Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-29 / 238. szám
6 új Dunántúli napló 1992. augusztus 29., szombat Egy elsorvasztott majorság lehetőségei Kanyargós, keskeny úton halad a kocsi. Az egyik kanyar után először két istállóépület, majd egy műhelyféle, aztán balra fehérre meszelt földszintes épületsor, a hajdani uradalmi cselédek lakhelye, jobboldalt buja rét tűnik fel. A település meglehetősen szellős, a minden előzetes elképzelést nélkülöző beépítés nagy, változatos tereket hagyott az építmények közt. Csobokapusztán vagyunk, Sumony falu külterületén. 33 család él itt, majd százan. Valamikor a Szigetvári Állami Gazdaság majorsága volt, aztán fokozatosan elsorvasztották; ma a gazdaság többek közt a pusztát is privatizálni szeretné, eladna mindent, a lakásokat és a gazdasági épületeket is. * A cselédsor földszintes, fehér falai vakítanak a napfényben, előttük mély élőkért, benne vegyesen virágok és ve- temény, nagy részüket erősen megviselte az aszály. Kovács György, úgy harmincas fiatalember, élettársával az apró lakások egyikében él. A bejárat közvetlenül a konyhába vezet, itt beszélgetünk. — Másfél hónapon belül a dolgozói összlétszám 90-95%-a munkanélküli lesz a pusztán - magyarázza -, ez azt jelenti, hogy negyed-ötödmagammal fogok csak dolgozni, azok, akik bejárunk Pécsre. Szerettük volna, ha az önkormányzat segít a lakásvásárlásban, de a polgármester úr nem tárgyalóképes, mert beteg. A köijegyző viszont végtelenül kedves asz- szony, mi úgy látjuk, hogy az erején felül próbál teljesíteni.- Mennyibe kerülnek a lakások?- Az első ármegállapítás után nagyon sokalltuk az összeget, hetvenvalahányezer lett volna ez a lakás. — És most?- 25 ezer. Egy szoba, konyha és spájz. De nincs bent a víz és nincs WC sem.-De kint az udvaron csak van valahol.- Nincs ott sem. — Van több WC nélküli lakás? — Van. És az emberek összevissza szaladgálnak a réten. Én közös WC-n vagyok anyámék- kal, nincs messze.- Itt a pusztán említette valaki, hogy az istállót is árverésre bocsátották.-Erről azt hallottam, hogy valaki meg akarja venni bontott anyagként. Nekem egyébként erről az a véleményem, hogy már akkor felelősségre kellett volna vonni őket, amikor a másik két istállót lebontották. — Ez mikor volt?- Már nagyon regen. Volt itt boíjúistálló, lóistálló, egy sor minden, de ha építkezés volt valahol a gazdaságban, akkor felesben lebontották és vitték az anyagot. — Végül is, ha Önök nemhasználják semmire ezeket az épületeket, akkor miért ne bontsák le?- Ebben a gazdasági helyzetben nem lehet előre tudni, hog\ holnap mibe tudunk belevágni, vagy akár három év múlva. Ha lebontják, soha az életben nem tudunk itt elkezdeni semmit. Itt nem halnak ki az emberek, sőt fiatalodik a puszta, mert ide kényszerülnek.-Hogyan? — A gyerek itt felnő, kiröppen, összejön egy lánnyal, és idejön, mert itt olcsó a lakás, és itt meg tud élni valahogy. Máshol nem, esélye sincs. Kisétálunk a hőségbe. A lakóházak közé beékelődve ólak sora áll, előtte farakások, tövében tyúkok hűsölnek. A közelben egy Wartburg berreg, ez még a régmúltat idéző kétütemű; valakihez rokonok jöttek a városból. % Szigetvárra indulunk, a gazdaság központjába. Február ha- todikával a gazdaságot állami felügyelet alá helyezték, és vállalati biztost neveztek ki az igazgató helyére, akinek az a feladata, hogy privatizálja lehetőleg minden egyes egységét. Első határidő szeptember har- mincadika volt, amit december harmincegyre változtattak. Minden lépést az ÁVÜ-vel kell egyeztetni. Elsőként decentralizációs tervet kellett készíteni. Ebbe beletartozott egy olyan kör a különböző termelőeszközökből, amelyek a termeléshez nem voltak szükségesek, valamint kastélyok, különböző majorsági épületek, amiket értékesíteni lehet; erre kértek engedélyt az AVÜ-től. Az első elképzelés az volt, hogy az állami gazdaságot kft-kké kell alakítani, de időközben kissé változott az AVÜ alapkoncepciója. A Privatizációs Koordináló Bizottság nem tartotta jónak ezt a fajta átalakulást, küldtek egy faxot, amelyben közölték, hogy az eszközértékesítést támogatják és kérik a jogutód megnevezését. Ami azt jelenti, hogy nem kell kft-ket fölállítani, hanem a gazdaság összes egységét értékesíteni kell, kivéve egyet, amit most nem lehet meghirdetni, ő lesz a jogutód. És ha valami isteni csoda folytán a gazdaság összes termelő- egysége elkel, akkor megmarad a szentegáti kerület, mint jogutód, amit majd az ÁVÜ fog értékesíteni. Eddig az ÁFÉSZ volt az, aki a boltokat, kocsmákat megvásárolta, de különösebb érdeklődés a különböző egységek iránt nincs. Néhányan kombájnt cs egyebeket akartak vásárolni, de az önállóan is működő egységeket nem szabad részletekben eladni, kicsemegézni belőle az értékesebb berendezéseket. A vállalati biztos, Szinyáko- vics Pál, szívélyesen fogad, fiatal, energikus embernek látszik.- Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy az ott élő emberek érdeke ne sérüljön- mondja -, de hangsúlyozom, mi mint profitra törekvő vállalat járunk el, a szociális gondoskodást nem tudjuk fölvállalni, deigyekszünk emberségesen eljárni. Mi a lakások eladásánál a maximális engedményt megtettük, amit csak jogszabály megenged, és semmiféle erőszakhoz nem folyamodtunk: senki sem köteles a lakást megvenni. Ha a lakó nem fogadja el az ajánlatunkat, mi természetesen nem lakoltatjuk ki, és nem is emelünk bérleti díjat, csupán meghirdetjük, nyilvánosan, és megpróbáljuk másnak értékesíteni. Átlagban lakásonként húszezer forintot kell a bentlakónak fizetnie, és övé a lakás. Sokan ezt a kis összeget sem tudják letenni, ezért úgy gondoltuk, hogy megbontjuk kisebb részletekre, december harmincegyedikéig fizethetik be a teljes ös szeget.- Elképzelhető, hogy valaki, egy idegen megveszi ezeket a lakásokat?- Elvileg igen. Természetesen mindenki más csak maga- sab áron kaphatja meg.- Tudnak segíteni az ott élőknek aban, hogy valami tevékenységbe belekezdhessenek?- Korábban a gazdaságnál történtek központosítási törekvések, ezek a majorok, amik korábban önellátók lehettek volna, megszűntek. Ennek megvoltak a racionális okai is, de valójában az ott élőket negatívan érintette. Mi örülnénk annak, ha valamilyen tevékenységet oda lehetne vinni, ha valaki valamilyen változást kezdeményezne ott. De az nem volna szerencsés, ha az állami gazdaság kezdeményezné ezt, hiszen pontosan az a cél, hogy magánvállalkozások jöjjenek létre a gazdaság vagyonából. Mi azonban minden vagyont úgy adhatunk el, ha meghirdetjük, versenyeztetjük a jelentkezőket. Ezeknek az embereknek tudunk ajánlani mezőgazdasági idénymukát, s megmondom őszintén, hogy míg például irodai dolgozók is vállalkoznak rá, akik városban, lakótelepen laknak, sokan az ott lakók közül, akik pedig tehetnék, mégsem vállalkoznak rá. Van olyan munkanélküli, aki jelentkezik, hogy a kevés segélyből nem tudja megvenni a lakást, ugyanakkor az idénymunkára nem jelentkezik, pedig a lakásár többszörösét is megkereshetné. • Hí Varsányi Erika, szociológus. Néhány éve foglalkozik a cso- hokapus/taiakkal.- 89-ben kaptam megbízást az önszerveződést serkentő program megvalósítására. Máshol is voltak próbálkozásaim, amelyek egybeestek a változást követelő politikai mozgásokkal. Itt Csobokán azonban nem történt semmi. A cselédlét függőségében az embereket csak a félelem és bizalmatlanság irányította. Már az első beszélgetéskor sorolták az ÁG vezetésének korlátlan hatalomgyakorlásából felhalmozott élményeiket: a pusztítást, aminek áldozatul estek gazdasági épületek, a teljes kiszolgáltatottságot. Az egyik vezető beosztású ember például lazán megemlítette: „Öröm volt nézni, ahogy ledózeroltuk a pusztákat.” Amikor a centralizáció során megszüntették itt a tehenészetet, az itt élők közül volt, aki gazdálkodásra, más később építkezésre igényelte volna az istállót: a tégla egy részét beverték a földbe. Tavasszal azonban meglódultak az események: a privatizáció első és legközvetlenebb mozzanata számukra a lakásvásárlás. Ez foglalkoztatta hónapokon keresztül az embereket. A privatizációval megbízott vezető gazdasági feladatot teljesít, de kész az együttműködésre, a lakásvásárlással kapcsolatban felhalmozott feszültségeket is oldani tudta.- Mik a legnagyobb problémák a pusztán ?- A közel száz embert magában foglaló puszta települési létfeltételeinek a megteremtése, illetve megőrzése, ami a lakáson kívül megfelelő infrastruktúrát és munkalehetőséget feltételez, s ez legfőképpen az ön- kormányzaton múlik. Az igazi előrelépést a puszta önkormányzati státuszának megfelelő biztosítása jelentené. A másik legfontosabb kérdés a megszüntetett, lepusztított munkalehetőségek életre keltése, mivel csak a helyi gazdálkodás lehetősége nyújthat hosszú távon biztonságot és függetlenséget azok számára, akiknek az előbbit az állami függőség nyújtotta, az utóbbiról semmilyen élményük nincsen. Ehhez pedig föld szükséges. E téren azonban teljes a bizonytalanság. ■Hí' Közönséges hétköznap van, kora délutáni hőség. Sumony faluban egy lélek sincs az utcán. Keressük a megbízott polgármestert, Koszér Gyulát, de nincs a hivatalban. Otthon találjuk, de közli, hogy nem akar a nyilvánosság előtt szerepelni. Egyébként sincs semmi probléma Csobokán, mondja, foglalkozzunk inkább Sumonnyal. Nyilvánvaló, Sumonynak is, mint minden magyar településnek vannak gondjai, de a puszták többszörösen hátrányos helyzetben vannak. A lakásokat feltehetően megvásárolják, Su- monyba és Szigetvárra nem fognak dolgozni járni, hiszen onnan mennek munkanélküli segélyre, így az egyetlen esélyük a megélhetésre, ha helyben, ott, ahol laknak, teremtenek maguknak valamiféle lehetőséget. Ha a hasznosítható épületek egy részét lebontják és építőanyagként használják fel valahol másutt, akkor erősen csökkennek a lehetőségek, mert nyilvánvaló, hogy egy esetleges, talán egy-két év múlva beinduló vállalkozáshoz szükséges építkezés milliókat vinne el a nincsből. Változtathat valamelyest a helyzeten, ha a volt gazdasági dolgozók földet kapnak, mint ezt nemrég egy MTI-közle- ményből megtudhattuk, de egyelőre nem tudni pontosan, hogy közülük kik és milyen feltételekkel juthatnak hozzá. Cs. L. A két cselédsor közt ólak, farakások teszik színessé a tág tereket Gépkocsivezetők iskolapadban Utánképzésre kötelezve! Nagyobb rend lesz az utakon? Divat a Volkswagen? A magyar és az európai piacon is növelte részesedését az első félévben a Volkswagen konszern. Itthon az év első hat hónapjában több mint 3 000 darab VW típusú autót értékesítettek. A VW cég európai piacokon való részesedése az első félév során a tavalyi 16,8 százalékról 17,7 százalékra emelkedett, ami 7 millió 340 ezer aladott autót jelent. Európán belül Németországban - ahol hagyo- mánmyosan népszerűek a VW modellek - is előretörtek a VW modellek, hiszen Golfból kétszer annyit adtak el, mint az Opel Astrából. A Passat az eladási listák harmadik helyén áll, míg a Polo a a hetedikre rukkolt előre. Gépkocsivezetők utánkép- zése? Igen, létezik ilyen „intézmény”, igaz, nem sokat beszélünk róla. Pedig már a négy évvel ezelőtti közlekedési törvény előírta, hogy utánképzésre kell kötelezni azt a járművezetőt, akinek közlekedési vétség miatt visszavonták a vezetői engedélyét, illetve azt, aki 2 éven belül három olyan szabálytalanságot vét, amit szabálysértési eljárás követ. Nos, az elmúlt években nem igazán vették komolyan a hatóságok ezt az előírást - ennek objektív és szubjektív okai is voltak -, ám az utakon eluralkodott fegyelmezetlenségek arra késztették az illetékeseket, hogy idén januártól valóban beindítsák az utánképzést. Erre az 1991. október 29-én megjelent kormány- rendelet is erőteljesen intézkedett. Kiknek kell iskolapadba ülni? Azoknak, akiket a bíróság vagy a rendőrhatóság határozatban kötelez az utánképzésben való részvételre, amennyiben a vezetői engedélyt vissza akarják kapni. Mielőtt bárki azt hinné, hogy „nagy dolgot” kell tenni ehhez, hozzátesszük, erről szó nincs. Elegendő 0,8 ezreléknél több alkoholt inni - s persze fennakadni egy rendőrségi ellenőrzésen -, vagy a pécsi köztemető előtt a megengedett 40 kilométeres sebesség helyett 70-el hajtani. Ha azonban három olyan szabálysértést követünk el - például szabálytalanul balra kanyarodunk, átlépjük a záróvonalat -, amelyből ügy lesz -, s nem fizetjük ki a helyszíni bírságot -, akkor bár nem vonják be a jogosítványt, de köteleznek, hogy 60 napon belül végezzük el az utánképzési tanfolyamot. Amennyiben ennek nem teszünk eleget, úgy a jogosítvány ugrik... Mi is ez a bizonyos utánkép- zés? Mint Jeges János a Baranya Megyei Közlekedési Felügyelet osztályvezetője elmondta, két részből áll. Indul egy úgynevezett feltárással, s ezt követi az egyénenként meghatározott szakfoglalkozás. A feltárás során - ez kizárólag a megyei közlekedési felügylet irányítása alatt történik, de nem hatósági eljárás keretében - három, négy óra alatt pszichiáter, pszichológus, közlekedési pedagógus foglalkozik az utánképzésre kötelezett vezetővel. Ennek során tesztlápon felmérik a KRESZ ismeretet, vezetési tudást, de beszélgetnek is, igyekeznek megismerni a vezető személyiségét. Ezt követően besorolják az illetőt a hét utánképzési program valamelyikébe, természetesen abba, amelyik a legjobban megfelel az egyéniségének, s összhangban van az elkövetett közlekedési vétséggel. Ebben a munkában már részt vesz az Autóközlekedési Tanintézet, a Baranya Kft. és a Humán Center Kft. Ilyen program a 6 órás KRÉSZ ismeretek, a 7 órás j árművezetési gyakorlat, a 12 órás, a közlekedési szabályok betartását célzó elméleti foglalkozás, valamint a 25 órás magatartás formálás. Az ötödik, hatodik és hetedik programban való részvételre az ittasan vezetőket utalják. Az első három programot vizsga zárja, a többinél ilyen kötelezettség nincsen, azonban minden foglalkozáson részt kell venni, s vezetésre kész állapotban kötelező megjelenni. Nyilvánvaló, hogy lesz visz- szatartó ereje az utánképzésnek, igaz erre még semmilyen statisztika nem készült. Mindenesetre a renitenskedésnek nem elenyésző az anyagi vonzata: például, ha egy úrvezetőtől sebesség jelentős túllépése miatt elveszik a jogosítványt, akkor a büntetéssel, az utánképzéssel, vizsgával együtt 10 000-15 000 forintot is kifizethet, amíg újból volánhoz ülhet. S ez azért nagy visszatartás. Baranyában az idei esztendő első felében 545-en jelentkeztek utánképzésre, s végezték el a tanfolyamot. Nem önként és nem dalolva, de azért, hogy vezethessenek ... Roszprim Nándor Csobokapuszta
