Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-05 / 245. szám

1992. szeptember 5., szombat aj Dunántúlt napló 7 Félre rosszkedv, el veled bizonytalanság-érzet(?) Keserédes ünnepen biztató jövőkép Zobák bánya aknatornya Az uránbánya V-ös üzemének fejtésében Fotó: Läufer László Folyamatos fizetőképesség Kifelé a gödörből Zsúfolt a Gungl-bár. A bá­nyásznap előtti utolsó mű­szakból érkezett zobáki bá­nyászok nagy kortyokban isz- szák a megszokott Szalont az egykori üzemvezető nevét to­vábbvivő büfé teraszán. Zse­bükben már ott a boríték az idei hűségjutalommal, mégis az elkeseredettség az első szó, amelyet hallok. Horváth István fejtési csapat- vezető vájár adja ki magából elégedetlenségét. No nem a pénzzel van baja, szép summa az, amit ma hazavihet, bár igaz, a jó néhány évvel ezelőttihez képest az adó, az infláció miatt felére zsugorodott az értéke. Mégsem erről beszél, hanem ar­ról a bizonytalanságról, amiben még ma is, másfél hónappal a komlóiak számára kedvező kormánydöntés után vannak a bányaüzem dolgozói.-Lehúztunk itt 15-20 évet, csoda-e ha ragaszkodunk a munkahelyünkhöz - mondja a 36 éves vájár. - Egyébként is hova mennénk, hiszen a több­ség csak a bányához ért. És nem hallunk végre egy határozott ki­jelentést, egy biztos álláspontot: fiúk így lesz holnaptól és ez fix. Csodádé, ha én is azt mondom, szeretném itt elérni azt a mü- szakszámot, azt a ledolgozott évet, amivel nyugdíjba mehe­tek. A fejtésekben ma 8 tonna a műszakonkénti fejenkénti telje­A napokban bejelentették: a Nemzetközi Valutaalap ha­zánkban tárgyaló delegációja felfüggesztette a tárgyalásokat, hazautazott anélkül, hogy a múlt évben megkötött középle­járatú szerződés esedékes hitel- részleteinek tavaszi befagyasz­tásáról született döntést felol­dották volna. Mi van a háttér­ben? Az IMF alapvetően a magyar kormány pénzügypolitikáját ki­fogásolja, azt veti a szemünkre, hogy a megállapodásban rögzí­tett költségvetési hiányt messze túlteljesítettük, nem tartottuk be a szerződésnek ezt az előírását. Az elmaradt kölcsön viszonylag kisösszegű, mintegy százmillió dollár körül mozog, az ország jelenlegi helyzetében alapve­tően nem befolyásolja fizetőké­pességünket. Mint a Nemzeti Bank elnöke nyilatkozta: nélkü­lözni tudjuk ezt a pénzt. De valójában nem csak né­hány száz millió dollárról van sítmény, de még mindig annyi az egyéb létszám, hogy ez a tel­jes üzemi létszámra lebontva alig egy-kétszáz kiló. Elkeserítő az is, hogy a termelő körletben hatszázan vagyunk, s hónapok óta alig 25o körül dolgozunk. A többiek táppénzen vannak. Job­ban megéri nekik nem dolgozni, mert akkor 31 napra kapják a pénzt, nekünk meg havi húsz munkanapunk van, így aztán alig kapnak kevesebbet az ott­hon ülők, mint a föld alatt dol­gozók. Pedig állítom, egyhar- maduknál több nem igazi beteg. Ez is egyfajta védekezés. Azt mondják ezek az emberek, ki tudja, meddig lesz még itt mun­kahelyem, szükségem lesz az erőmre és főleg az egészé- gemre, hogy újra állást találjak.- És milyen lesz a bányász­nap?- Igazán nem örül senki, nem leszünk olyan felszabadultak, nem fogunk úgy szórakozni, mint megszoktuk.- Persze hogy nem, hiszen a pénz nagy részét már előre el­költöttük - kapcsolódik a mon­dottakhoz Kovács János, aki 37 évesen most került rehabilitált munkakörbe. - De tényleg nem a pénz miatt érzik rosszul ma­gukat a bányászok. A bizonyta­lanság a mi legnagyobb bajunk. Öt év, nyolc a jövőnk? Vagy még az ezredforduló után is szükség lesz ránk bányászként? szó, hiszen az IMF hasonlatos egy világméretű adósminősítő irodához: a nemzetközi gazda­sági élet főszereplői árgus sze­mekkel figyelik, kinek ad és ki­nek nem ad hitelt a valautaalap? Szerződések százainak sorsát döntheti el, hogy az IMF meg­köt, vagy sem egy hitelszerző­dést, felveheti-e a korábban megszavazott kölcsön részleteit az adott ország, vagy sem? Mert ha az Alaphoz fűződő kapcsola­tokban változás áll be, annak ismert vagy ismeretlen okai óvatosságra inthetnek hitelező­ket és befektetőket egyaránt. Az IMF rosszaié adós minősítése elijesztheti hazánktól a magán­tőkét is, sőt azt sem lehet ki­zárni, hogy a már korábban be­fektetők is gondolkodóba esnek és kivonják vállalkozásaikból a pénzt. A tőke váratlan megret­tenése nagyon gyorsan felborít­hatja ma még kedvező nemzet­közi pénzügyi pozícióinkat. Köztudott, hogy a hiteleket A kérdésekre a vártnál előbb kapok egy választ. Pető Sándor vájár jön szembe a „bártól” az üzemépület felé vezető úton, s ő, mint a kisgazdák megyei al- elnöke bennfentesebb.- Ha tudunk az önfenntartás­hoz szükséges áron dolgozni, egyáltalán nem biztos, hogy 2000-ben vége a bányászkodás­nak Komlón - jelenti ki. - De ehhez az emberek szemléleté­nek, hozzáállásának is meg kell változnia. A mostani 1400 dol­gozónak lesz helye Zobákon. Ferenczy Sándor, a Bánya­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének üzemi elnöke sem elége­dett a vállalatvezetés gyorsasá­gával. A kormánydöntésig tartó hosszú bizonytalanságban eltöl­tött idő után azt várta, gyorsab­ban születnek meg a jövőt meg­határozó konkrét intézkedések. - Eltelt már másfél hónap azóta, hogy a kormányzat kimondta, Komlón legalább 1997-ig lesz széntermelés - mondja -, s amikor ma megállítanak az em­berek a mi lesz? kérdéssel, még mindig nem tudok semmi pon­tosat mondani. Úgy érzi, ebbe a határozat­lanságba belejátszik az is, hogy az eddigi három üzemből egy lesz a Mecseki Szénbányáknál, s bizony el kell dönteni azt is, ki marad a sok műszaki és egyéb beosztású dolgozó közül a megmaradó egy szék gazdája. A jelenlegi helyzet és a jövő­beli elképzelések egyik legjobb ismerője, Kolozsvári Sándor mérnök, a tervezési csoport ve­zetője határozottan jelenti ki, hogy ebben a formában nem üzemelhet tovább a Mecseki Szénbányák, hiszen vesztesé­gük az idén is megközelíti az egymilliárd forintot. Beszűkült az IMF minden tagországa ese­tében bizonyos gazdasági elő­írások teljesítéséhez köti, s az erről szóló egyezményt az Alap vezetői és az adott ország kor­mánya írja alá. Csak azokat a gazdasági elképzeléseket támo­gatják, amelyek az adott or­szág pénzügyeit a külső, és a belső egyensúly irányába lendí­tik, csökkentik a fizetési mérleg hiányát, előmozdítják a nemzeti valuta erősödését, a kereslet és kínálat összhangját, az árak sta­bilizációját. A kudarcba fulladt tárgyalá­sok valós okairól elterjedtek bi­zonyos szóbeszédek, amelyek­nek forrását igen nehéz kiderí­teni. A legilletékesebbektől származó információ szerint azonban a két fél között egyet­len igazi nézeteltérés van: a magyar költségvetés deficitjé­nek nagysága. Ez a vita már a korábbi megállapodás előkészí­tésekor is napirendre került, ak­kor az Alap az országgyűlés ál­a piac, a brikettre, a kokszra nincs szükség - állítja, s példa­ként említi, hogy amíg az erő­művi szénért gigajoule-onként 257 forintot kapnak, a lényege­sen jobb minőségű koksz-kon- centrátumért csak 165-öt fizet­nének. Ezenkívül a munkaerő­vel is gond van: áll egy fejtés Zobákon és a vasasiak is csak hellyel-közzel tudnak mindkét fejtésükbe embereket telepíteni. Minél előbb szükség lenne a termelő erők koncentrálására. Nem kell a vasasi bányászok­nak a munkanélküliségtől tar­tani, szögezi le, másfél éven be­lül mindenkit tudnak Komlón foglalkoztatni. Ő azt sem tartja kizártnak, hogy az ezredforduló után is kell a komlói szén az erőműnek, mert véleménye sze­rint az erőmű csak 2005 után lesz képes a „széntelen” üzem­módra, s egyáltalán nem biztos, hogy addig megéri majd kül­földről utaztatni a szenet. Véleményét alátámasztja Reszler Zoltán üzemvezető is, aki arra a kérdésre, hogy a kor­mánydöntés új időszámítás kezdetét jelenti-e a komlói bá­nyászkodásnak, s hogy ez visz- szaszámlálást jelent-e, így fe­lelt: — Nincs szó új időszámítás­ról. Folyamatosan végezzük, amit elkezdtünk a középtávú el­képzeléseinknek megfelelően az optimális kapacitáskihaszná­lás szintjén. Szükségünk van és lesz a földalatti dolgozókra, s véleményem szerint az egész vállalat munkaerő gondját na­gyobb megrázkódtatások nélkül le lehet rendezni. Reszler Zoltán meggyőző­déssel vallja, hogy 1997 után is szükség lesz a komlói Vénre. Grünwald Géza tál elfogadottnál is jóval kisebb költségvetési hiányt szeretett volna a szerződés feltételei közé foglalni, de végül kompromisz- szumos megállapodás született. Tavasszal azonban kiderült, hogy bizonyos bevételek elma­radása miatt a tervezettet több­szörösen meghaladó hiányra van kilátás, ezért az IMF vezérkara úgy döntött, hogy már tavasszal felfüggeszti az esedékes hitelek kifizetését. A tavaszi-nyári hó­napok kormányintézkedéseitől várták a helyzet javulását, s en­nek reményében tűzték ki az au­gusztus végi tárgyalások idő­pontját is. A helyzet azonban alapvetően nem változott, a fize­tési mérleg hiányát az év hátra­lévő részében már aligha lehet az eredeti megállapodásban rögzí­tett keretek közé szorítani, annak mértéke várhatóan eléri a bruttó hazai termék - a hozzáadott ér­ték - 8 százalékát, s ez a nemzet­közi tapasztalatok szerint már veszedelmes. Bácskai Tamás Az átalakulás utolsó fázisá­ban még alaptevékenységet is folytató, majd április 1 -tői csak vagyonkezelő Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat, valamint az érckitermelést végző Mecseku- rán Kft. jó úton halad afelé, hogy az állammal szembeni kö­telezettségeit kiegyenlítse. Mindezt oly módon teszi, hogy egyre inkább a működőképesség színvonala a kérdés, s szó sincs a céget illetően csődeljárásról, holott az ágazat legtöbb válla­lata ebbe az irányba tart. Fennakadás nélkül A MÉV pillanatnyi helyzeté­ről Benkovics István igazgatót kérdeztük.- Kezdeti legnagyobb prob­lémánk abból adódott, hogy míg a korábbi nagyvállalati ter­hek megmaradtak, az állami támogatás beígért összege (250 millió forint) késett. Végülis jú­liusban a keret időarányos része megérkezett, s így fennakadás nélkül folytathattuk a megkez­dett szerződéses munkákat. En­nek eredményeként 1992-ben befejeződik a Bakonya melletti II.-es bányaüzemi meddőhányó rekultivációja (20 ezer köbmé­ter föld felhordását jelenti ez a feladat, valamint növényzettel való betelepítését).- Megállapodást kötöttünk a Társadalombiztosítási Igazga­tósággal is a MÉV áprilisi, má­jusi kötelezettségét átütemezé­sére, s a vállalat egy éves hala­dékot kapott a teljesítésre. Emellett a Hévízi Gyógyüdülő­ben meglévő üzletrészünket a TB-vel közösen árusítjuk (60 millió forintos érték), s eladás esetén minden anyagi gondunk megoldódna. Új pneumatikus fúrókalapácsok A Mecsekurán Kft. közel fél­éves működéséről, a gondokról eredményekről Varga Mihály ügyvezető igazgató adott felvi­lágosítást.- Ez év április elsejétől, megalakulásunk időpontjától közvetlen kereskedelmi kapcso­latban állunk a Paksi Atome­rőmű Rt.-vel. Ennek megfele­lően elsődleges célunk is az, hogy a szállítási kötelezettsé­geknek maradéktalanul eleget tegyünk (429,5 tonna/év urá­nércről van szó). Mindeddig nem volt fennakadás, s ebben az évben már 282 tonna uránérc Paksra került.- Persze a teljesítés nem volt zökkenőmentes, mert a régió­ban tapasztalható növekvő munkanélküliség ellenére a tár­saságnál foglalkoztatott közel 2000 ember munkaidő mérlege egyre romlik. Ennek következ­tében nem jutott létszám a fej­tési munkahelyek előkészíté­sére sem. A kft. ezért román és aknamélyítős (BAUTRANS Kft.) vendégmunkásokat kény­telen foglalkoztatni. így a bánya feltártsága a korábbi évek gya­korlatához képest a felére csök­kent. Javulóban van viszont a technikai berendezések fejlesz­tésének kérdése. Ennek ered­ményeként a napokban 30 új SIG típusú, svájci gyártmányú pneumatikus fúrókalapács ér­kezik az aknák érctermelő munkahelyeire. Hamarosan sor kerül fejtési csapatok átcsoportosítására is, mivel a III.-as akna hónapjai meg vannak számlálva, s dol­gozói az V-ös aknánál folytat­ják tovább a termelést. Itt és a IV.-es aknán a megkutatott érc- vagyon még akár tíz évre ele­gendő munkát biztosít a jelen­legi állománynak. Nullszaldós mérleg A Mecsekurán kft. 5 hónapos működésének legnagyobb eredménye, hogy a társaságnak nincs semmiféle adóssága, s nem volt szükség ez idő alatt hi­telek felvételére sem. Két 5-10 napos időszak kivételével így lesz ez az év hátralévő részében is, s az a tervünk, hogy 70-80 millió forintos tartalék készlet­tel zárjuk az esztendőt. A költ­ség, a ráfordítások és a mérleg szerinti eredmény szempontjá­ból ugyan nem ilyen rózsás a kép - romlott a dollár-forint szorzó, betegszabadságok okozta terhek, munkaadói járu­lék növekedése mintegy 100 milliós ráfordítási többletet eredményezett -, de ,1992 vé­gére a Kft. így is nullszaldós mérleget akar produkálni, azaz megfelelni a 60 dolláros kiter­melési költség elvárásnak. Összegzésképpen elmond­ható, hogy miként az érckiter­melés is a felszínhez közelebb eső szinteken folytatódik to­vább, úgy a Mecsekurán társa­ság is elindult a mélyből a nap­fény felé. M. B. E. A legnehezebb testhelyzetekben is kell dolgozni a föld alatt Fotó: Läufer László Felfüggesztett bizalom

Next

/
Thumbnails
Contents