Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-19 / 289. szám

8 új Dunántúli napló 1992. október 19., hétfő' Washington: elégedettségét mutatja Dán Quayle alelnök (b), amikor George Bush elnökkel megérkezik a Fehér Házhoz októ­ber 14-én, égy nappal az alelnökök tévévitája után. 200 éves a Fehér Ház Ünnepségeken, tudományos tanácskozásokon emlékeztek meg a napokban arról, hogy 200 éve helyezték el a világ egyik leghíresebb épületének alapkö­vét: akkor kezdődtek a Fehér Ház munkálatai. A házon azután még hét évig dolgoztak - pedig jóval kiseb­bet építettek, mint az eredetileg tervezett palota, amely ötször akkora lett volna. Thomas Jef­ferson alelnök azonban, az ame­rikai kormányférfiak máig örök­lött szemléletével úgy vélte, hogy a közpénzekkel takaré­koskodni kell. így csak három emeletes, jelentőségéhez képest viszonylag szerény méretű épü­letet emeltek Washington szí­vében, a Pennsylvania Ave­nuen. Az eredetinek egyébként már régen csak a falai állanak: a háborúban a britek 1812-ben felégették a házat és csak Madi­son elnök bátor feleségének kö­szönhető, hogy a berendezés néhány darabja megmenekült. Mindez már igen régi történe­lem volt, amikor néhány éve Károly herceget, a brit trónörö­köst fogadták, aki a kötelező jólneveltséget megszegve meg­jegyezte:,, Ez azért tulajdon­képpen kis ház...” A Bucking­ham palotához mindenképp - de sok amerikai milliomos is lakik nagyobb rezidenciában. A Fehér Ház földszintjén van az elnök híres ovális irodája, környékén legközelebbi munka­társainak parányi munkaszobái, a kormány tanácsterme és né­hány fogadó szalon. Az első emelet a reprezentációé: a nagy ebédlőben rendezik az állam- és kormányfők számára a foga­dásokat, díszvacsorákat - mel­lette a tapétáról, a bútorok huza­táról elnevezett vörös- és kék szalon sok bizalmas tárgyalás színhelye. A ház e részeibe - kivéve az elnöki dolgozót és környékét - bekukkanthat évente 1,2 millió ember, akik - többnyire több órás sorbanállás árán délelőt­tönként bejutnak: a turisták számára a hét 5 napján nyitva a kapu, mégpedig ingyen . A harmadik emeletre azonban, a mindenkori elnöknek és család­jának lakásába legfeljebb a személyes barátok hivatalosak. A „szolgálati lakás” egyébként, méreteit tekintve, amerikai vi­szonylatban igencsak szerény: két hálószoba, két szalon, s egy vendégszoba. Az emeletet, nemkülönben a házat és nagy parkját mindenkori lakói tetszé­sük szerint módosíthatják - így Harrison elnök kecskét tartott, a tejéért, Taft tehenet. Coolidge- ot kedvenc mosómedvéje kí­sérte mindenhová, Harding és Roosevelt kutyája végigaludta a kormányüléseket, míg a texasi Johnson komolyan állította, hogy ebe a déli állam tájszólá­sában ugat... A XX. században uszoda, tornaterem, teniszpálya épült - Bush elnök pedig ló- patkó-dobálót építtetett. Az alapkő-letételt teljes ko­molysággal ünnepük, de egy bökkenő van: senki nem tudja, hol van a 200 éve elhelyezett hí­res kő. Helyéről nem maradt feljegyzés, azt radarral és egyéb korszerű módszerekkel azóta is hiába keresik. Heltai András Hetekig hallgatott az ügyészség Időzített politikai bomba az ellopott bőröndben? Ha a légijáratok sünijében netán elveszik egy-egy bőrönd, legfel­jebb a szokásos jegyzőkönyv készül el a repülőtéren, azután később vagy előkerül a „sül­lyesztőből”, vagy kártérítést fi­zetnek az utasnak. Annak a csomagnak ügyében, amelyet a Los Angeles-i nemzetközi légi­kikötőben adtak fel, s hetek múltán sem érkezett meg ren­deltetési helyére, az FBI folytat nagy erőkkel nyomozást. A kizárólag iratokat tartal­mazó koffert Lawrence Walsh államügyész egyik beosztottja vitte magával augusztusban, amikor Washingtonból Califor- niába utazott, hogy kérdéseket tegyen fel Ronald Reagannek, a volt elnök ottani házában. Walsh az ügyész az Iran- gate-perben, amelyben született már néhány elmarasztaló ítélet, de a szövevényes ügyet jó hat esztendeje egy különleges bi­zottság is vizsgálja. Emlékezetes, hogy a Rea- gan-kormányzat a hivatalos fegyverszállítási tilalmak elle­nére hadfelszerelést szállított az Irakkal háborúzó Iránnak, mert bízott Teherán közreműködésé­ben a Libanonban, szélsőséges síita szervezetek által fogvatar- tott amerikai túszok szabadon bocsátásában.Tovább bonyolí­totta a szálakat, hogy a Fehér Ház a fegyverek pénzbeli ellen­értékét, közvetítőkön keresztül, a nicaraguai sandinista rendszer ellen harcoló kontráknak jut­tatta el. Az ügy pikantériája, hogy a titkos diplomáciában az akkori alelnök, a mai elnök, George Bush is benne volt, de nem tudni,hogy milyen mérték­ben. A fiatal jogász, miután felje­gyezte Reagan válaszait, s megmutatott több dokumentu­mot az ex-elnöknek, szabályo­san feladta a bőröndöt. Ezzel - az igazságügyminisztérium most közzétett jelentése szerint - „felháborító módon” meg­szegte a biztonsági intézkedé­seket. Ráadásul még egy súlyos mulasztás történt: az iratok el­tűnését az államügyész irodája csak tizennégy nappal a történ­tek után közölte az FBI-al. így nem lehetett forró nyomon elin­dulni, holott a Szövetségi Nyo­mozó Hivatal véleménye szerint a dokumentumokat ellopták. Az FBI is visszatartotta a kínos eset hírét, így az csak most kerülhe­tett nyilvánosságra. Többen máris feltették a kér­dést, pontosan milyen iratok voltak a kofferben, de erre nem kaptak választ az ügyészségtől. Ugyancsak nem tudni, vajon a dokumentumok felhasználha- tók-e Bush ellen a mind szemé- lyeskedőbbé váló választási kampányfinisben, s ily módon a dokumentumkötegen kívül nem rejt-e magában időzített politi­kai bombát is az ellopott cso­mag? Húsz évvel a szabadulás után A meghaltak húsából ettek Csodafegyver Irakban? Űrsikló helyett szuperágyú Kaliforniában kísérleteznek A hadviselés történetében az óriási ágyuk hosszú múltra tekintenek vissza. Az első vi­lágháborúban már Vilmos császár is fenyegette ellenfe­leit 140 kilométerre hordó fegyverével, legutóbb pedig Szaddam Husszein giganti­kus mordályára figyelt föl a világ. Ha az iraki vezető be tudta volna vetni csodafegy­verét az Öböl-háborúban, akár Tel Avivot is lőhette volna. Amerikai tudósok most egy kaliforniai laboratórium­ban fejlesztettek ki újfajta, L-alakú szuperágyut, amely minden eddigi elődjét lepi­pálja. Lövedéke akár földkö­rüli pályára is eljuttatható.- Ennek alapján a tudósok azt remélik, hogy az ágyú helyet­tesítheti az űrsiklót,olcsóbb lesz teherszállítmányok eljut­tatása a világűrbe. A szuperágyu nem hagyo­mányos robbanóanyaggal mű­ködik, hanem metángáz-le- vegő keverékkel. Amikor az üzemanyag felrobban a 82 mé­teres cső végében, az ott elhe­lyezett egy tonnás acélhenger a csőben összepréseli a hidro­géngázt. Ezáltal 40 ezer tonna/ négyzetméter nyomás kelet­kezik. Ez a sűrített hidrogén­gáz röpíti ki a lövedéket. MTl-Panoráma) Negyvenö­tén ültek az Urugay-i katonai repülőgépen, amikor az 1972. október 13-án több órai vára­kozás után Montevideóból út­nak indult Chilébe. Öt főnyi személyzet és 40 fiatal rugby- játékos családtagjaival együtt. A kétmotoros Fairchield drámája néhány perccel a terve­zett santiagói leszállás előtt kezdődött. A pilóta kényszerle­szállást kísérelt meg 4 000 mé­teres tengerszín feletti magas­ságban. A gép három részre tört, öten azonnal meghaltak. A mínusz harmincfokos hi­degben eltöltött első éjszaka után a túlélők még remény­kedve várták megmentésüket. Kétszer is integettek a keresé­sükre felszállt repülőgépeknek - hiába, a gépek pilótái nem vették észre őket. Nem volt mit tenni, beren­dezkedtek hosszabb tartózko­dásra a hó és jég birodalmában. A repülőgép törzsét kissé meg­emelve, „lakhatóvá” tették azt. Az épen maradt elektronikából a hozzáértők rádiót eszkábáltak össze. Mások egy orvostanhall­gató, Roberto Canessa irányítá­sával a sérülteket látták el. Tíz nap elteltével megdöb­benéssel értesültek a rádióból, hogy a chilei hatóságok beszün­tették a keresést. Hozzátarto­zóik Montevideóban azonban nem adták fel. Közülük valaki állandóan Chilében tartózko­dott, hogy kutasson az eltűntek nyomai után. Az egyik ifjú sportoló apja egy holland jövő­belátóhoz fordult, aki rekonst­ruálta a szerencsétlenséget, lá­tott élőket és holtakat. Október 29-ig negyvenötük közül tizennyolcán meghaltak. Azon a napon újabb szerencsét­lenség történt: lavina zúdult alá és tizenegy embert betemetett. Csak háromnak sikerült kime­nekülnie a hó alól. A helyzetük azonban egyre elviselhetetle­nebb lett - fagy, hó, nedvesség és magaslati betegség gyötörték őket. A szűkös élelmiszertartalé­kok elfogytak és a hó alól kika­part gyökerek sem bizonyultak már elegendő tápláléknak. A még életben levők ekkor életük legnehezebb és legyszömyűbb döntését hozták meg: elkezdték enni a holttesteket. December első napjaiban az­után Canessát és Fernando Par- radót, akik még valahogyan bír­ták fizikailag, elküldték, hogy utolsó kétségbeesett kísérlet­ként próbáljanak segítséget ke­resni. (Parrado édesanyja és nővére akkorra már belehalt a nélkülözésekbe.) Tíz nap elteltével, december 21-én - halálosan kimerülve - rátaláltak Sergio Catalan Mar­tinez mezőőr kunyhójára. Ő az­után riasztotta mentő osztago­kat, és a túlélők karácsonyra szerencsésen visszatérhettek otthonaikba. Ami a kannibalizmus vádját illeti, Andres Rubio montevi- deói püspök kijelentette, hogy „az egyház nem ítélhet el egy ilyen helyzetet, csak megértés­sel viseltethet iránta”. DPA Klímaatlasz — 130 ezer évről Nemzetközi összefogással a földtörténet legutóbbi 130 ezer évét felölelő klímaatlasz ké­szült Németországban, amely a Gustav Fischer Kiadó gon­dozásában jelenik meg. Az egyedülálló vállalkozás kere­tében lehetővé válik a külön­böző klímaállapotok térképé­szeti feldolgozása, valamint a vegetáció és a környezet rea­gálásának bemutatása az ég­hajlati változásokra az északi féltekén. A német kutatási miniszté­rium 1982 óta mintegy 15 mil­lió márkával támogatja az ég­hajlat-történet kutatására vo­natkozó programot, amelyben külföldi tudósok, így a Magyar Tudományos Akadémia mun­katársai is résztvettek. A rendelkezésre álló adat­anyagból kiderül, hogy a két utolsó felmelegedési periódus az északi féltekén érezhetően melegebb és nedvesebb éghaj­lati viszonyokat hozott, mint a jelenlegi. Kivételt képez ez alól az észak-amerikai préri. A telek az utolsó interglaciális (jégkorszakok közti) perió­dusban, mintegy 120 ezer éve, az északi félteke középső szé­lességi körein 2-3 fokkal, északon pedig 4-5 fokkal me­legebbek voltak mint ma. A paleoklimatikus atlasz adatokat szolgáltat a hideg időszakokról is: a szárazföldi jégmező maximális kiterjedé­sének idején - mintegy 18 ezer évvel ezelőtt - a leghidegebb hónapok hőmérséklete például a Szahara területén tíz fokkal volt alacsonyabb a mai érté­keknél. A középső szélességi körökön ez 14-16, míg az északi területeken mintegy 24 fokkal maradt alatta a mai kö­zépértékeknek. A csapadék akkoriban drasztikusan vissza­esett. Az utolsó 2,5 millió évben 80-100 ezer évenként felmele­gedési periódusok következ­tek. Ez elsősorban az összeha­sonlító vizsgálatok szempont­jából fontos ismeret, azért, hogy a növény- és állatvilág reagálását a különböző éghaj­lati változásokra jobban fel­mérhessék. (DPA) A jóléti állam alkonya? Borul a svéd-asztal Egy honfitársnőnket 1956 után Stockholmba repítette a jó­szerencse. Volt már vagy ötven esztendős, amikor úgy érezte, jó lenne bepótolnia, amit ifjúkorá­ban elmulasztott: tanulni akart. Csakhogy akkor miből éljen? A kérdésre hamar megkapta a me­sébe illő választ. Nyugodtan iratkozzék be az egyetemre, amíg tanul, az állam eltartja. Pontosan ez történt, és tanul­mányai hosszú esztendei alatt a hölgy ösztöndíja bőven elég volt ahhoz is, hogy felnőtt fiát is eltartsa... Svédország tele volt ilyen történetekkel. Hála a keményen megfejt adófizetőknek - emiatt Ingmar Bergman filmrendező­től Björn Borg teniszbajnokig számos híres polgár hagyta el hazáját - az átlagpolgár szá­mára az államkassza valóságos svédasztal volt, ahonnét szaba­don lakmározhatott az is, aki csak elvett erről az asztalról, de szinte soha nem tett rá semmit. Sokan megjövendölték, hogy ez örökké nem mehet így, még­hozzá nemcsak anyagi, de er­kölcsi okokból sem. Neves szo­ciológusok szerint nemzedékek nőttek fel úgy, hogy az államot fejőstehénnek - és csak annak - foghatták fel, és munka, telje- sítmány nélkül heverhettek a henyéket is kellemesen pihen­tető szociális hálóban. Nem csoda, hogy a svédasz­tal honában világcsúcsot javított a legalábbis gyanús betegállo­mányok száma. Néhány eszten­deje vihart kavart a Volvo autó­gyár jelentése, amely szerint a weekend egyszerű meghosz- szabbításának betudható hétfői hiányzások már a konszern ter­melését veszélyeztetik. A jelek szerint ennek a kor­szaknak vége. A svéd jóléti ál­lam hajója amúgyis süllyedőben volt, amikor elérte a nemzetközi recesszió tájfunja, és ez a pa­rancsnoki hídon évtizedek óta nem tapasztalt pánik-aktivitás­hoz vezetett. A konzervatív mi­niszterelnök, Carl Bildt polgári párt-kvartettje a szociáldemok­rata ellenzékkel - Olof Palme utódaival - együtt dolgozott ki drámai szükségprogramot az ál­lamháztartás 150 milliárd koro­nás hiányának csökkentésére. Csökkentik a táppénzt és a nyugdíjakat, felemelik a nyug­díjkorhatárt, a szakszervezetek egyetértésével három száza­lékra redukálták a jövő évi bér­emelési átlagot, az államkasz- szán munkátlanul élősködőket kihullatják a szociális hálón, 1995-ben erős, gazdag Svédor­szág lép be - mondják Stock­holmban - az Európai Közös­ségbe. Svédország hosszú évtizede­ken át világviszonylatban is a jóléti állam irigyelt modellje volt, néhány esztendeje sokak szerint a túlhajtott jóléti államé. Az ország újfajta modell is le­het: a szigorú államé. Élelem Kína minden évben annyi terményt veszít el a gyenge inf­rastruktúra miatt, amennyi ele­gendő lenne Peking 10 millió lakosának 15 évi táplálására - írja egy kínai napilap. A Reuter ismertetése alapján Kínában évente a termésnek átlagosan a 14,8 százaléka megy veszen­dőbe a betakarítás, a szállítás, a raktározás folyamán.

Next

/
Thumbnails
Contents