Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-20 / 290. szám

1992. október 20., kedd aj Dunántúlt napló 7 Munkalehetőséget remélnek a fogyatékos fiatalok Nem lehet elveszett gyermek Országos rádiótelefon szolgáltatás A TIB tagságához! Győz az igazság! A Megyei Elnökség szeretet­tel köszönti minden tagját az 1956-os magyar forradalom, népfelkelés harminchatodik és a Magyar Köztársaság kikiáltásá­nak harmadik évfordulójának megünneplése alkalmával. Kívánunk minden tagunknak, de a hazáját szerető minden magyar embernek erőt és jó egészséget, hogy szabad ma­gyar hazánk jóléte megteremté­sében és a régóta kívánt demok­rácia kifejlesztésében résztve- hessen. Kérünk, hogy mint eddig, ez­után is kritikus szemmel és se­gítő jószándékkal vegyetek részt az európai színvonalra tö­rekvő közös munkában. Higgyetek gyermekeitek, unokáitok, dédunokáitok álma­iban, hogy lesz magyar feltá­madás, Véreztünk, de őértük tettük. Kell, hogy ők boldogok legyenek. Mi harcoltunk 1956-ban. Harcoltunk az igazságért és az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogaiért. Ezek közül a legfontosabbak: a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi bizton­sághoz való jog, a munkához és a méltó emberi megélhetéshez való jog, jog a szabad művelő­déshez. Valamint jog az állam az önkormányzatok életének irányításában való részvételhez. Az igazság győzni fog! Az élet ezt igazolta! A sajtó útján ismertetett ok­tóber 22-i és 23-i ünnepségekre mindenkit szeretettel várunk! A Baranya megyei TIB vezetősége Magyar silók Egyiptomban Három silótelep kulcsrakész átadására szerződött Egyiptom­ban az Agrikon, összesen 13 millió dollár értékben. Ez évek óta az első ilyen nagyságrendű magyar üzletkötés a Nílus part­ján. A kecskeméti Mezőgép utódvállalata olasz, spanyol, dán és amerikai cégekkel ver­senyzett a tenderért, amelyet egy, állami szektorhoz tartozó holding írt ki. A két darab 30 ezer és egy darab 20 ezer tonna kapacitású tárolórendszert a Ní- lus-deltavidéki Sarkijja, Menu- fijja, illetve a felső-egyiptomi Aszjút kormányzóságba telepí­tik. A készpénzfizetést előíró szerződés értelmében a silótele­pek 1994 elejére készülnek el. Mindannyian a padlósző­nyegre terített, vastag takarókon hevernek. A látogató hirtelenjé­ben arra gondolhat, hogy talán most van a pihenő idő, de gyorsan kiderül, hogy messze nem erről van szó. Ezeknek a gyermekeknek sajnos az a ter­mészetes testhelyzetük, hogy fekszenek. Minden mozgást, helyzetváltoztatást csak komoly segítséggel képesek véghez vinni. Pécsett, az Acsády utcai gyermekintézményben va­gyunk, amely az Értelmi Fogya­tékosok Napközi Intézetének egyik része. Itt vannak a legfia­talabb olyan gyerekek, akik halmozottan sérültek, akik nem tudnak az egészséges gyerme­kekkel egy közösségbe járni. Most éppen torna, azaz gyógy­torna óra kezdődik, ami termé­szetesen, nem a szokásos negy­venöt percet és nem is azokat a gyakorlatokat jelenti, amelyeket a hasonló korú társaik könnye­dén meg tudnak csinálni. Bőszné Bús Éva gyógypedagó­gus először névsorolvasást tart: van aki érthető igen-nel vála­szol, van aki csak hanggal jelzi, hogy jelen van. A végtagok, a nyak, a hát izomzatát megmoz­gató gyakorlatokba hamar elfá­radnak a gyerekek, s akinél ezt látják, abba hagyják a mozgást. Mindannyian mozgássérül­tek, értelmi fogyatékosok, van akinek a látása is rendkívül gyenge. De egyetlen olyan gyermek sincs köztük, akinél ne tudnának valamilyen irányú és mértékű javulásról beszámolni. Különösen a hat éves Krisztinát emlegetik, aki több társához ha­sonlóan bizonyos értelemben már „leírt” gyermek, hiszen a szakvélemények szerint soha nem lesz képes általános isko­lába járni, ám néhány betűt és számot már felismer. Mindez annak köszönhető, hogy nap mint nap kitartóan foglalkoznak vele. Itt és otthon is. A gyerekek reggeltől délutá­nig vannak ebben az intézetben. A szülők hozzák-viszik őket. Vannak, akik vidékről. Mert a legtöbb szülő nem ismer lehe­tetlent. Miután ocsúdnak a tra­gédiából, hogy nekik sérült gyermekük született, fáradhatat­lanul keresik, hogy mi módon és hol lehetne segítséget kapni a gyermekük fejlesztéséhez. Le­galább azt szeretnék elérni, hogy önállóan ellássa magát, valamilyen munkát tudjon vál­lalni, s legyen annyi jövedelme, amennyiből létezni tud. Az Acsády utcai intézmény­ben is pont ezért fáradoznak. A gyerekek tizennégy éves koráig lényegében eldől, hogy mi a to­vábbi útjuk. Vagy egészségügyi otthon, vagy az intézményen belüli foglalkoztatás, ami az Endresz György utcai épületük­ben zajlik. Itt akkor telnek iga­zán nyugodtan a napok, ha van munkájuk. Legutóbb például diót törtek és osztályoztak. Az utóbbi időben sajnos egyre ne­hezebb nekik való munkát ta­lálni. Ugyanakkor nem akarják, hogy a fiatalok napjai tétlen­séggel teljenek, így mindig kita­lálnak valamit. Most éppen a hanglemez gyártásnál használt kerek formájú szivacsokat vág­ják csíkokra, aztán apró dara­bokra. Összefűzve és kiegé­szítve játékokat készítenek be­lőle, illetve párna töltésre hasz­nálják. Egy másik csoport bá­bokat készít, mert arra készül­nek, hogy bábelőadást rendez­nek. Az Értelmi Fogyatékosok Napközi Intézetébe járó fiatalok két csoportját Dr. B. Mácsai Edittel, az intézmény nemrég kinevezett igazgatójával láto­gattuk végig. Mint új vezetőt a terveiről szeretném kérdezni, de alighogy leülünk, cseng a tele­fon. Dr. Storcz Judit, a Gyer­mekklinika pathológiás újszü­lött utógondozójának vezetője érdeklődik, hogy fel tudnak-e venni egy ötéves kisgyermeket, aki középsúlyos értelmi fogya­tékos. Megbeszélik a részlete­ket, aztán dr. B. Mácsai Edit, - aki a végzettségét tekintve pszi­chológus - egy tanulmányt mu­tat, amelyet Storcz doktornő ké­szített. A következő néhány mondat is ebben olvasható. Tí­zezer pécsi lakosra számítva hat idegrendszerileg súlyosan sérült 0-14 éves gyermekkel kell számolni. Tovább bontva ezt a számot ez hozzávetőlegesen 80 mozgássérültet és 70 értelmi fogyatékost jelent. A két tünet együtt 100-110 pécsi gyermeket érint. Ez a szám évente 8-10-el tovább nő. S mint kiderül, ez foglalkoz­tatja legjobban az igazgatónőt. Szeretné, ha az Acsády utcai in­tézményükben mindent meg tudnának tenni a gyermekek képességeinek fejlesztéséért, hogy minél kevesebben jussa­nak kényszerpályára : az egész­ségügyi otthonban való elhelye­zésre. Ezt a célt szolgálják a napi, szisztematikus foglalko­zások, amelyek bíztató jelei re­ményt adnak nekik arra, hogy a törekvésük nem hiábavaló. Az Endresz György utcában pedig megfelelő munkát találva - ese­tenként nem is kevés - saját jö­vedelemhez tudják juttatni a fia­talokat, akik az alapító okirat szerint 42 éves korukig lehetnek itt. A következő három évben egy fő tölti be ezt a korhatárt, miközben többen szeretnének ide bejutni. Már csak azért is, mert a rendszeres szociális jára­dékra jogosultság, vagy rok­kantsági nyugdíj megszerzésé­hez bizonyos időtartamú mun­kavégzésre van szükség, ők vi­szont még nehezebben találnak munkát, mint az egészségesek^ Pontosan két évvel ezelőtt indította meg rádiótelefon szol­gáltatását az amerikai US-West és a Magyar Távközlési Vállalat közös vállalkozása, a Westel Rádiótelefon Kft. Mint a cég sajtótájékoztatóján elhangzott: a Westel teljes mértékben telje­sítette alapítóinak elvárását, s ma már 16 ezer előfizetőt tart nyilván. A rádiótelefonok először 1983-ban jelentek meg az Egyesült Államokban, s az az­óta eltelt rövid idő alatt rendkí­vüli népszerűséget vívtak ki. E korszerű eszközt jelenleg a vi­lág 80 országában mintegy 9 millióan használják. A magyar- országi hálózatbővítés a terve­zettnél is gyorsabban halad, 1992 végéig az ország kéthar­madát, jövő decemberig pedig az egész országot lefedi a rend­A ma élő finnugor népek kul­túrájának, történetének kutatása a fő célkitűzése a JPTE finnu­gor tanszékének. A finnugrisz- tika kötelező a magyar szakos hallgatókra nézve, de újabban