Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1992-09-30 / 270. szám
8 új Dunántúli napló 1992. szeptember 30., szerda Egy időközi önkormányzati képviselőválasztás utózengése Az elmúlt időben lezajlott önkormányzati képviselőválasztással a sajtón keresztül nem kívántam foglalkozni, de az Új Dunántúli Napló 1992. szeptember 3-án megjelent számában dr. Mikes Eva FIDESZ- frakcióvezető és alpolgármester asszony „Válasz Staub Ernőnek (MDF) ” című cikkében engem közvetve megszólított. Ha a közlemény egészével nem is, de az utolsó soraival teljesen egyetértek. „ .. .mi fontosnak tartjuk, hogy véleményünket pontosan ismerje meg a választópolgár, hogy e szerint dönthessen majd, ne pedig a választási kampány várható mocsko- lódásai alapján.” (Kiemelés részemről). A hat hónapos választási procedura alatt volt lehetőségem volt elég sok választópolgárral találkozni és beszélgetni. így reprezentatív megismertem problémájukat, gondjaikat és gondolkodásukat. Meg kell állapítanom, hogy sajnos a lakosság nagy része teljesen tájékozatlan a parlementi és az ön- kormányzati választás céljában, hogy mi a kormány és az ön- kormányzat szerepe, hogyan hat ki ezek tevékenysége a napi életükre. Ez a múlt választási igénytelenségének eredménye. Nem tudja érzékelni, hogy egy önkormányzati képviselőnek az önkormányzatban, véleményem szerint, inkább szakmai, mint politikai szerepe van. Indulásomat szakmai cél határozta meg és a nem a politikai célzatú, látványos szólamok hangoztatása. Nem tartom sem magamat, sem pártom helyi szervezetét felelősnek az országos nagy dolgokért, de városunk sorsának alakulásáért részben igen. És hogy e területen melyik jelölt milyen szakmai múlttal, mit tud a cél érdekében tenni, ezt nem a jelölt dönti el, hanem a választópolgár, ha e szellemben választ. De mit hallottam folyamatosan? Az országos gondokat, az örökölt nehézségeket, és mind azt, mivel az egyes sajtó és média a lakosság gondolkodását demagok módon elferdítésekkel, csúsztatásokkal befolyásolja. Erről itt nem kívánok tovább polemizálni, mert meggyőzni úgy sem lehet sok polgárt. Ahhoz, hogy a gondolkodás, az összefüggésekben való ok-okozati látás, valamit is változzon, igen nehéz erkölcsi és etikai tartást igénylő társadalmi munka. A pártoknak is volna ilyen feladata. A megjelent cikkből csak visszaemlékezés céljából egy-két részlet: „Pécs városában eddig egy időközi választás volt, ahol a FIDESZ 28 éves orvosjelöltje maga mögé utasította a kolicíós támogatással indult városi MDF alelnökét.” (kiemelés részemről.) „A csúsztatásokat, hazugságokat, sárral dobálást stílusként, harcmodorként nem fogadjuk el, .. .és egyébként is ízlésünk ellen való.” Akkor csak emlékeztetés céljából nézzük a választási eredményeket, de csak tendenciájában. (Akit részletesebben érdekel, az gondolom az önkormányzatnál megkaphatja. Egyszerűség kedvéért a pártokat és nem a neveket írom le. 1992. január 18. MSZP, FIDESZ, MDF, Nyugdíjas, KDNP, MSZMP, SZDSZ. 1992. február 01. MDF, MSZP, FIDESZ, Nyugdíjas, SZDSZ. Ekkor a FIDESZ jelöltje minden szavazókörben az MDF jelöltje mögé került és győzött az MDF jelöltje. Ez az eredmény változott általam elfogadott, de nem meggyőzött módon és lett MDF = MSZP. 1992. május 09. MSZP, MDF, FIDESZ. A FIDESZ minden szavazókörben utolsó. 1992. május 23. MSZP, FIDESZ, MDF. Az MDF jelöltje két szavazókörben első és három szavazókörben a FIDESZ jelöltje előtt volt. Hát kérem itt van a nagy melldöngető utasította FIDESZ szerénysége. Most nézzük a stílust, a hozzá kiemelt kritérumokkal. Mert stílus maga az ember és az erkölcsi, etikai tartás a stílust határozza meg. Máskülönben megnyerő, családi képes szórólapon olvasható. „Éppen ezért jelölttársaimmal ellentétben tartózkodom a felelőtlen, teljesíthetetlen Ígéretektől. .. .csak olyat igéijek, amit joggal számon is kérhetnek rajtam.” Megjegyzés: Egyetlen egy jelölt sem szóban, sem írásban nem ígért semmit, ha csak a nyugdíjasok felkarolás nem nevezhető Ígéretnek. És most nézzük a FIDESZ részéről elhangzottakat csak tartalmilag:- Bomba üzlet a magasház eladása a FIDESZ közreműködésével. Megnyerő, szimpa- tiksu cselekdetnek látszik, de kérem, hogyan állunk most vele. Kérjük számon, talán a választópolgárt is érdekli?- A Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete a FIDESZ-t támogatja. A FIDESZ hangversenyt rendez a nyugdíjasok részére. És nem tudom, hogy milyen ígéretek hangzottak el a Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete felé, hogy az egyesület elvi álláspontja gyorsan megváltozott. Ugyanis az MDF nyugdíjas jelöltjét közvetlen azért nem támogatták meg, mert az egyesület politikai párt támogatását nem vállalhatja. (Sic.) Hogy a nyugdíjas választópolgár kit támogat meg, az magánügy. De biztos vagyok benne, hogy az utolsó forduló eredményét ez is látványosan befolyásolta. A FIDESZ-t ki támogatta? Csak a Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete? Az előző önkormányzati képviselőválasztáson olyan fölényesen győző SZDSZ liberális választó polgárai most kire szavaztak? SZDSZ a második választási ciklusban nem indított jelöltet. A liberális gondolkodás nem korhoz kötött. A FIDESZ miért nem vállalta fel őket? Igaz ez belső ügy. Vagy talán ez is meghatározta az MSZP sikerét, hisz más lehetőség nem volt. (Ki-kit támogatott meg nyilatkozatokhoz). A Pécs város önkormányzata az MDF közreműködésével 1991 évben mentesült a Né- meth-kormánytól a magasház problémájának gyors megoldására adott állami hitel visszatérítésétől. (250 millió Ft). Igaz evvel a propaganda lehetőséggel az MDF nem élt, bár ez valós tény. Természetesnek tartja, a város érdekében minden cselekedetet meg kell tenni és az nem lehet öncélú propaganda alanya. Kérdem, az 1992. évi visszatérítési kötelezettség elmaradásából származó költség- vetési többletet milyen célra fordított? Talán iskolák problémáinak megoldására? Mert ez való forrás. Nem úgy mint a Nagy Lajos Gimnáziummal kapcsolatos jogtalan forrásigény. Milyen félrevezető lakossági tájékoztatás volt ez? Az a képviselő, aki a parlamenti munkában közreműködik és szavaz, vagy nem szavaz, igent vagy nemet, tudnia kell a szavazás témájának pontos tartalmát, annak gyakorlati értelmezését. Mert az értelmezés nem lehet semmilyen szinten önkényes. Nap mint nap nézzük a városrész járdáin a feliratokat „FIDESZ - KORNYA”. Nem tudom ez meddig díszíti lakókörzetünket? Magánügy? Nem, közügy! És ezért teszem szóvá, mert hallgatjuk az ezzel kapcsolatos megjegyzéseket. Nem hiszem, hogy a Pécsi Városvédő és Városszépítő Egyesületnek kellene vele foglalkoznia. Mi is a virágzó, szép városért emelünk szót. Mert az ellenzék bíráljon, de ne sárt dobáljon és legyen lehetőleg tárgyszerű, szakszerű, mert a választópolgárnak a félrevezető hazugságokból már elege van, ezt kapta az elmúlt 4 évtizedben. Úgy is előbb-utóbb rájön, a bírálatot ő fogja kimondani. Induljunk tisztalappal és a következő választásokig mindenki a saját stílusa szerint dolgozzon, aztán döntsön a polgár. Chrenóczy-Nagy Tibor MDF Közéleti Havi Krónika Hogyan lehet segélyekhez jutni? Hol lehet olcsón vásárolni? Hol és mit kínálnak az ingyenkonyhák? - többek között ilyen kérdésekre ad választ a Közéleti Havi Krónika című folyóirat. Szabados Julianna felelős szerkesztő szerint közérthető nyelvre „lefordítva” ismertetik majd az új törvényeket is. Nem Baranyát képviselték Mint köztudott, az MSZDP szakadár csoportja a közelmúltban „kongresszust” rendezett, amelyen a komlói I-es alapszervezet a Baranya Megyei Szervezetet kívánta képviselni. Ezt a Megyei Szervezet Elnöksége kifogásolta, és nem ismerte el. Ennek az Új Népszava című újság 5. számában hangot is adtunk. Válaszként, a Szociáldemokrata Híradóban ezzel kapcsolatban Müller úr a következőket írta. A komlói I-es alapszervezet nem a megyét, csak a saját alapszervezetét képviselte. Végkövetkeztetésként: a Komlón megrendezett, megyeinek feltüntett gyűlés sem képviselhette a Megyei Szervezetet. Annál inkább sem, mert gyűlésükről négy alapszervet távol maradt és a rendezvényt az alapszabállyal ellentétesnek nyilvánította. Ezen állásfoglalását a négy alapszervezet vezetőségének egyetértésével adtuk ki. Az MSZDP Baranya Megyei Szervezetének Elnöksége nevében Pataki György elnök Nyílt levél Fónay Jenőnek, a Magyarok Világszövetsége alelnökének! Szívből gratulálunk e magas tisztségbe történő megválasztásodhoz. Ezután nemcsak szavakkal, de hatalommal is rendelkezel, beleszólhatsz hazánk legfontosabb ügyeibe. Tudjuk az 1956-os forradalom és szabadságharc hőse voltál, és ezért a sztálinista diktatúra halálra ítélt, és csak a véletlennek köszönheted, hogy nem végeztek ki. Mi sorstársaid arra kérünk minden ügyben az 56-os igazságot képviseld. Gondolj mindig arra, hogy mi sorstársaid és hazánk lakóinak túlnyomó többsége azt szeretnénk, hogy Magyarország minél előbb kikerüljön a gödörből, hogy itt, aki megfeszített erővel dolgozik, megtalálja boldogulását. Azt szeretnénk, hogy a parlamentben egymás pártjának és a képviselőknek ellenséges magatartása és gyalázás helyett egymás nagyobb megbecsülés és komoly törvényhozói munka folyjék. Azt is szeretnénk, hogy a köztársság elnöke és a kormány közötti jelenlegi feszült légkör megszűnjön. Hazánk boldogulása érdekében a pártérdeket tegyék félre! Kedves Alelnök Úr! Véleményünk szerint van egy nagyon is konkrét feladatod. Arra kérünk, minden erőddel munkálkodj azon, hogy a jelenlegi Politikai Foglyok Szövetsége, az „56-os” Szövetség, a Recski Szövetség, a Történelmi Igazságtételi Bizottság és meg más üldözött réteg szervezete helyett egy egységes, a bukott rendszer üldözöttéinek szövetsége, szervezete alakuljon. Ez azért fontos, mert mi pár év alatt teljesen jelentéktelen réteggé fogyunk. Csak mind összefogva képezünk az ország dolgaiba is beleszóló tömeget. Szerintünk ez a legfőbb és legsürgősebb feladatot. Ölel öreg barátod: Dr. Berényi István Szövetségesek? A Magyar Parasztszövetség és a FKGP közötti kapcsolat immár történelmi múltra tekint vissza. Együttműködésüket az a nyilvánvaló körülmény határozta meg, hogy a parasztság egy jelentős részének politikai érdekképviseletét az FKGP, társadalmi-gazdasági képviseletét a Parasztszövetség látja el. Ez a kapcsolat szoros volt és eredményes azon esetekben, mikor a két szervezet országos elnöke hiteles ember személyében azonos volt - bár ekkor sokak szerint a polgári értékek szorultak háttérbe. A párt szempontjából alapvetően hibás volt az a döntés,.amikor országos vezetősége „automatizmust” szervezett meg atekintet- ben, .hogy a Parasztszövetség elnöke-társelnöke szükségszerűen az FKGP Országos Vezetősége tagjának (titkára, alel- nöke, elnöke) legyen jelölve a Nagy választmányon. Ez a hibás döntés vált nyilvánvalóvá, mikor a jelenlegi társelnök valóságos érdemek nélkül „vitorlázott be” a párt országos listájára - a parlamentbe, a miniszteri székbe, majd ki onnan. Szerep- tévesztései zavarba ejtők, mert amikor pártérdekeket kellett volna képviselni, akkor a Parasztszövetség élharcosa, a párttal szemben viszont a Parasztszövetség párttá alakulásával revolverezett. Újabban azonban végre tett egy világos és félre nem érthető lépést, hogy a parlamentben átült azokhoz, akik nem a Független Kisgazdapárt választóinak érdekeit képviselik. Nagyon fontos volna, ha a két szervezet újra megtalálná azokat az egymás munkáját kiegészítő kapcsolódási pontokat, melyek a jelenlegi helyzetben legjobban képviselik a parasztság érdekeit. Ehhez úgy a Parasztszövetségben mint a Kisgazdapártban erősíteni kell a demokratizmus elveit, melynek eredményeként a hitelevesztett személyek nem kapnak szerepet. Az FKGP megyei szervezete Tiltakoznak a nyugdíjas bányászok A Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének nyugdíjas tiszségtviselői Leányfalun folytatott tanácskozásuk után nyílt levéllel fordultak Szabad Györgyhöz, az ország- gyűlés elnökéhez. Ebben 50 ezer bányásznyugdíjas nevében követelik a szak- szervezeti választásokat szabályzó törvényjavaslat visszavonását, az Érdekegyeztető Tanáccsal nem egyeztetett állami támogatások megvonása miatt bekövetkezett áremelések leállítását, valamint azt, hogy a jövőben a nyugdíjasokat érintő törvények és kormányrendeletek meghozatala előtt az illetékes állami szervek mindenkor kérjék ki, és vegyék figyelembe a nyugdíjas érdekvédelmi és érdekképviseleti szervek véleményét. Pillanatképek egy tüntetésről Hosszú utazás után, késve érkezem az 56-os Szövetség által meghirdetett politikai nagygyűlésre a Széchenyi térre. Gyors számolás, a résztvevők és az érdeklődő nézők száma alig éri el a háromszázat. A kezembe nyomott meghívó szerint a gyűlés összehívásának alap- gondolata: a rendszerváltozás elmaradása elleni tiltakozás. A város lakosságának összlétszá- mát összehasonlítva az egybegyűltek számával megállapítható, hogy Pécs város lakossága elégedett a rendszerváltozás jelenlegi állapotával. Vagy mégsem? A szónokok súlyos és valós történelmi-társadalmi igazságokra és igazságtalanságokra hívják fel a hallgatók figyelmét. A kőpárkánynak támaszkodom, alig húsz méterre attól a helytől, ahol 1956 októberében álltam, amikor a sokezres tömeg tombolva követelte: „Ruszkik haza! Le a vörös csillagot! Aki magyar, velünk tart!” A hazaszeretetet lehet vallani, lehet tanulni, de úgy érezni, mint mi résztvevők ott, akkor, azt hiszem sem előtte sem utána nem éreztük. Ezen a verőfényes őszi dél- előttön sokkal békésebb a hangulat, így önkéntelenül fül- és szemtanúja vagyok a járókelők reagálásainak. Ezekből szeretnék közreadni néhányat.- Értelmes arcú fiatalember, tetőtől talpig menő szabadidő ruhában, az egyik szónok felé. „Fél órával ezelőtt még biztos a kocsmában volt.” Nem állhatom meg szó nélkül: „Lehet, fiatalember, nem tudom, de azt igen, hogy ez az ember sok évet töltött börtönben a hazájáért, és sajnos, csak itt tudja elmondani a véleményét.” Nem válaszol, mosolyogva rámvillantja egészséges fogsorát, végigmér és elmegy. Lehet, hogy igaza van, de nekem most az 1957-ben látott szétvert fogsorok jutnak az eszembe, és valahogy nem tudom kedvelni ezt a srácot.- Otromba, röhögő hang a hátam mögött: „Már megint az 56-osok, már a vízcsapból is az 56 folyik.” Nem fordulok hátra, erre nincs mit mondani. Nem tudom, hogy 56 folyik-e a vízcsapból, de arra emlékszem, hogyan folytak a könnyek R. N. cellatársam szeméből, amikor megtudta, hogy letartóztatása után három hónappal kisfia született. Ha jól tudom, háromévesen látta őt először.- Borostás arcú, középkorú férfi megy el a szónok háta mögött, visszafordul oda-oda kiált valamit. Nem lehet érteni, de látszik hogy nem szimpatizáns. Egy férfi lép oda - lehet hogy a rendezők közé tartozik - rövid de heves szóváltás zajlik le köztük, csak mondatfoszlányokat lehet hallani. Aztán a borostás felemeli a hangját és a politikai jólértesültségét fitogtatva kiabálja a szónok felé mutatva: „Mit akar a Kónya, még 8 éves sem volt 56-ban, és ilyenek dumálnak, az ... (nem közölhető). A „lekónyázott” szónok, Dénes János országgyűlési képviselő volt.- Két jókötésű férfi sétál el mellettem. Csak a mondat közepét hallom: ... ennyien vannak, szét kellett volna verni az egész fasiszta tár . . . (gondolom társságot) Helyben vagyunk! Újra fasisztának neveznek bennünket, mint 40 éven át, nap mint nap! Köszönjük nektek, egypárt- ból lett utódpártok, különböző „egyesületek”; „charták” és „körök”. Köszönjük nektek, a magyar viszonyokat a külföldiek előtt gyalázatos színben lefestő egyének. Köszönjük nektek, nevetséges média-viták, felfújt Csurka-dolgozat viták, meddő parlamenti viták. Köszönjük nektek, egyes ellenzéki és egyes kormánykörök. Köszönjük nektek a halottaink, a sokezer tönkretett életű sorstársunk nevében.- Számomra a gyűlés záróképe: kiránduló diákok vidám csapat megy át a téren. Jó nézni őket, szépek, fiatalok, ők a jövő Magyarországa. Mellém érve, hallom az egyik bájos diáklányt: „Pfuj, 56-osok!”. A barátnője megfordul, kinyújtott katjával és ujjaival revolver tartást utánozva célba veszi a szónokot. Játék, ez csak játék, fut át az agyamon. Nem is a mozdulat a megdöbbentő, hanem a lány arcára kiülő gyűlölet. Hazaindulok. Szeretném, ha gondolatok nélkül lehetnék. Nem tudom, volt-e Himnusz vagy Szózat a gyűlés végén, úgysem tudtam volna végighallgatni. Czukor Antal Pécs, Csatlós J. u. 28.
