Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-17 / 227. szám
6 üj Dunántúli napló 1992. augusztus 17., hétfő Törékeny világrekord A manchesteri műszaki főiskola diákjai új világrekordot állítottak fel Londonban: 45 emel- tes piramist építettek pezsgőspoharakból. Amikor a 16 215 pohárból álló, 2,1 tonna súlyú építmény elkészült, felülről lassan csordogálva elkezdték megtölteni a poharakat. A 8,5 méter magas pohárpiramis teletölté- séhez 2,8 tonna italra volt szükség és az építmény a legkisebb megingás nélkül állta a megterhelést. A manchesteri diákok ezzel a teljesítménnyel bekerültek a Giuness Rekordok Könyvébe, „kiütve” az 1984-es Los Ange- les-i rekordot, amikor „mindössze” 10 404 poharat tudtak egymásra helyezni. Másodszor is lottómilliomos Szemérmetlen szerencséje volt egy francia lottózónak: tizenkét éven belül másodszor is milliókat nyert. Először 1980-ban pártolt mellé a szerencse, akkor 1 millió frankot nyert és felhagyott eddigi életmódjával. A 40 éves teherautósofőr feladta állását, kizárólag luxushotelekben volt hajlandó megszállni, és hatalmas limuzinokon utazgatott USA-szerte. így hamar a pénz nyakára hágott, négy év alatt az utolsó fillérig elköltötte a nyereményét. Ekkor gondolt egyet és maradék 50 frankjából lottószelvényt vásárolt. Megérte a befektetés: 15 millió frankot ért a hat szám eltalálása. Kártérítés a késésért A londoni földalattin ezentúl kártérítést fizetnek az utasoknak, ha a szerelvény 21 percnél többet késik. A közlekedési társaság augusztus elsejétől kezdődően a jegy árának megfelelő bont ad, még műszaki hiba esetén is. Az egyetlen kivétel, ha terrortámadás, vagy bombariadó éri a földalattit. A „cső” - ahogy a londoniak becézik kedvenc közlekedési eszközüket - vezérigazgatója, Denis Tunnicliffe évi 500 000 fontos költséggel számol, az utasok azonban természetesen örülnek az új rendszernek. Kegyelmi haladék Kegyelmi haladékot kapott a 82 éves Jacques-Yves Cousteau, Óceánpark nevű szabadidőközpontja tovább fogadhatja a látogatókat. A mélytengeri kutató vállakózása egy 120 millió frankos szabadidőpark Párizs szívében, ahol a látogató úgy érezheti magát, mintha az óceánon lenne. A várt látogatóroham azonban elmaradt, így Cousteau eladásra kínálja a parkot, eddig azonban mindössze egy érdeklődő akadt. A párizsi kereskedelmi bíróság a végső döntésig halaédkot adott a világhírű természettudósnak, így az Óceánpark tovább üzemel. Az Empire State Building fényei Manhattan lakosai négy hónapon át nélkülözni fogják az Empire State Building tetején viliódzó színes fényeket. Az ok: a felső szinteket generáltatarozásnak vetik alá. A 102 emeletes felhőkarcoló tetejének színes kivilágítását 16 évvel ezelőtt vezették be, azóta pompázik az alkalomnak megfelelő színekben Manhattan szimbóluma. Húsvétra sárga, az ír Szent Patrick ünnepre a hagyományos zöld, karácsonyra pedig zöld és piros fényeket gyújtanak. Tizenkét építményből álló múzeum készül az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. A Csete György tervezte templomot és kupolát augusztus 20-ra adják át. Sztár lesz az angliai légiparádén Mit tud a csészealj-repülőgép? Barcelona után Olimpiai szerencse? Az ASA 600-as fedőnevű dosszié három esztendőn át az akkori szovjet védelmi minisztérium legtitkosabb iratai közé tartozott. Egy „ballonrepülőgép” terveit tartalmazta, amelyet természetesen katonai célokra akartak kifej fesztem. Azóta elkészült a prototípus és a már nyilvánosságra hozott közlemények szerint, sikeresen próbálták ki az Uljanovszki Aviasztár légitámaszponton. Nemzetközi bemutatkozása a szeptemberben Angliában sor- rakerülő Famborough-i légiparádén esedékes. Kettős oka van, hogy már nemcsak zárt városok szigorúan őrzött katonai létesítményeiben tudnak róla. Változott a világ- helyzet és Oroszország már nem törekszik arra, hogy a fegyverkezési versenyben való részvételét tekintse eldődleges- nek. De elfogyott a pénz is, az orosz katonai költségvetésből törölték az ASA 600-as tételt. Az első példány azonban elkészült, működik, s amennyiben nem szól közbe váratlan tényező, három év alatt megkezdődhet a sorozatgyártás. Ezért Moszkva igyekszik Fam-boro- cughban is - a világ elé vinni az elképzelést, hogy üzleti partnereket, megrendelőket találjon a csodarepülő immár békés, kereskedelmi jellegű hasznosításához. De mit is tud az alakjában óriás csészealjhoz hasonlatos légi jármű? Az eddig közzétett adatok szerint 2300 méteres magasságban, viszonylag lassan, 90 kilométeres órasebességgel képes 8000 kilométer távolságra repülni. Nehéz szállító járműnek mondják, de teherbi- róképességéről még nincs pontos adat. Képes azonban - várhatóan nem jelentéktelen rakományával vagy a mai négyszáz férőhelyes gépeknél jóval nagyobb utaslétszámával - kifutópálya nélkül szinte helyből felemelkedni és leszállni. Az eredeti, katonai elképzelés szerint a sarki övezetekben használták volna utánpótlás szállítására. A békés célú alkalmazás során szóbajöhet, hogy nehézgépeket és berendezéseket szállítsanak bányák, nagy építkezések, erdőgazdaságok stb. részére, amikor a közúti szállítás nem lenne keresztülvihető vagy gazdaságos, a helikoptereknek pedig túl nagy lenne a falat. Kitünően hasznosítani lehetne természeti katasztrófák estén a lakosság elszállítására vagy mozgó kórházi bevetésekre. Az utazási irodáknak is feladták a leckét: mozgó szállodaként ugyancsak lehet hasznosítani a gépeket, speciálisan berendezve, egy-két napos megállókkal. Az új repülőgép minden bizonynál Famborough szenzációja lehet. A folytatás bizonyta- nabb. Réti Ervin Poseidon az óceánok felett Az Ariane program eddigi legértékesebb terhével indult útnak a francia guayanai Kou- rou űrrepülőteréről a sorozat 52. számú hordozórakétája. A rakétával juttatják a világűrbe a NASA és a Francia Úrkutatási Intézet új közös mesterséges holdját, a 2.9 milliárd francia frank költséggel előállított 2.4 tonnás Topex-Poseidon holdat. Az új hold az óceánok eddigi legalaposabb vizsgálatára szolgál, 1335 kilométer magasságban kering majd öt évig a föld körül, minden tiz napban a felszín azonos pontja felett halad át. A hold műszerei rendkívüli pontossággal tudják mérni az óceán felszínének mozgását, a hullámok magasságát, a viz feltorlódását, de lehatolnak a tengervíz felszíne alá is, követik az áramlatokat, különleges adatokat gyűjtenek össze az óceánok hőmérsékletéről és a földfelszín hetven százalékát beborító világtenger egyéb tulajdonságairól. A tudósok azt remélik, hogy adatokat kapnak majd az úgynevezett El Nino jelenségről is: ez a különleges, a tengermozgástól függő viharzóna általában karácsony táján pusztít a Csendes óceán partvidékén. A mérések pontossága szinte valószínűtlen: a vízfelszín eltéréseit három centiméteres eltérésekig bezárólag mérni tudják majd a világűrből. Szerencsések vagyunk. Pontosabban lehettünk az elmúlt napokban. Kedvező élethelyzetünkre többször figyelmeztetett az ötkarikás játékokról közvetítő, bölcsességéről híres magyar sportriporter. Azóta e szerencse mámorában élünk. S éberségünk híján még úgy is járhatunk, ahogyan a Zrínyi féle forgandót most számunkra idevarázsoló amerikai profikkal kapcsolatban egy neves publicista a minap megjegyezte: ezután már lehet, hogy a fél világ amerikai kosárlabdát akar fogyasztani - nagykanállal. Szerencsés vagyok. Mert kezd letisztulni az az ambivalens érzés, és vele foszladozni a nagykanál-legenda, ami az idézett riporterünk által álombrigádnak nevezett, valójában mesésen megfizetett, majd hogy- nem lélek nélküli gépezet láttán eltöltött. Oldódni kezd az a sajátos kettőség, ami a parádés megoldások, a technikai bravúrok véget nem érő sorozata ellenére is valami sajátos viszolygással és ellenérzéssel párosult: az azonosulni tudás, az elismerés tapsra ingerlő gesztusának, az együttérző gondolkodásnak a hiányával. Mert aligha tagadhatom, hogy szívem végig az ellenfeleké, a puerto ricoiaké, a litvánoké és végül, de nem utolsó sorban a horvátoké volt. Azóta is keresem, kutatom ennek okait. Az egyébként jogos és megérdemelt elismerés helyébe vajon miért lépett fokozatosan és egyre erőteljesebben a szupergépezettel, a gigászi erővel, a verhetetlenségi mítosszal szembeni fenntartás? Talán az egész közvetítéssorozaton végighúzódó, időnként ugyancsak elfogult, Ame- rika-központú operatőri beállítások alakították ki ezt a védekező reflexet? (Amelyek ugyebár akkor is az amerikai versenyzőket „sztárolták”, amikor a mezőnyben náluk jobb teljesítményű sportolók, világbajnokok, világcsúcstartók is ott sorakoztak. (Talán az ezt - korrigálás helyett - csak erősítő magyar riporteri magatartás formálta ilyenné? Netán a már idézett kosárlabdát közvetítő ri- proterünk amerikai reklám-menedzsereket is meghazudtoló elfogultsággal teli közvetítő stílusa befolyásolta mindezt? Amely szuperlativuszokkal kisérte azon profi megoldásokat, melyek döntőbeli horvát megfelelőjének legfeljebb az „ügyes kísérletezgetés” minősítés járt ki? Vagy tán bölcs sportszakértőnk sztárokat már-már ízléstelenül - s ki tudja milyen motivációk hatására - sztároló magatartása, amelyben a derékfájdalmait gyógyítgató öregedő sztár, vagy a pályája csúcsán lévő, fekve pihegő szuperprofi néhány szavas megnyilvánulása is éteri magasságokba emeltetett és szándékozott emelni bennünket, tévénézőket is. Vagy netán a közvetítésben kétségkívül és félreérthetetlenül a népszerűsítést célzó, ám a sportban mégiscsak elítélendő történések felidézése tette ezt, melyekben a dollármilliókat kereső kosarasról azt is megtudhattuk, hogyan köpte le, illetve hogyan verte meg a neki nem tetsző, vele vitába keveredő nézőket. Odahaza, Amerikában. Jópofa humor, jópofa sportillemtan, nem kevésbé jópofa riporter ... Vagy talán valami más játszott szerepet abban, hogy a fé- kezhetetlen öröm, a soha-nem-látott ámulata helyébe fenntartások, kételyek, netán antipátia léptek? Igen, azt hiszem még valami mindenképp közrejátszott. Például az a tény, hogy - a tudáskülönbség, a helyi körülmények és a kosárlabda-katlanban tapasztalt atmoszféra, a verhetetlenségi mítoszt ügyesen hirdető reklám-propaganda, a szupercsapatot kisérő egyéb csinadratta végül is, mint oly sokszor - ahogyan ezt minden jobb reklámszakember bizonyára jól, sportriporter kevésbé tudja- bevált. Ezen az olimpián ennek a szupercsapatnak - az említettek együttes hatására - nem akadt legyőzője. Tudjuk a potentált vetélytársak - a térségünk társadalmi változásainak sodrában- alaposan megváltoztak. Az Egyesített csapat még nem olyan, mint az egykori szovjet válogatott. A horvátok sem érik el a korábbi jugoszláv együttes teljesítményét. Persze a „hinterland” sem ugyanaz, mint a „legyőzhetetlen” ellenfélé: pénzben sem, reklámban sem, propagandában sem. így aztán az amerikai profik- a várakozásnak megfelelően - álltak helyt az amatőr vetélytár- sakkal szemben. Olyan csapat sem akadt, amelyik kétségessé tehette volna e kosárlabda-gigászok győzelmét. Pedig a sport valahol itt kezdődik: abban a nemes versengésben, amelyben mindkét fél számára adottak a győzelmi esélyek. Ahol a versengés, a játék értelmét egymás felülmulásának kölcsönösen létező sansza adja meg! Ahogyan ez Barcelonában - szerencsére- azért a legtöbb sportágban történt! Szirtes Gábor Díszmagyar J úlius derekán történt, hogy egy rokonszenves fiatalokból álló együttes országjárása során pécsi, Baranya megyei látogatásra is sor került. Ez a körülmény napjainkban szerencsére már azzal egy üt sem szokatlan, hogy Ausztráliából érkezett magyar fiatalokról van szó. Akadt azonban ennek a látogatásnak egy színfoltja, amely tobábbgondol- kodásra késztet. Olyan gesztusról van szó, amelynek kétségtelenül szükséges előfeltétele az anyagi erőforrások bizonyos szintje, a „megengedhetem magamnak” félmondattal jellemezhető gazdasági megalapozottság. Szükséges, de nem elegendő feltétel. Az elegendőt már a pénzzel meg nem vásárolható indíttatások között kell keresnünk. A díszmagyarról van szó, arról az öltözékről, amelynek felöltésével tiszteletüket kívánták kifejezésre juttatni ezek a fiatalok a nemzettel, hagyományaival, kultúrájával, történelmével szemben, amelyekből annyit kívánnak sajátjukként is megőrizni, amennyit körülményeik megengednek. Második és harmadik nemzedékhez tartozó, az „óhazától” távol született és nevelkedett fiatalokról lévén szó, akik talán már alig-alig érzékelik: miért is különlegesen szép Arany János nyelvezete, mégis magyar hagyományokat kívánnak ápolni a leginkább közérthető zenéhez kapcsolódóan. Mégsem táncos jelmezként, színpadi kellékként viselték a díszmagyart. Ünnepre viselték és ünneppé is avatták vele az egyházi szertartást. Ezért olyan szülőknek, nevelőknek tartozunk köszönettel, elismeréssel, akiket évtizedeken keresztül rekesztett ki, tartott távol az államhatalom, - mert ezek a ruhadarabok édesanyák áldozatából, fáradozása révén készülhettek el az emigráció körülményei között. Ha kissé saját magukat kívánták is bemutatni az innen elszármazott fiai- kon-leányaikon keresztül, a fiatalok részéről is értékelnünk kell, hogy vállalták ezt, mellette nem csekély mértékben a nemzethez tartozás egyéb kötelezettségek, külön terhelések viselésével járó és folyamatos - bizonyítását. Csak remélni tudjuk, hogy a hazánkban - számukra óhazában - szerzett benyomások elegendő indítékot szolgáltatnak ahhoz, hogy legyen, aki ezeket a hagyományokat továbbvigye. Mindezeket pedig előre kellett bocsátani azért, mert a szabad vélemény-alkotás és vélemény-nyilvánítás jegyében bárki megmaradhat annál a közelmúltban még egyszólamúan hangoztatott álláspontnál: a díszmagyar is csupán egyike azoknak az úri dölyf megnyilatkoztatására alkalmas eszközöknek, amelyekkel a társadalmat a vagyonosok szűk csoportja és a kirekesztettek mentén egymásnak lehet uszítani, eszköz azok megalázására, akiknek jövedelmi viszonyai nem teszik lehetővé alkalmi viseletre szolgáló ruhadarabok beszerzését, - hiszen ezt hallhattuk lépten-nyomon: a média, a propaganda és a szolgálatába állított irodalom is ezt közvetítette olyan mértékben, hogy ma sem zárható ki, miszerint így gondolkodnak sokan azok közül is, akik nem csupán magyarnak, hanem elkötelezetten magyarnak vallják magukat. Az egyet nem értés jogával élve: azok, akik Pécsett részesei voltak ennek a maradandó élényt nyújtó, kivételes eseménynek, köszönettel tartoznak a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége Victoria állambeli „Árpád fejedelem” csoportjának .vezetőinek és minden tagjának. Nem csak szí- vet-lelket melegítő magatartásukért, hanem csupán azért az egyszerű tényért is, hogy városunkban (és talán az országban másutt is) először láthatott ilyen demonstrációt a második világháború után születettek nemzedéke. Köszönjük, szép volt. Túlzások nélkül mondhatjuk: fellelkesítő. Szerencsésnek korántsem mondható történelmünk egyik fintora: távoli földrész lakói mutatták meg nekünk, ami néhány nemzedékkel korábban természetes volt itt, csak ezen a földön! Kovácsy Zoltán r.l '.l''4 -z -Íí. 1. <\ / I- A- 2- V -'*3
