Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1992-09-08 / 248. szám
1992. szeptember 8., kedd aj Dunantaii napló 7 Épül Pécs új szennyvíztisztító telepe Napi 120 ezer köbméter biológiailag tisztított víz Van-e megoldás? Stagnál a német gazdaság A stagnálás és a konjunktúra lehűlésének képét vetítik ki a gazdasági és munkerőpiaci adatok. A wiesbadeni szövetségi statisztikai hivatal azt mutatta ki, hogy idén a második negyedévben (áprilistól júniusig bezárólag) Nyugat-Németor- szágban a nemzeti össztermék (GNP) mutatója nem változott, míg a szűkebb mutató, a hazai össztermék (GDP) 0,5 százalékkal csökkent. Tavaly ugyanezen időszakban a GDP esetében még 5,6 százalékos növekményt regisztráltak. Egész Németországban, augusztusban júliushoz képest valamelyest csökkent a feszültség a munkaerőpiacon. Kelet-Németország- ban a munkanélküliek aránya most 14,4 százalék (0,2 százalékos csökkenés), az ország nyugati részében pedig 6 százalékos. A kémek tovább dolgoznak Három év elzárásra ítélte csütörtökön egy berlini bíróság a 46 éves Viktor Serdov orosz ezredest titkosszolgálati tevékenységéért. Ez az első eset, hogy orosz tisztet ítélt el az egyesített Németország valamelyik bírósága. Az eljárás során megállapítást nyert, hogy a szovjetből orosszá átvedlett katonai hírszerzés változatlanul, még a korábbinál is intenzívebben foglalkozik a Bundeswehr- rel, általában a NATO-haderő- vel. Amerika uránt vesz Oroszországtól Washington és Moszkva megállapodásra jutott abban, hogy az Egyesült Államok a jelentős mennyiségű erősen dúsított uránt vesz Oroszországtól, amelyet azután amerikai üzemekben felhígítanak, atomerőművekben használható fűtőanyaggá alakítanak át, s eladnak. A megállapodás azt célozza, hogy ez a dúsított urán - amely a felszámolásra ítélt orosz atomfegyverek töltetét alkotta - ne kerülhessen „rossz kezekbe”, s egyben kemény valutát hozzon a nagy nehézségekkel küszködő orosz gazdaságnak. Pécs határában, a pellérdi út mentén hatalmas beton épületek és különböző műtárgyak hívják fel magukra az arra haladók fi- gyelmét.Itt épül Pécs új szennyvíztisztító telepe. Ezzel kapcsolatban kerestük meg Solti Dezsőt, a Pécsi Vízmű igazgatóját.- A város déli irányú terjeszkedése azt eredményezte, hogy a 20-as évek második felében megépített - és azóta többször is bővített - Megyeri úti szennyvíztisztító telep a városon kívülről szinte a város közepébe került. Egyrészt a telep létezésének ténye - bármilyen gondos üzemeltetés mellett is - környezeti terhet jelent az ott élőknek, másrészt annyira körbeépült, hogy ez megakadályozza a további fejlesztési lehetőségeket. Ezek figyelembe vételével született egy olyan döntés, hogy a szennyvíz tisztítását egy, a városon kívül megépítendő telepen kell elvégezni, olyan műszaki megoldások alkalmazásával, amelyek hosszú időre, megnyugtató módon biztosítják a keletkező szennyvizek ártalom mentes kezelését és elhelyezését a város életének zavarása nélkül. Az új szennyvízkezelő telep helyének meghatározásakor figyelembe kellett venni, hogy befogadó vízfolyás mellett, jól megközelítő területen legyen, felmerült az is, esetleg nem csak a város, hanem a közvetlen szomszédságában lévő települések szennyvizét is itt tisztítanák. Kozármislenyt jelenleg csatornázzák, az ottani szennyvizet is az új telepen dolgoznánk fel. Szeretnék elérni, ha 1-1,5 év múlva a kővágószőlősi szennyvizet is itt kezelnék, illetve a pellérdi önkormányzat is tett lépéseket a csatornázás felé. így került az új pécsi szennyvíz- telep a Pécsi víz bal partjára, a pellérdi út mellé. Itt nem jelent gondot a újabb területek biztosítása, ha a telepet a későbbiekben esetleg fejleszteni, bővíteni kellene. Olyan szennyvíztisztítási technológiát kellett választani, amely a ma elérhető legkorszerűbb kezelési módokat alkalmazza, ami nem jelent környezeti terhelést, illetve a tisztított vizek élővízbe vezetése, esetleges újra felhasználása is lehetséges.