Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-24 / 293. szám
6 aj Dunántúli napló 1992. október 24., szombat Jövőre: felsőfokú ápolóképzés Guberálók Fotó: Proksza László Négy éve alapították és három éve kezdődött az oktatás a pécsi központú, négy tagozatú egészségügyi főiskolán. A POTE szervezeti egységeként működő főiskola tagozatai P.é- csen, Kaposváron, Zalaegerszegen és Szombathelyen találhatók, egymástól eltérő speciális képzést nyújtva. A főiskola megbízott főigazgatója, a POTE egészségügyi főiskolai bizottságának elnöke dr. Buda József.- Jelenleg 470 hallgatónk van és a várt új szakok beindításával legalább ezren leszünk. Ezzel már előre is bocsátottam, egyik legfőbb fejlesztési eredményünket, azt, hogy jövőre elkezdjük a diplomás ápolóképzést! Pécsen egyelőre levelező tagozaton, Kaposváron, Zalaeg- reszegen, Szombathelyen nappalin. Nagy szükség van erre a képzésre, ami garantálja azt is, hogy az ápolás színvonala és ezzel egy időben a presztízse is emelkedjen. A felsőfokú ápolóképzés osztályvezetői, intézményvezetői szinten biztosítaná az ápolás megszervezését, megtervezését, ellenőrzését. Az oktatás modellje Angliából származik, ahol még differenciáltabb a képzés a segédápolótól kezdve a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkig. Elképzeléseink szerint a középszint képzésének gyakorlati ismeretei a főiskola gyakorlati anyagával megegyező lenne és különbözeti vizsgával át is lehetne kerülni majd a főiskolára, míg a főiskolát befejezetteknek lehetőségük nyílna egyetemi tanulmányok folytatására is.-A főiskolai oktatás három vagy négyéves lesz?- A főiskolai főigazgatók közösen fordultak a főhatósághoz, hogy kérvényezzék, általánosan térhessünk át a négyéves képzésre, hiszen a hároméves közismerten zsákutcát jelent. Remélem, jövőre már nálunk is minden szakon négy évig tanulnak a hallgatók.-A főiskola elvégzése után hol tanulhatnak tovább a végzettek?- Eredményeink közé tartozik, hogy a főiskolai diplomát, bizonyos szint elérése után, a POTE-n elfogadják sikeres felvételi vizsga gyanánt, de más egyetemeken is folytathatják tanulmányaikat, gondolok például a menedzser képzésre vagy a pszichológia, pedagógia szakok elvégzésére.-A főiskolán kik oktatják a hallgatókat?- Van külön oktatói gárdánk, de a POTE-ről és más egyetemről is járnak hozzánk tanítani a szakemberek. Az alapozó tárgyak tananyaga egységes. Szeretnénk elérni egyébként, hogy a főiskola a POTE egyik karává alakulhasson. A felvételit amú- gyis ugyanazon bizottságok előtt kell tenni, mint amelyek előtt a leendő orvostanhallgatók adnak számot tudásukról. Volt olyan diákunk, akinek a pontszáma az orvosira jelentkezők pontszámát is meghaladta. Választhatta volna az egyetemet is, de ő megmaradt a főiskola mellett, mert azt érezte jobban hivatásának.- Megnyugtató a főiskola elhelyezése, infrastruktúrája?- Kaposváron, Zalaegerszegen, Szombathelyen megfelelő helyiségeket kaptunk. Kaposváron például a volt MSZMP oktatási épületét vehettük át. Tágas előadók, jól felszerelt kollégium, szauna, sportolási lehetőségek várják ott a hallgatókat. A körülmények Pécsen voltak a legkevésbé megfelelők, gyakran ott tartottuk az előadásokat, ahol éppen találtunk üres termet. Hosszas tárgyalások, egyezkedések után viszont most megkaptuk a volt KISZ bizottság Rét utcai épületét. Még találhatók ott más cégeknek irodái, de már tudunk ott tanítani, s talán hamarosan kiköltöznek. A bérleti díjat a Népjóléti Minisztérium fedezi.