Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-15 / 225. szám
8 aj Dunántúli rtapiö 1992. augusztus 15., szombat Könyvespolcomon A könnyű és a nehéz Rabelais Gargantua és Pantagruel című regényének egyik fejezetében Panurge-öt az kérdés foglalkoztatja, hogy megházasodjék-e vagy sem. Filozófusoktól, költőktől, orvosoktól és jósoktól kér tanácsot, ám a tudálékos érvelések hatására sem tud dönteni. Az olvasó pedig jókat mulatva ismerkedik meg azzal a nevetséges s egyszersmind alapvető helyzettel, amikor az ember nem tudja, hogy megházasod- jék-e. Milan Kundera bizonyára célzatosan hivatkozik egyik írásában Rabelais-nak erre a jelenetére, alighanem saját regényfelfogásának komikus igazolását fedezve fel benne. Szerinte ugyanis a regény költői elmélkedés a létről, képzeletbeli személyeken keresztül kifejtve. És mivel az „én”-t egzisztenciális problémája határozza meg, egy regényalakot elevenné tenni annyi, mint sokoldalúan feltárni léthelyzetét. Végső soron tehát az epikus mű nem írójának vallomása, mondja Kundera, hanem annak vizsgálata, mi is az emberi élet abban a csapdában, amivé a világ átalakult. Milan Kundera Bmóban született, de 1975-ben külföldre kényszerült, azóta Párizsban él, regényeit azonban ma is cseh nyelven írja. Alapművét, az 1965-ben készült Tréfa-1 Rubin Péter már 1968-ban lefordította, ám a könyv húsz évig raktáron hevert, s csak 1989-ben kerülhetett a boltokba. A legutóbbi három évben aztán a szerző öt könyve is megjelent magyarul, valamennyi az Európa Kiadónál, ebből kettő, A lét elviselhetetlen könnyűsége című regény és A regény művészete címmel kiadott esszégyűjte- mény az idei könyvhéten. Kundera tehát most igen aktuális szerző nálunk, de sietve hozzáteszem, ennek az időszerűségnek elsősorban nem politikai, hanem poétikai fedezete van. A korábbi betiltásokat és bezúzásokat ismerve eléggé meglepőnek tűnhet, hogy a szerző viszonylag keveset foglalkozik a politikai viszonyokkal. Az ötvenes évek hangulatát például leginkább egy akkoriban kapható, ocs- mány gatyával érzékelteti, ami miatt Az élet máshol van hőse megfutamodik egy találkáról, mivel fél, hogy ebben a fehérneműben nevetségessé válik a felkínálkozó lány előtt. Az 1968-as szovjet invázió döbbenetét A lét elviselhetetlen könnyűsége szereplői számára Dubcek ziháló, akadozó beszéde fejezi ki, a 68 utáni lelki terrort pedig a kutyák szervezett lemészárlása jelzi a Bú- csúkeringő-ben. Mindez arra utal, hogy az író számára a történelem is egzisztenciális helyzet. Kundera világába célszerű a Tréfán keresztül belépni. Ludvík Jahn élete ugyanis, akit egy diákcsíny következtében kicsapnak az egyetemről, majd besoroznak egy különleges alakulatba, s csak nagy vargabetű árán szerezhet diplomát s húzhatja meg magát egy kutatóintézetben, a szerző legmegdöbbentőbb s I dán legmaradandóbb sorspé- dázata. És nem annyira az elszen- b vedett megtorlások miatt, mint I inkább azért, ami utánuk kö- etkezik. A hősnek másfél év- | vized múlva módjában áll elég- | tételt venni az egykori sérel- | n ekért, mivel a véletlen a kezei közé sodorja az életét tönkre tevő pártfunkcionárius feleségét. A tréfát mégsem lehet megismételni, főként azért nem, mert megváltozott a szereplők helyzete. Ludvíkot például egykori ellenfele hatalmi pozíciójához közelítette a bosszúvágy, s képtelenné vált mások megértésére. Ám nemcsak ez a tréfa megismételhetetlen, hanem az- életünk maga is, mely egyszeri, és ezért - a szerző felfogása szerint - a semmi martaléka. Ebből a tényből, tehát az örök visszatérés mítoszának érvénytelenségéből fakad Kundera alapélménye, a lét elviselhetetlen könnyűsége. Nem kizárólag az élményt címként megnevező regényre gondolok, hiszen a súlytalanságtól való rettegés az életmű visszatérő motívuma. Jaro- milnak, Az élet máshol van hősének rémálmaiban roppant könnyű tárgyakat kell emelgetnie, ő mégis összeroskad a gyöngeségtől, Jakub pedig a Búcsúkeringő-ben úgy véli, hogy gyilkos tette a legkevésbé sem nehezedik rá, nincs súlya. Jaromil erőtlensége erkölcsi megsemmisülését készíti elő, mely akkor következik be, mikor ez a dilettáns költő, a felnőtté válni képtelen, félszeg ifjú feladja kedvesét az állambiztonsági hatóságnál. És mégcsak bűnösnek sem érzi magát, mint ahogy Jaku- bot sem tölti el a felelősség Ruzena haláláért, aki maga is könnyűnek találtatik, mikor születendő gyermeke sorsáról kell döntenie. A lélek súlytalanságáról árulkodik e művekben az arcok elmosódott- sága, jellegtelensége és üressége is. „Az arca szép volt, de üres. Elég szép, hogy vonzza a férfiakat, és elég üres, hogy elvesszen benne egy férfi esdeklő kérelme” - olvassuk Ruzenáról. Ebben a felelősség nélküli világban a tragikum magaslatai helyett a groteszk alacsonyabban fekvő vidékei képe- ' zik a történetek színterét. A I Tréfa csalódott Helénája nyugtató helyett tévedésből hashajtót vesz be, így öngyilkossági kísérletének ártalmatlan, bár eléggé viszolyogtató következményei lesznek csupán. Franzot pedig A lét elviselhetetlen könnyűségé-ben éppen akkor hagyja el a kedvese, amikor bejelenti a feleségének, hogy szeretője van. Ilyen körülmények között még a hősök halálát is a feleslegesség mélabúja lengi be. E történetek mintha a modern idők utolsó felvonásának idején játszódnának, Kundera szavával: a „végparadoxonok” idején. Bizonyára ezért vonzódik e befejezettség hangulatát árasztó, zárt formákhoz, melyek már-már túlzottan is kiszámítottnak tűnnek. A súlyos kérdések így nála többnyire könnyed struktúrákkal egyesülnek. A Búcsúkeringő egy ötfelvonásos bohózatra emlékeztet, a többi regényének szerkezete pedig a bűvös hetes számra épül, s ezen belül játékosan váltogatja az elbeszélési módot, a nézőpontot és a tempót. A nehéznek és a könnyűnek ez a zavarba ejtő szövetsége olykor a poétika normáit feszegeti. De hát a regényíró végül is olyan Pénelopé, aki éjszaka fölfejti azt a kárpitot, melyet jámbor szaktudósok előző nap szőttek. Nagy Imre A vonótól az ecsetig Látogatóban a 75 éves Mohácsi Regős Ferencnél Kevés alkotó állt pályakezdésekor olyan boldogító dilemma előtt, mint a szülővárosa iránti ragaszkodását művésznevében is hangsúlyozó Mohácsi Regős Ferenc. Az akkor 20 éves, temperamentumos tanítót egyaránt vonzotta a hangok világának és a látvány káprázatának sziréncsábítása. Amikor 1937. március 17-én a pécsi zeneiskola tanévzáró koncertjén dobogóra lépett hegedűjével a Pannónia Szálló pallérozott ízlésű közönsége előtt, a város vezető muzsikusaiból álló zsűri szerint kimagaslott a 14 ifjú violinista mezőnyéből. Ebben a bírálóbizottságban nem kisebb tekintélyű muzsikusok ültek, mint Agócsy László karnagy, valamint Sass Dezső zongora- és Vadas Gábor orgonaművész. A mohácsi Du- navidék beszámolója megörökíti, hogy „az igazgató szerint lendületes játék, kristálytiszta