Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1992-09-09 / 249. szám
1992. szeptember 9., szerda aj Dunántúli napló 5 Egy barokk ház eladó Műemléki kutatások Pécsett, a Jókai téren A Jókai tér 11.sz. épület, a volt tejbisztró, műemléki kutatása során kiderült - mint azt Sonkoly Károly művészettörténésztől megtudtuk -, hogy északi szárnya késő középkori, egytraktusos házat rejt magában, mely feltehetően egy kereskedőé lehetett, hiszen akkoriban a Jókai tér volt a város egyik kereskedelmi központja. Mai pincéje földszint volt, de azóta emelkedett az utcaszint, mert az utcák kövezése előtt, a domboldalról lezúduló esővíz tonnaszámra hordta le a sarat a városba. A középkori falak maradványai még az első emeleten is előkerültek. Az utcai homlokzaton nem találtak középkori nyílásokat, ezeket később eltüntették. A török kiűzésének idején romossá vált a felső szint. A XVII. század végén helyreállították, majd a XVIII. század végén bővítették az épületet. Az emeleti szobákban, az oldalfalakon és a boltozatokon értékes, kora klasszicista stílusú díszítő- festéseket tártak fel. A keleti homlokzaton már e század fordulóján jelentős átalakításokat hajtottak végre, majd 1960-ban alakult ki mai képe, amikor a korábbi szecesszióst, nem tudni mi okból, eklektikussá alakították át. Az épület tulajdonosa a magyar állam, és mert műemléképület, a Műemlékfelügyelőség hozzájárulásával kerülhet ön- kormányzati tulajdonba. Az eljárás folyamatban van, valószínűleg október közepéig lezajlik a tulajdonváltás. Akkor az ön- kormányzat meghirdeti az épületet hasznosításra, melyre már most vannak külföldi érdeklődők. A házra Horváth András építész készített tanulmánytervet, mely érintené a Sallai u. 3. és a Mátyás király u. 6.sz. ingatlanokat is, hiszen kialakítanának átjárási lehetőséget az említett utcákból. Valószínű, hogy a terveken módosítani kell majd, mert a Mátyás király utcai tulajdonosok nem egyeznek bele abba, hogy telküket megbolygassák. Cs. L. A törökök buszokat vásárolnának (Folytatás az 1. oldalról) A Zsolnay gyárban szintén a technológia iránt érdeklődtek, legfőképpen a delegáció egyik tagja, Ismét Güral kérdezett a nagyműltú gyár tulajdonlási körülményeiről, a részvényvásárlási lehetőségekről. Délután Krippl Zoltánnal, Pécs város polgármesterével folytattak tárgyalásokat, s megállapodtak abban, hogy még a Pécsi Napok keretében, szeptember 18-22-ig egy török együttes fog szerepelni a különféle rendezvényeken, s ugyanebben az időszakban Pécsett tartózkodó Kütahya város delegációjával fognak tárgyalásokat folytatni az együttműködés bővítéséről, a kapcsolatok javításáról. A török vendégek tegnap a pécsi Zsolnay gyár termékeivel is megismerkedtek Fotó: Läufer László Kórház utcaiak Pécsbányatelepen Fotó: Proksza László Fejlődés előtt Pécsbányatelep? Gimnázium, gondozási központ, népfőiskola Bemutatóra készül a Sipos Színpad Az újrakezdő Út - sehova Meredek az az ösvény, amely a mecsekoldali szőlők felé vezet a pécsi Mogyoró közből. Sokan tapossák nap mint nap évtizedek óta, hiszen 18 telek megközelítését teszi lehetővé. Hogy meddig, az kérdéses, ugyanis a Mogyoró köz és az úgynevezett szolgalmi út találkozásánál lakóház épül, s a telektulajdonosok attól félnek, hogy az építtető megszünteti az ösvény használatát. Ezért nem csak az út meredek, hanem az ügy is, amely a használata körüli huzavonából keletkezett. Számos irat, különféle szintű határozat tanúsítja, nincs megegyezés a felek között. A szőlősgazdák Guth József és dr. Kovács Antal képviseletében sérelmezik, hogy a gyalogösvényt - amely egyébként útként nincs telek- könyvezve - az építkezés miatt elzárják előlük. Az építtetők, a szintén érdekelt telektulajdonos dr. Kiss László képviseletével viszont állítják, végleges megoldás születéséig nincs szándékukban lezárni az utat, s szerintük csak a telekhatárt lezáró kerítés építése váltotta ki a vitát. Amúgy nem ellenségeskednek, mindenki a mielőbbi megbékélés mellett kardoskodik, ám ez nem sikerült eddig. Talán azért, mert a hivatali dörgedelmeket, a procedúrát s a velejáró papírhalmazt szívesebben viselik a vitázók, mint egy - szőlősgazdákról van szó - fehér asztal melletti megegyezést. Amire, bármilyen furcsa, beszélgetésünk során szóban mindkét fél hajlandónak mutatkozott. Akkor hol itt a probléma? Őszintén szólva nem tudom. Mert ha a vitát a hivatalokon kívül, sőt egymás bíróság elé citálása nélkül meg lehetne oldani egy közös megbeszéléssel, akkor csak Arany János jut az eszembe és az a bizonyos fülemile .. . R. T.- Fél éve nézegetjük itt ezt a gyönyörű kis telepet, a lerobbant épületeket, amik egykor nagyon szépek lehettek. Végül arra jutottunk, nem szabad parlagon hagynunk ezt a területet, ez a város részéről is méltánytalan lépés volna - kezdte beszámolóját Derdák Tibor, a Gandhi Alapítvány titkára azon a kedd esti nyílt fórumon, amelyen a Kerek Világ Alapítvány létesítendő gondozó központja, a Népfőiskola, a Segítőház és a Ganhdi Középiskola terveiről tájékoztatták a pécsbányatelepi lakókat. A perifériára szorult, kiszolgáltatott fiatalok előbbrejutását célzó három szervezet a helyi lakossággal együtt végezné munkáját. A szanálásra ítélt településként ismert Pécsbányatelep régi, alapos felújításra váró iskolájának épületeit a város önkormányzata máris kezelésükbe adta. A karitatív Kerek Világ Alapítvány a mozgássérült fiatalok számára létesít később iskolai képzéssel kiegészített rehabilitációs központot. A Gandhi Alapítvány a tehetséges, továbbtanulni szándékozó, de hátrányos helyzetű 12 éves gyerekeket várja hat osztályos nemzetiségi gimnáziumába. A Népfősikola és a Segítőház az Ifjúságért Egyesület korábbi törekvéseiből nőtt ki. Az előbbi két hónapos, bentlakásos kurzusa a szakképzetlen, munka- nélküli pályakezdőknek kínál képzést, akik a tanulás mellett az iskola önellátó minigazdaságában és a telepen végzett munkával „fizetnek” a képzés fejében. A Segítőház a kispénzű vállalkozóknak, az irodai háttér mellett közgazdasági, pénzügyi tanácsadással is szolgál. A fórumon résztvevő környékbeliek népes tábora örömmel, sőt egyéni felajánlásokkal fogadta a kezdeményezéseket. Csupán a közbiztonsággal, másfelől a bánya „monopol” helyzetével szemben mondták el aggályaikat, ám az előadók megnyugtató válasza garanciát ígért. A többség a telep fejlődését reméli a beruházásoktól. A lakosság elöregedése miatt problémák előtt álló helyi általános iskola pedagógusai kitörő örömmel fogadták a létesítendő intézmények képviselőit, szoros, kölcsönösen segítő kapcsolatot remélnek. „Innen az elmúlt tíz év alatt mindig csak mindent elvittek. Örüljünk, hogy most hoznak ...” T roszt É. Megkezdődött a színházi évad, mindhárom pécsi színház készülődik a bemutatókra. A nyáron nem pihentek azok sem, akik holnap a pécsi Művészetek Házában bemutatják az Erdélyben született író, Kocsis István darabját, melynek főhőse Árva Bethlen Kata írónő. A Sipos Színpad előadásaira a Pécsi Napok keretében kerül sor. Az újrakezdő című két részes monodrámát Vas-Zoltán Iván rendező egy 1975-ös győri és egy 80-as debreceni produkció után állította színpadra Pécsett.- 75-ben még úgy csempészték át nekem a kéziratot - mesélte. - Akkor jelent meg, s nagyon aktuális volt, elsősorban azért, mert a határon túli kisebbségek helyzetéről először akkortájt lehetett szólni valamit. Most más teszi időszerűvé a drámát. Egy alakuló demokráciában minden eddiginél fontosabb, hogy a másként gondolkodók, másként látók is otthon érezzék magukat az országukban, hogy kinek-kinek joga leA közelmúltban ért véget megyénk legnagyobb cigány- szervezete, a Fii Cu Női vezetőinek többnapos továbbképzése Sellyén. Ignácz Jánosné, a Fii Cu Női elnöke elmondotta,' hogy nagyszerűen sikerült a program, melyben főleg az ormánsági területeken élők kaphattak muníciókat a cigányság gondjairól, a munkanélküliség kezeléséről, a szociális segítség formáiról, a vállalkozói lehetőségekről. Többtucat országos hírű előadó érkezett, köztük szociológusok; a térség kutatói, a cigányság hétköznapjainak gyen szabadon választani meggyőződést, hitet, világnézetet, erkölcsi-morális alapállást. Ez Bethlen Kata hitvallása is. Ez egy politizáló előadás lesz, és ezt vállalom. A kivételes asszony önéletírása és levelezése alapján készült mű egy gazdag és kegyetlen sorsot megélő ember képét rajzolja meg. Színpadi megfor- málója, Nagy Éva szerint az 1700-ban született Árva Bethlen Kata az első XX. századi nő, értelmiségi, aki aktívan politizált is. Üzenete a talpra állásról, az újra nekiindulásról szól és arról: „ az embernek nincs joga a másik emberre kényszeríteni a maga hitét, a maga választását, senkinek sincs joga előírnia, hogy mit valljon, miben higy- gyen, kit szeressen, hogyan gondolkozzék a másik ember”. A ma esti nyilvános főpróba után holnap 20 órakor kezdődik a bemutató előadás. A díszlet Werner József, a jelmez Szabó Zsuzsa munkája. Zene: Simon Zoltán. Hodnik I. Gy. ismerői. (Első kézből hallhattak a résztvevők az Ormánság, a Ghandi és az Autonómia Alapítványról is.) A Fii Cu Női rendezvénysorozatot a tervek szerint évente megismétlik más más témákkal, hiszen kétségkívül igen hasznos a cigányság érdekében. Ignácz Jánosné szerint mindössze egy apróbb gondot említett meg: több ormánsági község meghívott polgármestere nem vett részt a rendezvénysorozaton, s e miatt némileg keserű a rendezők szájaíze. K. F. A Fii Cu Női sellyei tanfolyama Terry Black szexkazettája Valószínűleg sikere lesz az ismert osztrák-magyar pornólap két legújabb kezdeményezésének. Tegnap Budapesten az egyik Intim Center kölcsönzött méltó hátteret a bejelentéseknek. Dr. Verebics János, az ÖKM hazai főszerkesztője bemutatta a sajtó képviselőinek a nemrégiben megjelent Terry Black story című videokazettát, amely a televízióból és pécsi diszkókból ia ismert transzvesztita életéről szól, és természetesen tartalmaz vele készített forró szerelmi történetet is. Terry Black, aki nőnek tartja magát, elmondta, hogy azért sem volt különösebben nehéz a felvétel, mert 45 évesen már sokmindent megtapasztalhat az ember. Terveiről annyit közölt, hogy hamarosan Los Angelsben forgat, és lemeze jelenik meg Németországában. (Hangszíne Amanda Lear-énél is mélyebb.) A tegnapi sajtótájékoztatón bemutatták az ÖKM új hetilapjának, a Speci-nek a legújabb számát is. A sajtótájékoztatót két hölgy közreműködésével erotikus show tette teljessé, szintén az ÖKM szervezésében. Bozsik Képernyő előtt Egy kései órán visszatért a képernyőre új műsorával, a Krétakörrel, Baló György, és mindjárt egy olyan kérdéshez nyúlt, ami ezidőtájt itt nálunk nemcsak a legérzékenyebbek egyike, de csábíthat arra, hogy közhelyek kártyavára épüljön köré, olcsó érzelmesség: nem másról van szó, mint a „menekültügyről”. A „nagy téma” tálcán kínálja a ma divatos, de már születésükkor porral lepett szlogeneket, a „nép” lelkiismeretéhez címzett morális intelmeket, melyekben toleranciáról, a demokrácia szakítópróbájáról és hasonlókról hallani. A Hétből ismerős fertőzött- ségtől Baló műsora mentesnek látszik. Képsorával pályaudvarok, tömegszállások homályába kalauzol, s ez a homály, a féleJadransko More lem ragálya könnyen elszakítja az egymás felé nyújtott kezeket, a gyökereit is elvesztő fájdalom mélyén néha a kiszolgáltatottságukban megalázódók, a kifosztottak gyűlölete lappang. Az újkori népvándorlás - legyen a szétszóratottság oka bel- viszály, háború, szegénység - nemcsak a demokrácia, de egyszerűen csak az emberség, s gyakran már a puszta létfenntartás szakítópróbája. A villáminterjúkkal induló műsor a felnőttnek tekintett nézőre bízza az állásfoglalást; Baló összeállítása ezzel, s az adatok bőséges sorolásával a klasszikus újságírói munkára ad példát. Volt a héten Frideri- kusz-sohw „gabonakörös” fiatalemberekkel, volt minden eddiginél hevesebb „Össztűz” kölcsönös mélyütésekkel, sokunkat háborított fel a vallási alapú hiszékenység újabb vámszedője, aki a Biblia korántsem eredeti magyarázatával „segíti” a hatalmában tartott fiatalokat személyiségük leépítésében, abban, hogy mindentől megszabaduljanak, ami a társadalomhoz köti őket. Természetes ösztöneiktől is, amit pedig - a vallás fogalomkörében maradva - ugyancsak Isten adott. Föltehetően nem azért, hogy a szere- tetlenséget szolgálják, és a szüleiknek szenvedést okozzanak. Mégis egy szelíd riportfilm képei bolyonganak bennem máig: Dalmáciáé. Jegyzetfélémet nem akarom valami „politikailag aktuálissal” te- tézni-cukrozni, de Adria hullámai mindig visszaringatják bennem Csontváry Mostari Híd- ját a legendás Neretva fölött, a Drína tintakék csíkját Zvornik szikla-satujában, Mestrovic Kasteletét, a spliti sikátorokat, Sibenik büszke temetőjét a hegyen, a templomok Dalmati- nac-faragta díszeit, a forró bu- reket és a paprikával tetézett scsevavot, amit Dubrovnik kikötőjében kaptunk, amikor észrevették miféle náció vagyunk. Innen elmenekülni? Stoppos utazásaim során, békésen ölelkező kultúrák és népek találkozási pontjainál, ahol regényt írt Déry Tibor, ahol Ohrid, Tuzla a költők találkozóhelye, s ahol úgy hittem, olasz szó sosem zavarja a szerbet, német a franciát, hihettem-e, hogy ez is bekövetkezhet? B. R.
