Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-04 / 183. szám
10 új Dunántúli napló 1992. július 4., szombat A Pécsi Orvostudományi Egyetem története 1. Studium Generale Nagy Lajos király helyezi el az első pécsi egyetem alapítólevelét. (Freskó a pécsi Nagy' Lajos Gimnáziumban) Fotó: Läufer L. Emléktábla a MÁV- bérház falán Emlékezés a dél-dunántúli zsidóság deportálására Csaknem hét évtizede városunk, megyénk tudományos életében, felsőoktatási munkájában és gyógyító tevékenységében kiemelkedő helyet foglal az egykori tudományegyetem orvosi kara, illetve a négy évtizede önálló orvostudományi egyetem. Mind az egykori kar, mind a mai egyetem hallgatóinak zömét megyénk és városunk fiai-lányai adták (volt olyan év, amikor egyenesen negyedét). Ugyancsak pécsi, illetőleg baranyai születésű a valaha volt professzori kar csaknem hetede. Mindezek a tények, valamint az, hogy ez évben lesz az első magyarországi egyetem alapításának 625., a mai két pécsi egyetem (a Janus Pannonius Tudományegyetem, illetőleg a Pécsi Orvostudományi Egyetem) elődjét jelentő Pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem alapításának 80. évfordulója. A mai nappal egy sorozatot indítunk, amely az orvosegyetem rövid történetét tekinti át. Egyetemünk székhelyén már a pannonkelta népek fallal és vizesárokkal körülvett várat építettek. A római korban, a Traia- nus császársága (98-117) alatt létesült város elnevezése Sopianae, amely Diocletianus (284- 305) alatt Alsó-Pannonia Valeria tartományának székhelye. A feltárt római kori maradványok nagy és szép városról tanúskodnak. A föld alatti sírkamrák a keresztény római korból maradtak; a III. században Pannónia (határai: Duna-Száva-Alpok) azon nyolc helysége között volt, amelyek egyházzal rendelkeztek; Constantinus (306-377) alatt pedig püspöki város. A kereszténység első századaiban Sopianae fontos állomása, őrhelye volt a világot átfogó tanításnak. Attila hunjai és legalább fél tucat nép hadseregei söpörnek végig rajta, mígnem keresztény szlávok telepednek le e térségben is. 865 körül Liupramm salzburgi érsek templomot szentel fel a Mecsek alján, s az erről szóló feljegyzésekben fordul elő az „ad Quinque (martirum) basilicas” kifejezés, amelyből - egyes feltételezések szerint - a későbbiekben a Quinque Eccle- siae elnevezés lett, ami a németajkú középkori polgárok nyelvén Fünfkirchen, a magyarokén Pécs (talán a szláv pet - öt szóból). István királyunk 1009-ben püspökséget alapít abban a városban, amely ettől az időtől a középkori magyar keresztény kultúra egyik bástyája. Alapjaiban Árpád-kori, többször átépített székesegyháza ma Európa egyik legszebb neoromán temploma. Évszázadok alatt az ország legnagyobb (és egyik legjelentősebb) városává fejlődött. Nagysága, valamint kedvező éghajlati fekvése, továbbá, hogy a már Dl. Béla (1172-1196) kialakította expanzív birodalmi koncepció egyik központja, Anjou királyaink idején olyan em- poriummá tette, ahonnan Nagy Lajos királyunk (1432-1832) nemcsak hódító katonai terveit irányította, hanem kultúraterjesztő misszióját is megvalósította. így alapította meg 1367-ben hazánk első egyetemét városunkban, a híres, máig fennmaradt közép-európai egyetemekkel (Prága, Krakkó, Bécs) csaknem egyidőben. A XIV. századi Európa szellemi elitjének világképét az egyetemek alakítják. Míg az "* előző századokban a kolostorok mellett kialakuló iskolák voltak a szellemi élet tűzhelyei, e század már az egyetemi kultúra jegyében él. A párizsi, bolognai és páduai, később a