Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-29 / 269. szám

1992. szeptember 29.. kedd uj Dunántúli napló 7 Ha a cél reális, a pénz elég Éledő kisközségek Leküzdhető? Magyarország és az AIDS Mostanára mintha elhalkul­tak volna azok a hangok, ame­lyek még egy évvel ezelőtt is azt jósolták: „befuccsolnak” a kistelepülések önkormányzatai, mert nem jut pénz a falvaknak. Aki mostanában járja a vidéket, legkevesebb egy dologra bizo­nyára felfigyel: nagyon sok te­lepülés utcái feltúrva, számos községben készül a vízvezeték. Ezt lépten-nyomon tapasztalni. Ami pedig az önkormányzato­kat illeti: röpke körképünk mér­lege, hogy egyik faluban sem panaszkodtak a polgármesteri hivatalokban a pénzszűke miatt. Magyarázat: nem annyi van, amennyit szeretnének, de jóval több, mint mondjuk három év­vel ezelőtt, illetve amennyivel gazdálkodhattak, abból az ösz- szegből reális céljaikat elérték. Garéban érdekes módon az egyik legnagyobb tételt a han­goshíradó jelentette. Amíg pél­dául a közvilágítás korszerűsí­tése mintegy 300 000 forintba került, az előbbi feladat megol­dására 400 000 kellett. Ám - hallottuk a polgármesteri hiva­talban - a lakosság kérte, s en­nek meg kellett felelniük. Garéban egyébként ebben az évben 350 000 forintot költöt­tek az út- és hídjavításra, 200 000 forintba kerül a kultúr- ház felújítása - hamarosan ké­szen lesznek ezzel is. S ha meg­említjük a katolikus temető ra­vatalozóját - amelyre egymil­liót költöttek -, illetve a köz­ségháza felújítására fordított félmilliót, ki is merült az a ke­ret, amelyet erre az évre tervez­tek. Amit szerettek volna, min­dent megcsináltak. Időközben azonban Garé ka­pott 500 000 forint újabb póthi­telt, mégpedig az iskola vizesb­lokkjára. Ennek a tervei már megvannak, a kivitelezőt is megtalálták, a munka azonban még nem kezdődött el. Nem kezdték el a buszváró építését sem, mégpedig azért, mert a jövő év egyik nagy feladata lesz a szennyvízvezeték megépítése. Ennek során amúgy is feltörik az utcákat, inkább utána csinál­ják meg a buszvárót. Természetesen Garében is lenne még mit csinálni. Az el­végzendő feladatok között az első helyre a járdaépítést sorol­ják: 3400 méterről van szó, becslésük szerint mintegy 3 mil­lió forint kellene rá.-Ebben az évben azonban nincs kilátásunk újabb pénzre! ­szögezik le a polgármesteri hi­vatalban, minden panasz nélkül. % Ófaluban tartalékokkal kezd­ték az évet: csaknem 2 millió 800 000 forint maradványuk volt az előző esztendőről. Eh­hez jött még 8,3 millió állami támogatás, illetve 1,75 millió forint saját bevétel. Összesen mintegy 13 millió forint állt 1992-re a rendelkezésükre. A faluban január 1. óta van önálló önkormányzat, ennek működte­tése is pénzbe kerül: be kellett rendezniük a hivatalt, hogy egyáltalában tudjanak valahol dolgozni. Pénz kellett az óvo­dára, az Öregek Klubjára. A ki­adási oldalon nagyon komoly teher a mecseknádasdi általá­nos iskolának átutalt összeg (itt tanulnak az ófalui kisdiákok): gyermekenként 51 000 forint. Ez teljes egészében elviszi az állami támogatást. Több munka is folyamatban van Ófaluban: az ifjúsági ház felújítása és a vízvezeték épí­tése. Minden pénzüket, ami még maradt, átutalják a vízmű-társulatnak. Ezzel együtt idén nem készül el a vezeték, csak a jövő évben lesz az át­adás. Megvásárolták már a pol­gármesteri hivatal bővítéséhez szükséges anyagot, ez is a jövő év munkája lesz.-Amit elképzeltünk erre az esztendőre, az meg is valósult! - hallottuk a hivatalban. Magyaregregyen csak mini­mális helyi bevétellel számol­tak - itt sincsenek saját adók -, az erre az évre szóló mintegy 15 millió forintos költségveté­süknek 98 százaléka állami tá­mogatásból ered. Egregyen évek óta készültek már, hogy végre vezetékes víz­hez jusson a község lakossága. A múlt évben 6 milliót, idén to­vábbi 8-9 milliót különítettek el erre. Nem kis munkáról van szó: összesen 44 millió forintba kerül - decemberben átadják. Mint hallottuk, a községben élők értékelik az önkormányzat erőfeszítését, s ez abban is megnyilvánul, hogy a hozzájá­rulást fegyelmezetten fizetik.- Miután a vízvezeték meg­építése volt a legfontosabb fel­adatunk, azt mondhatjuk: pénz­hiány miatt semmi lényegessel nem maradtunk el - mondták a polgármesteri hivatalban. A jövő év kiemelt feladata: a járdák megépítése. M. A. Magyarország kis ország, anyagi feltételek híján nem tudja létrehozni az úgynevezett „kritikus tömeget” az olyan nagy területet átfogó tudomá­nyos kutatásokban, mint ami­lyen az immunológia. A minde­nütt elismert magyar „szürkeál­lomány” azonban működik. És nemcsak itthon, de a világ nagy kutató-laboratóriumaiban is. Ennek az elismerésnek a jegyé­ben kapta Budapest az 1992. évi Immunológiai Világkongresz- szus rendezésének a jogát. Dr. Dömök Istvánnal, az Or­szágos közegészségügyi Intézet főigazgató-helyettesével arról beszélgettünk, hol tart az im­munológia tudománya a legf­élelmetesebb új ellenség, az AIDS leküzdésében, s mit értek el a magyar tudósok a nemzet­közi együttműködés kereteiben.-Nem is olyan régen még a feketehimlő, a pestis képviselte az emberi egészséget végzetesen fenyegető legrosszabbat, most az AIDS tartja félelemben az emberiséget. Van-e kilátás a le­küzdésére ?- Az immunológia nagyon fontos része az emberi és állat- egészségügynek, de az AIDS-probléma ennek csak egy kis szelete. Igaz, itt egy nagyon „cseles vírusról” van szó, mert éppen azt a rendszert támadja meg, aminek védeni kellene a betegségek ellen.- Ön dolgozott Afrikában is hosszabb ideig. Mi a véleménye, lehetnek-e immunológiailag kü­lönbségek az egyes emberfajták között, a természeti környezet, az éghajlat, életmód és más okok alapján?- Az emberiség egy fajú, így immunológiailag is általában egységes, de az ön által felso­rolt és még más okok miatt le­hetnek különbségek. Ide tarto­zik a fehérjehiány is. Ezenkívül vannak olyan betegségek, ame­lyek egyes tájakon nem fordul­nak elő, így az immunrendszer „nem szokott hozzá”. Ilyen pél­dául a malária, ami immunszup- resszív hatású, azaz erősen tá­madja az immunrendszert, és ezért hajlamosabbá tesz az AIDS-re. Afrikában egyébként a heteroszexuális fertőzés miatt a nők és a férfiak körülbelül 50-50 százalékban érdekeltek.- Hogyan állunk az AIDS-bete- gek számát illetően nemzetközi összehasonlításban ?-Az 1981-től számított időt tekintve az Egyesült Államok­ban az elmúlt év végéig egymil­lió lakosra 840, hazánkban pe­dig csak 7,9 AIDS-es jutott. Ez még a lakosság eltérő összetéte­lét tekintve is példaértékűnek mondható különbség.- Az immunológiai kongresz- szus résztvevői előre jelezték, hogy csodákat senki ne várjon az összejöveteltől. Mégis, a be­tegséget, illetve a betegek keze­lését illetően beszélhetünk re­ménykeltőfejleményekről?- Igen. Ä tünetes stádiumban is meghosszabbítható az élettar­tam az AZT nevű gyógyszerrel. Júliusban Amszterdamban je­lentették be, hogy már tizenhá­rom helyen kísérleteznek azzal, hogy HIV-vírusból kivont, tisz­tított fehérjével kezelik a már beteg szervezeteket. Egyes ese­tekben a betegség előrehaladá­sát megállították, vagy késlel­tették ezekkel az oltóanyagok­kal.-A nem túl távoli jövőben remélhetünk-e gyógyító megol­dást?- A HIV-vírus, bár csak 1981-ben fedezték fel, mégis ta­lán a legismertebb kórokozó. Én optimista vagyok, mert azok az óriási erőfeszítések, anyagi ráfordítások, rendkívül fejlett technikai eszközök nem lehet­nek eredménytelenek. Időt jó­solni nehéz lenne, de a szörnyű kórt, mint annyi mást, le fogjuk gyűrni.- Magyarország miként járul hozzá ehhez a küzdelemhez?- Sokféle módon. A stock­holmi Karolinska Intézettől a philadelphiai Rockefeller élet­tani intézetig mindenütt jelen vannak a magyar kutatók. A budapesti Immunológiai Világ- kongresszust pedig két világ­hírű magyar immunológus - Petrányi Gyula és Gergely Já­nos akadémikusok szervezték Kardos István / / 50 ezer Adámmal, 50 ezer Évával kezdődött Hány ember élt a Földön? A biztonságos expoért Fegyvert csak szolgálatban Annakidején az ismert fran­cia író-filózófus, 'André Mau- rois mondogatta: az emberiség inkább holtakból, mintsem élőkből áll. Igen, az állítás he­lyes, ha beszámítjuk mindazo­kat, akik valaha éltek itt, de már meghaltak. Persze különféle számítások léteznek és ezek csak a legritkább esetben adnak hasonló értékeket. Nem könnyű ugyanis kiszámítani, hányán él­tek előttünk, ha még azt sem döntötte el pontosan a tudo­mány, hogy mely kortól kezdve lehet egyáltalán emberekről be­szélni? Abban persze biztosak lehe­tünk, hogy sok ezer nemzedék élt már előttünk ezen a bolygón. 1781-ben egy akkori orosz ku­tató, bizonyos Kraft azt állította, hogy az emberiség 57 évszá­zada létezik és ezalatt 127 mil­lióan éltek itt. 1959-ben egy osztrák, Wilhelm Winkler szá­mításai szerint mindaddig a Földön 3500-4000 milliárd em­ber élt. Ez hatalmas szám - hogy elképzelhessük, elég eny- nyi: ha ezek az emberek ma mind élnének, bolygónk min­den négyzetkilométerén (bele­számítva természetesen az óce­ánok felszínét is!) 34 000 em­bernek kellne elférnie. Érdekes módon nem sokkal később ame­rikai demográfusok egy cso­portja ennél 70-szer kisebb számot közölt. Szerintük mind­eddig a Földön összesen sem élt több, mint 77 milliárd ember. Mások vagy ugyanennyit, vagy ennél valamivel többet közöl­nek, saját számításaik alapján. Általában véve elmondható, hogy a legtöbb, régi demográ­fiai adatokkal foglalkozó kutató 70 és 100 milliárd közé teszi a valaha élt emberek számát. Mint ismeretes, jelenleg több mint 5 milliárdan vagyunk. Nem lehet igazán tudni, ho­gyan jutottak el a számokhoz a kutatók. Ma már nincsenek a történettudománynak: - de más tudományágnak sem - módsze­rei annak megállapítására, hogy a régi korokban hány ember él­hetett a Föld bizonyos tertüle- tein. Az ősemberi leletekből csak arra derül fény, hogy pár­százezer évvel ezelőtt, és ké­sőbb is, az ember, mint olyan meglehetősen ritkán fordult elő a bolygó felszínén. A legtöbb kutató abba a hibába esett - kü­lönösen régebben - hogy telje­sen a Bibliára hagyatkozva úgy kezdte a számolást: „ Az első pár Ádám és Éva volt”, aztán lett ennyi meg-annyi. Sokkal fontosabb az a felis­merés, hogy szó sem lehet line­áris számításról. Vagyis az em­beriség létszáma nem egy kez­deti időponttól kiindulva fo­lyamatosan és megszakítás nél­kül szaporodott. Bizonyos régé­szeti és más jelek arra mutat­nak, hogy egyes vidékeken és korokban nagy demográfiai hul­lámzások voltak, megtorpaná­sok sőt kihalások is előfordul­tak. Éppen ezt vetik sokan Winkler szemére és úgy vélik, ezért kapott olyan gigantikus eredményeket. A legújabb régészeti és ant- roplógiai kutatások alapján most azt állítja a tudomány, hogy az ember megjelenése óta nem párszázezer, hanem körül­belül 2 millió év telt el. A demográfusok pedig régen el­vetették Ádám és Éva legendá­ját. Inkább úgy vélik, nem egy, nem száz pár állt a kezdeti pon­ton, hanem - 100 ezer személyt fogadnak el kiindulási szám­ként. Bármikor is volt ez, az egész Föld viszonylatában aligha lehet túlzásnak nevezni. Az öt kontinensen vándorló ősökből legalább ennyi biztosan volt valamikor. Egyéb bonyolult számítások alapján arra a belátásra jutottak, hogy létezik egy dinamikus ha- ladvány, amely szerint kiszá­mítható az emberek számának növekedése. Ebbe természete­sen belekalkulálják a megtorpa­násokat, az éhínségek, termé­szeti katasztrófák által okozott visszaeséseket, jégkorszakokat stb. is. Az egyszerűsített mód­szer szerint a valószínű az, hogy 1000 ember egy év alatt 50 gyermeket hozott a világra, vagyis 100 ezer ember - az a bizonyos kiindulópont - az első év végére 5 ezer gyermeket szült. Aztán számítani kell a természetes felnőtthalálozást, a nagyfokú - ám később csök­kenő - gyermekhalandóságot, stb. Ha az emberek halhatatlanok lennének és ilyen ütemben sza­porodtak volna a legelső időktől máig, bizony nem lennénk most irigylésreméltó helyzetben. 79 milliárdan élnének itt a Földön. A jelenleg élő emberek így az összes ember 6-7 százalékát tennék ki. De ez - ismétlem - csak egy fantáziaszám. Valójá­ban könnyen meglehet, hogy sohasem tudjuk, hány ősünk élt és halt meg ezen a földön, ahol most mi élünk. Nemere István Már csak 1500 nap van hátra a budapesti világkiállítás meg­nyitójáig. Ennyi idő alatt nem­csak a 80 hektáros területet kell rendezni, hanem a biztonságos működés feltételeit is meg kell teremteni. A külföldi és hazai szakemberek ugyanis készen állnak, hogy a napi 140 ezer lá­togatónak biztonságos körül­ményeket teremtsenek. A kiál­lító pavilonokon kívül az étter­mek, bankok, pénzváltók, egészségügyi intézmények, iro­dák védelméről is gondoskod­nia kell a szervezőknek. A le­bonyolításhoz rengeteg infor­mációt szolgáltat a sevillai, il­letve a jövőre rendezendő ko­reai világkiállítás. Mivel a sevil­lai 27 nap múlva zár, megkér­deztük a magyar pavilon biz­tonsági főnökét, Sipos Istvánt: milyen tapasztalatokat haszno­síthatunk már ma, a tervezés időszakában?- Igaz, hogy a kiállítás hama­rosan bezárja kapuit, de a végső mérleget csak fél év múlva lehet elkészíteni. Annyi azonban bi­zonyos, hogy nagyobb problé­mák azért nem jelentkeztek, mert a biztonsági rendszer egy­részt elrettentette, másrészt ide­jében kiszűrte a rossz szándékú „látogatókat”. Tanulságos volt látni, hogy milyen pontosan szabályozták a rendfenntartó erők hatáskörét. A rendőrségen és a csendőrsé­gen kívül számos - előzetesen szigorúan ellenőrzött - magán­céget bíztak meg a rend őrzésé­vel. Azt hiszem ez Magyaror­szágon is elengedhetetlen lesz 1996-ban. Ennek érdekében né­hány törvényt még meg kell al­kotni.- A magáncégekről szóló törvény óhatatlanul szabályozni fogja a fegyvertartást. Nem ve­szélyes a mai belpolitikai hely­zetben előhozni ezt a kérdést?- Csak a spanyol példával tudok válaszolni. Ott a lőfegy­ver a cég tulajdonában van, s az őr kizárólag szolgálatban tart­hatja magánál. Ha letelik a napi munkaideje, le kell adnia a fegyverét. így megelőzhető mindenféle magánakció. (domi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents