Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-29 / 238. szám

1992. augusztus 29., szombat uj Dunántúli napló 7 Döntsön az utca? „Ha most nem érjük el a célunkat, legközelebb kétszer annyian jövünk.” „Legköze­lebb nem állunk meg a kapuk előtt.” Ilyen és ehhez hasonló kiáltások hangzottak el a „médiaháború” kapcsán szervezett budapesti utcai demonstráción. Ez megengedhetetlen? Önmagában nem, mert egy törvényes tüntetés „belefér” a demokráciába, az elhangzot­tak pedig az adott esemény légkörében szinte természe­tesnek tekinthetők. Mi az aggasztó? A szán­dék, amely e szavak mögött is meghúzódik, hogy egyre inkább az utca legyen a poli­tizálás színtere, a döntések kikényszerítésének eszköze. Ne lenne funkciójuk egy jól működő demokráciában, a tüntetéseknek, a nyilvános demonstrációknak, mint a vé­leménynyilvánítás, a nyo­másgyakorlás fórumainak? Úgy igen, hogy a demokrácia hatásosságát hivatottak erősí­teni. De csakis így. A legma­gasabb közjogi méltóság nyilvános szidalmazása, nyi­latkozat fenyegetésekkel el­ért beolvasása a rádióban is ezt a célt szolgálná? Hol dőljenek el a dolgok? Ott, ahol nem egy - bármi­lyen népes, a lakosság szám­arányához képest mégiscsak elenyésző - csoport szava hallatszik csupán, hanem közvetlenül vagy közvetve hangot kap az egész társada­lom: ezek a demokratikus in­tézmények a helyi önkor­mányzatoktól a parlamentig. Mert amikor döntések szü­letnek, tüntetők szava sem érhet többet azokénál, akik az arra hivatott fórumokon szó­lalnak fel és választott képvi­selőik útján fejezik ki akara­tukat, akik nem az utcán, ha­nem az érdemi tettek mezején lépnek fel. Hol haszosuljon a gőz? Az ország ma működőképes, ha­lad a demokrácia vonata. Az utasoknak az az érdekük, hogy a gőz a mozdonyt hajtsa és ne pusztán a sípot tegye süvítőbbé. P. T. Falu és város felújítási program A magánszféra egyik leg­nagyobb érdekképviseleti szervezete, az IPOSZ-Ma- gyar Kézműves Kamara or­szágos programként a hazai falvak és városok fejleszté­sének és felújításának gyors­ítását tervezi.Ehhz jó alkal­mat nyújt 1996-ban a honfog­lalás 1100. évfordulója. Az IPOSZ-Magyar Kézműves Kamara, együtt a Település- üzemeltetők Országos Szak­mai Szövetségével és a prog­ramot összefogó Honfoglalás Bt.-vel, közösen az önkor­mányzatokkal, a vállalko­zókkal és az állampolgárok­kal - a közelgő évfordulóra - falvak és városok felújítását kezdeményezi. A cél: az ezredforduló éve­ire a települések zárkózzanak fel a fejlett országok épí­tési-környezeti minőségéhez. A szervezők olyan építési, felújítási stratégiát javasol­nak, amely a múlt értékeit az elmúlt, évszázadok építészeti és környezeti értékeivel öt­vözi. Ehhez maximális össze­fogásra és tökéletes mene­dzselésre lesz szükség. 23 kilogramm kábítószer Beindult a drogturizmus A nyolcvanas évek közepéig a közvélemény a hazai kábító­szer fogyasztókat csaknem ki­zárólag a ragasztót inhaláló szi- pósokkal, az alkoholt gyógy­szerrel kombinálókkal azonosí­totta. A valódi drogok birtok­lása és fogyasztása - gondolok itt elsősorban az orvosok és gyógyszerészek által hozzáfér­hető morfiumra és származéka­ira - egy szűk, kiváltságos cso­port privilégiumának számított. A marihuánás cigaretta vagy mondjuk az LSD helyett nálunk az ifjúsági szubkultúrában az indiai (vad)kender és elenyésző mértékben a Nyugat-Berlinből vagy Amszterdamból becsem­pészett hasis vált honossá. A/ orvosi vényeket hamisító gyógyszerélvezők ellen számos büntetőeljárás indult a nyolcva­nas évek elején, de a (valódi) kábítószerrel való visszaéléssel vagy csempészettel kapcsolatos ügyekről csak elvétve olvashat­tunk. Az utóbbi két évben vi­szont megszaporodtak az ilyen esetek, s az ezekről tudósító saj­tóbeszámolók. A kemény dro­gok hazai terjedéséről, a vélt és valós veszélyekről beszélget­tünk dr. Balatoni István rendőr ezredessel, az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Főigazgató-helyettesével. Két útvonal- Hogyan kerülnek az or­szágba a kábítószerek?- Két útvonal tekintetében is érintettek vagyunk. A legfonto sabb az úgynevezett balkáni út­vonal, amely korábban Jugo­szlávián vezetett át. Addig ha­zánk csak tartalék útvonalnak számított, de a jugoszláv pol­gárháború óta első számú tran- zitúttá lépett elő. Hadd utaljak arra, hogy a Balkánon jónéhány magyar állampolgárral szemben folytattak le a külföldi hatósá­gok (pl. a bolgárok) büntetőel­járást. Bulgária területén, mint köztudott, heroinszállítmányok buktak le. A másik útvonal a légi. Itt a Dél-Amerikából származó kokainosempészet in­dult be elsősorban. Hangsúlyo­zom, akár csak a balkáni útvo­nal esetében, mi nem vagyunk terjesztési célállomás, itt is el­sősorban a tranzit miatt váltunk fontossá. Repülőgépen főleg a testüregben történő szállítással próbálkoznak. Kétségtelen ugyanakkor, hogy bizonyos jelek arra utal­nak, hogy van törekvés a hazai terjesztésre is. Kezd beindulni a drog-turizmus . . .- A magyar csempészek mennyire kapcsolódnak a nem­zetközi kábítószer maf­fiádhoz? s Ártatlan turisták?- A magyarok próbálkozásai inkább egyéni akciók. Ilyen például, amikor egy magyar polgár arra vállalkozik, hogy Törökországból Ausztriába vagy Németországba juttat ká­bítószert, anyagi ellenszolgálta­tásért mint szállító. Ám azok a személyek, akiket idehaza bün­tetőeljárás alá vontunk, mindig arra hivatkoztak, hogy Isztam­bulban itt és itt hagyták a kocsi­jukat, vagy eltűnt az autójuk, és akkor rejtették el benne idegen kezek a heroint.- Ennek azért lehet valami alapja, hiszen az igazi profik számára egy ilyen balek-fuvar nem csupán veszélytelen, de a legolcsóbb is.- Ez így jó krimi, de én nem hiszek a mesékben. Inkább az olyan történetekben hiszek, hogy valaki önként vállalkozik arra, hogy a gépkocsijába rejtve két-három országon átviszi a drogot. És ezt korántsem bagó­ért teszi.- Mennyit kapnak egy-egy ilyen fuvarért?- Ézt inkább tőlük kellene megkérdezni.. A bíróságtól viszont öt vagy akár nyolc évet is kaphatnak, az alapeseteket ugyanis öt évig terjedő szabad­ságvesztéssel bünteti a törvény.-A kábítószerek pillanatnyi hazai árfolyamáról biztosan rendelkezik adatokkal. . .- A hasis árfolyama 700-1000 forint között mozog grammonként, 2-300 forintért lehet kapni egy szál marihuánás cigarettát.- A kábítószeres rágógumit pedig az iskolák előtt, ingyen kínálják a gyerekeknek . . .- Egyszer és mindenkorra tudomásul kéne venni, hogy kábítószeres rágógumi nincs! És ez a beetetés is hülyeség. Akárhány ilyen bejelentésre ug­rottunk, egyszer sem igazoló­dott a „bekínálás”. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell felkészülnünk erre is. Nélkülözhetetlen „téglák”- Rendőröktől hallottam, hogy a valutázó arabok is érde­keltek a drog-üzletben.-A nálunk tartózkodó ara­bok körében nem tapasztalható egyértelmű kábítószer-fogyasz­tás, droggal való üzérkedés. Még azok között sem, akik egyébként jogsértéseket követ­nek el. Aki feketén devizázik, az nem üzletel kábítószerrel. . .-A rendőrség a kábítószeres ügyekben mennyire támaszko­dik a beépített informátorok, vagyis a „téglák” értesülése­ire?-Az ügyek egy meghatáro­zott százalékában - hadd ne mondjam 30-50 vagy 70 száza­lékában - folyik titkos informá­ciószerző munka, és ebben meglehetősen szorosan együtt­működünk a Vám- és Pénz­ügyőrséggel. A tranzit jellegű szállítások rendkívüli konspira­tiv módon folynak, az informá­ciókhoz teljesen nyílt eszkö­zökkel lehetetlen hozzájutni. Ugyanakkor egy informátor be­építése borzasztóan alapos elő­készítést igényel.- Egy-egy szállítmányról a fülesek elsősorban az informá­toroktól érkeznek?- Ügye válogatja. Ám a mód­szerbeli részletkérdésekről - azt hiszem - oktalanság lenne be­szélni ...- Tavaly hány ügy vált is­mertté?- 1991-ben 46 felderített ügyünk volt. Ezek során 7 ma­gyar, 3 jugoszláv, 3 kolumbiai állampolgár mellett indiai, nigé­riai, török, libanoni, brazil és svájci állampolgárokat is őri­zetbe vettünk. Durván 23 kilo­gramm kábítószert foglaltunk le. Nyári nyalánkságok Ez a nyár is elmúlóban. Ami jön - ha jön -, azt a népszoká­sok és a hagyomány a vénaszo- nyokra testálja. Visszatértek szállásaikra a benzinmotoros Don Quijoték, tarsolyukban hozva kedves kocsijukon vi­selve zord emlékeiket. Magam is hoztam a kedvesekből, talán elkelnek tanulságnak is! * Főtér, délidő. Kevés ember, rengeteg kocsi. Csak egy tra- bantnyi hely árválkodik, ami­kor merész gumicsikorgással egy országúti cirkáló robban be a térre. Ä csupa-nikkel csin­csilla már magában is feltűnést kelt, de az avatott szem rögtön észreveszi, hogy másért is ér­demes arra fordulni. Mert a volán mögött igen­csak mutatós menyecske szeli- dítgeti a makrancos lóerőket. Pillanatok alatt bevarázsolja a kocsiját a szűk helyre. Okosan és jól teszi, ahogy az a Nagy Könyvben írva vagyon. Aztán kipenderül a kocsiból. Érdemes leltározni! Ápolt haj, elől-hátul merészen, de íz­lésesen dekoltált, alul mikro- miniben végződő alkalmi ruha, klipsz, nyakék, csingilingi a csokoládébama karon. Ott, ahol a hölgy végétért és a föld között 20 cm. magas, tömöttparafa- talpú topán. Mit topán? Gólyaláb! Únottan csukja be maga mö­gött az ajtót, festett szemhéja mögül zsebrevágja az éhes fér­fiszemek elismerő csodálkozá­sait és megindul a kavicsúton. Egy lépés, egy bokaingás, meg­int egy lépés, újabb fiaskó. Pár­lépés után hölgyünk lassan térdrehull, s onnan tovább. Tel­jes hosszában szent és édes meghittségben az édes anya­földdel. Pillanatnyi megdöbbenés az amúgy csendes és unalmas fő­téren. A hölgy vezetni már tud gó­lyalábbal, járni azonban még tanulnia kell. Az országút mellett egy nean- derthali. No nem! Ezt én sem venném fel szívesen. De mert nemsokára szürkül, megszá­nom. A vendég nem igyekszik messze. Szót sem váltunk, csak a kiszállásnál morogja el min­denki a maga „köszönöm”-jét, „kérem”-jét. Pár nap múlva barátaimnál kártyázgatunk, a szúnyogok el­len a gőzfürdő-jellegű szobába menekülve. Kintről kellemes - ám isme­retlen - női hang recitál. Azzal a jellegzetes hanghordozással, amely a vadidegennek is tudo­Szerződésről már senki sem beszél Nesze neked, koalíció G rezsa Ferenc, az MDF ki­jelölt tárgyalóküldöttsé­gének tagja érezhető megkönnyebbüléssel nyilatko­zott a hétfő esti TV-híradóban: az MDF természetesen teljesíti a kisgazdák kérését, beleegye­zik a másnapra tervezett koalí­ciós tárgyalások elhalasztásába. Új időpontot egyelőre nem is tűztek ki. Megvárják, hogy az egységesülő Kisgazdapárt (mí­nusz Torgyán és hívei) kidol­gozza az álláspontját. Ponto­sabban, a legfontosabb kérdés tekintetében erre már nem is kell várni. A Németh Béla főtit­kár vezette „Thököly úti” el­nökség bejelentette a Független Kisgazdapárt „visszatérését” a kormánykoalícióba, amelyet persze sem a kisgazda miniszte­rek, sem a párt parlamenti kép­viselőinek döntő többsége - a „35-ök” - nem is hagyott el soha. Ennél többet az MDF nem remélhetett a koalíciós tárgyalá­soktól. (Az már külön ajándék, hogy Ugrin Emeséék visszaté­résével megszűnik a ,,10-es” frakció, és Torgyán József a jövő héttől már feltehetően a független képviselők számát gyarapítja.) A koalíciós tárgyalásokat egyébként a Kisgazdapárt - sőt, eredetileg Torgyán József - erőszakolta ki a mindvégig vo­nakodó MDF-től és személye­sen Antall Józseftől. Tavaly ok­tóberben Torgyán a kormánypo­litikába való érdemi beleszólást, kulcstárcákat, nagyköveti és gazdasági vezető posztokat kö­vetelt pártja számára. Ehelyett csupán abban sikerült megálla­podni - kereszténydemokrata javaslatra -, hogy a három kor­mánypárt vezetői havonta ösz- szeüljenek a legfontosabb kér­dések megtárgyalására. A meg­állapodás végrehajtására és to­vábbi koalíciós alkudozásokra azonban már nem kerülhetett sor, mert Torgyán robbantott: szándéka szerint az MDF-túlsú- lyú koalíciót, a valóságban a Kisgazdapártot. „Koalíciós partner az, aki megszavazza a költségvetést” - egyszerűsítette le a kérdést de­cemberben a miniszterelnök, és a „35-ök” megszavazták. Mint­hogy azonban a vidéki kisgazda pártszervezetek és megyei veze­tők tekintélyes része továbbra is Torgyán József - illetve a párt­elnök radikális jelszavai - mel­lett állt ki, valamint Pásztor Gyuláéknak is fel kellett mutat­niuk. így a nyár elején szakértői szinten újra kezdődtek a há­rompárti megbeszélések, ame­lyek deklarált célja egy koalí­ciós szerződés kidolgozása. E célmegjelölés meglepetést és némi értetlenséget keltett, tekin­tettel arra, hogy a kormánykoa­líció túljutott megbízatásának felén, és ha eddig működött szerződés nélkül - amit egyéb­ként többen bíráltak az MDF-partnerek soraiban -, ak­kor aligha időszerű ennek ki­dolgozása most, amikor jósze­rivel már mindenki a 94-es vá­lasztásokra tekint. A szerényebb célt, - vagy a tárgyalások esetleg végleges elmaradását - bőségesen indo­kolják az elmúlt napok fejlemé­nyei, s a koalíciós együttműkö­dés ennek alapján felvázolható jövője. A Kereszténydemokrata Néppárt Intéző Bizottsága e hét végén egy olyan dokumentumot tárgyal meg, amely - tekintettel az MDF rohamosan csökkenő támogatottságára - óva int az eddiginél szorosabb együttmű­ködéstől, netán valamiféle írott koalíciós szerződéstől. A ke­reszténydemokrata image ed­digi szürkeségét a párt stratégiai előkészítő bizottsága hasznos­nak tartja annyiban, hogy a közvélemény a KDNP-t nem te­szi felelőssé a kormány vélt vagy valós - hibáiért, s ez az MDF-el szemben növelheti esé­lyeiket a következő választáso­kon. Másrészt azonban a párt ál­tal képviselt szociális gondos­kodás megalapozása elképzel­hetetlen egy ,jó” gazdaságpoli­tika nélkül. A KDNP vezető tes­tületé még bárhogy dönthet, formálisan el is vetheti a straté­giai javaslatot. Ám az utóbbi hónapok nyilvánvalóvá tették, hogy a párt inkább erősíteni akarja az MDF-től való függet­lenségét, semmint korlátozni. Hasonló koalíciós következ­ményei vannak Csurka István nagy vihart kavart kiváltó Ma­gyar Fórum-tanulmányának is. Ennek racionális mondaniva­lója ugyanis az, hogy az MDF vezette kormány elveszítette népszerűségét, és ha így megy tovább, akkor vereséget szen­ved 94-ben. Ezért ha a kormány bármi okból nem képes a - Csurka ál­tal szükségesnek tartott - politi­kai fordulatra, akkor az MDF-et mint pártot le kell választani a kormányról. Az MDF alelnöké- nek tanulmányában jellemző módon említés sincs a koalíciós partnerekről, azok véleményé­ről, saját törekvéseiről, érdekei­ről. A koalíciós partnerek vol­taképpen köszönettel tar­toznak a kisgazdáknak a pártközi tárgyalások elnapolá­sáért, hiszen valójában jobb, ha nem feszegetik együttműködé­sük elvi alapjait. Amúgy pedig kezdődik az Országgyűlés, a médiavita, a költségvetés, és ezzel ismét életbe lép a minisz­terelnök nagyon praktikus defi­níciója: koalíciós partner az, aki megszavazza... Hajdú András mására hozza: őt nem lehet le­állítani. Beszél, fecseg, csivitel. Arról, hogy Pali - a félje - för­telmes. Azért, mert az év 50 he­tében fehér ingben és nyakken­dőben kénytelen dolgozni, itt, a Balaton partján az atyaúristen­nek sem hajlandó mást fel­húzni, mint agyonszaggatott farmerját és színevesztet pulló- verjét. Lám, most is! A monológ megszűnik, az ajtó nyílik, belép a házaspár. A férfi a tegnapelőtti ősem­ber. Civilben egyik nagyhírű egyetemünk tanszékvezető do­cense. Ruha teszi az embert? Monszuneső. Az orromig sem látok. Le is ragadok többedma- gammal egy falu kellős köze­pén. Egyszerre és orvul tá­madni kezd a dombokról lezú­duló víz. A sor elején állók kö­zül egyet lassú unalommal az árok felé sodor a szennyes ára­dat. A kocsiban - mint később kiderül - csupa fiatal. A vezető érdeklődéssel, az utasok nem is titkolt örömmel várják a kény­szerfürdőt. Mert ha a kocsi az árok szé­lére csússzan, abból óhatatlanul fürdés lesz. így is történik. Azzal a cse­kély különbséggel, hogy a Skoda nem áll meg az árok szé­lén, hanem utánozhatatlan mél­tósággal belehuppan az egyéb­ként nem túl mély árokba. Mintegy jelszóra kipattannak az ajtók, kikászálódik a négy fiatal s pillanatok múlva har­sány nevetéssel, egymást fröcs­kölve a homokos vízzel olyan karnevált csapnak, hogy legszí­vesebben magam is közéjük állnék. Ám én az első lehető al­kalommal elmenekülök. Csak útközben jut eszembe, hogy az életnek mennyire is lehet örülni. Bokrétás András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents