Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-31 / 300. szám

uj Dunántúlt naptö tn ' if 1992. október 31., szombat Mérnökképzés németül Többnyelvű egyetem Több a lyuk, mint a háló? Egy átfogó és koncepciózus szociális törvény Az idegennyelvű képzés már nem újdonság a magyar felső- oktatásban. Német nyelven ma­gyar hallgatók idehaza azonban csak most kezdhették meg első tanévüket, mégpedig a Buda­pesti Műszaki Egyetemen, ahol angol és francia nyelven már fo­lyik hasonló oktatás. A BME építőmérnöki, gé­pészmérnöki és villamosmér­nöki karain egyelőre csupán negyvenen hallgathatják (kizá­rólag német nyelven) a tan­anyagot, az egyetem és német társintézmények professzorai­nak, tanárainak előadásában. A közeli jövő azonban sokat Ígérő, s megoldást kínál a ha­zánkban élő német nemzeti­ségű, továbbtanuló fiataloknak arra, hogy anyanyelvükön sajá­títsák el a műszaki mérnöki tu­dományokat. Sőt, amint az a jövő év elején megjelenő felvé­teli tájékoztatóból ki fog tűnni: a környező országokból és Né­metországból is lehet jelent­kezni e speciális kurzusra. A szeptember végén indult első évfolyam megszervezését egy ideig sok bizonytalan té­nyező nehezítette. Emiatt nem hirdethették meg idejében a német nyelvű oktatást, s így a résztvevőket is annak az alapján választották ki, hogy megfelel­tek-e a magyar nyelvű felvételi vizsgán, s ha igen, vállalják-e, hogy a továbbiakban német nyelven tanulnak. Az így felké­szített mérnökökre azonban A nemzetközi sajtó megint sokat ír Magyarországról. De nem a mennyiség a fontos, hanem a tartalom, s e téren (még) nem panaszkodhatunk. Gyakori téma a rendszervál­tozás számos új fejleménye, a környezetünkhöz viszonyított .stabilitás, a külföldi tőke megjelenése és működése hazánkban. . Mit mond a világ a Duna-ügyről? A Közös Piac megbízottait nem titkoltan alaposan meglepte a szlovák merevség Brüsszelben. A német külügyminiszter az Európai Közösség nevében Szlovákia számára hátrányos következmények lehetősé­gére hívta fel a figyelmet, ami úgy tűnik, nagyobb ag­godalmat keltett Prágában, mint Pozsonyban. Washing­tonban óvatosan ugyan, de Szlovákia számára szintén kedvezőtlen kereskedelmi lé­pések esetleges megtételére célozgatnak. A nemzetközi sajtó zöm­mel Magyarország iránti máris nagy szükség volna, hi­szen a magyar-német tudomá­nyos és műszaki együttműkö­dés, éppúgy, mint a két ország kereskedelmi kapcsolatai alap­vető fontosságúak, s további rohamos fejlődést ígérnek. Né­met nyelven tárgyalóképes szakemberekben pedig sajnos még nem bővelkedünk. Mind emellett a hazánkban élő, jelen­tős lélekszámú német kisebb­séghez tartozó diákok is joggal várják el, hogy legyen az or­szágban olyan felsőoktatási in­tézmény, ahol anyanyelvükön tanulhatnak. A pécsi német tagozatos gimnázium diákjainak ez bizo­nyára örömhír, akárcsak a dél-dunántúli, Pest környéki, vagy nyugat-magyarországi te­lepüléseken élő németajkú ki­sebbség számára. További biztatás: az oktatás jelenleg térítésmentesen vehető igénybe, a soros képzésbe kap­csoltan. A hallgatók részére az ösztöndíj a szokásos feltételek­kel biztosított, s arra is lesz le­hetőségük, hogy a második év után egy félévet valamelyik kül­földi, német nyelven oktató egyetemen töltsenek tanulmá­nyaik kiterjesztésére. Ami pe­dig a BME-t illeti: e legújabb oktatási programjuk része an­nak - az Európában egyedülálló - nagyszabású tervnek, amely a neves magyar felsőoktatási in­tézmény többnyelvű egye­temmé alakítását célozza. S. J. szimpátiát mutat. De befolyá­sos lapok magyar presz­tízs-szempontokat, belpoliti­kai motivációkat is emleget­nek már. Nem lehet nem ész­revenni, hogy e kérdésben bi­zonyos mértékig megosztott a nyugati mértékadó körök véleménye. Csak Duna-ügyben? Októ­ber 23-a világvisszhangjában is visszaköszönnek a ránk nézve kedvező megfogalma­zások az új Magyarországról. De Göncz Árpád kifütyülése is bőven helyet kapott Né­metországtól Amerikáig a vi­lág nagy újságjaiban, rádió- és televízióműsoraiban, szá­muma nem éppen előnyös beállításban. Alapvető politikai és gaz­dasági érdekek fűződnek ah­hoz, hogy Magyarországnak továbbra is jó híre legyen a világban. Lehet-e hát joga bárkinek, bármilyen ürüggyel és címen kockára tenni azt, ami a nemzet számára eny- nyire fontos? Kocsis Tamás „Amit lehet” - ezzel a sze­rény mottóval bocsátotta útjára szociális törvény tervezetét Sur­ján László népjóléti miniszter szeptember eleji sajtótájékozta­tóján. A mentegetőzés teljesen indokoltnak bizonyult, mert bár az országgyűlés még hozzá sem kezdett a tervezet vitájához (egyes vélemények szerint erre idén már sor nem kerül), szinte nem múlik el nap, hogy vala­mely politikai vagy szakmai fó­rumon ne bírálnák vagy utasíta­nák el azt. Senkinek sem elég A szakszervezetek még ér­demben tárgyalni sem voltak hajlandók az Érdekegyeztető Tanácsban. A tervezetben. szá­mos elfogadhatatlannak tetsző pontot - vagy éppen hiányt - fedeztek fel. Émellett a szöveg­hez még az ÉT ülésén is szóbeli változtatásokat fűzött a minisz­térium képviselője. Ebben is annak bizonyítékát látták a szakszervezetek, hogy kiérlelt és átfogó koncepció helyett - szociális törvény címén - költr ségvetési kényszerek hatása alatt születő, rossz kompro­misszumokról, rögtönzésekről van szó. A szakszervezeti elutasítás­hoz az elsők között csatlakozott a Nyugdíjasok Országos Kama­rája. Az ellenzéki pártok közül a Szocialista Párt nevében megszólaló Csehák Judit kriti­káját megalapozhatta, hogy a Németh-kormány egykori mi­nisztereként maga is szorgal­mazta egy átfogó szociális tör­vény kidolgozását. Igaz, hogy ez a törekvés a maihoz hasonló pénzügyi érveken futott zá­tonyra. Egységes rendszer Most Suiján László népjóléti miniszternek kell „elvinnie a balhét”. Nyilvánvaló azonban, hogy nem az ő szándékain mú­lott a szociális törvény sorsa. Hivatalba lépése után ugyanis - pártja, a Kereszténydemokrata Néppárt programjának megfele­lően - a Népjóléti Minisztérium nagy elánnal látott hozzá az egyének és a családok életlehe­tőségeit biztosító törvény kidol­gozásához. Vagy másfél évvel ezelőtt nyilvánosságra is került egy koncepció, amely általában elismerésre talált, amelyből azonban soha nem lett törvény- szöveg. Ez a koncepció az a vi­szonyítási pont, amelyhez ké­pest ma bírálják és elutasítják a törvénytervezetet. A lehetséges élethelyzetekhez és életkorok­hoz (gyermeknevelés, betegség, rokkantság, munkanélküliség, öregség, otthonteremtés stb.) igazodó szociális ellátások egy­séges rendszeréről volt szó, amelybe azután a konkrét szo­ciális intézkedések illeszked­hetnek. A csalódást ezért nem­csak a parlamenthez benyújtott tervezet alacsony számai okoz­zák, hanem a koncepció hiánya is. A törvénytervezetet nem a minimális létfeltételek minden magyar állampolgár számára való biztosításból indul ki. Nem foglalkozik olyan más törvé­nyekben szabályozott terüle­tekkel, mint az egészségügyi el­látás, a nyugdíjrendszer, a mun­kanélküli járadék. Nem szerepel benne a családi pótlék esetleges megadóztatása (ezt a készülő adótörvény tartalmazza). Igaz, egy új támogatás, a terhesség negyedik hónapjától járó váran­dósági segély terve is kimaradt, mert erről az éppen most a par­lament előtt lévő „abortusztör­vény” tervezete szól. Újdonság A jelenlegi juttatásokat lé­nyegében meghagyó törvény- tervezet konkrét újdonsága a - gyessel azonos összegű - gyer­meknevelési támogatás beveze­tése. Első lépésben ez a lega­lább háromgyerekes családnak járna, ha a legkisebb gyerek 3 és 10 év közötti. Az úgynevezett rászorultság­tól függő ellátások között sze­repel a munkanélküliek jövede­lempótló támogatása, a már je­lenleg is létező szociális segély azoknak, kiknek lejárt a mun­kanélküli járadéka. Miközben azonban a munkanélküli jára­dék folyósításának tervezett csökkentésével nő azoknak a száma, akik rá fognak szorulni erre a segélyre, annak összegét a törvény a minimális öregségi nyugdíj 80 százalékában hatá­rozza meg. Ez most 4800 forin­tot jelent, miközben egy egye­dülálló férfi létminimuma - a lakóhelytől és különböző számí­tásoktól függően - 12-16 ezer foint. Fontos a lakásfenntartási tá­mogatás intézményesítése azok számára, akik jogos igényt meg nem haladó nagyságú és szín­vonalú lakásuk . fenntartására jövedelmük 40 százalékát kény­telenek fordítani. Ezt a támoga­tást lehet kérni például lakbér­hez, lakáskölcsön törlesztésé­hez, villany-, gáz-, víz-.csa­torna-, fűtésdíj kifizetéséhez. Ez az egyébként szükséges és lát­szólag nagyvonalú támogatás azonban szinte megoldhatatlan probléma elé állítja a nagyobb városok önkormányzatát. Máris tömegesen vannak többezer vagy többtizezer forintos közü­zemi díjhátralékkal rendelke­zők, az önkormányzatoknak mindenhol maguknak kell meg­határozniuk, hogy mit ismernek el jogos nagyságú és színvonalú lakásnak. Érthető, hogy a Me­gyei Jogú Városok Szövetségé­nek tatabányai közgyűlése el­utasította a törvénytervezetet. Még egy érv Miközben máris láthatók a készülő szociális háló hatalmas lyukai, a törvénytervezet kriti­kusai még egy érvet hangoztat­nak: félő, hogy megint hosszú időre lekerül a napirendről egy valóban átfogó és koncepciózus szociális törvény kidolgozása. Előny itt? A nyugdíjakat nem érinti a törvénytervezet Fotó: Proksza L. Szálkák Hol lakom? Mit nem adnék, ha válaszol­hatnék! De miért épp én feleljek volt osztálytársamnak? Mi va­gyok én, városatya? Még jó, hogy nem vagyok ez utóbbi, mert akkor saját pénzemen, ne­tán közköltségen készíttethet­nék barátomnak jó pénzért új névjegykártyát, fizethetném a címváltozással járó különféle postai és egyéb költségeit, de minimum elnézést kérhetnék tőle e „tréfáért”. De, hogy való­jában miért is, azt, ha megfeszí­tenek, akkor se értem. Jobb, ha őt idézem:- Szüleim több mint fél év­százada* építették azt a családi házat, melynek pontos címe ak­kor még Árpád utca 24/b volt, s melyben majd ötven éve ma­gam is lakom, jó néhány évti­zede már mint Bartók Béla út 30 szám alatti lakos. Az új utca- név-átkeresztelő hullámmal ke­rültem csak bajba igazán. Az alattam lévő ház maradt Bartók Béla út 28, a felettem lévő a Bartók Béla út 32, csak épp az én házam lakcíme változott: mi­szerint én már Forbát Alfréd utca 30 szám alatti lakos va­gyok. Bartókról már tudok sok mindent, Forbátról egyelőre csak annyit, hogy építész volt. Tudod - mondja -, most aztán végképp nem tudom, hogy hol is lakok, mi volt a bűne Bartók­nak, hogy egy házzal megkurtí­tották a nevét viselő utcát, s mi­ért kell időt, pénzt, fáradságot nem kímélve rohangálnom át­vezettetni mindenféle hivatalos okmányomban, igazolványom­ban a lakcímvájtqzást, s ráadá­sul még új névjegykártyákat is csináltathatok... Tudakozó-Torinóból telefonált a fér­jem: tíz perc múlva újra hív, ad­dig tudakoljam meg, busszal Ausztria felől érkezve hogyan tudna átszállni a Szombathely­ről induló vonatra, hogy hama­rabb érkezzen haza, mintha Bu­dapestig buszozna és onnan vo­natozna Pécsig - kezdi kelle­metlen élményeit mesélni isme­rősöm. Ismerősöm tárcsázta a főpá­lyaudvari információt, de akár­hányszor ismételte meg a hí­vást, nem járt szerencsével, egyszer sem tudott velük be­szélni. A férje a megbeszélt időben ismét érdeklődött (Tori­nóból), s sehogy sem akarta hinni, hogy a vasúti szám állan­dóan foglaltat jelez. Ismerősö­met elkapta a vadászösztön;. csak azért is megtudja a szom­bathelyi vonat menetrendi ada­tait, ha már a férjével ezt nem is tudja közölni. Ám a vasúti szám továbbra is makacsul foglaltat jelzett, akárhányszor is próbál­kozott. Felhívta a postai hibabejelen­tőt, ott utána nézve közölték vele: a hívott szám feltételezhe­tően azért elérhetetlen, mert mellé tették a hallgatót. Jobbra, balra . . . Már hatszázezernél is több hazánkban a munkanélküli, s a még munkaviszonyban állók fé­lelme és elkeseredése is egyre nagyobb. Azért is mert ki-ki számtalan példát tud arra, hogy a munkanélküli ismerőse azért a pénzért, amiért ismét mun­kába állhatna, nem hajlandó dolgozni, elvégre annál még a munkanélküli segély is kifize­tődőbb. Az elkeseredést az is táplálja, hogy nagyon sokan lé­nyegében még mindig csak a je­lenlétért veszik fel a bérüket. Igaz is, ki van manapság megfi­zetve? Bérből és fizetésből nem épp fényesen élő, bár keményen megdolgozó ismerősöm radiká­lisan oldaná meg a munkahe­lyen belüli, még mindig jócskán fellelhető munkanélküliséget: aki dolgozni akar, az álljon jobbra, aki nem, az álljon balra! A dolgozni akarókat és tudókat viszont tisztességgel meg kel­lene fizetni! - mondja, s hozzá­teszi: - Amíg ez nem követke­zik be, addig egyre több a pusz­tán csak a pillanatnyi érdekétől vezérelt munkanélküli, jócskán éllébecolhat a még munkavi­szonyban álló, s belegebed az, aki komolyan veszi József At­tila örök érvényű gondolatait, miszerint dolgozni csak ponto­san, szépen ... Murányi László, Politikai továbbképzés A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem az MTA Regionális Kutatások Köz­pontjával együttműködésben 1993. februáijától négy fél­éves regionális politikai (te­rület- és településfejlesztési) kiegészítő (másoddiplomás) továbbképzést indít. Ä tanul­mányok során’ a hallgatók magas színvonalú ismerete­ket kapnak a terület- és tele­pülésfejlesztés elméleti és módszertani kérdéseiről, a regionális fejlesztés és tele­pülésirányítás hazai és nem­zetközi eredményeiről. A hallgatók tanulmányaik befe­jeztével regionális politikai szakos diplomát kapnak. A továbbképzésre felsőfokú végzettségű közgazdász, jo­gász, műszaki, pedagógus és államigazgatási szakemberek jelentkezhetnek. Félévi tan­díj: 22 000 Ft. Jelentkezési lapok és tájékoztatók az MTA Regionális Kutatások Központjában (7621 Pécs, Papnövelde u. 22., Pf.: 199) igényelhetők. A jelentkezés határideje: 1992. december 15. Részletes felvilágosítást ad: Szabó Jánosné 72/33-704. A vita Várható .volt, hogy a T. Házban folytatása lesz az ok­tóber 23-i Kossuth Lajos téri incidensnek. Azt azonban kevesen gondolták volna, hogy a köztársasági elnököt némaságra ítélő rendbontás a koalíció és az ellenzék kö­zötti jó három és fél órás frontális ütközetbe torkollik. Indokoltan múlatta a drága időt a parlament? Va­lóban tovább nőtt a jogalko­tók adóssága, s újabb időza­var felhői gyülekeznek a Ház fölött. De igaztalan volna a honatyák fejére olvasni, hogy mellékes ügyek, álproblémák labirintusába keveredtek. Mi izzította fel a kedélye­ket? A Göncz Árpádot ért sé­relem „csak” a csepp volt, amely már kicsordult a poli­tika poharából. Közvetlenül erről, és október örökségének meggyalázásáról, a skinhea- dek randalírozásáról, a bel- ügy, a kormányzat felelőssé­géről esett szó. A Ház való­jában és elsősorban mégis ar­ról a veszélyről vitázott, ame­lyet a szélsőségesek jelente­nek a közéletre, a demokrati­kus intézményekre, az egész társadalomra. Farkas a kertek alatt? A náci és nyilas rekvizítumok megjelenése kormánypártok­nak és ellenzékieknek egy­aránt bizonyossá tette, hogy nem üres ijesztegetés, hanem tény: a demagógia farkasa már ott jár a kertek alatt. A vélemények inkább abban ütköztek: jobbról és/vagy balról settenkednek-e elő az ordas eszmék, s túlzás vagy realitás-e, hogy halálos ve­szélyt jelentenek a demokrá­ciára, a többpártrendszerre, a parlamentarizmusra, jele­nünk minden féltett értékére. A vita lezárult, felejtsük el? Bizonyos, hogy egyelőre nem zárul le és nem merül feledésbe. De talán a heves szópárbajban elsikkadt a ta­nulság. Pedig ez elhangzott egy magas közjogi méltóság, Szabad György szájából: te­gyünk meg mindent a jogál­lamiság erősítéséért, a társa­dalom és a gazdaság felemel­kedéséért - törvényes, al­kotmányos úton, minden szélsőség mellőzésével! S a hangsúlyt félreérthetetlenül az utolsó szavakra tette. (Bajnok)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents