Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-30 / 270. szám

1992. szeptember 30., szerda aj Dunántúli napló 7 Feltárt titkok Baranyában Magyar vita Bepillantás a régészek naplójába Ásatások a szászvári templom szomszédságában A szászvári római katolikus plébánia pincéjében gótikus elemekre bukkantak, s ez töb­bek fantáziáját megmozgatta. Elsősorban dr. Sándor Mária és dr. Gern Győző régészekét. Az évekkel ezelőtti ötlet megvaló­sításához társult az akkori me­gyei tanács, a plébánia átköltö­zött a volt orvosi rendelőbe és a régészek munkához láttak. Nem csalódtak, az épület a pincétől a padlásig középkori, barokk javí­tásokkal. Nagy öröm volt ez, meséli dr. Sándor Mária és dr. Gerő Győző. A kétemeletes gótikus püspökvár részletei lassan ki­rajzolódtak a számukra. Szász­vár mezőváros volt a középkor­ban, a török hódoltság alatt pe­dig járási központ szerepét töl­tötte be, de sok adat nem maradt fenn sem a városról, sem a püs­pökvárról, amelyet 1237-ben Bertalan püspök alapított. A ré­gészeti kutatások eredményei arról mesélnek, az épületnek a nyugati részén állt egy torony és egy bejáró, amely még az első építési korszakában készült. A keleti torony is a gótika idején épült hozzá és egy északi trak­tus is tartozott a várhoz. A vár 1688-ban leégett, és a tizen­nyolcadik század legeleji újjáé­pítésekor a romokat elpucolták, és körülbelül 1,70 méteres ma­gasságban feltöltötték. A kuta­tás során előkerült a lekövezett középkori udvar két kúttal. A központban elhelyezett kúttal átellenben nagyméretű gótikus kapubejárat lehetett, amit ké­sőbb a törökök átépítettek. A vár erődítve volt, védelmi célo­kat szolgált. A törökök a várat leszűkítették, félkörös bástyák­kal erősítették meg. A régészek a középkori ré­szeket feltárták, és elkezdődött a palota helyreállítása, a szerke­zet, a homlokzat, az ablakok kőkereteinek pótlása. A tervek szerint az épületben könyvtár és koncertterem lesz, amit az isko­lások is jól tudnának használni. A mostani pincében, amely a középkorban a földszint volt, a középkori kőanyagból lapidári- umot szeretnének csinálni és emléket állítani a vár építészet- történetének, míg a gazdasági részben helytörténeti kiállítást rendeznek be. A rekonstrukció elkezdődött, ám hogy a tervek mikorra valósulnak meg, az anyagi támogatásoktól függ. Az Országos Műemlékvédelmi Hi­vatal hozzájárult a munkálatok­hoz, és dr. Sándor Mária több­ször hangsúlyozta a község és a polgármester, Püski Mátyás, va­lamint a megyei önkormányzat anyagiakkal kiegészített, lelkes segítségét. A régészek egyéb­ként a rekonstrukció alatt is folytatják kutatásaikat, a máso­dik középkori periódus emlékeit keresik. Több alkalommal írtunk már a másik várfeltárásról, a pécsi püspökvár és a középkori egye­tem felkutatásáról. A régészeti munka folyamatos, és újabb le­letek kerülnek napvilágra. A közelmúltban megrendezett nemzetközi várkonferencia is azért választotta Pécset hely­színéül, mert mindkét kutatás igen jelentős. Mint ismertes, a mai belváros területét magába- foglaló fallal körülvett közép­kori Pécs csaknem szabályos alaprajzú négyszög, amelynek északnyugati sarkában állott a püspökvár. A kutatások újabb eredményei szerint megtalálták a várbeli Keresztelő Szent János társaskáptalan kápolnáját az úgynevezett volt virágház alatt. A kápolnát 1217-ben alapítot­ták. A káptalan termet és a sek­restyét már fel is tárta dr. Sán­dor Mária és dr. Gerő Győző, de a kutatások tovább folytatód­nak. A Székesegyháztól északra lévő teraszon találtak rá az 1355-ben Miklós püspök által alapított Aranyos Mária kápol­nára. A 20 méter hosszúságú gótikus kápolna szentélye az oklevelekben említett nyolc ol­dal közül a nyolcszög három