- Milyenek a főiskola hallgatóinak tanulmányi eredményei?-Jónak mondhatóak, és ennek annál inkább örülök, mert az oktatók igen szigorú követelményeket támasztanak a vizsgákon és évközben is. Az oktatók véleménye abban általában megegyezik, hogy a hallgatók hozzáállása figyelemre méltó, szorgalmasak, s nem csak a lányok, hanem a fiúk is, akik még védőnői szakon is tanulnak. Szegénységünk tükre? A társadalom peremére sodródott senkik? Elmebetegek, akik sehol nem találnak menedéket? Ez a riport nem vállalkozik arra, hogy fellebezhetetlen válaszokat adjon ezekre a kérdésekre. Csupán azt igyekszik bemutatni, hogy milyen emberek kényszerülnek?) kukákban, szemetes konténerekben kutakodni. A guberálókat. * * * * A fekete hajú, bajuszos, apró emberke gyakran tűnik fel a környékünkön. Ruhatára nem nagy változatosságot feltételez, a kopott kockás inget szakadt barna mellény takaija, amire hűvösebb időben térdig érő, egykor szürke, ma már semmilyen színű kabátot húz. A kék munkásnadrágot madzag szorítja a derekához, a cipő szemmel láthatóan nagyobb néhány számmal, de ezt már úgy megszokhatta, mint a kezéből bágyadtan lógó műanyagszatyrot.- Ebbe teszem a cuccot amit találok - mondja P. László, aki mint megtudom, a pécsi belvárosban lakik. - Nem, nem kenyeret keresek, annál jobban fizet a réz, az alumínium. Látva csodálkozásomat gyorsan hozzáteszi, az emberek azt hiszik, a szemétben csak olyan háztartási hulladékok vannak, amit nem lehet már használni, esetleg száraz kenyér. Pedig bizony konténerekbe kerülnek használhatatlan tévék, rádiók, különféle drótok, alkatrészek, ezekből pedig némi szerelés után olyan hasznosítható anyagok, például rezek, alumíniumok szedhetők, csavarozhatok le, amiket a MÉH jó pénzért bevesz.- Ha szerencsém van, akkor van olyan nap, hogy 800-900 forint is összejön.- Hány kukában, konténerben kell ehhez turkálni?- Nem tudom, de nagyon sokban. S elfáradok ám, mert látja, milyen kicsi vagyok, s a konténerekbe úgy kell felugranom, hogy egyáltalán beléjük lássak. Ez a bot - felemeli a jobb kezében lévő vaskos acélaidat - arra jó, hogy mélyebbre elérjek, s hogy átforgassam a szemetet. Mégse a kezemmel kell csinálnom! P. László nagyon szelíd ember, szívesen beszélget. Kap valamennyi rokkantsági nyugdíjat, de öten vannak a családban, senki nem dolgozik, így a pénz mindig kevés.- Italra megy el?- Én nagyon ritkán iszom, ha arra gondol, nem vagyok alkoholista. A többiek isznak, de nem sokat, mert drága. Persze, az élet is drága. Nagy fekete szemével rám tekint, majd felmászik a konténerre amit nemrég ürítettek, behajol, szinte csak a lába lóg ki, majd leugrik.- Nincs semmi. Ilyen is van - teszi hozzá, s mosolytalan arccal elindul a következő felé. * * * Ismerősök mondták, ahhoz az őszhajú, idősebb férfihoz, aki rendszeresen látogatja a kukáikat ne igen menjek, mert a múltkorában cukkolták a gyerekek, s feléjük hajított egy nagy követ. Gondoltam, ha nem „cukkolom”, akkor miért lenne morcos! Nagy kockázata nincs a dolognak. Amikor megszólítottam, nagyon mulya képet vághattam - talán a félsz dolgozhatott egy kicsit bennem? -, mert mereven rám nézett, s csak ennyit mondott.- Na, mit akar jóember? Elmondtam, hogy mit, közben elfordította tekintetét. Vártam, hogy válaszoljon, de ő csak hallgatott. Ha nem egy szemetes edény mellett ácsorgunk, s nem látom, hogy néhány pillanattal előbb még a kukában kotorászik, egy öregedő hobónak is tűnhetne. A külseje - válláig omló ősz haj, melléig érő szintén ősz szakáll - laza öltözéke - köpeny, alatta overall - alapján mindenképpen. Hirtelen mozdulattal felcsapta az egyik kuka fedelét, s kotorászni kezdett, majd inkább magának, mint nekem dohogta.- Megvan a bajom, szegény vagyok, megvan a bajom, ezt csinálom, kinek mi köze hozzá, kinek mi köze hozzá ... * * *- Az édesanyámmal lakom. Bár nyolcán vagyunk testvérek, én maradtam otthon - mondta R. Sándor, aki olyan hallkan ejti ki a szavakat, hogy szinte ő is alig hallja. Szemlátomást megilletődött, zavarban van, vajon miért faggatják arról, mit csinál, miért guberál, mit keres a konténerben ...- Alkalmi munkákból élek, most három napig egy építkezésnél fogadtak föl, naponta 500 forintot kaptam, de gyorsan elment a pénz ...-Mire?-Hát, snapszra is, de főleg azért mert sokba kerül a megélhetés. Drága a gáz, villany, most már a vízért is fizetni kell. S az ember nem keres ám mindennap 500 forintokat.- Ezért guberál?- Persze, hogy azért. Pénzért! Azért, mert 48 évesen egy senki vagyok.- Kitől kap pénzt?-Az egyik szomszédasszonyomtól. Ha viszek két szatyor kenyeret, akkor kapok 100 forintot. Ő disznókat hizlal, arra kell neki a kenyér.- Mennyi kenyeret lehet ösz- szeszedni egy nap? Gondolkodik, a szemébe lógó sildes sapkáján igazít, megvakaija borostás állát, majd halkan, mint eddig, válaszol.- Hát, minden nap nem jön össze a két szatyomyi, manapság már nem dobálják ki úgy a kenyeret, mint régebben. Két éve még egész vekniket is találtam, most már többnyire csak szeletek vannak.- Nem szólnak magára a guberálás miatt?-Néha, de ismernek itt a környéken, arra pedig vigyázok, hogy a szemetet ne dobáljam ki, ne csináljak magam után rendetlenséget. Nem bántanak. Néha a gyerekek hülyéskednek, de ők csak játékból, nem rosszakaratból. Fél szemével már a konténerbe les, a koszos szatyor egyik fülét elengedi, majd rám nézve kérdi.- Akkor szabad turkálnom? Roszprim Nándor B. A. Hordozható felolvasógép Az amerikai Xerox vállalat hordozható felolvasógépet fejlesztett ki vakok számára - jelentette az AFP hírügynökség. A találmány lelke egy szintetizátor, amely különleges optikai technikája révén el tudja olvasni az írott betűket, amelyeket aztán számítógép alakít át hanggá. A gép súlya mintegy tíz kiló, nagysága nagyjából egy diplomatatáskáénak felel meg, ára körülbelül 27 500 francia frank. A Xerox 1980 óta kísérletezik felolvasógépekkel. Szálkák Obstbauer Szinte nem múlik el nap, hogy valamilyen reklámújság, színes avagy kevésbé szép kiállítású reklámanyag ne kandikálna ki a levélszekrényemből. Ezeket többnyire átfutom és örülök, hogy a sok más kiolvasott újsággal gyarapítják azt a rakatot, mellyel gondos szülőként készülök az iskolai papír- gyűjtésre. Minap egy fiatalember kopogott be hozzánk reluxát kínálva. .Ugyan nálam sem járt eredménnyel, távozása után mégis valami átbizsergett rajtam: ez igen, a termékeiket, szolgáltatásaikat kínálók rájöttek, személyes kapcsolattal vélhetően nagyobb az esélyük. Feleségem egyik nyári, németországi vendéglátóinál megélt élménye jut erről eszembe. Szombati reggelen csörög a telefon, udvariasan bejelentkezik egy férfi, mondván, ő az Obstbauer, almát, káposztát, krumplit kínál és megkérdezi, akár most hozhat-e, és miből mennyit. Nejem az Obstbauer kifejezést akkor és tőle hallotta először, de gyorsan rájött, ő a gyümölcsös ember. A háziasz- szonytól megtudta, hogy az iménti Obstbauer látja el az ő háztartását is, ezért szokott időnként telefonon érdeklődni és ajánlatot tenni, nehogy a spájzból kifogyjon valami. Mi lesz itt, ha mondjuk holnaptól megállás nélkül csörög a telefon és a lakáscsengőm, egymást követik a portékáikat személyesen kínálók? Ebbe bele lehetne őrülni! Hacsak nem mint törzsvevőtől kérdeznék tőlem: hozhatják-e a gyümölcsöt, zöldséget, miegyebet és mikor, mennyit? Erre, azt hiszem még várnunk kell. Addig mégiscsak jobb és kényelmesebb szolgálatot tesznek a reklámújságok és szórólapok, mert vagy hallgatok rájuk (ha van is miből), vagy nem. így, mindenesetre az iskolai papírgyűjtésnél nem kell szégyenkeznem a gyermekeim előtt. Buszsofőrök Ha nem saját szememmel látok jó néhány esetet, talán magam sem hiszem el, hogy a pécsi helyi buszok vezetői csapatostul megtáltosodtak a rendszerváltás óta. Mind több olyan nehezen mozgó, késésben lévő időst és fiatalt várnak be a megállókban, akik az ő udvarias figyelmességük nélkül lemaradnának a buszukról és csak a következő járattal utazhatnának. Tudom, ellenpélda is akad, de nekem ez tűnt föl. Vajon mi lehet az oka e tömeges figyelmességüknek? A buszok többsége változatlanul öreg, a pécsi utcák nem lettek szélesebbek, a forgalomban való részvétel mindinkább próbára teszi a monstrumok vezetőinek idegeit és fizikai állóképességét, ők sincsenek agyonfizetve ... Egyszóval egy pillanatig sem irigylem őket. Mi utasok meg joggal morgolódunk a szerintünk nem túl sűrű járatok, a csúcsforgalmi he- ring-buszok miatt, na meg azért, mert a jegyek és bérletek árát mindinkább megsínyli a pénztárcánk. Talán ezeket belátva, átérezve figyelnek ránk a korábbiaknál is jobban, és egyre többen közülük? Vagy utasítást kaptak: legyenek még körültekintőbbek, udvariasabbak? Nem tudom. Lényeg, hogy a buszsofőrök egy ideje előnyükre, s kedvünkre változtak. Remélem, jó példájuk más szolgáltatóknál is követőkre talál. Csapatostul. Amennyiben.., Bombáznak a biztosítók. Sorra kapom a lakás, a nyaraló, a garázsbiztosításommal kapcsolatos felszólítást(?), tényköz- lést(?), vagy mittudoménmi- csodát, melyben a Központi Statisztikai Hivatal idén közzétett 1991/1992. évi 117,6%-os árindexe alapján a biztosítási díjat 1993. január l-jével módosítják. (Természetesen megemelik!) Amennyiben nem fogadom el az új, érezhetően jóval magasabb tarifát, akkor fel is út, le is út, hivatalosan fogalmazva: „ ... szerződését 1992. december 31-re ezúton felmondjuk." Jó annak, aki ezt megteheti. Mert szívem szerint magam is írnék hasonló mondandóju levelet (felszólítást? tényközlést?) mindenkinek, aki megemelte terméke és szolgáltatása árát, hogy az idei 25%-os, bár ténylegesen jóval magasabbnak megélt infláció miatt ennyivel és ennyivel kevesebbet fogok eztán fizetni. Megtehetném, de úgyis én húznám a rövidebbet. A postaköltség, a levélpapír és boríték is nagyon drága, már csak emiatt is alaposan meg kéne gondolnom a dolgot. Egyetlen járható út azért még kínálkozna: a főnökömmel közölném, hogy amennyiben nem emeli meg legalább az infláció mértékében (ha nem is azt meghaladóan) a béremet, akkor ... Tejó ég! Amennyiben nem szeretnék azonnali hatállyal az utcára kerülni, ilyesmire még csak gondolni sem szabad! Marad hát az alapállás. Meg kell fizetnem mindent drágábban. Amennyiben még telik rá. Murányi László Nehéz kenyér...
