Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1992-09-26 / 266. szám
1992. szeptember 26., szombat üj Dunántúli napló 7 Eltemetett atomtemető? Célpályázatot írnak ki év végére a végleges megoldásra A paksi atomerőmű egyik reaktorblokkja Fotó: Proksza L. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium új energiapolitikai koncepciójában nagyteljesítményű, lignit alapú erőmű, vagy egy másik atomerőmű megépítését látja szükségesnek 10-15 éven belül. Ezzel szemben máig nincs megoldva a Paksi Atomerőműben keletkezett kis és közepes rádioaktivitású hulladékok elhelyezése, s kérdéses az is, hogy a FÁK-beli partnerek fogadják-e és meddig a kiégett fűtőelemeket. Két változat Nincs tehát végleges atpm- temető, holott a Mecseki Érc- bányászati Vállalat 1990-ben közel 100 millió forintot költött föld alatti tárolásra alkalmas hely felkutatására, s épp az utolsó „kapavágások” előtt fogyott el a pénze. Igaz, a MÉV ekkor már komoly lakossági ellenállással is számolhatott, mert a bodaiak nem egy könnyen adják a falutól több kilométerre fekvő, 1000 méter mélyen található aleurolit elnevezésű ásványkincsüket „csomagoló anyagnak és raktárnak” az elhasznált sugárzó anyagokhoz. Ugyanakkor a közelmúltban a Paksi Atomerőmű is önálló akcióba kezdett. Okulva a példán, előbb a közeli lakosság megnyerésére törekedett, pályázatot hirdetve a radioaktív hulladék fogadására a környező településeken. Gondolván, a geológiai vizsgálatokat elvégezni ráér majd ezután is. Végül is mindkét esetben félúton megállt a kezdeményezés, miközben Magyarország egyetlen kis és közepes aktivitású hulladék elhelyező telepe Püs- pökszilágyin egyre telítődik, s befogadó képessége a határán van. Szabó Iván ipari és kereskedelmi minisztert arról kérdeztük miként látja ő az új erőmű fontosságát, és a fűtőanyag kérdését?- Az alaperőmű létesítés műszakilag tökéletesen indokolt, hiszen az ezredfordulóra energiatermelő létesítményeink többsége tönkremegy, sőt, elképzelhető, hogy 2010-re a Paksi Atomerőmű is bontása is esedékes lesz. Arról azonban nincs prekoncepció, hogy ez lignitalapú vagy újabb atomerőmű lesz-e. Lignit kell, vagy atomerőmű?- Természetesen döntőek lesznek a környezetvédelmi szempontok. Az mindenesetre tény, hogy Rió után igen nehéz szénbázisú tüzelőanyaggal megjelenni a piacon, hiszen a széndioxid, nitrogénoxid és kénhidrogén kibocsátásra olyan mérvű világegyezmény kezd kibontakozni, melyet technikailag ugyan lehet kezelni, csak igen magas áron. A lignit pozíciója igen kedvező, mert külfejtéssel elérhető a teljes mennyiség. Más kérdés, hogy értékeljük az utána maradó holdbéli tájat, melyet a bányászkodás produkál.- Az atomerőmű esetében viszont fennáll egy újabb csernobili tragédia veszélye...- A mai német, amerikai, kanadai technológiák az atomerőműveknél bekövetkező baleset valószínűségét 10 millió évre tolták ki, úgyhogy azt hiszem, ilyentől már nem kell tartanunk.-Nem megoldott a fűtőelemek, és a kevésbé aktív hulladékok elhelyezése sem.- Mire a fűtőelemek tárolása akkut probléma lesz, addigra a technika további tíz évet fog fejlődni. Ráadásul már ma is ott tartunk, hogy ezeknek az elemeknek a regenerációjával 2-3 szoros felhasználás is elérhető, vagyis a korábbi mennyiség 30-40 százalékát kell csupán tárolni. Ugyanakkor világviszonylatban az a tendencia, hogy a kisebb aktivitású hulladékok elhelyezésére az erőművek területén egy vízárasztásos medencét alakítanak ki, mely 50 évig biztosítja a tárolást. Tehát a környezetvédelmi gondokat egyáltalán nem érzem tragikusnak. Hulladéktároló az uránbányában- Eszerint a MÉV atomtemető létesítésére indított kutatási programja végleg befejezettnek tekinthető?- Arról, hogy a kutatások megszűntek volna nehezen nyilatkozom, mivel Pungor Ernő, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke úgy tájékoztatott, hogy ilyen munkákra megfelelő mennyiségű pénzt fog és tud az OMFB biztosítani. Ugyanakkor a Mecseki Ércbányászati Vállalat igazgatója, Benkovics István így nyilatkozott:- Még 1990-ben két 1200 méteres fúrólyukat fúrtunk, majd kihajtottunk 738 méter vágatot. Mindez közel 100 millió forintba került, gyakorlatilag saját erőből, mert a bányabezárásra előirányzott összegből takarítottuk meg. Tavaly pénzszűke miatt már semmiféle ilyen irányú munkát nem végeztünk, pedig 68 millió forintból befejezhettük volna a kezdeti kutatási tervet. Ennek alapján pedig választ kaphatnánk arra, hogy mekkora terület és milyen mértékben alkalmas radioaktív hulladék elhelyezésére. Ezért 1991 őszén pályázatot adtunk be az OMFB-hez, támogatást kérve a munka befejezéséhez, melyet célpályázati rendszer kiírására hivatkozva elutasítottak. Egy újabb pályázattal viszont idén júliusban 5 millió forintot nyertünk el az eddigi tevékenység kiértékelésére, kőzetmecha- nikai és hidrogeológiai feladatok elvégzésére. Végül is szeptember 10-ével lezárult ez a fejezet is. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság alelnöke, Botka Sándor megerősítette az elmondottakat. Döntés előtt-Valóban megkezdődött egy célpályázat kidolgozása, mely a kezdeti egyeztetések stádiumán már túl van, s folyik az érintett tárcák közt is a megbeszélés. Nem véletlen azonban, hogy ilyen hosszadalmas az ügy, hiszen nem csupán egy hulladéktároló létrehozásáról, beruházásáról van ezúttal szó, hanem sokkal többről. Kérdés, hogy hol, hogyan lehet eljutni a létesítéshez, a geológiai viszonyok hol a legalkalmasabbak, visszaveszik a FÁK-ban a kiégett fűtőanyagot, s az ukránok engedik-e, hogy területükön keresztül történjen a szállítás. Ugyanakkor az is megoldásra vár, hogy lehet a kisebb aktivitású hulladék fizikai terjedelmét csökkenteni. Analizálni kell azt is, hogy a felszíni és a mélyrétegű elhelyezés milyen költséggel jár.-Az OMFB-nek erre a célra milyen pénzeszközök állnak a rendelkezésére ?- Az nyilvánvaló, hogy a rendelkezésünkre álló források nem elégségesek ehhez a munkához. Mi ebben a pályázatban meg akaq'uk találni az érdekelt partnereket, s az is számít, hogy az érintettek miként tudnak saját forrásokkal hozzájárulni mindehhez. Célunk olyan konstrukciót találni, amellyel versenyhelyzetet is teremthetünk az egyes, konkrét kutatási témákra. Egyet azonban megígérhetek, a célpályázatot ebben az évben mindenképpen meghirdetjük. Várunk tovább, türelmesen. Bízva abban, hogy ez a kiírás elvárásaiban, majd a nyertes munkák megítélésében egyértelmű választ ad a mindeddig megválaszolatlan kérdésekre is. Mészáros B. Endre Szálkák Cégkatalógus Új szolgáltatást vezetett be a régióban szervizfeladatokat is ellátó kis cég, s a már élő szolgáltatásaikat is szerették volna az eddigieknél is jobban kiterjeszteni. A tulajdonos a feladott egy csomó hirdetést, de biztosra akart menni, hát elővette az X. cég kiadásában megjelent országos Cégkatalógust és az általa kiválasztott kétezer cégnek levélben is megküldte ajánlatát. Nem kevés újabb kiadásába került mindez, de az üzlet üzlet, s rég megtanulta, befektetés nélkül végképp repülésképtelen az a bizonyos sültgalamb. Várt, várt és várt. Nemhiába. A postázást követő aránylag rövid időn belül a kétezer levélből ötszázra meg is jött a válasz. Azaz, pontosabban fogalmazva valamennyi az általa feladott levél volt, mindegyiken a postai jelzés: „A címzett ismeretlen.” Azóta se érti a dolgot, hisz a cégneveket és címeket nem az ujjából szopta, hanem az említett, borsos áron vásárolt cégkatalógusból írta ki. A kérdést már nekem szegezi: ilyen gyorsan szűnnek meg a hazai cégek? Vagy már eleve pontatlanul adják nevüket és címüket a Cégkatalógusba? Netán az ilyet jó pénzért szerkesztő cég alszik el az egészen? Nem tudom. Mindenesetre legújabb tanulságként magam is megállapíthatom: manapság már a Cégkatalógusban sem lehet megbízni?! Takarékbélyeg Évtizedeken át de sok gyerek álmát segítette megvalósítani az iskolai takarékbélyeg! Emlékszem, kisiskolásként magam is de szorgalmasan nyálaztam be a szabvány ívbe a filléreimért, forintjaimért vásárolt takarékbélyegeket. Kislányaim is követték a jó példát, tervezve, hogy egy-két év alatt összespórolják maguknak a sétáló magnót, a terepjáró vagy a sebváltós csodabiciklit. Most aztán megnézhetik magukat! Iskolai takarékbélyeg felelős ismerősöm már közölte: megszűnt ez a fajta, a gyerekeket álmaikért forintjaik benyálazá- sára serkentő takarékossági forma. Hogy miért, azt neki se kötötték az orrára, csak azt, hogy az OTP töri a fejét valami új megoldáson. Bevallom, nem értem: kinek volt vörös posztó az iskolai takarékbélyeg? A rendszerváltás mondta ki fölötte a halálos ítéletet? De miért nem üzlet a sok apró forint begyűjtése? Ki a kicsit nem becsüli... Ha már ezért-azért megszüntették, miért nem lehetett azonnal beléptetni helyette valami mást, hasonlót? Az iskolai takarékbélyeg mindig is kettős célt szolgált: rászoktatni a gyerekeket a takarékosságra úgy, hogy közben maga az OTP is megtalálja a számítását. Szomorúan, ugyanakkor kíváncsian várom, mit találnak ki helyette - és főleg mikor? S addigra marad-e még annyink, amiből gyerekeink akár egy-két forintot is félretehetnek? Jobb kézy bal kéz A cím pontosabb lenne ekképp: nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? Avagy egyáltalán nem is érdekli? Még mielőtt üres fecsegéssel vádolnának, a lényegre térek. Rég nem látott ismerősöm lakcímváltozás bejelentése és útlevélintézés végett betért a lakóhelye szerinti ügyfélforgalmi irodába. (Hű, de hivatalosra sikeredett!) Ott aztán megtudhatta, hogy a szükséges nyomtatványokat és okmánybélyeget náluk nem, csak a postán szerezheti be. Mit tehetett volna? Neki volt hivatalos "ügye", tehát neki kellett elintéznie. Mint korábban is bármikor.- Tudod, csak azt nem értem - kérdi kedveszegetten -, miért nem lehet egy helyen a végére járni, ha már elintézni valója akad az állampolgárnak? Miért kell szaladgálni ide-oda? Azt is válaszolhatnám neki: mert nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. De ez vigaszként is legalább olyan értelmetlen lenne, mint amilyennek az ilyen ügyintézés tűnik. Csak halkan kérdezem: tényleg, miért nem kapható ott (is) a szükséges nyomtatvány és okmánybélyeg, ahol anélkül szóba sem állnak az emberrel? Nem lehetne valahogy megoldani? Murányi László Elegáns, nyugati színvonalú A potenciazavarok klinikája Pécsett A férfiak szégyenlősek Erector - clinic néven megnyílt Pécsett az ország első olyan centruma, ahol a potenciazavarok kezelését, gyógyítását végzik. A vadonatúj Munkácsy utcai épület emeletén található privát mini klinika elegáns, nyugodtan megállná helyét akármelyik magas színvonalú nyugati környezetben is. A létrehozó és üzemeltető Betéti társaság orvostagja dr. Török Alexander urológus, nemrég még az urológiai klinika alkalmazottja volt, ott kezdett pár éve ezzel a problémával foglalkozni.- Régebben, ha egy-két páciens túltette magát a gátlásain és beszélt az urológussal a potenciazavaráról, igazából nem tudtunk segíteni rajta, nem voltunk felkészülve rá. Jellemző, hogy például az urológiai tankönyv, amelyet szakvizsgára készülő urológusoknak is ajánlanak, csupán fél oldalnyi teljedelemben foglalkozik a potenciazavarokkal. Akkor kezdtem el ezzel foglalkozni, amikor pár éve az Európai Urológus Társaság Budapesten tartotta soros kongresszusát, amelyen részt vettem. Ezen a kongresszuson külön szekcióban foglalkoztak a témával, sok külföldi előadóval, s ekkor döbbentem rá, hogy a világon már szinte mindenütt működnek ilyen centrumok, csak nálunk nem, s hogy jó eséllyel gyógyíthatók ezek a zavarok. Amikor hazajöttem, megbeszéltem a pécsi klinika vezetőjével, Götz professzorral, s ő maximálisan lehetőséget biztosított. Az első időben még csak kevés betegünk volt, ám az első sikerek után egyre többen kerestek fel bennünket az ország minden tájáról, s csak igen kevés azok száma, akiken nem tudtunk segíteni.- Mint mondtam, a klinikán minden támogatást megkaptam. Mégis, egy ilyen klinikai környezet, ahol állandó a zsúfoltság, ahol hosszasan várakozni kell a betegnek, holott számára ebben a kényes témában már az is lelki megrázkódtatás, hogy egyáltalán rászánta magát, hogy orvoshoz jöjjön. Az is ismert, hogy az állami egészségügyben sokszor még a legszükségesebb dolgokra sincs pénz, ezért régi álmom volt egy ilyen önálló centrum létrehozása. Most nyűt erre lehetőség, többtagú Bt. formájában.-Ezen a klinikán számító- gépes betegnyilvántartást vezetünk, a várakozási idő minimális. A szép váróhelységben kávéval, üdítővel kínáljuk a pácienst. Itt minden zavaró tényező nélkül, négyszemközt velem beszélheti meg a problémáját. Amennyiben panaszán műtéttel lehet segíteni, kérésre videofilmen bemutatjuk, milyen ez a műtét, milyen eredmény várható tőle, így van lehetősége gondolkodni rajta, hogy alá veti magát vagy sem. (Még nem volt olyan aki visz- szalépett volna.) A kis klinika úgy van felszerelve, hogy kisebb műtéti beavatkozásokat el tudunk végezni. Az lenne az igazi, ha lenne mellette egy fekvő részleg is, így a kezeléseket gyorsítani tudnánk, a meszsziről érkezetteknek nem kellene a kezelés ideje alatt ide- oda utazgatni. Aki olvasta dr. Török Alexander Szégyenlős férfiak című könyvét, megdöbbenhetett azon, hogy a közölt statisztika szerint (nem magyar felmérés) milyen sok férfinak problémája ez. Lehet rajta él- celődni, de aki ezzel a problémával küszködik, könnyen válik depresszióssá, személyiségzavar léphet fel, családi életek mehetnek tönkre emiatt. Az impotencia okát két nagy csoportba sorolják az orvosok. Az egyik csoport az organikus eredetű, ebben az esetben a hímvesszőt ellátó erek valamilyen kóros elváltozása áll a háttérben. A másik csoportba a beidegzési, illetve pszichés zavarok miatti impotencia tartozik. Az első csoportba tartozókon csak műtéti úton tudnak segíteni. Vagy a hímtagot ellátó ereken hajtanak végre korrekciós műtétet, vagy, ha ez nem lehetséges, vagy nem sikeres, protézist ültetnek be. Török doktor volt az, aki az egyszerűnek tűnő, ám rendkívül drága külföldi szilikon protézist megmutatta a Műszaki Egyetem szilikon kísérletekkel foglalkozó fizikai kutató intézete professzorának, s az első sikeres kísérlet és próbadarab után immár Magyarországon is gyártják. (A protézis viselése az első időben rendkívül szokatlan és kellemetlen, hiszen a hímveszszőt mindig „akcióképes” állapotban tartja, mindig szoros alsónadrágot kell hordani, s a fürdőruhára vetkőzést is meg kell gondolni, mégis, sokan mondják, egy idő után hozzászoknak, s nem jelent gondot.) Azokon, akiknek nem organikus eredetű a panaszuk, injekció kúrával segítenek. Ezt az injekciót a hímvesszőbe fecskendezik be. Az ilyen pácienseket meg kell tanítani arra, hogy miként a cukorbetegek az inzulint, úgy ők ezt az injekciót beadják saját maguknak. Vannak, akiknél a pszichés zavar, gátlás elmúltával egy idő után el lehet hagyni az injekciót. Török doktor elmondta, a legkülönfélébb foglalkozásúak a páciensek, s a kor szerinti megoszlás is széles. A legfiatalabb egy 23 éves fiú volt, a legidősebb 78 éves. (Akinek 30 évvel fiatalabb élettársa van.) Elmondta, a férfiak roppant szégyenlősek, gátlásosak, nem szívesen vallják be senkinek, hogy impotensek. Kínlódnak, próbálkoznak gyógy- teákkal, kenegető szerekkel, ám hiába. Végül mégiscsak az orvosnál kötnek ki. (Ilyenkor sokan mondták már: bár előbb jöttem volna!) Az is kiderült, hogy a nők előbb félre teszik a szégyenlősséget. Sok férfi a feleség, élettárs rábeszélésére jön el, sok feleség itt akar lenni az első megbeszélésen, hogy ha kell, segítsen, s több esetben fordult elő, hogy a férfi képtelen volt arra, hogy magának adja be „ott” az injekciót, ilyenkor a feleség tanulta meg, hogyan és hová kell. Volt olyan eset, hogy egy házaspár délelőtt itt járt Pécsett, a feleség vállalta az injekciózást. Este a klinikai ügyeletén csörgött a telefon, a feleség telefonált, boldogan mondta: doktor úr, kipróbáltuk, köszönöm! S. Zs.