prágai, bécsi és krakkói egyetemek nemzetközi jellegüknél fogva az egész keresztény világ szellemi életére éreztették vonzó hatásukat. A virágzó keresztény középkor eme művelődési központjai előtt léteztek olyan iskolák, amelyek kisugárzása jelentős volt a keresztény világra is: a muszlim egyetemek. Európában a bolognai jogi iskolát tartják az egyetemek ősének, amelyet Barbarossa Frigyes német-római császár (1152-1190) alapított 1158-ban. Háromszáz évvel korábban az Idríszida dinasztia (788-959) egyik uralkodója, I. Jahia (848-904) fővárosában, Fezben 859-ben alapította a Karavájin Egyetemet, amelynek „magyar” vonatkozása, hogy ezen az egyetemen tanul Gerbert d’Aurillac (930-1003) francia kispap, a kitűnő matematikus, aki később, pápaként (II. Szilveszter, 999-1003) egész tekintélyével azon volt, hogy a csak alaki értékkel rendelkező római számok helyébe a helyi értékkel rendelkező arab számokat tegye (s 1000 karácsonyán koronát küld fejedelmünknek, Istvánnak). Ha elfogadjuk egyetemalapításnak 1158-at, akkor ehhez viszonyítva a pécsi egyetem két évszázados késésben van (ami kisebb, mint amannak a fezihez való késése), arról nem is szólva, hogy az első német egyetemhez viszonyítva két évtized, az első bécsihez alig két év a késésünk. Egyetemalapításhoz kellett a (korabeli) nagy lélekszám; ebben Pécs az országban az első volt s Baranya megye az ország legnépesebb vármegyéje, de a város egyike volt a leg gazdagabbaknak: az ország csaknem 700 városa közül azon 9 közé tartozott, amelyek pénzverő kamarai székhelyek voltak. A hitélet is fejlett volt: első egyháza több mint ezer éves - ha nem is folyamatos - múltra tekintett vissza, magyar püspöksége is több mint harmad évezredes. A 16 éves korában a királyi trónra került Lajos - akit már kortársai is Nagy jelzővel illettek - elhatározza diplomáciában is jártas művelt embereknek az egyházmegyék élére állítását. Ugyanakkor egyetért XII. Benedek pápa magyarországi provinciálisát elmarasztaló álláspontjával, hogy ne csak magyarországi németek kerüljenek külföldi egyetemekre. Ha mindezekhez hozzászámítjuk, hogy Nagy Lajos a kétszáz éve létező expanzív magyar külpolitikának egyik legsikeresebb képviselője - aki, mint vallásának hű fia, még az eretnekek elleni küzdelmet is feladatának tartja -, úgy megértjük: szüksége volt egyházi és világi tudományokban jártas szakemberekre, akiknek ekkor már csaknem két évszázada a keresztény világban a legeredményesebb „előállítói” - az egyetemek. Mindezek alapján, kérésére, V. Orbán pápa elrendelte, hogy „Pécs városában legyen és örök időkig fennmaradjon az egyetem (pontosabban: Studium generale) a kánon- és római jogi, úgyszintén más megengedett fakultással, leszámítva a teológiait” (egyébként az eddig, pontosabban: a pápák avignoni fogsága befejezéséig, 1397-ig alapított 41 egyetem közül mindössze 9 volt valódi universitas, vagyis rendelkezett a négy karral). Orvosi fakultás létét feltételezhetjük. Pécs, annak ellenére, hogy nem fejedelmi székhely, egyetemet kapott (amint a pápai bulla idézi a magyar király kérését: „Lajos . .. nemcsak Magyarország, hanem a szomszédos területek javára Pécsett... egyetemet akar alapítani... hogy ott a hit terjedjen, az egyszerűek tanuljanak... az embernek esze és értelme fejlődjék.” Aki elvégezte a pécsi egyetemet, megkapta a tanítás jogát bármelyik egyetemre is (a jelöltet a sikeres vizsgák után, a fakultások különbözősége szerint doktori vagy magiszteri címmel ruházták fel). Szólni kell a pécsi egyetem tanárai