Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-17 / 227. szám

1992. augusztus 17., hétfő aj Dunántúlt napiö 7 Proksza László felvétele A bejelentéstől számított 60 napon belül Földhözjutás kárpótlási jeggyel Magyarok III. Világkongresszusa Szellemi hídépítés 121,7 milliárd a hiány Július végéig a magyar költ­ségvetésben 121,7 milliárd fo­rint hiány halmozódott fel az egész évre tervezett 70 milliárd forintos deficittel szemben. A bevételek szintje a hetedik hó­nap végéig elérte a 411,1 milli­árd forintot, 11,8 százalékkal marad el a tervezettől. A Pénz­ügyminisztérium tájékoztatása szerint a jelentős hiány kialaku­lását az okozza, hogy a gazda­sági folyamatok több tekintet­ben nem a várakozásoknak megfelelően alakultak. Július: + 0,3 % A fogyasztói árak a korábbi­nál kisebb mértékben, 0,3 szá­zalékkal emelkedtek júliusban az előző hónaphoz képest. Az elmúlt 12 hónap alatt az árszín­vonal 20,1 százalékkal emelke­dett. A 12 hónapra számított ár­növekedés az első félév során számottevően csökkent: január­ban még 28,2 százalékkal, júni­usban viszont 20,6 százalékkal emelkedtek az árak. Az átlagnál kisebb volt az élelmiszerek, a háztartási ener­giahordozók és a tartós fogyasz­tási cikkek áremelkedése, gyors volt viszont az üzemanyagoknál és a szolgáltatásoknál. Átlagot meghaladóan elsősorban a la­kással és a közlekedéssel kap­csolatos szolgáltatások árai emelkedtek. Osztrák borexport Még érezteti hatását a glykol-botrány Az 1985-ös glykol-bot­rány miatt szinte teljesen megszűnt osztrák borexport ismét erőteljesen növekszik, és ismét a német piac a leg­nagyobb felvevő. Két évvel ezelőtt 125 ezer, tavaly pe­dig már 207 ezer hektolitert exportáltak az osztrákok. A mennyiségi növekedés mellett sikerült csökkenteni a tartályokban szállított bor arányát és jelentősen nőtt a palackozottan külföldre el­adott minőségi bor aránya. Az osztrák borexport majdnem kétharmadát fel­vevő német piacon 1984-ben 10,50 schillinget, tavaly 18,50-et kaptak lite­renként. Az Új Dunántúli Napló július 27-i száma közölte a Magyar Parasztszövetség Baranya Me­gyei Elnökségének felhívását „Kárpótlási jeggyel termőföld­höz jutás gyorsított lehetőségé­ről” címmel. A cikk kivonatosan ismer­tette a 49-es (IL) törvény tart- lamát. (Magyar Közlöny 72 szám, megjelent 1992. júl. 3-án). A kárpótlásra jogosultak és az érintettek körének nagy száma és a földművelés lehető­leg törésmentes folyamatossá­gának biztosítása érdekében is­mételten foglalkoztunk az idé­zett cikkben foglalt néhány gondolattal. Földrendező bizottság A 49-es törvény 4. paragrafus 1. pontja elrendeli, hogy a helyi önkormányzatoknak 1992. aug. 31-ig „Földrendező Bizottsá­got” kell alakítaniuk. A 2. pont kimondja, hogy a „Bizottság” tagjai; a helyi ön- kormányzat megbízottja, to­vábbá az igénybejelentők, tehát a kárpótlási jeggyel rendelkező károsultak közül a helyi képvi­selőtestület által megválasztott 6-10 személy. A bizottságban a nem helyben lakók képviseletét is biztosítani kell. A létrehozandó földrendező bizottságok sem összetételben, sem feladataikban nem azono­sak az érdekegyeztető fóru­mokkal. Szeretnénk felhívni a figyelmet a bizottságok gondos felállítására, hogy oda a kárpót­lásra jogosultak köréből, hozzá­értő és áldozatkész emberek ke­rüljenek. A végrehajtandó feladat ugyanis az 1945-ös földosztás méreteihez és jelentőségéhez hasonló, sőt esetenkéntannak méreteit is meghaladja. A kárpótlásra jogosultak ár­verés, licit vagy egyezség útján való földhöz juttatása, a bir­tokba helyezés és használatba vétel nem rövidtávú feladat. Fel kell készülni, hogy a bizottsá­goknak akár több éven keresztül is működni kell. Jó, ha előre gondolunk az ügy vonatkozásá­ban e létfontosságú szervezet működése anyagi feltételeinek biztosításáról is. • Igénybejelentés Ha a kárpótlásra jogosultak az „Igénybejelentés termőföld tulajdonjogának megszerzé­sére” c. 3 példányos nyomtat­ványon, melyet Pécsett az I. sz. postahivatalban lehet vásárolni, igényeiket a helyi önkormány­zatnál bejelentik, ill. bejelentet­ték - az. 1. sz. kpt. hatálya alá esők 1992. aug. 15-ig, a II. sz. kpt. hatálya alá esők 1992. okt. 5-ig, a III. sz. kpt. hatálya alá esők 1992. okt 30-ig. - akkor a kárrendezési és kárpótlási hiva­tal igényüket a bejelentéstől számított 60 napon belül elbí­rálja és erről a bejelentőt hatá­rozatban értesíti. Az „igénybejelentőlap” első példányát az önkormányzat, az igénybejelentőnél hagyja. A második példányt megküldi a megyei kárrendezési hivatal­nak. A harmadik példány a földrendező bizottságé. Ezekből a bizottság egyeztetés után el­készíti az összesítést és az igé­nyeket területileg is csoporto­sítja. Javaslatot tesz a hivatal­nak az árverezés ütemezésére, és az árverésre kerülő földek ki­jelölésére. Állandó kapcsolatot tart a kárpótlási hivatallal. Az árverezés vezetője az ár­verés megkezdése előtt egyezség létrehozását köteles megkísé­relni minden egyes kialakítandó földrészletre 1000 Ft/AK ala­pulvételével az árverésen részt­vevők között. Ha az egyezség létrejön úgy kell eljárni, mintha a földrészlet árverésen kelt volna el. Kárpótlási földalap Ha a gazdálkodó szervezet (tsz, ág stb.) a tulajdonában vagy használatában lévő kárpót­lási földalapra kijelölt földjét nem kívánja, vagy nem tudja mezőgazdasági műveléssel hasznosítani úgy 1992. okt.31-ig köteles a bizottságnak bejelenteni e tényt. Ez esetben a bizottság kárpótlási földekre ideiglenes használót jelölhet ki, akivel a gazdálkodó szervezet (tsz, ág stb.) a termőföld műve­lésére szerződést köt. A termő­föld használata ingyenes, ha a használó a gazdálkodó szerve­zet földjére árverezni is jogo­sult. Állami tulajdonú földekből az állam kínálatot biztosít azon kárpótlásra jogosultaknak, akiknek igényeit a tsz-ek a kár­pótlási földalapokból kielégí­teni nem tudják. Tehát a 49-es törvény 9. paragrafusa teremt lehetőséget a II. és III. kárpót- láso törvény hatálya alá esők­nek többek között a magyaror­szági németségnek is, hogy kárpótlási jegyeikért földhöz jussanak. Itt felhívjuk a figyelmet, hogy saját jogon kárpótlási je­gyért állami tulajdonú földekre a jogosult az országban bárhol árverezhet, nincs helyhez kö­töttség. Szőke Gyula Ötvennégy év után újra talál­koznak egymással a világban szétszóródott magyarok. Ki kö­zelebbről, ki távolabbról érke­zik a világtalálkozóra, képvi­selve a határokon túl élő kisebb közösségek érdekeit. ; ‘ - Milyen eredményt várnak a magyarországi szervezők az augusztus 18-19-i világkong­resszustól? - tettük fel a kérdést dr. Szíjártó Istvánnak, a Ma­gyarok Világszövetsége elnök­ségi tagjának, aki egyben a szervezőbizottság főtitkári posztját is betölti.- Arra törekszünk, hogy a ta­lálkozó nyomán valódi szellemi közösség alakuljon ki az óhazá­ban és az azon kívül élő magya­rok között. Vágyainkat - egy hasonlattal élve - úgy jellemez­hetem: Lánchidat szeretnénk építeni, pedig tudjuk, hogy most csak egy pontonhidra lesz lehe­tőségünk. De semmi baj, hiszen az átkeléshez ez is megfelel! Bízunk benne, hogy később megalapozhatjuk majd a Lánchidat is. A terveink? Szeretnénk szakmailag erősíteni a Magya­rok Világszövetségét, ezért szakmai szervezeteket alakí­tunk: külön a mérnököknek, az orvosoknak, a könyvtárosok­nak, a filozófusoknak, a filme­Vitatható-e amit dr. Erik Rit­ter von Kuehnelt-Leddihn, szá­mos politikai-füozófiai és egyéb könyv hosszú nevű és hosszú életű szerzője állít? Szerinte an­nakidején a mai Szlovákia terü­letén „a magyarok kétségkívül épp úgy az uralkodó nép szere­pét töltötték be, mint a svédek Finnországban, az angolok Íror­szágban és a lengyelek Nyu­gat-Ukrajnában”. Aligha ért egyet ma mindenki az összeha­sonlításokkal. De akár igen, akár nem, nem keserű-e mind­annyiunk szája íze? Hiszen az már valóban nehe­zen vitatható, hogy bármeny­nyire különbözik is egymástól sokfajta értékelés az előzmé­nyekről, az ami mára formáló­dott a múltból - ahogyan a Bécsben most megjelent műben olvasható - „igencsak súlyos örökség”. Tehertétel a Duna mindkét partján. Ugye jól érthető a 83 éves te­ológus-jogász aggódása ott is, itt is? A magyar és a szlovák, seknek, a vállalkozóknak, s a többi szakterületen dolgozók­nak. Ezek egy része már műkö­dik is, a többi pedig megalakí­tásra vár. A találkozó tulajdon­képpen óriási ötletbörze, ahol bárki elmondhatja a vélemé­nyét, elképzelését a közös jövő­ről. Egyébként a kétéves előké­szítő munka során annyi szel­lemi muníció gyűlt össze, amennyiből az 1996-ra tervezett IV. kongresszust is meg lehetne tartani...- Via« valami célzatosság abban, hogy a világtalálkozó számos rendezvényét Budapes­ten kívül tartják?- Természetesen. Szeret­nénk, ha azok, akik régen elsza­kadtak itthonról, minél jobban megismerkedhetnének az or­szággal. Másrészt jó volna, ha az egész ország magáénak érezné a rendezvényt. Ezt a közvetlen kapcsolatot a későb­biekben állandósítani fogjuk, ugyanis úgynevezett decentru- mok létrehozását tervezzük. Budapest ma közvetítő szerepet tölt be a külföldi és a hazai ma­gyarság között. A nagyobb vá­rosokban felállított 50 decent- rum lényegesen megkönnyíti a kapcsolattartást. Sze­ged-New-York, vagy akár Pécs-Caracas között is. (domi) „ez a két, történelemben, hitben és kultúrájában összeforrott szomszéd nép remélhetőleg nem él át jugoszláv fejleménye­ket.” Van-e értelme azon vitázni, kinek kellene többet tennie ész­szerű megoldások érdekében, bármiről legyen is szó? Válasz helyett idézem a tanulmány záró mondatait. „Azért kell imádkoznunk, hogy a hatalom új birtokosai ne essenek bele a marxista és nacionalista fana­tizmus csapdájába, s olyan ma­gatartást tanúsítanak, ami össz­hangban áll a szabadságtörek­vések nagy nyugati hagyomá­nyával és az ahhoz kapcsolódó türelemmel. Ennek nincs alter­natívája. Az egyesülés előtt álló Európában végképp nincs”. Tudja ezt vájjon mindenki, ki­nek tudnia kell? Mert türelmet igénylő kényes témákban nincs hiány, amikor Budapest, Po­zsonnyal (és Prágával) tárgyal. De tárgyal - szerencsére. Kocsis Tamás Magyar igazságok? Szlovák igazságok? A jövő már nem kérdés ÁFÉSZ-ek - megerősödve? A szentlőrinci Áfész ABC-áruháza Fotó: Proksza László Az utóbbi két évben sokan le­írták a magyar szövetkezeti mozgalmat. A falusi lakosság ellátásában évtizedek óta döntő szerepet játszó általános fo­gyasztási és értékesítési szövet­kezeteket, AFÉSZ-eket is. Az idő nem igazolta ezt a fajta pesszimizmust, hiszen az elmúlt hetekben lezajlott baranyai ÁFESZ-közgyűlések is egyér­telműen bebizonyították: a tag­ság nem óhajtja a szövetkezetek felbomlását, nem él a törvény biztosította átalakulás külön­böző formáival. Ezzel tulajdonképpen lezá­rult az a szakasz, amelyben megkérdőjelezték a szövetkeze­tek vezetésének legitimációját. Kasza Tibor, a Baranya Megyei ÁFÉSZ Szövetség elnöke sze­rint is most már egyértelműen a munkára koncentrálhatnak az ÁFÉSZ-ek. A szövetkezeti tör­vény és az úgynevezett átmeneti törvény 1992. januárjában lé­pett hatályba, ez utóbbi előírta, hogy mikor, milyen gyűléseket, választásokat kell tartani, a szö­vetkezeti vagyon mekkora ré­szét kell a tagokra nevesíteni, a régi tagok és az örökösök med­dig adhatják be az igényt a tag­sági viszony helyreállítására ... Június végéig meg kellett tar­tani a küldöttközgyűléseket, amelyeken elfogadták az új alapszabályt és tisztségviselő­ket választottak. Nem okozott túlságosan nagy meglepetést, hogy kivétel nélkül azok a veze­tők maradtak a szövetkezetek élén, akiknek 1990-ben már egyszer bizalmat szavaztak a tagok. Bár némileg csökkent - első­sorban a magán vállalkozások megjelenésének köszönhetően - az ÁFESZ-ek súlya, a vidéki lakosság kiszolgálásában még mindig nagy a felelősségük: a Pécsen és a városokon kívüli kereskedelmi részesedésük eléri a 75 százalékot. Arról nem is beszélve, hogy a kisebb falvak­ban csak ezek a szövetkezetek vannak jelen vegyesbolttal, kocsmával, mezőgazdasági üz­letekkel. A Baranyai ÁFÉSZ-ek ered­ményesen, mintegy 30 000 tag­gal működnek, s hogy ez nem csak szóbeszéd, bizonyítja, a tagság elégedett a szövetkezeti formával, a vezetőkkel. Persze, korántsem jelenti mindez azt, hogy nincsenek gondok, de most már biztos, hogy az alakulófélben lévő pi­acgazdaság markáns szereplői maradnak az ÁFÉSZ-ek.Mint Kasza Tibor elmondta, a legfon­tosabb feladat lesz a versenyké­pességük javítása. Ennek része, az elkerülhetetlen struktúravál­tás, nevezetesen, hogy csak olyan cikkek beszerzésével és értékesítésével foglalkozzanak, amelyek a falusi lakosság min­dennapi szükségleteit kielégíti. Tehát, nem feltétlenül kell, az ÁFÉSZ-eknek például kompu­tereket, személygépkocsikat ér­tékesíteni ... Áz viszont jogos elvárás, hogy a kisebb és na­gyobb boltokban lehessen kapni élelmiszereket, háztartási ve­gyiárut, a falusi élethez, a gaz­dálkodáshoz szükséges cikke­ket, eszközöket. A tervek szerint az ÁFESZ-ek a nem távoli jövő­ben létrehoznak egy regionális vagy országos szintű beszerző, nagykereskedelmi hálózatot. Ez természetesen nem azt jelen­tené, hogy egy új cég születne sok-sok alkalmazottal, inkább egy koordinációs rendszer kia­lakulását - bevált külföldi min­ták alapján.Baranyában mint­egy 1000 ÁFÉSZ kereskedelmi egység működik. Ha nem is egyik napról a másikra, de kor­szerűsödnek, megújulnak, s re­mélhetően továbbra is, csak az eddiginél jobban képesek lesz­nek kiszolgálni a vidéken élő embereket. Roszprim Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents