Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-27 / 236. szám
1992. augusztus 27., csütörtök uj Dunántúli napló 3 Az olaszok szeptemberig várnak Dönteni kell a pécsi munkahelyteremtő innovációs park megvalósításáról Hónapokig tartó csönd után ősszel várhatóan ismét fokozott figyelem fordul a tervezett pécsi munkahelyteremtő innovációs park (az ipari zóna új, hivatalos megnevezése) megvalósítása felé. A hosszú üresjárat oka az volt, hogy a pécsi városi ön- kormányzat hiába reménykedett, az állam nem engedte át térítés nélkül a Pécsi Állami Gazdaság kezelésében lévő kiszemelt területet. Ugyancsak lassította a dolgot, hogy sokáig teljesen bizonytalan volt, a kárpótlás mely területeket érinti majd az államigazgatási felügyelet alá vont mezőgazdasági nagyüzem birtokai közül. Miután a városi önkormányzat a Pécsi Állami Gazdasággal közösen eljárt az ügyben illetékes valamennyi szervnél - Állami Vagyonügynökség, Föld- művelési Minisztérium, Környezetvédelmi Minisztérium - és elhárultak a fent említett akadályok, az önkormányzat a közgyűlés jóváhagyásával megtette a gazdaság felé az 500 ezer forint/hektáros ajánlatát. Erre azonban írásbeli válasz nem érkezett. A napokban megjött viszont az árra vonatkozó állás- foglalás az ÁVÜ-től, ami hektáronként 100 ezer forinttal magasabb tételt tartalmaz. Ez mintegy 62 millió forintos vételárat jelentene, lehet viszont, hogy az önkormányzatnak nincs ennyi pénze az ügyletre. Valószínű tehát, hogy az áralkunak még nincs vége, a megegyezés az elkövetkező hetekben várható. Annál is inkább, mivel az olasz partnerek szeptember végét szabták meg utolsó határidőnek, ha akkor sem lesz föld, tovább állnak egy házzal. A trieszti EZIT, szándékának komolyságát bizonyítandó, magán és állami cégekből álló 3 milliárd líra (200 millió forint) alaptőkével befektetőtársaságot szervez a beruházás első ütemének megvalósítására. Az olaszok szeptember elejére jelezték következő látogatásukat, az ügyet addig várhatóan önkormányzati bizottságok és a közgyűlés is tárgyalni fogja. Kaszás E. Megosztják a pécsi Tiborc utcai telkeket A Tiborc utca északi oldalán keskeny, hosszú nadrágszíjpar- cellák sorakoznak egymás mellett. Az út mellett családi házak és présházak állnak, de a telkek felső részére építési tilalom van. A tulajdonosok egy része építkezne, mások pedig megosztanák és eladnák a felső részt, ha lehetne.- Körülbelül két éve szó volt arról, hogy ezt a területet felszabadítják - mondja Gémesi László akivel az egyik lakóház árnyékos oldalán beszélgetünk.- Nagy része szőlő ma is, de sok helyen már csak gaz van. mert a művelés majdnem mindenütt gond. A gazdák már nem bírják, szőlőmunkásokat pedig megfelelő összegért nem lehet kapni. Ezért aztán itt mindenki szeretné a telkét értékesíteni. A mienk 20 m széles, de 1 holdnyi terület. Van aki nyeles telket alakított ki, adott ingyen bejáratot, és így el tudta adni. Két éve aztán szóba került, hogy megosztanák a területet egy úttal, ami párhuzamos lenne a Tiborc utcával.- És megépítik?- Megpróbálnak aláírást gyűjteni az itt lakók, hogy nyissák meg már az utat. De az ön- kormányzatnak nincs rá pénze. Erdélyi Józsefet, településrendezési-műszaki tanácsost a rendezési tervről kérdeztük.- A közgyűlés ez év januárjában hagyta jóvá a terület rendezési tervét. Ezt előtte egy lakossági fórumon az ott lakókkal megismertettük. A mai építési törvény szerint az úthoz felhasználandó földterületet a város csak pénzért veheti meg a telektulajdonosoktól. De erre a város egyelőre nem tervezett pénzt. Annak a szándéknak a megvalósulása, ami itt a jóváhagyott rendezési terven van, az elsődlegesen az érintett tulajdoA keskeny, hosszú telkek egyike, melyet kettészel majd az új út nosok telkének szőlőből lakóterületté való előrelépését jelentené. Ebből következően mi azt várjuk, hogy ők öntevékenyen próbálják a közútra eső területeiket leadni önkormányzati kezelésbe, és akkor mód nyílna a közművek és a közút társulási formában való megépítésére. Az önkormányzat városfejlesztési és üzemeltetési irodájának előadóját Wéber Józsefnét- arról kérdeztük, hogy ha végül is mindkét fél a másikra vár, miképp lehetne kimozdítani a holtpontról ezt az ügyet.- Úgy kellene kezdeni, hogy az összes ingatlantulajdonos az út céljára a területet ingyen felajánlja, mert az önkormányzat ezt az összeget kisajátítás céljára kifizetni nem tudja.- Mi történik akkor, ha valaki ezt nem teszi meg?- Ha egy valaki nem ajánlja fel, akkor nagy gond van. Akkor az önkormányzat azt mondja, hogy egy valakinek kifizeti azt útterületét, de akkor a többitől milyen jogon kérte ingyen? Ilyen esetben elképzelhető, hogy az útnak csak egy szakasza készül el. De végül is az ottani tulajdonosok érdeke, hogy ez az út elkészüljön. Ha valakik nem ajánlják fel, akkor a többinek a kisajátítási költségeket át kellene vállalni.- Mi a következő lépés?- Egy nyilatkozatban kellene költségvállalást tenniük arra vonatkozóan, hogy az út építési költségeinek 50%-át vállalják.-Ez a közműre is vonatkozik?- Ez csak az útépítésre. Az ivóvíz és szennyvízcsatorna esetében, amennyiben céltámogatási pályázaton nyer az ön- kormányzat, akkor a lakossági részarány, a költség 30%-a. Ugyanis minden évben a kormányzat lehetőséget biztosít az önkormányzatoknak arra, hogy a közművesítés céljára bizonyos pénzösszegeket nyerhet. Ebben az évben, augusztus 19-én már beadtuk a következő évi céltámogatási pályázatot.- Tehát, nyilvánvaló, hogy ez a terület ebben a pályázatban még nincs benne.- A pályázat feltétele az, hogy konkrét kiviteli terve legyen a beruházásnak. Ha most a kiviteli tervet elkészíttetnénk, akkor május közepére vízjogi engedélye lenne az ivóvíz és csatornázásnak, és akkor a ’94 évi kezdés elképzelhető. Ehhez elsősorban persze az kell, hogy minél előbb nyilatkozzanak a telektulajdonosok. Cs. L. Piccolo Paradiso Egy sásdi grafikus Olaszországban Nem régen érkezett haza Olaszország Barga városából Rab-Kováts Éva, a Budapesten élő sásdi származású grafikusművész. Az egyhónapos ott-tartoz- kodásról, a középkori műemlékekkel teli városkában rendezett kiállításáról, és további terveiről kérdeztük őt:- Az elmúlt évben ajánlotta fel egy tanár kolléganőm a kiállítási lehetőséget és én éltem vele - mondja. - Bizony, gondot jelentett az anyagi fedezet előteremtése. Tavasszal megpályáztam és el is nyertem a Rátz Alapítvány támogatását, 50 ezer forintot, ami fedezte a képek bekereteztetésének költségét, és a szállításhoz szükséges okmányok beszerzését. Az utazáshoz barátaim segítségét vettem igénybe. Az olaszországi szállást is barátaim intézték. Egy kedves öreg papnál laktam Castelvecchioban - „Piccolo Paradiso”, ahogy Don Ruggero joggal nevezte - a hegyoldaliján egy gyönyörű erdő aljában. Ablakom a karra- rai márványhegyekre nézett. Barga csodálatos kisváros, a toszkánai táj megejtően szépséges ölében egy kicsiny ékszerdoboz. Középpontjában a XIII. századbeli dóm áll, annak szentélyében a turista egy fából faragott szent Kristóf szobrot csodálhat meg, amit még a vikingek vittek oda. A városka lakói derűs lelkű, művészetkedvelő emberek.- Azt hiszem, nem hoztam szégyent a magyar művészekre, a kiállításom sikeres volt - mondja a művésznő.- Szerették és vásárolták a képeimet. Legnagyobb sikere az illusztráció sorozatomnak volt, mely képeket Nagy László és Bertha Bulcsu ihletett. Megyeri Tiborné Emeli a CASCO- díjakat az ÁB-AEGON Budapesten és Pest megye bizonyos körzeteiben 70 százalékkal, az ország más vidékein pedig 40 százalékkal emeli CASCO-díjtételeit az ÁB-AE- GON Általános Biztosító Rt. Az új díjak vidéken november 1-jétől, Budapesten és Pest megyében december 1-jén lépnek életbe - hangzott el a biztosító társaság szerdai sajtótájékoztatóján. Budapesten, a díjemeléstől függetlenül a lejárt szerződéseket már nem hosszaabbítja meg a biztosító, új CASCO-biztosí- tást pedig nem köt. Ötletek a munkanélküliség kezelésére Razzia és paktum A megyei munkaügyi központokat 200 új ellenőr munkába állításával erősítik meg, akik szeptembertől a rendőrség segítségével igyekeznek felderíteni azokat a munkanélküli-járadékosokat, akik „feketén” dolgoznak. Az intézkedést azzal indokolták, hogy becslések szerint a hivatalosan munkanélküliként nyilvántartottak mintegy 20 százaléka rendelkezik illegális munkával és jövedelemmel. A becslés persze mindig kockázatos - és ellenőrizhetetlen - az azonban tény, hogy a 20 százalék nem haladja meg azt a szintet, amelyre a munkanélküliséggel hosszabb ideje küzdő országokban, például Olaszországban, taksálják az ilyesfajta visszaélések arányát. Az ellenőrzés szigorítása csak egy módszer arra, hogy csökkentsék a munkanélküliekre fordított kiadásokat, melyek gyakran fedezhetetlenné válnak. A Munkaügyi Minisztérium közleményben tartotta szükségesnek megnyugtatni az érdekelteket, hogy a kormány garanciát vállalt a munkanélküli járadékok, segélyek hiányzó anyagi fedezetének biztosítására, ami az első félévi 6 milliárd forint után az év végéig további 19 milliárd forintot jelent. Várhatóan ennyi hiányzik az idén a Szolidaritási Alapból az év végére — némi optimizmussal - 700 ezresre prognosztizált munkanélküli-sereg 67 milliárd forintot igénylő ellátásához. Jövőre azonban már a 900 ezret, sőt az egymilliót is elérheti a munkanélküliek száma. Ezzel 120 milliárdra nőne az ezzel kapcsolatos kiadás, amiből a Szolidaritási Alap - azaz a munkaadók jelenleg 5, illetve a dolgozók 1 százalékos járulékfizetése - csak 30-40 milliárdot fedezne. Ez a teher a költségvetés számára már nem elviselhető, feltéve, hogy nem változtatnak a finanszírozás feltételein. Szó van a munkanélküli járadék összegének, a folyósítás idejének a csökkentéséről éppúgy, mint a munkavállalói és munkaadói befizetések növeléséről. Ez ügyben ősztől kemény csaták várhatók az Érdekegyeztető Tanácsban, s az eredményből csak az látható előre, hogy minden érdekelt félnek - a vállalkozóktól az államon át a munkanélküliekig - nőni fognak a terhei. Az is nyilvánvaló azonban, hogy a munkanélküliség problémája nem oldható meg, s még csak nem is kezelhető csupán segélyezéssel. Mind a kormány, mind bírálói - köztük elsősorban a szakszervezetek - aktív foglalkoztatáspolitikát sürgetnek. A héten tárcaközi bizottságot hoztak létre, a megmenthető^ régiek fenntartására, átképzésére, közhasznú munkák szervezésére, tehát mindarra, aminek szükségességéről már régóta szó van, de aminek érdekében csak kevés történt. Országosan 100 munkanélkülire csak 4-4,5 betöltetlen munkahely jut, de az ország egyes körzeteiben és elsősorban a falvakban gyakorlatilag nincs is munkalehetőség. A tervezett tizenkét regionális átképző központ közül ősszel még csak a második - a dél-dunántúli - kezdi meg a működését Pécsett. Az elsőt Miskolcon nyitották meg, amit indokol az, hogy Eszak-Magyaror- szág - Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg - a legnehezebb helyzetben levő régió, ahol egyes körzetekben a munkanélküliség már eléri a 20-25 százalékot. Itt a legnehezebb a képzés, átképzés is, mivel a munkanélküliek közt az országos átlagnál nagyobb a segédmunkások, valamint a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők száma. A kormány tavalyi kihelyezett ülése után júliusban a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének vezetése is Miskolcra települt, hogy a helyszínen dolgozza ki javaslatait az északkelet-magyarországi térség „átfogó gazdasági és szociális válságának” a megoldására. Az MSZOSZ szerint a régió gazdaságának régóta súlyosbodó strukturális problémái nem oldhatók meg pusztán piaci mechanizmusokkal - például az egyébként általa is sürgetett adókedvezményekkel, a privatizációs bevételeknek a termelésbe való visszaforgatásával. A szakszervezet ezen túlmenően közvetlen állami beavatkozást is szükségesnek tart: iparpolitikai koncepciót az egyes ágazatokig, sőt az egyes vállalatokig lemenően. A gyakorlati teendők irányítását pedig az MSZOSZ szerint az egész régióra kiterjedő hatáskörrel egy válságkezelő szervezetre kellene bízni, amelyben a kormány, az ön- kormányzatok, a munkaadók és a szakszervezetek felhatalmazott képviselői vennének részt. Ez viszont a jelenlegi gyakorlaton, az igencsak akadozó érdekegyeztetésen jóval túlmutató együttműködést feltételezne. Olyat, amit országos szinten a napokban a Szocialista Párt vetett fel újból. Egy sajtóértekezleten a párt érdekvédelmi ügyvivője, Csintalan Sándor szociális paktum megkötését javasolta a kormány, a szakszervezetek és a munkaadók részvételével. Ugyancsak az elmúlt napokban - egyszerre több oldalról - hangzott el, hogy a mukanélküliség megfékezése érdekében védeni kell a hazai ipart és mezőgazdaságot. Egyedülálló, hogy ugyanazt követeljék, szinte azonos fogalmazásban az MSZOSZ, az MDF Monopoly-csoport- jához közelálló Schamschula György munkaügyi államtitkár, valamint - Kupa Mihály pénzügyminiszterhez intézett nyílt levelükben - a munkaadói, vállalkozói érdekképviseletek. A hazai ipar persze egyre inkább német, amerikai, japán és más nagy világcégek magyarországi üzemeit is jelenti. Kiss Gyula munkaügyi miniszter a Magyar Nemzetnek adott interjúban az esztergomi Suzuki-gyár - egyelőre meglehetősen egyedülálló - példájával beszélt arról, hogy a magasabb technológiai színvonalat képviselő új munkahelyek termtése magasabb tudású munkaerő kiképzését is feltételezi. Hajdú András Egy útépítés nehézségei