oldalával záródik, déli és északi oldalához mellékkápolnák csat­lakoznak. Püspöki temetkező­hely volt, melyből a magyar gó­tikus szobrászat és épületplasz­tika szép alkotásai kerültek elő. A szobrok több korszakból származnak. Az Aranyos Mária kápolná­tól keletre találták meg a kö­zépkori egyetem épületének je­lentős maradványait, melynek alapítója Anjou Nagy Lajos ki­rály, javadalmazója Vilmos püspök volt. Az egyetem erede­tileg egyemeletes épülete a Székesegyháztól északra, attól függetlenül álló, hosszanti ten­gelyével kelet-nyugati irányba elhelyezkedő épület volt. Köz­ponti része a nagy aula volt, amihez a tanulásra, meditációra alkalmas széles folyósó csatla­kozott, s az aula keleti, illetve nyugati végéhez egy-egy kisebb terem is épült. Az északi hom­lokzati falat az 1664-es Zrí­nyi-féle hadjárat során berob­bantották, és az északi oldalon a földszintig lebontották. A rom­jait a törökök töltötték föl, a he­lyén pedig ágyupadot építettek. Á feltárt épület maradványai ma majdnem az emeleti szint kez­detéig állnak. Az aulából, a tö­rök kori szint alól került elő egy pajzs alakú címerkő, amelyet azóta a JPTE címeréül is válasz­tott. A címerkő a XIV. század­ból származik, a kereszt szárai­nak végén egy-egy Anjou li­liom, a kereszt szárainak met­széspontjában a Szentszéket jelképező, egymáson kersztbe- helyezett két kulcs látható. A li­liomok Anjou Lajost, a kulcsok a Szentszéken kívül, az egye­tem alapítását engedélyező V. Orbán pápát jelképezik. A cím­erkő meglepő épségben maradt fenn. Az egyetem épületében a helyreállítása után múzeum lenne, amely részben az egye­tem történetét bemutató kiállí­tásnak. részben a gótikus szob­roknak adhatna helyet, s a JPTE reprezentatív helyiségévé vál­hatna. Az Aranyos Mária ká­polnából szabadtéri múzeumot, Keresztelő Szent János társas­káptalan palotájából múzeumi kiállítási teret képzeltek el. A munkálatokhoz mind az OMVH, mind a pécsi városi önkormányzat nyújtott anyagi segítséget, ám a tervek megva­lósításához további támogatá­sokra is szükség van. A rekonst­rukcióhoz pénz kell, de az eredmény sem lenne kicsiny, a magyar és az európai történe­lem kiemelkedő időszakáról mutatna képet. Barlahidai A. A Püspök-vár feltárása a pécsi Bazilika mögött Fotó: Szundi György Utóhangok a pénzvilág vezérkarának találkozójáról Kupa a karrier csúcsán Űrhajó eladó! Nem mindennapi ajánlatot tett közzé egy müncheni orosz­német kft., az Energia Deutsch­land GmbH. A müncheni társa­ság el akarja adni a Szojuz-TM 13 nevű űrhajót. Az űrhajó 1991. őszén Alexander Volkov, Toktar Aubakirov és az osztrák Franz Viehböck kozmonautákat repítette a MIR űrállomásra. Ott összekapcsolták a jármű­vet az űrállomással. 1992. már­ciusában a Szojuz, fedélzetén a német Klaus-Dietrich Fiadéval és két orosz kollégájával vissza­tért a földre. A három méter átmérőjű űr­hajó több millió márkába kerül - jelentette ki a kft. szóvivője. A müncheni Deutsches Mu­seum már bejelentette, hogy ér­deklődik a jármű megvétele iránt, de még szponzor után ku­tat. Az eladó azonban úgy véli, bárki megveheti a Szojuzt és el­helyezheti kertjében is. A világgazdaság átfogó prob­lémái, a gazdasági fellendülés késedelme, a harmadik és a ne­gyedik világ szegénysége és ab­szolút lemaradása, s nem utolsó sorban a volt szocialista orszá­gok általános gondjai - lénye­gében e kérdéskörök álltak a Nemzetközi Valutaalap és a Vi­lágbank washingtoni közgyűlé­sén az érdeklődés előterében. Korai lenne még megvonni a háromnapos tanácskozás mér­legét - ez nyilván elsősorban a pénz- és bankügyek szakembe­reinek feladata lesz -, hazánk szempontjából azonban aligha­nem alapvetően pozitív lesz az összegező megítélés. Személyes szakmai siker, de a magyar pénzügypolitikának szóló elismerés is, hogy Kupa Mihályt a záróünnepségen a kormányzók, valamint az or­szágcsoportok küldöttei egy­éves időtartamra a valutaalap és a Világbank közgyűlésének el­nökévé választották. S mivel az új elnök egyúttal „hivatalból” betölti a londoni székhelyű Eu­ropa-Bank kormányzótanácsá­nak alelnöki tisztét is, joggal ál­lítható, hogy a miniszter a nem­zetközi pénzügyi karrier csúcsa­ira érkezett. A közgyűlés eseményeit és hangulatát érzékeltetve Bőd Pé­ter Ákos, az MNB elnöke így foglalta össze tapasztalatait:- A tanácskozás kezdeti sza­kaszában kétségtelenül érzé­kelni lehetett azt az árnyékot, amelyet a nyugat-európai mone­táris válságjelenségek vezettek; a londoni események lekötötték a közgyűlés részvevőit és átme­netileg háttérbe szorult a ke­let-európai átalakulás problé­mája.- A közgyűlés előrehaladtá­val a kép változott és a felszóla­lások nyomán árnyaltabb kép alakult ki Kelet-Európáról. Job­ban láthatóvá vált, hogy mely országokat sorolják a piacgaz­dasággal rendelkező nemzet- gazdaságok közé. Magyaror­szág ide tartozik. A magyar küldöttség vezetői és tagjai roppant zsúfolt prog­ramot bonyolítottak le. Felszó­lalásaik, bilaterális tárgyalásaik, sajtóértekezleteik és egyéb megnyilatkozásaik alkalmával elsősorban arra törekedtek, hogy valós képet adjanak a ha­zánkban zajló átalakulási fo­lyamatról, s értő, támogató partnereknek nyerjék meg a nagy tekintélyű nemzetközi szervezetekét és bankokat a magyar gazdaság talpraállításá- ban. Az első visszajelzések arra utalnak, hogy küldetésük nem volt eredménytelen. Mi lehet a haszna, s mi a kára annak, hogy magyar vita folyt az amerikai képviselőházban? Pillanatnyilag főként annak a politikai alapállásától függ a vá­lasz, aki elemezni próbálja a történteket. Ami tény: a téma napirendre tűzését kezdemé­nyező Tom Lantos mellett (aki vitathatatlanul az Egyesült Ál­lamok legnagyobb súlyú ma­gyar származású politikusa) tősgyökeres amerikai képvise­lők sora aggódott a szélsőjob­boldalinak minősített Csurka-dolgozat és annak kísé­rőjelenségei kapcsán, egyidő- ben a zsenge korú magyar de­mokráciáért és a Magyarorszá­gon befektetett amerikai tőke jövőjéért. S tették mindezt a kontinensnyi ország tv-nyilvá- nossága előtt, anélkül, hogy megkérdezték volna: ki örül és ki nem örül ennek a vitának Magyarországon? Miért? Azért, mert odaát ez hagyomá­nyosan így szokás, s mert úgy érzik, ha a demokráciáról van szó bárhol a földkerekségen, az az ő ügyük is. Csak roszzindulat szülte volna a magyar vitát? A körül­mények tanúsítják, aligha. A Newsweek című hírmagazin például hangsúlyozott jószán­dékkal tette közzé a hazai és nemzetközi vihar ismeretében Antall József állásfoglalását, amelyben Csurka Istvánt olyan „szókimondó fenegyerekként” próbálta bemutatni, „aki szíve­sen feszíti pattanásig a húrt”. Sikerült-e ezt a véleményét elfo­gadtatni? Legalábbis nem vi­tatta a miniszterelnök szavait a világlap. S remélhetőleg Göncz Árpád izraeli látogatásakor sem csak az udvariasság diktálta azt, hogy a zsidó állam elnöke és miniszterelnöke egyaránt úgy vélte, a magyar kormány meg­nyugtató álláspontot képvisel az antiszemitizmussal kapcsolat­ban. Az igazi nagy kérdés azonban az, hogy mi itt, Magyarorszá­gon jól értjük-e azt, ahogyan Washingtonban, Jeruzsálemben és másutt fogadták az elmúlt he­tekben nálunk produkált szélső­séges nézeteket és akciókat? Az amerikai kongresszusban pél­dául emlegettek a Csurka-ügy kapcsán hideget-meleget, de azért kifejeztek bizalmat is, hogy nem ásunk újabb szakadé­kot önmagunknak. A hangos- kodóknak nem kellene legalább annyit mérlegre tenni: mi törté­nik, ha ezt a birodalmat elve­szítjük? S mit veszíthetünk még?! Kocsis Tamás Lehetünk második Svájc? Lehet Magyarország Európa második Svájca? Kelemen Géza, a Gyáriparosok Országos Szövetsége készülő hosszútávú gazdaságfejlesztési koncepció­jának egyik atyja veszekedé­sekkel feli napjainkban is azt ál­lítja, hogy lehet. Miért? Mert szerinte „a válságból előbb-utóbb kilábaló fejlett vi­lág Kelet-Európa felé fog for­dulni. Magyarország földrajzi adottságainál fogva igen elő­nyös helyzetben van ahhoz, hogy élni tud lehetőségeivel, magához vonzza a kelet-nyugati áruforgalmat. Ennek eredmé­nyeként az ország előbb keres­kedelmi, majd pénzügyi, ké­sőbb ipari centrummá válhat.” Derűlátó sőt vitatható prognó­zis, de van benne logika. Mit kellene tennünk ezért? Nem többet és nem kevesebbet - állítja -, mint azt, hogy ve­gyük komolyan a legszélesebb értelemben az infrastruktúra fej­lesztését: építsünk modem uta­kat, bővítsük a korszerű vasút- és telefonhálózatot, a légiteher­forgalom lehetőségét és a sza­badkereskedelmi területeket, abban az állandó tudatban, hogy „Magyarország sohasem válhat tízmillió cipőpucoló hazájává”. Tulajdonképpen ez is kézzel­foghatóan világos. De tudunk-e másként gon­dolkodni, mint ahogyan meg­szoktuk? A japánok a 60-as években a lehető legegyszerűbben fogal­mazták meg a közérthetőség kedvéért nemzeti céljaikat: minden egyes új terméküknek korszerűbbnek, olcsóbbnak kell lennie annál, mint amit Ame­rika produkál, vtizedek óta mindenki eszerint próbál gon­dolkozni és dolgozni. Az ered­ményt ismerjük. K. T. Homo ludens Időnként úgy tűnik, hogy tár­sasjátékot játszunk. Komámas- szony, hol az ollót, ipi-apacsot, benn a bárány, kinn a farkast, guggolós fogócskát, bújócskát, szembekötősdit, csapd le csa­csit. Keresünk még üres fát, he­lyet, behunyt szemmel várjuk, hogy elbújik, aki még tud, érvé­nyesnek vesszük, ha valaki be­mondja, „nem ér a nevem”, be­csukott, bekötött szemmel kell el- és megtalálni valakit, vala­miket, és sokszor észleljük, hgy „aki bújt, bújt” - a többi kima­radt, mint „kutya ... a hóból”. Időben kell lecsapni a kártyát, bemondani a passzt. Játszunk orosz rulettet is. Lessük, hogy ha elkattan a ravasz, hány üres járat után jön be a „telitalálat”. Aki idejében valami módon lakást, kellő nagy és kényelmes, esetleg túl bő főbérletet szerzett - bebújt valahova az alkalmas pillanatban -, nemcsak élvez­hette, élvezi a maga minőségi helyzetét, hanem a feleslegből „úri módon” megélhet, al­bérlőikéit tart. Az árat emeli eu­rópai vagy világszintre. „Het­venezer forintos lakbér” - a meghökkentő, megdöbbentő szalagcím. Az elemzésnél mindkét fél védi a maga vélt vagy jogos igazát. Aki idejében bújt, akinek sikerült gyökeret ereszteni a honi vagy vendég­látó talajban, állampolgárság nélkül is beépülni, nyugodtan vallja magáénak a belváros jobb utcáit, otthonosan mozog „Fe­kete lyukakban”. Még idejében szerzett megfelelő papírt, mire a behunyt szemű „humó” megin­dul, elbújik, nehéz ”leapa- csolni”. „Csapd le csacsit” vegyítünk pókerrel, a „kopogós romi” pártközi játékká vált, paszi­ánszra kevés a lehetőség, bár ebben is van, aki önmagát is be­csapja. Capitaly-t - a kicsik já­tékát - folytatják a nagyok. Be­kötött szemmel kell hang után menni, „megy a gyűrű vándo­rútra”, az „itt a piros, hol a pi­rost” hiába tiltják be. Játszunk betűvel, képekkel, írásban, szó­ban, tévén, postán, bel- és kül­földön. Velünk játszanak a já­tékvezetők, játszanak velünk reklámok, hirdetők. Játszunk az atommal . . . Marad-e „barlang­rajz” játékos életünkről? ... Ennél több erről már szocioló­giai tanulmány, esszé, kis- vagy nagyregény, esetleg dokumen­tum- vagy művészfilm lenne. Konkoly-Thege Aladár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents