Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-19 / 289. szám

1992. október 19., hétfő aj Dunámon rtapiö 7 Klubot szeretnének Bő egy évvel ezelőtt egy rok­kant nyugdíjas, mozgássérült fiatalember kopogtatott be a pé­csi Litke József utcai Gondozási Központba. Azután érdeklődött, hogy tudnak-e ajánlani neki egy olyan közösséget, ahova ő rend­szeresen eljárhat, ami közel van. Hirtelenjében csak saját magukat, a 13-as számú Idősek klubját tudták felkínálni. Ennek nagyon gyorsan híre terjed, s egyre többen lettek azok a mozgássérült fiatalok, akiket befogadtak az idősek he­lyiségeibe. Kéthetenként, csü­törtökön délután négy órakor ta- lálkoznak.Szepezdi Dezsőnétől, a Gondozási Központ vezetőjé­től hallottuk.-Van köztük egy leány, aki rendkívül széles érdeklődési körű, s aki beiratkozott a Dol­gozók Esti Gimnáziumába an­nak ellenére hogy sem oda menni, sem órák hosszat ülni nem tud. Édesanyja jár helyette, magnóra veszi az előadásokat, a lány otthon meghallgatja, a tan­könyvekből pedig hozzá tanul. A klubtagok megosztják egymással az ismereteiket. Van aki az ásványokról tartott kise­lőadást saját gyűjteményének legszebb darabjaival illuszt­rálva mindazt, amit elmondott. Agyagoznak, festenek. A napokban egy kis ünnep­séget rendeztek annak örömére, hogy befogadták őket a Litke József utcában. A Gondozási Központ munkatársai ugyanis egy fillér plusz pénz, illetve szabadidő juttatás nélkül van­nak velük csütörtök délutánon­ként este 9-10 óráig. A Máltai Szeretetszolgálat és a Vöröske­reszt támogatásának köszönhe­tően uzsonnát is tudtak nekik készíteni. A huszonkét klubtag közül rendszeresen idejáró 12-15 fia­tal azt szeretné, ha saját helyi­ségük lehetne, ahol napközben is össze jöhetnének néhány órára, s ahol az idősek napközi­jéhez hasonló szolgáltatásban részesülhetnének. Az ellátásért természetesen fizetnének. Töb­ben aláírták már azt a kérvényt, amely ezt a kérésüket tartal­mazza, az önkormányzathoz címezve. Mások viszont nem merik ezt megtenni. Azok a fiatalok fél­nek, akiknek az édesanyja ott­hon van velük, s a gondozásu­kért ápolási díjat kap. Jóllehet nem egész napra, de néhány órára ők is szívesen csatlakoz­nának a többiekhez, de attól tar­tanak, hogy akkor az édesany­juk nem kaphatja tovább ezt a díjat. T. É. Megtakarítások és kamatok Mennyi az annyi Derűlátók a nyilatkozatok A valóságban csökkent a megtakarítás Az idén immár harmadszor csökkentik a betéti és a hitel­kamatokat, ami visszafogja az áremelkedést, továbbá mérsé­kelheti az inflációs várakozá­sokat is. Az intézkedések ha­tása összességében tehát ked­vező. A valóságos helyzet en­nél bonyolultabb: az alapo­sabb elemzés azt bizonyítja, hogy bár az elmúlt években növekedett a megtakarítási hajlandóság, az emberek közel sem takarékoskodnak olyan szorgosan, mint azt a derűlátó nyilatkozatok alapján gondol­nánk. Az utóbbi két és fél év­ben ugyanis a lakosság forint­betétállományának reálnöve­kedése elmaradt az áremelke­dések ütemétől, így a növek­mény nagyrészt az inflációból, a kamatokból származott. De a devizabetétek forintösszegé­nek emelkedésében is jelentős szerepe volt a többszöri forint- leértékelésnek. (Nem szólva az értékpapír-állományról.) Nem lesz belőle működőtöké Akárhogyan értékeljük azonban a megtakarítások ala­kulását, a pénzintézeteknél sok száz milliárd forint halmozó­dott fel. A különböző intéz­mények adatai között vannak ugyan eltérések, de a bankok­ban felhalmozott szabad tőkét a szakértők így is több mint 300 milliárd forintra becsülik: a pénzintézetek szinte beleful­ladnak a kasszáikban heverő hatalmas pénzösszegekbe. Ezek hasznos kihelyezése, termelő-, működötökévé ala­kulása - erről sokan és sokszor írtak már - nagy akadályokba ütközik. A potenciális hazai befektetők vállalkozókedve ugyanis meglehetősen lassan élénkül meg, és ennek egyik fő oka a továbbra is túlzottan magas hitelkamat. A bankok tudniillik - joggal - rendkívül óvatosak, hatalmas kétes hite­lállományukkal küszködve csak szigorú feltételekkel, komoly biztosítékokkal haj­landók kölcsönt nyújtani a vál­lalatoknak, vállalkozóknak. Megbízható, jó adós azonban kevés akad. így pedig a hitel- kamatlábak továbbra is maga­sak, és csak lassan, vontatottan követik a betéti kamatok csökkenését. Ez a tendencia tovább folytatódott a legújab­ban bejelentett betéti- és hitel­kamatcsökkentésekkel. De vegyük szemügyre a kérdés másik oldalát. A több száz milliárdos megtakarítá­sokra feltétlenül szüksége van az államkincstárnak, mivel jó­részt ezekből fedezheti a költ­ségvetés idén várható, mintegy 180-200 milliárdos hiányát, és a jövő évi, hasonló mértékűre becsült deficitet is. íly módon jelentős tőkét vonnak el a le­hetséges termelőberuházások­tól. Erre figyelemmel is kérdé­ses azonban, hogy a jelen fel­tételek között mennyire érde­kelt az állam a megtakarítások további növekedésében. A hozam elmarad az inflációtól Végül is hogyan hatnak a csökkenő kamatok a lakosság megtakarítási hajlandóságára? Akármilyen meggondolás, cél és szándék készteti vagy kény­szeríti az állampolgárokat ta­karékoskodásra, az bizonyos: arra törekednek, hogy meg­őrizzék bankba tett pénzük ér­tékét. Nos, ebből a szempont­ból egyre rosszabb helyzetbe kerülnek. Ha ugyanis október­től - az OTP közleménye sze­rint - az egy-két évre lekötött betéteik, takarékleveleik után mindössze 16-17 százalék nettó kamatot kapnak, akkor pénzük tényleges hozama lé­nyegesen elmarad az erre az évre várható 20-23 százalékos inflációtól. De félő: nem lesz ez másként jövőre sem, még ha az idén nem lenne is újabb kamatcsökkentés. Nem lehet tehát tudni, hogyan befolyá­solja mindez a megtakarítási kedvet. Ahhoz ugyanis, hogy takarékoskodás helyett mind többen kezdjenek vállalko­zásba, ma már többmilliónyi fölös forint kell. Ennyi pénzük pedig keveseknek van. Hitelt kell(ene) tehát felvenniük, ez azonban változatlanul drága mulatság. Továbbá a vállalko­zásokat súlyosan terhelő adók, járulékok miatt is túl nagy kockázatot kellene vállalniuk, mivel azokon a területeken, amelyeken viszonylag gyorsan térül meg a befektetés "sok már az eszkimó, és kevés a fóka." Éljük fel a pénzünket? A kisebb összegek megta­karítására képes nagy többség számára - más, kedvezőbb le­hetőségek híján - marad tehát a kényszertakarékosság. Az is egy lehetőség, hogy nem tesz­nek félre pénzt, hanem minden jövedelmüket elköltik. Ennek egyik közvetlen és rövid távú előnye az, hogy valamelyest élénkül a kereslet, és a fo­gyasztási adókon keresztül az államkassza többletbevételhez jut. Hogy mit hoz a jövő - nem tudható. Az azonban bizonyos, hogy a lakossági megtakarítá­sok állományának esetleges stagnálása, sőt hosszabb távon csökkenése veszélyekkel is jár. A lehetségesnél kevesebb jut ugyanis beruházásra, fej­lesztésre, továbbá a költségve­tési hiány hazai forrásokból való fedezésére. A kamat- csökkentések kedvező hatása pedig csak akkor érvényesül­het, ha az infláció tartósan és erőteljesen mérséklődik - ami egyáltalán nem állítható teljes biztonsággal -, és jövőre való­ban megkezdődik a gazdaság lassú növekedése is. Hogy így lesz-e, abban legfeljebb re­ménykedhetünk, a biztos vá­laszt ugyanis csak a gazdasági reálfolyamatok tényleges javu­lása adhatja meg. K. D. Elmozdulás a médiaügyben? A pártok megpróbálnak közös nevezőre jutni Most elég lesz néhány nap? Új határidő jelent meg a hosszú hónapok óta tartó médiaháborúban: a parlamenti pártok és a kormány képviselői október 27-ig megpróbálnak olyan egyezségre jutni, ami le­hetővé tenné, hogy a média­ügyben az országgyűlés kulturá­lis bizottságában kétharmados többségű megállapodás szüles­sék. Honnan ez a határidő? A nyi­latkozatok szerint a köztársa­sági elnök és a miniszterelnök megbeszélése, majd a koalíciós és az ellenzéki frakciók egyetér­tése vezetett ehhez az elképze­léshez. A kormány pedig - mi­ként szóvivője bejelentette - po­litikai kompromisszumot aján­lott fel azzal, hogy elfogadja az illetékes parlamenti bizottság­ban a kétharmados többségű szavazást. Kedvező fejlemény ez? Min­denképpen, mert nyilvánvaló elmozdulást jelent az érdekek kölcsönös figyelembe vétele irányába - az elmúlt napok szinte „bebetonozódott” állás- foglalásaihoz képest. Mi a kulcskérdés? Az, hogy miként lehet egyszerre (optimá­lis megoldásként egyidőben) tető alá hozni a médiatörvényt és megállapodni a média-elnö­kök személyében. Bár e menet­rendet illetően még eltérnek a nézetek, a párhuzamos tárgya­lások és megoldások gondolatát a koalíció és az ellenzék - úgy tűnik - magáévá tette. Elég lesz erre néhány nap? Erre ma nehezen lehet vála­szolni. Csak bízhatunk abban, hogy a köztársasági elnökkel történt kormánypárti és ellen­zéki megbeszélés alapján sike­rül az adott határidőn belül megoldást találni a médiaügyre. Ez nem csupán a média dolgo­zói, hanem elsősorban a média fogyasztói számára elsőrendű érdek. Kiutat keres tehát mindenki - s ez jó jel. De ez csak olyan út lehet, amelyen mindenki egy­aránt végig tud menni. P. T. Magyar veszély? Létezik-e magyar veszély? Természetesen nem. Ezt aligha szükséges hosszan bizonygatni annak, aki józanul mérlegeli Kelet- és Közép-Európa törté­néseit. Nincs ilyen veszély, és senki sem érezheti magát fe­nyegetve az alapjaiban vala­mennyi parlamenti erő által támogatott hivatalos magyar külpolitika részéről. Kicsi, s a katonai szakértők kifejezésével élve átlátható ország lévén könnyen megállapítható: nem­hogy nagyratörő terveket ko­vácsolnánk, de még a védelmi tárca költségvetésének szinten tartása is sokszor megoldhatat­lan feladatnak tűnik. Békét, jó­szomszédságot, nyugalmat kí­ván hazánk lakossága is, elha­tárolva magát az elvétve je­lentkező szélsőséges megnyil­vánulásoktól. A román elnök­jelöltek televíziós vitájában Emil Constantinescu egyene­sen nevetségesnek mondta a magyar veszélyre való hivat­kozást. Ha mindez így van, miért kell mégis említést tenni róla? Mert időről időre, különböző hangsú­lyokkal, mégis terítékre kerül. S jóllehet a „bizonyítékok”, az ál­lítólagos magyar csapatössze­vonásoktól a mozgósításon át a titkos katonai tervekig s légsér­tésekig, léggömbként pukkan­nak szét, rossz érzések marad­hatnak. Reméljük, hogy a tájé­kozottság hiánya, félreértések és félreértelmezések sorozata jelenti az okot, s nem egy tuda­tos ellenségkép kialaltítására történő igyekezet... Miként reagáljunk? Az áldat­lan szócsatáknak nem lenne sók értelme, annál inkább helye van a másik érveit meghalló és meghallgató párbeszédnek. Hi­szen évtizedeken át szőnyeg alá sepert problémák, majd a hirte­len átalakulás zavarai alapos ki- beszélést igényelnek. Jó lenne, ha ebben a régió minden or­szága példát mutatna a saját portáján. Mert ha van igazi ve­szély, lehet-e nagyobb annál, mint az eltérő nézetek türelmes megvitatásának semmibe vé­tele? Réti Ervin Megszüntetik a szárnyvonalakat? Kérdések és válaszok Panaszkodik a MÁV V agyonnyilatkozat Néhány évvel ezelőtt azért panaszkodtak a vasutasok, hogy a nagy zsúfoltság miatt nem jut elegendő idő a kocsik karban­tartására, a vasutasok túlterhel­tek, nem tudják kiadni a sza­badnapokat. Aztán tarifaemelés tarifaemelést követett, s mára megfordult a helyzet. Alig van utas, kevés a bevétel, csökken a járatok száma, elbocsátás fe­nyegeti a vasutasok tömegeit. Erről a megváltozott helyzetről beszélgettünk dr. Losonczy Gyulával, a MÁV közgazda- sági és fejlesztési főosztályve­zetőjével.- Fejlesztési elképzeléseinket éppen tíz esztendeje görgetjük magunk előtt. Annyit sikerült mindössze elérni, hogy megte­remtettük Budapest és Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza között az úgynevezett Intercity járato­kat, és talán januárban megin­dulhat a szegedi vonalon is ez a korszerű kapcsolat. Sajnos nem .vagyunk abban a helyzetben, hogy a törzshálózaton kívüli vonalak fejlesztésére is gondol­hassunk.- Hogyan hat ez a forga­lomra, a menetrendre?- A pénzügyi szűkösség mindenre rányomja a bélyegét. Ha nem javul a helyzetünk, kénytelenek leszünk bizonyos szárnyvonalakat is megszün­tetni. Ha az a helyzet áll elő, hogy nem tudunk minden vona­lat a követelményeknek megfe­lelően üzemeltetni - pontosan és biztosan a rendeltetési he­lyükre fuvarozni az árut, a sze­mélyeket -, akkor inkább le­mondunk erről, és a meglévő erőnket a törzshálózat fenntar­tására fogjuk fordítani.- Ha jelképesen is, de egyet­len tollvonással leírta a szárny­vonalakat. Hány kilométernyi vasút tartozik ebbe a kategóri­ába?- Az úgynevezett szárnyvo­nalak együttes hossza 1700 ki­lométer. Szó sincs arról, hogy ezt a hatalmas hálózatot egysze­rűen bezárjuk! Minden vonalat külön megvizsgálunk, forga­lom-elemzésnek vetünk alá. Ahol csak néhányan közleked­nek, ott nincs szükség vona­tokra, olcsóbban szállíthatják az utasokat az autóbuszok. Az is elképzelhető, hogy a sínt, a ko­csikat, a személyzetet az ön- kormányzatok rendelkezésére bocsátjuk azzal, hogy a költsé­geket viseljék ők, üzemeltessék a járatokat.- Várhatóan mikor kerül sor e szükségintézkedésekre?- Időpontot nem tudok mon­dani, a forgalmi adatok felül­vizsgálata hamarosan megkez­dődik. (koós) Mit kell tenni abban az eset­ben, ha valaki nem, vagy mond­juk nem minden érintett család­tagja számára kapja meg a va­gyonnyilatkozathoz szükséges nyomtatványt? Minden család­tagnak külön-külön is kell nyi­latkoznia egyazon vagyontárgy­ról? A vagyonnyilatkozatot a csa­ládoknak közösen kell megten­niük. A családot ebben az eset­ben a hagyományosnál szőkébb értelemben fogjuk fel és kizáró­lag az együttélő házastársakat és kiskorú gyermekeiket értjük alatt. Ebből az is következik, hogy a nagykorú egyetemista - ha vagyonnyilatkozatra kötele­zett - külön kell, hogy kitöltse a nyomtatványt. Ugyanez a hely­zet a fiatalokkal együttélő nagy­szülők és az élettársak esetében is. Ez pusztán technikai okok­ból van így, senki ne gondoljon mögé valamiféle diszkriminatív megkülönböztetést. Ami a vagyonnyilatkozat ki­töltéséhez szükséges nyomtat­ványokat illeti: egységcsoma­gokat készítünk, amelyben négyszer két nyomtatvány, egy kitöltési útmutató és a válaszbo­ríték van. Az első tábla a szemé­lyi adatok feltüntetésére szol­gál, a második az ingatlanok és vagyonértékű jogok szerepelte­tésére alkalmas, míg a harmadi­kon az ingóságokat, a pénzkö­veteléseket, az értékpapírokat és a hasonló „vagyontárgyakat” kell feltüntetni. Miután vélhető­leg az ingóságokból akad több egy-egy családnál, ebből a nyomtatványból mindjárt kettőt csomagolunk a borítékokba. Azért adunk minden nyomtat­ványból két-két példányt, hogy a másolatokat emlékeztetőnek, önellenőrzésre megtarthassák a nyilatkozók. A nyomtatványok természetesen ingyenesek. A csomagokat november ele­jén kezdik postázni azoknak, akiket a nyilvántartásaink sze­rint egy családnak vélünk. A számítógépeinken tárolt adatok ilyen szempontból csak részben megbízhatóak, hiszen csupán az adatok összevetéséből követ­keztethetünk a családi kapcsola­tokra. Azonos vezetéknévből és lakcímből indulunk ki, de aligha tudjuk „összeházasítani” azokat, akiknél mondjuk a fele­ség a leánykori nevén szerepel. A válásokról sincsenek kimuta­tásaink. Gondban leszünk azokkal a nyugdíjasokkal is, akiknek nem volt kiegészítő jö­vedelmük, vagyonnyilatkozatra mégis kötelezettek... Ezért azt kérjük, hogy akiknek november közepéig nem érkezik csomag, fáradjanak be érte a legköze­lebbi adóhivatalba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents