Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-17 / 227. szám
8 aj Dunántúli napló 1992. augusztus 17., hétfő K ü L p o 1t1 i k a Szédítő áremelkedés Szerbiában A cseh kormányfő nyilatkozata Kölcsönös nyitottság Tirana: Sáli Berisha albán elnök augusztus 14-én fogadta kalkuttái Teréz anya albán származású Nobel-békedíjas apácát, aki négynapos látogatáson tartózkodik hazájában. MTI Telefotó. Bunkerország fővárosában Szegénység és nyomor Lassan,gyötrődve tűnik a múlt Szerbiában az árak június óta olyan szédítő ütemben emelkednek, hogy a családok nagyobbik részének augusztus elején a kenyér, a tej és a zöldségfélék megvásárlásán kívül már semmi egyére nem maradt pénze - közölte a belgrádi Politika lapra hivatkozva az AFP. Az árak nekilódulása a Szerbia elleni nemzetközi szankciók elrendelésével esett egy időbe. Az első szovjet atombomba Az első szovjet atombomba az amerikaiaktól megszerzett tervek alapján készült. A bejelentést Julij Kariton orosz atomtudós tette a hadsereg lapjában megjelent cikkében. „Klaus Fuchs átadta nekünk a bomba terveit: a határidő akkoriban nagyon fontos volt, hisz akinek a birtokában volt az atomfegyver, az diktálta a világpolitikát” - idézte az AFP a 88 éves Julij Kantont, aki ma az orosz atom- energetikai kutatóközpont vezetője. A H-bombáról kijelentette, hogy annak kifejlesztésénél saját terveiket használták. Kevesebb a halálos baleset A francia városok útjain átlagosan húsz százalékkal csökkent az elmúlt másfél évben a halálos közlekedési balesetek száma, annak következtében, hogy ötven kilométerre csökkentették a maximális sebességet a lakott területeken. Bár a francia autósok nem azonnal szoktak hozzá a csökkentett sebességhez, de már az első évben a vizsgálatok szerint azért legalább öt százalékkal mérsékelték a lakott területeken nappal az autók sebességét. Már ez a kismértékű csökkentés is a halálos balesetek 14 százalékos csökkenését eredményezte. Az igazgatóság kiadványa szerint az autópályákon fenn kell tartani a Franciaországban jelenleg érvényes 130 kilométeres sebességkorlátozást, amely ugyancsak a balesetek számának csökkenését hozta meg bevezetését követően. A kiadvány érdekes indoklással támasztja alá ezt: az autópályák berendezéseit általában maximálisan 140 kilométeres sebességet figyelembe véve tervezték meg. Ennél nagyobb sebességnél például hatástalanná válnak a biztonsági szalagkorlátok, teljességgel megváltozik a kerekek tapadása az útfelülethez, nehezebben észlelhetőek a szabványos méretű figyelmeztető jelzések. Bunozo nők A japán nők emancipálódása érzékelhető a legújabb bűnözési statisztikákból is - egyre több szigetországi nő követ el ugyanis súlyos bűntetteket. Meredeken emelkedett a nők által elkövetett gyilkosságok és más súlyos bűntettek száma az idei év első felében, miközben a rendkívül biztonságos Japánban egészében tovább csökkent a bűnesetek száma. A legújabb rendőrségi jelentés kiemeli, hogy közel ötven súlyos bűntényt húsz éven aluli nők követtek el. Flesch István , az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Václav Klaus, a Cseh Köztársaság kormányának elnöke hétfői magyarországi látogatása fő célját abban jelölte meg, hogy közelebbről megismerkedhessen Antall József miniszterelnökkel, akivel eddig csak kétszer röviden találkoztak. Szintén elsőrendű célja az útnak, hogy megvilágítsa Csehország helyzetét a széteső csehszlovák államszövetség keretében. Az MTI tudósítójának nyilatkozva további lényeges elemként említette a kölcsönös cseh-, egyelőre még csehszlovák-magyar kapcsolatok kérdéskörét, megjegyezve akut gazdasági problémák létezését.- Mindannyiunkat nagyon nyugtalanít a kölcsönös gazdasági kapcsolatok szétesése - mondotta. Országunk részesedése a magyar külkereskedelemben 2 százalék, tehát csak töredék, elhanyagolható szám, s ez nem kívánatos ilyen közeli országok szempontjából. A cseh kormány gazdasági minisztereinek feladatként meghagytuk, hogy hétfőig terjesz- szenek elő kimutatásokat, lehetőségeket, ötleteket és terveket arra vonatkozólag, hogy miként lehet ezen a helyzeten javítani. Václav Klaus látogatása harmadik témájaként utalt a visegrádi hármak kérdéskörére, noha - mint közbevetette - a hármas szó némileg már elavult, s ha nem akarunk négyest mondani, akkor úgy fogalmazhatnánk, hogy három és fél...- Ami a visegrádi gondolatot, eszmét illeti, jól tudjuk, hogy Magyarországnak, Lengyelországnak és Csehszlovákiának - amelyek oly közel vannak egymáshoz történelmileg, földrajzilag, nemkülönben a társadalmipolitikai fejődés tekintetében - a lehető legnagyobb mértékben együtt kell működniük. Ezt azonban nem azért mondom, mintha ezt intézményesíteni kellene. Semmiképpen sem fűződik érdekünk ahhoz, hogy a visegrádi hármak vagy négyek integrációs, intézményesített csoporttá váljanak.- Ellenben abban érdekeltek vagyunk, hogy közöttünk a lehető legközelebbi kapcsolatok alakuljanak ki, országaink és gazdaságuk kölcsönösen a lehető legnyitottabbak legyenek. Érdekeltek vagyunk a politika összehangolásában is - jelentette ki, s egy párhuzammal élt, megjegyezve, hogy noha ez is - mint minden hasonlat - a dolgok leegyszerűsítése, mégis rávilágít a lényegre. Ha modellként összevetjük a brüsszeli Európai Közösséget és a G7-es országok vezetői és miniszterei találkozóinak gyakorlatát - mondotta -, akkor számára a visegrádi hármak a másodikat és nem az elsőt jelentik. Václav Klaus Csehország és Magyarország kapcsolatait méltatva emlékeztetett, hogy nincs még egy olyan ország a világon, ahol többször járt volna, mint Magyarországon és Lengyelországban, és sok millió cseh nyaralt a Balatonon.- Remélem, hogy ezek a kapcsolatok a jövőben is - miként jelenleg - nagyon jók lesznek. Mindamellett ezt a viszonyt szükséges megtámogatni ésszerű gazdasági kapcsolatokkal is. Ha ugyanis olyan országok maradunk, amelyek egymásra nem tekintenek, hanem folyton csak a Nyugat és a nagy Kelet, vagyis a volt Szovjetunió felé néznek, akkor ezzel hibát követünk el. Lehetővé kell tenni, hogy vállalataink szoros kapcsolatokat építsenek ki egymással, hogy kibontakozhasson az ésszerű, racionális üzleti tevékenység, az igazi business, nem valamiféle régi értelemben vett együttműködés. A cseh miniszterelnök országa érdekének mondotta, hogy Szlovákia politikai, szociális és gazdasági vonatkozásban a lehető legnagyobb mértékben stabil ország, állam legyen.- Ehhez - jelentette ki - magától értetődően hozzátartozik az is, hogy Szlovákia megszilárdítsa kapcsolatait minden szomszédjával. Ez természetszerűen magának Szlovákiának is érdeke, de ez a Cseh Köztársaságnak is érdeke, hiszen a kapcsolatok annyira szorosak. Tehát, ha valamely módon hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy Szlovákia és Magyarország között a kapcsolatok a lehető legsimábban, a lehető legjobban alakuljanak, akkor ezt szívesen megtesszük - hangsúlyozta a cseh miniszterelnök. A tiranai repülőtéren 12 fekete Mercedes várta a jugoszláv kormányküldöttséget, rossz nyelvek szerint Albánia felvonultatta az ország összes Mercedesét, hogy elkápráztassa a ritka jugoszláv vendégeket. Utoljára Tito járt itt 1948-ban, még a Tájékoztató Iroda nevezetes határozata előtt, utána senki, jugoszláv kormányfő pedig még sohasem. A 12 Merce- desben azonban rengeteg dühös kormánytisztviselő várta Milan Panic miniszterelnököt, s kíséretének tagjait: a három és fél órás szünet nélküli tárgyalás még az udvarias miniszterelnöki nyilatkozatok szerint is „kemény” megbeszéléseket jelentett, elsősorban Koszovóról. Az összes jugoszláv javaslat elakadt ezen a kérdésen, s a Panic által javasolt gazdasági szövetség tervét is éppen Koszovo miatt utasította el az albán fél. A Balkánon szerény számítások szerint mintegy ötmillió albán él, Koszovóban kétmillió, s alig több ennél, két és félmillió az anyaországban, csaknem félmillió pedig Macedóniában. A tiranai vezetés négy feltételt támasztott a további tárgyalásokkal kapcsolatban: követelik a jugoszláv haderő kivonását Koszovóról, a koszovói autonómia visszaállítását, a Rugóvá vezette Koszovói Demokratikus Szövetséggel folytatott tárgyalásokat és a rendkívüli állapot megszüntetését. Jugoszláv részről csak a régi érveket hozták fel az albán ön- rendelkezés elutasítására: a koszovói albánok kisebbséget alkotnak, nem nemzetet, tehát nincs joguk az önállóságra, s még kevésbé a saját köztársaságra. Milan Panic kedvenc példáját említette: a koszovói albánok megkapják a legmagasabb szintű jogokat, de jugoszláv állampolgárok maradnak. Ugyanannyi joguk lesz - mondta Panic - mint a mexikói származású amerikai állampolgároknak Kaliforniában. Panic Kaliforniában csinálta meg a szerencséjét, s gyakorta hivatkozik arra, hogy ő jól tudja, mi kell a kisebbségeknek, hiszen Amerikában rengeteg a kisebbség, s ő maga is kisebbséginek számított. Panic szerint a térség igazi problémája nem politikai jellegű, hanem gazdasági természetű, s először is a nyomasztó szegénységen kellene változtatnia az albán kormánynak. A vendéglátók udvariasan végighallgatták az érveket, aztán visszatértek Koszovo témájára, tehát a kör bezárult. Panicnak pedig valóban igaza lehet, már ami a szegénységet illeti, hiszen Tiranában elképesztő a nyomor. A város határában többnyire szamárháton közlekednek az emberek, autó és autóbusz csak elvétve tűnik fel, mindenütt bunkerek, különböző méretűek és formájúak, egy szomorú korszak emlékei. Az útón egy teherautó az utolsókat rúgta, felforrt a hűtővíz, pótlásként az út menti csatornából mentettek a moszatos, vízhez alig hasonlítható folyadékot. Az a teherautó már nem juthatott messze, mint ahogy az út menti üvegházban sem igen termeszthetnek primőröket, hiszen mind a száz üvegtáblája betört, pótlásáról senki sem gondoskodik. Aki már többször járt itt, azt mondja, nagy a haladás, lehet például bolgár importsört kapni, s az emberek már szóba állnak a külföldivel. Mindez azonban csak arra vall, hogy korábban szinte hihetetlen mértékű volt a szegénység és a nyomor, s azt is hozzá kell tenni, hogy Tirana az ország kirakata, a többi albán városban, a falvakról nem is beszélve, a helyzet ennél csak szörnyűbb lehet. A Sztálin emlékmű talapzatán már gyermekek játszanak, eltűnt Enver Hodzsa albán vezér és Lenin szobra is, s már ismét működik a főtéren a mecset, amelyben korábban ateista múzeum volt. Az utcákon vidám fiatalok sétálnak, a korzózáson kívül más szórakozásuk nemigen lehet. Egy csoport fiatal szóba is állt a tudósítókkal: elmondták, hogy nyelveket tanulnak, s az olasz televíziót nézik. Talán Tiranában is megmozdul valami. B. Walkó György Lawrence Eagleburger - a külpolitika veteránja Lawrence Eagleburger, aki James Baker kiválásával a kül- ügyek irányítását veszi át az amerikai kormányban, a külpolitika veteránjának számít, miután különböző beosztásokból már sok év óta közelről is megismerkedhetett a State Department belső viszonyaival. Vezette egyebek között - Ronald Reagan alatt - a minisztérium Európa-osztályát, míg 1989 óta töltötte be a miniszterhelyettesi tisztséget. Eagleburger a Wisconsin Egyetemenen a nemzetközi kapcsolatok témakörében folytatott tanulmányokat, majd 1957-ben lépett külügyi pályára. Először az Egyesült Államok hondurasi nagykövetségén, majd 1959-től Washingtonban a minisztérium Kuba- szakértőjeként dolgozott. A délszláv országok problémáit illetően kellő személyes tapasztalattal is rendelkezik, hiszen 1961-65. között Belgrad - ban szolgált nagykövetként. Beszél a szerbül, horvátul. A hatvanas évek végén a nemzetbiztonsági főtanácsadói tisztséget betöltő Henry Kissinger közeli munkatársaként tevékenykedett. Az európai országok Eagleburger személyében többször is kényelmetlen tárgyalópartnerre leltek. így 1981-ben óva intett a NATO kettős határozatának elvetésétől, alapvető különbséget látott az Egyesült Államok és Nyu- gat-Európa között az enyhülési politika eredményeinek értékelésében, és a szövetségesek szemére vetette, hogy túl keveset tesznek védelmük érdekében. 1984 májusától pontosan öt évig a külügyi szolgálatot elhagyva a Kissinger által létrehozott egyik tanácsadó cég elnöki tisztségét töltötte be. A pénzügyi megfontolások igencsak fontos szerepet játszanak - ismerte el Eagleburger, utalva arra, hogy a szolgálat az állami intézményeknél kevesebbet hoz a konyhára. George Bush elnök személyesen bírta rá őt a hivatalos politikába való visszatérésre. Ezt követően is szoros kapcsolatot tart fenn Kissingerrel, s ezt egyes körök a Republikánus Pártban bizalmatlanul szemlélik.Baker több alkalommal is kényes feladatokkal bízta meg a tapasztalt diplomatát. Pekingbe vezetett például egyik sokáig titokban maradt útja, csupán fél évvel a Tienanmen téri vérengzés után. Panamában az amerikai csapatok két évvel ezelőtti inváziója után ő egyezkedett a Vatikán képviselőivel a nunci- atúrára menekült Noriega fő- parancsnok kiadatása ügyében. Eagleburger, aki 1930. augusztus 1-én született, kétéves kora óta asztmában szenved. Humorával, anekdótázó kedvével tűnik ki társasági körökben. Felesége német származású, 1966-ban kötöttek házasságot.
