Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-31 / 300. szám
uj Dunántúlt naptö tn ' if 1992. október 31., szombat Mérnökképzés németül Többnyelvű egyetem Több a lyuk, mint a háló? Egy átfogó és koncepciózus szociális törvény Az idegennyelvű képzés már nem újdonság a magyar felső- oktatásban. Német nyelven magyar hallgatók idehaza azonban csak most kezdhették meg első tanévüket, mégpedig a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol angol és francia nyelven már folyik hasonló oktatás. A BME építőmérnöki, gépészmérnöki és villamosmérnöki karain egyelőre csupán negyvenen hallgathatják (kizárólag német nyelven) a tananyagot, az egyetem és német társintézmények professzorainak, tanárainak előadásában. A közeli jövő azonban sokat Ígérő, s megoldást kínál a hazánkban élő német nemzetiségű, továbbtanuló fiataloknak arra, hogy anyanyelvükön sajátítsák el a műszaki mérnöki tudományokat. Sőt, amint az a jövő év elején megjelenő felvételi tájékoztatóból ki fog tűnni: a környező országokból és Németországból is lehet jelentkezni e speciális kurzusra. A szeptember végén indult első évfolyam megszervezését egy ideig sok bizonytalan tényező nehezítette. Emiatt nem hirdethették meg idejében a német nyelvű oktatást, s így a résztvevőket is annak az alapján választották ki, hogy megfeleltek-e a magyar nyelvű felvételi vizsgán, s ha igen, vállalják-e, hogy a továbbiakban német nyelven tanulnak. Az így felkészített mérnökökre azonban A nemzetközi sajtó megint sokat ír Magyarországról. De nem a mennyiség a fontos, hanem a tartalom, s e téren (még) nem panaszkodhatunk. Gyakori téma a rendszerváltozás számos új fejleménye, a környezetünkhöz viszonyított .stabilitás, a külföldi tőke megjelenése és működése hazánkban. . Mit mond a világ a Duna-ügyről? A Közös Piac megbízottait nem titkoltan alaposan meglepte a szlovák merevség Brüsszelben. A német külügyminiszter az Európai Közösség nevében Szlovákia számára hátrányos következmények lehetőségére hívta fel a figyelmet, ami úgy tűnik, nagyobb aggodalmat keltett Prágában, mint Pozsonyban. Washingtonban óvatosan ugyan, de Szlovákia számára szintén kedvezőtlen kereskedelmi lépések esetleges megtételére célozgatnak. A nemzetközi sajtó zömmel Magyarország iránti máris nagy szükség volna, hiszen a magyar-német tudományos és műszaki együttműködés, éppúgy, mint a két ország kereskedelmi kapcsolatai alapvető fontosságúak, s további rohamos fejlődést ígérnek. Német nyelven tárgyalóképes szakemberekben pedig sajnos még nem bővelkedünk. Mind emellett a hazánkban élő, jelentős lélekszámú német kisebbséghez tartozó diákok is joggal várják el, hogy legyen az országban olyan felsőoktatási intézmény, ahol anyanyelvükön tanulhatnak. A pécsi német tagozatos gimnázium diákjainak ez bizonyára örömhír, akárcsak a dél-dunántúli, Pest környéki, vagy nyugat-magyarországi településeken élő németajkú kisebbség számára. További biztatás: az oktatás jelenleg térítésmentesen vehető igénybe, a soros képzésbe kapcsoltan. A hallgatók részére az ösztöndíj a szokásos feltételekkel biztosított, s arra is lesz lehetőségük, hogy a második év után egy félévet valamelyik külföldi, német nyelven oktató egyetemen töltsenek tanulmányaik kiterjesztésére. Ami pedig a BME-t illeti: e legújabb oktatási programjuk része annak - az Európában egyedülálló - nagyszabású tervnek, amely a neves magyar felsőoktatási intézmény többnyelvű egyetemmé alakítását célozza. S. J. szimpátiát mutat. De befolyásos lapok magyar presztízs-szempontokat, belpolitikai motivációkat is emlegetnek már. Nem lehet nem észrevenni, hogy e kérdésben bizonyos mértékig megosztott a nyugati mértékadó körök véleménye. Csak Duna-ügyben? Október 23-a világvisszhangjában is visszaköszönnek a ránk nézve kedvező megfogalmazások az új Magyarországról. De Göncz Árpád kifütyülése is bőven helyet kapott Németországtól Amerikáig a világ nagy újságjaiban, rádió- és televízióműsoraiban, számuma nem éppen előnyös beállításban. Alapvető politikai és gazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy Magyarországnak továbbra is jó híre legyen a világban. Lehet-e hát joga bárkinek, bármilyen ürüggyel és címen kockára tenni azt, ami a nemzet számára eny- nyire fontos? Kocsis Tamás „Amit lehet” - ezzel a szerény mottóval bocsátotta útjára szociális törvény tervezetét Surján László népjóléti miniszter szeptember eleji sajtótájékoztatóján. A mentegetőzés teljesen indokoltnak bizonyult, mert bár az országgyűlés még hozzá sem kezdett a tervezet vitájához (egyes vélemények szerint erre idén már sor nem kerül), szinte nem múlik el nap, hogy valamely politikai vagy szakmai fórumon ne bírálnák vagy utasítanák el azt. Senkinek sem elég A szakszervezetek még érdemben tárgyalni sem voltak hajlandók az Érdekegyeztető Tanácsban. A tervezetben. számos elfogadhatatlannak tetsző pontot - vagy éppen hiányt - fedeztek fel. Émellett a szöveghez még az ÉT ülésén is szóbeli változtatásokat fűzött a minisztérium képviselője. Ebben is annak bizonyítékát látták a szakszervezetek, hogy kiérlelt és átfogó koncepció helyett - szociális törvény címén - költr ségvetési kényszerek hatása alatt születő, rossz kompromisszumokról, rögtönzésekről van szó. A szakszervezeti elutasításhoz az elsők között csatlakozott a Nyugdíjasok Országos Kamarája. Az ellenzéki pártok közül a Szocialista Párt nevében megszólaló Csehák Judit kritikáját megalapozhatta, hogy a Németh-kormány egykori minisztereként maga is szorgalmazta egy átfogó szociális törvény kidolgozását. Igaz, hogy ez a törekvés a maihoz hasonló pénzügyi érveken futott zátonyra. Egységes rendszer Most Suiján László népjóléti miniszternek kell „elvinnie a balhét”. Nyilvánvaló azonban, hogy nem az ő szándékain múlott a szociális törvény sorsa. Hivatalba lépése után ugyanis - pártja, a Kereszténydemokrata Néppárt programjának megfelelően - a Népjóléti Minisztérium nagy elánnal látott hozzá az egyének és a családok életlehetőségeit biztosító törvény kidolgozásához. Vagy másfél évvel ezelőtt nyilvánosságra is került egy koncepció, amely általában elismerésre talált, amelyből azonban soha nem lett törvény- szöveg. Ez a koncepció az a viszonyítási pont, amelyhez képest ma bírálják és elutasítják a törvénytervezetet. A lehetséges élethelyzetekhez és életkorokhoz (gyermeknevelés, betegség, rokkantság, munkanélküliség, öregség, otthonteremtés stb.) igazodó szociális ellátások egységes rendszeréről volt szó, amelybe azután a konkrét szociális intézkedések illeszkedhetnek. A csalódást ezért nemcsak a parlamenthez benyújtott tervezet alacsony számai okozzák, hanem a koncepció hiánya is. A törvénytervezetet nem a minimális létfeltételek minden magyar állampolgár számára való biztosításból indul ki. Nem foglalkozik olyan más törvényekben szabályozott területekkel, mint az egészségügyi ellátás, a nyugdíjrendszer, a munkanélküli járadék. Nem szerepel benne a családi pótlék esetleges megadóztatása (ezt a készülő adótörvény tartalmazza). Igaz, egy új támogatás, a terhesség negyedik hónapjától járó várandósági segély terve is kimaradt, mert erről az éppen most a parlament előtt lévő „abortusztörvény” tervezete szól. Újdonság A jelenlegi juttatásokat lényegében meghagyó törvény- tervezet konkrét újdonsága a - gyessel azonos összegű - gyermeknevelési támogatás bevezetése. Első lépésben ez a legalább háromgyerekes családnak járna, ha a legkisebb gyerek 3 és 10 év közötti. Az úgynevezett rászorultságtól függő ellátások között szerepel a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a már jelenleg is létező szociális segély azoknak, kiknek lejárt a munkanélküli járadéka. Miközben azonban a munkanélküli járadék folyósításának tervezett csökkentésével nő azoknak a száma, akik rá fognak szorulni erre a segélyre, annak összegét a törvény a minimális öregségi nyugdíj 80 százalékában határozza meg. Ez most 4800 forintot jelent, miközben egy egyedülálló férfi létminimuma - a lakóhelytől és különböző számításoktól függően - 12-16 ezer foint. Fontos a lakásfenntartási támogatás intézményesítése azok számára, akik jogos igényt meg nem haladó nagyságú és színvonalú lakásuk . fenntartására jövedelmük 40 százalékát kénytelenek fordítani. Ezt a támogatást lehet kérni például lakbérhez, lakáskölcsön törlesztéséhez, villany-, gáz-, víz-.csatorna-, fűtésdíj kifizetéséhez. Ez az egyébként szükséges és látszólag nagyvonalú támogatás azonban szinte megoldhatatlan probléma elé állítja a nagyobb városok önkormányzatát. Máris tömegesen vannak többezer vagy többtizezer forintos közüzemi díjhátralékkal rendelkezők, az önkormányzatoknak mindenhol maguknak kell meghatározniuk, hogy mit ismernek el jogos nagyságú és színvonalú lakásnak. Érthető, hogy a Megyei Jogú Városok Szövetségének tatabányai közgyűlése elutasította a törvénytervezetet. Még egy érv Miközben máris láthatók a készülő szociális háló hatalmas lyukai, a törvénytervezet kritikusai még egy érvet hangoztatnak: félő, hogy megint hosszú időre lekerül a napirendről egy valóban átfogó és koncepciózus szociális törvény kidolgozása. Előny itt? A nyugdíjakat nem érinti a törvénytervezet Fotó: Proksza L. Szálkák Hol lakom? Mit nem adnék, ha válaszolhatnék! De miért épp én feleljek volt osztálytársamnak? Mi vagyok én, városatya? Még jó, hogy nem vagyok ez utóbbi, mert akkor saját pénzemen, netán közköltségen készíttethetnék barátomnak jó pénzért új névjegykártyát, fizethetném a címváltozással járó különféle postai és egyéb költségeit, de minimum elnézést kérhetnék tőle e „tréfáért”. De, hogy valójában miért is, azt, ha megfeszítenek, akkor se értem. Jobb, ha őt idézem:- Szüleim több mint fél évszázada* építették azt a családi házat, melynek pontos címe akkor még Árpád utca 24/b volt, s melyben majd ötven éve magam is lakom, jó néhány évtizede már mint Bartók Béla út 30 szám alatti lakos. Az új utca- név-átkeresztelő hullámmal kerültem csak bajba igazán. Az alattam lévő ház maradt Bartók Béla út 28, a felettem lévő a Bartók Béla út 32, csak épp az én házam lakcíme változott: miszerint én már Forbát Alfréd utca 30 szám alatti lakos vagyok. Bartókról már tudok sok mindent, Forbátról egyelőre csak annyit, hogy építész volt. Tudod - mondja -, most aztán végképp nem tudom, hogy hol is lakok, mi volt a bűne Bartóknak, hogy egy házzal megkurtították a nevét viselő utcát, s miért kell időt, pénzt, fáradságot nem kímélve rohangálnom átvezettetni mindenféle hivatalos okmányomban, igazolványomban a lakcímvájtqzást, s ráadásul még új névjegykártyákat is csináltathatok... Tudakozó-Torinóból telefonált a férjem: tíz perc múlva újra hív, addig tudakoljam meg, busszal Ausztria felől érkezve hogyan tudna átszállni a Szombathelyről induló vonatra, hogy hamarabb érkezzen haza, mintha Budapestig buszozna és onnan vonatozna Pécsig - kezdi kellemetlen élményeit mesélni ismerősöm. Ismerősöm tárcsázta a főpályaudvari információt, de akárhányszor ismételte meg a hívást, nem járt szerencsével, egyszer sem tudott velük beszélni. A férje a megbeszélt időben ismét érdeklődött (Torinóból), s sehogy sem akarta hinni, hogy a vasúti szám állandóan foglaltat jelez. Ismerősömet elkapta a vadászösztön;. csak azért is megtudja a szombathelyi vonat menetrendi adatait, ha már a férjével ezt nem is tudja közölni. Ám a vasúti szám továbbra is makacsul foglaltat jelzett, akárhányszor is próbálkozott. Felhívta a postai hibabejelentőt, ott utána nézve közölték vele: a hívott szám feltételezhetően azért elérhetetlen, mert mellé tették a hallgatót. Jobbra, balra . . . Már hatszázezernél is több hazánkban a munkanélküli, s a még munkaviszonyban állók félelme és elkeseredése is egyre nagyobb. Azért is mert ki-ki számtalan példát tud arra, hogy a munkanélküli ismerőse azért a pénzért, amiért ismét munkába állhatna, nem hajlandó dolgozni, elvégre annál még a munkanélküli segély is kifizetődőbb. Az elkeseredést az is táplálja, hogy nagyon sokan lényegében még mindig csak a jelenlétért veszik fel a bérüket. Igaz is, ki van manapság megfizetve? Bérből és fizetésből nem épp fényesen élő, bár keményen megdolgozó ismerősöm radikálisan oldaná meg a munkahelyen belüli, még mindig jócskán fellelhető munkanélküliséget: aki dolgozni akar, az álljon jobbra, aki nem, az álljon balra! A dolgozni akarókat és tudókat viszont tisztességgel meg kellene fizetni! - mondja, s hozzáteszi: - Amíg ez nem következik be, addig egyre több a pusztán csak a pillanatnyi érdekétől vezérelt munkanélküli, jócskán éllébecolhat a még munkaviszonyban álló, s belegebed az, aki komolyan veszi József Attila örök érvényű gondolatait, miszerint dolgozni csak pontosan, szépen ... Murányi László, Politikai továbbképzés A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem az MTA Regionális Kutatások Központjával együttműködésben 1993. februáijától négy féléves regionális politikai (terület- és településfejlesztési) kiegészítő (másoddiplomás) továbbképzést indít. Ä tanulmányok során’ a hallgatók magas színvonalú ismereteket kapnak a terület- és településfejlesztés elméleti és módszertani kérdéseiről, a regionális fejlesztés és településirányítás hazai és nemzetközi eredményeiről. A hallgatók tanulmányaik befejeztével regionális politikai szakos diplomát kapnak. A továbbképzésre felsőfokú végzettségű közgazdász, jogász, műszaki, pedagógus és államigazgatási szakemberek jelentkezhetnek. Félévi tandíj: 22 000 Ft. Jelentkezési lapok és tájékoztatók az MTA Regionális Kutatások Központjában (7621 Pécs, Papnövelde u. 22., Pf.: 199) igényelhetők. A jelentkezés határideje: 1992. december 15. Részletes felvilágosítást ad: Szabó Jánosné 72/33-704. A vita Várható .volt, hogy a T. Házban folytatása lesz az október 23-i Kossuth Lajos téri incidensnek. Azt azonban kevesen gondolták volna, hogy a köztársasági elnököt némaságra ítélő rendbontás a koalíció és az ellenzék közötti jó három és fél órás frontális ütközetbe torkollik. Indokoltan múlatta a drága időt a parlament? Valóban tovább nőtt a jogalkotók adóssága, s újabb időzavar felhői gyülekeznek a Ház fölött. De igaztalan volna a honatyák fejére olvasni, hogy mellékes ügyek, álproblémák labirintusába keveredtek. Mi izzította fel a kedélyeket? A Göncz Árpádot ért sérelem „csak” a csepp volt, amely már kicsordult a politika poharából. Közvetlenül erről, és október örökségének meggyalázásáról, a skinhea- dek randalírozásáról, a bel- ügy, a kormányzat felelősségéről esett szó. A Ház valójában és elsősorban mégis arról a veszélyről vitázott, amelyet a szélsőségesek jelentenek a közéletre, a demokratikus intézményekre, az egész társadalomra. Farkas a kertek alatt? A náci és nyilas rekvizítumok megjelenése kormánypártoknak és ellenzékieknek egyaránt bizonyossá tette, hogy nem üres ijesztegetés, hanem tény: a demagógia farkasa már ott jár a kertek alatt. A vélemények inkább abban ütköztek: jobbról és/vagy balról settenkednek-e elő az ordas eszmék, s túlzás vagy realitás-e, hogy halálos veszélyt jelentenek a demokráciára, a többpártrendszerre, a parlamentarizmusra, jelenünk minden féltett értékére. A vita lezárult, felejtsük el? Bizonyos, hogy egyelőre nem zárul le és nem merül feledésbe. De talán a heves szópárbajban elsikkadt a tanulság. Pedig ez elhangzott egy magas közjogi méltóság, Szabad György szájából: tegyünk meg mindent a jogállamiság erősítéséért, a társadalom és a gazdaság felemelkedéséért - törvényes, alkotmányos úton, minden szélsőség mellőzésével! S a hangsúlyt félreérthetetlenül az utolsó szavakra tette. (Bajnok)