok lélekformáló hatásán. Roszprim Nándor Vérvizsgálat új módon Két cseppből, 90 másodperc alatt A princetoni „I-STAT” cég (USA, New Yersey állam) olyan készüléket gyártott, amely az emberi vért a legfontosabb értékekre vonatkozóan azonnal és megbízhatóan megvizsgálja. A tenyérnyi hordozható készüléknek az analízishez csak két vércseppre van szüksége, s 90 másodperc múlva kimutatja a vér összetételét, a jó és a rossz értékeket. A szupergyors vizsgálódás után az orvos életfontosságú időt nyerhet a diagnózis, majd a szükséges kezelés azonnali meghatározására. A készülék a vérképet és a vörös- vérsejt-süllyedést is rögtön kijelzi egy mini képernyőn, ami csatlakoztatható egy komputerhez. Pécsi Állami Gazdaság: felfelé a lejtőn Összehúzódva megmaradni Az üszögpusztai szállodára is van érdeklődő F'otó: Proksza László Sokan temették az idén tavasszal Pécs környékének egyik legnagyobb mezőgazda- sági üzemét, a Pécsi Állami Gazdaságot. Adósságai miatt menetrendszerűen bekövetkező csődeljárás, vállalati biztos kinevezése a beavatottak szemében előrevetítette a felszámolást. A vállalat azonban talpon maradt, az idei gazdasági év eddigi adatai szerint tisztes nyereséget is elkönyvelhetnek. A csődeljárást megszüntették ellenük, a második menetben sikerült megegyezniük a hitelezőkkel a mintegy 150 milliós hitel visszafizetésében. A pénzügyi szanálás menetrendjében augusztus 30-ig ki kellett elégíteniük a 150 ezer forint alatti tartozásokat, ami különösebb gondot nem jelentett. Október 15. és január 15-e között 50-50 százalékos megosztásban a 10 millió alatti adósság visszafizetését kell megoldaniuk, március 31 -ig pedig a „nagy halakkal”, a Postabankkal, a Magyar Hitel Bankkal valamint az Agro- bankkal kell rendezniük a csaknem 100 millióra rúgó hitelszámlákat. Az Állami Vagyonügynökség, mint az állami tulajdon képviselője köteleztes a vállalatot egy decentralizációs program kidolgozására. Ebben kell megfogalmazniuk, milyen elképzelésük van a vállalkozás gazdaságosságának a megteremtésére, az alaptevékenységhez szorosan nem kapcsolódó termelés, szolgáltatás leépítésére. Nos, az adósságok visszafizetésére éppen ez utóbbi ad lehetőséget. A pécsi önkormányzatnak a napokban sikerült eladniuk egy közel 100 hektáros földterületet, amelyen a régóta beharangozott innovációs park létesülne. Az üszögpusztai kastélyszállodára is van érdeklődő, a gombakoposztáló üzemet az ott dolgozók és egy budapesti befektető cég vette meg, a lovasiskola is vállalkozásban működik. A feleslegessé váló eszközökön is túladnak, s ha minden tervük valósággá válik, akkor jövő tavasszal tiszta lapot nyithatnak a vállalat gazdaság- történetének nagykönyvében. Összehúzódva megmaradni - lényegében így lehetne megfogalmazni a gazdaság jelenlegi stratégiáját. Annyi már bizonyos, az év végéig valamilyen gazdasági társasággá kell átalakulniuk, valószínű részvénytársaságként működnek majd tovább. Kezdetben az állami vagyonrész meghaladná az 50 százalékot. Ezt fokozatosan megszüntetnék, az állami papírokat eladnák, ezt követően magánvállakozásként folytatnák tovább termelő tevékenységüket. Várhatóan arra is módjuk lesz, hogy a dolgozók vásárolják meg a vállalati vagyont, ehhez azonban még meg kell születniük azoknak a szabályzatoknak, amelyek törvényes keretek között biztosítanák az ilyenfajta átalakulást. A mező- gazdasági nagyüzem jelenlegi igazgatója, Joó József mindenesetre ebben látja a gazdaság fennmaradásának legvalószínűbb formáját. B. G.
