Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1992-09-14 / 254. szám
1992. szeptember 14., hétfő aj Dunántúli napló 7 Kell: Jogtanácsos, gazdasági szakértő Az eljövendő évek nagy változásokat hoznak az orvosi ellátásban. Ennek egy része természetesen a szakmai fejlődést szolgálja, hisz a betegellátás korszerűsítése, jobbítása az orvostudomány célja. Az új struktúra keretében azonban az orvostársadalom számos olyan problámával találkozik mind a beteggel, mind munkaadójával kapcsolatban, melyek a múltban nem jelentkeztek, illetve nem voltak általánosak, számottevőek. így a beteg a gyógyításának körülményeivel, módjával, hatásával összefüggőnek vélt esetekben jogi orvoslatért folyamodhat, amit ma már fokozottan igénybe is vesznek. Természetes, hogy az orvos is jogvédelmet igényel részint az orvosbeteg, részint orvos-munkaadó viszonylatban. Az új finanszírozási rendszer, az állandóan változó, képlékeny adózási rendeletek nem kis gondot jelentenek majd az ilyen ügyletekben kevésbé járatos kollégák körében. Épp ezért a Kamara jogtanácsost és gazdasági tanácsadót alkalmazott dr. Gyenis Dezső és dr. Bolyos Béláné személyében, akik előzetes bejelentés esetén (telefon: 33-807) hétfői napokon 5-6-ig jogi, csütörtökönként 4—5-ig pénzügyi, adóügyi tanácsadást tartanak a Berek utca 9-es székházban kamarai tagok számára. Természetesen a személyek problémakörén túl a Kamara vezetőinek és vezetőségének is támaszt nyújt egy szakértői háttér minden adódó kérdés megoldásával, segítséget ad abban a küzdelemben, amit a népjóléti tárcával folytat az orvosok jóléte érdekében, amelynek eljövetelét az emített tárca időről időre halogatja. Dr. Szalai István Regionális kapcsolatok Az egyetemeknek és a székhelyükön, a vonzáskörzetükben lévő önkormányzatoknak, nagyobb vállalatoknak, cégeknek kölcsönösen előnyös, hajó kapcsolatot tartanak egymással, hiszen míg az egyetemeknek támogatásra is szükségük van, addig a megyék visszavárják a végzett szakembereket, s igénybe veszik az egyetem nyújtotta előnyöket, lehetőségeket. képzési és alkalmakat is. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem statisztikája szerint hallgatóiknak több mint a fele megy haza a saját megyéjébe dolgozni. Az egyetem célja, hogy ezek a kapcsolatok minél élőbbek legyenek, s ezért rendeztek egy tanácskozást Ba- latonlellén, melyre meghívták a dél-dunántúli megyék, a köztársasági megbízotti hivatal és Pécs városa vezetőit. Az egyetem a támogatást a kollégiumi elhelyezési nehézségek megoldásában, a tankönyvek, jegyzetek előállításának segítésében, alapítvány létrehozásában, ösztöndíjak létesítésében látná. A meghívottak, megyéjük, városuk lehetőségeinek ismeretében nyilatkoztak. Sokan csatlakoznának egy alapítványhoz s fontolgatták az ösztöndíjak alapításának realitását. A miniszter optimista Szebbek vagyunk, mint a tükörképünk A lakosság - különösen a vidéken élő milliók - elszegényedése egyre erőtejjesebben tapasztalható. Az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetkezete (ÁFEOSZ) azért szervezett konzultációt az ipari és kereskedelmi tárca néhány vezetőjével, az élen Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszterrel, hogy képet kapjon arról: mi az ország valós gazdasági helyzete, milyen reményei vannak a mélypontról való elmozdulásnak, s e folyamatban hogyan alakul a kiskereskedelem helyzete vidéken.-A rendszerváltás eddig eltelt időszakának minden negatív gazdasági tényadata mellett is állítom: van jó okunk a bizakodásra - hangsúlyozta Szabó Iván, s mindjárt hozzátette: - A gazdaság állapota ugyanis lényegesen jobb, mint azt a statisztikai adatok mutatják. A statisztika hézagai A miniszter utalt arra, hogy az 50 főnél kisebb létszámmal működő vállalkozások statisztikai felmérése pontatlan, mert csupán reprezentatív mintavételen és a vállalkozók önkéntes nyilatkozatain alapul. Az iparban, a kereskedelemben és a szolgáltatásban pedig eléri a félmilliót az ilyen vállalkozások száma, amiből arra lehet következtetni: legalább másfél millió ember tevékenysége jószerivel átláthatatlan a statisztika számára. Az viszont kétségtelen tény, hogy az ország ipari termelése 1988-hoz képest a felére esett vissza, s nem is indokolt, hogy az ezzel együtt lecsökkent foglalkoztatottság mértéke az iparban a régi 26 százalékra növekedjék ismét. A megszűnő munkahelyeket viszont egy másik, gyarapodó ágazat, a szolgáltatás részben pótolhatja, s ez egyben az Európa fejlettebb országaiban helyesnek bizonyult foglalkoztatási arányok kialakulásához is vezethet. Hiszen míg nálunk a rendszerváltás előtt 26 százalék volt az iparban, s mindössze 30 százalék a szolgáltatásban foglalkoztatottak részaránya, addig Nyugat-Eu- rópában 12-15, illetve 65 százalék ez az aránypár. Jó jelnek értékelte a miniszter, hogy a lakosság spontán rátalált erre a fejlődést jelző útra. Nincs igazuk a huhogóknak Valódi magyar csodaként jellemezte Szabó Iván, hogy miközben az elmúlt évben 10 százalékkal csökkentek a lakosság reáljövedelmei, megtakarításai ugyanakkor minden eddigit meghaladó mértékben növekedtek, s ezzel voltaképpen az államháztartás deficitje is finanszírozható maradt. Mert a legsúlyosabb gond éppen e deficit, amely nagyrészt annak a következménye, hogy gazdaságunk ugyan elmozdult már a piac irányába, ám a költségvetés tehertételei még a szocialista típusú elosztási rendszer tovább élése miatt magasak. A magyar társadalom jövedelmének kétharmada ma is a nagy elosztó rendszerekből származik, s csak egy harmada munkából. Ez pedig hosszú távon tarthatatlan helyzet, amint a miniszter is leszögezte, hozzátéve - Nem osztom azoknak a nézetét, akik szerint az államháztartás helyzete szuper-inflációt gerjeszt! Ilyen jóslatok évről évre elhangzanak, de a sok rosszból egyedül a munkanélküliség vált valósággá. Éppen az infláció tervezett szinten tartása és folyamatos csökkenése, valamint a jól alakuló exportmutatók adnak már az idén is bizakodásra okot. A belkereskedelmi forgalom visz- szaeséséről és szerkezetének átrendeződéséről szólva pedig megjegyezte: Magyarországon ma még mindig áru-túlkínálat van, szemben a szomszédos országaink többségével, ahol hiánygazdálkodás jeleit lehet tapasztalni. A statisztikák szerinti 11,8 százalékos belkereskedelmi forgalom csökkenésről megjegyezte, hogy ez az adat nem számol a diszkont-boltok, magántermelők és magánkiskereskedők, közvetlenül házhoz szállítók forgalmával, s ha ezt is mérni tudnánk, „mindössze” 6-8 százalék közti volna a csökkenés. Letörni a zugpiacot! Tény viszont, hogy a virágzó feketekereskedelem ellen eddig hozott intézkedések nem hozták meg a kívánt eredményt, s erre később a felszólalók is figyelmeztették a kormányzatot. A csökkenő jövedelmek a lakosság fogyasztási szokásait is megváltoztatták: erősen polarizálódtak az igények. A luxuscikkek egy szűk rétegbe tartozók körében keresettek, a nagy többség viszont az olcsó árukat keresi, s ezzel a kereskedőknek is számolniuk kell. A fogyasztói árindex idei 24,2 százalékos emelkedése és az ipari árindex jóval szerényebb, csupán 11,6 százalékos növekedése közti különbözetet a miniszter szerint - extraprofit gyanánt - a kereskedelem vágja zsebre, - a jelenlévők ezt vitatták, s a nagymérvű állami elvonásokkal igyekeztek bizonyítani igazukat. Schagrin Tamás, az IKM helyettes államtitkára elmondta: a zugárusítás bírságait 5-10-szeresre növelik, s az árut el is kobozhatják az ellenőrzéseket végzők. Egy kérdésre - lehetővé vá- lik-e, hogy az Afészek boltjaik ellátásához nagybani beszerzőrendszert alakítsanak ki, egyebek mellett a tevékenységükhöz szorosan kapcsolódó élelmi- szeripari egységek megvásárlása révén? - Szabó Iván azt válaszolta, hogy ennek sem törvényi, jogszabályi, sem pedig privatizációs irányelvekbe ütköző akadálya nincs. S.J. Nyomorító a tb. járulék?- Megmondom őszintén, kénytelen voltam elhagyni a pályát, mert olyan magas társadalombiztosítási járulékot kellett fizetnem, hogy egyszerűen nem tudtam megélni - panaszkodott az a hölgy, aki szellemi szabad foglalkozásúként amúgy sem 'keresett sokat. De ' azok, akikkel egy „műhelyben” együtt dolgozott, szintén pályamódosítást fontolgatnak. Sokakat érint a probléma, akik tudásukat, munkájukat önállóan vagy szerződéses viszony keretében, de nem fix állásban „értékesítik”. A legnagyobb problémát az okozza, hogy a társadalombiztosítási törvény módosítása során a szellemi szabad foglalkozásúakat átsorolták az egyéni vállalkozókhoz. S mivel vállalkozók lettek, jövedelmük 54 százalékát kénytelenek befizetni tb. járulék címén. A szabad szellemiek zöme nem tartozik a magas jövedelmű emberek közé, semmilyen rafinériával nem tudják a nehezen megszerzett forintokat a hatóságok előtt eldugni. Dr.Szekeres Éva, a Baranya Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság csoportvezetője szerint a közelmúltban némileg mérséklődött e réteg problémája, ugyanis az Ország- gyűlés a nyár elején újból módosította a társadalom- biztosítási törvényt. Ennek értelmében az egyéni vállalkozóknak - így a szabad szellemieknek is - július esejétől a korábbinál kevesebb társadalombiztosítási járulékot kell fizetni: a minimális bér hatvan százalékának az ötvennégy százalékát. Azt persze nehéz megjósolni, hogy ez a változtatás vonzóbbá tette-e a szellemi szabad foglalkozások űzé- sét, az azonban bizonyosnak látszik, hogy a törvény idei újabb módosítására aligha van remény. A vállalkozók, csakúgy mint a szellemi szabad foglakozá- súak nem érzik azt a vállalkozásbarát politikát, amelyet a kormány hirdetett meg. R.N. Mit csinál az önkormányzatok megyei hivatala? A kettős könyvelés próbatétele Azt kell mondani: jeles múltra tekint már vissza a Baranya megyei Önkormányzatok Társulása Hivatala. Nem annyira az eltelt idő, mint inkább ennek feszített üteme, rendkívül sok munkát adó tartalma alapján állítható. Jeles a minősítés azért is, mert kiderült: a kisebb önkormányzatok egyszerűen képtelenek lennének a társulás hivatalának segítsége nélkül munkáik egy részét elvégezni, éspedig a szükséges szakapparátus hiánya miatt. Ez nem kritika: lehetetlen lenne egy nagy létszámú - szakmailag sokoldalúan differenciált - polgármesteri hivatal működtetése az apró falvakban. Ezekből pedig - mint az közismert - bőven van Baranyában. Gyorsan meg is született az igény a társulás iránt. Most 204 helyi és a megyei önkormányzat alkotja a tagságot. Tegyük hozzá: bár Wilhelm Ferenc, a hivatal vezetőjének véleménye szerint általában a „nagyok” maradtak távol, de például Szigetváron alig két hete döntöttek úgy, hogy belépnek a társulásba. Ennek ugyanis semmiféle különös feltétele nincsen: lakosonként 40 forint a tagsági díj - amit a hivatalvezető jelképesnek minősít -, ennyi az egész. Mint ahogy egyébként bármikor ki is lehet lépni, így határozott a vajszlói önkormányzat. Kérdés: milyen előnyökkel jár a társulás? Az elmúlt évben a hivatal munkatársai különböző tervezési területeken - ide értve a rendezési, beépítési, útépítési terveket is - mintegy 90 millió forint értékű munkával segítették az ön- kormányzatokat. Az igény olyan nagy, hogy mostanában már a megrendelőknek várakozniuk kell, adott esetben néhány hónapot is. Már ebből is sejthetően 1992-ben az említett összeg tovább nő, Wilhelm Ferenc becslése szerint meghaladja a 100 millió forintot. Másik „közkedvelt” terület a vízellátás. Különböző forrásokért lehet pályázni, ezek között néha nehezen igazodnak el a helyi önkormányzatok, gyakran keresik fel tanácsért a társulás hivatalát. Csakúgy, mint a speciális jogi problémák esetében. Mondjunk is mindjárt egy példát: várható, hogy a jövőben a DÉDASZ díjat számol majd fel a községekben a vízmű üzemeltetéséért. A dolog számos önkormányzatot érinthet váratlanul, a hivatal most kér ez ügyben állásfoglalást az Ipari Minisztériumtól. A legújabb fogós probléma: az önkormányzatok áttérnek a kettős könyvelésre. Már most tapasztalják a Baranya megyei Önkormányzatok Társulása Hivatalában: igen csak döcögősen megy a dolog, számos községben haladja ez meg a helyben dolgozók szakértelmét. Természetesen segítenek rajtuk, de számolnak azzal, hogy nagyon nagy leterhelést jelent majd a munkatársaiknak. Akik egyébként mindössze 14-en vannak. Magát a hivatalt egyébként a megyei önkormányzat működteti, ezt az ösz- szeget egészítik ki az már említett 40 forintok. Túl a kettős könyvelés terhein, a hivatalban azzal számolnak, hogy amint több lesz az önkormányzatok pénze, megnő az igény a műszaki tervezés területén. Hogy miként tudnak megfelelni majd a feladatnak, Wilhelm Éerencék még nem tudják. Részben a már most is tapasztalható rengeteg megrendelés, a kényszerű várakoztatás sugallja ezt, de az is, hogy egyre változatosabb feladatokra kell számolniuk, természetesen hosszabb távra figyelve. Mindenesetre az alapvető tapasztalat a kezdeményezés sikerét bizonyítja. Nem csak az önkormányzatoktól sűrűn érkező köszönőlevelek - ki ne örülne egy lényegében ingyen kapott nagylélegzetű tervnek? -, de az is hogy az ország más részein is „lesik” a baranyai példát. Csongrádban már lemásolták, de ott messze nem akkora a társulás létszáma, mint itt. Érdekes ez a tapasztalat is: némelyik nagyobb település önkormányzata nem lépett a tagok közé - de például Harkány és Pécsvárad igen -, ugyanakkor társközségeiket beléptették. így - ha szükségük van rá, márpedig ez nem ritka -, akkor a társközség nevében kérnek tanácsot, segítséget, amit természetesen megkapnak - ám a 40 forint a kasszájukban maradt... Mészáros Attila B. A. A Bólyi ÁFÉSZ modern ABC áruháza Szederkény központjában Fotó: Läufer László