megbecsüléséről (fizetéséről): volt olyan professzor, aki húsz márkát kapott és volt, aki negyvenet. A leghíresebb tanáré, Galvano di Bolognáé ellenben 335 márka volt (ezen összegek nagyságát megítélhetjük abból, hogy 1 márka 12 és fél hold első osztályú föld ára volt, s Nagy Lajos bőkezűségét abból, hogy királyi tized címén a pécsi püspöknek 1500 márkát adott évente). A fentiekkel szemben az egyetem rektora 10 márkát kapott (a bolognai egyetem tanárai átlagosan 30 márkát kerestek; a krakkói professzorok átlagfizetése nyolcada volt a pécsinek). A kiváltságok, mentességek és szabadságjogok a hallgatókat is megillették, ezekért a király felelt (egyik hallgatónk, H. Lurcz az 1392-ben létrejött erfurti egyetem alapítója). A pécsi egyetem talán még létezett a XV. század elején. Emlékünk - talán magyar sorsnak is nevezhetjük - nem épület vagy falmaradvány, hanem szellemi termék: egy kódex, amely az egyetemen az 1380-as és 90-es években tartott szentbeszédeket tartalmazza. A mi szempontunkból azok a legértékesebbek, amelyek a magyar szentek (István, Imre, László, Erzsébet) életéről szólnak, amelyek hangvétele, tartalma azt bizonyítja: az első pécsi egyetem a hazafias nevelés tűzhelye volt, s egyúttal azt is, hogy magyar ember írta őket: „sanctum regem nostrum” Szent István királyról, vagy Ar- pádházi szent Erzsébetről: „glória gentis hungarorum... est honorificentia populi nostri” (hazánk hányatott sorsát mutatja, hogy ez a kódex is - annyi más történelmi relikviánkhoz hasonlóan - külföldön maradt meg; Münchenben). Benke József Mivel civil társadalmat építünk, s büszkék vagyunk városunk történelmére, kötelességünk megemlékezni történelmünk szégyenfoltjairól is, s fejet hajtani azon polgártársaink emléke előtt, akik igaztalanul szenvedtek mártírhalált vagy kínzattak meg. Egyik ilyen szégyenfoltunk - amelybe külső ordas erők sodortak bele bennünket - az 1944-es deportálás, amely Pécs lakosságának egy részét is érintette. Most, amikor lehetőségünk van minden dicső és fájó történelmi eseményünkről megemlékezni, kötelességünk zsidó, cigány és más polgártársaink emléke előtt is fejet hajtani, akik az oktalan gyűlöletnek estek áldozatul. A huszadik század harmincas éveiben feltámadó antiszemitizmus sok millió ártatlan embert sodort előbb megbélyegzésbe, megkülönböztetésbe, majd kiközösítésbe, végül pedig a teljes megsemmisítésbe. S a pécsi polgárok közül, akiket 1944. július 4-én deportáltak, nagyon kevesen tértek vissza. Pedig ők is sokat adtak ennek a városnak, pedig ők is büszkék voltak Pécsre, ők is joggal elvárhatták, hogy teljes jogú állampolgároknak tekintsék őket, mint minden más embert ezen a földön! S mivel városunk volt a Dél-Dunántúl központja, Baranyából, Tolna déli és Somogy keleti részéből is ide szállították a zsidókat és helyezték el a vasútállomáshoz közeli gettóban, amelynek középpontja a MÁV-bérház volt. Mielőtt elsődleges feladatunk feltárásához fognánk, fejtegetéseinket előbb a bánya szó etimologizálásával kezdjük. E szóval először egy 1240-ből származó oklevélen találkoztunk, a „ba- naz legéneknek” kifejezés pedig egy 1544-ben keletkezett okmányon olvasható. A banya, bana, banja szláv szó eredetileg sólepárló üreget jelentett. Később kibővült a jelentése: a nagyobb üregek, a só- és az ércbányák kifejezésére. A bánya szó a latin balnea, banea (egyeszámban: baal- neum, baneum) alakból származott át a szláv nyelvekbe banya, a román nyelvben pedig báie formában, s mindkét alakban fürdőt jelent. E latin szó az ógörög nyelvből ered, ahol balana einon főnévvel a fürdőt jelezték. Egyedül a magyar nyelv tartotta meg e görög - latin eredetű szó: bala és bana szógyökének kettős változatát a bánya és a Bala-ton szóban. Balaton szavunk eredetével A magyar nyelv történeti - etimológiai szótára nem foglalkozik. Kiss Lajos is a földrajzi neveket szófejtő szótárában nyelvtudósaink véleményét véve alapul csak lehetőségként említi a szláv blatno jezero (mocsaras, sáros tó) kifejezésből való származtatást. Szerintünk a Balaton honfoglaláskori eredetű, összetett szó. Első része a balnea latin szó népiesített változata: a bala = /i/Ví/o jelentésben. A hazánkban érkező keresztény hithirdetők latin nyelven írtak, beszéltek. Évszázadokon át a laMintegy négyezer embert zsúfoltak össze, főként öregeket, betegeket, asszonyokat, gyermekeket, mivel a férfiak zöme már munkaszolgálatos volt és elpusztult az embertelen kínzások, a hideg és az éhhalál következtében. Négyezer védtelen embert vittek a Szigeti úti kaszárnyába a deportálás előtt, ahonnan septiben szállították el a lovakat, hogy helyüket emberek foglalják el! Az emberhez méltatlan körülmények azzal folytatódtak, hogy kicsiny holmijuk nagy részét hátrahagyva, az ilyent még nem látott pécsiek sorfala között elvonulva, bepréselőd- jenek ötvenesével azokba a marhavagonokba, amelyek Auschwitzba, Mengele elé szállították őket. Miért kell minden évben emlékezni rájuk? A válasz egyszerű: az igaztalanul el- pusztítottakra mindig emlékezni kell, s főként a fölnövekvő fiatalságot kell megtanítani rá, hogy bevésődjön tudatukba - soha többé ne ismétlődjön meg hasonló! Akkor vallhatjuk igazi városi polgárnak magunkat, ha minden ilyen gyászos eseménynél ezt megtesszük. Szerencsére egy idő óta van hol, a Mártírok útjai MÁV-bérház falán, ahol a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület összefogásával emlékmű hirdeti mementóként: itt állott a pécsi gettó, s július első vasárnapján délelőtt 10 órakor itt helyezzük el a megemlékezés virágait, itt emlékezünk! Dr. Vargha Dezső tin nyelv volt a hivatalos nyelvünk. A római időben használt balnea alakból a román nyelvhez hasonlóan kivetettük az „n” hangot, de megtartottuk az „l”-et, miként ezt a római kori ásatásairól hires Veszprém megyei Baláca név is igazolja. A rómaiak fürdőszeretetét nem kell bizonyítani. A Balaton második része, a ton - feltevésünk szerint - finnugor eredetű, és utalást jeleni a fürdő tó jellegére. A finnugor nyelvek jórészében ugyanis (vogul, osztják, szamojéd változatok) a tó neve: tó-tou, a zűrjében pedig: ti. A tihanyi apátsági alapító oklevéen(1055) a „bola- tin ” helynév olvasható, igazolva ezzel azt, hogy a „ blatno ” szláv szóhoz nincs közünk, másrészt azt, hogy a „ ton ” és „ tin ” kettős alkalmazásával a honfoglaló magyarság körében többféle nyelvjárás uralkodott. Amíg a Balaton később a „tin” forma helyett a „íon”-t vette fel, addig Tihany „tichon" nevében a tin alak maradt fenn, és nyelvünkben ma is meglévő -n helyhatározó raggal a„tónál” levő hegyre utal. A Balaton szó onomasztikai szófejtése tehát: fürdőtó. Ezzel az értelmezéssel pedig a Balatonnak sáros, mocsárszerű, szómagyarázata kétségesnek tűnik. Meg kell jegyeznünk: nemcsak dunántúli tavunk viseli a Balaton nevet, van egy Bélapátfalva és Borsodnádasd közelében fekvő kisközség is, amely e névre hallgat. Ki tudja miért? Dr. Tóth István Már a XIII. században Studium particulare működött a Domini- kánumban, a mai Lenau-ház udvarán Fotó: Szundi György Honnan ered a Balaton szavunk?