C-szakként is felvehető. A tan­szék kicsi, de annál nagyobb a forgalma, finn lektorral és több vendégoktatóval is találkozhat­nak a hallgatók. Legutóbb a Joskar Ola-i egyetemről érke­zett a cseremisz Margarita Kuznyecova, aki érdekes elő­adásokat tartott. Elmondta pél­dául, hogy a cseremisz nyelvet tíz éves korig oktatják anya­nyelvi szinten, utána külön tan­tárgyként szerepel iskolai okta­tásukban. Egyetemükön a ma­gyar nyelvet is lehet idegen nyelvként választani. Folytat­nak tudományos kutatásokat, gyűjtik hagyományaikat. A ku­tatások szerint a cseremiszek még nem felejtették el a sámán hitvilág elemeit, s gyakran fel­lelhetők a lakásokban a házi bálványok. A tanszék vezetője, Paul Kokla Észtországból jött, szé­pen, idegen akcentus nélkül be­szél magyarul:- Hogy szépen, az túlzás, de mivel a tartui egyetemen finnu­gor szakos voltam, magyarul is tanultunk-hárítja el a dicséretet Paul Kokla.- Az egyetem után az észt tudományos akadémia nyelvé­szeti és irodalomtudományi in­tézetében ugyan a volgai finn nyelveket kutattam, de mindig vonzódtam a magyar nyelvhez is, s így magánúton, otthon is sokat foglalkoztam vele. A pé­csi egyetemről nem most hallot­tam először, s azt is tudom, hogy a finnugrisztika még a fő­iskolai magyar nyelvészeti tan­széken is helyet kapott valami­szer. A Westel számításai sze­rint ekkor már 30 ezer rádiótele­fon tulajdonos lesz Magyaror­szágon. Hazánkban jelenleg csak a korlátozott befogadóképességű 450 megaherzes frekvenciasáv­ban lehetséges a készülékek működése. Hamarosan azonban felszabadul a 900-as tartomány is, s ez jóval nagyobb kapaci­tású rendszer kiépítését teszi le­hetővé. Az erre a frekvenciára rövidesen kiírásra kerülő nem­zetközi tenderen a Westel is in­dulni kíván. Természetesen óri­ási konkurenciával kell majd számolniuk, hiszen nem csak a hazai pályázókkal - például An­tenna Hungária - kell megmér­kőzniük, hanem szinte vala­mennyi világcéggel is.Az euró­pai cégek a tenderen közös pá­lyázattal indulnak. (MTI) lyen formában, hogy az egykori tanszékvezető, dr. Temesi Mi­hály, majd a sajnálatos módon, az élők sorából fiatalon eltávo­zott dr. Márk Tamás sokat tettek az oktatásáért. Tanszékvezetői elképzelései közé tartozik, hogy szeretné be­vezetni a finnugor néprajz okta­tását és alkalmat -adni az észt ■nyelv tanulására. Tervezi az észt egyetemekkel való kapcso­latfelvételt, ösztöndíjak, tanul­mányutak szerzését és szívesen rendezne Pécsen magyar-észt szimpóziumot is. Hazájáról be­szélve azt mondja, annyi az új­donság, hogy nem is tudja, hol kezdjen bele. Falja a híreket, várja a lapokat. Ezért csak any- nyit jegyez meg, igen örül az új, legális országgyűlésnek, a köz- társasági elnöknek, aki törté­nész, főként finnugor néprajzzal foglalkozott, s így neki is jó is­merőse.- Pécset hamar megkedvel­tem, szép a fekvése, s ami nem utolsó szempont, barátságos emberekkel találkoztam, - je­lenti ki, és mint kiderül, fele­sége is foglalkozik a magyar nyelvvel, műfordító, egyik leg­nagyobb munkája az Egri csil­lagok lefordítása volt észtre.- Szeretem a tanszéket, olyan jó szakemberekkel dolgozom együtt, mint például Dezsőné dr. Zemplényi Veronika, Janu- rik Tamás, de a tanszék mind­egyik oktatóját fölsorolhatnám. A hallgatókkal, úgy gondolom, meg tudom magam értetni és jó a kapcsolatunk, bár szeretném, ha még jobb lenne, ha ők is ma­gukhoz közelebb állónak tarta­nák a finnugrisztikát, amely a magyarral rokon népek nyelvé­nek, civilisztikájának a megis­merését jelenti. B. A. Az Acsády utcai napközi Fotó: Szundi György Finnugor szak a JPTE-n Tanszékvezető Észtországból Községek a költségvetési tervezetről Rendkívüli terhek A Községi Önkormányzatok Szövetsége elvi álláspontot ala­kított ki a Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetési törvény- tervezetéről. Kovács Sándomé, Sásd polgármestere, az orszá­gos érdekszövetség elnöke tájé­koztatta lapunkat a községek közös véleményéről:- Az állami költségvetésben előirányzott pénzösszegek mennyiségétől, s az elosztás el­veitől függ jövő évi munkánk, terveink és elképzeléseink megvalósulása. A községi ön- kormányzatok szövetsége ará­nyaiban kevésnek tartja az ön- kormányzatok részére biztosí­tott pénzeszközöket, normatí­vákat, s az elosztás elveiben még mindig érvényesülni látja a belső aránytalanságot, mint például a honvédelmi kiadá­sokra tervezett összeg indoko­latlanul magas voltát. Maradva azonban a normatíváknál, pél­dával alátámasztva állításunkat: az óvodai ellátásra tervezett 24 500 forint rég nem fedezi a felmerülő kiadásokat; zeneisko­lai oktatás esetén ha önálló in­tézményt működtetünk, a terve­zett 25 100 forint kevés. Elfogadhatatlannak tartjuk, az önkormányzatokhoz befolyó személyi jövedelemadó 50 szá­zaléka helyett a 30 százalék meghagyását. Továbbra is java­soljuk, hogy ugyanezen adó egy főre jutó összegét községben és városokban azonos szintre hoz­zák, ennek egy főre jutó mér­téke egységesen 6000 forint le­gyen. A két kulcsos áfa bevezetése aránytalanul nagy terhet ró az önkormányzatokra, így különö­sen az intézmények zavartalan működtetése (fűtés, világítás, élelmezés) kerülhet veszélybe, de az induló új infrastrukturális beruházások elkezdését is lehe­tetlenné teszi ez az intézkedés. Ezért kérjük ennek újbóli át­gondolását. A községi önkormányzatok számára megoldhatatlan feladat a dologi és bérautomatizmus megszűnése. Például az általá­nos iskolák számára tervezett 41 000 forintos normatíva nem lesz elegendő a 2000 forintos bérfejlesztésre, annak társada­lombiztosítási járulékára, túlóra és betegszabadság vonzatára, s az inflációra. Értékelendő elvnek tartjuk, az elmaradott települések újo- nan kialakított normatív támo­gatását, de mivel a 97/1992 (VI. 16) kormányrendelet évek­kel ezelőtti felméréseken ala­pul, javasoljuk a rendelet fél- évenkénti felülvizsgálatát, s a támogatásra szoruló települések elbírálásakor az érdekszövetsé­gek véleményének kikérését. Had éljek megint egy példával: minden település 3710 forint/fő összeget kap üzemeltetésre, s az említett gazdasági szempontból elmaradott települések plusz 2200 forint/fő összeget. Azt hi­szem mindenki számára nyil­vánvaló, nem elhanyagolható tétel ez egy önkormányzat költ­ségvetésében, így fontos, hogy az elbírálás, a rászorultság meg­ítélése, a jelenlegi állapotot tük­rözze. Számunkra értékelhetetlen a szociális normatíva. A tavalyi 3500 forint/inaktív lakossággal szemben 2200 forinttól 3600 fo­rintig tervez az állandó népes­ség tekintetében. Mivel még nincs birtokunkban az új szociá­lis törvény, nem tudjuk milyen plusz feladatokat kell ellátnunk a jövőben, illetve az is kétséges, hogy a tól-ig határon belül mennyit kapnak az egyes tele­pülések. Külön tartalékkeret képszésével kell biztosítani a törvény és a normatíva össz­hangját. Javasoljuk, a normatívák szi­gorú betartása érdekében létre­hozott büntető kamat intézmé­nyének eltörlését. Különösen kislétszámú települések eseté­ben fontos ez, ugynais a jelen­legi állapot szerint egy négy­tagú család elköltözése esetén már életbe léphet ez a megkö­tés. Úgy ítéljük meg, hogy az ön­hibájukon kívül hátrányos hely­zetű települések pályázati felté­telei túl szigorúak, ezért java­soljuk az itt megmaradt pénz elosztását a volt társközségek között, lakosságarányosan. A költségvetési törvény elfo­gadásakor rendezni kell az or­vosi készenléti és ügyeleti díjak ügyét is, mert a továbbiakban ez a feladat saját erőből nem meg­oldható. Ugyan szerepel a tervezetben a községekben általános támo­gatására szánt kétmillió forint, de szükségesnek tartjuk ismétel­ten hangsúlyozni fontosságát, nehogy valakinek eszébe jusson megszüntetni. Mivel minden országgyűlési képviselő megkapja javaslata­inkat, reménykedünk, hogy ön­kormányzatbarát törvény szüle­tik a jövőre vonatkozóan — mondta az érdekszövetség el­nöke. Megyeri Tiborné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents