Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-11 / 281. szám

Cseke, Dunda, Kuksi, Buksza és a többiek Liverpool „gombaszakértői” Pécsett Sziasztok „Have-Rock”! Üd­vözlet a Savages sötét szok­nyába, öltönybe-nyakkendőbe öltözött egykori csápolóinak! És újra itt a Phantom! Cseke Lajos és Hermann Ta­más - alias Cseke és Kuksi a zenekarok egykori vezetői ma is zenélnek __vagy csak zenél­n ének, holott az Old Bridge muzsikájára csődülnek újra, de fellépni csak időszakosan, a Pannónia Rádió, a Fema-záró- bulik és az egyetemek meghí­vottjaiként tudnak. A harminc éve született, a Beatles-ek zenéjével fémjelzett lázadást - amely előtt a vasfüg­göny is szakadékony pókfonál­nak bizonyult -, ott őrzik az uj­juk begyén, az idegeikben, a szívükben. De zenéjüket őrzi KPVDSZ-terem, a Rózsakért, a Balokány, Csekéét Svédország, Koponyáét (Végvári Gábor) az Egyesült Államok is. Az első beugrásunk a KPD V SZ-teremben 1962-ben volt a Phantommal - mondja Cseke Lajos. A farmer, a hosszú haj merényletnek számított, de Hermann Feri bácsi, aki mene­dzser, tánctanár, patrónus volt egyszemélyben, felismerte ze­nénk időszerűségét. Nemcsak engedett bennünket játszani, de harcolt értünk. Az akkori csa­patból Páka Balázs ma az Ope­raház magánénekese ...- Dr. Faludi Gábor ideggyó­gyász - segít az emlékezésben Hermann Tamás. És a csodás dobos, molnárjancsil - a nevét egybe és kisbetűvel írta...- A helyben szétfűrészelt ping-pong asztalokból építettük a hangfalat az együttesnek. A Savages-ben Zsoldos Jenő, Csizi (Csizmadia József), Buk­sza (Sárkány Karcsi), Pubi (Fi­edler Tibor) és Dunda (Meződi József), Bérezés Laci meg én zenéltünk. Jenő tanít, Csizi meghalt, Pubi némi vargabetű után ismét tengerésztiszt.-Amikor 1965-ben „Ki mit tud?-ot” nyertünk Dunaújvá­rosban, gyorsan állást szereztek nekem - mondja Cseke - , így lettem „gyors”-rakodó. Délelőtt rakodtam, esténként pedig a Pannóniában játszottunk. Aztán 1968-ban a már butikos Kakas Bélával, a Münchenben orvos Antallfy Gáborral, Csikor Zol- tánnal és másokkal megcsinál­tuk a „Rákot”, 1978-tól a „Cse- két”. Dunda most az Apostol­ban játszik, Neumayer Karcsi a Vasutas Fúvószenekart vezeti, Paulus Elemér zenét tanít, Szabó Laci most is dobol! És hogyan! 1967-ben óriási, vidéken egyedülálló volt, hogy rock-együttesként léphettünk fel a Liszt-teremben! 1975-ben azután mi csináltuk meg a Pop- fesztivált a színházban.- Hol voltak a külföldi utak!? Utazás itthon vagonban, bu­szon! Négyből két hangfal min­dig a zaciban. Vidéki zenekar egyébként se vergődhetett vi­lágsikerre. Az 1968-as Ki mit tud?-on is baj volt velünk, hogy nem a kínkeservesen összeho­zott saját számmal virítunk, ha­nem angollal! Akkor nyertek előttünk, a Rák előtt, a Fe­nyőék, akiknek a szerelésünket is kölcsönadtuk. B. R. Cseke Lajos (jobbról) és Hermann Tamás Fotó: Szundi Átalakuló Nagykanizsa Lakások helyett boltok a Hevesi út végén Érseki kincstár Kalocsán — Akár már holnap! - mondja dr. Kereskai István, Nagykanizsa polgármestere, s ha a kifejezés nem lenne némi­leg tiszteletlen, azt imám: öröm rikkant a hangjában. Nyilvánvalóan azért, mert a város képviselőtestületének egyik legutóbbi döntése ko­nok örökségtől szabadította meg a város vezetését. Kani­zsa észak-keleti részéről van szó, amely az 1985-ben készí­tett részletes rendezési terv szerint telepszerű lakásépítési terület lett volna - ha a laká­sépítések ütemében itt is nem robban be az a hatalmas ütem­váltás, ami általában jellemző aj egész országra. Adott tehát a terv szerint egy csaknem 86 hektár nagyságú terület, ami immár jövőtlenül árválkodott a döntéshozó városatyák nya­kán. Amikor a terv készült, az alapvető motivációja a 70-es évek urbanizációs folyamatá­ból feltételezett töretlen vá­rosi lakosságnövekedés volt. Mára a lakásépítésre kijelölt részeken nagy területi tartalé­kok keletkeztek - ugyanakkor a szolgáltató és kereskedelmi szféra számára nincs elegendő terület. Ez tette indokolttá a részletes rendezési terv módo­sításának előkészítését Nagy­kanizsán. Volt azonban konk­rét igény is, mégpedig mint­___Áldott jó gyerekeim v annak, két nős Fiam és asz- szony-lányom ...” - meséli a Mama a riporternek —”... ugye, amikor derék uram meg­halt, hívtak magukhoz, mind­egyiknél lett.volna hely, mert hálistennek elég jó körülmé­nyek között laknak, unokák is vannak, éppen öten, de megfér­tünk volna .. .csak hát.. .nehéz már nekem itt hagyni a falut, ahol egész életemet eltöltöttem. Néhány négyszögölnyi kertem, gyümölcsfákkal, baromfival, hogy egyedül maradtam csak egy disznót hizlalok, néha ket­tőt, de a gyerekeim részére in­kább ... Jóformán havonta ér­tem jönnek kocsival, haza is hoznak, mindig marasztalnak, maradjak egy-két napig, de az nem megy, az állatokat etetni kell, a jószomszédom - öreg ba­rátnőm — megteszi helyettem, de egy-egy napra háríthatom rá a gondot, tovább nem illő. A ku­egy 3,5 hektárra kidolgozott beépítési elképzelés. Á különféle adottságok és lehetőségék mérlegelése után a Hevesi út meghosszabbítá­sában, mindkét oldalon 100-100 méteres sáv tűnik a legalkalmasabbnak szolgál­tató-kereskedelmi terület kia­lakítására. A városatyák azon­ban úgy döntöttek, hogy az említett feladatokat ellátó üz­letek mellett a környezettől nem idegen egyéb létesítmé­nyek is építhetők, például vendéglátóegységek, irodák, az egészségügyet szolgáló he­lyiségek. Mindez azt jelenti, hogy a város észak-keleti részében gyakorlatilag egy új ellátó­központ alakulhat ki. Mégpe­dig azt követően, hogy meg­történt már - a terveket szak­véleményezésre és lakossági vitára bocsátották, a tervezés és a jóváhagyás valamennyi szakaszában biztosították a kötelező nyilvánosságot. Mindezek ismeretében dön­tött úgy a nagykanizsai képvi­selőtestület, hogy módosítja a városrész részletes rendezési tervét. A határozat megfogal­mazása után máris „szabad a pálya”, s erre mondta a pol­gármester: akár már holnap lehetne kezdeni az építkezése­ket. M. A. tya mindig nyüszít, amikor beü­lök nagyobbik fiam kocsijába es fut utánunk, míg csak bírja. Én meg is siratom, pedig hát estére, legkésőbb másnap már jövök haza, aztán fut ki a kapuhoz és nyalja a kezemet. Sok pénzem nincs, de a gyerekeim, meg a menyeim ellátnak ruhával, ki­váltják az orvosságot, a házra nem magas az adó, de azt is évente ők fizetik fölváltva. Ha náluk vagyok, mondják, Mama főzzél ezt meg azt, ahogy annak idején. Menyeim is jól főznek, de hát... tudja ... a Mama főztje - ők mondják - a legjobb. Hálistennek jól vagyunk, csak azért üres a ház, de nem mindig, Dél-Magyarország egyik legérdekesebb látnivalója a ka­locsai érseki kincstár, amely a székesegyházban kapott helyet. A gazdag középkor kincstára, a templommal együtt leégett, en­nek romjait felhasználva a 18. század második felében, Mayerhoffer András építész munkájának eredményeként épült a ma is látható székesegy­ház: bár a kincsek zöme meg­semmisült, sok szép, elsősorban az elmúlt kétszáz évben össze­gyűjtött egyházi tárgyat mutat­mert nagy ünnepeken, kará­csonykor, húsvétkor meg szüle­tésnapomon itt van mindenki, jókedélyű gyerekeim, meg a szép unokák, körülüljük az asz­talt én meg néha el-el-sírom magamat, de jóérzésből... Hát így vagyunk.” Ahogy .hallgattam ennek az idős parasztasszonynak szép vallomását, felötlött emlékeze­temben egy régi-régi rádiómű­sor, Ember György „vasárnapi levelei”, mindig a vasárnap déli hírek után. Egyszer a vasárnapi családi ebédek meghittségéről, „összetartó erejéről” mondta el gyönyörű és felejthetetlen gon­dolatait. Az USA-ba költözött, remélem még él. (Tudom jól, ma is vannak szép családi kö­zösségek - még az elképesztő gondok közepette is, amelyeket talán éppen az emberi melegség teszi könnyebben elviselhetővé. Már ahol persze. Mert ahol ez nak be a két terem tárlóiban. A számos látnivaló közül minden­képpen külön figyelmet érde­mel a látogatótól Szent István hermája, amely 1896-ban Pes­ten készült, s Bachruch kéze- munkáját dicséri. A 48 kilo­gramm aranyozott ezüst, drága­kövekkel díszített király-portré 155 centiméter magas. A belső teremben helyezték el azt a fő­papi süveget vagy mitrát, amelyre nem kevesebb mint 227 ékkövet varrtak, többek kö­zött gyémántot, smaragdot, ru­hiányzik, ott a gonoszság ver tanyát. Régi ismerősöm, barátom ke­res fel a napokban, nem tudja már hova forduljon, szerencsét­len sorsú húgáról van szó. Komló közelében él egy családi házban, férje a bányából hordta haza a keresetet, de hát meghalt mert a bányászok sajnos korán halnak... Volt már egy öreg házuk annak idején, de aztán a bányaművelés teijeszkedése miatt a tröszt kisajátította a haj­lékot, ám helyette épített nekik másik otthont, kis kerttel övezve. A két gyerek felnőtt, megházasodott, egyikük maradt a Mamával a házban. Nem sok az özvegyi nyugdíj, ami csak az éhhaláltól menti meg, mert a fi­ára nem számíthat. Pedig jó csa­ládnak indultak annak idején, de ez a fiú messze esett a „fájá­tól”. Az italtól gyakran az eszét veszti, nekitámad az Anyjának, bint.. A kincstár legrégebbi emléke egy, a 13. századból származó miseruha, de megte­kinthető az a casula, amit Mária Terézia 1735-ben adományo­zott Patasich Gábor érseknek. A szebbnél szebb ruhákon kívül mívesen megmunkált, gazdagon díszített ciboriumok, azaz áldoztató kelyhek, ereklye­tartók, keresztek és feszületek, pásztorbotok, gyűrűk, gyertya­tartók, úrmutatók is megtekint­hetőek a kalocsai érseki kincs­tárban. R. N. aki - bár szégyelli - de a szom­szédokhoz menekül. Legutóbb a postás hívta tele­fonon a barátomat, menjen ki, beszéljen húga fiával, mert már mindenki a faluban attól retteg, hogy az örökös marakodásnak tragikus vége lesz. Zaklatja az Anyját, hogy adja el a házat, mert neki pénz kell, a Mama - eddig még haszonélvezeti jogá­val élve - persze elzárkózik az „ötlettől”, hiszen hova menjen megszokott és s a j á t házából? A félelemtől - fiától való rette­géstől - jóformán panaszkodni sem mer, főleg nem a hivata­lokban ... Kérdem barátomtól, hátha az önkormányzat közbelépne? Vagy a rendőrség? Hiszen ha valaki botrányosan él, - főleg tulajdon- anyjával szemben - az mégis csak égbekiáltó bűn. De barátomnak kétségei vannak. Ő ugyan - velem együtt - nem ismeri a törvényeket, főként az ilyen esetekre vonatkozókat, így aztán tehetetlen. Mint a húga, akinek sorsa merő pokol­járás. Új vezetőséget választottak a hallássérültek A Hallássérültek Országos Szövetségének Baranya Megyei Szervezete szombaton délután vezetőségválasztó közgyűlést tartott. A 240 fős megyei tag­ságból 65-en vettek részt a tisztújító gyűlésen, ahol elbú­csúztatták a megyei szövetség közelmúltban kitüntetett veze­tőjét, az elnöki tisztet 40 éven keresztül ellátó Wahl Ottónét. A megyei szövetség új elnö­kévé a kozármislenyi Koltai Györgyöt választották, a nyug­díjba vonult Walzl Ottóné pedig a tiszteletbeli elnök címet kapta. Titkárrá Lajferton Henriknét, vezetőségi tagokká Bereczki Pé­tert, dr. Józsa Aurélnét és Kár­páti Árpádot választották. Az országos közgyűlés bara­nyai küldöttei Kárpáti Árpád és Szuper Tibor lesznek, Kárpáti Árpádot országos választmányi tagnak is javasolták. A közgyűlés végén a Jókai út 9. sz. alatt szüreti bálon vett részt a tagság. B. N. Vendégek Stockumból Magyaregregyen A hét végén népes baráti kül­döttség, több mint harminc vendég érkezett Magyareg- regyre az észak-németországi Stockumból és szállt meg a kö­zelmúltban megnyitott, új Vad- gesztenye Panzióban. A sun- demi járásban lévő település és Magyaregregy vezetői Marin Mayer Greshojf asszonynak, a német Faluszépítők és Vendég- fogadók Egyesülete elnökének kezdeményezésére határoztak úgy, hogy eddigi kapcsolataikat együttműködési szerződéssel is megerősítik. Heinz Berghoff,& stockumi és Ludán György, a magyaregregyi faluszépítők el­nöke 1989-ben találkozták elő­ször, pénteken este az Ar- nold-házban pedig már a két te­lepülés polgármestere, Josef Krengel és Fóris Istvánná szer­ződés aláírásával tett hitet a két község baráti kapcsolata mel­lett. Az ünnepi alkalomból az eg- regyiek többek közt a település életét bemutató igen szép al­bummal kedveskedtek a vendé­geknek, a Magyaregregyi Álta­lános Iskola diákjai és a helyi néptáncegyüttes pedig műsorral köszöntötte a vendégeket, majd terített asztal mellett, messziről hozott német sörrel, vidám esti mulatsággal üdvözölték a kultu­rális, majd később a gazdasági, valamint az idegenforgalmi kapcsolatokra is kiterjedő együttműködés nyitányát. B. R. Rádió mellett. Anyasorsok 4vasárnapi A gyűjtemény két különösen értékes darabja: augsburgi kehely és ciborium

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents