Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1992-09-26 / 266. szám
8 üj Dunántúli napló 1992. szeptember 26., szombat Szép magyar vers Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz Ne kérdezd barátném! mint töltöm időmet, S távoliéted alatt kedvem miben lelem? Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. lefestem szüretem estvéli óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem, És csak alig hallom a vígság lármáit, Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. Leplembe burkolva könyökemre dűlök. Kanócom pislogó lángjait szemlélem, A képzelet égi álmába merülök, S egy szebb lelki világ szent óráit élem. Az őszibogárnak búsongó hangjai Felköltik lelkemnek minden érzéseit, S az emlékezetnek repdező szárnyai Visszahozzák éltem eltűnt örömeit. Életem képe ez. - Már elestvéledtem, Béborult az élet vidám álorcája! Még két mulatótárs van ébren mellettem: A szelíd szerelem hamvadó szikrája S bús melancholiám szomorgó nótája. Nemec József grafikája Amerikai sztárok gázsi toplistája Bill Cosby az élen Evadkezdés a Pécsi Nemzeti Színházban • • Uvegfigurák Az Egyesült Államokban minden évben közzéteszik a szórakoztatóiparban kimagasló jövedelmeket elért sztárok névsorát. Az idei listavezető Bill Cosby tévésztár, aki csekély 98 milliócskát kasszírozott be 1991/92-ben, és visszavette vezető helyét a „New Kids on the Block” nevű popegyüttestől. A zenész-bálványok egyébként most a negyedik helyre csúsztak vissza; mindössze 66 milliót kerestek. A második helyen Oprah Winfrey tévéműsorvezetőt (88 millió) és Kevin Costner színészt (71 millió) tünteti fel a gazdasági szaklap. Costnert egyébként „A farkasokkal táncoló” című filmből ismerhette meg a világ. A negyven nevet tartalmazó névsorban Michael Jackson a hatodik, húga - Janet Jackson - pedig éppen az utolsó. A két testvér 51 illetve 22 millió zöldhasút vágott zsebre az elmúlt másfél évben. A Michael Jacksonnal egyidős Madonna a nyolcadik helyen végzett (48 millió), holtversenyben a szinte nagypapakorú Julio Iglesiasz- szal. Arnold Schwarzenegger- nek rongyos 43 millióval, a magyar tévéből is jól ismert bűvésznek, David Copperfieldnek pedig tíz millióval kevesebbel kellett beérnie. Mi mást tehet az ember ezen a földön, mint megragadja a feléje nyújtott kezet, és szorítja, szorítja, mig el nem szakadnak az ujjai - mondja Tennessee Williams egyik hőse. Tennessee Williams minden drámája erről szól: a magányról, a többnyire kudarcba fulladt kitörési kísérletekről, az illúziókhoz való ragaszkodásról, a kiábrándultságról - a soha vissza nem térő múltba vagy az elképzelt szép jövőbe való menekülésről. Az Üvegfigurák is ilyen dráma, ezzel kezdte évadját a stúdiószínházban évadját a Pécsi Nemzeti Színház. Szeretjük Tennessee Willi- ams-t, szinte földrajzi helytől, történelmi kortól, életkortól függetlenül, hiszen magunkra is ismerünk hősei érzékenységében, esendőségében nagy-nagy elszánásaikban. Ki nem kaGerzson bá eddig elmondott történeteiben naiv szókimondással mély bölcsességek láttak napvilágot. A háború lényegét eképp magyarázta Gerzson bá: Tudja az úr, a háborúról sok mindent elmondottak eddig a tanútt emberek: a nemzetes úr emigyen magyarázta, a dom- nule meg amúgy. Attul függött, hogy a nagy hegy mellik oldalán lakott az uraság. De csavaros az ő beszédjük, nem es igen értem én ükét. Hanem a góbé Ábris, meg a móc Juhon eseti- bül nagyon es ráéreztem, hogy mi a háború lényege. Ábris es, meg Juhon es két hosszira nyútt havasi ember vót, Alcsík és Felesik határábul. Hatalmas testük elszíphatta az agyuktól az erőt, mert híjába vót szálfa hosszi mind a kettő, fejben kicsinység valahogy hi- bádzottak. Ezért nem es érthették az urak cifra nyelvét. Erejük viszont akkora vót, hogy akar a medvét es lebírták. Egyikük mejje két facsinálójéval es felért. A karjuk meg olyan vót, akar az én combom. Hajuk az ülepüket verdeste. De esze a kettőnek együvé es csak annyi adatott, akar a kicsinyke gyermeknek. Fakadástul hógyüvésig egy hurubában (kalyibában) éltek fenn a havason, akar két édestestvér. A faluba ritkásan tértek bé. Az Ábris ilyenkor kódúga- tott, de csak egyetlen hatost fogadott el mindenkitül. Se többet, sem pedig kevesebbet!... Eccer pont a jedzőtül kérte a hatost, aki azonban forintost akart paszkodott még soha álomképbe, amikor kicsúszni látszott lába alól a talaj, s kit hagy hidegen ez a színpadi mondat: „azt mondták, szálljak egy villamosra, amelynek „Vágy” a neve, aztán szálljak át egy másikra, amelyet „Temető”-nek hívnak...és szálljak le az „Ely- siumi mezők”-nél.” Az 1944-ben írt és a harmincas években játszódó Üvegfigurák nem olyan tragikus és túlfűtött, mint A vágy villamosa, nem olyan nyers és érzelmes, mint a Tetovált rózsa, de magában hordozza a későbbi nagy művek jellegzetességeit. Egy testi hibája miatt gátlásos fiatal adni néki. Ábrisnak azonban most es csak a hatos kelletett, mivel a jedzőnek éppeg nem vót hatosa, a csóringjától kért köcs- csönbe. Ábris gőgösen utasította vissza:- Ne kevereggyék miattam adósságba az úr. Juhon sokat imádkozott, méges afféle falu bolondja vót: egy hatosért hármat ugrott, krajcárért csak felet. Mindig akatt valaki a korcsma körű, aki nem sajnálta a piculát a mókáért. A pénzt Juhon odabe elillo- gatta, mert az italt mástul el nem vette. Az öregasszonyok gyakran kűtték a másik faluba szentelt vízért:-De fussál ám, Juhon! Egy óra múltán itt legyél! - kajátot- tak utána. Juhon pedig nem röstellette oda es, meg vissza es futni a szent vízvei. Történt eccer, hogy a két fél- nótás jóbarát az erdőszélen alu- dott fenn a havason. Üres üveg fekütt mellettük a fűben. Arra járt a szógabíró a jedzővel meg Muesán úr, aki igen csak dörgö- lőzött az urakho, merthogy nemrég gyütt a havason túlról. Nagy fődet vett a htárban s lánykája már itten született... Ippeg vadászásbul tartottak hazafelé. Ők es fenyővízbe öblögették a gigájukat, ezért hát úgy gondúták, megtréfálják a két pásztort: ecélból alapost össze- vecsombolyozták hátulról a hajukat, aki a derekáig ért mindkettőnek. .. Oszt csendben el- somplyogtak, akar a róka a láp- bul. lány úgy őrizgeti volt gimnazista osztálytársa iránti rajongását, mint anyja a saját fiatalságának (igazi?, kitalált?) emlékeit. Az apa már kilépett ebből a világból, csak fényképeken és a róla szóló történetekben van jelen. A fiú is erre készül: egyébként cipőraktárban dolgozik, verseket ír és jelentkezett a tengerészeihez. Áz egykori gimnazista fiú pedig - aki meg is jelenik a család életében - szónokolni tanul és menedzser lesz. Bezárt világ: csupa látszólag hétköznapi párbeszéd, valójában csupa jelkép, sejtetés, titokzatosság, csupa fojtott indulat. Négy remek szerep - illetve öt, Ábris ébredőit elébb. Fel akart állani, de nem tudott. Ráfürkészett hát Juhonra és nagyot kajátott:- Ne uzsokoggy már vélem, te! Engöggy el, ha mondom, mert ollat teszek, hogy magam es megbánom!- Nem foglak én tégedöt, mit rázingálsz? - mérgeskedett Juhon, aki maga sem tudott odébb lépni. - Inkább te erössz el engemet! Szó szót követett, hol magyarul, hol románul, s a végire ollan verekedés támadott, akar havason a forgószél. Addig csípték, ütötték egymást, míg csak mozdúni se bírtak. Az lett a dolog vége, hogy kiverték egymásbul a lelket, aki részegen érkezött Szent Péter ele- jibe. A vérük szívó urak, mikor megallik, mü es történt a havason, csak a vállukat vonigatták:- Mindig bolondok vótak, mi más tellett vóna tőlük? A faluban egy magyar meg egy oláh öregasszony összehordva rítt sok napon keresztül.- Hát tuggya az úr, eppeg il- len a háború es - fejezte be Gerzson bá. Azzal besukta a süveges pipáját, felmozdult a székről és hazafelé indult. A többiek utána.-Már rég üdeje lefekünni, mert hónap hajnalosan indúni kell széna csinálni - bökte kalapjához az ujját. (Disznajó, 1940. A Székelyek, góbék, mócok című kötetből.) Csernavölgyi Antal mert Tom, a fiú egyúttal narrátor is: a történet az ő elbeszélése és kommentárjai nyomán elevenednek meg. Az író más elidegenítő effektust is megjelölt: az egykori színhelyek és kommentárok, magyarázó feliratok vetítését. A rendező Seregi Zoltán m.v. csak a narrátort és az arcok vetítését alkalmazza: megtartja a cselekményt „a mostban és a múltban”, realisztikus játékot követel meg a színészektől, és hagy minket azonosulni hőseivel, beleélni magunkat helyzetükbe, lelkiállapotukba. A múlt pénteki premier közönsége szemmel láthatóan jól fogadta ezt a megoldást. Kellemes meglepetés Pásztor Edina alakítása. Laurája majdnem, hogy jelentéktelen külsejű, de nem szürke és észrevétlen; szenved, de nem szenveleg. Jimmel, álmai lovagjával való találkozáskor hirtelen kinyílik az életre - természetes, könnyed, felszabadult lesz, hogy aztán újra s talán örökre bezárkózzon. Amanda, az anya a múlt foglya: sajnálnivaló és nevetséges. Sebők Klára egyszerre tudja felmutatni mindkettőt, s ráadásul némi iróniával mintegy a magatartás kritikáját is megfogalmazza. Úgy tetszik azonban, hogy néha egy hajszállal továbbmegy, s erőteljesebb, harsányabb annál, mint amit a rendező az előadás alaphangjaként meghatározott. Ä két férfi a nyers erőt, a kíméletlen valóságot, a céltudatos alkalmazkodást jelenti az álmodozó nők ellenében. Fillár István hibátlanul formálja meg az ábrándok világából előbukkanó osztálytárs, Jim alakját: elkerüli a szívtipró hős szokásos sémáit. Tom, Bellus Attila - igen hiteles fejlődésrajzát mutatja be az előbb csak tétován és titokban, később emelt fővel lázadó fiatalembernek. A színpadi tér terveit Seregi Zoltán és Csonka Tamás készítette, a jelmezeket Hammer Edit tervezte. G.T. Csanády János Szigligeti éjben Megéreztem: megérkezett a zárt ablak mögött felhömpölyög a köd - s a lassú, fájdalmas kavargás tej-folyamai között fiatal anyám felködlött a képek és az érzékek fölött: éreztem bőre illatát mint egy hajdani csecsemő édes anyja tesjéből éledő, valami pihenés szállt reám, angyali nyugalom, ős-bizalom, ős-ringatás az anyaöl mélyében, mikor ölbevett, megszült, ringatott mint a tenger ikrát, ebihalat: lelkem úgy fogta fel a köd a zárt ablak mögött, valami születés-előtti éber-álom, mint amikor istenként szólhattam: váljon külön a víz, a föld, az éjszaka, a nap: megszült a pillanat, s lángolni láttam az ablak mögött aki világraszült: Napom; s együtt voltunk amott az ismeretlen tartományban együtt újra, amint ringott velem és ringatott, mint Emese egy volthazában, s kívül az ablakon, álmom mögött mint egy jelenést, elsodorta őt a köd, a köd, a köd: a mély bakonyi köd. Jelenetek az előadásból: (balról) Bellus Attila, Sebők Klára és Pásztor Edina, (jobbról) Fillár István és Sebők Klára Fotó: Simara László Testvérháború