-Még városi beruházásként elkészült a Megyeri úti szennyvíztisztító telepen egy átemelő állomás és egy 1000 milliméteres nyomóvezeték, amelyik a két telep között szállítja a szennyvizet. Ezt követően tekintettel a- feladat műszaki és pénzügyi nagyságára, az ágazati minisztérium vette át a beruházói feladatokat. Pécs a szennyvíztisztítás szempontjából kiemelt városok között szerepel, ezért a létesítmény finanszírozását az állam biztosítja, az építés lebonyolításáért pedig az OVIBER a felelős.- A szennyvíztisztító telep két ütemben épül fel, végleges kiépítése után 120 ezer köbméter/nap biológiai tisztító kapacitású lesz. Az első ütemben a mechanikai tisztítás műtárgyai készültek el, illetve az innen kikerülő víznek a fertőtlenítésére és a keletkező iszap átmeneti kezelésére szolgáló művek vannak készen. Ezt követi a biológiai tisztító egységek megépítése, amelyeknek most zajlik a vállalkozásba adása. Az első ütemben 60 ezer köbméter/nap biológiai tisztító kapacitást biztosítanak a műtárgyak, ebből naponta 20 ezer köbméter nitrogén és foszfor eltávolítás után ipari vízként hasznosul. A nitrogén és foszfor mentesítés biológiai úton történik egy magyar szabadalom alapján, amelynek használhatóságát több mint két éves üzemi méretű kísérlettel ellenőriztük mi is a Megyeri úti telepen. Miután ismertté váltak a szennyvíztisztítás műszaki feltételei, ennek alapján pontosan meghatározható a keletkező iszap mennyisége és minősége. Ennek ismeretében kell dönteni az iszapkezelés módjáról, ezt követi a beruházás pályáztatás útján történő vállalkozásba adása. Solti Dezső ejmondta, hogy az új telep próbaüzemelése és bejáratása után a szennyvízkezelés, mint tevékenység teljesen megszűnik a Megyeri úton. A biológiai tisztító egység várhatóan '95 elejére készül el, az iszapkezelés műtárgyainak megvalósítása várhatóan ezzel párhuzamosan történik. így '95 végére '96 elejére teljesen befejeződik az építkezés. Országos pályázatot szeretnének hirdetni a Megyeri úti telep legcélszerűbb hasznosítására, elképzelésük szerint, kisebb átalakítás után egy ipari víztisztító műként üzemelhetne tovább.- Ha az új telep alkalmas lesz a szennyvizek mai normák szerinti kezelésére, akkor a teljes szennyvíz mennyiséget kijuttatjuk az új telepre, azonban a régit üzemkész állapotban tartjuk az új bejáratási idejére. A Megyeri úti telepen mindössze egy zárt épület marad a Vízműé, innen emelik át folyamatosan a szennyvizet az új telepre. A pellérdi úti telepen létesítenek egy folyékony kommunális hulladékfogadó állomást, a szippantott szennyvizek fogadására, illetve itt történik majd a kezelésük is az átemelt szennyvízzel együtt. Ennek megnyitásával párhuzamosan az Ipari úton lévő leeresztő helyek megszűnnek. Hajdú Zsolt A színhely új: a brüsszeli sokfordulós tárgyalási menetek, majd a Londonban csúcsszinten rendezett konferencia után most a svájci konferenciaváros, Genf ad otthont a jugoszláviai válság rendezéséről tanácskozó diplomatáknak, magas rangú politikusoknak. Új a békeközvetítő is: Lord Carrington helyébe most David Owen brit ex-kül- ügyminiszter indult európai körútra, hogy az érintett fővárosokban a délszláv krízis lezárásáról folytasson megbeszéléseket. Van-e egyáltalán értelme az újabb és újabb próbálkozásoknak? A borúlátóbb hírmagyarázók és külügyi illetékesek által mind többször feltett kérdés sajnos egyre indokoltabbnak tűnik. Hiszen a frontvonalakon a harcok hevessége mit sem csökkent, szívszorító jelentések és képsorok érkeznek a Szarajevóban elesett polgári áldozatokról, s most már a békekezdeményezésekkel kissé felemás módon, de mégiscsak megpróA hamburgi Die Welt című napilap szeptember 4-ei száma az alábbi elemzést közli „A magyar kérdés” című vezércikkében. Antall József magyar miniszterelnök nem néptribun, nem híve a radikális megfogalmazásoknak. Ha kereszténydemokrata beállítottságú, óvatos politikus létére a trianoni békeszerződést „a magyarok nemzeti katasztrófájának” nevezi, ez mindenképpen feltűnést kelt. Antalira a „magyar kérdésiben fokozódik a nyomás. A „nemzeti ébredés” olyannyira közkeletű, hogy a határokon kívül és belül minden magyar tudja, az első világháború győztesei különösen kemény büntetésben részesítették őket: Európában nincs még egy nép, amelynek fiai ily nagy arányban élnének nemzeti kisebbségként a határokon kívül. A „Magyarországon kívüli magyarok” helyzete a kommunizmus összeomlásával csak látszólag lett egyszerűbb. Mintegy félmilliónyian vannak a Szerbiába betagolt Vajdaságban, s együtt kell élniük az erőszakos szerb nacionalizmussal. A körülbelül kétmilliós romániai, erdélyi magyarság megszabadult ugyan a Ceaubálkozó Milan Panics, kis-jugo- szláv miniszterelnök helyzete is megingott: lehet, hogy végképp sarokba szorítják. Ami pedig Genfet illeti: előre lehet-e lépni olyan körülmények közt, amikor a korábbi megállapodásokat is napokon belül felrúgják? Izetbegovics bosnyák elnök eleve közölte is: nem . utazik Svájcba. „Ezek gyilkosok, ezek nem békét, hanem vért akarnak” - indokolta távolmaradását szerb ellenfeleinek jellemzésével az államfő. Ha viszont a véres testvérharc folytatódik, míg a tárgyalások csak döcögnek, akkor csakugyan nagy a baj. Ez is jelzi, hogy az érintettekben hajlandóság sincs igazán a kompromisz- szumkeresésre. Vagyis - megintcsak sajnos - lassan nem azon kell tűnődni a felelős diplomatáknak, hol a kiút, merre a megegyezés lehetősége, hanem azzal a dilemával szembesülni: van-e a jelenlegi helyzetben egyáltalán békés megoldás? Szegő Gábor sescu-rendszer borzalmaitól, de a románokkal együttélő magyarok helyzete felettébb kritikus. A szlovákiai magyar népcsoportnak meg kell barátkoznia azzal a lehetőséggel, hogy a jövőben Szlovákia nemzeti állammá válik. Végezetül élnek magyarok Kárpát-Ukrajnában is: nekik az ukrán nép megnövekedett azonosságtudatával kell farkas- szemet nézniük. A mindenkori magyar kormány kénytelen borotvaélen táncolni. Ha erőteljesen síkra- száll a „magyar ügy” mellett, akkor ezzel nemcsak szomszédaiban kelt riadalmat, hanem ráadásul Nyugaton is, ahol a „magyar problémával” kapcsolatosan hallani sem akarnak területi ambíciókról, illetve változásokról. Ám ha passzív magatartást tanúsít Budapest a magyar kisebbségek problémái iránt, radikális irányzatokkal kell számolnia nemcsak a népcsoportok körében, hanem az anyaországban is. Mindeddig Budapest mértékletességet és megértést tanúsított. Bátorítanunk kellene ezt a gyakorlatot, a Nyugatnak pedig nagyvonalúságra és türelemre kellene ösztökélni azokat az államokat, amelyek határain belül magyar népcsoport él. A Die Welt vezércikke A magyar kérdés Isztambul az embercsempész bandák központja Sri Lankától Kerepestarcsáig A rácsok mögött emberek, rendőrök vigyáznak rájuk, nem hagyhatják el a körletnek nevezett helyiségeket. Legtöbbjük nagyon messziről, Ázsia, Afrika távoli tájairól, kalandos körülmények között érkezett Magyarországra. Nem szabad kilépniük a kerepestarcsai tábor területéről, és tisztában vannak azzal, milyen sors vár rájuk. Minden táborlakót előbb vagy utóbb kitoloncolnak az országból, vissza kell térniük elhagyott hazájukba. Kerepestarcsá- ról ez idáig 39 repülőgéppel 3000 menekültet szállítottak el, s mindez az államkasszának 300 millió forintjába került. Csak ez. A határőrség, az idegenrendészet folyamatos költségei szintén csak százmilliókban mérhetők. Néhányan az elmúlt napokban törött széklábakkal felfegyverkezve kitörtek a táborból, s eközben leütötték az őrségben álló határőrt. De hát kik ők, s hogyan kerültek erre a barátságosnak egyáltalán nem mondható, hivatalosan gyűjtő- tábornak nevezett, zárt intézetbe? Az itt lakók egy részét képezik - s tegyük hozzá mindjárt, nagyon elenyésző részét - annak a sok ezres menekültáradatnak, amely Keletről, Délről, Ázsia, Afrika országaiból kiindulva próbál meg eljutni igen jól szervezett nemzetközi embercsempész-bandák segítségével Nyugat-Európába. A reménykedőkről, a próbálkozókról, a táborok lakóiról, a visszatoloncoltakról sokat hallottunk már, kitörési kísérlet kapcsán (az elmúlt évben Kere- pestarcsá nyolcvan esetben fordult elő ilyen), sokat ír róluk a sajtó. Arról viszont, hogy hogyan kerülnek hozzánk ezek az emberek, már sokkal kevesebb szó esik. A határőrség felderítő szerveitől kapott információk szerint az elmúlt esztendőben a Magyarországra átszökő személyek közel 60 százaléka ember- csempészek, illetve segítők közreműködésével jött át az államhatáron, és számuk meghaladta a 15 ezret. Tavaly a határőrség 221 embercsempészt és 251 határsértő segítőt fogott el. Ezek egy része a magyar határőrök hálóján akadt fenn, a többieket a szomszédos országok toloncolták vissza hozzánk (főleg Ausztria). A migrációs hullám ebben az esztendőben, úgy tűnik, tovább növekedett. 1992. első felében összesen: 14 416 gazdasági menekült érkezett hozzánk az embercsempész-bandák közvetítésével. A legtöbben Romániából (9279), Törökországból. (2167), Jugoszláviából (630), Sri Lankáról (447), és Pakisztánból (344). Az idén 87 embercsempész és 220 segítő ellen kezdeményeztek büntető eljárást. A hazánk irányába dolgozó embercsempész szervezetek legtöbbje Törökországban, Isztambulban van. A hálózat igen kiteijedt, alközpontok vannak a Távol-Keleten, Afrikában épp úgy, mint Bukarestben, Budapesten, Csehországban és Ausztriában. Legtöbbjük legális utazási irodának álcázza magát. Törökországban ezek plakátokat ragasztanak ki, melyeken európai utakat hirdetnek, de az ügynökök, a felhajtok felkeresik az eldugott falvakat, és személyesen toborozzák a „kuncsaftokat”. Mindenki tudja, hogy a 3000 dolláros útiköltség csak az odafelé tartó utat jelenti. Az embercsempész-szervezetek útvonala nem véletlenül vezet Románián keresztül. Keleti szomszédunk területére ugyanis könnyen beutazhatnak a messzi földről érkezett menekültek, nincs vízumkényszer. A Törökországban összegyűjtött menekülőket aztán az embercsempész-bandák tagjai autóbuszokkal, repülőgépekkel Bukarestbe, majd onnan tovább a magyar-román határ közelébe szállítják. Az itt létesített gyűjtőhelyekről már illegális úton, kísérőkkel mennek át csoportok az éj sötétje alatt a zöld határon, vagy más módszerrel, kamionokban, gépkocsikban elrejtőzve juttatják el őket Magyar- országra, illetve Ausztriába. A határőrség megbízhatónak nevezhető adatai szerint Aradon legalább 100 olyan személy van, aki az elmúlt években az embercsempészésből élt, valamelyik szervezetnek dolgozott. A kisebb és nagyobb vezérek dollárezreket, tízezreket vágnak zsebre az emberüzletből. A határőrség mindent megpróbál, hogy az embercsempészek által vezetett csoportokat már a magyar-román határ közelében feltartóztassa. A jelenleg érvényes jogi szabályozások szerint a csoport tagjait, a gazdasági menekülteket rövid határidőn belül visszaadják a román határőrizeti szerveknek, a kísérők, az embercsempészek ellen büntető eljárást kezdeményeznek. Azokat a személyeket, akiket az osztrákok elfognak, és bizonyíthatóan Magyarországról mentek át illegálisan Ausztriába, a magyar határőrség átveszi. A helyzet ma olyan, hogy a határőrség ideiglenes gyűjtőtáboraiból minden áldott nap estéjén, akár menetrendszerűnek is nevezhető autóbuszjárat viszi az ország nyugati körzeteiben elfogott, vagy az osztrák szervektől átvett szökevényeket Nagylakra vagy Biharkeresztesre, ahol a román határőröknek adják át őket. Romániában 1992. július 1-je óta van érvényben az a törvény, amely a tiltott határátlépést már nem szabálysértésnek, hanem bűncselekménynek minősíti és szigorúan bünteti. A magyar határőrség illetékesei ez idő óta tapasztalták, hogy a nagyobb szigor máris csökkentette valamelyest a felénk tartó emberáradatot. Megszűnésére azonban aligha lehet számítani, az embercsempész-módszerek változására, finomulására viszont feltétlenül. Halász Kálmán