intonáció s a gondolatok plasztikus kifejezése” jellemezte koncertműsorát. Hegedűsi megmérettetésével egyidejűleg nyílt meg 1937 júniusában első mohácsi rajzkiállítása. (Csak zárójelben: a helyi műkedvelő színjátszó mozgalom élvonalában is évekig ott találjuk őt.) Nem volna könnyű feladat meggyőző módon elemezni, miért lett - ilyen kérdőjeleket támasztó előzmények után - a város millenniumi ösztöndíjasaként a Képzőművészeti Főiskola növendéke. Friss diplomásként ő is bemutathatta 1944 januárjában képeit - Martyn Ferenc jóvoltából — azon a városháza dísztermében megnyíló tárlaton, amelyen kilenc pécsi és hat Mohácson élő festő lépett a közönség elé. A város piktúráját ezen a kiállításon - pályakezdő művészünk mellett - nem kisebb kvalitású alkotók reprezentálták, mint Kolbe Mihály, Kelle Sándor, Martinszky János, Mar- tinszkyné Rohácsek Anna és Virányi Endre. Mohácsi Regős Ferenc életműve az eltelt évtizedek alatt stilárisan is, műfajilag is léleküdítő fává terebélyesedett. Grafikai alkotásaival a napilapok, magazinok, szaklapok hasábjain sűrű gyakorisággal találkozhatunk. Festményeit, rajzait számos hazai és külföldi képtár őrzi. Egyik leglátványosabb sikere, hogy a bécsi Albertina világhírű lórajz-gyűjteményében is helyet kapott egy dinamikus alkotása. A zenéhez való töretlen kötődését igazolja, hogy - egyéb portréi mellett - megörökítette Bartók, Kodály, Menuhin, Rihter, Lutoslawski és Ma- azel arcképét. Nehéz volna mérlegre tenni, hogy a természet szeretetéből fakadó poétikus tájrajzait, a gyermekek tündéri világát tükröztető vagy a vallási ihletettségű kompozíciókat emeljük-e ki a gazdag termésből. „leszűrt, őserejű népi műveltségének” kiáradását, megjelenítő készségének dinamizmusát, a megragadott pillanat feszült izgalmát emeli ki. Tóth Istvánt a briliáns rajztudás nyűgözi le, Szabóné Fazekas Márta a dekoratív készséget, a modem idegzetű ember érzékeny vibrálását tekinti a művész fő erejének. Szeghalmi Elemér a zenei és irodalmi indíttatások mellett a művek humán kisugárzására hívja föl a figyelmet. Mohácsi Regős Ferenc - kissé tán megtorpanva a válaszút kettős csábítása miatt - végül a képzőművészetet választotta. Csak kevesen tudjuk, hogy azért a zene is mindmáig meghatározó élményforrása életének. Miközben ő a ceruzát és az ecsetet kezeli mesteri módon, leánya - megemeltebb szinten - vonóját táncoltatja az osztrák fővárosban. Bojtár László Kritikusai közül Szíj Béla Mohácsi Regős Ferenc grafikája Lopni műholdról és kábelről is tilos Hogy az is megértse, aki csak a magyar TV két csatornáját nézheti, a következőről van szó. A műholdas adások vétele műszakilag kétféle lehet: az egyik nyílt, a másik védett. Az utóbbit csak azt tudja élvezni, aki pénzért megveszi a műholdas csatorna tulajdonosától vagy annak képviselőjétől azt a berendezést (ezt nevezik dekódernek), ami a kóddal védett adást élvezhetővé teszi az előfizető számára. Hasonló módszert alkalmaznak azok a kábeltévé-társaságok (szerte a világon, így Magyar- országon is), amelyek havi párszáz forintért a kábeltévé egyik csatornáján havonta 20-22 filmet sugároznak előfizetőik számára. És most jön a magyar cowboy. Ötletének lényege: minek azért havonta pénzt adni, amiéit nem muszáj? Csinál házilag dekódert, és piacra viszi. Sőt, olykor még hirdeti is! A drága és mutatós, az USA-ban vagy Németországban gyártott szerkentyű helyett filléres hozávalókból - szakmai tudásától és úgymond kaszáló kedvétől függő minőségben - bűvöli ki azt a dekódert, amit 2-300 százalékos haszonnal tud értékesíteni, s amivel az új tulajdonos (legalábbis eddig - azt hiheti), hogy jól jár. Annál mindenesetre jobban, mintha havi díjat fizetne. Az üzlet beindult. Debrecenben és Pécsett és állítólag már Veszprémben, Székesfehérváron, Tatabányán, sőt Nyíregyházán is suttogva ajánlják ezeket a portékákat. Vevő akad is. Némi titkolódzással is övezik az üzlet bonyolítását. Név nem hangzik el. Éppen csak egy darab van náluk. Sajnos, mondják, olyan házba költöznek, ahol egyelőre nem használhatják. Vagy a néhai nagynénié volt, az árából majd virágot vesznek a sírjára. A bizsergető kaland, a várható haszon sokakat csábít. Sőt: ott is veszik, ^ahol a kábeltévé mozicsatornájához még nem is lehet használni, mert az csak év végén vagy jövőre lesz. A magyar cowboy megtalálja a pénzét a colt nélküli lőszer eladásával is. Az nem véletlen, hogy az eladó maga ajánlja fel: ő szereli be a dekódert. Pedig ez igazi csapda! Áki ugyanis beszereli: névtelen. Akihez beszerelik: neve és címe van. Az eladó így biztosítja magát, hogy ha valami baj van, akkor a kedves vevő is nyakig legyen a slamasztiká- ban, tehát érdeke hallgatni. Az új törvénymódosítások szerint, amelyeket nemrég fogadtak el, az ilyen ügyeskedés már nem bocsánatos bűn. Nem számít annak az értékes számítógép-programok lopása, a videokazetták illegális sokszorosítása sem. Nos, ha lassan is, de ami illetlen és büntetendő a sokat emlegetett Európában, az ma már nálunk is egyre inkább illetlen és büntetendő. Ha egy cég, legyen bár magyar vagy külföldi, drága pénzen megvesz egy műsort, és azt előfizetési díjért sugározza, akkor minden orvnéző révén bevételtől esik el, károsodik. Ráadásul, ha a házilag bütykölt dekó- der a képminőséget is rontja, akkor a cég akár jóhíre megsértése miatt is perelhet, hiszen ha én valakinél azt látom, hogy X vagy Y csatornán a műsor ugyan jó, de a kép, a hang ócska, akkor bolond lennék előfizetni rá. Most a büntethetőség lehetősége a BTK 329/a paragrafusának módosításával is bővült: aki más szerzői jogát megsérti (ebben az esetben például a műalkotás kategóriában), az akár egy év szabadságvesztés büntetéssel is sújtható. Büntethető az is, aki a jogsértéshez hozzájárul. Az pedig egészen természetes - és ezt a házi dekóderek készítői is nagyon jól tudják - hogy aki egy bűncselekmény elkövetéséhez közvetlen segítséget nyújt (aki pedig ilyesmit gyárt, forgalmaz, szerel, nem is egy, hanem számos esetben teszi ezt), szintén büntethető. A mérlegelés a bíróság dolga. A magyar cowboy eddig colt nélkül is talált több-kevesebb pénzt. Most őt, de vevőjét is eltalálta egy paragrafus. Bár nem valószínű, hogy ennek a BTK módosításnak a hazai dekóder piacra azonnal mérhető hatással lesz, de egy nemrég hallott találó hasonlattal élve talán mégis többet jelenthet, mint falábúnak a talpmasszázs. Némethy Gyula Rózsa Endre: Rád se ránt a raj Egyszer döf, de olyan idétlen, báva, belepusztul saját fullánkjába. Méhkas méhe rettenetes árva. Itt születtünk. Ettől megyünk kárba. Élnél csak a magad szakállára? Rád se ránt a zengő raj. Te gyáva! Meghálálom _ én is, mi nem jutott, hisz halálnak halálával halok. j Mihalik Zsolt: Helyzet Kuporgunk majom-módra Nem rejt minket semmi lomb. Nincs több fa. Ez a dzsungel. Minden tigris itt tolong.
